Dr. Hetesi Zsolt, fizikus és a Fenntartható Fejlődés Erőforrások Kutatócsoport vezető kutatója, 1979-ben született Dombóváron. 2003-ban szerzett fizika-csillagász diplomát az ELTE TTK-n, majd 2008-ban doktorált fizikából. Figyelme 2005-ben fordult a környezeti-energetikai és fenntarthatósági kérdések felé. 2013-tól 2015-ig a Pécsi Tudományegyetem tudományos főmunkatársa, 2011-ig a Győri Széchenyi István Egyetem óraadó tanára. 2015 óta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, ahol a Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Intézetének dolgozik. Évek óta nyomon követi a nemzetközi energiahelyzetet és tesz ezekből Magyarországra vonatkozó megállapításokat. Fő feladata a tájékoztatás és a figyelemfelkeltés, illetve az olajcsúcs tanulmányozása mellett a tájhasználatot, a talajok állapotát és a biológiai alapú földkezelés lehetőségét, a vízgazdálkodást, Magyarország vízháztartását, a vidék fejlesztésének reális lehetőségeit, valamint a megvalósítandó feladatok pénzügyi finanszírozhatóságát, az alternatív forrásteremtést vizsgálja.
A Fenntartható Fejlődés Erőforrások Kutatócsoportja (FFEK)
Az FFEK 2007 őszén alakult, és a túlfogyasztás, a túlnépesedés okozta erőforrás-kimerülésből adódó válsággal foglalkozik. A Kutatócsoport elhivatott Magyarország újra felemelésében. Tagjai úgy látják, hogy az egymást követő válságokkal teli helyzetben Hazánk csak egy, a helyi erőforrásokra építő és azt jobban kiaknázó (energia)politika mentén lehet újra sikeres. Ezért célja egy egészséges élelmet és magasabb életminőséget adó, munkahelyeket teremtő, a jelenlegi rendszereknél zártabb anyagforgalmú, ciklusokra épülő, a környezeti terhelést csökkentő, fenntartható ipar és mezőgazdaság létrehozása. Magyarország e mentén visszaadhatja polgárainak az önbecsülést, az öngondoskodás lehetőségét és megadhatja nekik a biztonságot, illetve az élethez szükséges alapvető szükségletek kielégítését. Ehhez hazánkban minden rendelkezésre áll, csak meg kell látni és újra a középpontba kell helyezni az elfeledett, perifériára állított, de az évszázadok alatt kialakult, működőképes szokásokat, megoldásokat. A Kutatócsoport nem állítja, hogy kizárólagosan tudja a megoldást, vagy egyedül képes összehangolni a tevékenységeket, átalakítani a rendszereket, de a felmerülő kérdéseket egységesen képes megválaszolni. Tanulmányozza a komplex rendszer viselkedését és a történelem során adódott, legtöbbször ki nem használt lehetőségeket, ezáltal működőképes megoldást javasol. Látásmódjában ezeket az értékeket követi, a tájékoztatás és figyelemfelkeltés mellett hiteles adatokkal látja el a nemzetért felelős döntéshozókat.
Az FFEK szoros kapcsolatot ápol több, a tudományos szférában dolgozó személlyel, továbbá az oktatási intézmények közül a debreceni, a gödöllői, a keszthelyi, a pécsi és a győri egyetemekkel, illetve a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel, kolozsvári Babes Bolyai Tudományegyetemmel, és a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel (EMTE). Erős a kapcsolatuk a fenntarthatóság témájában legismertebb egyesületek, szervezetek legtöbbjével, több kistérségi társulás, települési önkormányzat vezetőségével, valamint a legtöbb ökologikus felfogású, élő faluközösséggel, illetve a legtöbb magyarországi történelmi egyházzal, akikről azt gondolják, hogy a közeljövő közösségformálásában vezető szerepük lehet. A Kutatócsoport nevéhez megalakulása óta számos cikk, könyv, szakmai publikáció és ismeretterjesztő előadás fűződik, elsősorban az energetika, a környezetvédelem, a lokalitás, a regionális rendszerek, a lokális energia-, és környezeti programok, a felelős vállalati modellek, a vízgazdálkodás, valamint a fenntartható mezőgazdaság témájában.
Civilizációnk összeomlása?
Hetesi Zsolt egy nemrég megjelent tanulmányában civilizációnk összeomlását vetíti előre, súlyosabb érvekkel, mint amiről a médiában hallani szoktunk. Hetesi szerint a tudományos konszenzus is elég veszélyesnek ábrázolja a helyzetet lassan évtizedek óta. Ha megnézzük, hogy az ENSZ égisze alatt működő Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) milyen előrejelzéseket adott, és ahhoz képest hol tart a valóság, mindenhol gyorsabb a romlás, mint ahogy a rövid vagy középtávú forgatókönyvek a 2000-es évek legelején jelezték.
Az Éghajlatváltozás és Következményei
Az Északi-sarki jégtakaró majdnem kétszer gyorsabban olvad, mint ahogy várták. Sokan nem akarják elfogadni, hogy a klímaváltozást mi okozzuk a kibocsátásunkkal. A felmelegedésről szóló előrejelzések pedig egyre riasztóbbak. Mióta mérések léteznek, az elmúlt év volt a legmelegebb. Eközben 2017-ben több szén-dioxidot bocsátott ki az emberiség, mint ennek előtte bármikor. Ha realista akarok lenni, és azt vesszük figyelembe, hogy nem teszünk semmit, akár már 2030-ra összejöhet az a kétfokos emelkedés. Ez pedig már az a tartomány, amivel az emberi civilizáció nem fog tudni mit kezdeni. Az emberiség nem akarja meghallani, mert így kényelmes, és semmiféle erőfeszítést nem tesz.
A kilencvennyolc éves James Lovelock, a Gaia-elmélet kidolgozója, azt mondta: meg fogja élni, hogy baj lesz, így hát vett egy whiskyt meg egy jó szivart, mert szerinte nem lehet már semmit tenni. Hetesi Zsolt viszont úgy gondolja, hogy nem csak a kibocsátáscsökkentésre helyezzünk hangsúlyt, hanem arra is, hogy az emberi eredetű szén-dioxidot kivonjuk a légkörből, és a megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodásra is.
Metánfelszabadulás veszélye
A különösen veszélyessé válik a helyzet, ha a felmelegedés következtében a kéreg alatti metántelepek felszabadulhatnak. A szibériai fagyott altalajban, illetve a tengerek kontinentális talapzatán jelentős metánlerakatok vannak. A tengerben pedig metánhidrát található, amely azért nem esik szét vízre és metánra, mert a tengervíz nyomása és az alacsony hőmérséklet egyben tartja. Napjainkban a levegő metántartalma két milliomodrész, de jelenléténél sokkal nagyobb mértékben felelős az üvegházhatásért, egységnyi térfogatra nézve huszonháromszor erősebb a szén-dioxidnál. Pillanatnyilag a Föld légkörében durván ötmillió tonna metán lehet. A szibériai fagyott altalajban, illetve az Északi-sarkkörnél lévő Barents-tenger, Jeges-tenger, stb. kontinentális talapzatain a magas víznyomás és az alacsony hőmérséklet miatt néhány száz méter mélységben vannak metánhidrát telepek, tömegük a földi légkörben lévő metánnál akár százszorta több is lehet, kötött állapotban. Ha melegszik a levegő, akkor az óceánok is melegebbek lesznek, a metánhidrát stabilitása eltűnik, azaz metánra és vízre esik szét, a víz ott marad az óceánban, a metán pedig kibuborékol.
Magyarországon ennek veszélyeiről Hetesi írt először, még 2007-ben, de ma már sarkkutatók, geológusok egybehangzó kórusa figyelmeztet: nem lenne szabad megengedni, hogy az emberi tevékenység következtében a metánhidrát-telepek disszociáljanak, mert ha a kötött állapotban lévő metán felszabadul, az rendkívül gyorsan bekövetkező és a jelenleginél sokszorosan nagyobb üvegházhatást fog kiváltani, amelyre képtelen lesz az emberiség válaszolni. A szakma ezt úgy mondja, hogy hirtelen megszaladó éghajlatváltozás. Néhány évtized - mondjuk ötven év - alatt annyira felmelegszik a Föld, hogy gyakorlatilag lakhatatlanná vélik a magasabb rendű élőlények - ember, emlős állatok - számára, és a változás gyorsasága miatt csak a legalkalmazkodóbb képességű fajoknak - egyes rovarfajok, ellenálló növények - van esélyük a túlélésre. Egy biztos, ha ez bekövetkezik, életünk minden percében érezni fogjuk. Amikor a metán utoljára felszabadult a telepekből, ez a késő paleocén kor végén volt, akkor a tengeri fajok nagy része kihalt. Mi a tápláléklánc csúcsán lévő élőlények vagyunk. Teljesen világos: ha a Földön bekövetkezik egy nagy tápláléklánc-összeomlás, akkor az emberiség hal bele legelőször.
A növekvő erőforrás-árak és az olajcsúcs
A jelenlegi életforma nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erőforrás (olaj). Az olajhozam-csúcs elmélet (peak oil theory) lényege, hogy mivel az emberiség népessége és egy főre eső fogyasztása növekszik, az energiatermelésnek is növekedni kell. Ezek a folyamatok hatványozódó (exponenciális) erőforrás-felhasználást eredményeznek, ám a készletek végesek. Ezért szükségképpen elérünk egy csúcsot, amin túl az olajkitermelés a véges készletek miatt már nem növelhető.
A geofizikusok egybehangzó becslése alapján könnyen kitermelhető olajból már nincs több a Földön; illetve annak esélye, hogy nagy mezők (mint pl. világtermelés tizedét adja) már nincsenek feltáratlanul, 95%. Az új olajmezők felfedezése is drasztikusan csökkent: 1960-ban 6 nagymezőt fedeztek fel, 2002-ben 3-at, 2003-ban, és azóta egyet sem. A visszaesés kezdetét a legtöbb szakértői csoport 2005 és 2012 közé tette; de túl vagyunk már rajta. Tetőzése 2005 nyarán volt. Egyelőre a visszaesés nem szembetűnő, mert az évi 1-1.5%-os visszaesés nem a nyugati társadalmat sújtja.
| Év | Ár (Ft/hordó) |
|---|---|
| 2008 | 345 |
| 2009 | 422 |
| 2010 | 577 |
| 2011 | 778 |
| 2012 | 1027 |
Az olajcsúcs jelentősége az egy főre jutó erőforrás-termelésben mutatkozik meg. A világ egy főre jutó erőforrás-előállítása 1979-ig növekedett, majd a 2005 és 2012 közötti időszakban visszafordíthatatlan folyamatok indultak meg a világban. 2012-ig fokozatosan csökken a kitermelés, az igények azonban növekednének, ami egyre nagyobb gazdasági és társadalmi feszültségek forrása lesz. Várhatóan 2020 után összeomlik az erőforrás-termelés, és az addigra felhalmozott feszültség miatt összeomlik a rendszer.
A szaúdi olajmező termelése 2006 januárja óta csökken. Szénből az export csúcsa 2010-2014 között várható, a tényleges kitermelési csúcs 2018-ban. Ennek következményeként fokozatos áramkorlátozást, illetve teljes kimaradást okoz 5, illetve 10 éven belül. Városi társadalom nem képes fennmaradni, a városi életforma megoldhatatlan nehézségekbe ütközik, különösen a vízellátás, a tájékoztatás és a hírközlés területén.
DURVA VILÁG JÖN! Hetesi Zsolt - Fenntartható fejlődés - Az utolsó óra..
Élelmiszerválság és népességnövekedés
A világ gabonatartalékai ma 2007-hez képest harmadára estek vissza, miközben egymilliárddal több ember él a Földön. A legfrissebb jelentés szerint huszonhat napra elég a gabona a Földön, tíz évvel ezelőtt ez nyolcvan-kilencven nap volt. Harmadára csökkent a Földön az egy főre jutó gabonatartalék. Ott állunk az éhínség küszöbén és van egy népességrobbanás a harmadik világban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a közelmúltban kiadott jelentése szerint a nem túl távoli jövőben évente 25 millióan kényszerülnek elmenekülni otthonukból, csak az éghajlat változása miatt.
A jelenleg a Földön élő fajok mintegy 1/3-a kipusztulhat, ha még 2 C°-al növekszik a hőmérséklet. Ez elképzelhetetlen csapással járna bolygónk élő rendszerére (ökoszisztémájára). A növekedési folyamatok hatványozódó (exponenciális) erőforrás-felhasználást eredményeznek, ám a készletek végesek. Érdemes megfontolni a Szent Máté-sziget rénszarvasainak esetét: ha egy állatfaj ideális környezetbe kerül, ahol nagy bőségben talál táplálékot, akkor komolyabb szaporodásnak indul. Az ilyen szaporodásnak általában a táplálék elfogyása vagy a természetes ellenség vet véget. A Szent Máté-sziget esetében 1944-ben egy 29 állatból álló rénszarvascsordát telepítettek a szigetre. 1957-re 1350 egyed élt ott, 1963-ban pedig 6000. Ezután jött a pusztulás: a szigeten a tavaszt csak 41 tehén és egy terméketlen bika élte meg.
Megoldások és Javaslatok
Vidéki tájhasználat és öngondoskodás
A vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). A mezőgazdaságot állati igával kell művelni, vegyszerek és műtrágya nélkül. A termelés és feldolgozás minden helyben fog készülni, újra felértékelődnek a hagyományos mesterségek, mint a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár. Fontos a meglévő tudás ápolása és bővítése. A földművelés, kézművesség, ezermesterség nagyon kifizetődő tudás lesz az elkövetkező időkben. Ismerjük meg a gyógynövényeket és vigyázzunk az egészségünkre.
Hetesi Zsolt Tolna megyében gazdálkodik, ahol alternatív növénytermesztési módszereket alkalmaz. Ha jól művelik a szántóföldet - szántás nélkül, talajtakarással, takarónövényzet alkalmazásával -, a téli időszakban is meg lehet kötni valamennyi szén-dioxidot, illetve a takarás nem engedi kijutni a szén-dioxidot a talajból a levegőbe. Ha learatják a búzát, és a tarlót bevetik augusztus végén növénykeverékkel, amiben van meliorációs retek, olajretek, alexandriai here, mustár, facélia, sziki kender, tavaszi zab, télen, ha fagy van egy hétig, ez rároskad a földre, kifagy, és tavaszra egy „trutymákot” képez a talaj tetején, amiből humusz lesz később. Ennek a növénykeveréknek fél-egy méter mélyre növő gyökérzete van. A gyökér előtárja a tápanyagokat a haszonnövények következő generációja számára. Ha ebbe a talajba vetünk kukoricát, megkíméljük magunkat a szántás költségétől.
Hetesi saját családi gazdaságában öt éve kezdték alkalmazni e módszer egyes elemeit. Most már majdnem az összes elemével élnek, és nincs számottevő különbség terméshozamban a szántással művelt területekhez képest, igaz, az elején kicsit kisebb volt a terméshozam. Ahogy telnek az évek, mivel nem bolygatjuk a talajt állandóan, a hasznos baktériumok és gombák elszaporodnak, és öt év után már nincs különbség.
A talaj a módszer révén hatvan-hetven centiméter mélyen szerkezetes, míg a szántott föld harminc centi alatt tömör, mert az eke alja, az úgynevezett ekenád tömöríti. Ez nemcsak azért jó, mert van egy gazdag talajunk, ami képes elnyelni akár száz-százötven milliméterrel több esőt egy-egy felhőszakadás után, hanem mert évi félszázalékos humusztartalom-növekedés körülbelül huszonöt tonna szén-dioxid kivonását jelenti a légkörből hektáronként. Magyarországon négy és félmillió hektár van művelés alatt, a világon pedig egy egész négytized milliárd hektár szántóföld. Ha minden egyes hektáron ezt a módszert használnák, az évi negyven milliárd tonna szén-dioxid kivonásával járna a légkörből. Mivel harmincötmilliárd tonna üvegházgázt bocsátunk ki, tudnánk karbonsemlegesek lenni. Ez ma a leggyorsabb karbonkivonási lehetőség a légkörből.
Energiatudatos életmód
Magyarországon az emberek hatvanöt százaléka családi házakban él, többségük a Kádár-korszakban épült, rossz energetikai viszonyokkal. Hetesi jó ötletnek tartotta az Otthon melege programot, amellyel a kormány segítette a megújuló fűtési rendszerek és napelemek elterjedését. Amikor pár éve felújították a házukat, lemondtak a nagy, amerikai stílusú, tágas nappaliról. A pénzből inkább a házat szigeteltették, korszerű fatüzelésű fűtési rendszert építettek ki, és napelemeket tettek a tetőre, ami hatvanöt százalékát biztosítja az áramfogyasztásuknak. Ez az átalakítás körülbelül kétmillió forintba került, és hat-nyolc év alatt visszajön energiaköltség-megtakarításban. Száz négyzetméteres házuk van, a villanyszámlájuk kétezer-ötszáz forint. Egy ekkora ház szigetelés nélkül tíz-tizenöt köbméter fával fűthető télen, a miénk négy-hét köbméterrel, attól függően, milyen kemény a tél. A szűken vett rezsink kevesebb, mint húszezerből megvan havonta.
Hetesi Budapestre vonattal jár fel dolgozni, minden évben ültet húsz-harminc gyümölcsfát, a kibocsátásuk így durván harmada-negyede egy átlagos magyar polgárénak, a földek nélkül is. Azzal meg negatív. Magyarországon az emberek hatvanöt százaléka családi házakban él, többségük a Kádár-korszakban épült, rossz energetikai viszonyokkal. Jó ötletnek tartottam az Otthon melege programot, amellyel a kormány segítette a megújuló fűtési rendszerek és napelemek elterjedését. Az átlagember nagyrészt a takarékoskodás fegyverével tud hatni ezekre a folyamatokra. De az a baj, hogy ebben a sok kicsi tényleg nem megy sokra. A sok nagy mehetne valamire. Ha ezt mindenki csinálná a nyugati világban, már azzal felére eshetne a szén-dioxid-kibocsátás.
A közösségek szerepe és a lelki megújulás
A közösségek szerepe óriási. A valódi közösségek óvó, védő hálót jelentenek az elesetteknek, ugyanakkor alapvető tájékozódási pontul szolgálnak saját tagjaik számára. A jövő ezeké a közösségeké. Magyarországon a legnagyobb keresztény szervezet a Katolikus Egyház és a történelmi felekezetek, amelyek a közösségformálásban vezető szerepet tölthetnek be. Az olyan közösségekben, melyeket valóban megtért, Krisztust a mindennapi életben is követő emberek alkotnak, könnyebb a helyzet. Régebben például Magyarországon a falvakban mindenütt a kölcsönös nagylelkűség, az egymásra utaltság rendszere működött. Ez tartotta életben a közösséget. Kalákában kaszáltak, arattak, kalákában építették a házukat. Ha valaki kihúzta magát mindebből, magára maradt, kiközösítették. Mindez több száz éven keresztül működött, az ember nem zsigerelte ki a földet, a föld pedig megadta az embernek az alapvető életfeltételeket.
Hetesi Zsolt szerint Jáki Szaniszló bencés szerzetes, teológus, fizikus, Templeton-díjas természettudós írta le egyik tanulmányában, hogy Krisztus születése, az, hogy az Isten Fia megtestesült, az abból a szempontból is fontos, hogy a megváltásunk ennek a folyamatnak a része. Attól kezdve, hogy ez megtörtént, a világot nem kell isteni imádatban részesíteni. A kereszténység mutatja meg a mintát ahhoz, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, mi, emberek. Az aranyszabály, hogy ne tegyél olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. Ez az ember-Isten kapcsolatban is ott van, mert az Isten emberré lett értünk, hogy mi, bűnösök igazzá váljunk.