Victor-Marie Hugo élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással volt királypárti meggyőződésű édesanyja és tábornok apja, aki Napóleon seregében szolgált. Irodalmi példaképének François-René de Chateaubriand-t tartotta. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága, óriási ambíciók feszítették. Kevés irodalmi karriert jellemzett ilyen fiatalkori öntudat és tisztánlátás. A gyermek Hugo nagyon szerette édesanyját, verseit mindig neki olvasta fel először. Az 1831-ben megjelent életrajzi ihletésű Őszi lombok kötetében bevallotta, hogy amikor mindenki elhagyta őt, csak édesanyja maradt mellette.
Victor Hugo költői pályájának kezdeti szakasza és a romantika térhódítása
Az 1830-at megelőző évtizedben már a költőké a vezető szerep. Alphonse de Lamartine harmincéves, amikor először (név nélkül) kiadja a Költői elmélkedéseket (Méditations poétiques, 1820), s csak sikerük láttán vállalja a szerzőséget. Igazán jelentőset azonban első kötetével hozott létre, annak ellenére, hogy abban látszólag semmiben sem hozott újat: nem voltak igazán új témái, nem újította meg a költői nyelvet, sem a verselés technikáját. Tudott azonban valamit, legalábbis a kötet legszebb darabjaiban, amit előtte senki: élettapasztalatokból építkező lírai énjét megragadó képekben és tiszta verszenében kifejezni.
Hugo korán megnyilvánult írói elhivatottsága, royalista, katolikus versekkel kezdett. Az 1820-ban meggyilkolt Berry hercegének haláláról írt ódáját XVIII. Lajos 2000 frank évi kegydíjjal jutalmazta. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel. A Bourbonokat dicsérő versekért a király évi 1000 frank kegydíjban részesítette. Ekkor mindössze 19 éves volt. Pályakezdése 1830-ig terjed, amikor a romantikus dráma diadalra vitelével - az ’Hernani-csata’ - és sikeres történelmi regényével - A párizsi Notre-Dame (1831) - a liberális-romantikus ifjúság vezére lett.
Hugo egész költészetére jellemző a színes és áradó előadásmód, a gazdag nyelv, a patetikusság és a mesteri verselés. Elvetette a klasszicista eszményeket és a kötelező szabályokat. Egyetlen szabályként a természet általános törvényét jelölte meg. A költő feladata szerinte nem a szépség, hanem a jellemző dolgok megragadásában rejlik. A verselésen kívül, amelyet gyakran igen szabadon alkalmazott, a romantikus költői teremtés pártján állt. Verseiben is hitet tesz a szabadság és a forradalom eszményei mellett (A júliusi forradalomra), a közéleti témák lírai hevülete a hatásosság feltétele volt.
Hernani de Victor Hugo : résumé détaillé et analyse
Az Őszi lombok (1831) mint Victor Hugo lírájának meghatározó darabja
Hugo költészetének igazi gazdagságát a következő négy kötet tárja fel: Őszi lombok (1831), A szürkület énekei (1835), A lélek hangjai (1837), és Fények és árnyak (1840). Victor Hugo áradó lírája két forrásból táplálkozik: belső érzéseiből és a külvilágból, a társadalmi problémákból. Boldogságvágy, természetkultusz, elmúlás, szerelem, családi élet, az önéletrajz témái a korabeli romantikus költőkön túlmutatva filozófiai távlatú víziókká fejlődnek. A közéleti inspiráció a legkülönbözőbb versekben tapintható ki: a költő elkötelezettsége, prófétai, látnoki szerepe, történelemszemlélet, Napóleon-kultusz, zsarnokellenesség, humanitárius-szocialisztikus gondolatok, hagyománytisztelet, egyenlőség-eszme, utópizmus, a világszabadság eszméi jellemzik költészetét.
Az Őszi lombok versei Bièvres-ben, a Château des Roches kastélyban születtek, ahol a költő gyakran tartózkodott Bertin l’Aîné vendégeként. Ez a kötet a lírai én megragadó képekben és tiszta verszenében való kifejezésének példája, ahol az élettapasztalatokból építkező lírai hang szólal meg olyan darabokban, mint A tó, A magány, A völgy és Az ősz.
Például, A tó című vers egy hajdanvolt szerelem és a meghalt kedves emlékét idézve az egész természetet hívja tanúnak, míg A magány utolsó strófája olvastán nem lehet nem gondolnunk Verlaine Őszi énekére. Ez a kötet nemcsak a személyes élmények megverseléséről szól, hanem a látomásosság és a meditatív alkat is megmutatkozik benne.
Hugo későbbi lírai kötetei és azok tematikája
Hugo fedezte fel a franciák számára a Kelet egzotikumát. Nevezetes verseskötetei a Keleti énekek (1829), a Fenyítések (1853) és a Századok legendája (1859-ben induló sorozata), amely valójában kiseposzok halmaza az emberiség múltjáról és lehetséges jövőjéről. A Keleti énekek (1829) a kor divatos egzotizmusát fejezi ki bravúros ritmikájú, festői versekben, melyeken a görög szabadságharc hatása is érződik. A Szemlélődések (1856) az érett Hugo lírájának kiteljesedése, melyben saját művészi-gondolati útját énekli meg. A Századok legendája reprezentatív költeménye Az éj, az éj, az éj, amely a látomás törvényei szerint időtlenné tágul, és az emberiség bűnösségtől a megigazulásig, a gyűlölségtől a testvériségig vezető útját ábrázolja.
| Cím | Megjelenés éve | Főbb jellemzők |
|---|---|---|
| Ódák | 1821 | Királypárti és katolikus versek, korai írói elhivatottság. |
| Keleti énekek | 1829 | Exotikus témák, bravúros ritmika, görög szabadságharc hatása. |
| Őszi lombok | 1831 | Életrajzi ihletésű, belső érzések és természettisztelet. |
| A szürkület énekei | 1835 | Romantikus témák gazdag kibontása. |
| A lélek hangjai | 1837 | Személyes élmények, családi tragédiák, apja és bátyja emléke. |
| Fények és árnyak | 1840 | Romantikus témák, filozófiai távlatú víziók. |
| Fenyítések | 1853 | III. Napóleont támadó politikai szatíra. |
| Szemlélődések | 1856 | Az érett Hugo lírájának kiteljesedése, művészi-gondolati út megéneklése. |
| Századok legendája | 1859 | Kiseposzok az emberiség múltjáról és jövőjéről, látomásosság. |
Hugo drámai és regényírói munkássága
A romantikus drámaelmélet kérdéseit a nevezetes Cromwell-előszóban (1827) fogalmazza meg Hugo: elveti a klasszikus tragédia „hármas egységét”, keveri a komikus és tragikus műfajt, bevezeti a „couleur local”, a „helyi színezet” fogalmát, azaz a történelmi hűséget, a „csúf” és a „groteszk” esztétikai kategóriáit, helyt ad a politikumnak a drámában. Gazdag drámai terméséből a bemutatón nagy botrányt kavart Hernani (1830) és A királyasszony lovagja (1838) maradt a legélőbb. Az Hernani előszavában fogalmazza meg Hugo a romantika esztétikájának lényegét: „A romantika ... igazi meghatározása szerint nem más, mint a liberalizmus az irodalomban. Szabadság a művészetben, szabadság a társadalomban: íme a kettős cél, amelyre minden következetes és logikus szellemnek törekednie kell”.
Hugo kilenc regényt írt. Regényei nem szórakoztató írások, hanem szinte mindig eszmék szolgálatában állnak. Első nagy regényében (A párizsi Notre-Dame) a középkorvégi Párizs történeti tablóját festi meg, s drámáihoz hasonlatosan a népet, az egyszerű származású embereket teszi főszereplővé; regényszerkesztésében is megfigyelhető a műfajok keverése. Humanista és szociális eszméit a 40-es években elkezdett és 1862-ben befejezett monumentális művében, A nyomorultak című regényében fogalmazza meg. Ez az enciklopédikus alkotás a restauráció korában játszódik, és a nyomorultak eposza: Jean Valjean lelki átalakulásáról, Fantine sorsáról, és a legendás Gavroche-ról szól. Az emberi szív tiltakozása ez a regény minden igazságtalanság, nyomor és szegénység ellen.