A hivatalos várandóssági nyilvántartásokban a terhesség időtartama 40 hétnek, vagyis nagyjából 280 napnak számít. A legtöbb országban - így Magyarországon is - az orvosok a Naegele-szabályt alkalmazzák: a kismama utolsó menstruációjának (LMP - last menstrual period) első napjához 280 napot adnak hozzá. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a baba pontosan ezen a napon érkezik, hanem inkább egy irányadó becslést kapunk vele. A szülés természetes időablaka ennél jóval tágabb: a 37. és a 42. hét között tekinthető normálisnak.
Meglepően kevesen szülnek a kiírt dátumon. Statisztikák szerint a kismamák csupán 4-5%-a hozza világra gyermekét pontosan ezen a napon. A babák kb. 60%-a a 39-41. hét között, kb. 30%-a a 37-38. hét között, és mindössze néhány százalék érkezik a 42. hét után.
Sokan csodálkoznak azon, hogy az orvos miért nem a tényleges fogamzás időpontját tekinti kiindulópontnak. A válasz egyszerű: a fogamzás pontos napját szinte lehetetlen meghatározni. Ezzel szemben a menstruáció kezdete biztos pont, amit a legtöbb nő fel tud idézni. Így a terhesség számítása innen indul, noha a tényleges megtermékenyülés általában két héttel később történik.
A számítás alapja a menstruációs ciklus, amelynek klasszikus hossza 28 nap. Csakhogy nem minden nő működik tankönyv szerint. Akinek hosszabb vagy rövidebb a ciklusa, annál könnyen eltolódhat a becsült időpont. Lombikprogram esetén előny, hogy a beültetés időpontja pontosan ismert. Az anya életkora, hormonális sajátosságai, vagy éppen az, hogy első vagy többedik terhességről van szó, szintén hatással lehet arra, mikor indul meg a vajúdás. A biológia összetett és rengeteg tényező játszik közre: az anya életkora, etnikai különbségek, korábbi szülések, a magzat neme, ikerterhesség. Ilyenkor szinte sosem jutnak el a babák a 40. hétig. Életmódbeli tényezők és az egészségi állapot is befolyásolhatják a szülés várható időpontját.
Az utolsó menstruáció dátuma mellett a legpontosabb eszköz a korai ultrahang. Későbbi ultrahangoknál ez a pontosság csökken, mivel a magzat növekedése egyéni ütemet vehet. Éppen ezért az orvosok leginkább a 12. hét körüli ultrahangot tartják a legpontosabbnak a terhesség korának meghatározásában. Újabb módszerek is fejlődésben vannak. Például mesterséges intelligencia alapú algoritmusok elemzik az ultrahangfelvételeket, a kismama hormonértékeit és genetikai adatait, hogy még precízebb előrejelzést adjanak.
Mi az a magzatvíz?
A magzatvíz, más néven amnionfolyadék vagy amniosz, egy átlátszó folyadék, amely a terhesség alatt a magzatot körülvevő magzatburkon belül található. A magzatvíz 98 százaléka víz, 2 százaléka só és magzati sejtek. A magzatvíz több fontos szerepet is betölt:
- Védőburokként szolgál: eloszlatja a külvilág felől ható nyomást, másrészt egyenletesen melegen tartja a magzatot.
- Mozgássegítés: megfelelő mozgásteret biztosít a magzat számára, mivel a magzat testrészei nagyon gyorsan nőnek, a víz segít nedvesen tartani őket, és mozgatásukkal biztosítja megfelelő fejlődésüket.
- Emésztés és légzés támogatása: a magzatvízben lévő anyagok segítenek a magzat emésztő- és légzőrendszereinek fejlődésében. A baba nyeli is a magzatvizet, majd kipisili, ezzel is készül a kinti életre, használja az emésztőrendszerét, hólyagját stb.
- Védi a köldökzsinórt: az összenyomódástól, rendellenes megtöréstől.
- Anyagcsere: a magzatvíznek fontos szerepe van az anyagcserében.
A magzatvíz mennyisége a terhességi hetek előrehaladtával folyamatosan növekszik. A legtöbb magzatvizet a 36. terhességi héten mérhetjük, ami akár 1-1,5 liter is lehet. Ezt követően azonban folyamatosan csökken, a 40. hétre általában 0,7-1 literre csökken. A teljes vízmennyiség 3-4 óránként lecserélődik. A magzatvíz mennyiségének meghatározása ultrahangvizsgálat során lehetséges, de meghatározása igen szubjektív. A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a magzat körül elhelyezkedő víz mennyiségét különböző viszonyítási pontokon próbálja megítélni, és e „benyomások” alapján alkot véleményt annak mennyiségről. Megfelelő rutin esetén a becsült magzatvíz-mennyiség jól korrelál a valós mennyiséggel, de jelentős a szűrővizsgálat pontatlansága. Az eltérő mennyiségűnek ítélt magzatvíz azonban pozitív szűrési eredménynek tekintendő, és további vizsgálatok alapját képezi.
Mi az a mekóniumos magzatvíz?
Mit mondanak a számok? A mekóniumos magzatvíz olyan gyakori jelenség, a babák 15-20%-a már a megszületés előtt bizony kakil! Márpedig ha valami a természetben ilyen gyakran előfordul, akkor ez sokkal inkább variáció, mintsem komplikáció!
De miért is kakilnak a babák még a világrajövetel előtt? A baba emésztőrendszere kifejlődött és beindul a bélperisztaltika. Ezt a teóriát igazolja az is, hogy a mekóniumos magzatvíz gyakrabban előfordul olyan babáknál, akik egy picit később születnek. Míg a 40. hét környékén a mekóniumos magzatvíz előfordulása kb 10-15%, a 40. hét után már jóval magasabb. A kitolási szakaszban a vagus reflex hatására elernyed a végbélzáró izom. Ahogy a baba áthalad a medencén, a vagus ideget erős inger éri. Ez az inger segíti a szülés utáni adaptációs folyamatot és egyúttal reflex-szerűen ellazítja a végbélzáró izmot is.
Terhességi kolesztázis miatt már jóval a szülés előtt a magzatvízbe kakil a baba. A terhességi kolesztázis (epesav túltengés) ritka, de komoly terhességi komplikáció, amit nem szabad félvállra venni!
Ha még egyszer elolvasod ezeket a lehetséges indokokat, akkor ebből egyértelműen kiderül, hogy a magzatvíz bizony lehet akkor is mekóniumos, ha a baba tökéletesen jól van! Igaz viszont ennek az ellenkezője is: a baba lehet oxigénhiányos, stresszes állapotban akkor is, ha nem mekóniumos a magzatvíz, ezért a baba állapotáról a legbiztosabb képet a baba pulzusa adja.
Tehát mivel a mekóniumos magzatvíz egyik oka az oxigénhiány is lehet, ezért feltétlenül azt javaslom, hogy ha burokrepedéssel kezdődik a vajúdásod és azt tapasztalod, hogy a magzatvíz nem áttetsző, , hanem sárgás-zöldes, barnás esetleg feketés, akkor feltétlenül menj be a kórházba, hogy CTG-vel ellenőrizzék a baba állapotát, függetlenül attól, hogy beindult-e a vajúdás vagy sem. (Ha áttetsző, de fehér valamik úsznak benne, az teljesen normális, az csak a magzatmáz és nem a kaki! )
Fontos tudnod azonban, hogy ha a baba szívhangja megfelelő, akkor a kakis víz önmagában nem indok sem a szülés azonnali beindítására, sem egyéb beavatkozásokra! A kakis magzatvíznek, a szülés előtti kakilásnak ugyanis van még egy potenciális veszélye, ami a mekónium aspirációs szindróma, rövidítve MAS. Ez a nagyon ritka, de nagyon komoly komplikáció akkor fordul elő, ha a baba mélyen a tüdejébe szívja a mekóniumot még az anyaméhben, vagy a szülés során, ami légzési nehézséget és további fertőzéseket is okozhat. Szerencsére az MAS olyannyira ritka, hogy kakis magzatvíz esetén is csak 2-5% gyakorisággal fordul elő és hál’ Istennek még ha előfordul, akkor is csak a babák 3-5%-ánál végzetes.
Viszont ha az elég gyakran - az estek 15-20%-ában - előfordul, hogy bekakilnak a babák a magzatvízbe, akkor miért ilyen ritka, hogy „letüdőzik” a mekóniumot? A magyarázat erre nagyon is kézenfekvő! A babák az anyaméhben és a születés alatt NEM vesznek levegőt! Azt már lehet, hogy tapasztaltad, hogy időnként ritmusosan hullámzik a pocakod, ahogy a növekvő kisbabád a légzést gyakorolja, de ez még csak nagyon felületes izommunka és korántsem valódi légzés! Ahhoz viszont, hogy a védekező reflexei kikapcsoljanak és a baba valóban letüdőzze a mekóniumot, ahhoz nagyon komoly oxigénhiánynak és nagyon komoly magzati stressznek kell lennie, aminek természetesen más jelei is vannak - és más tényezők is hozzájárulnak!
Szülésre készülődve fontos még tudnod azt is, hogy nagyon nagy különbség van kakis víz és kakis víz között! A mekóniumos magzatvíz lehet csak opálos, zöldes folyadék, amiben a kaki majdnem teljesen feloldódott, de lehet sűrű feketés kenőcs is, ami szinte beboríthatja a baba testét és arcát. Ez utóbbi természetesen sokkal veszélyesebb!
Mindezt összegezve tehát: csak az a tény, hogy kaki van a magzatvízben, ez önmagában nem dráma! Emiatt tehát ne stresszelj és ne aggódj feleslegesen, de kakis magzatvíz esetén menj be a kórházba, hogy ellenőrizzék a baba hogylétét! Viszont azért, hogy az MAS-nek még kisebb esélyt adj, ha kakis volt a magzatvíz, akkor meg inkább törekedj arra, hogy a szülés a maga természetes medrében, természetes ritmusában maradjon!
Az amnioszkópia
Mi célt szolgál a vizsgálat? Az amnioszkópia (amnioszkópia) a magzatvíz állagának, színének, mennyiségének megítélésére szolgáló vizsgálat. A CTG-vel és az áramlásos ultrahangvizsgálattal (flowmetria) egymást kiegészítve, de más-más módon nyújtanak felvilágosítást a magzat állapotáról. Viszont míg a CTG és az áramlásos vizsgálat a baba pillanatnyi állapotáról ad tájékoztatást, addig az amnioszkópia azt mutatja meg, hogy a megelőző napokban, órákban fennállt-e átmeneti oxigénhiányos állapot a magzatnál. Tartós oxigénhiány (krónikus hypoxia) fennálltakor ugyanis a magzati vérkeringés átrendeződik, az életfontosságú szervekbe - a szívbe, agyba, mellékvesékbe - továbbra is elegendő vérmennyiség áramlik. A vázizmokban, vesékben, bélrendszerben viszont csökken a vérellátás. Emiatt a gyomor-bélrendszer működése fokozódik, és ennek következtében a baba meconiumot (magzatszurkot) ürít a magzatvízbe, azaz belekakál. A víztiszta folyadék emiatt zöldesen elszíneződik. Ezért az amnioszkópos vizsgálatot minden olyan esetben érdemes elvégezni, amikor a magzat oxigénhiányos állapotának a valószínűsége fennáll.
Mikor indokolt, és mikor nem szabad elvégezni a vizsgálatot? Milyen szövődményei lehetnek? Általában a szülés kiírt időpontja környékén végzik (kétnaponta), vagy túlhordáskor (ilyenkor már naponta), azért, hogy ellenőrizzék a baba állapotát ezzel az egyszerű, informatív, megbízható módszerrel. Még napjainkban is léteznek olyan kórházak, ahol minden, szülésre érkező kismamánál elvégzik. Vannak olyan esetek, amikor feltétlenül ajánlott az amnioszkópia. Például ha a CTG-n a magzati szívhang nem volt megfelelő, ha a méhlepény működése elégtelen, valamint burokrepedés, illetve terhességi mérgezés gyanújakor. A 37. terhességi hetet azonban minden esetben ki kell várni, mert a vizsgálat során a burok megrepedhet, és a szülés idő előtt megindulhat. Másik szövődmény a vérzés, mely akkor léphet fel, ha a lepény túl mélyen tapad, vagy ha durván végzik a beavatkozást. Enyhébb vérezgetés, pecsételés előfordulása viszont gyakori a vizsgálatot követően 1-2 napig. A fertőzés veszélye is fennáll, a higiéniás szabályok betartásával azonban ennek az esélye minimális. A vizsgálatot elölfekvő lepény (placenta praevia), vérzés és hüvelyfertőzés esetén nem lehet elvégezni.
Tényleg fájdalmas ez a vizsgálat? A kismamák többsége kifejezetten fél az amnioszkópiától, rémesnél rémesebb történetekkel ijesztgetik egymást. Mi az igazság? Ha a méhszáj még teljesen zárt és a méhnyak hossza sem rövidült még meg, akkor a beavatkozás tényleg kissé kellemetlen lehet a kismama számára, hiszen ekkor a vizsgálóeszköz felvezetése nehézkesebb. De ez a ritka. Az is sokat számít, hogy az orvos elég kíméletesen, óvatosan végzi-e a vizsgálatot! Az esetek kilencven százalékában azonban nem jár több fájdalommal, mint egy "kacsával" végzett általános nőgyógyászati vizsgálat, vagy méhnyakrák-szűrés. Általánosságban elmondható, hogy a várandósok által ennyire rettegett vizsgálatnak a kellemetlensége jelentősen túlértékelt.
Hogyan zajlik az amnioszkópos vizsgálat? Amnioszkópia előtt a szeméremtestet és a hüvelyt fertőtleníti az orvos, majd a méhszájon és a méhnyakon keresztül egy vékony, körülbelül 20 cm hosszú fémcsövet vezet be egészen a magzatburokig. Ebben az acélcsőben egy fényforrás is található. Az ezzel megvilágított magzatburok áttetsző, ezért a mögötte található magzatvíz színe, tisztasága, mennyisége jól megítélhető. Normális esetben a magzatvíz tiszta, esetleg apró fehér "pelyhek" (flocculusok) lehetnek benne, melyek a magzatmáz darabkái. Ha ezt látja a vizsgálóorvos, akkor nincs ok az aggodalomra. A baba biztos, hogy nem szenved tartós oxigénhiányban, és 48 órán belül nem is kell számítani ilyen jellegű károsodásra. A kismama a vizsgálat után nem igényel fokozott kíméletet, pihenést vagy kórházi tartózkodást. Viszont a zavaros, zöldesen elszíneződött, meconiumos magzatvíz oxigénhiányos állapotra utal, ezért a szülést meg kell indítani, és a magzatot fokozottan figyelni (monitorozni), valamint kímélni kell a szülés során.
Az amniocentézis
Napjainkban az ultrahangvizsgálatok és a laboratóriumi technika révén egyre nagyobb lehetőség van arra, hogy a magzat méhen belüli állapotát és az esetleges fejlődési rendellenességeit minél korábban felismerjük. Ilyen például a kombinált teszt, mely ultrahangvizsgálattal és anyai vérből igyekszik megállapítani már a várandósság 11. és 14. hete között a Down-, az Edwards- vagy a Patau-szindróma előfordulását, e vizsgálatokkal az említett betegségeket mielőbb ki tudjuk zárni. Az összes többi úgynevezett praenatalis genetikai teszt is noninvazív, de amennyiben ezen tesztek eredményei kóros értékek, vagy gyanú adódhat a magzat fejlődési rendellenességére, akkor indokolt a magzatvíz-mintavétel, vagyis az amniocentézis elvégzése.
Az amniocentézis minimálinvazív sebészeti eljárás, melynek lényege, hogy a magzatburkon (amnionburok) áthatolva magzatvízmintát nyerjünk. Megjegyzendő, hogy a magzatvizet a várandósság ezen időszakában (11-14. hét) az amnion termeli, mennyisége ekkor 2-300 milliliter és csak magzati elemeket tartalmaz, így a magzati sejtekből végzett kromoszómatenyésztés adhat biztos választ arra vonatkozóan, hogy a feltételezett fejlődési rendellenesség jelen van-e vagy kizárható.
Hogyan történik a vizsgálat? Az anyai hasfal fertőtlenítése és a tervezett behatolási hely (lidocainnal történő) érzéstelenítését követően hasi-UH-kontroll mellett igen vékony tűvel (átmérő: 1,2 mm!) a hasfal és méhizomzaton keresztül, a magzatburkot - mely szorosan tapad a méhfal izomzatához - átszúrva érünk az amnionűrbe, ahonnan a kívánt magzatvízmintát nyerjük. A tű hegye úgy van kiképezve, hogy a tű többi részétől eltérően intenzívebb UH-jelet ad, így pontosan észlelhető, hogy hol helyezkedik el - elkerülendő az esetleges magzati, lepény- vagy köldökzsinór-sérülést. További fontos momentum, hogy a magzati lepény általában a 16. hétre alakul ki teljesen és kezdi el irányítását az anyai és magzati szervezet felett, vagyis kialakul az úgynevezett foetomaternális egység a lepény közreműködésének köszönhetően, így az általunk végzett beavatkozásnál nagyon fontos, hogy a lepény ne sérüljön, ezt a folyamatos UH-ellenőrzés biztosítja.
Milyen szövődményei lehetnek? A leírtakból következik, hogy a beavatkozás során át kell hatolni az anyai hasfalon, a méhizomzaton és a magzatburkon, így az ingerlékenyebb méhizomzat összehúzódásával (görcsök), az érzéstelenítés elmúltával az anyai hasfal fájdalmával, gyulladásával lehet számolni, illetve érsérülés esetén kisebb fokú hüvelyi vérzéssel is. Összességében a felsorolt esetleges szövődmények miatti vetélés kockázata minimálisnak mondható: 100 az 1-hez. A beavatkozás révén biztos kórmegállapítás, diagnózis nyerhető, ezt kell mérlegelni az esetleges kockázat mellett. Az elmondottak megbeszélése és alapos ismertetése a kezelőorvos feladata, de a beavatkozás elvégzése vagy elvetése mindenkor a szülők, elsősorban az anya döntése, csak az ő beleegyezésével kerülhet rá sor.
Kevés vagy sok magzatvíz?
A magzatvíz mennyisége éppen ezért nagyon fontos adat - sem a túl sok, sem a túl kevés magzatvíz nem jó, és mindenképpen fel kell deríteni a mögötte álló okokat.
Kevés magzatvíz a terhességek 2%-ban fordul elő. Nem kell azonnal megijedni, ha az előírtnál kevesebb a magzatvíz, ilyenkor általában újabb ultrahang vizsgálat szükséges, amelyen megnézik a magzat részéről áll-e fent olyan ok, ami miatt túlságosan kevés a víz, ez többnyire vesefejlődési zavart jelent, amit ultrahanggal meg lehet állapítani. Az anya oldaláról hüvelyi fertőzés vagy méhnyak problémák állhatnak a háttérben, ami miatt a magzatvíz szivárogni kezd, így fokozatosan csökken a mennyisége.
Mit okoz? Amennyiben a babának túlságosan kevés magzatvízben kell fejlődnie, túl kevés a helye, ezért kényszertartásban fekszik, ami miatt dongaláb, deformált csípő alakulhat ki, valamint a fülei és orra megnyomódhatnak, illetve tüdőfejlődési zavarok léphetnek fel. Gyakori ilyenkor az is, hogy a magzat mérete átlagon aluli mértékben nő csak. Ha túl kevés a magzatvíz, az méhen belüli fejlődési zavart eredményezhet. A magzat kényszertartásban van a hely szűke miatt, ezért fülei, orra lelapulhatnak.
A túl kevés magzatvíznek sajnos számos negatív következménye lehet, ugyanis víz híján a baba nem tud megfelelően mozogni, így kényszertartásba kerül. Emiatt a fülei, orra lelapulhatnak, deformálódhat a csípője, kialakulhat dongaláb, tüdőfejlődési zavar léphet fel, valamint rendellenes fekvés. A kismama azt veheti észre, hogy a babája „lustább”, nem mozog annyit, de ha igen, az néha kellemetlen, fájdalmas. A has kisebb lehet, mint az adott terhességi korban megszokott, de ezt ritkán szokták baljós jelnek tekinteni, mert alkat kérdése is.
A túl kevés magzatvíz terápiája - mint minden másnak - a kiváltó októl függ. Ilyen esetben nagyon fontos mielőbb megtalálni azt az okot, ami ludas a megkevesbedett magzatvízért, hogy érdemben tudjunk segíteni az anyának és babának, ha lehet. Terminusközelben, ha magzatvízszivárgás áll a háttérben, kézenfekvő a terhesség befejezése. Amennyiben a baba szempontjából ez még korai lenne, szoros kontroll mellett igyekszünk húzni a dolgot, amíg lehet.
Túl sok magzatvíz a terhességek 1%-ban fordul elő, ilyenkor a víz mennyisége legalább az adott terhességi korra számított vízmennyiség másfélszeresét meghaladja. A sok magzatvíz hátterében leggyakrabban a terhességi cukorbetegség áll, de szifilisz fertőzés, ikerterhesség, vesegyulladás és méhen belüli fertőzés is állhat a hátterében.
A túl kevés magzatvízzel ellentétben a túl sok magzatvíz önmagában nem okoz problémát a babánál, azonban ilyenkor könnyebben megreped a magzatburok, ezért fennáll a koraszülés veszélye, így ilyenkor teljes ágynyugalmat szoktak javasolni. További veszély a lepényleválás, és a fájásgyengeség, valamint szülés után az elhúzódó vérzés.
Fontos azonban megjegyezni, hogy egy átlagosnál több vagy kevesebb magzatvizet leíró ultrahanglelet hátterében a legtöbb esetben semmilyen kóros állapot nem igazolódik. Ilyenkor feltételezhető, hogy a magzatvíz körforgásában egy olyan állapotot „rögzített” a vizsgálat, amikor a termelődés mértéke átmenetileg meghaladta a felszívódás mértékét, vagy fordítva. Ilyen esetekben az állapot semmilyen későbbi jelentőséggel nem bír. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a magzatvíz mennyiségi eltérésének felismerése esetén a további részletes kivizsgálás mindenképpen indokolt.
A várandósságról és a szülés utáni időszakról: Mesélj, Anyukám! a babavárás gyakorlati oldaláról
Sok kismama éli meg csalódásként, amikor elérkezik a kiírt nap, de a baba nem mutatja jelét a jövetelnek. Ez teljesen érthető, hiszen hónapokon át erre a dátumra készült a család. Fogadjuk el a rugalmasságot. Tervezés helyett készülődjünk. Tartsunk kapcsolatot az orvossal. Adjunk teret a babának. A kiírt szülési dátum egy fontos kapaszkodó a várandósság idején, de korántsem jelenti azt, hogy a baba pontosan azon a napon érkezik. Inkább egy iránytű, amely segít a tervezésben, az orvosi ellenőrzések ütemezésében és a lelki felkészülésben.