A gyermek fejlődése rendkívül gyors ütemben zajlik az első éveiben, és a 20. hónap körüli időszak az igazi „totyogó időszak” kezdetét jelenti. Ebben a korban a kisgyermek már számos új képességet sajátít el, melyek mind a fizikai, mind az értelmi, érzelmi és kommunikációs fejlődését befolyásolják.
Mozgásfejlődés: Az önállóság felé vezető út
Ez a korszak az igazi totyogó időszak. Gyermekükre leginkább a mozgásban levés a jellemző. Mint egy kis felhúzós játék, elesik és rögtön fel is pattan, hogy tovább szaladjon. A gyermek már önállóan szalad, bár még néha elesik. A futás már nagyon magabiztosan megy, bár néha nagyobb az önbizalma, mint kellene, kicsit összekeverednek a lábak és orra esik, de kis vigasztalás után már megy is tovább.
Felfelé a lépcsőn váltott lábbal megy, lefelé egymás mellé lépéssel, és mindkét esetben kapaszkodik még. Felfelé váltott lábbal lépcsőzik, lefelé még egymás mellé lépve, kapaszkodva. Ebben az életkorban gyermekük már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is tud járni. Irányt változtatva futkározik.
Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron. Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik. Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).
Mozgásigénye hatalmas, főként a nagymozgásos, rohangálós játékok, ahol kedvére csiszolgathatja újonnan szerzett tudásait. Legyünk vele minél többet szabadban, hintázzon, csúszdázzon, motorozzon, fogócskázzon. Labdázzatok sokat, dobni, rúgni egyaránt jó szórakozás.
Finommotoros készségek és kognitív fejlődés
Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni. Kézügyessége egyre jobb, könyvet lapozgat, nagyobb gyöngyöket leszedeget és felfűz. A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.
Lendületesen és látszólag koncepció nélkül firkál, de egyre gyakrabban felfedezhető egy-egy tudatos alakzat. Használjunk zsírkrétát és ceruzát, ezekkel a legkönnyebb rajzolni. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja.
Finommotorika fejlesztés: ujjtorna mondókával - Ujjaimat mozgatgatom - Játék rengeteg
Kommunikáció és nyelvi fejlődés
A kommunikáció és nyelvi képességek terén a korszak eleje és vége között hatalmas fejlődés megy végbe. A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában. Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára.
Másfél éves kor után a gyermek szókincse folyamatosan gyarapszik. Szókincse 70-100 szóból áll, ezek többnyire még ragozatlan főnevek. Passzív szókincse ennek többszöröse, majdnem mindent megért, amit közölni akarunk vele. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, például a „vau-vau” nemcsak a kutyát, hanem minden négylábút jelöl.
Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni. Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek.
Megjelennek beszédében a kétszavas mondatok, melyek eleinte még ragozatlanok és gyakran csak gesztikulációval, rámutatással együtt érthetőek. Kétszavas mondatokat használ, sok „saját” kifejezéssel megtűzdelve. A saját maga által kreált kifejezések hasznosak és fontosak, de a felnőttekre jellemző gügyögést és affektálást próbáljuk a minimálisra csökkenteni. Az egyszerű kérdésekre (hol van? mi ez? ki ez? ) felel.
A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Az első kimondott szavak esetleg már 18 hónapos kor előtt megjelennek, a lányoknál általában korábban, a fiúknál később. Kétéves korra általában 50-70 szót is használnak. A korszak végén általában megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.”.
Megérti és élvezi, hogy a beszéddel ki tudja fejezni kéréseit, kívánságait. Enni- és innivalót kér. Képeskönyvben képeket felismer, megnevez, megmutat, és különösen felerősödik most a közös meseolvasás szükségessége, hiszen minden elmondott, meghallgatott mese új szavak és tudás egész tárháza.
Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja.
Önállóság és szociális fejlődés
18 hónapos korra a kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan is próbálkozni az evéssel. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak. Legtöbbször elég csak apró falatokra vágni a keményebb darabokat, a zöldségféléket sem kell külön pürésíteni. Nagyobb ételekből, gyümölcsből, kekszből egyre ügyesebben harapják le a megfelelő méretet, és megrágás után biztonsággal nyelnek.
Vannak gyerekek, akik a kevert állagot (darabok a pépesben) nem szeretik, mások még váltogatják a kéz, illetve a kanál használatát. Fontos, hogy az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodjon; a (nem túl fűszeres, alkoholmentes) főételek is fogyaszthatóvá válnak számukra.
A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek. Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is. Más gyerekekkel még mindig a párhuzamos játék a jellemző, bár már egyre gyakrabban kezdeményez kapcsolatot a korosztályának tagjaival, általában valamilyen konkrét játék érdekében. Továbbra is nehezen osztozik, főként a szívének legkedvesebb játékoktól esik nehezére megválni, akár csak pillanatokra is, ezt nem is érdemes erőltetni.
Felbukkannak a szerepjáték korai formái, a babák etetése, fürdetése, gondozása formájában. Már egyedül is elüldögél a homokozóban, önállóan lapátolgat és formázgat.
Érzelmi fejlődés és dackorszak
A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz a belső (testi, érzelmi) rossz érzések kifejezésére, de egyre többször az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik. Ebben az időszakban jelenik meg a hétköznapi nyelvhasználatban „hisztinek” titulált viselkedés. Akaratukat határozottan érvényesíteni akarják, ha kell erőszakkal, sírással, toporzékolással.
Ezek az érzelemkitörések leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a kisgyermek vagy saját korlátai, vagy a szülői tiltás miatt nem tudja megvalósítani önállósági törekvését, vagy nem képes érvényesíteni az akaratát. Tulajdonképpen ezek az érzelmi hullámok a normális fejlődés részei. Fontos azonban, hogy szülőként megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjunk, segítve őt abban, hogy képes legyen megküzdeni ezekkel az érzésekkel.
Egyre kevésbé tolerálják a korlátokat, épp ezért egyre fontosabb, hogy ezek következesen betartsuk. Ez persze nagyon bölcsen és szépen hangzik, de kivitelezése korántsem egyszerű feladat, egy sírva könyörgő másfél éves a legkeményebb kőszívet is meghatja. Hagyjunk neki alkulehetőséget, legyen sikerélménye, legyen inkább kevesebb szabályunk és próbáljunk azok betartására koncentrálni.
A dackorszak embert próbáló időszak, kötélidegeket kíván, és van úgy, hogy néha elszakadnak a kötelek, ne boruljunk ki attól, ha néha kiborulunk, nem attól lesünk rossz szülők, ha néha kicsit határozottabb hangon szólunk rá a gyerekre (vagyis leüvöltjük a haját…).
Nagyon könnyen izgalomba jönnek, könnyű megzavarni a lelki békéjüket, ehhez esetenként elég az, ha nem értjük meg maradéktalanul, amit közölni akarnak, ilyenkor frusztráltak lesznek, dühös indulattal reagálnak. Nehezen, de annál gyorsabban fáradnak el, ami azonnal érzékelhető, mert látszólag még töretlen lendülettel rohangálnak, de igazából már nyűgösek, sírósak lesznek, az megmagyarázhatatlan hisztik hatalmas részének ez a felelőse. Ilyenkor próbáljunk higgadtak maradni, a fáradtságtól felpörgött gyerek még izgatottabb lesz, ha türelmetlenek vagyunk vele.
Sajnos, egy-egy élvezetesebb játék hevében hajlamosak néha túlpörögni, ilyenkor célszerű beiktatni valami passzívabb, nyugodtabb játékot, otthon mesekönyvet, kirakót, séta közben egy kis üldögélést, a játszótéren homokozást.
Ebben az időszakban már jellemzően csak egyszer alszanak napközben. Ennek az időpontja még eshet az ebéd előtti vagy az utáni időszakra is. Az elalvásban nagy segítség gyermekük számára egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak.
A 19-21 hónapos már totyogó vagy szaladó, azaz megtanul futni, bár még nem tökéletesen. Magától felmegy a lépcsőn, de lefelé még segítségre van szüksége. Megpróbál segíteni a házimunkában: porszívózik, söpör, tereget. A játékában megjelenik az utánzás: ír, főz, vasal.
Kezdi felismerni, ha valami eltér a szabályostól, például, ha a rajzon a babának nincs feje. Ezzel egy időben saját szokásokat alakít ki. Ragaszkodik például ahhoz, hogy mindig ugyanabból a bögréből kapja a tejet, hogy mindig ugyanazon a párnán aludjon. Fontos a rendszeres napirend kialakítása: lehetőleg ugyanabban az időben legyen az étkezés, a séta, a játék, a fürdés. Aránylag hosszabb ideig eljátszik egyedül vagy más családtaggal. Kialakul kezdetleges időérzéke, de még nem érzékeli az időtartamot.
Sok kisgyerek agresszív lesz ebben az időszakban: üt, csíp, harap, rugdalózik. Ebben az időszakban támad föl a gyermek érdeklődése a nemi szerve iránt, és szívesen játszik vele. Nem szabad dühösnek lenni emiatt, de minden esetben célszerű valamiféle egyéb tevékenység irányába terelni az érdeklődését.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Amennyiben az alábbi tünetek közül többet is észlelnek, érdemes szakember segítségét kérni:
- Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
- Járása bizonytalan.
- A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
- Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
- Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
- A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
- Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
- Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
- Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
- Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
- Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
- Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
- Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
- Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
- Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
- A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
- Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
- Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
- Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
- Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.
Ki tud segíteni?
A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.
Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket.
Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
Melyik terápiás módszert válasszuk gyermekünk és/vagy a családunk számára?
A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.