Ámulatba ejtő a hétköznapok során is látni, ahogy egy gyerek felfedezi a világot. Ám még inkább ámulatba ejtő az, ha egy fejlődő gyermekről kiderül: zseninek született. Honnan lehet azonban tudni, hogy egy gyerek meghökkentőnek tűnő tudása, bámulatosnak tűnő ügyessége nem több-e csupán, mint némi előny a kortársakkal szemben, amelyet majd a többség egy-két éven belül gond nélkül behoz?
Többek között onnan, hogy a zseni gyerekek képességei egyrészt már korán megmutatkoznak, másrészt nemcsak megelőzik, hanem messze maguk mögé is utasítják kortársaikat - és gyakran az átlagos képességekkel, tudással rendelkező felnőtteket is.
Ki számít zseninek?
A zsenialitás mérésére több módszer is létezik, az egyik az IQ mérése, amely valóban hatékony mérőeszköze a kiemelkedő gondolkodásra való képességnek. Egy átlagember intelligenciahányadosa 90-110 között mozog, ez a szám a népesség felére jellemző. A zsenialitás határértéke a 140-es IQ, e fölött már zseniális képességekről, intelligenciáról beszélhetünk.
A kis géniuszok jellemzően a reáltudományok, a matematika, csillagászat, informatika, a művészetek, valamint a sport területén érnek el fantasztikus eredményeket, a bölcseleti tudományok - filozófia, vallástudományok - területén nem.
Született vagy nevelt zsenialitás?
A zseni nem lesz, hanem születik, állítják sokan, míg mások ennek ellenkezőjét hirdetik, és úgy vélik, a környezet nevel zsenit azokból a gyerekekből, akikben megvan a zsenialitás csírája. A "egybevágás" fogalom azt a felismerést takarja, hogy a zseni gyerekek tehetsége csak akkor tud kibontakozni, ha a gyermek a megfelelő helyre született. Nagy valószínűséggel a most ismert és elismert zseni gyerekeknél sokkal több zseni születik, csak éppen nem a megfelelő helyre - egy afrikai, primitív törzsbe születő, zseniális zenei tehetséggel megáldott kisfiú saját környezetében valószínűleg nem tud majd maradandót alkotni.
Minden gyerek zseninek születik, de hogy azzá lesz-e, az függ a körülményektől is. Minden egészséges kisgyerekből lehet kiemelkedő tehetségű embert nevelni. Minden egészségesen született gyermek potenciálisan zseni, s hogy azzá válik-e, az Önön is igen jelentős mértékben múlik.
A környezet szerepe a zsenialitás kibontakozásában
Elsősorban a szülőkön múlik, hogy milyen hatások érik a gyermeket, és föl tudják-e kelteni az érdeklődést valamilyen terület iránt. A nagy eredmények eléréséhez egészen kicsi korban el kell kezdeni az oktatást, természetesen az életkori sajátosságokat figyelembe véve, játékos formában, így nem válik monotonná a gyerek számára. Gyakorlatilag az egész napot ki lehet használni.
Példaként említhetők a Polgár lányok - Judit, Zsófi és Zsuzsa - akik édesapjuk pedagógiai kísérletének alanyai, és a sakk terén váltak világhírűvé. Édesapjuk sokat tanulmányozta a zsenik gyermekkorát. A legtöbben négy-öt éves korukban kezdtek el a későbbi szakterületükre specializálódni. Említhetők olyan nagy matematikusok, mint Bolyai János vagy Nyikolaj Lobacsevszkij, és nincs olyan sakkvilágbajnok sem, aki kisgyerek kora óta ne foglalkozott volna napi sok órában a sakkal, hogy aztán húsz év munkájával felérjen a csúcsra.
A sakk igen alkalmas arra, hogy a gyerek megtanulja és gyakorolja: az adott konkrét szituációt elemezni, értékelni kell. Terveket kell készíteni és a terveket meg kell valósítani. Döntéseket kell hozni, majd a teljesítményt értékelni kell. A sikert, kudarcot át kell élni. Továbbá mindig adott az újrakezdés lehetősége.
Fontosnak tartani az idegen nyelvek oktatását is, négy-öt éves korra akár több nyelvet is el lehet sajátítani. Ebben a tekintetben a többnemzetiségű családok természetesen előnyben vannak.
Tanuld meg, hogyan fejlesztheted babád agyát egy Harvard professzortól | UNICEF
Híres zseni gyerekek
- Wolfgang Amadeus Mozart: alig kétévesen már altatódalt írt nővérének, első szimfóniáját nyolcévesen írta.
- Pablo Picasso: zsenialitása a képzőművészet terén szintén már gyerekkorában megmutatkozott.
- Kieron Williamson: a norfolki csodagyereket mini Monet-nak becézik: a most hétéves kisfiú ötéves kora óta fest, képeiért kapkodnak a gyűjtők.
- Polgár lányok (Judit, Zsófi, Zsuzsa): édesapjuk pedagógiai kísérletének alanyai, a sakk terén világhírűek.
- Szász Marci: 12 évesen kezdte a gimnáziumot, 16 évesen már egyetemista volt. A matematika és az informatika területén hökkentette meg azok képviselőit. Előrevetítette az internetezésben rejlő lehetőségeket.
A zseniális képességekkel rendelkező gyerekek nevelésének kihívásai
A zseniális képességekkel rendelkező gyerekek nevelése nem könnyű feladat - állítja Gazdag Enikő pszichológus -, sokszor meg is haladja a zseni gyerekek szüleinek képességeit, és nem azért, mert esetleg nem képesek követni a matematikai megoldások aknamezőin a gyermeket. Sokkal inkább azért, mert a zseni gyerekek sokkal gyorsabban fejlődnek társaiknál, mindemellett gyakran túlérzékenyek, hamarabb fáradnak el, illetve érzelmileg labilisak lehetnek: könnyen dühbe gurulnak vagy sírva fakadnak.
A kommunikáció fontossága
A szülő-gyermek kommunikáción szükséges javítani ahhoz, hogy a csemete bizalommal merjen a felnőtt felé fordulni. Nem elegendő megkérdezni, hogy milyen napja volt, mit tanult az iskolában, mert az felületes érdeklődés, csöppet sem bizalomgerjesztő. Ellenkezőleg: törekedni kell arra, hogy minden témát kivesézzenek családon belül, hogy a gyermek érezhesse, feltárhatja a legbelsőbb titkait is, nem lesz abból szidás, elhallgattatás.
Mészáros Andrea hangsúlyozta, hogy az egyik legalapvetőbb tanulási forma a szociális tanulás, azaz a másolás. A szülőnek példát kell mutatnia, ha azt akarja, gyermeke is kiálljon saját magáért. Az ilyesfajta szülői elfogadás és megerősítés a zárkózott típusú gyermeket is bátorítja, hiszen arról tanúskodik, hogy a gyermek őszintén felvállalhatja az érzéseit, kimutathatja nemtetszését, és ebből nem kerekedik konfliktus, nem lesz attól kevésbé szerethető.
Határok és engedelmesség
A jó gyerek nem mondja meg, ha nem tetszik valami, a jó gyerek nem tiltakozik - nevelik tévesen csemetéikbe a „tökéletességet” szüleik. Mindez azt eredményezi, hogy a szófogadó apróság nem mond ellent a szomszéd néninek, ha az folyamatosan puszilgatja, nem meri bevallani, hogy nevelőapja altatás közben kényelmetlenül fogdosta, titkolja, hogy a nagybácsi úszástanítás során a fürdőnadrág alá nyúlt.
A szakember elmondása szerint nem lehet addig határokat tanítani a gyermeknek, amíg felnőttként a személyes határainkat sem szabtuk meg. Ha a szülő nem tudja kifejezni a jó és rossz közötti különbséget, akkor gyermekének sem tudja azt megtanítani. Emellett a szülőnek az is felelőssége, hogy csemetéjét ne tanítsa feltétel nélküli engedelmességre. Nem kell jó gyereknek, folyton engedelmesnek lenni, nem kell attól tartani, hogy ha kimondjuk, hogy hol a határ, megbántunk valakit.
A szexuálpszichológus úgy véli, a legnagyobb buktató ezekben a helyzetekben az általános hozzáállásban keresendő, ugyanis a társadalom nagy részében még mindig tabuként él az intimitás, az erotika és a szexualitás fogalma, és az „ördögtől való, ne beszéljünk róla” megközelítés miatt a felnőtteknek sem sikerül megkülönböztetniük a három kifejezést és a mögöttük rejlő tartalmat egymástól. A szexuális nevelésnek ebben kulcsfontosságú szerepe van, bár sokan tévesen ezt is a szexszel mossák össze, nem arról szól, hanem életre való felkészítésről.
Az érintések határa ott húzódik, ahol a gyermek még nem érzi magát kellemetlenül - hangsúlyozta a szexuálpszichológus. Kiemelte, ilyen értelemben két határt is tiszteletben kell tartani: az egyik a racionális határ, az intimitás megtartása, vagyis az, hogy beépítjük a tudatunkba, ami erogén zóna, ami intim szféra, azt egyszerűen nem fogdossuk; a másik meg az, ami a gyermeknek kényelmetlen. A szülő-gyermek közti szájra puszi is azt a kérdést veti fel, hogy a gyermek a későbbiekben meg tudja-e különböztetni, hogy mit kell elutasítania és mit fogadhat el.
Felnőttkori határhúzás a szülőkkel
Sok felnőtt ismeri azt az érzést, amikor hiába van saját élete, párja, családja vagy karrierje, a szülei még mindig úgy viselkednek vele, mintha gyerek lenne. A pszichológusok szerint a szülőkkel való határhúzás felnőttkorban az egyik legnehezebb, mégis legfontosabb lelki feladat.
- Tisztázd a saját határaidat: Határokat húzni addig szinte lehetetlen, amíg te magad sem vagy tisztában azzal, mi fér bele és mi nem. Lehet, hogy az állandó kéretlen tanács zavar, az, hogy beleszólnak a párkapcsolatodba, vagy az, hogy elvárják: minden hétvégét velük tölts.
- Kommunikáld a határaidat: Sokan abban bíznak, hogy a szülők majd rájönnek maguktól, mi esik rosszul. A pszichológusok szerint ez ritkán működik. A kulcs a hangnem. Fontos: nem magyarázkodni kell, hanem tájékoztatni. Nem kell hosszú indoklás, védekezés vagy vita.
- Kezeld a szülői reakciókat: Ez az egyik legnehezebb pont. Fontos tudni: a szülők reakciója nem a te felelősséged. Lehet, hogy eleinte megsértődnek, aggódnak, vagy úgy érzik, elutasítod őket. Az egészséges határhúzás gyakran jár átmeneti feszültséggel. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod, hanem azt, hogy változás történik.
- Légy következetes: Az egyik leggyakoribb hiba, hogy kimondjuk a határt, majd az első ellenállásnál visszalépünk. Ha például megkéred őket, hogy ne hívjanak naponta többször, de minden alkalommal felveszed a telefont, az üzenet ellentmondásos lesz. Ez nem büntetés, hanem tanítás. A szüleid - tudatosan vagy tudattalanul - azt tanulják meg, mire számíthatnak tőled.
- Ismerd fel a saját szereped: Sokan felnőttként is a gyerekkori szerepükben ragadnak: megfelelni, nem csalódást okozni, békét tartani mindenáron. Fontos felismerni: a szüleid érzelmei nem a te irányításod alatt állnak. Attól, hogy határokat húzol, nem leszel rossz gyerek, hálátlan vagy szeretetlen.
A pszichológusok szerint a szülő-gyerek kapcsolat különleges, mert érzelmileg mélyen gyökerezik. A határhúzás valójában nem a szülők ellen szól, hanem önmagadért. Az egészséges határok hosszú távon javítják a kapcsolatot. Lehet, hogy nem lesz könnyű. Lehet, hogy nem megy egyik napról a másikra. De minden egyes kimondott, megtartott határ egy lépés egy érettebb, kiegyensúlyozottabb családi kapcsolat felé.
tags: #18 #kisgyerek #akinek #a #zsenialitasa #egyszeruen