10 hónapos baba nem játszik egyedül: okok és tanácsok

Sok anyuka teszi fel a kérdést tanácsadáson: miért nem játszik a baba önállóan? Miért nem lehet egy pillanatra sem magára hagyni? A valóság az, hogy az önálló játék nem alaptartozéka a csecsemőknek: tanulniuk kell. De hogyan?

Az önálló játékra való képesség a baba egyéniségén is múlik. A nyugodtabb babák csendben elnézelődnek már néhány hetesen is, és nem igényelnek különösebb szórakoztatást, azonban nem várhatjuk el, hogy az újszülött, a néhány hetes baba magában eljátsszon hosszú percekig, erre még nem képes. Egy csecsemő legfeljebb 5-10 percig képes ugyanarra figyelni, aztán elkalandozik a figyelme.

Miért nem játszik a baba egyedül?

A mozgékonyabb, nagyon ingerkereső babáknál az is normális, ha csak 2-3 percig foglalkoznak egy-egy játékkal. A mozgásfejlődés időszakában, amikor a kicsi kúszni, mászni, felállni, járni tanul, akkor az is előfordulhat, hogy szinte nem is játszik, csak rohan egyik tárgytól a másikig.

Az önálló játékhoz az szükséges, hogy 100%-ig meglegyen a baba biztonságérzete. Kezdetben csak a számára jól ismert helyeken és játékokkal körbevéve játszik el szívesen, ismeretlen helyen vagy ismeretlen tárgyak között szüksége van anya segítségére ehhez. 6 hónapos kor után megjelenik a szeparációs szorongás jelensége, és a kicsi egyre többet szeretne veled is lenni.

A közös játék segíthet, hogy a baba szívesebben játsszon egyedül. Ha a közös játék fő célja a baba szórakoztatása, akkor ahhoz szokik hozzá, hogy valami mindig leköti a figyelmét és maga nem lesz képes erre. Ha a közös játék során csak lehetőséget adsz neki arra, hogy kipróbáljon új játékokat, hagyod, hogy maga kísérletezzen és csak akkor avatkozol be, amikor valamivel nem boldogulsz.

Fontos, hogy az unatkozó babát ne vedd fel azonnal, ne kezd el szórakoztatni csak azért, hogy csendben legyen! Próbáld úgy tervezni a napot, hogy jusson benne idő az önálló játéknak, a házimunkának és a közös játéknak egyaránt.

Túl sok inger, túl kevés fókusz

A játékipar egyre színesebb, szagosabb tárgyakat állít elő, ami zörög, zenél, mozog, és ezekhez hosszú leírás is tartozik, pontosan hogyan kell vele játszani. Hol van ez a fadarabtól, amit, ha akarom, pisztoly ha akarom kard, ásó, lovacska vagy napernyő? Zárt végű tárgyakat veszünk a gyerekeknek, ezekért persze ők rajonganak (talán egy egész napig) amelyekkel valójában nem lehet játszani.

Sok családban a gyerekszobák zsúfolásig tele vannak tárgyakkal, játékokkal. Tizenkét négyzetméter, mozdulni is alig lehet. Plüssök, babák, járművek, színes dobozok. És nem elég a játékból, mert sosem lehet elég. Nem csoda, ha a gyerekek nem tudják, mit kezdjenek velük. Túl sok a tárgy, túl sok az inger, visszavonulót fúj a rendszer. A sok játék nem támogatja az elmerülést, folyamatosan felpörget, kizökkent.

A gyerekek önálló játékát a fantáziájuk szabadjára eresztése garantálja, a kreativitásra pedig nagy hatással van a letisztult környezetünk. Amikor túl sok játék vesz körül egy gyereket, elhavazódik köztük, s éppen ezért a figyelmét is kevésbé képes összpontosítani egy adott játékra.

Azok a játékok, amelyek tele vannak gombokkal, hanghatásokkal és egyéb önálló műveletekkel, sokkal rövidebb ideig foglalják le a gyerekeket, mint azok, amelyek a gyerek fantáziáját és aktív ráhatását igénylik ahhoz, hogy valami izgalmat váltsanak ki. A nagy villódzó, beszélő játékok ugyan felkeltik a gyerekek érdeklődését, stimulálják is az agyukat, az önálló játékkal szemben viszont végül éppen hogy ellustítják azt. Nem ingerlik a fantáziát, az aktív részvételt, kész karaktereket nyújtanak, s így amint megszokottá válnak a funkciók, a gyerek újabb játékra kezd vágyni, ami megint csak helyette dolgozik.

Azok a gyerekek, akik hozzászoknak a külső szórakoztatás könnyed formájához, elszoknak, vagy éppen nem is ismerik meg a belső szabadság nyújtotta határtalan szórakozás erejét. Aki a saját fantáziavilágába tud menekülni a való világ olykor kiszámíthatatlan, olykor kegyetlen vagy ijesztő valóságából, megtanulja megfelelően feldolgozni az őt érő eseményeket, s így hatékonyan tud felkészülni a jövő megpróbáltatásaira. Akik viszont hozzászoknak a passzív stimuláláshoz, csak elfedik mindazt, ami feldolgozásra vár, s így felgyűlve idővel robbanni fog.

A képernyőzés egyre nagyobb függést okozhat éppen azért, mert csak a látszatát adja meg az érzelmek oldásának, valódi feloldozás nélkül. Az önálló játék önálló gyakorlást igényel a saját képzelőerő igénybevételével, és nem külső, extra ingerek stimuláló hatásával.

Az önálló játék előnyei

Az önálló játék képessége a család minden tagja számára hasznos, miközben elengedhetetlen lépcső a gyerek fejlődése szempontjából. Miközben egyedül merül el a játék világában, tapasztalatot szerez az önállóságról, csiszolja kreativitását, erősödik az önbizalma, és feldolgozza a napközben felgyülemlő feszültségeket, érzelmeket. Fejleszti kis és nagymotoros képességét, szóval mindent, amiért fejlesztőhöz hordjuk majd drága pénzért. Az önálló játék során megtanulja szabályozni az idegrendszerét érő ingermennyiséget is. Képes azt növelni, ha unatkozik és csökkenteni, ha túl sok van belőle.

A gyerek számára a világon minden játék, és a játék nem lehet kötelezettség. Minden gyerek vágyik arra a játékra, amelyben hosszasan - korának megfelelő mértékben - elmerülhet, megmunkálva ezzel minden szükséges érzelmet, gondolatot, információt és tapasztalatot. Az igényes játéktevékenység bizony tanulható, utánozható és nem feltétlenül tudja a gyermek magától produkálni.

Fontos, hogy a gyerek bízzon önmagában, és merjen kezdeményezni, ötletelni (fantáziálni), valamint irányítani. Amikor mi szeretetteljesen ugyan, de folyton beleszólunk a játék menetébe, elfogadás helyett tulajdonképpen egyből korrigáljuk és minősítgetjük, amivel megakadályozzuk a gyerek saját gondolatainak és érzéseinek szabad kifejeződését.

Mit tehetünk, hogy segítsük a babát az önálló játékban?

Dr. A német Eltern magazin szakértői szerint 3-4 hónapos kortól mi, szülők is sokat tehetünk azért, hogy a gyerekek önálló játékra való képességét fejlesszük.

1. Teremtsünk megfelelő környezetet

• Kevesebb inger: Fontos, hogy olyan környezetet teremtsünk a gyermek számára, ahol nincs túl sok inger. Kezdetben a csend és egy játék nézegetése épp elég lehet egyszerre. A folyamatos háttérzaj (pl.: rádió, tv) is nagyon káros lehet, ha az a cél, hogy a gyermek megtanuljon elmélyülten tevékenykedni.
• Játékok szelektálása: Érdemes a játékpark szelektálásával kezdeni a folyamatot, és megszabadulni minden olyan passzív eszköztől, amelyek önmagukban is szórakoztatóak (elemes, csörgő, mozgó, zenélő, beszélő játékok). A sok játék nem támogatja az elmerülést, folyamatosan felpörget, kizökkent. Ha maximum 10 játék van mindig elől - és a többit vetésforgóban időről időre előveszed, míg a többit ismét eltünteted - optimális körülményeket teremtettél az önálló játékhoz.
• Alkalmas játékok: Érdemes átvizsgálni a játékparkot, hogy valóban alkalmasak-e önálló játékra a kicsi korában. Az igazán jó játék egyszerű és nem "tud" semmit. Fontos, hogy a kellékek biztonságosan hozzáférhetőek legyenek.
• Játéktér kialakítása: A kiságy legyen az alvás színtere, a játékidőt máshol töltse a baba. 3-4 hónapos korban legkésőbb már kialakíthatsz játszósarkot, ahova az ébrenléti időszakaiban le tudod tenni a babát.

2. Közös játék és bevezetés az önálló játékba

• Mutassunk példát: Ha a baba magától nem kezd el önállóan játszani, mutassunk példát! Kezdjünk el mellette (de ne vele!) önállóan játszani. Ha ő is önálló játékba kezd, amibe egyre jobban “belemerül”, mi szépen óvatosan “kiszállhatunk” a játékból!
• Együtt játszás: Mutassuk meg, mi az, amit egy-egy játékkal játszani lehet. Cifrázzunk! Csináljuk egymás mellett. Az együtt játszás a gyermekeknél sokáig az egymás mellett tevékenykedést jelenti.
• Figyeljünk és legyünk elérhetőek: Üljünk le a gyermek mellé és élvezzük, ahogy tevékenykedik. Lássa, hogy ezzel örömet okoz. Legyünk jelen és elérhetők, hogy bevonhasson minket a tevékenységébe. Ne vigyük túlzásba a beavatkozást.
• Ne vezess, csak kövess!: Amikor vele játszol, ne vezess, csak kövess! Fontos, hogy a kicsi értse, megélje, hogy csakis ő a főnök a játékban.
• Fokozatosan szoktassuk hozzá: Már a 4. hónaptól elkezdhetjük hozzászoktatni a babát ahhoz, hogy ne zavarja meg az önálló játékban, ha mi néhány percre magára hagyjuk. Amikor éppen leköti a figyelmét valami, menjünk ki a szobából egy kicsit. Ha nehezen viseli, jelentsük be neki előre, hogy kiszaladunk egy pár percre a konyhába, és onnan is beszéljünk hozzá, hogy megnyugtassuk.
• Hagyjuk egyedül tevékenykedni: Akkor is, ha számunkra felesleges, érdektelen a tevékenység, amit végez. Ne akarjunk állandóan jelen lenni, mindenbe beavatkozni, mindent tovább fejleszteni.

3. Napirend és kommunikáció

• Beillesztés a napirendbe: Illesszük be az önálló játékra szánt időt a napirendbe! Ha a kicsi megszokja, hogy naponta egy-két alkalommal rendszeresen “eljön” az önálló játék ideje, ez is olyan rutinná válhat, mint az evés vagy az alvás. A legjobb, ha miután aludt és evett a baba, tehát kipihent és jóllakott, akkor teszed le játszani.
• Világos keretek: Érdemes világos kereteket teremteni, mikor játszotok közösen, és mikor nem veszel részt. Egyszerű, de egyértelmű mondatok ezek: „Most idejövök és játszom veled” „Miután bepakoltam a mosogatógépbe, játszom veled.”
• Tartsuk be az ígéretünket: Ha azt mondtuk a gyereknek, hogy mindjárt jövök, csak befejezem a főzést, akkor soha ne okozzunk ebben csalódást. Ha tudja a gyermek, hogy bízhat abban, amit ígértünk, nyugodtabban elfogadja, hogy egyedül kell játszania, hiszen tudja, hogy mindig el fog jönni az ő ideje.
• Kommunikáció a szeparációs szorongás idején: Ha a baba feszengeni kezd, ha kimész a szobából, segíthet neki, ha ahova csak lehet, magaddal viszed, nem hagyod sírni, illetve, ha olyan helyre kell menned, ahova őt nem viheted magaddal, akkor a másik helyiségből hanggal nyugtasd őt, így idővel felismeri, hogy amikor anya nincs vele, attól még megvan, hiszen a hangja hallatszik.

4. Szülői hozzáállás és elvárások

• Bűntudat elkerülése: Számolj le a bűntudattal! Hidd el, hogy amikor nem játszol vele, akkor is tanítod. Ha sosem unatkozik, ha sosem nyűglődik, sosem tanulja meg lefoglalni magát.
• Reális elvárások: Ne legyenek túlzott elvárásaink! Minden gyerek meg tud tanulni önállóan játszani, de ezt a képességet nagyon különböző módon és ütemben sajátítják el. Jellemzően az 1 év alatti gyerekek 5-10 percig képesek önállóan játszani, az 1-3 év közöttiek pedig 15-30 percig. Fontos azonban, hogy a szülő mindig a közelben legyen! Hagyjuk a saját ütemében fejlődni, az önálló játékidőt pedig használjuk ki egy kis lazításra!
• Keretezés: Sokat számít, miként keretezed az önálló játékot. Ne büntetésként tüntessük fel, hanem lehetőségként.
• Képernyőfogyasztás minimalizálása: A képernyő előtt töltött idő csökkenti annak valószínűségét, hogy gyermeked rájöjjön arra, mivel tudja saját magát szórakoztatni.

Abban, amit be szeretnénk tartatni, egyértelműnek kell lennünk, határozottnak, anélkül hogy „kemény” lenne a hangunk. Elég, ha komolyak vagyunk ilyenkor. Igaz, van olyan gyerek, aki könnyen rázendít, tiltakozva sírni kezd, s közben szempillái közül figyeli meg ennek hatását. Nevessünk együtt ilyenkor, de még a bájosan „rafinált” gyermekünknek sem engedjünk.

tags: #10 #honapos #baba #nem #jatszik #egyedul