A meddőség egyre több párt érint világszerte, és sok esetben a természetes fogantatás nehezített vagy lehetetlen. A WHO definíciója szerint egy pár akkor tekinthető meddőnek, ha egy év természetes úton való próbálkozást követően, védekezés nélkül, rendszeres szexuális élet mellett sem történik meg a teherbeesés. Ha a gyógyszeres kezelés vagy az inszemináció (amikor a hímivarsejteket a méhbe fecskendezik) sem hoz sikert, a lombikeljárás (IVF) jelentheti a következő lépést.
A lombikeljárás egy összetett és hosszú folyamat, amely fizikailag, mentálisan és lelkileg is megterhelő lehet a párok számára. A kezelés általában körülbelül öt hetet ölel fel. Ennek egyik kulcsfontosságú része a petefészek stimulációja, amelynek célja, hogy a természetes ciklusban megszokott egy helyett több petesejt érjen meg, növelve ezzel a sikeres megtermékenyítés és terhesség esélyét.
A tüsző fejlődése és szerepe
A tüsző (follikulus) a petefészek önálló szerkezeti egysége, amely egy éretlen petesejtet és a körülötte lévő támogató sejteket tartalmaz. Feladata, hogy a petesejt érését hormonális és sejtszintű folyamatokon keresztül előkészítse, majd ovulációkor lehetővé tegye annak felszabadulását. A női természetes ciklus folyamán a menstruáció alatt az endogén FSH szint megemelkedik, és ha eléri vagy meghaladja a küszöbértéket, akkor a follikulusok egy-egy kis csoportja fejlődésnek indul. A ciklus 5-6. napjától az endogén FSH szint csökkeni kezd, és így a tüszők atretizálnak (a domináns tüsző kivételével, amely tovább fejlődik és a ciklus közepén megreped - ovuláció történik).
A petesejt egészségét és a termékenységet nagyban befolyásolja, hogy a tüszőn belüli sejtek hogyan kommunikálnak egymással, különösen a petesejt és a körülötte lévő sejtek közti anyagcsere- és jelátviteli kapcsolatok. Fontos megérteni, hogy nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Előfordulhat, hogy egy tüsző teljesen üresnek bizonyul (empty follicle syndrome), vagy éretlen, még fejlődési stádiumban lévő petesejtet rejt. Az érett, megtermékenyíthető petesejtek aránya számos tényezőtől függ: a választott stimulációs protokolltól, a gyógyszerdózisoktól, a trigger időzítésétől, valamint a páciens életkorától és petefészek-tartalékától. Az éretlen petesejtek arányát növelheti, ha a tüszők nem kapnak elegendő időt a végső érésre, vagy ha a stimulációs paraméterek nem optimálisak.
A női tüszők száma az élet során
- A legtöbb tüsző még magzati korban van jelen, kb. 6-7 millió.
- Születéskor már csak körülbelül 1 millió.
- Pubertáskorra 300-400 ezer marad.
- A női élet folyamán mindössze 400-500 tüsző jut el az ovulációig.
A tüszők száma meghatározott, véges, és a készlet folyamatosan fogy. Téves az a gondolat, hogy fogamzásgátló tabletta szedése alatt - mivel gátolt az ovuláció - megáll a tüszőállomány csökkenése. A fogamzásgátló szedése mellett sincs ovuláció, de a tüszők természetes módon akkor is elsorvadnak, tehát a tabletta nem tartja meg a tartalékot.
Az antrális tüszők száma (antral follicle count=AFC) és az AMH-szint jelzi, hogy hány petesejtre számíthatunk egy adott kezelés során.
Petefészek stimuláció célja és protokolljai
A petefészek stimulációja a lombikbébi (IVF) kezelések során azt a célt szolgálja, hogy az adott ciklusban a lehető legnagyobb valószínűséggel terhességet érjünk el. Ennek érdekében a petefészkekben a petesejteket tartalmazó tüszők növekedését természetes hormonkészítményekkel serkentjük. Mivel menstruációs ciklusonként általában csak egy petesejt érik meg, a lombikkezelés során hormonálisan stimulálják a petefészkeket, ily módon viszont akár 10-15 petesejtet is lehet nyerni. IVF esetén optimális esetben 10-15 petesejt nyerését szeretnénk elérni. Több petesejt esetén nő az úgynevezett túlstimuláció rizikója, míg kevesebb petesejt esetén kevesebb embrió jön létre, kevésbé lehet a transzferhez az optimális embriót kiválasztani, illetve csökken az embrió fagyasztás lehetősége.
Amennyiben a ciklus 2-3. napjától kívülről viszünk be FSH tartalmú készítményt és így átlépjük az FSH küszöböt, akkor több tüsző indul fejlődésnek. Az intrauterin inszemináció és a lombikbébi kezelés során különböző stimulációs kezelések alkalmazhatóak.
A kezelési séma kiválasztásánál figyelembe kell venni az aktuális hormonszinteket, a ciklus hosszát, a kezelt életkorát, illetve a korábbi kezelések eredményeit. A stimulációhoz a gyógyszerek típusát, dózisát, illetve a stimulációs protokollt igyekszünk egyénre szabni. Ehhez az életkort, hormon tesztek eredményeit, az ultrahang vizsgálat eredményét, a testsúlyt, illetve a korábban elvégzett kezelések eredményeit vesszük figyelembe.
A hormonok hatásmechanizmusai
Stimulációs protokollok IVF esetén
A lombikbébi kezelések során elvégzett stimulációk sajátossága, hogy a peteérést serkentő gyógyszerek adását kiegészítjük egy a saját hormonokat gátló kezeléssel. Ez azzal az előnnyel jár, hogy e gyógyszerek megakadályozzák az idő előtti LH csúcsot, az idő előtti tüszőrepedést. IVF céljából végzett petefészek stimuláció lényege, hogy naponta relatív nagyobb dózisú gonadotropin adásával, multifollikuláris fejlődésre törekszünk, hogy több tüsző, több petesejt, több embrió álljon rendelkezésre a fertilizációnál. Úgynevezett kontrollált ovárium hyperstimulációt végzünk.
1. Hosszú protokoll
A „hosszú protokoll” körülbelül 4 hetet vesz igénybe. A menstruációs ciklus 20. napjától legalább 10 napon keresztül alkalmazott injekció kúrával célunk a petefészkek nyugalomba helyezése. Ennek kialakulását vérvétel utáni hormon meghatározással ellenőrizzük. A petefészkek kontrollált, személyre szabott stimulációja csak ezt követően kezdődik. A betegek naponta 2 alkalommal hormoninjekciót adnak maguknak bőrük alá. A kétnaponta végzett vérvétel és ultrahang vizsgálat segít a kezelőorvosnak a legmegfelelőbb, egyénre szabott injekció adagok beállításában. Amint a tüszők elérik a megfelelő méretet, és az ösztrogén szint is ezt igazolja, tüszőrepesztő injekciót kap a beteg, mely után 36 órával történik majd a petesejtek nyerése.
2. Rövid (antagonista) protokoll
A ciklus 2-3. napjától a stimuláció gonadotropinnal történik, ennek dózisa az elvégzett ultrahang vizsgálat függvényében változtatható. Ebben az esetben a fent említett szupressziós (gátló) kezelést GnRh antagonista (pl. Cetrotide) adásával végezzük, abban az esetben, ha a tüszők mérete már a 13-14 mm-t eléri. A stimuláció indulhat a ciklus elején (2-3. napon), vagy gyógyszeres felkészítést követően (fogamzásgátló tabletta, ösztradiol tabletta, GnRH analóg injekció).
A stimuláció során egyfelől stimuláló hatású gyógyszereket (majdnem mindig injekciót, vagy esetleg tabletta és injekció kombinációját) használunk. Az injekciók bőr alá kerülnek beadásra, amit egy rövid bemutató után a páciens maga el tudja végezni. A stimuláció során olyan készítményeket is használunk, amelyek megakadályozzák az idő előtti tüszőrepedést. A stimulációra adott választ pár naponta ultrahang és szükség szerint vérvétel, hormon meghatározás segítségével monitorizáljuk. Megfelelő tüszőméret elérésekor egy utolsó injekcióval indítjuk el az ovuláció folyamatát és 35-36 órával később elvégezzük a petesejtleszívást.
Ritka esetekben a stimuláció elindítható a ciklus bármelyik fázisában, vagy akár kétszer is lehet stimulálni egy-egy ciklusban. Ezekben az esetekben azonban a létrehozott embriók mélyhűtésre kerülnek és csak egy későbbi ciklusban kerülnek beültetésre.
3. Stimuláció nélküli protokoll
Előfordul, hogy a stimuláció lépése kimarad a lombikeljárás folyamatából: ekkor a természetes ciklus mentén követik végig a szakemberek a peteérést. Ebben az esetben egyetlen petesejt nyerhető ki, éppen ezért kevesebb az esély a sikeres fogantatásra, hiszen egy embrió visszaültetésére nyílik majd lehetőség. A stimulációt a páciens kérésére szokták elhagyni, amennyiben a meddőség fő oka nem az érés során mutatkozik meg.
Gyakori kérdések a stimulációval kapcsolatban
Fájdalmas a stimuláció és a hormoninjekciók?
Az előre töltött injekciókat a bőr alatti szövetbe szükséges fecskendezni (mint az inzulint) és nem fájdalmasak.
Van negatív hatása a hormonális stimulációnak a szervezetre?
A legnagyobb hormonális terhelés a női szervezetre a terhesség alatt jelentkezik. Az IVF-kezeléssel járó hormonális stimulációval a hormonszintek csak töredékét érik el ezeknek az értékeknek.
Mi az a hiperstimulációs szindróma (OHSS)?
Az OHSS a petefészkeknek a hormonális stimulációra adott túlreagálására utal. Ez az állapot az alhasi fájdalomban nyilvánul meg, amelyet a petefészkek megnagyobbodása és a hasüregben lévő szabad folyadék képződése okoz. Hányinger vagy hányás és hasmenés érzése is előfordulhat.
Milyen gyakran fordul elő hiperstimulációs szindróma (OHSS)?
A modern stimulánsok kifejlesztésével a túlstimulációs szindróma (OHSS) kockázata jelentősen csökkent.
Miért van ilyen nagy eltérés a hormonstimulációs gyógyszerek árában?
A rekombináns készítmények mellett, amelyeket laboratóriumban állítanak elő, léteznek vizelet eredetű készítmények is, amelyeket menopauzában lévő nők vizeletéből nyernek. Ezek magas tisztítottsági fokú gyógyszerek, de nem garantálják a stimuláció minőségét azzal a megbízhatósággal és pontossággal, amelyet a klinikákon szeretnének biztosítani a pácienseknek.
Melyik nap az első ciklusnap?
Az első ciklusnap a menstruáció első erősebb vérzésű napját jelenti. Az enyhe vérzés még nem számít a ciklus kezdetének.
Miért kell a stimuláció alatt kontrollvizsgálatra járni?
A szervezet stimulációra adott válasza egyéni lehet - az életkortól, testsúlytól, petesejtkészlettől és a hormonstimulációs gyógyszer típusától függően. Éppen ezért mindent gondosan nyomon követnek, rendszeres ultrahanggal és vérvizsgálattal ellenőrzik a folyamatot.
Petesejtnyerés (punkció)
A tüszőrepesztő injekció beadását követően 36 órával kerül sor a petesejtnyerésre (általában a 12-14. ciklusnapon). Ez egy rövid, felületes altatásban végzett beavatkozás, mely során ultrahang-vezérelt tűszúrás útján szívják le a petefészkekben található tüszőket. Fontos tudni, hogy ultrahanggal csak a tüszők (melyek közül az érettek átmérője 16-22 mm) látszódnak, a bennük lévő petesejtek azonban nem, hiszen ezek méretük miatt csak mikroszkóp alatt láthatók.
Az in vitro fertilizációs (IVF) eljárás esetén rövid (10-15 perc), általában altatásban végzett műtét (follikulus aspiráció, punkció) során nyerik a petesejteket. Ezek között találunk érett, ún. metafázis II (MII) és éretlen petesejteket is, melyek az osztódásukat még nem fejezték be. A petesejtek érettségi állapotáról a petesejteket körülvevő ún. granulóza sejtek által alkotott felhőszerű szerkezet (cumulus-oophorus komplex) jellege ad közelítő információt. Az IVF ciklusok során nyert petesejtek 20-30 %-a éretlen, ezek cumulus komplexe kevésbé kiterjedt. Előfordulásuk a hormonális kezelés következtében meginduló multiplex tüszőéréssel magyarázható.
Az éretlen petesejtek egy része spontán eljut az érett állapotba, más esetekben laboratóriumi körülmények között lehet érlelésüket elősegíteni (IVM, in vitro maturáció). A petesejtek érettségi állapota jelentősen befolyásolja az IVF eljárás eredményességét. Éretlen petesejtek esetén az embrionális fejlődés és a teherbeesés esélyei lényegesen rosszabbak.
A petesejtnyerés lehetséges szövődményei
A petesejtleszívás rutineljárásnak számít, nagyon ritkán fordul elő szövődmény vele kapcsolatban. Ha mégis, azok többsége jól kezelhető. A korai szakaszban - akár a műtét után közvetlenül - a leggyakoribb szövődmény a vérzés lehet. Nagyon ritkán az eljárás alatt a környező szervek sérülhetnek, mint a húgyhólyag vagy a bélhólyag. Ekkor szintén előfordulhat vérzés, amely általában a gyulladás miatt lázzal párosul.
A petesejtleszívás sikertelensége
Előfordulhat, hogy a petesejtleszívás sajnos nem sikerül, ennek többféle oka is lehetséges:
- Az első, amikor maga a tüszőrepedés előbb megtörténik, azaz az ovuláció a petesejtek leszívása előtt végbemegy.
- Rendellenes petesejtek: a petesejtek nagyon sérülékenyek, a bennük található osztódási orsó sérülése esetén pedig rendellenessé, azaz életképtelenné válhatnak.
- Petesejtek minősége: a nem sérült petesejtek minősége is változik, ezt pedig szintén az idő múlása befolyásolja leginkább.
A petesejtleszívás sikertelensége természetesen nem jelenti azt, hogy a következő alkalommal ne lehetne pozitív kimenetele a beavatkozásnak. Ezzel együtt a háttérben meghúzódó okokat természetesen igyekeznek megállapítani az orvosok, akik javasolhatnak további gyógyszeres, hormonális támogatást, illetve a petesejtek minőségének további vizsgálatait. Ha azonban a petesejtek minősége vagy mennyisége a legfőbb akadály, akkor lehetőség nyílik petesejtdonációra. Emellett mára már nemcsak az embriók, de a petesejtek lefagyasztása is lehetséges. Amennyiben valaki aggódik amiatt, hogy csak évek múlva vállalhat majd gyermeket, kérheti a petesejtjei lefagyasztását, hogy esetlegesen jobb minőségű petesejtekkel vágjon neki a mesterséges megtermékenyítésnek.
Megtermékenyítés és embriótenyésztés
A laboratóriumban a tüszőleszíváskor nyert folyadékot átvizsgálják. A petesejteket és a petesejtnyerés idejében leadott spermaminta előkészítése során kinyert jól mozgó spermiumokat tápoldatba teszik. A petesejteket a petesejtnyerés napjától termosztátban tenyésztik és a következő napon megvizsgálják, hogy megtermékenyültek-e.
A megtermékenyülés eredményességét másnap reggel (16-18 órával a megtermékenyítés után), mikroszkóp segítségével ellenőrzik. A megtermékenyült petesejteket elkülönítik a meg nem termékenyült és kórosan megtermékenyült (pl. triploid) petesejtektől. A megtermékenyülés főleg éretlen petesejteknél időben elhúzódhat, így az első ellenőrzés eredménye még nem a végleges állapotot tükrözi.
Hagyományos in vitro fertilizáció (IVF)
Hagyományos in vitro fertilizáció esetén az előkészített, megfelelő koncentrációban hígított spermiumokat (100.000-150.000 spermium/petesejt) a petesejteket tartalmazó tápoldatba cseppentik. A megtermékenyülés lépései IVF esetén megegyeznek az éllettani körülmények között a petevezetőben lejátszódó folyamat lépéseivel. A spermiumok átjutnak a granulóza sejtek által alkotott felhőszerű képleten. Ezután kapcsolódnak a petesejt külső burkához (zona pellucida). A zona pellucidán való átjutáshoz szükség van a spermiumok fejében található enzimekre és a spermium intenzív mozgására. A bejutott spermium aktiválja a petesejtet, ami elindítja a megtermékenyülés következő lépéseit, másrészt olyan változást idéz elő a petesejt külső burkában, hogy másik spermium már ne tudjon azon átjutni.
Intracitoplazmatikus spermium injektálás (ICSI)
Gyenge spermaparaméterek (alacsony koncentráció, nem megfelelő mozgékonyság stb.) és egyéb, a megtermékenyülést gátló tényezők esetén, a spermiumot a petesejt citoplazmájába injektálják ún. mikromanipulátor segítségével. Ezt az eljárást intracitoplazmatikus spermium injekciónak (ICSI) nevezik. A biológus normális szerkezetű, mozgó spermiumot választ ki az injektáláshoz.
Előfordulhat, hogy a mintában nincs mozgó vagy normális szerkezetű spermium. Ez önmagában nem zárja ki a megtermékenyítés lehetőségét. Kóros szerkezetű spermium is képes megtermékenyíteni a petesejtet, ha a genetikai állománya ép és rendelkezik működőképes petesejt aktiváló faktorral és centroszómával. Mozdulatlan spermiumok esetén megfelelő szelekciós módszerrel (ún.: hipoozmotikus duzzasztási teszt) ki lehet választani az életképes hímivarsejteket.
ICSI műtéti úton nyert spermiummal (TESE, MESA)
Ha az ejakulátumban egyáltalán nincs spermium, akkor azoospermiáról beszélünk. Ha az ismételt vizsgálat eredménye is azoospermiát igazol, akkor andrológus bevonásával sebészi úton meg lehet próbálni spermiumokat nyerni a mellékheréből (MESA) vagy a heréből (TESE). Sebészi úton nyert spermiumok esetén ICSI alkalmazásával lehet a petesejteket megtermékenyíteni. Azooospermia bizonyos formáinál (komplett érési gátlás) a sebészi úton nyert mintában sem lehet spermiumot találni.
Éretlen spermium előalakok egy részének (elongált spermatida, kerek spermatida) felhasználásával is elvégezhető az injektálás, mert ezeknek a genetikai állománya már alkalmas a megtermékenyítésre. Az előalakokkal végzett injektálás (ELSI, ROSI) eredményessége elmarad az érett spermiumokkal végzett beavatkozásokhoz képest.
Spermium szelekció
- ZYMOT: A ZYMOT cég mikrofluidikai chip-je (Fertile Plus) lehetővé teszi, hogy a spermiumokat a hagyományos spermapreparálásnál (sűrűséggradiens centrifugálás) kíméletesebb technikával válasszák el az ondóplazmától. A chip egy membránt tartalmaz, amely elválasztja az ondót a tápoldaltól. A mozgó spermiumok a membrán pórusain keresztül úsznak fel a membrán felett lévő tápoldatba. Ez az eljárás kíméletesebb, mint a centrifugálás, mert a szeparáció során nem éri stressz a spermiumokat. Kisebb esetszámú tanulmányok szerzői leírták, hogy hatékony lehet a károsodott genetikai állománnyal rendelkező spermiumok szűrésében.
- PICSI: A fiziológiás ICSI (PICSI) eljárás lényege, hogy a spermiumokat a hialuronsavhoz való kötődésük alapján választják ki a megtermékenyítéshez. A hialuronsav a petesejtet körülvevő granulóza sejtek közötti mátrix egyik alkotóeleme és így szerepet játszik a spermiumok természetes szelekciójában. A spermiumok csak megfelelő érettségi állapotban képesek kapcsolódni a speciális Petri csésze (PICSI dish) aljára rögzített hialuronsav réteghez. A szakirodalmi adatok nem igazolták a hatékonyságát a megtermékenyülés és teherbeesés esélyének növelésében, bár két tanulmányban a vetélési arány csökkenéséről számoltak be.
Embriók tenyésztése
A petesejteket és embriókat inkubátorokban tenyésztik. Az inkubátor biztosítja a fejlődéshez szükséges optimális hőmérsékletet (37 °C) és gázösszetételt. A lombikeljárás során a petevezetőkhöz és a méh nyálkahártyájához hasonló élettani körülményeket biztosítanak az embriók fejlődéséhez. Az osztódás során az embriók szelektálódnak, a rossz minőségű, gyenge embriók megállnak a fejlődésben.
A legtöbb IVF laborban ún. mikrocseppekben (20-50 µL-es táptalaj cseppek paraffin olajjal fedve) tenyésztik az embriókat. Általában több embriót tenyésztenek egy mikrocseppben, mert a szakirodalmi adatok azt mutatják, hogy a csoportos tenyésztés kedvező hatással van az embriók fejlődésére. A leszívott petesejtek körülbelül 70 százaléka termékenyül meg és indul osztódásnak, de ezeknek nagyjából csak a fele jut el az 5.-6. napig.
Az embriók fejlődését 24 vagy 48 óránként ellenőrzik és legkésőbb a petesejt leszívás után 5. vagy 6. napon választják ki a beültetésre kerülő embriót vagy embriókat.
Embrióbeültetés (embriótranszfer, ET)
Az embrióbeültetésre a tüszőleszívás utáni 2., 3. vagy 5. napon kerülhet sor. Az embriókat műanyag katéter segítségével, a méhnyakon keresztül a méh üregébe helyezik. Ez általában néhány perces, fájdalommentes beavatkozás. Annak mérlegelése, hogy hány embrió kerüljön beültetésre (1-4), függ az embriók minőségétől, a női életkortól és a korábbi eredménytelen kezelések számától.
A lombikbébi beavatkozások nagyobb részénél egynél több embrió indul fejlődésnek, így a beültetés előtt megfelelő értékelési szempontok (osztódás sebessége, morfológiai jellemzők) figyelembevételével választják ki a beültetésre legalkalmasabb embriót vagy embriókat. Nagyon fontos, hogy a páciens számára optimális lehetőséget válasszuk ki a beültetés szempontjából. Egyrészt a beültetés időpontját (második, harmadik, negyedik vagy ötödik nap), másrészt a beültetett embriók számát kell az összes fontos szempont figyelembevételével meghatározni.
Korábban az embriótranszfereket kizárólag a megtermékenyítést követő második vagy harmadik napon végezték. Az 1990-es évek végén sikerült megfelelő táptalajt fejleszteni a nyolcsejtes stádiumot követő embrionális fejlődés támogatására. Az ötödik napon, hólyagcsíra (blasztociszta) stádiumban végzett beültetés megfelelő feltételek mellett nagyobb esélyt jelenthet a teherbeesésre. Az ötödik napi beültetésre általánosan akkor van jó esély, ha a harmadik napon legalább három jó szerkezetű 6-8 sejtes embriót lehet megfigyelni. Sajnos ebben az esetben sincs rá garancia, hogy ötödik napra biztosan lesz blasztociszta stádiumú embrió.
Kevesebb jó szerkezetű embrióval is meg lehet próbálni a blasztociszta transzfert, de az esélyek ilyenkor rosszabbak. Előfordulhat, hogy egy páciens embriói kevésbé tudnak alkalmazkodni az in vitro tenyésztés körülményeihez. Ilyenkor mindenképpen érdemesebb korábbi időpontban (második vagy harmadik napon) elvégezni az embriótranszfert, mert a hosszabb tenyésztési idő kedvezőtlen az embrióknak.
A beültetésre kerülő embriók számát a páciens életkorának, anamnézisének, az adott ciklus paramétereinek, az embriók fejlődési stádiumának és minőségének figyelembe vételével kell meghatározni. A cél lehetőség szerint egyes terhesség elősegítése. 35 éves kor alatt, kiváló minőségű blasztociszta esetén egy embrió beültetése javasolt, ezt követően további hormonpótlás szükséges.
Az embrióbeültetés után otthonába távozhat és ott a normál életvitel folytatható. Terhesség létrejöttét a beültetést követően 11-13 nappal vérvétel útján igazolják.
Asszisztált hatching (AH)
Az embriók tenyésztése során az őket körülvevő külső burok (zona pellucida) keményebbé válhat. Ez akadályozhatja az embrió beágyazódását a beültetést követően. Az implantáció elősegítése érdekében a zona pellucidán rést nyitnak. Ma már szinte minden klinikán korszerű mikrosebészeti lézer alkalmazásával végzik az asszisztált hatching-et. A beavatkozást a következő esetekben rutinszerűen elvégzik a beültetés előtt:
- vastag zona pellucida (>15 µm)
- anyai életkor (>35 év)
- emelkedett bazális FSH
- több sikertelen IVF-ET kezelés
Mikrosebészeti lézer szakszerű alkalmazásával a beavatkozás semmilyen kockázatot nem jelent az embriókra nézve. A szakirodalomban viszont találunk tudományos publikációkat, amiben a szerzők kapcsolatot találtak az asszisztált hatching alkalmazása és az egypetéjű ikerterhességek gyakoribb előfordulása között. Az utóbbi években megkérdőjeleződött az AH hatékonysága, mert egyre több tanulmány nem találta igazoltnak, hogy a kezelések kimenetelét érdemben javítaná. Ennek oka részben az is lehet, hogy a mai inkubációs körülmények lényegesen hatékonyabbak, mint az évtizedekkel ezelőttiek, így az embriók kevésbé igénylik az ilyen kiegészítő támogatást.
Embrió mélyhűtés és fagyasztott embriótranszfer (FET)
Az IVF beavatkozások jelentős részénél több embrió indul fejlődésnek, mint amennyit beültetnek. A beültetésre nem kerülő, jó minőségű embriók mélyhűtése lehetővé teszi, hogy azokat későbbi időpontban ültessék be. Így nincs szükség újabb IVF kezelésre. Régebben ún. lassú fagyasztási technikát alkalmaztak az embriók mélyhűtésére. Az utóbbi 15 évben egy új módszer, az ún. vitrifikáció átvette a fagyasztás helyét.
Ennek az a lényege, hogy az 1-2 µL-es mintát közvetlenül cseppfolyós nitrogénbe (-196 °C) merítik. Ilyenkor a kis térfogatú, viszkózus folyadékcsepp az embriókkal együtt olyan gyorsan hűl le, hogy a vízmolekulák nem tudnak jégkristályba rendeződni, hanem üvegszerű állapotban dermed meg. A módszer innen kapta a nevét. Vitrifikációs technika alkalmazásával a mélyhűtött embriók több mint 90 %-a túléli a mélyhűtést és felengedést (szemben a korábban használ ún. lassú fagyasztással, ahol ez 50-60% körül volt).
Életmódi tényezők és a stimuláció sikere
A sikeres lombikprogramhoz nem csak a gyógyszerek és az orvosok tudnak hozzájárulni, de a páciensek is sokat tudnak tenni az étrendjükkel és életmódjukkal. Ebben a részben arról olvashatsz bővebben, mi az amit az optimális tápanyag bevitelen túl tehetsz, hogy minél nagyobb legyen az esély a sikeres babavárásra.
Célozd meg az egészséges testsúlyt
A túlsúly és a soványság is felboríthatja a hormonháztartást, leállíthatja a normális menstruációs ciklust, megzavarhatja az ovulációt, és negatívan befolyásolhatja a termékenységet. Kutatások kimutatták, hogy a túlsúly és az elhízottság hatással lehet a petesejt minőségre és csökkentheti az eredményes lombikbébi-kezelés esélyét.
Több kutatás is azt állapította meg, hogy a túlsúlyos és elhízott nőknek más típusú vagy más dózisú gyógyszerekre van szüksége a lombikbébi-kezelés során, mint az egészséges testsúlyú nőknek. (A kezelések során ezekkel a gyógyszerekkel érik el, hogy a megfelelő minőségben, egyszerre több petesejt is megérjen és a petefészkekből kinyerhető legyen.) A testtömeg-index (BMI) növekedésével az embrióbeágyazódási arány, és a sikeres terhesség kihordásának esélye is csökken.
Kutatások alapján már 5-10%-os testsúlycsökkenés is olyan hormonális, metabolikus változásokat eredményezhet, amelyek jelentősen javíthatják a termékenységet. Az egészséges testsúly egyúttal a terhességi komplikációk, például koraszülés, terhességi cukorbetegség, preeklampszia, és bizonyos születési rendellenességek kockázatát is csökkenti.
A normál BMI 18,5 és 24,9 között van, 18,5 alatt soványságról, 25 és 29,9 között túlsúlyról, míg 30 és afeletti érték esetén elhízottságról beszélünk. BMI = testsúly (kg) / testmagasság (m) négyzete.
Légy fizikailag aktív
Kutatások alapján a mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás pozitív hatással van a termékenységre, elősegíti a fogantatást és a lombikbébi-kezelés sikerét is. A rendszeres testmozgás különösen sokat segíthet a teherbeesésben és egészséges terhességben akkor, ha elhízott vagy.
Fontos azonban, hogy nem szabad túlzásba vinned az edzést, vagy mozgásszegény életmódból egyik napról a másikra intenzív edzésekre váltanod. Mindegy, hogy egészséges testsúlyú, elhízott vagy éppen sovány vagy, ha régóta nem mozogtál, akkor csak szép lassan, fokozatosan kezdj neki. Kutatások szerint az intenzív kardió edzés, illetve a heti 4 vagy több óra edzés már negatív hatással van a termékenységre.
Egy 2018-as áttekintő és elemző tanulmány 8 korábbi kutatás (összesen 3863 lombikprogramban részt vevő meddő pár) alapján arra jutott, hogy a lombikbébi-kezelés (IVF/ICSI) előtt végzett női fizikai aktivitás összefüggésben áll a sikeres terhességek arányának növekedésével. Emellett a beágyazódási arányt is enyhe, de statisztikailag nem jelentős mértékben növelheti.
A mérsékelt intenzitású, kíméletes (low-impact) edzés még a petefészek-stimuláció ideje alatt is megengedett. De fontos, hogy az edzés ne vonjon el túl sok vért és oxigént a petefészektől. Ha edzés közben gond nélkül tudsz beszélni, de énekelni már nem, akkor megfelelő az intenzitás.
Mivel az edzés nagyon hatékony stresszoldó is, ezért sem szabad elhanyagolni, még lombikbébi-kezelés idején sem. A cél az, hogy megtaláld azt az ideális egyensúlyt, ahol nem terheled túl a szervezetedet, viszont támogatod a sikeres fogantatást és beágyazódást. Célt tűzd ki a napi 30 perc edzést, a hét 5 napján. A kezelés ideje alatt csökkentheted az edzések számát és/vagy intenzitását, ha aggódsz amiatt, hogy ez hatással lehet a kezelésre vagy orvosod is ezt tanácsolja.
Nem muszáj edzőterembe járnod vagy sok pénzt elköltened ahhoz, hogy elég mozgáshoz juss: a séta, a könnyed kocogás, a jóga, a Pilates, az úszás vagy a biciklizés is tökéletesen megfelel a célra. A kettlebell súlyzókkal vagy egyéb nehéz súlyokkal végzett edzéseket, az ugrálással, szökelléssel és futással járó aktivitásokat mindenképpen kerüld a lombikbébi-kezelés ideje alatt.
A hormonok hatásmechanizmusai
Kerüld a káros szokásokat
- Dohányzás: Az első és legfontosabb dolog, hogy NE dohányozz! Felesleges is részletezni, hogy mennyire káros a dohányzás az egészségedre és termékenységedre nézve, hiszen ezek ma már közismert tények. De azt érdemes kiemelni, hogy lombikbébi-kezelés esetén felére csökkentheti a siker esélyét az, ha egy pár női vagy férfi tagja dohányzik!
- Alkohol: Legjobb, ha az alkoholt is kerülöd, az eddig publikált tanulmányok többsége szerint ugyanis már a mérsékelt alkoholfogyasztás is negatív hatással lehet a lombikbébi-kezelések kimenetelére. Egyes kutatások szerint napi egy alkoholos ital csökkentheti a kinyert petesejtek számát és a teherbeesés esélyét, valamint növelheti a vetélés kockázatát. Egy 2011-es kutatás szerint ha egy pár mindkét tagja legalább heti 4 alkoholos italt fogyaszt, az 21%-kal csökkentheti az élveszületés esélyét.
- Kávéfogyasztás: A kávéfogyasztásra sem árt odafigyelni: a túlzott koffeinbevitel nem tesz jót a szervezetednek és a meddőségi kezelésre is hatással lehet. Már számos tudományos vizsgálat foglalkozott a kérdéssel, amelyekből azt lehet megállapítani, hogy a mérsékelt koffeinfogyasztás (napi 1-2 csésze kávé) nincs semmilyen hatással a lombikbébi-kezelés kimenetelére. Szakértők azt javasolják, hogy a babát tervező vagy terhes nők tartsák 200 mg alatt a napi koffeinbevitelüket.
tags: #mersekelt #petesejt #stimulacio