A várandósság és a szülés egy fiatal pár életében mérföldkőnek számít, amely felkészülést igényel a babaszoba berendezésétől a legbiztonságosabb felszerelések kiválasztásáig. Gyakran az ismerősök és barátok ajánlásai alapján keresik fel a kórházakban dolgozó orvosokat, remélve, hogy az apa is jelen lehet majd a szülésnél.
A szülés körüli jogi kérdések összetettek, és fontos megérteni, hogy a szülő nőnek milyen döntési jogai vannak saját magával és gyermekével kapcsolatban. Az írás célja, hogy betekintést nyújtson ezekbe a jogokba, és rámutasson a perinatális jogsértésekre, amelyek társadalmilag elfogadottá váltak.
A tájékozott beleegyezés és a választás szabadsága
A szülő nőnek joga van arra, hogy tájékozott beleegyezést (informed consent) adjon minden orvosi beavatkozáshoz, és hogy tájékozott választása (informed choice) legyen a rendelkezésre álló lehetőségek közül. Ez azt jelenti, hogy teljes körű tájékoztatást kell kapnia állapotáról, a javasolt vizsgálatokról és beavatkozásokról, azok következményeiről, valamint az alternatív lehetőségekről. Az orvos kötelessége minden kérdésre teljes körű választ adni, manipuláció nélkül.
Sajnos sok kórházban a várandósságot és a szülést betegségként kezelik, amit egy „gyógykezelésnek”, a szülés levezetésének kell „meggyógyítania”. Ez a szemléletmód megkérdőjelezi a szülő nő autonómiáját és döntési jogát. A magyar szülészeti ellátásban gyakori a protokollok túlzott primátusa, ami egyes beavatkozásokat kötelezővé tesz, még akkor is, ha nincsenek orvosi indikációi.
Az egyik leggyakoribb ilyen beavatkozás a mozgásszabadság korlátozása. Sok helyen a nőknek csak fekvő testhelyzetben vagy 45 fokos szögben szabad szülniük, ami nemcsak kényelmetlen, de akadályozhatja is a szülést. Ez a paternalizmus és a tekintélyelvűség tünete, amely figyelmen kívül hagyja az anya testének és igényeinek jelzéseit.
Gyakori beavatkozások és a jogok megsértése
Számos beavatkozás, mint például a gátmetszés, a szülés gyorsítása oxitocinnal, vagy a Kristeller-féle műfogás, rutinszerűen alkalmazott, és nem mindig történik meg a nők megfelelő tájékoztatása és beleegyezésének kikérése. Sok panasz érkezik arról, hogy a nőket nem tájékoztatják a beavatkozásokról, azok mellékhatásairól, és nem kérik a beleegyezésüket.
A szülőszobán a szülő nő rendelkezik a legkevesebb joggal, ami aggasztó gyakorlat. Az önrendelkezéshez való jog alapvető emberi jog, és nem szabadna önkényesen megfosztani tőle senkit. A szülés titokzatos és ismeretlen területekkel tarkított esemény lehet, ami félelmet kelthet, de ez nem indokolja a medikalizált, szülést irányító szemléletet. Az egészségügyi személyzetnek bíznia kell abban, hogy a nő képes életet adni gyermekének.
A jogok érvényesítése és a társadalmi párbeszéd fontossága
Az absztrakt jogokat a realitás szintjére kell emelni. Szükség van társadalmi vitára és párbeszédre a szülés kérdésében, amely mindenkit érint. Fontos meghallgatni az anyák és apák visszajelzéseit, mert ők a főszereplők a szüléstörténetekben, nem az orvosok vagy az egészségügyi személyzet. A szüléstörténeteket nem esetelemzésként, hanem narratívaként kell kezelni, hogy erősödjön az emberi méltóság elismerése.
A paternalizmus jelensége is magyarázza, hogy a szülő nő rendelkezik a legkevesebb joggal. A régi egészségügyi törvényt átitatta a paternalizmus, amely a betegek kötelezettségeit hangsúlyozta, jogaikról alig esett szó. Bár a jogszabályok fejlődtek, a gyakorlatban még mindig előfordulnak olyan helyzetek, ahol kötelezővé tesznek beavatkozásokat, pusztán „szokás” miatt.
Az anyai és a baba igényeit anyagi érdekek is háttérbe szoríthatják. Például a kórház csak akkor kap teljes finanszírozást, ha az édesanya 72 órát tölt a kórházban a szülés után, még akkor is, ha nincs orvosi indikációja. Ezért fontos, hogy a jogalkotó, a társadalom és a szülés körül tevékenykedők meghallgassák és tiszteletben tartsák a szülő nő testi és lelki igényeit, és biztosítsák a választás szabadságát.
A szülő nő jogai a magyar egészségügyi rendszerben
A törvény kiemelten rendelkezik a szülő nő tájékoztatáshoz való jogáról. Az orvosnak kötelessége teljes körű tájékoztatást adni az állapotáról, a vizsgálatokról, a beavatkozásokról, azok következményeiről, a beadott gyógyszerek mellékhatásairól. A nőnek joga van tudni a beavatkozások előnyeit és kockázatait, valamint azokat a következményeket, ha a tervezett beavatkozások elmaradnak.
A beleegyező nyilatkozatok gyakran úgy vannak megfogalmazva, hogy egy aláírással minden elképzelhető beavatkozás elvégzését előre aláíratják a nővel, még azelőtt, hogy tájékoztatást kaphatna azokról. Ez elfogadhatatlan. A cél nem az orvosi szakértelem elvetése, hanem az, hogy minden beavatkozás indokolt és az egyén igényeire szabott legyen, ne pedig szülőszobai szokás.
Az embernek joga van saját testével és életével kapcsolatos döntéseket hozni. Amikor egy nő fizet egy orvosnak a biztonságért, azt várja, hogy segítséget kapjon gyermeke világra hozásában. Nem feltételezhető, hogy bárki jobban foglalkozna a baba egészségével és igényeivel, mint a szülők. A NEFMI protokoll például megengedi, hogy az egészséges újszülöttet indok nélkül elvigyék az anyjától, és betáplálják vagy vízzel itassák a szülő beleegyezése vagy kérése ellenére. Ez alapjogi szempontból sem fogadható el.
A valóság az, hogy a szülészeti protokollok nem egységesek, kórházanként és orvosonként eltérőek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ellenzi a rutinszerű beavatkozásokat, mint a gyorsítás, a gátmetszés, a fektetett testhelyzet és az anyából való elválasztás. Fontos lenne megvizsgálni, hogy a protokollok mennyire alapulnak evidenciákon.
A szülészeti ellátásban részesülőket is megilletik azok a jogok, amelyek a betegeket az egészségügyi ellátás során. Ezeket az egészségügyi törvény (1997.) rögzíti. Fontos tudni, hogy a szülés nem betegség, hanem egy más állapot. Mindenkinek joga van a teljes körű és egyéniesített tájékoztatáshoz, ami az informált döntés alapja. Az önrendelkezési jog és az ellátás visszautasításának joga is alapvető.
A szülészeti erőszak a strukturális, intézményi erőszak egy formája, amely a nő engedélye, akarata vagy tudta ellenére végzett beavatkozásokra és bánásmódra utal. Ez az emberi méltóság, a betegjogok, az önrendelkezési és kapcsolattartási jog megsértése, hatalmi pozícióból. A nőknek joguk van megismerni az egészségügyi dokumentációjukat, és panaszt tehetnek, ha jogtalanság érte őket.
Hoztam e 282. Panni, szülészeti erőszak a mama barát kórházban
A szülés helyszíne és a kísérők
A nemzetközi ajánlások szerint az anya dönthet arról, hol kívánja világra hozni gyermekét. Magyarországon a szülőotthonok megszűntek, bábák vezette születésházak pedig még nincsenek. A hazai kórházakban gyakran nem választhat a nő szülésznőt vagy dúlát, és a császármetszés esetén sem lehet bent az apa.
A WHO ajánlása szerint a nő választhat testhelyzetet és szabadon mozoghat a vajúdás alatt. Hazánkban ez nem minden kórházban lehetséges. Kevés olyan kórház van, ahol műtét után a babát az édesapa karjaiba teszik, és sok kórház nem teszi lehetővé, hogy az édesanya és a kisbaba korlátlanul együtt maradhasson a szülést követő napokban.
A császármetszések aránya és a szülőszobai gyakorlat
A WHO állásfoglalása szerint a 10-15% feletti császármetszési gyakoriság nem indokolt. Ehhez képest Magyarországon minden harmadik baba császárral születik. A kórházak nagy részében a császárok aránya jelentősen meghaladja a WHO ajánlását.
A szülőszobai felvételt követően a kismama elfoglalhatja az egyágyas szülőszobát, az apa kíséretében. A vajúdást és szülést az orvosok és a szülésznők figyelemmel kísérik, segítik, nyugtatják, bíztatják a kismamát, aki kiválaszthatja a számára legkényelmesebb testhelyzetet. Amennyiben igényli, lehetőség van epidurális fájdalomcsillapításra is. Az újszülöttet az anya mellkasára helyezik, hogy elősegítsék a korai bőrkontaktust.
A szülészeti ellátás finanszírozása és a választott orvos
A szülési csomagok ára és tartalma változó. Fontos, hogy a kismamák tájékozódjanak a lehetőségekről, és megbeszéljék igényeiket az orvossal. A kórházakban lehetőség van családi szobák igénylésére is, ahol a családnak egy percre sem kell elválnia egymástól a bent tartózkodás alatt.
A szüléstől számított 72 óra kórházi tartózkodás protokollja pénzügyi érdekeket is szolgálhat. Ha az édesanya 24 óra után elhagyja a kórházat, az ellátás fedezet nélkül marad. A szülészeti alap csomagár 30%-áról előleg számlát küldenek, amelynek befizetésére 3 munkanap áll rendelkezésre. Minden fizetési módra lehetőség van: bankkártyás, készpénzes, egészségpénztári kártyás, átutalásos.
A várandósság ideje alatt bármikor lehet orvost választani, amennyiben a kiválasztott orvos vállalja. Ehhez javasolt a szimpatikus orvoshoz vizsgálati időpontot foglalni, amely során alaposabban megismerkedhetnek. A 35. betöltött terhességi héttől tudnak szülést fogadni.
A várandósgondozás és a szülésznő szerepe
A várandósgondozás megkezdéséhez legelőször szülész-nőgyógyász szakorvost kell felkeresni, aki igazolást állít ki a várandósságról. Ezt követően eldönthető, hogy a gondozást az igazolást kiállító, vagy egy másik szakorvos végezze. Ha a terhesség alacsony rizikóbesorolású, szülésznő is végezheti a várandósgondozást.
A védőnő feladata a várandósgondozási könyv kiállítása és a nyilvántartásba vétel, valamint a támogatás, a tájékoztatás és a szülésre való felkészítés. A háziorvos a feladatkörébe tartozó vizsgálatokat végzi el, például EKG-t, vérnyomásmérést és általános fizikális vizsgálatokat. Szükség esetén további szakorvosi vizsgálatokra utalhat be.
A szülész-nőgyógyász orvosi végzettséggel és szakvizsgával rendelkező szakorvos. A szülésznő nem orvos, hanem egészségügyi végzettséggel rendelkező szakember, aki komplikációmentes hüvelyi szüléseket önállóan kísérhet. A bábák magánpraxisban dolgozó szülésznők, akik általában otthonszüléseket kísérnek.
A dúlák általában nem rendelkeznek egészségügyi végzettséggel, de információval látják el a várandós nőt és édesapát, valamint fizikai komfortérzetet és lelki segítséget nyújtanak. Egészségügyi ellátást, vizsgálatokat azonban nem végeznek.
A betegjogok és a szülészeti erőszak
Az egészségügyi ellátáshoz való jog, a szabad orvosválasztás joga, az emberi méltóság joga, a tájékoztatáshoz való jog, az egészségügyi dokumentációkba történő betekintés joga, a kapcsolattartás joga, az önrendelkezési jog, a beavatkozások elfogadásának és visszautasításának joga, a gyógyintézet elhagyásának joga - mindezek a szülő nőt is megilletik.
A szülészeti erőszak a strukturális, intézményi erőszak egy formája, amely a nő engedélye, akarata vagy tudta ellenére végzett beavatkozásokra és bánásmódra utal. Ez az emberi méltóság, a betegjogok, az önrendelkezési és kapcsolattartási jog megsértése, hatalmi pozícióból.
A törvény alapján mindenki szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve mely beavatkozásokat fogadja el vagy utasítja vissza. Fontos tudni, hogy ez minden egyes beavatkozásra külön-külön értendő. Nem elfogadható olyan komplex beleegyező nyilatkozat aláírása, amin az áll, hogy „a szükséges beavatkozások elvégzéséhez hozzájárulok”.
A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. A beleegyezését bármikor visszavonhatja. Az emberi méltósághoz való jog nem korlátozható, és mindenkit tisztelettel és megbecsüléssel kell bánni.
A szülés nem csupán a testben lezajló változások egymásutánja, hanem lelki folyamat is. Fontos a gondolkodásmód, a lelki egyensúly, de ugyanolyan fontosak a fizikai körülmények is. A kismama és hozzátartozói tudják, milyen jogaik vannak a kórházban.
A betegnek joga van ahhoz, hogy újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el, amennyiben ezt az állapota nem zárja ki. Az anya és újszülöttje 24 órás együttes elhelyezése a legkorszerűbb és legbiztonságosabb elhelyezési forma, amelynek jogát a törvény is garantálja.