A várandósság nagy változásokat okoz nem csak az anya életében, de a testében is, ami teljesen normális. Ebben az időszakban többnyire élettani változások és veszélytelen egészségügyi problémák aggasztják a leendő anyákat, ám vannak olyan esetek is, amikor vagy elővigyázatosságból, vagy a közvetlen veszélyhelyzet elhárítása érdekében orvosi segítséget kell kérni.
Az aggodalomra okot adó tünetek a várandósság bármely szakaszában jelentkezhetnek. Általános érvényű szabály, hogy ha a kismama nem is biztos a tüneteiben - néha csak „úgy érzi”, hogy valami nincs rendben a gyermekkel vagy vele magával -, értesíteni kell a kezelőorvost, aki dönt a továbbiakkal, akár az esetleges kivizsgálással kapcsolatban.
A várandósság 20. hete: A magzat fejlődése és a kismama változásai
Elérkezett a 20 hetes terhesség! A kismama ténylegesen elérkezett várandóssága feléhez, és mind jobban átadja magát az áldott állapot körülményeinek. A magzat, aki már körülbelül 25,5 dkg súlyú, és 18-19 cm hosszú, ekkor kezd hangokat hallani, az anya szívverését és a gyomor korgását éppúgy, mint a külvilág hangjait. Ha erős zajt hall a közvetlen közelből, kezeivel eltakarja a füleit, sőt, lehet, hogy megriad, és „ugrik” egyet. Mozgása változatos, forog, izeg-mozog, kígyózik a méhben, bokszol és rugdos.
A magzat kb. 14 cm hosszú (CRL = fejtető-far távolság) és nagyjából 240-300 gramm súlyú. A lábfej hossza kb. Az agyban egy sor dolog történik: egyrészt növekszik, másrészt egyre több idegsejt alakul ki benne - percenként kb. 200 000 agysejt keletkezik! Az agy növekedését az teszi lehetővé, hogy a koponyacsontok csak később nőnek össze, ilyenkor még hézagok vannak közöttük. Ez később, a szülőcsatornán való áthaladáskor is segítséget jelent a babának. Az ízérzékelés egyre kifinomultabbá válik - babád a magzatvíz ízéből érzi, hogy mit eszel.
A magzat kb. 16-20 cm, amely egy padlizsán hosszának felel meg. Súlya 250-290 g, amely egy kocka vaj súlyának felel meg. A magzat mozgását a reflexei irányítják. Megfordul, bukfencezik, így beindítja a magzatvíz áramlását. A magzatvíz mennyisége fokozatosan nő és alkalmazkodik a magzat fejlődéséhez. Ez védi a magzatot a hasra nehezedő esetleges nyomástól. Karjaival helyváltoztató és kúszó mozgásokat végez. Ez születés után az újszülött táplálkozásához lesz fontos, hogy megtalálja a mellbimbót és a szopizás által serkentse az anyatej termelődését. Bár az újszülötteket szülés után közvetlenül az anyjuk mellkasára helyezik, ez a reflex mégis fontos a méhen belüli fejlődésben. A primitív népeknél a baba anyamellhez való kúszása nagy jelentőséggel bír, ezt a civilizált világban sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ez segít a mozgásfejlődésben.
A 20. héten kialakul a szemöldök, ami egész életében megmarad. A szemhéjak csukva maradnak az elkövetkező hetekben, de már képes mozgatni. A 20. héten elkezd fejlődni a memóriája. Mostantól amilyen hangokat vagy zenét hall az anyaméhen belül, azokat felismeri a születés után. A kismama lejátszhat vagy énekelhet altatódalt a magzatnak lefekvés előtt. Később, az újszülött számára az ismerős dallam megkönnyítheti az elalvást.
A 19. és 21. hét közti ultrahangvizsgálat során az orvos alaposan megvizsgálja a magzat végtagjait és belső szerveit. Jól látható az erősen dobogó szív, az agy már olyan fejlett, hogy a legfontosabb területek már jól láthatók.
A kismama ekkor már le sem tagadhatja állapotát, ugyanis a pocak már jól látható, a méh pont a köldök magasságában található. A köldök sok esetben kiemelkedik a bőr felszínéből - ez a méh nyomásának tudható be -, és a sötét vonal, amely összeköti a szeméremtájékkal, még sötétebbé válik (ez az elszíneződés a szülést követően megszűnik).
Ahogy egyre nehezebb terhet visz a kismama, a súlypontja is eltolódik. Teste ezt lassan kompenzálni kezdi, anélkül, hogy tudna róla. A kismamát mindenképpen óvatosságra kell inteni, hiszen ebből adódóan megfájdulhat a háta, vagy egyéb sérüléseket szerezhet.
Ha a kismama nem az első gyermekét várja, akkor bizonyára már észrevette a bizsergést a hasában, amelyet a magzat fürge mozdulatai okoznak. Akik már voltak korábban várandósok, sokkal érzékenyebbek ezekre. Az első gyermekes kismama már biztosan türelmetlenül várja, hogy mikor fogja észrevenni az első mozgásokat. Valószínűleg a magzat már mozgolódott, de a kismama nem tudta beazonosítani. Első gyermek esetén a kismama a várandósság 20. és 24. hete között érezheti a magzat mozgását. A 20. héttől kezdve a magzat egyre mozgékonyabb lesz. Az érzékelést megkönnyíti a magzatvíz hullámzása is, amely „pezsgő” érzést okoz a kismamának. Az olyan érzések, mint a szappanbuborékok pukkanása a hasfalon vagy egy pillangó szárnycsapkodása a kismama pocakját ért gyengéd rúgásokra utalnak.
Mostantól a méh gyorsan nő, később kifelé fordíthatja a köldöködet. A méh most körülbelül akkora, mint egy kézilabda, és egyre tágul. Sok terhes nő kifejezetten jól érzi magát ebben az időszakban - a többség mostanra már tényleg búcsút mondhat a rosszulléteknek.
Általánosan észlelhető tünetek a terhesség 20. hetében: fejfájás, ami főleg a meleg, zsúfolt helyeken alakulhat ki, mert a várandósság ideje alatt a test nagyobb mennyiségű hőt termel, duzzadt bokák és csuklók, krossz alvás, gyomorégés.
Időnként fokozott hüvelyi folyást tapasztalhat. Ez a hüvely tisztulásához szükséges. Különösen a várandósság alatt fontos a tiszta és baktériummentes szülőcsatorna, amelyet a szervezet a fokozott folyadéktermelődéssel biztosít. A kocsonyás állagú nyákdugó - amely a méhnyak csatornájában helyezkedik el - védi a kismamát és a magzatot a kórokozóktól. Ellenőrizze, hogy a folyás mindig fehér színű és semleges szagú legyen.
A 20. hétre esik a sorrend szerinti negyedik terhességi vizsgálat időpontja, ahol a súly-és vérnyomásmérés mellett megmérik a méhcsúcs és a szeméremcsont távolságát is. Ez a mérőszám a baba növekedésének ellenőrzésére szolgál, s a távolság gyakran egybeesik a terhességi hetek számával. Tehát 20 hetes terhességnél általában 20 cm, ám ikerterhességre ez nem vonatkozik.
Az elmúlt években az ultrahang használata már rutineljárássá vált. Ennek egyik oka lehet, hogy ultrahangvizsgálat során az egészségesen fejlődő magzat látványa segíthet a szülők megnyugtatásában, motivációt adhat arra, hogy a szülők (különösképp a várandós nő) jobban figyeljenek egészségükre.
Lehetséges szövődmények és aggodalomra okot adó jelek
A lehetséges szövődmények sora rendkívül hosszú - közülük a legveszélyesebbekről és a leggyakoribbakról lesz szó az alábbiakban.
Az alábbi tünetek egyértelmű jelei a várandósság alatti szövődménynek, ezért bármelyik fennállása esetén orvosi segítségre van szükség!
A várandósság során bármikor jelentkező, sürgős orvosi ellátást igénylő tünetek:
- elhúzódó vagy súlyos hányás;
- hüvelyi vérzés;
- szokatlan vagy a szokásosnál bőségesebb hüvelyi folyás;
- súlyos vagy hosszan tartó fejfájás, vagy szédülés;
- folyamatos fogyás;
- láz vagy hidegrázás;
- fájdalmas vagy égő érzés vizeléskor;
- állandó légszomj, gyengeség vagy szívdobogásérzés;
- ha a hasat ütés (trauma) érte (esés, baleset, erőszakos incidens);
- ha hosszabb ideig tartó, jelentősebb érzelmi probléma áll fenn.
A várandósság korai szakaszában (a 20. hét előtt) jelentkező fájdalom, illetve vérzés bizonyos típusai vetélés vagy méhen kívüli terhesség jelei lehetnek. Amennyiben ezek valamelyike fennáll, sürgős orvosi segítségre van szükség - ha más (gyorsabb) lehetőség nincs, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Mielőbb kérjen orvosi segítséget, ha a várandósság korai szakaszában:
- tartós vagy erős fájdalom jelentkezik a has egyik oldalán, vagy az egyik vállban;
- erős alhasi fájdalom vagy görcs jelentkezik;
- hüvelyi vérzést tapasztal.
A várandósság későbbi (20. hét utáni) szakaszában általában gyakoribbak a kellemetlenségek, amelyek egy része a várandós állapot normális velejárói. Néhány tünet azonban orvosi kontrollt igényel:
- látászavarok (villogó fények, szikralátás, homályos látás) - ezek a preeklampszia jelei lehetnek;
- hirtelen fellépő, súlyos, akár fájdalmas ödéma a kézen, a lábon vagy az arcon;
- erős bőrviszketés;
- ha a magzat mozgásában változás áll fenn (a kismama úgy érzi, hogy a szokásostól eltérően mozog, kevesebbet mozog, vagy nem mozog);
- máj táji fájdalom;
- bevérzések jelentkezése a bőrön;
- vérnyomásmérés során magasabb vérnyomásérték mérése;
- hüvelyi vérzés.
Szövődmények megelőzése és veszélyeztetett terhesség
A terhességi szövődmények egy része nem előzhető meg, mivel sok esetben eleve kockázatot jelent, ha a kismamának a fogantatás előtt súlyosabb egészségügyi problémája volt, vagy ha része volt már komplikált terhességben, netán vetélésben. Családi halmozódás sem kizárható. Éppen ezért még a családtervezés fázisában, a fogantatás előtt érdemes lehet az életmódbeli tényezőket rendezni, ezzel csökkentve a szövődmények kockázatát.
Az anya és a gyermek biztonságát nagyban szolgálja, ha az anya rendszeresen részt vesz a várandósgondozáson és betartja a védőnő utasításait.
A várandós nőnek ezen felül tartózkodnia kell:
- az alkohol és a drogfogyasztástól;
- a dohányzástól (a passzív dohányzástól is);
- a nehéz fizikai megterheléstől;
- a stressztől és a lelki megpróbáltatásoktól (lehetőség szerint).
A terhességek mintegy 20-30 százaléka magas kockázatú kategóriába tartozik. A veszélyeztetett státusz megállapítása minden esetben a kezelőorvos feladata. Legtöbb esetben olyan kismamákat érint, akiknek a terhesség fennállása előtt már diagnosztizált krónikus betegségük volt, esetleg a teherbeesést követően alakult ki olyan egészségügyi probléma, amely körültekintőbb megfigyelést kíván a terhesgondozások során. Az egyéni kórtörténet, a terhesség aktuális állapota és a kismama kora is növelheti a szövődmények esélyét.
Nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő problémák:
- Tizenéves korban
- 35 évesnél idősebb korban (előrehaladott anyai kor)
Korábbi terhesség(ek) során felmerülő problémák is állhatnak egy következő várandósság magasabb rizikója hátterében. Például:
- Ha több vetélés történt a teherbeesés előtt
- Ha régóta fennálló meddőségi problémák után sikerül a fogantatás
- Koraszülés egy korábbi terhesség során
- Egy korábbi halvaszületés vagy egy újszülött elvesztése esetén
- Császármetszéssel végződő korábbi szülés(ek)
- Öt vagy több terhesség kihordását követően
Amennyiben ismert egészségügyi problémával esik teherbe egy nő, fokozott figyelemre és valószínűleg az átlagosnál több vizsgálatra, szűrésre lesz szükség a várandósság idején. Mindez azért szükséges, mert bizonyos betegségek esetén a terhességgel járó változások (hormonális, fizikai, lelki stb.) az alapbetegség fellángolását, rosszabbodását okozhatják.
A terhességi szövődményekhez vezető leggyakoribb egészségügyi problémák:
- Cukorbetegség
- Magas vérnyomás
- Szívbetegségek
- Daganatos betegségek
- Vesebetegség
- HIV-fertőzöttség
- Túlsúly
- Autoimmun betegségek
- Miómák a méhben
- Korábbi méhműtét
Magas kockázatot jelenthet, ha:
- Ikerterhességről van szó
- A baba nem növekszik a várt módon
- A szülés előtti vizsgálat során a baba genetikai vagy más egészségügyi probléma jeleit mutatja
- A terhesség során alakul ki valamilyen szövődmény, probléma
A szövődmények magasabb rizikójával hozhatók összefüggésbe a kismama káros szenvedélyei. Valószínűsíthető, hogy terhesség nem lesz problémamentes, amennyiben:
- A kismama rendszeresen fogyaszt alkoholt a terhessége alatt (magzati alkohol szindróma)
- Dohányzik a várandósság idején
- Drogokat használ a terhesség alatt
A veszélyeztetett terhesség megállapítása során elvégzett szűrővizsgálatok adják az elsődleges információt arra vonatkozóan, hogy a következő 8-9 hónap magasabb rizikóval jár-e vagy sem. A szűrővizsgálatok nem adnak diagnózist, de segíthetnek annak felismerésében, hogy ha a kismamának nagyobb eséllyel alakulhat ki bármilyen egészségügyi problémája.
Mit jelent a magas kockázatú terhesség? Dr. Sean Daneshmanddal | San Diego Health
Specifikus terhességi problémák és diagnosztikájuk
Vérzés a várandósság alatt
A várandósság idején a vérzés viszonylag gyakori tünet, és nem minden esetben ad okot aggodalomra, ettől függetlenül minden esetben jelezni kell a kezelőorvosnak, fontos ugyanis a háttérben álló ok felderítése. A kivizsgálás általában hüvelyi vagy kismedencei vizsgálattal, ultrahang-, illetve vérvizsgálattal történik - utóbbit a hormonszintek, máj- és vesefunkciók és a teljes vérkép ellenőrzése érdekében végzik.
A vérzés a terhesség alatt sokféle lehet. Előfordulhat pecsételő vérzés - ez a terhesség korai szakaszában jelentkező enyhe, barnás vérzés, ami általában csak a megtermékenyült petesejt méhfalba történő beágyazódását jelzi. Gyakran a következő menstruáció esedékességének időpontja körül következik be.
A terhesség első 12 hetében a hüvelyi vérzés lehet vetélés vagy akár méhen kívüli terhesség jele is, azonban sok esetben nincs szó ilyen súlyos következményekről, és az anya sikeresen kihordja gyermekét. Előfordulhat viszont, hogy a vérzés miatt - a gyermek és a saját maga biztonsága érdekében - az anyának a várandóssága jelentős részét kórházban, megfigyelés alatt kell töltenie.
Méhlepény-leválás
Ez a szövődmény igen súlyos, az anyai és a magzati életet is veszélyeztető állapot, amely - ahogy a neve is utal rá - azt jelenti, hogy a méhlepény elkezd leválni a méhfal belsejéről.
A méhlepény-leválás általában a méh tónusfokozódásával, az érintett területen hasi fájdalommal jár, de nem minden esetben kíséri vérzés (általában barnás vérzés jellemzőbb, ritkább esetben bő és friss piros vér távozik). Burokrepedés esetén a magzatvíz vérrel festenyzett lehet. A magzati szívműködés monitorozása során oxigénhiányra utaló jelek lehetnek. Ha a leválás időpontja közel esik a szülési időponthoz, lehetséges, hogy a baba idő előtt megszületik.
Krónikus lepényi elégtelenség
Előfordul, hogy a méhlepény nem látja el megfelelően a funkcióját, ami azt jelenti, hogy a fejlődő magzat nem kapja meg a szükséges oxigént és tápanyagokat. Ez kiválthatja a magzat fejlődésben való visszamaradását, vagy koraszülést, a szülés során fellépő oxigénhiányt, alacsony vércukor- vagy kalciumszintet az újszülött vérében, de halva születést is okozhat.
A lepényi rendellenesség megnyilvánulhat a placenta kis méretében vagy rendellenes formájában is. Ennek a terhességi szövődménynek nincsenek szubjektív tünetei, általában úgy derül ki, hogy a baba keveset mozog, vagy várandósgondozás során végzett rutinvizsgálatok derítenek rá fényt. Ilyenkor a 37. hét előtt az anyát szoros megfigyelés alatt tartják, de ha már közeli a szülés időpontja, előfordulhat, hogy az orvos a szülés idő előtti megindítása mellett dönt.
Placenta praevia (elől fekvő méhlepény)
Előlfekvő méhlepényről beszélünk, ha a lepény nem a méh megfelelő szakaszán tapad. A méhszájtól való távolság alapján soroljuk őket kategóriákba, legrosszabb esetben a méhlepény a méhszáj fölött helyezkedik el. Általában a tünetek a harmadik trimeszterben jelentkeznek, fájások nélkül hirtelen fellépő vérzés képében. A harmadik trimeszter előtt pecsételő vérzések előzhetik meg. A vérzés életet veszélyeztető mértékű is lehet, így felismerése és időben történő kezelése elengedhetetlen fontosságú. Egyértelmű diagnózist ultrahang kép alapján lehet felállítani. Általában azonnali császármetszés indikációi közé tartozik.
Placenta accreta
A placenta accreta a méhlepény-beágyazódási egy ritka, de súlyos rendellenessége, ami életet veszélyeztető terhességi szövődményt okoz. Általában kizárja a hagyományos szülés lehetőségét. Olyankor alakul ki, amikor a méhlepény túl mélyen ágyazódik be a méh falába (esetleg a méhszájba), de előfordulhat, hogy a méh külső oldalán is megjelenik.
Ilyenkor a szülés után nem távozik a méhlepény - ahogy normálisan -, hanem a méhhez tapadva marad. Ez súlyos vérzést okozhat, de koraszülés oka is lehet. A betegséget a gyanút követően - pl. vérzés a harmadik trimeszterben - általában ultrahang- vagy MRI-vizsgálattal igazolják, de előfordul, hogy csak a gyermek születése után derül rá fény. A szövődmény miatt súlyos esetben méheltávolításra is sor kerülhet. A rendellenesség valószínűségét fokozza minden műtét, amely után heg marad a méhnyálkahártyán - ilyen például a korábbi császármetszés is.
Hegszétválás
Előzetes császármetszés után a méhen ejtett vágás hege a következő várandósság alatt fokozott figyelmet érdemel, mivel a várandósság során a hegszétválás veszélye fennáll. Ennek gyakorisága igen alacsony, azonban nyilalló, fájdalmas hegvonal, terhesség alatti vérzés, a méh (és a has) alakjának a hirtelen változása esetén gondolni kell rá.
Preeklampszia (terhességi toxémia)
A preeklampszia a terhesség második felében (a 20. hét után), vagy nem sokkal a szülés után jelentkezhet, általában a terhességi rutinvizsgálatok során derül rá fény. Csökkent véráramlás következtében alakul ki az anya szervezetéből a méhlepény felé, melynek eredménye a magzat nem megfelelő oxigén- és tápanyagellátása. Sok esetben enyhe lefolyású, de kezelés nélkül előfordul, hogy súlyos szövődményekhez vezet az anya és a gyermek szempontjából is. A betegség a gyermek születésével megszűnik, addig általában gyógyszeres vérnyomáscsökkentést alkalmaznak. Szélsőségesen súlyos esetben - megfelelő korú terhesség esetén - sor kerülhet idő előtti szülésindításra vagy császármetszésre is.
Jellemzőbb tünetek: magas vérnyomás; végtag- és arcödéma; erős fejfájás; látászavarok, szikralátás; fájdalom közvetlenül a bordák alatt. A fenti tünetek minden esetben orvosi vizsgálatot igényelnek! Minél korábban megállapításra kerül a betegség, annál jobbak az anya és a gyermek kilátásai.
Vérszegénység a várandósság alatt
A terhességi vérszegénység azt jelenti, hogy túl kevés a vörösvértest (és a hemoglobin) a várandós nő szervezetében ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigént szállítson a fejlődő magzat számára. Ilyenkor általában nem áll szervi ok a háttérben, egyszerűen arról van szó, hogy a terhes nők szervezetében az átlagosnál jóval több vér kering, és a többlet előállításához nagyobb mennyiségű vasra, B12-vitaminra és folsavra van szükség.
A várandósság alatti vérszegénység enyhébb fokozatát a legtöbb anya a fáradékonyság formájában megtapasztalja, de a probléma jól kezelhető megfelelő táplálkozással vagy - az orvos által előírt mennyiségben - étrendkiegészítők szedésével.
Terhességi cukorbetegség
A várandósság idején jelentkező cukorbetegség (a normálisnál magasabb vércukorszint) általában átmeneti állapot: a terhesség második felében jelentkezik, és a gyermek születése után legtöbb esetben megszűnik. Az ebben szenvedő nők egy részének elegendő diétát tartani, súlyosabb esetekben viszont inzulinadagolást igényelhet. A terhességi cukorbetegség nem ritka állapot, a várandósok 12-14 százalékánál alakul ki.
A terhességi diabétesz leggyakoribb következménye lehet az átlagosnál nagyobb magzat, ami bizonyos esetekben császármetszést tehet indokolttá. Azonban a legtöbb terhességi cukorbetegséggel diagnosztizált nőnek egészséges lefolyású a terhessége, és normális lefolyású szülés során egészséges gyermeket hoz világra.
Vészes terhességi hányás
A hányinger és a hányás sok nő esetében a terhesség velejárója, különösen az első trimeszterben. Amikor ez az állapot túlzott mértéket ölt - a táplálék és a folyadék nem, vagy alig marad meg a várandós nőben -, vészes terhességi hányásról van szó, ami akár kórházi kezelést is igényelhet. A drámai tünetek ellenére ez a betegség általában nem okoz kárt a magzatban, azonban ha az anya sokat veszít a normális súlyából, az befolyásolja a születendő gyermek testsúlyát is. Kezelése általában infúziós folyadékpótlással és hányingert csillapító készítményekkel történik.
Koraszülés
Ha a gyermek a terhesség 24. hete után, de a 37. hete előtt megszületik, koraszülésről beszélünk. Ennek - a gyermek fejlettségétől függően - vannak fokozatai: minél korábban születik meg a baba, annál több kockázattal kell szembenézni. A legtöbb koraszülött csecsemő azonban megfelelően fejlődik a kórházi, majd az otthoni körülmények között.
A koraszülésre figyelmeztető jelek: tompa, „mély” hátfájás; nyomásérzés a medencében; végtag- vagy arcödéma; óránként négynél többször jelentkező összehúzódások; hányinger, hányás vagy hasmenés; homályos- vagy kettős látás, egyéb szemészeti zavarok; menstruációs fájdalomhoz hasonló hasi görcsök; a baba mozgása lelassul vagy megszűnik; folyadék vagy vér távozik a hüvelyből. Mindezek nem feltétlenül utalnak vetélésre, de jelentkezésükkor indokolt sürgős orvosi ellátás kérése. Az is előfordulhat, hogy semmilyen előjele nincs a koraszülésnek.
Vetélés
A vetélés - vagyis a magzat elvesztése a 24. terhességi hét előtt, vagy míg nem érte el az 500 grammos súlyt - az esetek többségében az anyán kívül álló ok(ok) miatt következik be. Sor kerülhet rá a terhesség egészen korai szakaszában, ilyenkor a nők többségének még nincs is tudomása arról, hogy gyermeket várt.
A vetélések hátterében álló ok sokszor nem egyértelmű, azonban a legtöbbször a gyermek fejlődési vagy kromoszóma-rendellenessége okozza. A már megkezdődött vetélés nem megállítható, ugyanakkor az azon átesett nő az esetek többségében újabb, egészséges terhességet hordhat ki.
Az embrió vagy a magzat halálát (az életjel hiányát) több, egymástól független vizsgálattal igazolják. Ezt követően a szülészorvos javaslata alapján a megszakadt terhességet - ha nem indul be a vetélés spontán - műtéttel, vagy a 13. hét után általában mesterségesen megindított vetéléssel fejezik be.
A vetélés gyakori jelei a görcsös, menstruációhoz hasonló hasfájás és a hüvelyi vérzés. Mindezek azonban nem minden esetben jelentenek vetélést! A vetélés megelőzése vagy megállítása érdekében nem lehet tenni semmit. A vetélés valószínűsége csökkenthető a fent elsorolt kockázatok - dohányzás, alkohol, koffein - kerülésével.
Kombinált teszt és genetikai szűrések
A terhesség során számos lehetőség van a gyakori rendellenességek kimutatására. A nem invazív eljárások (szűrőmódszerek) fejlődésével egyre több olyan ultrahangos, illetve anyai vérszérum markert azonosítottak, melyek segítik a magzati rendellenességek jelenlétének felismerését, illetve megnyugtathatják a kismamákat.
A Kombinált tesztet a 12-14. héten végezzük, ultrahangvizsgálat és vérvizsgálat kombinációjával. Ultrahanggal az ülőmagasság alapján határozzuk meg a pontos terhességi kort, majd megmérjük a tarkóredőt és vizsgáljuk az orrcsont jelenlétét. Az anyai vérből a magzat által termelt két marker (PAPP-A és a free-ß-hCG) koncentrációját mérjük.
Ha mondjuk egy negyven éves kismamánál, akinél az életkori kockázat Down-szindrómára 1% (1:100) és a vizsgálattal a kockázat a huszadára csökken, akkor a számított Down-szindróma kockázat 0,05%-ra (1:2000) változik. Pozitív eredmény, azaz magas kockázat, ha egy kromoszóma rendellenességnek a kockázata 1:250-nél nagyobb. A pozitív eredmény nem jelenti azt, hogy a magzat biztosan hordozza az adott rendellenességet, ezért magzati kromoszóma vizsgálattal kell meggyőződni arról, hogy a magzat valóban rendelkezik-e kromoszóma rendellenességgel.
Invazív genetikai vizsgálatok
Amniocentézis (magzatvízvétel): Az amniocentézist a 15-19. héten végzik. Ultrahang segítségével (a hasfalon keresztül) egy tűvel mintát vesznek magzatvízből.
Korionboholy mintavétel (chorionic villus sampling, CVS): Az eljárás során a placentából (lepényszövetből) vesznek mintát a hasfalon keresztül, szintén egy tű segítségével. Erre a vizsgálatra a 10-12. héttől kerülhet sor. A mintavétel hasfalon keresztül történik, helyi érzéstelenítésben, folyamatos ultrahangvezérléssel. A beavatkozás minimális kellemetlenséggel jár, utána kis megfigyelés után haza lehet menni. A mintavétel egyetlen jelenleg ismert veszélye az 1%-os vetélési kockázat.
