A vetélés okai, jelei és kezelési lehetőségei

A spontán vetélés a terhesség viszonylag gyakori komplikációja, amely sajnos sok nőt érint. Annak ellenére, hogy rendkívül megterhelő testi és lelki szempontból egyaránt, fontos tisztában lenni az okokkal és jelekkel, hogy megfelelő támogatást és kezelést nyújthassunk az érintettek számára. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a vetélés hátterét, tüneteit és azt, hogy mikor érdemes orvoshoz fordulni.

Mi az a spontán vetélés?

A vetélés (latinul abortus spontaneus) az emberi megtermékenyített petesejtnek idő előtti elhajtása az anya méhéből. Definíció szerint a terhesség 20. hete előtt befejeződő terhességet nevezzük vetélésnek, illetve azt, amikor az időpont ugyan későbbi, de a magzat 500 grammnál kisebb súlyú. (Ha például a kilökődés a 23. héten történik, de a magzat csak 400 grammos, akkor még vetélésről beszélünk.) A vetélés szempontjából vízválasztónak tekinthető a betöltött 24. hét. A legtöbb vetélés a terhesség igen korai szakaszában következik be, nagyon sokszor még terhességi teszt sem készült ilyenkor. Ennek az oka az, hogy a terhesség a legkorábbi szakaszában a legsérülékenyebb.

Klinikailag felismert terhességeknél a 20. hét előtt 8-20 százalékos eséllyel fordul elő vetélés. A korábban már szült nőknél a vetélés kockázata alacsonyabb: nagyjából 5 százalékos. A spontán vetélés kockázata a 15. terhességi hét után 0,6 százalékra csökken. A gyakoriság több tényezőtől, egyebek mellett az anya korától függ: minél idősebb valaki, annál gyakoribb a vetélés.

Fel nem ismert vetélések

Vannak fel nem ismert vetélések is, amelyek nem sokkal a megtermékenyülést követően, még a terhesség megállapítása előtt (a terhességi teszt használatát megelőzően) történnek. A vetélésnek konkrét okai és rizikótényezői vannak. A legtöbb esetben a petesejt megtermékenyülését követő napokban fellép a kilökődés. Az ennyire korai vetélést a legtöbbször észre sem vesszük, hiszen még a terhesség tünetei, gyanújelei sem alakultak ki és a menstruációval együtt ürül a petesejt is.

A vetélés okai és rizikófaktorai

A spontán vetélés hátterében számos ok állhat, amelyek lehetnek genetikai, anatómiai, hormonális vagy külső környezeti tényezők. Az alábbiakban a leggyakoribb okokat mutatjuk be:

Genetikai rendellenességek

Az esetek közel felében kromoszóma-rendellenességek állnak a háttérben, amelyek akadályozzák az embrió megfelelő fejlődését. A vetélést az esetek 50 százalékában ezek váltják ki. A Turner-szindróma (amely kizárólag lányokat érintő genetikai rendellenesség) például a terhességek zömében - a becslések szerint mintegy 98 százalékában - a terhesség korai szakaszában vetéléssel végződik.

A terhesség első trimeszterében az összes vetélés közel 50%-a kromoszóma-rendellenességek miatt következik be. A megtermékenyítés alatt, amikor a petesejt és a spermium összeér, két kromoszómakészlet is egyesül. Ha azonban egy petesejtnek vagy spermiumnak több vagy kevesebb kromoszómája van a normálisnál, a magzatnak páratlan számú kromoszómája lehet. Ahogy a megtermékenyített petesejt magzattá fejlődik, sejtjei többször osztódnak és szaporodnak, és előfordulhatnak rendellenességek. A legtöbb kromoszómaprobléma véletlenül alakul ki.

Hormonális problémák

A progeszteron alacsony szintje vagy egyéb hormonális zavarok, mint például a policisztás petefészek szindróma (PCOS), befolyásolhatják a terhesség megtartását. A sárgatest-elégtelenség azt jelenti, hogy ha a sárgatest a ciklus során nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).

Anyai betegségek és fertőzések

Különböző krónikus betegségek, mint például cukorbetegség, pajzsmirigy-rendellenességek vagy magas vérnyomás, növelhetik a vetélés kockázatát. A bakteriális agyhártyagyulladást okozó Listeria monocytogenes szintén okozhat vetélést, de ez az egyik legsúlyosabb következménye a brucellózisnak is (amely baktérium okozta betegség). A Cytomegalovírus-fertőzés a terheseket különösen veszélyezteti: ez esetben a kórokozó a magzat károsodását okozhatja, de kiválthat vetélést is.

Jelentkezhet vetélés antifoszfolipid szindróma (APS) miatt is. Ennél a méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök, illetve az antitesteknek méhlepényre közvetlenül kifejtett, de részleteiben még kevéssé ismert károsító hatásai okozzák a vetélést. Bekövetkezhet vetélés mindezeken túl alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT) miatt is. Ennek a magzat vagy újszülött agyvérzése mellett legsúlyosabb kockázata az úgynevezett középidős (13-23. hét) vetélés. Az ivarcsatorna (hüvely-méh) fertőzés is okozhat vetélést. Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik.

Anatómiai rendellenességek

A spontán vetélésnek oka lehet a méh nem megfelelő anatómiája is. Lehet például olyan méhnyálkahártya alatt található képlet vagy például polip, illetve miómagöb, amely miatt a megtermékenyült petesejt nem tud megfelelően beágyazódni. Léteznek olyan méhfejlődési rendellenességek is, amelyek sorozatos spontán vetélést okoznak - ilyen például a méhsövény. Szó lehet úgynevezett méhösszenövésről (Asherman-szindrómáról) is, amely szintén vetéléshez vezethet. A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik.

Külső tényezők

A rizikótényezők közül a dohányzást és az alkoholfogyasztást kell kiemelni, de emeli a kockázatot a kábítószer-fogyasztás, különösen a kokain használata is. A nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása a fogantatáskor szintén emeli a rizikót, ahogyan a túlzásba vitt kávéfogyasztás is (1000 mg fölötti koffeinmennyiségnél). A terhesség ideje alatti dohányzás jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát. A lisztérzékenység (cöliákia) és az extrém túlsúly szintén növeli a kockázatot, de ilyen hatása lehet az alacsony folátszintnek is. A korábbi spontán vetélés szintén növeli a kockázatot, ahogy az is, ha az ovuláció és a beágyazódás között több mint 10 nap telik el.

Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a szexuális aktivitás, a testmozgás, feszültség vagy a fogamzásgátló tabletták hosszan tartó használata a vetélés okai. Bármi legyen is a helyzet, elengedhetetlen, hogy ne hibáztassuk magunkat a vetélésért.

Egy kutatás szerint már heti néhány pohár alkohol negatívan befolyásolja a mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhességek kimenetelét. Heti egy üveg fehérbor 26 százalékkal csökkenti azoknak a pároknak az esélyét, akik mesterséges megtermékenyítéssel próbálkoznak, derült ki egy nemrégiben közzétett amerikai kutatásból. Míg a nőknek a fehérborról, addig a férfiaknak a sörről kellene lemondaniuk a kritikus időszakban. A vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy a lombikbébi programban résztvevőknél még a minimális alkohol is befolyást gyakorol a terhességre: a férfiaknál az életképes spermák számára van negatív hatással, a nőknél pedig a vetélés kockázatát növeli.

A Harvardon végzett kutatás során, amelyben 2500 pár vett részt, kiderült, hogy azok a nők, akik a mesterséges megtermékenyítés ideje alatt heti egy alkalomnál többször fogyasztottak fehérbort, 24 százalékkal kisebb volt az élveszülés valószínűsége, mint az alkoholt nem fogyasztók esetében. A magzat beágyazódásának esélye pedig 23 százalékkal volt kisebb. Amennyiben mindkét szülő hat egységnél (két nagy pohár bor, három korsó sör) több alkoholt fogyasztott el hetente, az élveszülés esélye 26 százalékkal csökkent. (Az eredményeknél figyelembe vették a szülők korát, valamint hogy dohányoznak-e illetve túlsúlyosak-e.)

A vetélés jelei és tünetei

A vetélés tünetei változóak lehetnek, de az alábbi jelek figyelmeztetőek lehetnek:

• Hüvelyi vérzés: Ez lehet enyhe barnás pecsételés vagy erős, menstruációszerű vérzés. A vérzés mértéke és időtartama eltérő lehet. Ha egy kismamának vérzése van (ez lehet barnás pecsételés vagy bővebb vérzés) és görcsöl, mindenképpen fel kell keresnie orvosát, hogy megnézhessék, vetélésről van-e szó vagy sem. Egy barnás pecsételés nem feltétlen jelez vetélést, a bő vérzés viszont már nagyon veszélyes állapot. A komplett vetélés akár otthon is lezajlik bő menstruációs jellegű vérzéssel, de ebben az esetben is szükség van orvosi vizsgálatra. Az inkomplett vetélésnél (tehát amikor a méh nem képes kellőképp összehúzódni és kiürülni) a vérzés folyamatos is lehet, a kismama nagyon rossz állapotba kerülhet, kivérezhet. A vérzés néha igen erős lehet és veszélyeztetheti az anya életét is.
• Alhasi fájdalom: Hörgő, menstruációszerű görcsök jelentkezhetnek, amelyek lehetnek enyhék vagy kifejezetten erősek. A rendszeresen jelentkező alhasi görcsök, melyek akár derékba sugárzó fájdalomként is jelentkezhetnek, pihenésre, magnéziumra nem múlnak, esetleg vérzéssel, gyengeséggel, rossz közérzettel, vagy egyéb panasszal járnak, mielőbbi orvosi vizsgálatra adnak okot.
• Váladékozás: Szövetdarabok vagy magzatburok darabkáinak távozása a hüvelyből. Megeshet, hogy vetélésnél a magzatburkok megrepedésével előbb csak a magzatot hajtja ki magából a méh, és a pete többi részei, a lepény és a burkok visszamaradnak. A vérzésen kívül veszélyes, ha a petében vagy a méhűrben visszamaradt peterészletek rothadásnak indultak, amikor az anya szervezete vérmérgezésnek van kitéve, aminek első jele a láz, második a bűzös kifolyás a nemi szervekből.
• Egyéb tünetek: Hát- vagy derékfájdalom, gyengeség, láz, és a terhességi tünetek, mint például az émelygés hirtelen megszűnése.

Mikor forduljunk orvoshoz?

A vetélés gyanúja esetén mindig forduljunk orvoshoz, főleg, ha az alábbi tüneteket tapasztaljuk:

• Erős vérzés, amelyhez nagyobb mértékű alhasi fájdalom társul.
• Magas láz vagy hidegrázás.
• Szövetdarabok távozása.

Az orvosi vizsgálat során ultrahang és/vagy vérvizsgálat segítségével állapítható meg a vetélés tényleges bekövetkezése, illetve annak okai. Vetélésnél az orvosok általában már a fizikai vizsgálatnál is látják, hogy a méhszáj nyitva van, akár ujjnyira is. A vetélés diagnózisát ultrahangvizsgálattal állítják fel. A vizsgálatot akkor végzik el, ha a kismama vérzéssel és görcsös panaszokkal érkezik a kórházba. Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, akkor nem lehet vetélésről beszélni. Ha a kismama minimális pecsételéssel és enyhe görcsökkel érkezik, de az ultrahangvizsgálat szerint nincs szívműködés, akkor elmaradt vetélés állapítható meg. Megesik, hogy a kismama úgy érkezik, hogy már hoz magával szövetdarabokat is. Ilyenkor az inkomplett vetélést az ultrahangvizsgálat után a kórházban befejezik. Ha a kismama komplett vetéléssel érkezik a kórházba, akkor jellemzően szintén hoz szövetdarabokat.

A terhesgondozó végezhet egy ultrahang tesztet a vetélés megerősítésére. Ezek a tesztek ellenőrzik a magzat szívverését vagy a sárgájazsák jelenlétét. Vérvizsgálat javasolt a vetélés ellenőrzésére, mivel a teszt a humán chorion gonadotropint (hCG), a placenta által termelt hormont méri. Az alacsony hormonszint vetélést jelez.

A vetélés típusai

A vetélésnek több típusa létezik, melyeket a tünetek és a terhesség állapota alapján különböztetünk meg:

A vetélés kezelése

A spontán vetélés kezelése attól függ, hogy az elhalt magzat magától távozik-e, vagy pedig orvosi beavatkozás szükséges az eltávolításához. Ha előbbiről, tehát komplett vetélésről van szó, akkor nincs szükség külön kezelésre.

Ha elmaradt vetélésről beszélünk, akkor kis várakozási idő után - akár a spontán vetélés lehetőségét megtartva - történik a műszeres befejezés. Ha az elmaradt vetélést követően sem történik vetélés, vagy inkomplett vetélésről van szó, akkor műszeres befejezésre van szükség. A műszeres befejezést műtéti körülmények között, altatásban végzik. Ha az érintett korábban már szült, akkor a méhszájat nem szükséges érlelni (tágítani), viszont ha még nem történt szülés, akkor a méhszájat mechanikus módszerekkel vagy gyógyszeresen tágítani kell. Az orvos által végzett bármely beavatkozás során a méhnyakot kitágítják, és a megmaradt szöveteket óvatosan leszívják vagy kikaparják a méhből.

A vetélést tünetileg progeszteronpótlással lehet kezelni, de a hüvelyi vérzés csillapításához szükség lehet vérzéscsillapítókra is. Gyulladásos eredet gyanúja esetén antibiotikumot is alkalmaznak.

A vetélésnek csak ritkán van szövődménye, a teherbeesés már a következő ciklusban is lehetséges. Akkor is így van, ha a vetélést műszeres beavatkozással fejezik be. Ez azért lehetséges, mert az érintett területek nagyon gyorsan regenerálódnak, és hamar helyreáll a hormonrendszer működése is. Szövődmény akkor lehet, ha a vérzés miatt a várandós kismama kivérzett állapotba kerül. Ilyen esetekben szükség lehet véradásra is.

Ismétlődő vetélések kivizsgálása és kezelése

Ha a vetélések ismétlődnek, és két egymást követő spontán vetélés történik, akkor már javasolt a teljes kivizsgálás. A habituális vetélés nem önálló betegség, hanem számos betegség következménye lehet. Az alapbetegségeket 5 csoportba sorolhatjuk:

1. Sárgatest-elégtelenség: A magzat beágyazódásáról a megrepedt tüsző helyén keletkező sárgatest gondoskodik progeszteron termelése révén. Amennyiben a progeszteron termelése elégtelen, a méhnyálkahártya alkalmatlan lesz a beágyazódásra.
2. Fertőzött ondó: A nyakcsatorna a fertőzött ondót felismerve heveny nyakcsatorna-gyulladást alakíthat ki, ami vetéléshez vezethet.
3. Nőgyógyászati betegség: Méhfejlődési rendellenesség (kétszarvú méh, méhüregi sövény), méhizom-daganat (leiomyoma uteri), méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis), nyakcsatorna elégtelenség, méhösszenövések.
4. Valamelyik szülőnél fennálló kromoszóma rendellenesség: Az ivarsejtek osztódásakor előfordulhat, hogy az utód géntöbbletet vagy génhiányt mutató kromoszómát örököl, ami vetéléshez vezethet.
5. Immunológiai összeférhetetlenség: Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blockoló antitestek képződése.

A kivizsgálás során ezeket mind fel kell deríteni és amennyiben körvonalazódik valamilyen eltérés, annak kezelésével elősegíthető az egészséges terhesség. Az esetek közel felében azonban nem derül fény a habituális vetélés okára, ilyenkor a pszichológiai segítségnyújtásra, a stressz csökkentésére és a lelki támogatásra helyeződik a hangsúly.

A vérrögképződési hajlamot növelő tényezők is a habituális vetélés hátterében állhatnak, mint például a Leiden mutáció vagy az antifoszfolipid szindróma (APS).

A vetélés megelőzése

A vetélést az egészséges életmód, a megfelelő táplálkozás, a testmozgás és a stressz kerülése segít megelőzni, illetve fontos a rizikót növelő alapbetegségek kezelése is.

A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.

Néhány lépéssel csökkenthető a kockázat:

• Egészséges életmód fenntartása, amely magában foglalja a dohányzás és alkoholfogyasztás kerülését.
• Rendszeres orvosi ellenőrzés és a terhesség alatti vitaminbevitel biztosítása (pl. folsav).
• Krónikus betegégek megfelelő kezelése és karbantartása.
• Fertőzések megelőzése és időben történő kezelése.

tags: #veteleskor #milyen #a #bor