A csecsemő- és gyermekápolás irodalma és a gyermekek megismerési folyamatai

A csecsemő- és gyermekápoló szakma az egészségügy egyik kiemelten fontos területe, amely a legfiatalabb korosztály egészségének megőrzésére, gyógyítására és rehabilitációjára fókuszál. Ahhoz, hogy ezt a szakmát választhassuk, elengedhetetlen a gyerekek szeretete, a türelem és a segítőkészség. A cikk célja, hogy átfogó képet adjon a gyermekirodalom és a gyermekápolás szakmai irodalmáról, beleértve a történelmi áttekintést, a gyermeki megismerés sajátosságait, valamint a lázas gyermek ápolásának legfontosabb szempontjait.

A gyermek- és ifjúsági irodalom: egyre növekvő érdeklődés

A szisztematikus irodalomelemzés kulcsfontosságú eszköze a tudományos kutatásnak, és egyre inkább elterjedtté válik a gyermek- és ifjúsági irodalom területén is. A kortárs magyar irodalom folyamataival, a társadalmi nemek és az irodalom kapcsolatával, valamint az irodalomtanítás módszertani vonatkozásaival foglalkozó kutatók számára kiemelten fontosak azok a kézikönyvek, amelyek a gyermek- és ifjúsági irodalom oktatásában kiválóan hasznosíthatók. Petres Csizmadia Gabriella "Fejezetek a gyermek- és ifjúsági irodalomból" című kézikönyve remek példa erre, amelyet nem csupán a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karán, hanem a magyar nyelvterület bármelyik felsőoktatási intézményében haszonnal forgathatnak. Ez a 256 oldalas kiadvány az Európai Szociális Alap által finanszírozott Oktatás Operatív Program támogatásával jött létre egy, a munkaerőpiac és a tudásalapú társadalom igényeire figyelemmel lévő, a pedagógiai tevékenység és képzés komplex megújítását célzó projekt keretében.

Aligha kétséges, hogy a munkaerőpiac és a pedagógusképzés igényei számos ponton összekapcsolódnak, hiszen mi más lehet a munkaerőpiaci érvényesüléshez szükséges képességek kiépítésének az elsődleges terepe, mint a közoktatás. Az azonban talán kevésbé nyilvánvaló, milyen összefüggések tapinthatók ki az irodalmi nevelés, az olvasóvá nevelés és a munkaerőpiaci érvényesülés között, és hogy ebben az összefüggésrendszerben hogyan pozicionálódik a pedagógusképzés, annak elemeként pedig a gyermek- és ifjúsági irodalom oktatása.

Az irodalommal (és általában a művészetekkel) való érintkezésnek óriási a szerepe az érzékenyítésben, az érzelmi intelligencia és a gondolkodás fejlődésében. Mindezekhez nélkülözhetetlen a pedagógusok specifikus irodalomismerete, egy olyan szövegkorpusz értő befogadása és közvetítése, amely alkalmas az újabb nemzedékek olvasóvá formálására. A vers például a kisgyermek számára az érzelmek átélésének és verbalizációjának bevésődő alapmintája. Ez az, ami beláthatóvá teszi, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom hatékony tanításának nem kevesebb a tétje, mint hogy lesznek-e az új világnak érzékeny, empatikus, érzelmi intelligenciában gazdag, az érzelmekben eligazodó, együttérző polgárai.

Nem véletlen tehát, hogy a felsőoktatásban egyre nagyobb figyelmet kap a gyermek- és ifjúsági irodalom tudományos megalapozású tanítása, amelyet az irodalomtudomány a nevezett szövegkorpusz felé forduló érdeklődése egyre inkább lehetővé tesz. Az irodalomkutatás korábban meglehetősen elhanyagolt, Magyarországon a legutóbbi időkig lenézettnek számító területe volt a gyermekirodalommal való foglalatosság. Komáromi Gabriella Gyermekirodalom című könyvének megjelenése óta sokat javult a helyzet. Napvilágot látott Boldizsár Ildikó Mesepoétika című munkája, amely korántsem csak a mesék poétikájával, hanem a gyerekirodalom kurrens kérdéseivel, interpretációjával is foglalkozott. Kiss Judit több kiadásban megjelent Bevezetés a gyermekirodalomba című műve kultúrkritikai módszerek alkalmazásával, befogadásesztétikai nézőpontról, a gyermekben zajló történetek felől közelítette meg a gyermekirodalom elméleti kérdéseit.

Lovász Andrea Felnőtt gyermekirodalom címmel megjelent könyve elméleti összefoglalókkal és kritikákkal segít eligazodni a 2000-2015 között megjelent gyerekkönyvek világában. Kitűnő az általa szerkesztett kortárs gyerekirodalmi lexikon, a Navigátor, amelynek akkora sikere volt, hogy 2015-ben megújult változatban jelent meg. Már a kétezres évek elején létrejött egy online gyerekirodalmi adatbázis az OSZK-ban. 2014-ben szerveződött a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése, majd felbomlását követően a Magyar Gyerekkönyv Fórum (2015). Gyermekirodalmi Intézet alakult Magyarországon (2012), a Károli Gáspár Egyetemen pedig elindult a gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányú posztgraduális képzés.

A Petres Csizmadia Gabriella által írt jegyzet az óvodapedagógus és tanító szakos hallgatóknak készült, és mindazoknak, akik pedagógusként, szülőként vagy irodalomkedvelőként érdeklődnek a gyermek- és ifjúsági irodalom iránt. Célja a témához kapcsolódó alapfogalmak közérthető tisztázása, a gyermekirodalom néhány területének feltérképezése.

A gyermekek megismerése és a mágikus gondolkodás

Az első hat-hét év, és mindenekelőtt a kisgyermekkor gondolkodásának, szellemi fejlődésének megismerése érdekében igen sokat tettek az elmúlt évszázad pszichológiai kutatásai. Freud, aki a pszichoszexuális fejlődés folyamatának nagy korszakaival felkeltette az érdeklődést a gyermek iránt, mondhatni neki köszönhető, hogy a XX. század szinte a gyermek felfedezésének évszázada lett. A korábban egyszerűen hibás felnőttnek látott gyermekről először Freud mondta ki, hogy teljes személyiség, csak éppen másmilyen, mint a felnőtt.

A gyermekpszichológia általánosan elfogadott nézőpontja ma is az, hogy bizonyos, a felnőtt, érett személyiségre jellemző magatartásformák, képességek mikor és hogyan jelennek meg a gyermekeknél. Ez a szemlélet egyértelműen megfigyelhető akár a magyar Mérei, akár a svájci Piaget vagy mások munkásságán. A szerző azonban sérelmezi, hogy a gyermeket a szellemi fejlődést vizsgálva egy „tökéletlen felnőttnek” tekintik, amely fejlődése során - miközben felnő - jut el szellemi-idegrendszeri tekintetben a teljességhez. Holott a gyermeknek a születése pillanatától teljes képe van a világáról, még ha az általa ismert világegész esetleg sokkal kisebb is, mint egy felnőtté. Itt azonban nem a méret a lényeg, hanem az, hogy a gyermek világképe (a gyermek agyi-idegi-szellemi működése) gyökeresen másmilyen, mint a felnőtté. Azaz nem fokozati eltérésről, hanem tökéletes másságról van szó.

Ha ennek a másságnak a természetét keressük, érdemes lehet egy pillantást vetni az emberi gondolkodás történetére. Az előzőek fényében ugyanis természetesnek tűnik egy olyan feltételezés, hogy a kisgyermek - lényegében - megismétli az evolúció érzékelő-felfogó-gondolkodó mechanizmusainak fejlődését. Az emberiség fejlődésének két nagy gondolkodási módszere a mágikus és a mitikus gondolkodás. A mágikus gondolkodás korszakában a megismerés, vallási, művészeti, tudományos és hétköznapi formája nem különült el egymástól, egyetlen tökéletes egységet alkotva jelenik meg.

A kisgyermek gondolkodása, világképe sok mozzanatában emlékeztet a mágikus gondolkodásra. Mindenekelőtt az én kialakulatlanságára utalnék. Arra, hogy az újszülött (és jó ideig a csecsemő) számára a világ egyetlen (tisztázatlan körvonalú), elmosódott egységet alkot. Ebből az egységből azután fokozatosan válik ki elsőként az anya alakja, illetve csak nagyon lassan bontakoznak ki a gyermek saját testi határai is. A gyermek egocentrizmusa is ebből fakad: a világmindenség a számára nem egyéb, mint az ő igényeinek, vágyainak teljesítésére szolgáló barátságos (vagy néha ellenséges) valami.

A gyermeki én határai kialakulatlanok, ebből következően korlátlanok is, a gyermek egyfajta mindenhatóságot él meg az (általa felfogott) világ egészével kapcsolatban. Ahogyan a mágikus kor embere, a kisgyermek is úgy véli, akaratával, érzelmeivel befolyásolni, átalakítani, cselekvésre kényszeríteni képes az egész világot. Ez a világ fölötti mágikus hatalom sokáig elkíséri a gyermeket. Még egy három-négy éves gyerekkel is el lehet hitetni, hogy az ő gombnyomására vált zöldre a közlekedési lámpa, az ő akaratára indul el a vonat. Annál is inkább, mert ahogyan a mágikus kor embere, a gyermek is nagy előszeretettel kapcsolja össze ok-okozati kapcsolatként az időben egymást követő eseményeket.

Ugyancsak fontos a csecsemő- és kisgyermekkor közismert ritualizáltsága. Noha a nevelési tanácsok sokfélék manapság, a csecsemőnek, a kisgyermeknek létszükséglete a szigorú napirend, az életének minden lényegi mozzanatát átfogó ismétlődés. Ez az ismétlődésben megnyilvánuló rend az, amire a gyermeknek a legnagyobb szüksége van: erre az ismétlődésre épül biztonságérzete. Ezért hallgat a csecsemő, a kisgyermek nagy örömmel minden ritmikus hangzást (zenét vagy verset: mindegy milyen, csak erősen ritmikus legyen). Ezért ragaszkodik foggal-körömmel az egyszer már megismert mese már hallott szövegváltozatához. A kisgyermek számára a művészet legnagyobb adománya éppen a hétköznapi szabályos ismétlődésből elvonódott művészi ritmus.

A csecsemő- és gyermekápolás története és feladatai

Július 1-je a magyar egészségügy napja, Semmelweis Ignác születésnapja, aki felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozzák, méghozzá azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra, és ott nem fertőtlenített kézzel vizsgálják a várandós nőket. Felfedezését arra lehet visszavezetni, hogy észrevette, a bábák és bábanövendékek által kezelt várandós nők körében sokkal ritkább jelenség volt a gyermekágyi láz, mint az orvosok és orvostanhallgatók által kezeltek között. Emiatt Semmelweis kötelezte kollégáit és minden ápolót a szülészeti osztályokra történő belépés előtt a klóros kézmosásra, végül kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klórmeszes kézmosást is.

Az ápolás történeti áttekintése

• A Homo sapiens ápolási szokásai: állatok és más emberek megfigyelése, saját tapasztalat, gyógynövények használata, gyűjtögető életmód.
• Egyiptomiak: A gyógyítás istene Serapis. Az ókori egyiptomi leleteken is találhatók ápolásra vonatkozó utalások. Az orvosi papiruszokon találtak ápolási folyamatokra utaló leírásokat.
• Asszírok és babiloniak: gyógyítás, ápolás magas szintje. A papi belgyógyászok és a világi sebészorvosok mellett jelen voltak az ápolók is.
• Ókori zsidóknál az ápolók otthonukban keresték fel és gondozták a betegeket.
• Az ókori Indiában már kiépített kórházi szervezet működött, valószínűleg elsőként a világon.
• A görögök nem alapítottak kórházakat. A rómaiaknál már találkozunk kórházhoz hasonló intézménnyel.
• A középkorban ápolást felvállaló egyházi rendek alakultak (Bencések, Szentlélek Lovagrend stb.).
• A XVIII. századból írásos dokumentumok az akkori kórházak működéséről, rossz körülményekről. Már volt irodalma az ápolástannak (Bécs - ápolástani tankönyv).
• A XIX. században az ápolásra és az ápolóra vonatkozó követelményeket pontosan előírták.

Az ápolás története Magyarországon

• A XIX. század elején a magyar ápolásügy és ápolóképzés központjai a szerzetesrendek kórházai, valamint a helyőrségi kórházak voltak.
• II. József idején jelent meg az első rendelet, mely a betegápolás kérdéseivel is foglalkozott.
• A betegápolás ügyét a magyar 1848-as forradalom és szabadságharc lendítette előre.
• 1885-ben megalakult a Betegápolónői Intézet, mint oktató és módszertani központ.
• 1906-ban jött létre a Betegápolók Országos Egyesülete.
• 1920-ban megalakult az Ápoló és Védőnőképző Intézet Debrecenben.
• 1927-ben az Országos Közegészségügyi Intézet kidolgozta az egységes ápolónői és védőnőképzés alapelveit.
• 1950 után az egészségügyi szakiskolákban képeztek ápolókat.
• 1988-ban Budapesten az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán megalapították a diplomás ápolóképzést.

Az ápolás szerepe a társadalomban és az ápolási folyamat

Az ápolók nyújtotta szolgáltatás az otthonoktól a kórházig, ápolási otthonig nagy hatással van az ellátandó lakosság közérzetére, közvetve elégedettségére. Az ápolás színvonala a megelőzés, a gyógyítás és rehabilitációs tevékenység eredményének egyik meghatározója. Az ápolás komplex tevékenység, amely foglalkozik az egyénnel, családdal és a közösséggel, egészségben és betegségben egyaránt.

Az ápolási folyamat az egyének, családok és/vagy közösségek egészsége érdekében végzett jellegzetes ápolási beavatkozások rendszere. Minden beteget egyénenként kell kezelni, mivel minden ember különbözik a másiktól és igényei is eltérnek. Az ápoló feladata az, hogy a beteg minden ápolási igényét felismerje, és ennek alapján az ápolást megtervezze.

Az ápolási folyamat alapvetően egy problémamegoldó folyamat, amely magában foglalja az alábbiakat:

1. Az ápolási szükségletek megállapítását.
2. Tervezést.
3. Az ápolási terv végrehajtását.
4. Értékelést, visszacsatolást.

Az ápolás egy dinamikus folyamat, amely alkalmas az adaptációra és fejlődésre. Az ápolási szükségletek megállapítása információszerzés magától a betegtől, hozzátartozótól, mentőstől történik, beleértve a szociális anamnézist, életmódot, jelenlegi és múltbeli betegségeket, valamint az egész test szisztematikus megfigyelését (objektív és szubjektív tünetek). Ezek alapján kialakul az ápolási diagnózis.

Az adatgyűjtés módszerei a megfigyelés és a kommunikáció. A direkt kommunikáció során az információ magától a betegtől, az orvostól, vagy más egészségügyi dolgozótól, illetve a beteg hozzátartozójától származik. Az indirekt kommunikáció alkalmával írásos anyag alapján jutunk a szükséges anyag birtokába (ápolási lap, kórlap, lázlap).

A prioritások (elsődlegességek) megállapítása magában foglalja az alapvető fizikai igényeket, a biztonság igényét, valamint a szeretet és a valahová való tartozás igényét. Az ápolási tervek lehetnek problémorientált tervek (a beteg problémáját, a várható eredményeket és az ápolási tevékenységet foglalja magában) és napi tervek (óránként, reggeltől estig és külön éjszaka a beteg aktivitásának biztosítását, megfigyelését szolgálja, alvását, pihenését és egyéb szempontokat).

Hárdi-féle nővértipológia

Az interperszonális viszonyban mindenki olyan megnyilvánulási módokat alkalmaz, amelyek leginkább fenntartják önértékelését, segítenek elkerülni a csalódásokat, csökkentik a szorongást. Szerencsés ápolói magatartás az alkalmazkodás „együttműködés” útján, amely során az ápoló egyetértésre, szeretetre törekszik, barátságos, szívesen működik együtt másokkal, és esetleges szorongását barátságos megnyilvánulással hárítja el. Hárdi az alábbi nővértípusokat különböztette meg:

• Rutin típusú nővér: precíz, pontos (pl. az alvó beteget felkelti altató bevétele céljából).
• Szerepjátszó nővér: önmagát hangsúlyozza, túljátssza szerepét, elveszti közvetlenségét.
• Ideges nővér: feszült, dacos, egyéni problémái mellett gyakran fél a betegségektől is.
• Maszkulin nővér: mindig erélyes, határozott, gyakran megkapja az „őrmester” becenevet.
• Specialista nővér: egyéni érdeklődés jellemzi.
• Anya típusú nővér: valóban ápol, segít, gondoz, megértő, kedves, megilleti a „kedves nővér” elnevezés.

A betegségélmény és magatartás

A betegség az ember testi és lelki egyensúlyának a megbomlását jelzi, adaptációs zavarok lépnek fel. Az ember szervezete és pszichikus működése egységes egészet alkot. A betegség megélése függ a betegség előtti személyiség szerkezetétől, a betegség milyenségétől, a tünetek súlyosságától, körülményektől stb. A betegség mozgósítja az ember testi és lelki energiáit. Megindulnak az elhárító védekezési mechanizmusok.

A beteg emberek reakciómódjai a következők lehetnek:

• Betegségtagadók: nem vesznek tudomást betegségükről, regresszióba esnek.
• Betegségtől fokozottan félők: nagyfokú önmegfigyelés, szorongás jellemzi őket.
• Betegségkeresők: tudatosan vagy tudattalanul törekednek a betegszerep kivívására, másodlagos betegségelőny fenntartása a cél.
• Közönyösek, betegségükkel nem törődők: környezet biztatására fordulnak orvoshoz, jellemző rájuk a „nekem teljesen mindegy” hozzáállás.

A gyermek és a betegség

A betegséggel kapcsolatos élményük általában negatív, kínos. Függ a gyerek életkorától, személyiségfejlődésének sajátosságaitól, érdeklődésüktől, érzelmi beállítódásuktól. A család jelentős hatást gyakorol a gyermek betegségélményének alakulására. Regresszióban, projekcióban, reakcióképződésben nyilvánulhat meg az elhárítás.

A magyar gyermekpopuláció egészségi állapota

A magyar gyermekpopuláció egészségi állapota aggasztó adatokat mutat:

• A 15 éves magyar serdülők várható élettartama az EU átlagával összehasonlítva: lányok 9, fiúk 11 évvel alacsonyabb életkorra számíthatnak.
• Minden 100 újszülöttből 9 idő előtt születik.
• 1000 normál súlyú csecsemő közül 3, 1000 kis súlyú közül 58 hal meg egy éves kora előtt.
• Kapcsolat van az alacsony születési súly és a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek között.
• Az abortusz gyakorisága 2004-ben, a 14 éven aluli lányok esetében: 203, 15-19 éves lányok között: 5978.
• Serdülőkorban bekövetkezett szülésekből (2003-ban 6600 eset) született csecsemők között is magas a csecsemőhalálozás.
• Serdülő anya életében egzisztenciális, pszichés problémák merülnek fel.
• Világszerte felgyorsult a gyerekek fejlődése, korábban serdülnek - pozitív szekuláris trend (első menarche 12,88 év, első magömlés 13,13 év).
• Testtartási problémák már óvodás korban is előfordulnak.
• A gyerekek 10-25%-a túlsúlyos.
• A II. típusú cukorbetegség gyermekkori megjelenése egyre gyakoribb.
• A 11-17 éves gyerekek 1/3-a mozog eleget.
• A serdülők 1/5-e naponta 4 vagy több órát néz televíziót.
• A tanulók 23%-a naponta több mint 2 órát számítógépezik.
• A 11-15 éves gyerekek 1/3-a reggeli nélkül megy iskolába.
• Magas cukor- és szénhidráttartalmú ételeket fogyasztanak.
• A serdülő lányok 34%-a fogyókúrázik egészségtelenül, kontroll nélkül.

Megbetegedési (morbiditási) adatok

A gyermekkori betegségek az egészségtelen életmóddal és környezeti ártalmakkal állnak kapcsolatban.

• Allergiás megbetegedések.
• Mentális betegségek, érzelmi és viselkedési problémák (középiskolások 20-24%-a), pszichoszomatikus panaszok (18-24%), szorongás (14-21%), agresszivitás (18-28%), deviáns magatartás (16%).

A táblázat a leggyakoribb halált okozó megbetegedéseket mutatja be a 25-64 éves korosztályban (2002-es felmérés adatai alapján):

Miben halnak meg a magyar gyerekek?

• A csecsemőhalálozás jelentősen csökkent (1950-ben 92, 2003-ban 7 ezrelék), ami az ország egyik legfontosabb társadalmi-gazdasági és egészségügyi mutatója.
• Az 1-4 évesek halálozásának 28%-át teszik ki a balesetek és a gyermekek ellen elkövetett erőszak.
• A 10-19 évesek 51%-át balesetek, 19%-át öngyilkosság okozza.

A lázas gyermek ápolása

Az egészséges ember testhőmérséklete 36,4ºC-37,2ºC, az anyagcsere ezen a hőmérsékleten működik a legjobban. Az idegrendszer szabályozza a testhőmérsékletet, amely napi 0,5ºC-t ingadozik, legalacsonyabb hajnalban, a maximumát a délutáni órákban éri el, majd fokozatosan csökken. Láz esetén a testhőmérséklet nagyobb, mint 38ºC.

A normál testhőmérsékletet befolyásoló tényezők

• Fizikai aktivitás
• Napszaki ingadozások
• Környezet hőmérséklete
• Életkor
• Stressz, izgalmi állapot
• Hormonváltozások

Normál értéktől való eltérés

• 36ºC alatt - lehűlés (pl. tartós hideg hatására). Tünetei: remegés, memóriazavar, ítélőképesség romlása.
• 34,4ºC alatt: szívritmuszavar, a fájdalomérzet megszűnik, eszméletvesztés.
• 37ºC - 38ºC között hőemelkedés.
• 38,1-39ºC testhőmérséklet: láz.
• 39,1ºC - 40ºC testhőmérséklet: magas láz.
• 40ºC-t felett: igen magas láz.

A láz szerepe

A láz a szervezet védekező mechanizmusa, amely az immunrendszer fokozott működését (fehérvérsejtszám) segíti. Hőmérsékletemelkedéssel egyidejűleg emelkedik a pulzusszám (1ºC-onként 10-zel), és a légzésszám (1ºC-onként 4-6-tal). A láz csökkenését a pulzus- és légzésszám csökkenésének kell kísérnie. Amennyiben a pulzuscsökkenés nem következik be, orvost kell hívni, életveszélyes állapot alakulhat ki!

Kell-e csökkenteni a lázat?

A gyerekeknél lázat kiváltó ok lehet baktérium vagy vírusfertőzés, allergiás reakció, túlzásba vitt testmozgás különösen nagy melegben, túlzásba vitt napfürdőzés, bizonyos gyógyszerek (pl. fájdalomcsillapítók) túladagolása. A lázhatár, 38ºC fölött kell elkezdeni a lázcsillapítást, főképpen gyerekek esetében. A test valódi hőmérséklete a végbélben mérhető, a hőmérők többsége a hónaljban mért hőmérsékletre van kalibrálva.

A lázcsillapítás folyamata

Hőmérőzést ne végezzünk közvetlenül fürdetés, játék, hancúrozás után, mert ilyenkor nem kapunk pontos értékeket. Lázas állapot esetén a cél a normális testhőmérséklet visszaállítása és fenntartása, ennek lépései a következők:

1. Csökkentsük minimálisra az oxigénigényt fokozó tevékenységeket, helyezzük nyugalomba a gyermeket, olvassunk neki mesét, játszunk vele, énekeljünk.
2. A gyermek ruházata és ágyneműje legyen vékony, száraz és készüljön természetes anyagokból (segíti a párolgást).
3. A szoba hőmérséklete ne legyen több mint 20°C.
4. Magas láz esetén alkalmazzunk borogatást vagy hűtőfürdőt. Borogatásnál ne fedjük be az ízületeket (boka, csukló), a borogató víz mindig állott (25-28°C) legyen, a borogatás ne tartson fél óránál tovább. Hűtőfürdő alkalmazásakor a gyermek hőmérsékletével egyező hőfokú vizet engedjünk a kádba, majd fokozatosan hűtjük a gyermek lába felől a vizet 32-34°C-ig. A fürdés időtartama ne haladja meg a 10 percet.
5. Gyógyszeres lázcsillapítás csak orvos utasítására történhet. Az előírt gyógyszert az előírt adagban és módon (kúp, szirup, tabletta) adjuk a gyermeknek. Aminophenazon (Germicid) és a paracetamol (Panadol) tartalmú pirulák, szirupok vagy kúpokat alkalmazhatunk. A gyógyszer hatását fél és egy óra múlva ismételt lázméréssel ellenőrizni kell.

A lázas gyermek étrendje

Elsődleges a folyadékpótlás: víz, lázcsillapító és izzasztó hatású gyógyteák (hárs, bodza, citromfű stb.), valódi gyümölcslevek. A lázas gyermeknek általában nincs étvágya. Ne erőltessük az evést, kis mennyiségű, könnyen emészthető ételekkel kínáljuk.

Mindenképp orvoshoz kell fordulni:

• Ha a láz megközelíti a 40°C-t.
• Ha a lázhoz heves fejfájás, nyakmerevség, bőrkiütés, fényérzékenység társul.
• Ha a lázat heves hasi fájdalom és vizeletürítési probléma kíséri.
• Ha tudatzavar, szokatlan álmosság, ingerlékenység, nehézlégzés lép fel.
• Ha 3 hónapnál fiatalabb a gyermek.

tags: #csecsemo #es #gyermekapolo #irodalom