Lévai Enikő, a Budapesti Operettszínház primadonnája hat évig balettozott és hat évig csellózott, mielőtt eldöntötte, hogy operaénekes lesz. Karatézni a bátyja miatt tanult meg, és bár a sport is erősítette az akaraterejét, elmondása szerint kitartását és türelmét a szüleitől örökölte. A közönség Vereczki Szilvia, Lebstück Mária, Marica grófnő, Lili bárónő, Viktória, Carola Cecília vagy Sybill szerepében láthatta.
A pályaválasztás és a Wagner-inspiráció
Lévai Enikő édesanyja elmondása szerint már hatévesen énekesnő akart lenni. Az óvodája is zenetagozatos volt, aztán zenetagozatos általános iskolában tanult, ahol a gordonka mellett döntött, és hat évig csellózott. Bár nem volt túl szorgalmas, mindig a vizsgák előtt egy nappal tanulta meg a darabokat, mégis ötösöket kapott. A pályaválasztás idején sem ingott meg, nem tudta elképzelni zene nélkül az életét.
A csellótanára kérdezte meg egyszer, hogy miért nem énekel. Benne volt az énekkarban, sokat énekelt, szólókat is, de akkor gondolkodott el először komolyan a dolgon. Átjelentkezett magánénekre, fél évig tanult, és utána felvételizett a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol már énekművész szakon folytatta a tanulmányait Debrecenben.
A főiskola elvégzése után azonban akadályok is eljöttek. Nem tudott elhelyezkedni, ezért hazament a szülői házba, és azon a nyáron egy pizzériában mosogatott. Szeptemberben aztán meghirdettek egy állást a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, és felvették. Énekkari művészként kezdett dolgozni, közben párhuzamosan elvégezte a diplomája masterképzését, és így már klasszikus operaénekművész lett. Ez az időszak nagyon megterhelő volt, reggel fél nyolctól késő estig tartott a napja egyetem és színház között ingázva.
A döntő fordulat akkor következett be, amikor a Simándy József énekversenyen kapott egy Wagner-díjat, valamint megkapta Wagner tetralógiáját CD-n, a mű történetét és a szövegkönyvét is. „Belekezdtem, és azon vettem észre magam, hogy végigolvastam az összes mű prozódiáját, belemélyedtem a történetükbe.” Ez a gigantikus Wagner-mű annyira megfogta, hogy eldöntötte: operaénekes lesz. Szereti, ha nehéz feladatot kell megoldani, és az operett éneklése magyar nyelven is valós kihívás, de hálás feladat.
Lévai Enikő - Homonnay Zsolt: Illúzió a szerelem…
Primadonna szerepkörben - Fedóra Palinszka és más karakterek
Lévai Enikő 2015 óta számos primadonnaszerepet jelenített meg a színpadon, többek között Vereczki Szilvia, Lebstück Mária, Marica grófnő, Lili bárónő, Viktória, Sybill és Carola Cecília karakterét. A Budapesti Operettszínház nemrég bemutatott A cirkuszhercegnő című darabjában Fedóra Palinszkát alakítja.
„Az ő karaktere eleinte messze állt az én személyiségemtől. Egy olyan nőt kellett megformálnom, aki „felülviselkedős”, vagyis takarja a saját érzéseit, mivel ha nem házasodik meg újra orosz területen, és nem orosz férfit választ férjéül, egész vagyonát elveszíti.” Fedóra Palinszka fiatalon megözvegyült, és valószínűleg nem szerelemből ment férjhez az idősebb Fedja Palinszkihez. Az igazi szerelem Mister X által érkezik az életébe, és ezt az előadás elején el is énekli. Lévai Enikő szerint Fedóra egy bátor asszony, aki a saját eszközeivel próbálja érvényesíteni az akaratát.
A szerep nehézsége abban rejlik, hogy Fedóra „felülviselkedését” kellett megformálnia. Homonnay Zsolt rendező azt tanácsolta, hogy ne legyen sallang, allűr, hiúság, csak igyekezzen eltakarni az érzelmeit, húzzon álarcot, mint Mister X, de az övé legyen láthatatlan. Amióta ráérzett erre, nagyon élvezi a szerepet, mert sokrétű játékra ad lehetőséget.
A primadonnaság Lévai Enikő számára életforma: „tisztában kell lennem azzal, hogy mit és mikor ehetek, mikor kell hajat mosnom, mikor kell többet tornáznom vagy fogyókúráznom.”
A kritika kezelése és a szerepek mélysége
„Igen érzékeny lelkű ember lévén nehezen [tűröm a kritikát]. Először nagyon rosszul esik, aztán átgondolom, és vagy megfogadom, vagy nem. Oszvald Marika azt szokta mondani, hogy ebben a szakmában nem lehet megsértődni. Igaza van.” Lévai Enikő konfliktuskerülő típus, nem szeret konfrontálódni.
Carola Cecília az egyik kedvenc szerepe. „A darab 1896-ban játszódik, előítéletes korszakban, mikor a nők helyzete még nagyon nehéz volt. Abban az időben a színpadon éneklő-táncoló hölgyeket nappal lenézték, miközben éjjel rajongtak értük a férfiak.” Ez egy nagyon nehéz szerep, mert az első negyedórában kell megmutatni Carola Cecília drámáját.
A Budapesti Operettszínház százéves évfordulójára írt Az Orfeum mágusa című darabban is szerepelt, ahol „Én, akivel csalják éjjel, úgy cserélnék a feleséggel” - énekli. Ez a darab is rávilágít, hogy primadonnának lenni soha nem volt könnyű, és a társadalmi megbecsültségük is sokat változott az idők során.
Művészi együttműködések és rendezői inspirációk
Lévai Enikő szereti Homonnay Zsolt rendezővel való közös munkát. „Érezhető volt, hogy összeállt a fejében a darab, tudta, mit akar, látványos, modern előadást rendezett. Sokat beszélgettünk, kérdezgettem az előadással kapcsolatban - izgalmas, érdekes közös munka volt.” A bemutató utáni érzések vegyesek: katartikus öröm után némi szomorúság is jelentkezik, mert „mire eljutunk a bemutatóig, addig legalább két hónapon át éjt nappallá téve dolgozunk a kollégákkal, sokszor napi 12 órát együtt vagyunk a csapattal, szinte családtagokká válunk, majd a bemutató után már alig látjuk egymást.”
Bozsik Yvette rendezte és koreografálta Az Orfeum mágusát. „Ő körénk rakja azt, ami a cselekményben történik. Tehát amit megfogalmazunk, amit a színpadon elmondunk, azt szereti megjeleníteni. Festői képeket alkot, és koreográfusként fontos számára, hogy mozdulatokkal is kifejezzük, amit érzünk.” Lévai Enikő színészi mivoltából adódóan realistább, míg Bozsik Yvette cseppet sem földhözragadt, ezért izgalmas a közös munka.
Szabó Máté rendezte a Sybill című előadást, amely Lévai Enikő pályájának meghatározó élménye volt, és sokat tett hozzá színészi mivoltához. „Ő tudatosította bennem, mennyire fontos, hogy egy helyzetet sokféle módon láthatunk, ezért nagyon nem mindegy, hogyan mondunk ki egy-egy mondatot: több jó megoldás is létezik.”
Szerepálmok és a színház jövője
Lévai Enikő szívesen mondana verseket dalokkal összekötve. A Csókos asszony vagy a Luxemburg grófja is rajta van a bakancslistáján, és szívesen eljátszaná a My Fair Lady főszerepét, Eliza Doolittle-t. Eliza szerepét azért érzi közel magához, mert Debrecenből Budapestre költözve ő is megélt hasonló élethelyzeteket. Izgalmasnak találja, hogy a főszereplő ekkora jellemfejlődésen megy keresztül, és bemutatja a primadonnalét kettősségét: egyszerű lányból hercegnővé válik akaratereje és bátorsága révén.
A Mária főhadnagy című darabban nadrágot húz a primadonna. Homonnay Zsolt rendezővel sokat beszélgettek arról, miként jelenítse meg a férfit a színpadon. „Nagyon izgalmas, hogy nőként nem pont úgy látom a férfiakat, ahogyan ők saját magukat. Igazi kihívás, hogy a szerepben ábrázolni lehet ezt a kettőséget.” Fontosnak tartja a történelmi hátteret, mert így a fiatalok visszatekintést kaphatnak az operett korára, és megjelenik a hagyomány, ami által azok vagyunk, akik. Lévai Enikő szerint nagyon fontos, hogy mind az operát, mind az operettet életben tartsuk.
A felgyorsult világban, ahol egy-két perces videókat néz mindenki, nagy kihívás egy háromórás előadás során végig fenntartani a figyelmet. Ehhez nemcsak szép dalok, hanem megkapó látvány is szükséges. A Budapesti Operettszínházban ezért nagy hangsúlyt helyeznek a LED-falon vetített képekre, a látványos díszletekre és jelmezekre. Fontosnak tartja, hogy megtanítsuk a fiataloknak, hogyan élvezzék a színházat, képesek legyenek lelassulni. Betekintést kaphatnak a színpad mögötti világba, abba, milyen sok ember munkája kell, hogy összeálljon egy előadás, de arról is érdemes beszélgetni velük, hogy miről szól egy-egy darab. „Ha megismerik a színház életének színfoltjait, ha képesek vagyunk látványos előadásokkal elvarázsolni őket, megfelelő alternatívát látnak majd a színházban a virtuális tartalmakhoz képest.”
Lévai Enikő - Homonnay Zsolt: Illúzió a szerelem…
Magánélet és kikapcsolódás
Lévai Enikő zenével és főzéssel tud kikapcsolódni. Még a kocsiban is zenét hallgat, a hangulatát is meg tudja változtatni. Férje, Lénárt Gábor néptánc-koreográfus, aki inkább a csendet szereti, mert épp elég zenét hall a munkája során. Művész házaspárként jól élnek együtt, bár a nézőpontjuk ellentétes, ha munkáról van szó: ő a színpadon van, férje pedig koreográfusként a nézőtéren. Ez nem egyszerű, mivel sokszor egészen másként látják a dolgokat, ugyanakkor segítik is egymást. „Mi nem az a pár vagyunk, akik otthon le tudják tenni a munkát, de szerintem ez nem baj.” Lévai Enikő ad férje véleményére, és meg szokta fogadni a tanácsait.
Férje sok terhet levesz a válláról, például teát főz, és néha rá marad a háztartás is, mert próbaidőszakban minden ideje a munkával telik.
„Mai fejjel mit üzenne a pályakezdő énjének? Azt, hogy könnyedén, sértődés nélkül vegye az akadályokat. Szinte mindent ugyanúgy csinálnék, ha újraélném az életem, de sok mindenben lazább lennék.”