A 2 hónapos baba hason fekvése: Útmutató a helyes fejlődéshez és tippek a szülőknek

Ha a védőnőtől kezdve az orvoson át mindenki azzal nyaggat, hogy hasaltasd a babád, de nem tudod, miért, és nem is szeret hason lenni, akkor ez a cikk neked szól.

Miért fontos a hasalás (tummy time)?

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy a mozgásfejlődés szempontjából az éber állapotban történő hason fekvésről lesz szó. Az alvás közbeni pozícióról most nem beszélünk, ennek pedig az az oka, hogy alvás közben az izmok ellazulnak, az agynak pedig nem a mozgásra kell koncentrálnia, hanem a pihenésre, a sok új információ és élmény elrendezésére.

Az újszülött születésekor még szinte alig rendelkezik izomzattal, a kúszáshoz, mászáshoz és járáshoz és egyáltalán a feje megtartásához szükséges izmoknak az első hónapokban kell megerősödniük. Mindezt úgy érhetjük el, hogy gyakran fektetjük hasra.

Mi felnőttek erre már aligha emlékszünk, de minden mozgás hason fekve indul. A kúszás, a mászás mind-mind hassal lefelé történik, és ennek eléréséhez kulcsfontosságú a fej megemelése és megtartása. A fejtartás a mozgásfejlődés alfája és omegája: csak akkor lesz képes szép szabályos helyváltoztatásra egy gyerek, ha a fejét minden irányban megfelelően tartani tudja odafigyelés nélkül.

A hasalás nemcsak játék, hanem kulcsfontosságú mozgásfejlesztő gyakorlat. Már újszülöttkortól kezdjük el, mindig felügyelet mellett. Fokozatosan növeljük a napi időtartamot, 4-5 hónapos korra akár 60-90 percig. A hason fekvés elősegíti a fejkontrollt, izomerősödést, mozgásfejlődést és megelőzi a koponya deformitásokat.

Az American Academy of Pediatrics (AAP) és a Cleveland Clinic is hangsúlyozza, hogy a tummy time:

• segít megelőzni a koponya ellaposodását (plagiocephalia),
• fejleszti az izomtónust és a mozgáskoordinációt,
• előkészíti a baba számára a későbbi mozgásokat (kúszás, mászás, felülés).

Ezért nemcsak ajánlott, hanem alapvető része kell legyen a baba napi rutinjának.

Az első fejemelések és a fejkontroll kialakulása

A baba idegrendszere már az első naptól készen áll a fej megemelésére hason fekve: a természet is jól tudja ezt és kiemelten kezeli, hiszen nem más látja el ezeket az izmokat információval, mint a 12 közül a 11. agyideg.

Az újszülött csecsemő felkészült arra, hogy ha hasra teszik és már kényelmetlen a helyzete, akkor meg tudja fordítani a fejét, és nem hagyja, hogy ez a csodás kis jövevény túl sokáig arccal lefelé nézzen.

Természetesen nem kell az első naptól magasra emelnie a fejét és sokáig megtartania. Az első hetekben elegendő, ha lassan, akár többször meg-megállva és a fejét a fekvőfelületen megpihentetve átfordítja a fejét egyik arcfeléről a másikra.

Hétről hétre fogja magasabbra emelni, először a tekintetét kb. 45°-ban tudja megemelni a vízszintestől, majd szépen fokozatosan eléri, hogy egészen előre emelje arcát (kb. 90°-os szöget zárva be a vízszintessel) és eközben az alkarjain támaszkodjon (így a lapockazáró izomzat is segít a fejtartást), sőt, még jobbra-balra érdeklődően nézelődik is.

A fejtartás akkor lesz tökéletes (kb. 4-5 hónapos korra), amikor alkartámaszban(!) a fejét gond nélkül tartja, egyik kezét felemeli és megfog egy közeli játékot. Akkor megfelelő a fejtartás, ha a baba feje nem billen el egyik oldalra sem és úgy tud nézelődni, játszani, „beszélgetni”, hogy közben nem kell a fejtartásra figyelnie, tehát a funkció automatizálódott. Ez a fejkontroll.

A horizont megtalálása és a stabil fejtartás mögötti anatómia: az érzékszerveink; szemünk, fülünk, belső egyensúlyozó szervünk (vestibularis rendszer) és a nyakizmok mind-mind arra vannak tervezve, hogy ebben a vízszintes helyzetben kapják az információkat és továbbítsák az izmok felé.

A test az ülésre, állásra, járásra, tehát a függőleges testhelyzetekre készül már az első perctől, de hosszú tanulás és sok-sok apró készséget kell megalapoznia, mire odáig eljut. Ha a horizont egyenes és a fejkontroll kialakult, akkor eljött az ideje a kúszásnak.

Ha a horizont nem egyenes és a látott kép nem stabil, akkor a beérkező információkat is másként dolgozza fel az agy. Hogyan tudna bátran mászókázni, biztonságosan leugrani, biciklizni, majd precízen írni-olvasni az a gyerek, akinek nem a megfelelő képet dolgoz fel az idegrendszere?

Mikor és mennyit legyen a baba hason?

A szülők egyik leggyakoribb kérdése, hogy mikor kell elkezdeni a hason fekvést (tummy time). A válasz röviden: már újszülöttkortól, de kizárólag éber állapotban és mindig szülői felügyelet mellett. Alvás közben a baba soha ne legyen hason - ez a biztonságos alvás szabály (SIDS, bölcsőhalál megelőzése).

Éber időszakban viszont elengedhetetlen, mert a hason fekvés segíti a nyak-, váll- és törzsizmok fejlődését, valamint támogatja a fejkontroll kialakulását.

Érdemes naponta többször hasra tenni (3-5x), méghozzá olyan időpontban, amikor nincs tele a hasa és az ébrenlét egy aktívabb időszakában van. A hasalás hossza hangulattól és napszaktól függhet: néhány perctől a 15-20-30 perces időintervallumokig, természetesen az elvárás az életkorral nő.

Időintervallumok életkor szerint:

Fontos, hogy ne egyszerre, hanem rövid szakaszokban osszuk el a hason fekvést a nap során. dr. Tajti Zsanett csecsemő és gyermekgyógyász, a tunderidoktorneni.hu weboldal létrehozója és tanácsadó orvosa segítségével körüljárjuk a 2 hónapos baba fejlődésének legfontosabb állomásait.

Kezdetben nem szeret éber állapotban hason lenni a kicsi, mert így nem lát körbe és nehéz tartani a fejét, ami ekkor még a testsúlyának jelentős részét teszi ki. Amikor a hátára fektetjük, akkor jól lát, tudja forgatni a fejét, nézelődik.

2-3 hónapos kor között általában már ügyesen emelik a fejüket. Ez az a kritikus kor, amikor sír, ha hasra fektetjük, mert már élesen lát és háton fekve sokkal izgalmasabb a világ. Ráadásul ilyenkor még nagyon kell erőlködnie ahhoz, hogy megemelje a fejét. Ilyenkor motiválhatjuk azzal a kicsit, hogy félig ülő helyzetben a mellkasunkra fektetjük.

4-5 hónaposan már nem sír, ha hasra tesszük, de 10-15 perc után biztosan elfárad, ilyenkor nyűgösködni kezd, ha átfordítjuk, megnyugszik. Ilyenkor is naponta többször tegyük hasra egy időre.

6-7 hónaposan hason fekvésből már képes kúszni, ami egyelőre még nem túl hatékony. Van, amelyik baba körbe-körbe kúszik, mások pedig hátrafelé. Fokozhatjuk a kúszási kedvet, ha a látóterébe olyan játékokat helyezünk, amit kúszással el tud érni, akkor is, ha körbe-körbe halad.

Ötlettár hasaláshoz - Hogyan tegyük vonzóbbá?

Mivel a hasalás az első időszakban kemény fizikai munka a gyerekek számára, érdemes a figyelmüket lekötni és közös programot varázsolni belőle. Az időtartamot fokozatosan érdemes növelni, amíg komfortos a babának. Napról napra erősebb lesz és ahogy megszereti a hasalást, már a játszószőnyegen is ott lehet hagyni hason, hogy elfoglalja magát.

Sok baba eleinte nem kedveli ezt a testhelyzetet, de néhány trükk segíthet:

• Feküdjünk le a baba elé, hogy lássa az arcunkat.
• Használjunk kontrasztos kártyákat vagy tükröt.
• Adjunk kezébe könnyen fogható csörgőt vagy labdát.
• Tegyük hasra a szülő mellkasán is - így közelebb érzi magát hozzánk.

Ha a baba a kanapén fekszik, mi pedig odaülünk elé és beszélünk hozzá, felvesszük a szemkontaktust, sőt beszélgetünk vele (ugyanis ha kicsit várunk, valószínűleg babánk válaszolni fog a hozzá intézett mondatainkra) akkor könnyebben telik az idő.

A kisebbek szívesen nézegetnek kontrasztos képeket (az internetről kinyomtatott képek tökéletesek), sőt, a képeket, lassan húzhatjuk előtte jobbra-balra: meglátod, olyan érdekes lesz a számára, hogy megpróbálja megemelni a fejét és követni a tekintetével az izgalmas sakktáblát.

Adjunk a kezébe is könnyű, apró játékot: megteszi egy függönykarika, vagy egy puha és vékony játék, amit beteszünk a kezébe. Mindig abba a kezébe tegyük, amerre néz: ez nem csak leköti, de még a tárgy érzetét is megfigyeli közben.

A szülők mellkasán feküdni nagyszerű dolog: ruha nélkül a bőr-bőr kontakt hatalmas biztonságot ad a gyerekeknek, és rendkívüli módon hozzájárul a szülő-gyerek kapcsolat pozitív alakulásához. Tegyük mindezt úgy, hogy a szülő a kanapé háttámlájának támaszkodik, kb. 45°-os testhelyzetben. Próbáljunk ki többféle döntést és figyeljük meg, melyik a legkomfortosabb a babának. Ilyenkor is lehet beszélgetni, képeket mutatni, játékot tenni a kezébe.

Ha elfér a lakásban egy gimnasztikai labda, sokoldalúan használható a gyerekekkel, és a szülők derekának is jót tesz a hosszabb ülések során. Hasaltassuk labdára a babát (legalább 55 cm átmérőjű legyen, de a legalkalmasabb a 65 cm átmérőjű), és figyeljünk rá, hogy mindig a feje legyen a legmagasabb ponton.

Fogjuk át a mellkasánál finoman, 2,5 hónapos kortól pedig segíthetjük az alkartámaszt is. A labdán óvatosan rugóztatva stimuláljuk a fejemelést, mivel mozog alatta a labda, ez egy finom inger, hogy emelgesse a fejét. Hintázhatunk vele előre-hátra és jobbra-balra is, de mindezt csak lassan, hogy legyen ideje megtapasztalni ezt a változatos egyensúlyi ingerhelyzetet.

Milyen egyéb fektetési pozíciók léteznek?

Az újszülött fektetésével kapcsolatos vélemények időről időre megoszlanak, sőt, változnak is. A kisbabák fektetésének kérdése csupán az első 3-4 hónapban bír jelentőséggel, mert azután már képes önállóan megfordulni.

Lefektetéskor a csecsemők többsége még néhány hétig, megtartja a magzati életben szükségszerűen kialakult kucorgó testhelyzetet: bólintó fej, finom ívben hajlított hát, térdben behajlított, felhúzott lábacskák és könyökben behajlított karok. Az érett, erős újszülöttek többsége ezt azzal korrigálja, hogy fejecskéjét oldalra fordítja, és nem az arcán, hanem a koponya falcsonti részén (a fül fölötti koponyarész) fekszik. Jellemző, hogy eközben térdét maga alá húzza, és alkarján támaszkodik.

Háton fekvés

Természetesen nem arról van szó, hogy soha nem feküdhet háton a baba. A háton fekvésnek is rendkívül fontos szerepe van a normál mozgás-, értelmi-, és szociális fejlődés területein. Háton a baba tud pihenni, nézelődni, figyeli a pocakját, a belső érzeteket. Sőt, a gyerekek háton játszanak. 4-5 hónapos gyerekek a hason megszerzett játékkal átfordulnak a hátukra és ott nézegetik, tanulmányozzák zsákmányukat.

A háton fekvő baba szabadon mozoghat, forgolódhat, nézelődhet. Az anyaméhben a nyújtózkodás puha, süppedős, ellenállást jelentő, lágy szövetek között történt. A tágas kiságyban a kicsi kilendülő végtagjai nem ütköznek semmilyen olyan ellenállásba, ami ijedséget, félelmet kelthet benne. Ez lehet az oka annak, hogy a háton fekvő újszülött szereti, ha takaróval vagy pólyával ölelik körbe.

A bölcsőhalál kockázatában többféle ártó tényező halmozódik. A kiváltó okok közé sorolható a túlfűtött helyiség, a puha, süppedős, befülledésre alkalmas ágyalj és párna, a mesterséges táplálás, a túletetés, az elhízás, valamint az oxigénszegény elhasznált vagy dohányfüsttel mérgezett levegő.

Oldalra fektetés

Az oldalra fektetésnél a szülő jól látja a kicsi arcát, így figyelheti légzését, bőrszínét, arcjátékát. A baba a méhen belüli élethez hasonlóan tud mozogni, nyújtózkodni, érintheti arcát, kezét, kapaszkodhat a ruházatába. Ha bukik, minimális a leszippantás, fulladás veszélye. Ezen úgy segíthetünk, hogy szoptatás és büfögtetés után tíz-húsz percre a bal oldalára fektetjük. Ha ez idő alatt mocorog vagy nyugtalan, újra megböfögtetjük.

Négy-hat héten keresztül megfigyelhetjük, tetszik-e csöppségünknek az oldalra fektetett testhelyzet. Ha elmozdul és igyekszik hanyatt feküdni, akkor vegyük el a takarót, a továbbiakban pedig bízzuk rá a döntést. Ha hanyatt fekve is nyugtalan, akkor megpróbálhatjuk a hasra fektetést.

Hason fekvés újszülött korban

Az újszülöttet a köldökcsonk leeséséig nem tanácsos hasra fektetni. Ha viszont lábait szétvetve hasal, akkor az elnyomott telt has felnyomja a rekeszizmokat, szűkül a mellkas, és rosszabbul szellőzik a tüdő. A hason is mozgolódó csecsemő megtornáztatja a csípőízületeit. Ám az elterülő babánál, kifelé vagy befelé forduló lábtartási hiba alakulhat ki, és megnyúlhatnak a csípőízületi szalagok.

Az izgő-mozgó hason fekvő baba kevésbé hasfájós, a hasra nehezedő enyhe nyomás jólesik a görcsölő beleinek, könnyebben büfög, a szelek is könnyebben távoznak. A hasra fektetett, bukós babánál kicsi a félrenyelés esélye, azonban egy nagyobb mennyiségű hányadékba akár bele is fulladhat.

A kisbabák kéthetes koruktól a fény felé fordítják fejecskéjüket, két hónapos koruktól meg már intenzíven figyelnek minden mozgásra, a körülöttük zajló életre. Hathetes korra az izmok is ellazulnak, megszűnik a méhen belüli pozíció merevsége. A babát ekkortól már lehet tornáztatni, masszírozni. Két hónapos kortól, ébrenlét idején gyakran forgassuk a kicsit, és többször változtassunk testhelyzetén. Így több szemszögből is szemlélheti a világot.

Mikor kérjünk szakember segítségét?

Az alábbi esetek figyelemfelhívóak és érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni:

• Ha a baba nem tudja letenni a fejét, mert ha hason van, folyamatosan emelve tartja!
• Ha zömmel csak az egyik irányba teszi le.
• Ha hátracsapja a fejét hasonfekve a váll vonala mögé.
• Ha gyakran „leejti”, láthatóan nem tudja jól megtartani (kb. 2-2,5 hónapos korig ez normális).
• Ha sokat bukik (akadályozhatja a komfortos hasalást).
• Ha gyakran oldalra biccentve tartja a fejét.
• Ha 3-4 hónaposan sem tartja meg a fejét.
• Ha túl korán emeli a fejét, inkább hason szeret lenni.
• Ha gyakran sír és nem tolerálja a hason fekvést, vagy nem támaszkodik a karjaira.

Ebben az esetben gyógytornász, konduktor vagy védőnő vizsgálata szükséges, hogy kizárjuk az izomtónus- vagy fejlődési eltéréseket.

A ferde fejtartásról

Ez egy igen nagy téma, ezért érintőlegesen írnék most róla. Számos oka lehet a ferde fejtartásnak: mindenekelőtt ki kell zárnunk a szervi okokat. A ferde fejtartás mögött állhat egy elmozdult csigolya, ami könnyen és fájdalommentesen kezelhető megfelelő szakember által. Okozhatja izomprobléma: gyakran a fejbiccentő izom zsugorodása vagy rövidsége áll a háttérben. Nem ritka, hogy valamilyen szemészeti probléma okozza: itt általában nem rövid- vagy távollátásról van szó, amit otthon tudunk diagnosztizálni az apró „szöszök” észrevételéből.

Gyakori, hogy valamely csecsemőkori reflex fokozódása vagy annak renyhesége, hiánya okozza, hogy egyik irányba többet tartja a baba a fejét vagy ferdén tartja azt. Ezek az okok olykor egymást gerjesztik, egymásra hatnak, ezért nem mindig tudjuk megmondani, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás.

Az idejében felismert ferde fejtartás sokkal gyorsabban és jobb eredménnyel kezelhető, mint ha várjuk, amíg elmúlik: ugyanis nem fog elmúlni. Minél több időt tölt a baba a rossz testtartásban, annál nehezebb azt hosszú távon korrigálni. A gyerekek sokkal jobban képesek kompenzálni és regenerálódni, de nem érdemes várni a csodára, mivel ez egy igen érzékeny terület és oly szoros kapcsolatban áll az idegrendszerrel, hogy a későn kezelt eltérések a fejlődés során újra és újra kisebb fennakadásokat okozhatnak.

Kihez forduljak, ha baj van?

A védőnőt és a házi gyermekorvost semmiképp se hagyjuk ki! Fejlődésneurológus és a területen jártas mozgásfejlesztő szakember (gyógytornász, konduktor) segítségét bátran kérhetjük.

tags: #2 #honapos #baba #hason