A tengerimalac (Cavia porcellus) a rágcsálók rendjébe tartozó, kedvelt kisemlős. Testhossza általában 20-25 centiméter, tömege pedig 700-1100 gramm között mozog, a hímek általában nehezebbek a nőstényeknél. Ezen adatok a kifejlett, ivarérett példányokra vonatkoznak. A fej arányosan nagy a testhez képest, a szemek a fej oldalán helyezkednek el, nagy távolságot tartva a fülektől. A fülek rövidek és lelógóak. Az állat teste izmos, egyenletes felépítésű, rövid, de erőteljes nyakkal és tekintélyes tokával. A törzs hosszú, de zömöknek tűnik, széles, mélyen ülő vállakkal, amelyek homorú ívet alkotnak a gerincvonalon. A medencecsont széles, a gerinc ívelten fut a farokcsigolyák felé. A test körvonala kettős ívet mutat, amely a fejtetőtől indul.
A tengerimalacok mellső végtagjain négy, a hátsókon pedig három ujj található. Farkuk nincs. Mozgásuk nem túl fürge a többi rágcsálóhoz képest, de gyorsan tudnak futni és akadályokat átugrani. Élettartamuk általában 6-8 év.
A tengerimalacok "nyelve" és viselkedése
A tengerimalacok összesen 11-féle hangot képesek kibocsátani, amelyekkel különféle érzéseiket fejezik ki, mint például éhség, fájdalom, félelem, elégedettség vagy izgalom. Kutatások kimutatták, hogy a legjellemzőbb hangjuk, az éles visítás vagy füttyentés, amelyet elsősorban az emberrel való kommunikációban használnak figyelemfelkeltés céljából, általában "élelmet akarok!" jelentéssel. A tengerimalacok gyorsan tanulnak, képesek összefüggéseket felismerni és érzéseiket kifejezni. Könnyen megszelídíthetők, barátságosak, de rendkívül félénkek. Szorult helyzetben, félelmükben gyakran harapnak, ezért kerülni kell a hirtelen mozdulatokat.
Ajánlott őket társaságban tartani, legalább párban, mivel az egyedül tartott példányok depressziósak lehetnek, könnyebben megbetegszenek, és sok emberi törődést igényelnek. Bár nem túl ügyesek, gyorsan futnak és képesek átugrani bizonyos akadályokat. Nem tudnak játszani a kisállat-játékokkal, mint a mókuskerék vagy a labda, de szeretnek fajtársaikkal és az emberrel játszani. Bizonyos szavak megértésére, vagy hívásra való odaszaladásra is megtaníthatók.
A nemek tartása és összeszoktatása
A tengerimalacoknak szükségük van fajtársakra. Hobbiállatként tartva célszerűbb egynemű párokat (hím-hím, nőstény-nőstény) tartani, így elkerülhető a szaporulat és a vele járó felelősség, valamint a vemhességgel és szüléssel kapcsolatos kockázatok. A hímek és a nőstények együtt tartása is lehetséges, de mindkét nemnél tanácsos úgy összeválogatni a társakat, hogy egy idősebb egyed mellé egy jóval fiatalabb kerüljön. Azonos korú társak összeszoktatása civakodáshoz vagy életveszélyes verekedésekhez vezethet.
A hímet a nőstény hosszú távon általában nem bántja, legfeljebb az összeszoktatási időszakban lehetnek kisebb nézeteltérések. Különnemű társak tartásakor számolni kell a szaporulattal. Fontos megjegyezni, hogy ha a nőstény tengerimalac egyéves koráig nem szült, nem ajánlott mellé hím társat tenni, mert medencéje becsontosodhat, ami megnehezíti a szülést. Általában 3-5 kismalac születik. Az egyévesnél idősebb, de nem vemhesült nőstény ideális társa egy fiatalabb nőstény vagy egy ivartalanított hím lehet. Összeszokott nőstények esetében, ha az egyik kölyköket nevel, a többiek is besegítenek a gondozásba.
A tengerimalacok eredete és háziasítása
A tengerimalacok vad őseit Dél-Amerikában, különösen Peruban kell keresni. Az első példányok a 16. században, holland hajósok révén kerültek Európába. Az inkák már évezredekkel ezelőtt háziasították őket, házi- és áldozati állatként tartották. Őshazájukban ma is népszerűek, húsuk ízletes és könnyen emészthető. A perui őslakosság körében szabadon járnak-kelnek házaik körül, és elfogyasztják az ételhulladékokat.
Európába érkezésük után kezdetben csak játékszerként, szórakozásként tartották őket. A 19. században kezdték el gyógyászati és egyéb kísérletekhez felhasználni őket. A tengerimalacok (Cavia porcellus) a Cavia nemhez tartoznak, és bár nevükben szerepel a "malac", rendszertanilag semmi közük a disznókhoz, testfelépítésük inkább a nyulakhoz hasonló. A "tengeri-" elnevezés valószínűleg az állat tengeren túli származására utal, és arra, hogy tengeri hajósok hozták be Európába. A "malac" elnevezés eredete vitatott, lehet, hogy a kismalacokéhoz hasonló hangja, vagy a húsa miatt kapta, akárcsak a disznók. A "dinnyedisznó" elnevezés ellentmondásos, mivel magas cukortartalmuk miatt nem ehetnek dinnyeféléket.
A tengerimalacok súlya és növekedése
A tengerimalacok születési súlya általában 40-80 gramm között mozog, de ha csak egy utód születik, az akár 100 grammos is lehet. A 8-9 hónapos korukra válnak teljesen kifejletté. Termékenyítő képességük 5 éves kortól rohamosan csökken. A fiatalok 3 hétig szopnak, de eközben már fogyasztanak szilárd táplálékot is. A 2 hetes korban érdemes elkezdeni a szilárd táplálék adását. A 3-4 hónapos, tenyésztésre alkalmas állatok testtömege elérheti az 500 grammot.
A testsúly rendszeres mérése rendkívül fontos, mivel a változások sokféle problémára utalhatnak. Az egészséges tengerimalacok súlyát hetente egyszer, a betegekét naponta többször is érdemes mérni. Ha egy felnőtt tengerimalac egy hét alatt 50 grammot veszít súlyából, az betegség, fogprobléma, stressz, vagy étrendi változás jele lehet. A kölyköket naponta kell mérni, mivel nekik minden nap gyarapodniuk kell. Megfelelő táplálás és gondozás mellett az elhízás elkerülhető.
Tengerimalacot szeretnék - Irány a kereskedés? Inkább ne! (Tengerimalac Tudástár, 53. rész)
Táplálkozás és gondozás
A tengerimalacok főként növényi táplálékot fogyasztanak, elsősorban fűféléket, szénát, zöldségeket és gyümölcsöket. Táplálékuk szinte alig tér el az egerekétől és a patkányokétól. A lenyelt táplálék 1-2 óra alatt ürül ki a gyomrukból, és 8 óra alatt emésztődik meg teljesen. A granulált patkánytáp mellett zöld fű, széna, zöldség, gyümölcs, száraz kenyér és gabonamagvak adhatók nekik. Ha az állatok korlátlan mennyiségű zöldtakarmányhoz jutnak, külön ivóvízre nincs szükségük. Naponta egyszeri etetés elegendő.
A tengerimalacokat elegendő naponta egyszer etetni. Elhelyezésükre 2-3 állatra gondolva egy 1,5 m²-es ketrec vagy terrárium felel meg. Minden állatnak biztosítani kell búvóhelyet. Nem kedvelik a huzatos, hűvös, párás környezetet. Megbetegedés esetén meleg, száraz helyre kell őket helyezni, és langyos kamillateával itatni, valamint kamillával inhaláltatni. A fogak folyamatos koptatásához kemény faágakról, magvakról, száraz kenyérről kell gondoskodni, ellenkező esetben a fogak túlságosan megnőhetnek.
A tengerimalacoknak rendkívül érzékeny a szaglásuk, hallásuk pedig kifinomultabb, mint az embereké. Tenyésztésre csak teljesen egészséges, jó erőnléti állapotban lévő állatokat szabad választani. A hímek 60, a nőstények már 35-40 napos korukban ivaréretté válnak, de a nőstényeknek legalább 3-4 hónaposnak kell lenniük a fedeztetéshez. A vemhességi idő 60-68 nap, ami egyetlen utód esetén akár 72 napig is eltarthat. Ha 4-6 utódot fialnak, a vemhességi idő 58-67 nap. Ha a vemhességi idő meghaladja a 74 napot, az utódok gyakran élettelenül jönnek a világra.
A tengerimalacok nyitott szemmel jönnek a világra, és fogaik is fejlettek, így azonnal alkalmasak szilárd táplálék fogyasztására. A fiatalok 3 hétig szopnak, de eközben már korlátozott mértékben szilárd táplálékot is fogyasztanak. A fiatalok elválasztására 3 hét után kerül sor, ekkor nemenként szét kell őket választani. A 3-4 hónapos, tenyésztésre alkalmas állatok testtömege elérheti az 500 grammot.
A hízás elkerülése érdekében gondoskodni kell a megfelelő mozgásról, ami magában foglalja a megfelelő méretű, berendezett ketrecet és a heti többszöri kifutót. A túlsúlyos malacka teste puha, zsíros. Ilyenkor tilos a hirtelen fogyókúra, inkább a táp mennyiségét kell csökkenteni, és a zöldség-gyümölcs adagolásnál is figyelni kell a cukortartalomra. A széna korlátlanul álljon rendelkezésre, mert nem hizlal. Ha a malacka sovány, de egészséges, megfelelő táplálással hamar magára talál. Ilyenkor immunerősítőkkel, és kissé több táppal támogathatjuk szervezetét. Ha az állat túl kövér vagy túl sovány, javasolt állatorvoshoz fordulni.
tags: #10 #honapos #tengerimalac #sulya