A 19 hónapos baba fegyelmezése és fejlődési sajátosságai

Amilyen jó élmény nézni, ahogyan a tegnap még magatehetetlen újszülöttből néhány hónap alatt önállóan mozgó, gondolkodó, játszó, kommunikáló kis emberpalánta lesz, olyan sok nehézséggel találkozhat szembe az újdonsült szülő. A baba ugyanis még ugyan baba, de nagyjából 9-10 hónapos kortól kezdve egyre több bajba keveredik, egyre több galibát csinál.

Hol ő maga kerül veszélybe, hol a lakást rongálja meg, állandóan pakol, minden levesz, felmászik, leránt, és ezzel bizony nagy próbatételnek teszi ki a szülők idegeit is. Az első szülői reakció a nevetés: „Nézd milyen aranyos, kipakolta a fiókot!” Aztán újra meg újra kipakolja, állandóan veszélyes dolgokat művel, folyton plusz munkát termel az anyukának, aki idővel már nem örül, inkább kezd ingerültté és dühössé válni. A gond ilyenkor az, hogy a fegyelmezés fogalma mindenki számára mást jelent. Leginkább azt, amit mi magunk gyermekként láttunk, azaz a kiabálást, erőteljes rászólást, odacsapást. Fontos azonban, hogy a fegyelmezési stílusnak a gyermek személyiségéhez is igazodnia kell, ami nagy kihívás a szülők számára, mert a testvérek között is jelentős eltérések lehetnek. Vannak alapból alkalmazkodóbb, szabályokat könnyebben elfogadóbb, fegyelmezettebb gyerekek, és vannak igazi belevaló, huncut, folyton kalandot kereső csemeték is, akik nehezen fogadják el a korlátokat.

A fegyelmezés alapjai 10 hónapos kortól

1. Határok kijelölése és a "jó" és "rossz" fogalma

   Meg kell tanítanunk a kicsinek, mit jelent a jó és a rossz. Gyakorlatilag határokat kell mutatni neki, mi az, amit nem szabad, mi az, ami veszélyes, és ezt újra és újra, egyre több helyzetnél kell elmondani, megmutatni neki. Mielőtt korrigálnánk a gyermek viselkedését, előbb próbáljunk kapcsolódni hozzá. Egy kedves mosoly, esetleg - ha engedi - érintés, ölelés sokat jelent mindenkinek. Ne a szoba másik feléből kérjünk, adjuk a parancsokat, kiabáljunk, hanem menjünk közel, nézzünk a gyermek szemébe, amikor kérünk tőle valamit. A tekintet a kapcsolatfelvételre késztet, testünk reagál, és fizikailag is mérhető változás, nyugodtabb légkör keletkezik a szemkontaktus hatására. A Pozitív Fegyelmezés egyik fontos része a kedvesség és határozottság egy időben. Szeretettel és következetesen jelöljük ki és tartsuk be a határokat.

2. Az önfegyelem tanítása

   Amikor már az élet sok területén érti és tudja, mi a jó és a rossz, következhet az önfegyelem megtanítása. Ez hosszú folyamat, lépésenként sajátítja el a kicsi, és nagy szerepet játszik benne a mi példamutatásunk is.

3. Másik érzéseinek megértése és elfogadása

   2 éves kortól kezdve egyre fontosabbá válik, hogy a kicsi megértse és elfogadja mások érzéseit, és önző, akaratos „babából” mások szempontjait is figyelembe vevő kisgyermekké váljon. Például, amikor nagyon fáradt vagy, és ezért nem tudsz azonnal ugrani, amikor ő kér valamit, akkor ahelyett, hogy színészi játékkal próbálod meggyőzni, majd ha ő hisztizni kezd, végül beadod a derekadat, megkérheted, hogy várjon még 2 percet, amíg kifújod magad, és utána odaadod neki a kért tárgyat. Utána persze add oda neki. A viselkedés kommunikáció. Minden embernek szüksége van a kötődés, valahova tartozás, fontosság és a képes vagyok érzésére. Túl gyakran fordul elő, hogy téves elképzeléseik vannak arról, hogyan keressék a valahová tartozás és fontosság érzését.

A fegyelmezés mint a társadalmi beilleszkedés eszköze

A fegyelmezés nem a szülők kényelmi szempontját szolgálja, sokkal inkább ez segít beilleszkedni a kicsinek a társadalomba. Ha túlságosan szigorúan nevelik a gyermeket, akkor a szülői vagy iskolai felügyelet alól kikerülve később nem találja majd a helyét, mert nem mondják meg neki, mit csináljon. Ha viszont túl engedékenyek a szülők, akkor a kicsi nem lesz fegyelmezett az iskolában és később az életben sem, és nehezen fog alkalmazkodni új helyzetekben, bizonytalannak érzi majd magát az életben, sok dolgot félbehagy majd.

Óvatosan a korlátokkal!

A baba első önállósági törekvéseinek idején, 10 hónapos kor környékén, inkább arra törekedjünk, hogy a kicsi mindent nyugodtan és biztonsággal fedezzen fel a lakásban, és pakoljuk el a veszélyes dolgokat (vagy amit nem szeretnénk a kezében látni).

A 19 hónapos baba fejlődése

Ez a korszak az igazi totyogó időszak. Gyermekükre leginkább a mozgásban levés a jellemző. Folyton cipekedik, hurcol magával valamit, tesz-vesz, rakosgat; ébren töltött ideje legjavában megállás nélkül dolga van. Ebben az életkorban gyermekük már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is tud járni. Irányt változtatva futkározik. Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron. Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik. Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).

Finommotoros készségek és játék

Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni. A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.

Kommunikáció és nyelvi képességek

A kommunikáció és nyelvi képességek terén a korszak eleje és vége között hatalmas fejlődés megy végbe. A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában. Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára. Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni. Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek.

A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Az első kimondott szavak esetleg már 18 hónapos kor előtt megjelennek, a lányoknál általában korábban, a fiúknál később. Kétéves korra általában 50-70 szót is használnak. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, például a „vau-vau” nemcsak a kutyát, hanem minden négylábút jelöl. A korszak végén általában megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.”.

Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja.

Étkezési szokások

18 hónapos korra a kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan is próbálkozni az evéssel. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak. Legtöbbször elég csak apró falatokra vágni a keményebb darabokat, a zöldségféléket sem kell külön pürésíteni. Nagyobb ételekből, gyümölcsből, kekszből egyre ügyesebben harapják le a megfelelő méretet, és megrágás után biztonsággal nyelnek. Vannak gyerekek, akik a kevert állagot (darabok a pépesben) nem szeretik, mások még váltogatják a kéz, illetve a kanál használatát. Fontos, hogy az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodjon; a (nem túl fűszeres, alkoholmentes) főételek is fogyaszthatóvá válnak számukra.

Érzelmi fejlődés és "hiszti"

A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz a belső (testi, érzelmi) rossz érzések kifejezésére, de egyre többször az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik. Ebben az időszakban jelenik meg a hétköznapi nyelvhasználatban „hisztinek” titulált viselkedés. Ezek az érzelemkitörések leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a kisgyermek vagy saját korlátai, vagy a szülői tiltás miatt nem tudja megvalósítani önállósági törekvését, vagy nem képes érvényesíteni az akaratát. Tulajdonképpen ezek az érzelmi hullámok a normális fejlődés részei. Fontos azonban, hogy szülőként megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjunk, segítve őt abban, hogy képes legyen megküzdeni ezekkel az érzésekkel.

Alvás és napirend

Ebben az időszakban már jellemzően csak egyszer alszanak napközben. Ennek az időpontja még eshet az ebéd előtti vagy az utáni időszakra is. Az elalvásban nagy segítség gyermekük számára egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak. Fontos a rendszeres napirend kialakítása: lehetőleg ugyanabban az időben legyen az étkezés, a séta, a játék, a fürdés.

Társas interakciók

A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek. Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is.

Gyakori viselkedési minták 19-21 hónaposan

A 19-21 hónapos már totyogó vagy szaladó, azaz megtanul futni, bár még nem tökéletesen. Magától felmegy a lépcsőn, de lefelé még segítségre van szüksége. Megpróbál segíteni a házimunkában: porszívózik, söpör, tereget. A játékában megjelenik az utánzás: ír, főz, vasal. Kezdi felismerni, ha valami eltér a szabályostól, például, ha a rajzon a babának nincs feje. Ezzel egy időben saját szokásokat alakít ki. Ragaszkodik például ahhoz, hogy mindig ugyanabból a bögréből kapja a tejet, hogy mindig ugyanazon a párnán aludjon. Aránylag hosszabb ideig eljátszik egyedül vagy más családtaggal. Kialakul kezdetleges időérzéke, de még nem érzékeli az időtartamot. Sok kisgyerek agresszív lesz ebben az időszakban: üt, csíp, harap, rugdalózik. Ebben az időszakban támad föl a gyermek érdeklődése a nemi szerve iránt, és szívesen játszik vele. Nem szabad dühösnek lenni emiatt, de minden esetben célszerű valamiféle egyéb tevékenység irányába terelni az érdeklődését.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Jelek, amikre figyelni kell:

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
• Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
• Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
• Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
• Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
• Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.

Ki tud segíteni?

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

Melyik terápiás módszert válasszuk gyermekünk és/vagy a családunk számára?

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

A szeretetmegvonás és a büntetés kerülése

Sok anya van, aki nem szeretne büntetni, nem csap oda a gyermek kezére, viszont elfordul tőle és szavakkal vagy a viselkedésével azt fejezi ki, hogy „nem szeretlek”. A szeretetmegvonás majdhogynem súlyosabb büntetés, mint a kézrecsapás. Ilyenkor azt érzi a kicsi, hogy ő rossz, ezzel aláásod az önbecsülését. Éppen ezért nagyon fontos, hogy amikor rosszat tesz, akkor soha ne őt értékeld, hanem a viselkedését. Ne azt mondd: „Rossz vagy”, hanem azt, hogy „Rosszul viselkedtél”. Azt kell éreznie, hogy a viselkedésével van a probléma, azzal amit tesz, és nem önmagával.

tags: #19 #honapos #baba #fegyelmezese