A cseresznye: Termesztés, fajták és a cseresznyelégy elleni védekezés

A cseresznye, ez a közkedvelt gyümölcs, már 2000 éve létezik Délkelet-Európában, és azóta is számos kertben és ültetvényben megtalálható. Ahhoz azonban, hogy bőséges és egészséges termést takaríthassunk be, fontos ismerni a cseresznyetermesztés alapjait, a megfelelő fajtákat és a leggyakoribb kártevők, különösen a cseresznyelégy elleni védekezési stratégiákat.

A cseresznye termesztésének alapjai

A cseresznyefa fényigényes és közepesen melegigényes növény, amely rosszul tűri a nagy hőmérséklet-ingadozást. Ideális számára a mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talaj, mivel gyökerei levegőigényesek. Fontos, hogy a talajvíz szintje ne legyen magasabb 3-4 méternél. Bár hazánkban a csapadék mennyisége általában fedezné a gyümölcs vízigényét (évi 500-600 mm), a rossz eloszlása miatt gyakran szükséges az öntözés, különösen virágzáskor, terméskötődéskor és érés idején, amikor a csapadék károkat is okozhat.

Tápanyag-utánpótlás és talajigény

A tápanyag-utánpótlás kiskerti termesztés során mindenképpen ajánlott, de figyelni kell a megfelelő arányokra. A talajnak semlegesnek vagy enyhén lúgosnak kell lennie (pH 7,0-7,5), mivel a cseresznyefák még a talaj enyhe savanyúságát sem tűrik.

Az ültetés ideje és helye

A cseresznyefák ültetésének legjobb ideje tavasszal, a fagyok elmúltával van. A csemetéket azonban ősszel is megvásárolhatjuk, és védett helyre vagy közvetlenül a kertbe ültethetjük; ez utóbbi esetben ajánlatos a fiatal fák fölé nem szőtt agroszövetből készült védelmet helyezni. A cseresznye nem túl kényes a fényórákra, így részleges árnyékban is sikeresen termeszthető. A cseresznyefa legjobb helye a széltől védett hely, esetleg egy fal, épület vagy magas kerítés mellett.

Metszés és távolság

A nagy fákat, különösen a középső hajtást évente meg kell metszeni, a termést az oldalágakra kell átültetni. Az oszlopos cseresznyefajtákat egyáltalán nem kell metszeni, mivel természetes koronát képeznek, ami elengedhetetlen a terméshozamhoz. A nagy fák közötti távolság 4-5 méter, az oszlopos fák közötti távolság pedig 0,75-1 méter legyen.

Cseresznyefajták

A cseresznye az elsők között érik a gyümölcsösben, de számos különböző érési idejű fajta létezik, amelyek meghosszabbíthatják a finom termés szüretelési időszakát. Fontos megjegyezni, hogy sok cseresznyefajtának szüksége van a közelben lévő beporzóra.

Korai érésű fajták (június)

• Kanadai nemesítésű korai érésű fajta: Igen nagy, 8-11 g tömegű, 27-30 mm átmérőjű, nyomott gömb alakú gyümölcse fénylő bordópiros héjjal és sötétpiros, kemény állományú hússal rendelkezik. Kellemesen édes-savas ízű, aránylag nagy maggal.
• Kanadai nemesítésű, korai érésű fajta: Nagyon jó ízű, mérsékelten édes, sötétpiros húsú, szilárd állományú, nagy méretű (10,7 g) gyümölcs. Genetikailag gyengén növő (maximum 2,5-3 méter), gyorsan termőre forduló fajta. Kanadában ez a fajta lett a legjobb korai cseresznyefajta több évnyi megfigyelés alapján.
• Nagyszeben környékén elterjedt fajta: Nagy vagy igen nagy méretű, teljes érésben sötétpiros, szinte fekete gyümölcs. Húsa sötét színű, lédús. Íze édes, kellemes fűszeres utóízzel. Rendszeresen és bőven terem.
• Hazai, Badacsony-vidéki származású fajta (Belke Tivadar fedezte fel 1869-ben): Nagy, vagy igen nagy gyümölcse elsőrendű, sőt kiválóan elsőrendű asztali, piaci és háztartási célokra. Gyümölcse tompa szívalakú, sötétpiros vagy pirosbarna héjú, teljes értével majdnem fekete, bágyadtan fénylő. Húsa sötétpiros, vérszínű, elég bőlevű, tömött, kissé ropogós, kellemesen savanykás, édes, fűszeres ízű, kis kesernyés utóízzel. Magva aránylag kicsiny, lapított, tojásdad alakú. Magvaváló.
• Amerikai véletlen magonc: Kicsi (20-22 mm), kemény, édes, vékony héjú, sárgás világospiros hússzínű gyümölcs.
• Bőtermő, korán termőre forduló fajta: Kicsi (2,5-3 g tömegű, 20 mm körüli átmérőjű) gyümölcse kissé nyomott, a kocsány felől lapított gömb alakú. Bordópiros, fényes színű. Húsa lágy, bőlevű, édes-savanykás, jellegtelen ízű. Nagyon korai érésű, évjárattól függően május közepén-második felében érik.

Középérésű fajták (július-augusztus)

• Cseh eredetű fajta (Korvic /Kordia x Vic/ rügymutáció): Kivételesen aromás ízű cseresznye, nagy (29-30 mm, 9-10,5 g), szív alakú, kemény, lédús, sötétvörös színű gyümölcs. Porzói: Hedelfingeni, Germersdorfi.
• Romániai fajta: Június második felében érik, nagy méretű, szív formájú, sárga alapszínű, piros árnyalatú a napos oldalán.
• Közép korai érésű, középerős növekedésű fajta: Jó elágazódási hajlamú. Közepes termőképességű, 26-28 mm-es, 7-9 g-os gyümölcsméret, sötétpiros szín, sárgás-rózsaszín, közepesen kemény gyümölcshús jellemzi.
• Germersdorfi 3-as és 45-ös klón: Gyümölcsei a fajtakörön belül a legnagyobbak (27-29 mm átmérőjűek, 7-9 g tömegűek). Gömb alakú, a kocsánynál kissé nyomott. Sötétbordó héjú, fénylő, közepesen vastag. Húsa sötétpiros, kemény állományú. Íze kellemesen édes-savanykás. Magja kicsi, kocsánya középhosszú. Íze már világos pirosan is kellemes édes-savanykás, zamatos.
• Bőtermő fajta: Gyümölcse 25-28 mm átmérőjű, tömege 8 gramm körüli. Alakja a kocsány felől kissé lapított gömb. Héjszíne teljesen éretten sötét karminpiros. Bár már világos pirosan is fogyasztható, érdemes megvárni a teljes érését, mert íze ekkor kellemesen savanykás édes, zamatos. Húsa kemény, ezért repedésre kissé érzékeny. Magja kicsi. Érés ideje: Közép-kései érésű (Június 25.).
• Hazai, kiváló gyümölcsminőségű magyar fajta: Nagy gyümölcse (átlagos átmérője 24 mm, átlagtömege 7 gramm) éretten bordópiros, húsa sötétpiros, ropogós, a Bigarreau Burlatnál jóval keményebb, lédús, festőlevű, magvaváló, lapított gömb alakú. Íze jellegzetesen zamatosan édes-savas, Germersdorfi jellegű.
• Jó termőképességű, termésbiztonságú, tarka gyümölcsű fajta: Nagy gyümölcse (6-8 g tömegű, átlagos 24 mm átmérőjű) kissé nyomott gömb alakú. Héja világos sárgás-piros alapszínű, élénkpiros márványozottsággal. A nap felől világos piros, az árnyékos oldalon citromsárga. Héja erős, húsa közepesen kemény, kissé ropogós. Íze jellegzetesen savanykás, zamatos. Kocsánya középhosszú. Szállítás közben a törődéstől foltosodik, ekkor nem tetszetős. A foltok a feldolgozás során eltűnnek. Gyümölcsrepedésre nem hajlamos.
• Rendszeresen és igen bőven termő fajta: Gyümölcsei nagyok (24-27 mm átmérőjűek, 7-9 g tömegűek). Kissé nyomott gömb alakú, bibepontjánál kissé bemélyedt. Bordópiros, fénylő színű. Húsa kemény, de nem roppanó, kellemesen édes-savanykás ízű. Kocsánya középhosszú, magja közepesen nagy. Érés idő: Középkorai.
• Bőven és rendszeresen termő fajta: Nagy gyümölcse (6-7 g tömegű, átmérője 22-24 mm) kissé megnyúlt szív alakú, sötét bordópiros, húsa feketés piros, kemény, de nem ropogós, íze közepes. Termései sűrűn állnak, egymáshoz szorulnak. Esős időben felrepednek. Kanadai eredetű fajta. A Van-al kb. egy időben érik.

Késői érésű fajták (augusztus vége - szeptember)

• Késői, bőtermő fajta: Nagy (8-9 gr) sötétpiros aromás gyümölcsöt terem.
• Német nemesítésű fajta: Nagy termőképességű, gyümölcse (9,5gr, 28mm) sokáig a fán tartható, exportra alkalmas, húskeménysége nagyon jó, nem reped, íze édes, aromás.
• Angol/East Maling/ igen kései fajta: Gyümölcse kemény, nagy méretű (28-32mm), ropogós, feketére érő.
• Magyar szelekció, véletlen magonc: Gyümölcse nagyméretű (26-28 mm), húsa kemény, ropogós, lédús, édes-savanykás.
• Kései érésű, középerős növekedésű fajta: Szélesen felfelé törő koronát nevel. Igen jó termőképességű, 28-30 mm-es, 10-11 g-os gyümölcsméret, sötétpiros, rövid kocsányú, fényes gyümölcs jellemzi. Érési ideje: 26-27. hét.

A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, Rhagoletis cingulata)

A cseresznyelégy kétségkívül a cseresznye- és meggytermesztés legfontosabb kártevője. Kártételét a gyümölcsben táplálkozó kis lárva (a nyű) okozza. A megtámadott gyümölcs húsa puha, a mag körüli rész pépes, fogyasztásra alkalmatlanná és eladhatatlanná válik.

Életciklusa és kártétele

A cseresznyelégy bábjai a talaj felső 10 cm-es rétegében telelnek át. Amikor a talaj tavasszal 12°C fölé melegszik, megkezdődik a rajzás, ami április közepétől július közepéig tarthat. A legyek kedvenc tartózkodási és táplálkozási helye a gyümölcsfa koronájának csúcsi, legmelegebb része. A felnőtt egyedek kisebbek a házi legyeknél, alapszínük fekete, nagy fejük középen fényes, sárga, rövid csápokkal. Fejükön két nagy összetett zöldes szem található. Tojásrakás a gyümölcs színeződésének kezdetén történik, pontosan abban az időben, amikor a cseresznye sárgulni kezd. A nőstények a petéiket az éppen sárguló termés héja alá helyezik, de a zöld termésbe is rakhatnak tojásokat. Akár 200 tojást is lerakhatnak, egy cseresznyébe egy tojást. Ráadásul a cseresznye „foglaltságát” mutató feromonnal is megjelölik a termést, így a legtöbb esetben egy cseresznyében egyetlen lárva található. A petéből a lárva körülbelül egy hét elteltével kel ki, majd a gyümölcsben elbújva táplálkozik és fejlődik. A peték 6-10 nap alatt fejlődnek lárvává, majd a lárvák fejlődése 10-12 napig tart. Amikor a cseresznye virágzik, a légy még bábállapotban a földben van, és csak akkor jön elő, mikor a levegő már jócskán felmelegedett, és a késői fagyoktól sem kell tartani. Ez az oka annak, hogy a korai cseresznye miért nem "kukacos".

VIGYÁZAT! Megjelent az ország bizonyos területein a keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata), ami a késői fajtákban akár 100%-os kárt is okozhat. Fejlődésmenetében és életciklusában nem tér el a fent említett fajtól, azonban egy gyümölcsbe több tojást is belerak az állat.

Védekezés a cseresznyelégy ellen

Mivel a lárva teljes fejlődése a gyümölcshúsban zajlik, az ellene való védekezés igen nehéz, rendkívül pontos időzítést igényel. A kártevő lárvát rejtett életmódja miatt nagyon nehéz vegyszerrel utolérni, az ellene való védekezés pontos időzítést és technológiai fegyelmet követel meg. Védekezés ellenük permetezéssel lehetetlen, mert lehetetlen gyomorméreggel a cseresznyeszemet teljes egészében bevonni, hogy a nyű mikor rágja magát a szembe, a gyomrába jusson az arzén. A légynek szívó szájszerve van, tehát a gyomrába nem juttatható méreg.

Megelőző intézkedések

• A megelőzés legfontosabb része a tavaszi lemosó permetezés, amikor a fák felületén még inaktív, nem károsító kártevők és kórokozók vannak jelen. A kontakt hatású szerek használata a legcélszerűbb.
• Az őszi lemosó permetezés célja szintén a megelőzés. A kórokozók és a kártevők áttelelés céljából a fa rejtettebb zugait és repedéseit keresik. A kórokozók pedig a már megfertőzött növényi képletekben telelnek át (lehullott levél, ágak védett részei, vagy sérült ágrészek).
• A kártétel mérsékelhető, ha korai érésű fajtákat választunk, ugyanis a későbbi érésű fajták mindig erősebben fertőzöttek a kártevőtől.

Kémiai védekezés

A rajzás nyomon követésére kiválóan alkalmasak a sárga színű cseresznyelégy-fogólapok, amelyeket már április közepétől érdemes kirakni a fák koronaszintjébe. Ezzel nem csak a kártevőt ritkíthatjuk, hanem a rajzási idejének megállapításával a kémiai védekezés legmegfelelőbb idejét is kiválaszthatjuk. A kezelés optimális időpontját sárga ragacslapos vagy szexferomon-csapdás rajzásvizsgálat segítségével ajánlott meghatározni.

Az első permetezést a rajzás megindulását követő 7-10. napon célszerű elvégezni, lehetőség szerint felszívódó, hosszabb hatástartamú készítménnyel. Elhúzódó rajzás esetén a kezelést 12-14 nap múlva ismételjük meg, lehetőleg olyan készítménnyel, amelynek élelmezés-egészségügyi ideje a szüretig betartható (pl. Judo).

Egyéb betegségek és kártevők

Nagyon kevés kivételtől eltekintve, a cseresznyét és a meggyet ugyanazok a betegségek és kártevők veszélyeztetik.

Blumeriellás levélfoltosság

Ez a betegség főleg csapadékos időben fertőzi a fákat. Elsősorban a cseresznyét támadja, de előfordul a meggyen, a szilván, a kajszin és a mandulán is. A foltok közepe szürkésfehér lesz, de a cseresznye és a meggy esetében sose hullik ki. Erős fertőzéskor a levelek részlegesen elsárgulnak, és legtöbbször már júliusban lehullanak. A kórokozó a lehullott levelekben ivaros szaporítóképletekkel telel át. A fertőzésnek kedvező csapadékosabb években a permetezéseket április elején kell elkezdeni, és legalább június közepéig 10-12 naponként ismételni, pl. Topas 100 EC-vel, Folicur Soloval.

Moníliás betegség (Monilinia laxa, M. fructigena)

Minden csonthéjast fertőz, súlyos kártételt azonban elsősorban a meggyen és a cseresznyén okoz. A virág-, hajtás- és ágelszáradás csak a meggyen, míg a gyümölcsrothadás a meggyen és a cseresznyén is megfigyelhető. A virágfertőzés akkor következik be, ha a tavasz hűvös, csapadékos, és emiatt elhúzódik a virágzás. Később az elhalt virágrészeken apró, szürke penészpárnák képződnek. A kórokozó a virágokból a vesszőkbe, a gallyakba is behatolhat, száradásukat, pusztulásukat okozva. A rothadás a rovarkártevők (cseresznyelégy) vagy a viharkárok okozta sérülések miatt indul meg, kezdetét az egyre terjedő barna, rothadó foltok jelzik. A virágfertőzés veszélyét csökkenti a rügypattanás és a fehérbimbós állapot között végrehajtott rezes permetezés. Esős, ködös időben, vagy elhúzódó virágzás esetén további permetezések is szükségesek, amelyeket a virágzás kezdetén és a virágzás végén kell elvégezni, lehetőség szerint felszívódó gombaölő szerekkel (pl. Chorus 50 WG, Folicur Solo). Lombhullás után a fertőzési gócok megszüntetése (a fán maradt gyümölcsmúmiák összeszedése) megnehezíti a kórokozó tavaszi fertőzését. A betegség kiinduló pontja a gyümölcsmúmia, ezért fontos, hogy az összes termést leszedjük a fáról.

Csonthéjasok levéllyukasztó betegsége

Valamennyi csonthéjas gyümölcsfajon előfordul, gyakori a házikertekben is. A cseresznyénél és a meggynél a tipikus tünetek a leveleken jelennek meg, ahol kis méretű, majd egyre növekvő, sárga közepű, vörösesbarna szegélyű elhaló foltok jelennek meg. A foltok később megnagyobbodnak, közepük kiszürkül és 1-2 tűszúrásnyi fekete pont jelenik meg rajtuk. A foltok közepe elválik a szegélyétől és kihullik. A gomba a lehullott levelekben és a beteg vesszők foltjain telel át. A levéllyukasztó és más levélbetegségek elleni permetezések csak akkor eredményesek, ha a fertőzési forrásokat (főleg az előző évben lehullott lombot) mechanikai védekezések alkalmazásával elpusztítottuk.

Fekete meggy és cseresznye levéltetű (Myzus cerasi spp.)

Évente számos nemzedéke fejlődik ki. Tavasszal az ősanya elkezdi az utódszaporulatot gyártani, majd a további nemzedékek közül a szárnyas egyedek migrálnak nyáron lágyszárú növényekre. A tünetek a levélen, ritkábban, nagymértékű fertőzés hatására a gyümölcskocsányon jelentkeznek. A fertőzés kialakulásakor a levél színén apró, kerek vagy szögletes, lilás foltok láthatóak, melyek később összeolvadnak, a levél elsárgul, végül lehullik. Fontos, hogy a lehullott leveleket megsemmisítsük, így a kórokozó áttelelését tudjuk megakadályozni, a következő évi fertőzést tudjuk mérsékelni.

Kéregmoly

Április végétől már rajzik a csonthéjasok egyik legveszélyesebb kártevője, a kéregmoly. Főképpen kajszin, cseresznyén, őszibarackon, meggyen, valamint mandulán károsít. A megtámadott, idősebb fás részeken erőteljes mézgafolyás figyelhető meg. A kártétel szembetűnő jelei még a kéreg felületére rágott nyílásokból kitüremkedő ürülékszemcsék, a törzs körüli talajra hullott ürülék, valamint a lepkék kirajzása után a törzsből kiálló barnás bábingek. A hernyók a fák belsejében túlszaporodva azok részleges vagy teljes pusztulását okozzák. A rajzás kezdetének megállapítására folyamatosan figyeljük a fák törzsét (a törzsből kiálló üres bábingek ezt jól jelzik), vagy szexferomoncsapdák fogásait. Az agrotechnikai védekezésként ajánlott törzstisztogatás, lemosó permetezés alig mérsékli a kárt.

Amerikai fehér szövőlepke

Ennek a lepkének évente két nemzedéke fejlődik. Az első nemzedéket a bábként áttelelt, és május végén megjelenő lepkék alkotják. A második nemzedék nyár végén jelenik meg, annak bábjai telelnek át a hernyók által készített gubókban. A július végére, augusztus elejére rajzó második nemzedéke gyakran okoz tarrágást. A tetemes lombveszteséget ilyenkor csak ismételt védekezéssel akadályozhatjuk meg (pl. Dipel DF).

tags: #zart #vegu #kisagy #cseresznye