Amikor a gyermek már 2 éves és még szopizik, sokan furcsán nézhetnek miatta, és az anyukák úgy érezhetik, most már talán tényleg ideje lenne elhagyni. Két éves kor körül sok anyában felmerül a bizonytalanság. A gyerek már eszik mindent, futkározik, beszél - és közben este, altatáskor vagy reggel még mindig kéri a cicit.
De a valóság az, hogy a természet nem véletlenül alakította így. A kisgyermek ösztönösen ragaszkodik a szoptatáshoz - nemcsak táplálék, hanem megnyugvás, biztonság és kapcsolódás is számára. Sok anyuka meglepődik, hogy a kisgyereke ugyanúgy odabújik, cicit kér, mint korábban. De ez teljesen normális. A szoptatás nemcsak a tápanyagról szól, hanem arról is, hogy a gyerek megnyugtassa magát. A két éves még nem képes úgy kezelni a stresszt, mint egy felnőtt. Ha dühös, fáradt, szorong vagy túlingerelt, a testében stresszhormonok szabadulnak fel.
„A gyerek már elég nagy, el kéne hagyni!” Ez az egyik leggyakoribb mondat, amit ilyenkor hallani. De nézd meg kicsit más szemszögből: a gyerekek életében a megszokás, a rutin az, ami biztonságot ad. Ahogy te is megnyugszol egy kedvenc takaróba burkolózva vagy egy meleg zuhany alatt, a gyereked is a szopizásban találja meg ugyanazt a megnyugvást.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása szerint legalább két éves korig javasolt a szoptatás - ameddig az anya és a gyerek számára egyaránt kényelmes. A hosszabb ideig tartó szoptatás nem gátolja, hanem segíti a leválást, mert a gyerek biztonságban érzi magát. A gyerek, aki tudja, hogy bármikor visszatérhet egy biztonságos ponthoz, később könnyebben lesz önálló. Ha ilyenkor elutasítod, az számára nem csak egy „nem”-et jelent, hanem azt, hogy elvesztette a biztonságérzetét. Minden gyerek más, és nincs egyetlen életkor, amikor „illene” befejezni.
Ezek annak a jelei, hogy a belső igénye lassan csökken. Ha viszont még gyakran kéri, nehezen viseli, ha nemet mondasz, vagy minden érzelmi helyzetben a cicit kéri, akkor valószínűleg még szüksége van rá. Kezd azzal, hogy kihagysz egy szoptatást, ami kevésbé fontos (pl. Fokozatosan vezesd be az új rutinokat (pl. esti mese, fürdés utáni szopi, de nem az ágyban).)
Sok anya érzi magát magányosnak ebben a kérdésben, mert kevés támogatást kap. Pedig a hosszabb szoptatás világszerte teljesen elfogadott és természetes dolog. Ha környezetedben sok a „tanács” („már nem normális”, „elrontod”), próbáld elengedni ezeket. Segíthet, ha más, hasonló helyzetű anyákkal beszélgetsz, vagy felkeresel egy szoptatási tanácsadót. Tudd, hogy a világ számos részén teljesen természetes, ha a gyerek 3 éves koráig vagy azon túl is szopizik.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
A bimbóvédő használata: előnyök és hátrányok
A bimbóvédő Magyarországon egy rendkívül népszerű szoptatási segédeszköz, szinte több olyan szoptatós édesanya van, aki hosszabb-rövidebb ideig használja, mint aki nem. A kórházakban a bimbóvédőt úgy osztogatják, mintha cukorka lenne - bármilyen szoptatási problémára ezt ajánlják gyógyírként.
Mire szolgál a bimbóvédő?
A bimbóvédő elvileg azt a célt szolgálja, hogy a baba könnyebben a szájába vegye, mint az anyamellet, ezért is szokták például csoda-megoldásként szinte azonnal hozni a szülészeteken, amikor az anya mellbimbója túl lapos. Ezt az ítéletet általában egyetlen ránézésre, egy-két próbálkozás után azonnal kimondják - de én azt mondom, hogy ne dőlj be ennek és legyél nagyon résen!
Részint a mellbimbódat nem a csecsemősnővérnek, hanem a kisbabádnak kell bekapnia, és a kisbabák rendkívül ügyesek - persze lehet, hogy sok türelemre és próbálkozásra van szükség, mire összejön a dolog! Másrészt pedig Te ismered a saját mellbimbódat! Ha rögtön a szülés után esetleg valóban lapos a mellbimbód (mert pl. epidurális érzéstelenítéssel szültél vagy bármi más ok miatt), de más alkalmakkor volt már elég „hegyes” - például amikor nagyon fáztál vagy amikor belemelegedtetek a pároddal a szerelmeskedésbe -, akkor csak legyél türelmes és ne add fel!
Ha nem megy a szoptatás rögtön az aranyórában, akkor sincs veszve semmi, majd próbáld meg egy picit később a gyermekágyas részlegen, amikor egy picit nyugodtabb leszel - persze ehhez előfeltétel, hogy a babát ne vigyék el mellőled és hogy minél gyakrabban próbálkozhassatok! Szintén fontos, hogy ne a babát erőszakold a melledre, hanem hagyd, hogy ő fedezze fel a táplálékot! Engedd, hogy egy kicsit a kezével megérintse a melledet, nyalogassa a mellbimbódat, ez a felfedezés ugyanis az újszülöttek kilenc első viselkedési mintájának egyik eleme, és jó eséllyel kiváltja a mellbimbód merevedését is! Amikor a kisbabád már megismerkedett a melleddel és egy adott pillanatban hatalmasra nyitja a szájacskáját, mintha ásítana - na akkor próbáld a mellbimbót a szájába tenni!
A másik indok, ami miatt hozni szokták a bimbóvédőt, hogy a mellbimbó túl kicsi vagy éppen túl nagy... Ez megintcsak nagyon szubjektív dolog, ráadásul egy kicsi mellbimbót még könnyebb is lehet bekapnia a babának! Sok édesanya a szülés utáni második-harmadik napon nyúl a bimbóvédőhöz, mert a mellbimbó fájdalmas lesz, esetleg vérzik és bereped a szoptatástól.
A Brendon babaáruház honlapján azt írják a bimbóvédőről, hogy: „akkor használd, ha a mellbimbó a nagy igénybevételtől a szoptatás kezdeti szakaszában érzékennyé vált vagy ha a baba foga kezd nőni”. Hm...hm...hm... A jó hír, hogy ha már ott tartasz, hogy a baba foga nő és esetleg egyszer próbálkozik is a harapással, erről nagyon jól leszoktathatóak a babák, emiatt igazán kár még csak gondolnod is a bimbóvédőre. A rossz hír viszont az, hogy a szoptatás első időszakában a fájdalmat a bimbóvédő nem csökkenti és főleg nem oldja meg a problémát - viszont még rosszabbá is teheti! Fájdalmas szoptatás során a legfontosabb az okok kiderítése és megszüntetése egy szoptatási tanácsadó segítségével. Amikor anyák arról számolnak be, hogy a bimbóvédővel elmúlt a fájdalom, akkor az vagy a placebo hatás miatt van, vagy pedig az idő gyógyító ereje érvényesült - ami nagy valószínűséggel ugyanúgy érvényesült volna bimbóvédő nélkül is.
A bimbóvédő hátrányai
Szintén gyakori ok a bimbóvédő használatára a „csak úgy”. A legelső, hogy a bimbóvédőt egyáltalán nem könnyű jól felhelyezni és még a méretet sem könnyű eltalálni. Ha a méret nem megfelelő, akár vérhólyagot és sebesedést is okozhat a melleden! Egy egészséges, időben született babának nehezebb lehet elbánnia a bimbóvédővel, mert erről a rideg műanyagról sokkal könnyebben lecsúszik a szájacskája, mint a Te melledről!
A bimbóvédő legnagyobb hátránya viszont az, hogy a baba egy rossz szopási technikát tanul meg, mert nem fogja a mellbimbót mélyen a szájába venni, hanem csak a végét szívja, mint a spagettit - ha ugyanezt a módszert majd közvetlenül a melleden alkalmazza, na az tényleg fájdalmas lesz és még a tej sem fog megfelelően jönni! Ráadásul a babák hozzá is szoknak nagyon könnyen a bimbóvédőhöz, így mire a vélt vagy valós problémák, amik miatt a bimbóvédőhöz fordultál elmúlnak, nagyon nehéz vagy akár lehetetlen lehet a babát visszaszoktatni közvetlenül az anyamellre!
Még egy nem elhanyagolható hátrány az is, hogy a közvetlen kontaktus hiánya miatt kevesebb inger éri a mellet, ami akár a tejmennyiség csökkenéséhez is vezethet. A bimbóvédő a használat természetéből adódóan - meleg, nedves közeg - baktériumok és gombák melegágya, ami sebesedést, mellgyulladást, fájdalmas szoptatást is okozhat. Ezt megelőzendő minden használat után sterilizálnod kell, ami elég sok macerát jelent.
Nem elhanyagolható hátrány az is, hogy bimbóvédővel nem fogod tudni élvezni a szoptatás egyik legnagyobb előnyét, hogy szabad vagy, mint a madár, ugyanis szoptatni bárhol és bármikor lehet, de a bimbóvédőt lehetetlenség diszkréten felhelyezni, gyakran folyik alatta a tej és eláztatja a ruhádat, gondolnod kell rá, hogy magaddal vidd és ha valahol elmaradsz, nem biztos, hogy tudod megint sterilizálni a következő használat előtt.
Mikor lehet mégis hasznos a bimbóvédő?
Elképzelhető viszont, hogy a bimbóvédő lesz a megoldás, ha valóban befelé forduló mellbimbód van. (Figyelem, tehát nem lapos, hanem befelé forduló!) De még a bimbóvédő bevetése előtt próbáld meg először a kisbabádra bízni a probléma kezelését: a befelé forduló mellbimbó ugyanis kötőszöveti letapadás miatt van, és könnyen elképzelhető, hogy a baba simán kifordítja magának ahogy a szájába veszi. Ez a próbálkozás nagyon sok türelmet igényel és emiatt tényleg nehéz lehet a szoptatás az elején!
Ha a baba valóban nem tud „csatlakozni” és nem tudja kifordítani a mellbimbót, akkor érdemes lehet második megoldásként kézzel vagy mellszívóval előfejni egy picit, hogy így kifordítsuk a mellbimbót. Ha ezek tényleg nem válnak be és sehogy sem juttok dűlőre, na akkor előfordulhat, hogy tényleg a bimbóvédő lesz a megoldás a Ti esetetekben! Akkor is elképzelhető, hogy a bimbóvédő lesz a megoldás, ha a kisbabádat a szeparáció és a rossz kórházi gyakorlat miatt az első napokban betápszerezik vagy cumit dugnak a szájába és emiatt a melledet nem akarja, nem tudja jól a szájába venni - gyakori, többszöri próbálkozás ellenére sem. Vannak olyan anyák is, akik egyszerűen idegenkednek még a szoptatás gondolatától is, viszont mégiscsak a legideálisabb táplálékkal, anyatejjel szeretnék táplálni a kisbabájukat.
Annak ellenére, hogy a bimbóvédőnek vitathatatlanul vannak hátrányai, ha Te meg vagy győződve arról, hogy Téged, Benneteket a bimbóvédő segít, akkor inkább szoptass bimbóvédővel, mintsem feladd a szoptatást! Ha Neked a bimbóvédő nem túl nagy macera, ha kidolgoztátok a kisbabáddal a megfelelő technológiát és ez így működik, hát akkor hajrá, szoptass nyugodtan bimbóvédővel, akár évekig is!
A bimbóvédő elhagyása
Próbáld meg szoptatás közben leemelni a bimbóvédőt, amikor már jól beindult a tej és a babád rendesen szopizik. Ehhez a kisujjadat a baba szájába csúsztatva oldd fel a vákuumot és egy pillanatra húzd le a babát a mellről. Ekkor a segítőd kapja le a bimbóvédőt a melledről, Te pedig tedd vissza azonnal a babát. Szintén megoldás lehet egészen egyszerűen bimbóvédő nélkül próbálkozni. Kreatív anyukáktól hallottam azt a leszoktatási módszert is, hogy egyre többet vágnak le a bimbóvédő végéből, mígnem egy napon már csak a bimbóvédő alapja marad, amit egyszercsak szépen kiiktatnak.
Az LLL honlapjáról vadásztam le: "Leszoktatás a bimbóvédőről Az előbbi tanácsok nagy segítségére lehetnek bármely kismamának, aki vissza szeretné szoktatni babáját az anyamellből történő szopásra. A bimbóvédő által okozott cumizavar megszüntetésére az édesanya más megoldásokkal is próbálkozhat. Például sok kismama sikeresen leszoktatta csecsemőjét a bimbóvédőről a fokozatosság elvét alkalmazva úgy, hogy a bimbóvédő hegyéből naponta levágott egy kicsi darabot, amíg az el nem fogyott. Ezt úgy lehet elérni, hogy kifordítjuk a bimbóvédőt, majd a cumirész közepéből egy finomélű bőrvágó manikűrollóval vagy borotvapengével mindennap (vagy ha a baba elfogadja, minden szoptatás előtt) levágunk egy vékony csíkot, amíg el nem fogy. Ez a módszer azonban nem működik szilikon bimbóvédő esetében, mert éles széleket hoz létre. Egy másik sikeres, viszont drasztikusabb módszer, hogy miután a baba kényelmesen szopni kezdett, gyorsan lecsúsztatjuk a bimbóvédőt. Sok kismama úgy szoktatta le sikeresen csecsemőjét a bimbóvédő használatáról, hogy azt egy kis tiszta rongydarabbal kitömte, majd mint mindig, felhelyezte etetés előtt. A baba végül is rájött, hogy csak a mellből kaphat tejet és fokozatosan előnyben részesítette azt a bimbóvédővel szemben."
Szoptatási nehézségek és megoldások
A szoptatási szempontból talán a legkritikusabb időszak a baba születése utáni első 2 hét. Az újszülöttek megszületés után vesztenek a születési súlyukból, melyet az első 2 hétben vissza kell nyerniük. Az első napokban túl a szülés okozta stresszen, a helyzetet sokszor nehezítheti az, hogy az édesanya és babája elkülönítve vannak, kórházi szabályokhoz kell alkalmazkodniuk.
Az újszülöttet figyelve az anya korai éhségjeleket vehet észre, mint a kezek szájba vétele, száj nyalogatása, nyelv nyújtogatása, fej emelgetése, keresgélés. Érdemes az újszülöttet már az első éhségjelek megjelenésekor mellre tenni, ekkor még türelmesebb anya és baba is, könnyebb a megfelelő szopizási pozíciót felvenni, gyakorolni. Fontos tudni, hogy ha sikerül ügyesen mellre tapadni az újszülöttnek, akkor a szoptatás egészségesen nem fájdalmas az anya számára.
Az aktív szopizás jeleit is tudjuk a babán figyelni, el kell különíteni az apró, gyors, “nyammogó” mozgásokat, melyek az emlő stimulálására irányulnak, attól a lassabb, és intenzívebb mozgástól, ami valóban az anyatej nyelését jelzi. Szintén arra utaló jel lehet, hogy a baba elegendő tejhez jut, hogy szopizás közben ellazult testtartást vesz fel, tejcseppek jelennek meg a szája sarkában, a megfelelő ideig tartó, hatékony szopizás után elégedett, elengedi a mellet, és elalszik. Szoptatás közben az anya észlelheti tej csepegését a másik mellből, a szoptatást kísérheti szomjúságérzet, kellemes, ellazult érzés és álmosság is. Egy szopizás lehet csak pár perces vagy akár tarthat hosszasan is, történhet egy mellből vagy igényelheti az újszülött mindkét mellet.
Ha az édesanya azt tapasztalja, hogy újszülöttje nagyon hamar elalszik a szopizás közben, ezáltal aktív szopizás nem tud megvalósulni, akkor érdemes ébresztési technikákkal megpróbálni az újszülöttet szopizásra rávenni. Bevált ébresztési technikák például, ha az újszülött arcát, nyakát ujjunkkal megsimogatjuk, vagy a gerinc melletti területet finoman dörzsöljük, talpakat vakarjuk. Ha ezek nem hatnak, akkor vegye le a mellről, pelenkázza át, büfiztesse, vagy öltöztesse át. Ennek hatására várható, hogy az újszülött felélénkül. Ebben az első ismerkedős, izgalmas időszakban is ideális esetben az igény szerinti szoptatás valósul meg, de átmenetileg szükség lehet rá, hogy - a baba jelzéseinek figyelembevételével - az anya irányítson. Kiemelt jelentősége van a megfelelő tejbevitel megítélésében a vizeletes, illetve székletes pelenkák számának, illetve a baba megfelelő súlygyarapodásának.
Tejmennyiség ingadozása és kezelése
A gyermekágyas időszak az anya és gyermek összeszokásának első meghatározó ideje. Az igény szerinti szoptatás mellett ilyenkor áll be fokozatosan a kereslet-kínálat elve alapján a szükséges tejmennyiség. Ilyenkor átmenetileg előfordulhat, hogy kevesebb vagy pont, hogy több anyatej termelődik, mint amire az újszülöttnek igénye van. A tejmennyiség szépen fokozatosan tovább alakul és illeszkedik a gyermek igényeihez. Nagyon nagy ajándék, amikor van anyatej bőséggel, de épp akkora kihívást tud jelenteni az is, ha túl sok a tej. Ha túl sok a tej, akkor sokszor túltelítődik, feszül a mell; pang az anyatej, ami hajlamosít mellgyulladás kialakulására. Ilyen esetben javasolt az igény szerinti szoptatás mellett megkönnyebbülésig fejni, esetleg feszülő mellre hűvös borogatást alkalmazni.
Kihívást továbbá az jelenthet, amikor együtt jár a bőséges tejhozam erős tejleadó reflexszel, ami olyan erős tej áramlatot okoz, amit nehéz az újszülöttnek elfogyasztania. Ilyenkor azt tapasztalja az anya, hogy a kicsi köhög, fuldoklik, elengedi a mellet, miközben spriccel a tej a mellből. Ez nagyon meg tudja nehezíteni a szopizásokat, akár odáig fajulhat, hogy az újszülött elutasítja a mellet. Ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy a szopizási pozíció a lehető legideálisabban megvalósulhasson, olyan pozíciókat érdemes megpróbálni, ahol a baba magasabban helyezkedik el, mint az anya, így a gravitáció is a javára dolgozik. Érdemes gyakran mellre tenni a babát, már korai éhségjelekre, mikor még nincs annyira túltelődve a mell és a kicsinek is van türelme az evéshez. Megoldást jelenthet, ha anya leveszi pár pillanatra a gyermeket a ciciről, amikor észleli az erős tejleadó reflex megindulását, és felitatja a spriccelő tejet, majd az áramlás enyhülésével veszi mellre ismét gyermekét. Előfejés is segíthet az erős tej áramlaton, azonban ez hosszútávon a tejszaporítás irányába hat. Érdemes gyakrabban tartani büfi szüneteket a kicsinek.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
Úgy érzed, nincs elég tej?
Ez a leggyakoribb problémakör, amivel szoptatási tanácsadóhoz fordulnak az anyák, sokszor igen összetett kérdés. Számos oka lehet annak, hogy egy Édesanya úgy érzi, nincs elég teje gyermeke számára. A tejtermelés legtöbbször, - megfelelő gyakoriságú és hatékonyságú szoptatás mellett - képes alkalmazkodni az igényekhez. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a tejtermelés fő mozgatórugója a mellek kiürítése, amely azt az “üzenetet küldi” a szervezet számára, hogy további termelésre van szükség.
Sokszor merül fel a kérdés: Egy csecsemőnek milyen mennyiségű anyatejet kell egy szopizás alkalmával elfogyasztania? - ezt nehéz lenne grammra pontosan megmondani. Az egyes szoptatásokat mérni és önmagában értékelni - más adatok nélkül - nem érdemes, ennek alapján nem megítélhető, elég-e a tej. Ami azonban kiválóan jelezheti ezt nekünk: a gyermek hosszútávú súlygyarapodása. Ha egy csecsemő jól gyarapszik, súlya megfelelően növekszik, fejlődése az életkorának megfelelően halad, akkor eleget szopizik. Az első hónapokban az anyatejjel táplált babák többsége gyorsan gyarapszik. Az anyatejes csecsemők esetében gyakran látunk szárnyaló súlygyarapodást, akár már 2-3 hónapos kor körül is megduplázhatják születési súlyukat. Ez mindenképpen nagy örömre ad okot, semmiképp sem javasolt emiatt korlátozni a bevitelt. A születési súly megduplázódását követően a csecsemők súlygyarapodásának üteme lelassul.
Ha egy csecsemő súlyfejlődése jelentősen elmarad a szokványostól, gondolhatunk arra, hogy nem jut elég táplálékhoz. A szoptatások gyakoriságának növelése pozitívan hat a tejtermelésre, érdemes lehet tehát több szoptatási alkalmat beiktatni. Fejéssel hasonlóan tejszaporító hatást lehet elérni, melynek segítésére ma már számos kézi és elektromos eszköz áll rendelkezésre. Lehet fejni akár szoptatás után vagy külön beiktatni két szoptatás között egy-egy fejést. A lefejt anyatej odaadásához jó módszer lehet a szoptanit készülék alkalmazása, mely amellett, hogy plusz anyatejet biztosít a baba számára, a szopizással további inger éri a melleket, és ezáltal növelheti a tejtermelést. Amennyiben a gyermekorvos úgy ítéli meg, hogy a csecsemőnek tápszeres pótlásra van szüksége, érdemes szoptatásbarát eszközöket használni (pl. kiskanalazás, pohárból itatás, vagy a fent nevezett szoptanít készülék).
tags: #2 #evig #bimbovedovel #szopik