A betegség egy olyan állapot, amire a normálistól való eltérés jellemző. Emiatt szülőként fontos felismernünk egészséges állapotban is gyermekünk viselkedését és reakcióit, illetve akkor is, ha valami nincs rendben.
A csecsemőbetegségek sajátossága abban kereshető, hogy a csecsemők szervrendszerei még éretlenek, az életkor előrehaladtával adaptálódnak a környezethez, nyerik el végleges funkciójukat. Ebben az életkorban sajátos a betegségek spektruma. A következőkben a leggyakoribb csecsemő betegségeket ismertetjük, például a lázat, a légzőrendszer betegségeit, vagy a gyomor-bélrendszer eltéréseit.
Gyakori betegségek és tünetek az első hónapokban
Az élet első hónapjaiban babánk immunrendszere még nagyon éretlen és kevésbé működik hatékonyan, mint az élet későbbi szakaszaiban. Gyermekünk ekkor még passzív védelemmel rendelkezik, melyet az anyai védőanyagoknak köszönhet. Az anyai eredetű speciális ellenanyagok azonban csak pár hónapig életképesek, ezután elbomlanak.
Szülőként azonnal szemet szúr, ha gyermekünk állapotában változás következik be. A legfontosabb mindig az állapot megítélése: megváltozhat a gyermek ébersége, élénksége, viselkedése és táplálhatósága. Ha emellett gyermekünk normális testhőmérséklete változik, rendellenesen emelkedett vagy alacsony lesz, fel kell merüljön bennünk a fertőzéses megbetegedés gyanúja.
A következő jelek súlyos fertőzésre is figyelmeztethetnek. Csecsemőknél inkább aluszékonyság, étvágytalanság, magas hangú sírás, vagy a kutacs elődomborodása, apró görcsrohamok figyelhetők meg. Kezelés nélkül a csecsemő állapota gyorsan, órák alatt romolhat.
A láz a testhőmérséklet emelkedése, gyakran a szervezet fertőzésre adott válaszreakciója. Csecsemőknél a normális testhőmérséklet 36,5°C és 37,5°C között mozog. Ha a hőmérséklet e fölé emelkedik, az lázat jelez. Fontos a gondos lázcsillapítás, mivel a csecsemők a görcsre hajlamosak. Csecsemőkorban láz esetén nem ritkán görcsállapot jelentkezhet, az ún. lázgörcs. Lázgörcsös gyermekeknél már hőemelkedéskor meg kell kezdeni a lázcsillapítást!
Bőrelváltozások: pirosodás, kiütések, vagy bőrirritációk megjelenése szintén betegségre utalhat. A kiütések zöme nem komoly, azonban, ha fájdalommal jár vagy felhólyagzik, mielőbbi kezelést igényel. Fontos megemlíteni a gyorsan terjedő lilás-pirosas, nyomásra nem halványuló kiütéseket. Vírusfertőzés: számos banális, hőemelkedéssel, lázzal, orrfolyással, laza székürítéssel járó vírusfertőzés létezik, melyet kiütések is kísérhetnek. Háromnapos láz: három napig tartó magas láz után bekövetkező láztalanodással egy időben test szerte megjelenő apró piros kiütések jellemzik. Bárányhimlő: Lázzal, test szerte (a hajas fejbőrön is) megjelenő hólyagos kiütéssel járó vírusfertőzés. Cseppfertőzéssel terjed, rendkívül fertőző! Allergia: változatos vörös pöttyökkel, foltokkal jelentkezhet. Kísérhetik légzőrendszeri, bélrendszeri tünetek. Csecsemőkorban főként étel vagy kontakt allergia fordul elő.
Hányás és hasmenés: ezek a tünetek gyakoriak különböző fertőzések esetén, és jelzik, hogy a szervezet próbál megszabadulni a kórokozóktól. Többnyire fertőzéses eredetű (baktérium, vírus). A kiszáradást kell megelőzni! A kiszáradás masszív hányás, hasmenés következménye lehet. A baba sápadt, szemei aláárkoltak, bőr turgora csökkent, nyelve lepedékes, kutacsa besüpped. A babák gyakran buknak evés után, ami normális. A hasmenés általában bő folyadék bevitellel magától helyreáll.
Széklet megváltozása: a szín, állag, vagy szag eltérése figyelmeztető jel lehet, felveti megbetegedésének a lehetőségét. Székrekedés: székürítés napokon keresztül elmarad, állaga kemény - anyatejes csecsemőknél ritka. Véres széklet - okai a következők lehetnek: K-vitamin (konakion) hiány, tej allergia, fertőzés (baktérium), bélösszecsúszás: nagyfokú nyugtalansággal, periodikus sírással, hányással, málnazselé-szerű, véres székürítéssel jár. Azonnal beavatkozást igényel!
Étvágy változása: ha a baba kevesebbet eszik, vagy elutasítja a kedvenc ételeit, ez betegségre utalhat. A babák az első hónap során meglehetősen intenzív fejlődésen mennek keresztül, ebből kifolyólag pedig egy idő után növekedni kezd az éjszakai szoptatások száma. Ezek az éjszakai etetések biztosítják ugyanis a baba fejlődéséhez és növekedéséhez szükséges táplálékot. Ebben az időszakban nagyon gyakran fordulnak elő etetési problémák is, például kólika.
Nyűgösség, sírás: fokozott sírás, a sírás jellegének megváltozása aggályos lehet. A csecsemők sírással kommunikálják, ha valami nem stimmel. Legyen szó éhségről, fáradtságról vagy fájdalomról. Ha a baba többet sír, mint általában, vagy ha a sírás hangja eltérő, érdemes további jeleket keresni, hogy megállapíthasd a probléma okát. A kezelhetetlen sírás, a hát görbítése hasfájást jelezhet. A kólika, azaz a puffadással járó hascsikarás statisztikák szerint minden negyedik csecsemőt érinti. Sajnos a kólikát nem lehet teljes mértékben megszüntetni, ám egy idő után az emésztőrendszer érésével párhuzamosan magától elmúlik. A kólika jellegzetessége, hogy a babákra általában félórával az étkezés után vigasztalhatatlan sírás tör rá, arcukon erőlködés látszik, hasuk kemény lesz, és folyamatos a gáztermelődés. A folyton sírós újszülöttek megnyugtatására egyelőre nincs csodaszer, praktikák azonban léteznek. Nem mindegy, hogyan és mikor szoptatunk, de egy hordozókendő vagy épp egy kis masszírozás is jó eredményt hozhat. 10+1 tipp hasfájós babák szüleinek.
Alvási szokások megváltozása: túlzott aluszékonyság vagy álmatlanság egyaránt jel lehet. Betegség esetén a csecsemők alvásmintája megváltozhat. Akár túl aluszékonnyá válik, akár jóval kevesebbet alszik a megszokotthoz képest, ez egy figyelemfelhívó jel.
Speciális problémák és fejlődési rendellenességek
A kis csecsemőknél előfordulhat, hogy az elfogyasztott táplálék a gyomorból visszajut a nyelőcsőbe, akár a garatig is. Ez a bukás jelensége, amelyet szinte minden anyuka tapasztalhat. Az első hónapokban ez szinte természetes dolog, a bukások gyakorisága a gyomor záróizmának megerősödésével, nagyjából a gyermek fél-egy éves korára fokozatosan csökken. Problémát az okoz, ha akkor is visszacsorog a gyomrából a táplálék, amikor lefektetjük a kicsit. A reflux jelenség csecsemőkorban szinte természetes, de súlyos formája esetén a gyermek nyugtalan lesz, súlyfejlődése lelassul, hurutos tünetek, sípoló légzés, köhögés, sőt akár visszatérő tüdőgyulladás, középfülgyulladás is lehetséges. A felsorolt tünetek, betegségek jelentkezése esetén javasolt tehát a refluxra is gondolni! Ebben az esetben nem az orrszívás és váladékoldás a megoldás, hanem a tápszer sűrítése, illetve anyatejes táplálás mellett olyan anyag adása, ami a reflux ellen hat.
A babák gyakran buknak evés után, ami normális. A folyadékpótlás nagyon fontos. A kiságyban is érdemes a fej részt kicsit emelni, hogy ne teljesen vízszintes pózban legyen benne.
Szájüreg megbetegedései: Szájpenész: Szoptatott csecsemőknél kialakuló gombás szájnyálkahártya-fertőzés. Tünetei: nyelven, szájnyálkahártyán fehér színű felrakódás. A cumikon is megtelepszik! Szájfertőzés: Magas lázzal, nyelési nehezítettséggel, nyálfolyással járó vírusfertőzés. A szájban mindenhol kölesnyi, sárgásfehéres afták jelennek meg. A kiszáradás megelőzése fontos!
Torok-garat, fül-orr-gége, légzőrendszer megbetegedései: Orr-garatgyulladás (hurut): Vírusos (vizes orrfolyás) vagy bakteriális (gennyes, sárgás-zöldes orrfolyás) fertőzés, gyakran láz kíséri. Fontos minden etetés előtt a gondos orrtisztogatás! Vírusos garatfertőzés: lázzal, torokfájással, étvágytalansággal, elégtelen folyadékfogyasztással jár. Középfülgyulladás: magas lázzal, nyugtalansággal, néha fülfolyással, hányással jár, a csecsemő a füléhez kapkod. Krupp: lázzal, fóka- vagy kutyaugatás-szerű köhögéssel, belégzési nehezítettséggel járó vírusos gégegyulladás. Észlelésekor hideg levegő belélegeztetése segíthet. Hörghurut: lázzal, orrfolyással, köhögéssel, fulladással, kilégzési nehezítettséggel járó, főként vírus okozta megbetegedés. Hörgőcskék gyulladása: Lázzal, orrfolyással, fojtó köhécseléssel, fulladással járó igen rosszindulatú vírusos megbetegedés. Tüdőgyulladás: Lázzal, köhögéssel, légzési nehezítettséggel, elesett állapottal járó megbetegedés, vírus vagy baktérium által okozott gyulladás. Antibiotikum-kezelést igényel.
A gyomor-bélrendszer megbetegedései: Hasfájás (colica): igen gyakori, a bélrendszer éretlenségével, az anyatej összetételével, a levegőnyeléssel hozható kapcsolatba. GOR (gastro-oesophagealis reflux): A csecsemők gyomorszája kevésbé zár jól, egyes babáknál az átlagtól gyakrabban megnyílik, hosszabb ideig nyitva marad. Ez magyarázza az etetéseket követő nagy mennyiségű bukást, hányást. Pylorus stenosis: A gyomorkimenetnél lévő izomgyűrű megvastagodása akadályozza a gyomor ürülését. A baba az etetéseket követően nagy mennyiséget, sugárban hány, nyűgös, folyamatosan éhes, súlya áll, kiszáradhat. Műtéttel megoldható. Hányás: csecsemőkorban „általános” tünet, szinte minden betegséghez társulhat. Veszélye a kiszáradás! Hasmenés: többnyire fertőzéses eredetű (baktérium, vírus). A kiszáradást kell megelőzni! Kiszáradás: masszív hányás, hasmenés következménye lehet. A baba sápadt, szemei aláárkoltak, bőr turgora csökkent, nyelve lepedékes, kutacsa besüpped. Székrekedés: székürítés napokon keresztül elmarad, állaga kemény - anyatejes csecsemőknél ritka. Véres széklet - okai a következők lehetnek: K-vitamin (konakion) hiány, tej allergia, fertőzés (baktérium), bélösszecsúszás: nagyfokú nyugtalansággal, periodikus sírással, hányással, málnazselé-szerű, véres székürítéssel jár. Azonnal beavatkozást igényel!
Húgyúti betegségek: Gyakran egyedül a magas láz utal rá, emellett hányással, étvágytalansággal, besárgulással, szúrósabb szagú vizelettel járhat.
Vérszegénység: Élettani okok miatt 3 hónapos korban minden csecsemő „vérszegény”, legtöbbször nem igényel kezelést. Súlyosabb esetben panaszt okoz: sápadtság, gyengeség, étvágytalanság.
Bölcsőhalál: Ismeretlen etiológiájú, „hirtelen csecsemőhalál”, váratlan és megmagyarázhatatlan. Vannak hajlamosító tényezők, pl. hason fektetés.
Vele született fejlődési rendellenességek: lehetnek mozgásszervi (csont, izom, vázrendszeri) elváltozások, különböző végtag, gerinc, koponya anomáliák, pl. csípőficam vagy dongaláb. „Vele született” deformitások: ezek többnyire a méhen belüli elhelyezkedéssel, a méhen belüli téraránytalansággal függenek össze. Ezen esetekben általában a csontvázrendszer ép, de izom és ínszalag letapadásokat, rendellenességeket, csökkent vagy fokozott izomtónust, túl laza vagy túl kötött ízületeket észlelünk. Ide sorolhatjuk az alábbi problémákat: ferde fej-, nyak-, törzstartás, felcsapott láb, befelé forduló láb, előláb deformitás, felkar, kulcscsont vagy váll tartási hibák. A vele született deformitások legtöbbször jóindulatúak, időben észlelve, megfelelő mozgásterápiával, esetleg eszköz használatával nyomtalanul gyógyulnak. Persze ehhez nagyon fontos, hogy időben észre kell venni a problémát, ugyanis az időnk limitált.
Az újszülöttkori agykárosodás felismerése
Nagyon nagy öröm nézni, ahogy egy csecsemő fejlődik. Figyel, észleli a környezetét, reagál, azaz kommunikál, és egyre több mozgásmintát produkál. De jön a rémület és a tanácstalanság, ha ezt nem teszi, ha elmarad a fejlődésben. Rövid összefoglalómban támpontokat szeretnék adni a szülőknek az újszülöttkori agykárosodás felismerésében és az esetleges terápiás lehetőségekben. Ennek felismerésében a gyermekorvos és védőnő minden tekintetben segíteni tud. Ma már az interneten az egészséges csecsemő fejlődésének időrendje megtalálható, ami persze plusz-mínusz időhatárral értékelhető, szakember segítségével.
Az újszülöttkori agykárosodást számtalan megnevezéssel illetik: szülési sérülés, oxigénhiányos a gyerek, cerebral palsy, régen Little-kór, újszülöttkori agyvérzés. Hajlamosít rá a koraszülés, az alacsony APGAR-érték, az újraélesztés, a tartós lélegeztetés, a fertőzés miatti tartós lázas állapot, az elhúzódó sárgaság.
Ahhoz, hogy fejlődni tudjon egy újszülött, figyelnie, észlelnie kell. A figyelem elmaradása a legsúlyosabb probléma, ami meghatározhatja a későbbi fejlődését is. Ezt veszik észre a szülők a legkésőbb. Már egy hónaposan édesanyja hangjára, közvetlen közeledésére figyel az újszülött. Figyel, azaz tekintetét, fejét fordítja a fényre, hangra, személyre.
Szándékosan nem a motoros fejlődés elmaradásával kezdtem, ami könnyebben észrevehető, persze bizonyos idő után. Érdemes odafigyelni arra, hogy tud-e szopni az újszülött. Fontos felvilágosítást ad a mimikai izmok, nyelésben részt vevő izmok működéséről. Emeli-e a fejét, például, amikor ülő helyzetbe felhozzuk, vagy ha felemeljük magunk fölé? Hason kinyomja-e magát? Ha mindez nem történik meg három hónapon belül, akkor gyermekneurológushoz kell fordulni, és korai fejlesztésre van szűkség.
Megjelennek a neurológiai tünetek, melyek közül a leggyakoribbak a végtagok merev izomzatú bénulásai. A fej emelésének hiányából, a posturalis (gravitáció ellenében végzett mozgás) reflexek kieséséből adódóan a nyak, a törzs izomzata gyenge. Sokszor azt mondják rá: „hypoton”. Helyesebb lenne ezt is izombénulásnak nevezni. Ha magasra emelem a csecsemőt, lógatja a fejét, és a végtagjai kimerevednek, ujjai görcsösen behajlanak. Az alsó végtagok merev izomzatú bénulása gyakrabban fordul elő, mint a négy végtag bénulása. Kevesebbet mozgatja az újszülött az alsó végtagjait, ha felállítjuk, lábujjhegyen áll, később keresztezve lépeget. Törzsét sokáig nem tudja tartani, majd később nem tud ülni és állni.
A sérült idegrendszer hajlamos fokozott kérgi ingerlékenységre, különböző típusú epilepsziás rohamokra. Ennek kezelésére többféle gyógyszer áll rendelkezésre. Gyakran lehet látni a CT, MR vizsgálatokon az idegpályák hüvelyeinek lebomlását, különösen a kamra közeli területeken, ami még nem jelent oki diagnózist, de jellemző lehet az újszülöttkori agykárosodásra.
A fejlődés menete mindig ugyanaz, bármely életkorban is kezdjük. Fel kell kelteni az újszülött érdeklődését (néha ez áttolódik már a két-hároméves korra a kezelt betegeinknél), lazítani a feszes izmokat, a mozgást beindítani a béna végtagokban és a törzsben. A fej emelése, a kitámasztási reflexek, a fordulás megtanítása az első teendők közé tartozik. Majd következik a kúszás és a négykézláb mászás megtanítása. Amíg gyenge a hátizom, nem szabad erőltetni az ülést és az állást. Az adductor spasmus (keresztezve behúzódnak az alsó végtagok) miatt a csípők luxációja (ficama) előfordul. Az ízületi vápa nem fejlődik ki.
Számtalan módszer van a spasticus, feszes izomzatú végtagok inainak nyújtására, a proprioceptív ingerlésre. Ilyen a Vojta-módszer, Dévény Anna-módszer és a Katona-módszer a mozgásra késztetéssel. A tanulást részesíti előnyben a konduktív pedagógia, a Pető-módszer. Mindegyik szép eredményeket tud felmutatni.
Lehetséges azonban a központi idegrendszer, az agy, a gerincvelő közvetlen ingerlése is fájdalmatlanul a koponyán keresztül, a repetitív transcranialis mágnes stimulációval (rTMS). Ez az agy legfiziológiásabb ingerlése, mert a változó elektromágneses hullámok áramot indukálnak az idegrendszerben (ahol egyébként is áram folyik), és az akciós potenciál végigfut az ingerelt idegpályákon. Az ismételt ingerlés elősegíti a szinaptikus kapcsolatok kiépülését, és megváltoztatja az intrakortikális excitabilitást (agykérgen belüli kapcsolatok közötti ingerlékenység). A kérgi kapcsolatok közötti ingerületváltozás az alapja az agy plaszticitásának, amit mérni lehet. Azért van memóriánk, és azért tudunk tanulni, mert az agy plasztikus. Ez az ingerlékenység a betegségekben megváltozik. Ennek bármilyen befolyásolása (pl. gyógyszeres) terápiás hatást hoz létre. Ezt a kérgi ingerlékenységet lehet a koponyán keresztül megváltoztatni az rTMS-kezeléssel. Megfelelő paraméterekkel ingerelve a mentális fejlődés indítható el először a csecsemőnél. Elkezdenek figyelni, „kommunikálni”, szemkontaktust tartani. Az izomlazító hatás a kezelés 3. napjától jelentkezik a spasticus (merev izomzatú) végtagokban. Egy hónap elteltével új mozgások megjelenése várható. A soproni rTMS-kezelés egy új lehetőséget jelent a központi idegrendszeri betegségek kezelésében, azáltal, hogy direkt ingerelhető az agykéreg és pályakapcsolatai. Nagy előnye az, hogy több tünetet lehet egyszerre kedvezően befolyásolni. Az rTMS nem váltja ki a mozgásterápiát, a kettőt együtt kell alkalmazni. Az rTMS-kezelés felgyorsítja a fejlődést. Valamikor nagy félelem volt az epilepsziás rohamoktól, de a kezelések során kiderült, hogy az 1 Hz-es ingerléssel a rohamok megjelenése csökkenthető.
Az újszülöttkori agykárosodás egy etiológiájában és tüneteiben sokszínű kórkép. Számtalan módszer alakult ki ennek kezelésére, melyek egymás mellett alkalmazhatóak, hisz a rehabilitációban nincs egyetlen üdvözítő módszer.
Fertőzéses megbetegedések felismerése és kezelése
Ahhoz hogy megfelelő kezelést indíthassunk fontos megállapítani, melyik kórokozóval állunk szemben. Ennek felderítésében számos vizsgálat van a szakemberek segítségére a fizikális vizsgálaton kívül. Ilyen például a vérvétel, vizelet és széklet vizsgálat. A vérkép nagy segítséget nyújt: a fehérvérsejtek száma és az egy típusok megoszlása vírusos vagy bakteriális fertőzésre utalhatnak. A CRP-szint bakteriális fertőzésben magas, vírus esetén általában csak enyhén emelkedett.
A vírusoknak nincs önálló anyagcseréje, nem szaporodnak, csak a gazdasejtet programozzák át, hogy „lemásolja” a vírust. Ezzel szemben a baktériumok anyagcserével és életjelenségekkel rendelkeznek, életjeleket mutatnak. Az antibiotikum a baktériumok anyagcseréjét, szaporodását és életfolyamatait gátolja.
A vírusos alapbetegség gyengíti az immunrendszert, ez által megnő a veszélye a felülfertőzésnek. A vírusos megbetegedések általában enyhe tünetekkel járnak, melyek azonban az újszülött számára nagyon megterhelők, emiatt azt gondolhatjuk, gyermekünkkel nagy baj van. Ijesztőnek tűnhet, hogy ilyen esetekben csupán tüneti kezelést alkalmaznak, amíg a baba immunrendszere leküzdi a vírust. Ilyen például a sóoldatos inhalálás, intravénás folyadék bevitel táplálási nehezítettség, fokozott folyadékvesztés esetén, orrtoalett és lázcsillapítás.
Előfordulhat, hogy a vírusos fertőzés kezelése során változnak a tünetek. A legyengült immunrendszer nem tud megfelelően védekezni a fertőző baktériumok ellen. Az áttetsző orrváladék sárgás színűvé válik, nem múlik a láz, fájdalom jelentkezhet ott, ahol baktériumok telepednek meg (fül, torok, vesetájék).
Ha bakteriális fertőzés valószínűsíthető, akkor ennek kezelése újszülöttek estében szinte mindig antibiotikus kezelést jelent. Először ún. empirikus alapon (azaz a korábbi tapasztalatok, tudományos vizsgálatok, szakmai protokollok, a felmerülő kórokozók ismert tulajdonságai alapján meghatározott) választott gyógyszerrel indul a terápia. Mindig törekszünk arra, hogy az adott kórokozót laboratóriumi tenyésztés során tudjuk azonosítani, majd antibiotikum-érzékenységét is vizsgáljuk, így célzott antibiotikum kúrára is lehetőség nyílik. A tenyésztés általában 3-7 napig tart, mely során a vérből vagy vizeletből kinyert baktériumot táptalajon tenyésztik és megvizsgálják, pontosan milyen gyógyszer gátolja a szaporodását illetve pusztítja el az adott típust. Erre azért van szükség, mert a különböző baktériumok más-más antibiotikumra érzékenyek.
Emiatt az újszülöttek antibiotikum terápiája intravénásan történik 5-7, vagy akár 7-14 napon keresztül. A beteg újszülött intravénás kezelése injekciós vagy infúziós formában történik. A gyermek vénájába branült helyezünk, ezen keresztül juttatjuk be a szükséges gyógyszereket. A branül maximum 72 órát maradhat egy vénában, utána cseréljük a kezelés folytatása céljából. Sajnos újszülöttek esetében számolnunk kell a vénák gyengeségével, aminek gyakoribb branül csere lehet a következménye. Fontos, hogy ha antibiotikum kúrába kezdünk, tartsunk ki a végéig. A tünetek általában megszűnnek az antibiotikum kezelés vége előtt, ekkor már a baktériumok nagy része elpusztult. Ha ekkor abbahagyjuk a kúrát, mert a gyermek tünetmentes, látszólag meggyógyult és anya is haza szeretne már menni, hatalmas kockázatot vállalunk.
Amint elkezdődik újszülöttünk antibiotikum kúrája, gondolnunk kell a jótékony baktériumok egyensúlyának megőrzésére. Ebben a korban a babák bélflórája még kezdetleges, kevés jótékony baktériumot tartalmaz. Az antibiotikum alkalmazása a normál flóra pusztulását eredményezheti, mely emésztőszervi tünetek, gombás fertőzés és felszívódási zavarok megjelenésével járhat (hasmenés, szájpenész, laktóz intolerancia). Mindezek megelőzése miatt az antibiotikum kezelés alatt és után probiotikum adása javasolt.
Hogyan előzzük meg a gyermekkori fertőző betegségeket
Egyéb megfigyelni való
A kisbabák bőre az első héten általában hámlani kezd, ez egy természetes folyamat. A kancsalítás is előfordulhat, amíg a látásuk fejlődik. A könnyezés helyett váladék távozása a szemszárazság kompenzálása lehet, ilyenkor steril vízzel tisztítsuk a szemeket.
Az első három hónapban a babák személyisége is formálódni kezd. Két hónaposan már gügyögnek, hangokat formáznak, és tartják a fejüket. Három hónaposan már játszanak a kezükkel, tárgyakért nyúlhatnak, és felismerik a szüleik arcát.
Az életben vannak nehezebb pillanatok is, így megeshet, hogy megbetegszik a baba már az első héten is, vagy apróbb addig fel nem merülő bajok is nagy aggodalmakat válthatnak ki bennetek. Annak érdekében, hogy rávilágítsunk ezekre az eshetőségekre összegyűjtöttünk néhány állapotot, melyek megtörténhetnek, illetve beszélünk arról is, hogy anyaként milyen teendők várnak rád.
Az első hét általában arról szól, hogy megismerkedjünk úgy igazán a szoptatás rejtelmeivel. Merülhetnek fel nehézségek, főleg, ha korábban még nem csináltál ilyet, mert ő az első babád, de idővel mindketten beletanultok majd. Amint hazaviszed legféltettebb kincsedet, onnantól egy bizonyos ideig ki leszel szolgáltatva önnön érzéseidnek. A hormonháztartásod felborul, olyannyira tombolni kezd benned, hogy ingerültséged és nyűgösséged válhat a mindennapjaid részévé. Azonban, ha ezek az érzések a szülést követő néhány hétben nem csillapodnak, érdemes lehet szakemberhez fordulni.
Figyeljünk a baba viselkedésére, étvágyára, és az objektív tünetekre, hogy időben észrevegyük, ha valami nincs rendben. Mindig bízzunk a megérzéseinkben, és ha szükséges, ne habozzunk orvoshoz fordulni.
tags: #1 #honapos #ujszulott #betegsegre