Amikor egy 15 hónapos baba még nem beszél: okok és teendők

Ahogyan egy és két éves kor között a gyermek mozgásfejlődése tartja sakkban a szülőket és a nagyszülőket - mit tud már, illetve mi az, amire még nem képes - úgy foglalkoztatja őket a második évben a kérdés: mit mond már, vannak-e már szavai, mikor fog beszélni? Főleg azok várják izgatottan a gyermekük e fajta kifejezőkészségét, akik először lettek szülők.

Nem adhatunk erre a kérdésre egyértelmű választ. Nagy különbségek vannak ezen a téren - az aktív beszéd területén - az egyes gyerekek között. Vannak, akik 10 hónaposan már képesek egy szószerűséggel megnevezni ezt vagy azt, vagy egy másik szóféleséggel kifejteni egy bizonyos kívánságot, de ilyen - gyorsan a beszéd útján induló - gyermek is a gyors kezdet után látszólag megtorpanhat, hónapokig, egy fél évig megelégszik a néhány szóból álló készletével. Ezzel dirigálja a családját.

Mi számít normálisnak a beszédfejlődésben?

A beszédfejlődés nagyon eltérő ütemben zajlik, és egy kis késés önmagában nem mindig jelent problémát. A babák az első szavaikat nagyjából 10-14 hónapos koruk között mondják ki. Innentől mondhatjuk azt, hogy a baba már „beszél”. A szakemberek abban egyetértenek, hogy a „Még nem beszél” mögötti jelenség mögött számos tényező rejtőzhet, s hogy szükség esetén azokat egymással összefüggésben kell megvizsgálni és értelmezni.

A gyermekpszichológus szerint nem az a fontos, hogy mit mond már a baba, hanem az, hogy szülő és a gyermek megértik-e egymást, szavakkal vagy szavak nélkül. A pszichológus arra lesz kíváncsi tehát, vajon az anya kiismeri magát a gyermeke megnyilvánulásaiból: mikor mit szeretne a gyermek „mondani”, mutatni szavak nélkül, vagy másképpen jelezni, s ő - a szülő - gyermeke jelzéseire hogyan reagál. A pszichológus tehát a két fél közötti kommunikációra kíváncsi, szükség esetén azt szeretné elősegíteni. Arra a kérdésre keresi a választ, vajon mind a két fél megértve éli-e meg magát a közös napirendjük során, vagy nem? Megérti-e a baba, hogy mindjárt enni fog, vagy hogy sétálni mennek, s hogyan jelzi azt, hogy megértette-e? Van-e a szülőnek türelme ahhoz, hogy megvárja a „válaszokat”, egyáltalán tudja-e a szülő azt, hogy hányféle módon jelezheti egy csecsemő vagy egy kisded a környezetének azt, hogy mit ért, hogy éppen mi megy végbe ő benne, s hogy mi neki a jó?

A védőnő tapasztalatai szerint a beszédindulás egy és két és fél éves kor között mozoghat. „Ja, s ne felejtsen el, a fiúk általában később tanulnak meg beszélni, mint a lányok.”

A kisgyermekek beszédfejlődése hatalmas egyéni eltéréseket mutathat. Vannak, akik már 1-1,5 éves korukban bőven mondogatják az első szavakat, míg mások csak 2-3 évesen kezdenek igazán beszélni. A legtöbb baba először nem a teljes szavakat mondja ki, inkább csak a szavak elejét vagy a hangzását utánozza. Tehát lehet, hogy elsőként nem azt mondja, hogy „mama”, hanem azt, hogy „mmm”, vagy a víz helyett azt mondja „veve” vagy pedig „izzzz”.

A beszédfejlődés hosszú folyamat. A gügyögéssel kezdődik, amely egyre inkább értelmes szavakhoz kezd hasonlítani és ezzel párhuzamosan egyre ügyesebben érteti meg a baba magát kézzel-lábbal és hangokkal is: rámutat a tárgyakra, különféle hangokkal jelzi, ha tetszik neki valami, ha valamit akar, ha valami nem tetszik neki stb. Néhány baba 1-2 éves kor között akár teljesen külön babanyelvet is kialakíthat a szülők számára érthetetlen szavakból, mások inkább kevesebb szóval és több mutogatással, hangadással magyaráznak. Ezekben az egyedi „nyelvekben” kap aztán helyet először csak néhány szó, többnyire azok, amiket nagyon fontosnak talál a kicsi, hogy a szülei megértsék (pl. adj inni, enni, szopizni stb., kedvenc állatka, családtagok nevei), illetve az ezekre hasonlító „babaszavak”. Először a főneveket tanulja meg a kicsi és csak azután következnek az igék, ezért is van az, hogy sokáig nem tud mondatokban beszélni, hiszen a magyar ragozó nyelv.

Lehetséges okok, ha egy 15 hónapos baba még nem beszél

A „Még nem beszél” mögött számos tényező rejtőzhet, s szükség esetén azokat egymással összefüggésben kell megvizsgálni és értelmezni.

• Genetikai hajlam: Elképzelhető, hogy a családban vannak mások is, akik csak nagyon későn kezdtek el beszélni, s a gyermek a család rendelkezésére álló génkészletből azokat a géneket örökölte, amelyek azt határozzák meg, hogy mikor fog beszélni, ez esetben későn.
• Hallásproblémák: Ha a gyermek nem hall jól (pl. gyakori fülgyulladás miatt), az hátráltathatja a beszédfejlődést.
• Környezeti ingerek hiánya: Ha a gyermek kevés élő beszédet hall, például túl sok időt tölt képernyő előtt, az hátráltathatja a beszédfejlődést.
• Kétnyelvűség: A kétnyelvű családokban a babák általában később kezdenek el beszélni, és az egyik nyelvet általában sokkal többet használják egy darabig, mint a másikat, de aztán a másikon is megszólalnak.
• Koraszülöttség: A koraszülöttek érintettebbek a beszédfejlődési késésben.
• Fizikai okok: Beszédfejlődési zavarokat okozhat megnagyobbodott orrmandula, izomgyengeség vagy hypotónia is, de akár neurológiai zavar, mandulaprobléma, akut fülgyulladás vagy allergia is állhat a háttérben.
• A fejlődés több területen való késése: Elképzelhető, hogy egy gyermek fejlődése egyszerre több területen „késik”, s akkor a beszéd megkésettsége más megközelítést kíván, mint amikor csak ezen a területen marad el.
• Utánzási készség hiánya: Ha a gyermek nem próbál utánzással tanulni (pl. utánozni a szájmozgást), az jelezhet problémát.
• Szemlélődő típus: Az ún. „maguknak való” csecsemők és kisgyerekek, a „befelé fordulók”, a „született szemlélők” valóban kevésbé igényelhetik a fizikai együttléteket vagy a párbeszédet, s talán később is kezdenek el beszélni, mint „nyitottabb” társaik. Nem hátrány az ilyen.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Gond akkor van, amikor a nagyobb csecsemő, vagy a kis tipegő nem reagál kedvezően szülei kezdeményezéseire, a kapcsolattartásra vagy az együttes élményre való törekvésre: az érintésre, beszédre. Ha egy 2 éves gyermek alig beszél, vagy egy 3 éves kisgyermek még nem alkot rövid mondatokat, érdemes gyermekorvoshoz, logopédushoz vagy fejlesztő szakemberhez fordulni.

Szakemberhez fordulni már viszonylag korán - 18 hónapos kortól - javasolt, ha késnek a szavak, illetve nem szaporodik megfelelően a szókincs. Gyermekpszichiáter vagy logopédus vizsgálata is elegendő annak az eldöntésére, hogy szükséges-e terápia, és ha igen, melyik fajtája segíthet. Hivatalosan a területileg illetékes korai fejlesztő központba érdemes menni, ahol felmerülő probléma esetén terápiát is kaphat a gyermek. Ugyanakkor tény, hogy ezek az intézmények meglehetősen leterheltek.

Ha megkésett beszédfejlődésre gyanakszol vagy úgy tűnik a gyermeked bizonyos hangzókat nem tud ejteni, orvosi kivizsgálásra és logopédusra egyaránt szükség lehet. Ha a probléma oka kommunikációs vagy beszédértési zavar, a lehető leghamarabb javasolt elkezdeni a terápiát. Amennyiben a mozgás-összerendezés, a kifejező játék hiánya okozza a beszédkésést, először ajánlott az életkori közösség segítségét kipróbálni - bölcsődei, óvodai gondozás. Természetesen ilyenkor is szükség van a folyamatos szakmai követésre, hiszen a későbbiekben szükség lehet terápiás ellátásra is.

Mit tehet a szülő?

Amit a szülő tehet gyermeke beszédfejlődése érdekében, az, hogy ő kezdettől, születésétől fogva, ne csak nézze és ringassa új kincsét, a gyermekét, hanem keresse benne az egyedit, közelítsen hozzá, mint ő tőle függőségben lévő ugyan, de megnyilvánulásaiban mégis független lény. Legyen rá kíváncsi! Babusgathatja, ringathatja, de ne csak ez a fajta viselkedés legyen jellemző az együttléteikre. Anyja és apja győződjenek meg róla: a babájuk nem csak látja őket - szemével már aktívan tarthatja a kapcsolatot, már a második hónaptól kezdve - hanem hangjukat is hallja. Egy „nem beszédes” csecsemő anyja hangjára esetleg rúgkapálni kezd, vagy fogdosni szeretné őt. Ez is kommunikáció, kapcsolattartásra való törekvés, csak észre kell venni!

A kommunikáció elősegítése

• Beszélgessünk sokat a gyermekkel: A beszédfejlődésben nagyon fontos szerepe van az utánzási készségnek. A baba szinte mindent utánzáson keresztül sajátít el, ezért nagyon fontos, hogy sokat beszélgessünk vele a hétköznapok során. Beszéljünk lassan, érthető mondatokban. A mondókák, mozgásos gyakorlatok, utánzós játékok (pl. tükörjáték, bábjáték) szintén segítik a beszédfejlődést.
• Figyeljünk a gyermek reakcióira: Sok anya beszél ugyan a gyermekéhez, de már észre sem veszi a kicsi reakcióját, akár formázni szeretne a száját, vagy valóban hangot is ad. Néha valóban nagyon lassan reagál, s nem minden gyermek hanggal válaszol, „beszédes”.
• Hozzon létre beszélgetős szituációkat: A szülőknek nem akkor kell felhívni magukra a figyelmet, amikor a gyermek éppen el van foglalva, elmélyülten játszik a neki kialakított játszósarokban, vagy amikor fáradt. A legalkalmasabb pillanatok a „párbeszédre” a pólyázó mellett eltöltött percek, a fürdetés únegyedórai, az etetés időszaka.
• Meseolvasás és könyvek: A meseolvasás, a könyvek közös felfedezése, a közös együttlét és programok - akár egy séta - alapvetően fontos a gyermek egészséges fejlődéséhez! Nézegessetek olyan könyveket, amelyben egyszerű képek vannak, olyanok amelyek inspirálják a gyermeket, hogy megmutassa neked, hogy felfedezze a világot.
• Utánozzuk a hangokat: Játsszunk a hangokkal! Mi csörög? Honnan hallod? Mit hallasz? Tapsoljatok, énekeljetek, mondókázzatok, verseljetek, grimaszoljatok! Utánozzátok a cica hangját (miaúúú) ha cicát láttok, de akár a tehénét is ha tehenes mesét vagy képet néztek akár egy Pöttöm Park könyvben, de akár akkor is ha a tejet veszed ki a hűtőből.
• Szókincsbővítés: A szókincsrobbanás egy fontos nyelvi mérföldkő. A nyelvi késés (megkésett beszédfejlődés) egyik fontos jele, hogy a gyermek szókincsének terjedelme nem gyarapszik. Játékos szókincsbővítéssel segíthetünk. Pl. „Nézd, az egy autó! Mit mondd az autó? Brrrr...emlékszel, a könyvben is láttuk! Ez a fenyőfa. Milyen színű a fenyőfa? Nézd, szúrós kicsit. Ez a cipő, ez pedig a cipőfűző. Be kell kötni ha felvesszük a cipőt...stb, stb."
• Biztatás és dicséret: A biztatás, dicséret alapvető ahhoz, hogy kedvet kapjon a beszédhez a gyermek! „Igen, az egy kutya, azt mondja, hogy vau-vau! De ügyes vagy, hogy már így tudod!”

Amit semmiképpen ne tegyen a szülő

• Ne kényszerítse a gyermeket a beszédre: Ne mondja azt, hogy „Na mondd ki szépen mit szeretnél!” és hasonló mondatokkal ne kényszerítse, elvárást támasztva felé.
• Ne javítsa ki a beszédhibáit: Ha a kiejtése nem tiszta, még nem probléma, a lényeg, hogy beszéljen gyermeked! Ismételd meg helyesen, de ne javítsd!
• Kerülje a képernyőidőt: Az okoseszközök használatának kisgyermekkorban számos hátránya van, de az egyik legfontosabb: nem mutatnak beszédpéldát.
• Ne értelmezze félre a mutogatást: Ne tévesztse össze a mutatást azzal, hogy a gyermek nem akar beszélni.

A megkésett beszédfejlődés következményei

A kezeletlen nyelvi késő gyermekek diszlexia veszélyeztetettek lehetnek, de egyéb "diszek" is társulhatnak hozzá (diszkalkulia, diszgráfia, artikulációs zavarok). A közösségi életük is kárt szenved, mert a verbális kommunikációban elmaradást mutató gyermekkel a társai nem szívesen beszélgetnek, hiszen nehezen tudnak vele kapcsolatot teremteni.

tags: #15 #honapos #nem #beszel