A gyermekkor a mozgásfejlődés időszaka, mely során a lábak egészségére kiemelten fontos figyelmet fordítani. A vastag láb, vagy a lábdeformitások aggodalomra adhatnak okot a szülők körében, különösen a két éves kor körüli időszakban, amikor a járás már stabilabbá válik. Fontos tudni, hogy a csecsemőkorban és kisgyermekkorban számos lábdeformitás még élettani jelenségnek számít, és megfelelő odafigyeléssel, szakember segítségével orvosolható.
A mozgásfejlődés és a lábak alakulása
A mozgás a gyermekkor egyik legnagyobb élménye, lábaink egészségére pedig egész életünkben nagy szükségünk van. A csecsemőkor végéhez közeledve (8-12 hónapos kor között) egy újabb fontos állomásához érkezik a mozgásfejlődés: gyermekünk kapaszkodva feláll, majd hamarosan megteszi első lépéseit és elindul felfedezni a világot. A járás fejlődése egyéni tempóban történik mindenkinél, a legtöbb baba átlagosan 13-14 hónaposan kezd el lépegetni. Alapvető fontosságú, hogy se a felállás folyamatába, se a járás tanulásába ne avatkozzunk bele! A csontoknak, izmoknak kellően meg kell erősödniük ahhoz, hogy a gyermek önállóan végre tudja hajtani ezeket a mozgásokat. Éppen ezért ne használjunk bébikompot, és ne sétáltassuk kézen fogva sem az önállóan még nem járó gyermeket! Tapasztalni fogjuk, hogy gyermekünk először széles alapokon, teljes talpon áll, majd amikor elindul, rövideket lépve totyog, miközben karjaival egyensúlyoz. Előfordulhat, hogy lábujjaival is kapaszkodik, esetleg bokája kifelé dől vagy sokat álldogál lábujjhegyen. Ez természetes jelenség a járástanulás időszakában, az esetek többségében csak átmeneti állapotról van szó.
A babalábfejet vastag zsírpárna fedi és ettől laposnak tűnik. Járás közben a szalagok és izmok erősödése hozza létre később a lábfej boltívét. Ha hagyjuk, hogy a bablábfej természetesen fejlődjön, akkor a legtöbb "rendellenesség" magától helyreáll. Ennek az az oka, hogy a babaláb még formálódó, kialakulatlan csontokból áll. Ezek olyan puha, hajlékony csontok, amik porchoz hasonlítanak. Ahogy nőnek, a csontok egyre szilárdabbak lesznek. Ahogy öregszenek ez a folyamat folytatódik, amíg a láb elnyeri végső alakját. A csontok közötti nagy hézagok változtatják a lábformát. Ebből kifolyólag nagyon fontos a megfelelően illeszkedő babacipő, ami támogatást és védelem nyújt a lábnak.
Mikor kell szakemberhez fordulni?
Amikor napjai javarészét már állva tölti a gyermek, ideje megfelelő lábbeli után nézni! Mindenképpen zárt sarkú, kemény kérgű, erős és jól szellőző cipőt kell választani, ami stabilan fogja a gyermek sarkát, illetve elősegíti a boka tartását. A cipőválasztás kapcsán időről időre felmerülő kérdés, hogy engedjük-e mezítlábazni gyermekünket. A mezítlábas sétának olyan felületen van jelentősége, ahol a láb izmai dolgozhatnak és az egyensúlyérzék javulhat. Így elsősorban egyenetlen felületen (pl. fű, homok, kavics) javasolt.
Az ideális gyermekcipő minden tekintetben követi a láb méreteit, a gyermekek lába azonban gyorsan nő: a totyogóké két-három havonta körülbelül fél cipőmérettel változik, míg a három-ötéves korosztályba tartozó gyermekeknél nagyjából négy-öthavonta kell cipőt cserélnünk. Serdülő gyermekünknek évente 1-2 méretet fog nőni a lába.
A mozgásfejlődés sürgetése a lúdtalp kialakulásának kiváltó oka lehet: ha a gyermek maga még nem áll fel, ezt ne forszírozzuk, hiszen az ehhez szükséges izmok és szalagok fejlettsége, azaz inkább fejletlensége ezt nem teszi lehetővé. A túlsúlyos gyermek lábára nagyobb terhelés jut, amihez általában gyenge izomzat társul, ezért kerüljük a plusz kilók felrakódását! Szűk, vagy merev cipő viselése is deformitásokhoz vezethet. Figyeljünk oda, hogy a gyermek gyorsan növő lábára mindig megfelelő méretű cipőt válasszunk! Hagyjuk a kicsit a szabadban is “mezítlábazni”, ami stimulálja a talpi reflexeket és sokoldalúan fejleszti a lábfej izomzatát. A parkettán vagy sima felületen való járás sokkal kevesebb ingert biztosít, mint a fű, homok, kavics.
Gyakori lábdeformitások kisgyermekkorban
A gyermekek lábfejének fejlődése során számos állapot tűnhet rendellenesnek, amelyek valójában a normális fejlődési folyamat részei. Azonban vannak olyan elváltozások, amelyek szakemberi beavatkozást igényelnek.
Lúdtalp (pes planus)
A lúdtalp a boka és a lábfej hosszboltozatának süllyedésére vezethető vissza. A laza szalagok nem tartják a boltozatot kellően stabilan, és a láb felső és külső izmai sem egyformán erősek. A csecsemő „lúdtalpasnak” tűnő talpa esetén a boltozatot vastagabb zsírpárna tölti ki, ezt tévesztik össze a szülők gyakran a lúdtalppal. A növekedés során egyre nagyobb testsúly nehezedik a gyermek lábára. Hosszas ácsorgás, illetve járás során lábfájdalom lép fel, a kóros súlyelosztás miatt ezt nemegyszer gerincfájdalom is kíséri.
Megelőzés és kezelés
- Legfontosabb a megelőzés! Ne késztessük a gyermeket túl korán felállásra és járásra, várjuk meg türelemmel, amíg magától elindul. Ha a kisgyermeket két kezénél fogva megemelve járatjuk, amikor ehhez az izomereje még kevés, elősegítjük a lúdtalp kialakulását. Ügyeljünk rá, hogy kisgyermekkorban se érje túlzott megterhelés a gyermeket!
- A jó minőségű cipők viselése segít megelőzni a betegséget. A nagyon szűk vagy túlságosan merev cipők visszafordíthatatlan károsodásokhoz vezethetnek. Kb. 2 és 4 éves kora között, amikor a leggyorsabban nő a gyermek lába, általában félévente új cipőre lesz szüksége.
Ha a lúdtalp már kialakult, legfontosabb a lábboltozat izmainak megerősítése lábtorna segítségével. Kisgyermekkorban, kifejezetten kifelé dőlő sarok esetén olyan cipőt kell viselnie a gyermeknek, amely a sarok befelé döntésével a láb helyzetét korrigálja - nevezhetjük ezt lúdtalpcipőnek is. Serdülőkorban a nagyobb igénybevétel, a sport, valamint az állandó izomfeszülés fájdalmakhoz, gyulladásos jelenségekhez vezet. A gyermek fáradékonyságról, a lábszár elülső élének fájdalmáról számol be. A panaszok a kényelmes cipő mellett az egyre könnyebb és tökéletesebb lúdtalpbetétek használatával csökkenthetők. Lúdtalpbetétet az ortopéd szakorvos ír fel, a betét mindig a gyermek lábára van tervezve. Ilyen esetben a gyermek valamennyi cipőjében szükséges a betét használata, és a láb méretének változásakor a betétet is cserélni kell! Lúdtalpbetét használatakor 1-1,5 évente érdemes kontrollra menni, hogy ellenőrizhessék a betétet és a talpat.
Veleszületett lábdeformitások
Befelé forduló láb (metatarsus adductus)
Veleszületett, gyakran kétoldali lábtartási hiba, amit leggyakrabban méhen belüli mechanikai hatás okoz. Ha nincs egyéb kizáró ok, akkor már újszülöttkortól javasolt elkezdeni a gyógytornát, ami a befelé forduló lábfej passzív tornáztatásátt jelenti. A talp bőrének ingerlésével - enyhe csípés, simogatás - aktív lábmozgásokat is kiválthatunk. A torna egyúttal a lábszár, valamint a lábizmok erősítéséhez is nagymértékben hozzájárul. Ezeket az egyszerű tornagyakorlatokat − amit gyógytornász tanít meg a szülőknek − naponta többször el kell végezni, általában érdemes a baba tisztába tevéséhez, fürdetéséhez kötni. Amennyiben a tornásztatással nem érünk el eredményt, illetve az elváltozás súlyosabb, átmeneti gipszkötés válhat szükségessé.
Sarlóláb (pes adductus)
Újszülöttkori lábdeformitás, mely többnyire mindkét lábat érinti, fiúknál gyakrabban fordul elő. Sarlóláb esetén a talp elülső része sarlószerűen befelé hajlik. Fontos, hogy mihamarabb felfedezzék az elváltozást, hogy időben elkezdődhessen a célirányos gyógytorna, mely főként a lábfej oldalsó részének aktív ingerlését jelenti. Ha az ortopéd orvos úgy ítéli meg, szükséges lehet korrekciós sín vagy cipő (Bebax-szandál) viselése is. A cipőt a kezelőorvos állítja be és helyezi fel, és hat hétig folyamatosan kell viselnie a gyermeknek (csak fürdéskor vehető le).
O-láb és X-láb (genu varum és genu valgum)
Ezen elváltozások nem feltétlenül kórosak, általában nem csontrendszeri elváltozás áll a hátterükben. Születéskor legtöbbször enyhe O-láb észlelhető, ami valószínűleg az anyaméhben fennállott kényszertartás következtében jön létre, de örökletes tényező is szerepet játszhat a kialakulásában. A veleszületett O-láb meg szokott maradni csecsemőkorban, később azonban, amikor a kisgyermek járni kezd, fokozatosan kiegyenesedik. Orvosi vizsgálat akkor válik szükségessé, ha a befelé görbült helyzet nem korrigálódik kétéves korig, vagy tovább romlik. X-láb legtöbbször a járás megkezdése után (2-4 éves korban) alakul ki, hátterében a szalagok gyengesége áll. A jelenség az erre hajlamos gyermeknél súlygyarapodás, elhízás következtében fokozódhat, de ezekben az esetekben is jótékonyan hat a növekedés, illetve a diéta, a testsúly csökkenése. Korrekciós helyzetben végzett gyógytornával helyreállítható ez az elváltozás is, ám ha a görbeség jelentékeny, vagy ha nem normalizálódik 8 éves korra, ortopédiai vizsgálat, illetve műtét is szükségessé válhat.
Egyéb ortopédiai problémák
Az Egészségügyi Világszervezet tanulmánya szerint, 9.2 hónap az átlagos életkor amikor a csecsemők segítséggel elkezdenek járni. 11 hónaposan megállnak egyedül, és 12 hónaposan már önállóan tesznek két-három lépést. Fontos, hogy nem szabad siettetni a gyermek elindulását, mindennek eljön a maga ideje. Ezért azt szoktuk mondani, hogy körülbelül 10-18 hónaposan tanul meg járni egy gyermek. A legfontosabb az tehát, hogy nem kényszerítsük a gyermeket járni mielőtt készen áll. Élvezze a fejlődését, és éljék át együtt az első csodálatos lépéseket, amikor eljön az idő.
10 PERCES GYEREKEDZÉS | Láb- és hasizom edzés
Dongaláb (pes equinovarus)
A dongaláb egy nagyon speciális fejlődési rendellenesség, melynek kialakulásában több gén is szerepet játszik. Érdekesség, hogy a fiúknál kétszer gyakrabban előfordul, mint a lányoknál, a genetika mellett pedig természetesen a környezeti hatások, a méhen belüli nyomás, a születés késleltetése egyaránt hozzájárulnak a kialakulásához. A probléma jellemzően már egyszerű szemrevételezéssel is könnyedén felismerhető. Ha kialakult dongalábról van szó, akkor a bokaízület jellemzően meghajlik, a láb a sarokkal együtt befelé fordul, a lábfej a megszokottnál kisebbé válik, a lábközépcsontok pedig megcsavarodnak. A halmozott deformitásnak köszönhetően a gyerekek nem tudnak teli talppal lépni, csak a lábak külső élén járnak, amihez kellemetlen sántítás, valamint deformitási láncreakció indul el az egész szervezetben. A dongaláb kezelése kapcsán rendkívül lényeges a korai felismerés, hiszen érdemes már néhány napos korban elkezdeni a korrekciót, méghozzá speciális gipszkötések alkalmazásával.
Csípőficam (dysplasia coxae congenita)
A veleszületett ortopédiai betegségek közül a csípőficam magasan a leggyakoribb fejlődési rendellenesség, ami a mozgásszervet érinti. Érdekesség, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel fordul elő lányoknál, mint fiúknál, kialakulása pedig a csípőízület rendellenes fejlődéséhez kapcsolódik, ami már az anyaméhen belül deformálódik. Konkrétan a csípőficam azonban szüléskor vagy szülés után jelentkezik, amikor a csípő egyszerűen kificamodik. A rendellenesség különösen gyakori a farfekvéses babáknál, azonban a legtöbbször vagy genetikai okok állnak a hátterében, vagy nincs tényleges magyarázat az előfordulására. A csípőficam csecsemőkorban általában nem okoz tüneteket - ezért is lényeges az úgynevezett csípőszűrés elvégzése -, de utalhatnak rá olyan elváltozások, mint a baba combján látható bőrredők szimmetriájának a hiánya, vagy ha alvás közben a gyermek nem ugyanolyan pozícióban tartja a lábait. Amennyiben a gyermek már tud járni, a csípőficamot sántítás kíséri.
Perthes-betegség
A Perthes-betegség nem más, mint amikor a combcsont úgynevezett feji része vérellátási zavartól szenved és nem tud csontosodni, azaz puha, illetve sérülékeny marad, sőt a csípőficam is sokkal gyakrabban kialakul mellette. Bár a neve alapján nem olyan ismert, mint a lúdtalp vagy a dongaláb, de meglepően gyakran találkozni vele még manapság is az ortopédiai szakrendeléseken - különösen a 3 és 13 éves kor közötti gyermekek, azon belül is leginkább a fiúk körében. A betegségnek nagyon jellegzetes tünetei vannak. Ilyen például az állandósuló fájdalom a térdben, a lágyékban és a csípő környékén, ami jellemzően tompa, de hosszabb távon már mentálisan is terheli a gyermeket, aki ettől sántikálni kezd, hogy kímélje az ízületeket. A legtöbbször csak az egyik combcsontot érinti, de ritka esetben mindkét lábon jelentkezhet.
Átmeneti csípőízületi gyulladás (transitoricus coxitis)
A gyermekeknél - leginkább a fejletlen immunrendszer miatt - gyakran alakulhat ki átmeneti csípőízületi gyulladás, vagy más néven transitoricus coxitis, amit a legtöbbször valamilyen felsőlégúti megbetegedés, illetve nagyobb fertőzés előz meg, tehát annak egyfajta szövődményeként alakul ki. A betegséget könnyű felismerni, mert általában a légúti fertőzés után néhány nappal már jelentkezik is, részeként pedig a gyermek óriási csípőfájdalomra panaszkodik, amitől még lábra sem tud állni. Az átmeneti csípőízületi gyulladást fontos ortopéd szakorvossal megvizsgáltatni a radiológiai eltérések feltárása érdekében.
Gerincferdülés (scoliosis)
A gerincferdülés vagy más néven scoliosis nem egy veleszületett rendellenesség, jellemzően a gyermekek 10-12 éves kora körül jelentkezik elsőként, és érdekes módon kétszer olyan gyakori jelenség a lányoknál, mint a fiúknál. Akkor beszélünk róla, ha a csigolyák egymáson elmozdulnak és elcsavarodnak, ezáltal a gerinc oldalirányú görbülete jelentkezik. Hatására valamelyik váll lesüllyed, a másik pedig megemelkedik, gyakorivá válik a hátfájdalom, a sántítás, a fizikai teljesítőképesség csökkenése, amit akár visszafordíthatatlan porckopás kísérhet. Gyermekkorban a gerincferdülés kifejezetten könnyen orvosolható. Általában gyógytorna segítségével visszafordítható a beteg állapota, noha ennek minden esetben feltétele, hogy időben ortopédiára kerüljön. Ezen kívül fontos még a rendszeres testmozgás, a gyógytornán elsajátított gyakorlatok ismételt alkalmazása, de különösen hatásos sport az úszás, ami egyenletesen terheli a szervezetet és nem ró felesleges terhet az ízületekre. Amennyiben a gerincferdülés súlyosabb, a gyermeknek szüksége lehet speciális fűző viselésére.
Scheuermann-betegség
A Scheuermann-betegség egy nagyon kellemetlen ortopédiai kórkép, mely a legtöbbször már gyermekkorban kialakul. Jellemzően a csigolyatestek érintettek benne, ahol keringési zavar alakul ki, és ezért a csontsejtek elpusztulnak, helyüket pedig porcszövetek veszik át. Bár ezek a későbbiekben újra csonttá alakulhatnak, amíg azonban ez nem következik be, a csigolyák visszafordíthatatlanul deformálódhatnak. A legnagyobb probléma, hogy a betegség sok esetben teljesen tünetmentes, legfeljebb kisebb hátfájdalom, akadályozott mozgás, általános fáradékonyság léphet fel. Súlyosabb esetben a gerinc elváltozásai már szemmel is láthatóvá válnak az érintett csigolyák környékén. Egyszerű röntgenfelvétellel is könnyedén diagnosztizálható, melynek gyorsasága rendkívül fontos, hiszen lényeges mielőbb beavatkozni és gyógytornával megakadályozni a súlyosabb elváltozások kialakulását. A gyógytorna és az egyéb kezelések célja, hogy a sérülékennyé vált csigolyatest teljesen tehermentesítésre kerüljön, így a gerinc kifejlődése könnyedén végbe mehet.
Növekedési fájdalom vagy csontrák?
A csontrák bizonyos formái - például a Ewing-szarkóma - tipikusan gyermekkorban jelentkeznek, nem csoda hát, hogy ez az eshetőség szinte minden szülőnek eszébe jut, amikor a gyermeke által panaszolt végtagfájdalom okát kutatja. Ám gyermekkorban hasonló ugyancsak a kar vagy lábfájdalom képében jelentkezhet a növekedési ugrásokat kísérő fájdalom is. A növekedési fájdalom oka, hogy a gyermek fejlődésével együtt fejlődnek, nőnek a csontok, ezzel együtt nőnek, nyúlnak az izmok, az inak és az ízületi szalagok is. Az intenzívebb növekedéssel jellemezhető időszakokban ez akár fájdalommal is járhat. A statisztikák szerint minden öt gyermek közül kettőnél fordul elő élete folyamán valamikor növekedési fájdalom.
A növekedési fájdalom leggyakrabban kisdedkorban és a serdülőkor előtt, tipikusan a combon, a térdben vagy a lábikrában jelentkezik, és idővel önmagától is megszűnik. Ha azonban a fájdalom állandósul vagy erősödik, illetve a fájdalomhoz egyéb tünetek is társulnak, gondolni kell arra, hogy ez már több, mint növekedési fájdalom.
Az alábbi tünetekre érdemes figyelni a fájdalmon kívül:
- duzzanat;
- mozgási nehezítettség, mozgáskorlátozottság;
- zsibbadás, izomgyengeség, vérellátási zavar;
- kis erőbehatásra bekövetkező csonttörések;
- állandó fáradtságérzés, rossz közérzet;
- étvágytalanság.
Fontos azonban kiemelni, hogy egyrészt a felsorolt tünetek nem feltétlenül csontrák jelei, másrészt a csontrák tünetmentes formában is jelentkezhet, különösen korai stádiumban.
„Általánosságban elmondható, hogy 2-3 hétnél tovább tartó, sérülés nélkül kialakult panaszok esetén javasolt röntgen vizsgálatot végezni és ortopéd orvossal konzultálni, hogy mielőbb megfelelő szakember kezébe kerüljön a gyermek és ezzel ne veszítsenek időt.”- mondta Dr. Perlaky Tamás ortopéd sebész, mozgásszervi daganatspecialista.
Mikor forduljunk szakemberhez?
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Mikor forduljunk szakemberhez?
- Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
- Járása bizonytalan.
- A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
- Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
- A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
- Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
- Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
- Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
- Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
- Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
- Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
- Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
- Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
- Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
- A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
- Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
- Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
- Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
- Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.
Ki tud segíteni?
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.