Zenehallgatás az általános iskolai tanórákon: Útmutató kisgyermekek számára

A zenehallgatás tevékenységének kiemelt szerepe van a nevelésben, különösen az általános iskolai tanórákon. E cikk célja, hogy bemutassa a zenehallgatás jelentőségét, módszereit és a repertoár gazdagságát a legfiatalabb korosztály számára, különös tekintettel a bölcsődésekre és kisiskolásokra.

A zenehallgatás helye és szerepe a tantervben

Az általános iskolai tanórai zenehallgatás 1960-as évekbeli helyzetéről az ének-zenét tanító nevelők számára íródott kézikönyvek elemzése képezi a tudásanyag alapját. A zenehallgatás bevezetését az ötödik osztállyal kezdődően vezették be, és az egész tanévet átfogta. A tanórára szánt zenehallgatás aránya 10-15% volt, ami egyenletes megoszlást jelentett a tanév során. Ez a tevékenység a daltanulás után - és azzal kiegészítve - is meghallgatható volt, sőt lemezzel együtt énekelni is lehetett az óra végén. A zenehallgatás az egyes részterületekhez is kapcsolódott, például olvasógyakorlatokkal kapcsolatban, vagy amikor a tanult dalhoz („Dudás és furulyás”) kötődött a bemutatása. A zenehallgatás során a tanulók beszéd és mozgás nélküli viselkedést gyakoroltak, és meg kellett mondaniuk, hogy miről szól a mű.

Zenei repertoár és zeneszerzők kisgyermekeknek

A repertoár a bécsi klasszikától a romantikán át a XX. századig terjedt. A tanítási vázlatokban számos zeneszerző művei szerepeltek:

• Bécsi klasszika: J. Haydn (katonai szignálok), L. Mozart (Gyermekszimfónia II. tétele), W. A. Mozart (Bécsi harangjáték a Háry Jánosból).
• Romantika: P. I. Csajkovszkij (Csipkerózsika, Diótörő).
• XX. század: Kadosa Pál (Májusi köszöntő), Kodály Zoltán (Táncnóta, Bécsi harangjáték a Háry Jánosból), Maros Rudolf (Tücsöklakodalom a Gyermekeknek I. és II.), Szokolay Sándor (Karácsonyi népi gyermekdalok).

A kézikönyvekben altatódalok is szerepeltek, mint például „egy-két altatódal”, vagy „Anyák napi dalok - bölcsődal”. Ezek különösen alkalmasak a bölcsődések és kisiskolások zenei nevelésére. A Tücsöklakodalom és a Diótörő balettből származó táncos jellegű részletek is a repertoár részét képezték. Fontos volt a május 1. és április 4. alkalmából elhangzó induló, valamint a „munkáról vagy a zászlóról szóló dal” meghallgatása is.

Példák konkrét művekre:

• „Dudás és furulyás” - Bartók: Gyermekeknek I. No. 34.
• „Szegény legény” - Bartók: Gyermeknek I. No. 25.
• „Ecseri lakodalmas” - Kórus, L. Tücsöklakodalom.
• „Haj, de fényes nap van” - J. Haydn: Katonai szignálok.
• „Kakukk” - L. Mozart: Gyermekszimfónia II. tétele.

Hangszerek és előadók

A zenehallgatás során a tanulók többször élő zenei bemutatásra kevesebb lehetőséget kaptak, a művek gyakran felvételről szóltak. Az ének-zene órákon felvételről szóltak a művek, tömegdalok, valamint a felnőttek májusi dalaiból válogatott tömegdalok. A kívánt előadó-együttes a lemezekről szóló tömegdalok, vagy az ének-zenekari előadás volt. A hangszerek közül a hegedű, furulya, zongora egyaránt alkalmas volt a bemutatóra. Az ének-zene tanító kézikönyv a zenehallgatáshoz két esetben fűzött megjegyzést, kiemelve az élő zene fontosságát. A kórusművek, mint például Kodály: Táncnóta című műve, gyakran kórusra íródtak, bár a kórus jellege nem mindig volt közelebbről meghatározva.

Módszertani ajánlások a zenehallgatáshoz

A kézikönyvek szerzői, Kovács Lajos és Péter József, a zenehallgatáshoz részletes útmutatásokat adtak. A zenehallgatás az egész tanévet átfogta, és az egyes dalokhoz kiegészítések is tartoztak. A bölcsődal előadásakor például fontos volt a megfelelő hangulat megteremtése. A tanítói kézikönyvek hangsúlyozták, hogy a zenehallgatással kapcsolatos asszociációk és vonatkozások váltsanak ki magasabb fokú élményeket. A zenehallgatás a beszéd és mozgás nélküli viselkedésen túl a daltanulás után - és azzal kiegészítve - is meghallgatható volt, sőt lemezzel együtt énekelni is lehetett az óra végén.

Táblázat: Zenehallgatási szemelvények és témáik

tags: #zenek #dalok #bolcsiseknek