Nováky Rita vagyok, szülésznő, és a Kútvölgyi Kórház szülészetén dolgozom. 1978-ban végeztem a szülésznőképzőben. A képzés ideje alatt szülésznőként dolgoztam a Szabolcs utcában, majd a nagyok megszületése után a MÁV Kórházban segítettem a babákat világra. 1981 óta dolgozom szülészeti osztályokon, a munkám legnagyobb részét a kezdetek óta a szülőszobán végzem. Jelenleg a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház szülésznői csapatához tartozom, ahol ugyancsak a Családbarát kezdeményezés kereteiben perinatális szaktanácsadóként is dolgozom. A Perinatus Alapítvány munkatársa vagyok.
Rendszeresen előadok a szülésznői és szakdolgozói konferenciákon. Gyakori témám a szűrővizsgálatokra felhívni az asszonyok figyelmét, az önvizsgálatok ismertetése, megtanítása a fiataloknak, idősebbeknek egyaránt. A szülés testi és lelki értelemben is intim esemény, amelynek alapfeltétele a nő és a szülést kísérők jó, bizalmon alapuló kapcsolata. Szép számmal vannak viszont azok, akik természetes, medikális beavatkozástól mentes szülésre vágynak.
A Szülésznői Vademecum (amolyan kisokos a szakma szótárszerű kérdéseivel) 1999-ben jelent meg, melyet kolléganőmmel, dr. Rákócziné Krämer Ágnessel írtunk. Ez volt az első, mindennap forgatható hazai szakirodalom, melyet szülésznők írtak szülésznőknek.
Négy gyerekem van: 21, 19, 14 és 12 évesek. Férjem mozdonyvezető, nagy szeretettel segít a három műszakos munkám/hivatásom végzésében, harcaimban nagyon mellettem áll. A gyerekeim megértőek, elfogadóak kamaszodásuk ellenére. Nagyon szeretem a munkám, legyen az akár szülőszobai, akár osztályos munka.
“Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz.”
Szülésznő, szülés-felkészítő, perinatális szaktanácsadó, laktációs szaktanácsadó, diplomás ápoló, egészségügyi menedzser és anya-magzat kapcsolatanalitikus vagyok. Szülésznő, perinatális szaktanácsadó és mentálhigiénés szakember vagyok.
1976-ban kezdtem dolgozni az akkori Orvostovábbképző Intézet Szülészeti-Nőgyógyászati osztályán, a Szabolcs utcában. Dolgoztam a MÁV Kórházban, a Szent Imre kórházban, Szent István Kórházban, jelenleg pedig a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház szülésznői csapatához tartozom.
2012-ig az Országos Bábaszövetség elnökségi tagjaként a bábák, szülésznők ismeretanyaghoz jutását, oktatását segítettem és hivatásuk elismeréséért dolgoztam. Tagja voltam a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságnak és A Szoptatásért Magyar Egyesület tápszer munkacsoportjának.
A hálapénz tavaly januári kivezetése alaposan átrendezte a fővárosi szülészetek forgalmát. Vannak olyan közkórházak, amelyek forgalma 15-20 százalékkal esett vissza, a legfontosabb tb-finanszírozású kivétel a Szent Imre Kórházé, ahol 14 százalékkal több baba született. Tarolnak a magánkórházak, tavaly akkorát nőtt a forgalmuk, hogy megtörtént az elképzelhetetlen: több nagy közkórházat is leköröztek. A paraszolvenciával ugyanis a választott orvos rendszere is megszűnt, ezért a családbarát születésélményre vágyó nők inkább intézményt választanak, ha már szülészt nem tudnak.
“Amikor kiderült, hogy kisbabát várok, a magánrendelésen azt mondta az orvosom: nem tud bejönni a szülésemhez, mint az első gyerekemnél. Sajnos nem lehet. Megdöbbentem, főleg, amikor azt mondta: nemhogy nála, még a kórházában sem szülhetek. Nála azért nem, mert már nem lehet orvost választani a közkórházak szülészetein, a kórházban pedig azért nem, mert három kerülettel arrébb lakom, és nem tudnak területükön kívüli beteget fogadni. Így átjelentkeztem egy barátnőmhöz a XI. kerületbe.” Esete nem egyedi. Noha tavaly mintegy két százalékkal csökkent a 11. kerületi lakosok száma, az ott született kisbabáké 19 százalékkal nőtt, és 44 százalékkal megugrott azoké, akik a gyerek két hónapos kora előtt elköltöztek Újbudáról - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és Lehoczky Péter Gábor, a kerületi védőnői szolgálatot felügyelő újbudai Szent Kristóf Szakrendelő főigazgatójának adataiból.
2021 januárja nagy változást hozott a magyar egészségügyben: innentől a Büntető Törvénykönyv (Btk) súlyosan szankcionálja a hálapénz adását és kapását. Tavaly - ettől persze függetlenül - a fővárosban öt százalékkal csökkent a születések száma a KSH adatai szerint. Szembeötlő azonban a Szent Imre Kórház kiugró, 14 százalékos növekedési adata.
- A Szent Imre Kórház szülőszobáján térdeltem a földön, a felsőtestemmel az ágyra borulva vajúdtam. Hallottam, ahogy az orvos megbízza a szülésznő gyakornokot; vizsgáljon meg. Megijedtem, nem bírom ki, ha most hanyatt fektet az ágyon, a háton fekvés elviselhetetlen fájdalommal jár. Hogyan történhetett meg, hogy a Szent Imre orvosai 300 babával többet segítettek világra, mint az előző években? - Az előző babámat hanyatt fekve kellett megszülnöm, iszonyú nehéz volt. - Vágyom arra, hogy minél kevesebb orvosi beavatkozással szülhessek. - Egy barátnőm mesélt róla, milyen jó élmény volt kádban szülni, mennyire ellazította, segítette a meleg víz.
Közös pont, hogy ezek a kismamák alacsony kockázatú terhesség után medikális beavatkozástól mentes szülésre vágynak. Ám ez az érzés korábban is sok magyar nőben megvolt. Miért most alakítja át ez ilyen jelentősen a szülészetek forgalmát? Korábban, ha a kismamák találtak egy-egy természetes szemléletű szülészorvost, hálapénz ellenében megfogadhatták, és családbarát ellátásban részesülhettek. „Hölgyem, ne az orvosban bízzon, hanem a kórházban” - mondogatják azóta a szülészek a várandósoknak. A jogalkotók alapelve ugyanis az volt, hogy a „beteg” ezentúl személyek helyett intézményekbe helyezze a bizalmát. Itthon ugyanis egy-egy kórházon belül is óriási különbség tapasztalható az orvosok szemléletében.
- A nők egyre nagyobb része vágyik a családbarát születésélményre, és ez növelheti a később vállalt gyermekek számát - erősíti meg Bálint Balázs országos szülészeti szakfelügyelő főorvos. - Ám azt kapják, ami van, ami jut. Valószínűleg sok kórházban dolgozik egy-két olyan kolléga, aki ezeket az elveket a gyakorlatban is alkalmazza.
- A harmadik gyermekemet októberben szültem - meséli Németh Katalin, aki szintén a 11. kerületbe jelentkezett át. - Az első babám császármetszéssel jött világra, a második gyermekemet viszont természetes úton szültem. A lakóhelyemhez tartozó kórház protokollja szerint császármetszés után csak újabb császár jöhetett volna, hiába volt már közben egy másik szülésem. Ha viszont egy kórház a kapacitásai határához ér, nem köteles ellátni a területén kívülről érkezőket. Így jön a képbe, hogy bejelentkeznek egy 11. vagy 22. kerületi ismerőshöz, a kórház kötelező ellátási területe ugyanis erre a két fővárosi kerületre terjed ki. A jelenség nem új, de a hálapénz megszüntetésével gyakoribbá vált.
„A népek sorsa a szülőszobán dől el”. Számtalan nő él át rossz, megalázó, sőt sok esetben traumatikus szülést. Az Ablak a világra szülészeti adatbázis az anyák visszajelzései alapján működik, nem reprezentatív, de 12 ezer nő adatait rögzíti. A kérdőívet kitöltők kétharmadánál alkalmaztak gátmetszést (az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ajánlása 10 százalék), a szülések harmadát indítják hormon adagolásával vagy más beavatkozással (WHO ajánlás 10 százalék), a szülések több mint felénél repesztik meg rutinszerűen a magzatburkot (a WHO nem javasolja), a szülések közel felénél alkalmazzák a hasba könyöklést (a WHO nem javasolja). A Másállapotot a szülészetben! mozgalom anyai beszámolói alapján is siralmas összkép bontakozik ki. Pedig az örömteli szülést átélt nők könnyebben lesznek magabiztos anyák, nagyobb arányban szoptatnak. Az egészséges anya-gyermek kötődés korai kialakulása egész további közös életükre pozitív hatással lesz, és az apa is jó élményként raktározza el gyermeke születését. A traumatikus szülés ezzel szemben nyomasztó terhet helyez az anyára, a babára és a szülőszobai eseményeket tehetetlenül szemlélő apára egyaránt.
Egy családbarát országban a nulladik lépés lenne a gondtalan várandósság és a családbarát szülés biztosítása. Úgy tűnik, a hálapénz fontos és jóindulatú kivezetése tovább nehezítette a helyzetet, holott ez, valamint a magánpraxisok és az állami ellátás szétválasztása fontos és jó lépés.
A szülés természetes folyamatában jártas szakemberek szerint a szülés körülbelül nyolcvan százalékban lelki, és csak húsz százalékban testi folyamat. A szülés körülbelül nyolcvan százalékban lelki, és csak húsz százalékban testi folyamat. A szülés testi és lelki értelemben is intim esemény, amelynek alapfeltétele, a nő és a szülést kísérők jó, bizalmon alapuló kapcsolata. Szép számmal vannak viszont azok, akik természetes, medikális beavatkozástól mentes szülésre vágynak. A „háborítatlan”, vagy alternatív szülésnek is nevezett szemléletben dolgozó orvosok és bábák a női test saját, működő rendszerében bíznak. Fő feladatuknak tekintik, hogy a szülő nőt támogassák, kísérjék a saját útján, miközben folyamatosan figyelik az eseményeket és csak akkor avatkoznak közbe, amikor valóban szükséges.
- Ha észreveszek egy kisebb-nagyobb elváltozást a nőgyógyászati magánrendelésemen, akkor azt szoktam mondani: „Kedves asszonyom, én vagyok az egyetlen orvos Magyarországon, aki egy állami intézményben nem operálhatja meg” - érzékelteti a helyzetet Bálint főorvos. - Ugyanez történik a várandósgondozáson megjelentekkel is, a saját orvosuk nem mehet be hozzájuk levezetni a szülést.
A paraszolvencia megszüntetésének nemkívánatos hatásaként kiderült, milyen nagy a munkaerőhiány a szülészeteken. Most az ügyeleteket egy-két orvos és esetleg bába viszi el. Nemhogy az optimális, „egy szülő nőhöz egy szülésznő” elvet nem tudják tartani, de a nagyobb forgalmú osztályokon előfordul, hogy négy-öt-hat szülő nőre jut egy bába, miközwijl az orvosoknak a nőgyószati pácienseket is el kell látniuk. Az orvosválasztás megszűntével gyakran a szemlélet megválasztása is ellehetetlenül.
- Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy magyar sofőrt hirtelen beültetnek egy londoni autó volánja mögé. Bár tud kocsit vezetni, fogalma sincs, hol merre kell kanyarodni, ami nem túl biztonságos. Aki orvostanhallgató kora óta csak medikális módszerekkel, háton vezetett szülést látott, nem tudja, mit kell kezdeni függőleges testhelyzet esetén, vagy hogyan működik a női test magától, gyógyszerek nélkül. A főorvos látott már példát arra, hogy egy kizárólag medikális eszközökkel dolgozó orvos, megismerve a természetes szemlélet hatékonyságát és biztonságosságát, maga is változtatni kezdett a módszerein. Ha sikerülne megfelelő továbbképzési rendszerrel elérni a szemléletváltozást, sokat javulhatna a helyzet. Addig, akinek nem tetszik, hogy annál szül, aki éppen jut, mehet a magánklinikára, és fizetheti a több százezer, esetenként millió forint feletti díjat. Korábban elképzelhetetlen lett volna, ami történt: tavaly a tíz legnagyobb forgalmú szülészetből kettő fizetős volt. 2021-ben a TritonLife Róbert Magánkórház a 7. legjelentősebb fővárosi szülészetté vált, alig maradva le az egyik legnagyobb fővárosi intézménytől, a Szent János Kórháztól. A Maternity Magánklinika szintén bekerült a legnagyobb forgalmú osztályok közé, olyan közintézményeket utasítva maga mögé, mint az Uzsoki kórház.
1. Hozzá kell nyúlni a közkórházak finanszírozási rendszeréhez, anyagiakkal is motiválni kell az intézményeket arra, hogy az alternatív szülészeti módszereket részesítsék előnyben.
2. Sürgető a szülésznők bérének rendezése, az ő fizetésük ugyanis a hálapénz kivezetésekor inkább csak jelképesen nőtt.
3. Június elseje után megszűnik a koronavírus-járvány miatt bevezetett felmondási tilalom az egészségügyben. Félő, hogy a szülésznők nagy számban áramolnak át a magánszülészetekre. Az ideális az volna, ha megemelnék a bérüket, és ezzel együtt több felelősséget kaphatnának.
4. Lehetővé kellene tenni a biztosítottak számára a szabad orvosválasztást. A várandós nő egy előre meghatározott összeg kórházi pénztárba történő befizetésével választhatná meg, kik legyenek jelen a szülőszobán, ha ez fontos számára.
Központi intézkedésekre lenne tehát szükség, annál is inkább, mert a kormány által korábban megígért új, családbarát szülészeteknek nyomuk sincs. Még 2016-ban jelentették be, hogy a két egyházi kórház - a református Bethesda Gyermekkórház és a katolikus Budai Irgalmasrendi - közös, természetes szemléleten alapuló szülészetet indít.
Nehéz helyzetben vannak tehát az anyák. - Nincsenek bonyolult vágyaim. Nem a fájdalomtól félek, hanem a bizonytalanságtól.
Bálint Balázs országos szülészeti szakfelügyelő a Válasz Online-nak azt mondja: a járvány az ő munkájukat is elérte, tartalékaik fogyóban, de a szülés nem az a műfaj, „amit esetleg el lehet halasztani”.
- A szülés nem epeműtét, amit esetleg el lehet halasztani. Veszélyhelyzet ide vagy oda, a baba elindul. Ebből a szempontból tehát nem nagyon változott az életünk. Egyelőre az érvényben levő látogatási és szüléskísérési protokoll sem sokkal drasztikusabb, mint az influenzajárványnál. Egyedül talán a szigorú maszkviselés a különbség.
- Maszkban vajúdnak a kismamák? - Elvben igen, azonban ez nem könnyű, a szülés nehezítő körülmények nélkül is komoly fizikai teljesítmény, amihez ügyesen kell lélegezni. Mi, orvosok is rosszabb helyzetben vagyunk, hiszen nem látunk arcokat, nehezebb a kommunikáció. Szerencsére az apás szülés engedélyezett, csak a látogatások nem. Jobb is, ha mindenki otthon van, nem a kórházban.
- Most, hogy nincsenek látogatók, kiderült, milyen sok idejük van az anyukáknak. A látogatás kedves gesztus, de sokszor zavarja az anya-gyermek kapcsolatot. Nálunk a kórházban előfordul, hogy a nap folyamán több vendég is érkezik a váróba egy édesanyát meglátogatni és a babát megnézni. Erre most nincs lehetőség. Az anyák „jobb híján” a kicsikkel foglalkoznak. Nem is látok síró gyereket.
- Egyelőre nálunk nincs emberhiány, de semmi kétségem, hogy ez bármikor bekövetkezhet.
- És bábákat. Ugyanannyi munkára kevesebben vagyunk, de az ellátás ebben a pillanatban nincs veszélyben. Viszont előfordult már, hogy egy kolléga családi okból szeretett volna műszakot cserélni, de rövid úton kiderült, hogy erről legfeljebb saját magával tud egyezkedni. Fogyóban vannak a tartalékaink. Ezért is kell nagyon óvatosnak lennünk, nehogy megfertőződjünk.
- Oké, hogy van maszk, oké, hogy odafigyelünk, de mégis csak kórházban dolgozunk, szoros kontaktban. Ha nem a vírus ér utol, akkor az átvezénylés. Ha holnap jön az utasítás, hogy nekem is mennem kell, akkor nincs mit tenni, ez szükséghelyzet.
- „A lombikprogramot teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból” - Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke október végén ezt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak. Szavait nagy felhördülés követte, és a témában megnyilvánult Novák Katalin családügyi miniszter is, aki határozottan kiállt a lombik mellett. Ön nemrég felszólalt volna a Katolikus Szeretetszolgálat és az EMMI által Természetes gyermekáldás címmel szervezett, a járványhelyzet miatt elhalasztott konferencián, ahol az „egyházi tanítás szerint elfogadható” módszereket mutatták volna be. - Könnyű dolgom van, mindkét oldalt meg tudom érteni.
- Az összes keresztény egyház bibliai alapú tanítása, hogy az élet kezdete a fogantatás. Nem a születés, nem az első ultrahangkép: a fogantatás. Ebből az következik, hogy a lombikban, mesterségesen megtermékenyített petesejtet is emberi életnek kell tartanunk. Azt is, amit nem „használnak fel” - és éppen ez a probléma a lombikkal bibliai alapokról szemlélve. Egészségügyi szempontból ugyanis muszáj annyi petesejtet megtermékenyíteni, amennyit lehet, ám végül nem feltétlenül az összeset ültetik az anyaméhbe. Hívőként az ezzel kapcsolatos erkölcsi problémát megértem. Ugyanakkor az orvostudomány hatalmas vívmánya a lombik, melynek segítségével rengeteg olyan családban született baba, ahol másként nem sikerülhetett volna. A gyerekszám-növelésben érdekelt államnak valójában mindegy, hogy hogyan fogannak a babák. Éppen ezért nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy a kormányzat azt mondja: erkölcsi okból mégsem támogatja a lombikot.
- Nem ítélem el, mert tudományosan nem tudom elvetni. Ugyanakkor az etikai dilemmát sem tudom feloldani.
