A vetélés minden kismama rémálma, és bár félelmetes, nem ritka jelenség: minden 4-5. terhesség vetéléssel végződik. Az első trimesztert tekintik általában vízválasztónak, és ha a kritikus 12 hetet sikerül túlélni, jelentősen csökken a baba elvesztésének valószínűsége. Az első három hónapban azonban bármi megtörténhet, ezért fontos ismerni a vetélés tüneteit, hogy tudjuk, mikor van baj - és mikor nem kell aggódni.
Hogyan történhet meg a vetélés?
A vetélés többféleképpen is végbemehet. Bár sokan a vérzésre és az embrió spontán kilökődésére gondolnak, nem minden esetben történik így. Előfordulhat, hogy minden látható jel nélkül, méhen belül elhal a terhesség, és a kilökődés csak később indul meg, vagy műtéti beavatkozásra van szükség a méh kiürítéséhez. Ezért nincs egyetlen, minden esetre érvényes válasz arra, hogy honnan lehet tudni, ha elvetélünk, hiszen a tapasztalatok eltérőek lehetnek. Van, akinél egyáltalán nem jelentkeznek tünetek, és csak ultrahangon derül ki a baj. Másoknál a tünetek változatosak lehetnek, és nagymértékben függnek a terhesség korától.
A vetélés általános jelei
Természetesen vannak olyan általános jelek, amelyek a legtöbb spontán kilökődéssel járó vetélésnél tapasztalhatók. Ezek közé tartozik a vérzés, az alhasi vagy hátfájdalom, a méhösszehúzódások, a terhesség jeleinek hirtelen megszűnése, vagy vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása. Azonban nem biztos, hogy mindegyik tünet jelentkezik egy vetélés során, és előfordulhatnak nem tipikusnak számító jelek is.
Rosszat jelent, ha már nem érzem a terhességi tüneteket?
Az első trimeszterben a terhesség tünetei, mint az émelygés, hányinger vagy fáradtság, gyakran erőteljesek. Sok kismama aggódik, ha ezek a tünetek hirtelen megszűnnek. Azonban ez nem feltétlenül jelent rosszat: a tünetek jönnek-mennek, és elmúlásuk önmagában nem jelenti a terhesség leállását. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a tünetek eltűnése a terhesség nem megfelelő fejlődését jelzi. Fontos tudni, hogy akár elhalt terhesség esetén is tapasztalhat a kismama rosszullétet a HCG hormon miatt. Ezért a terhességi tünetek nem tekinthetők irányadónak.
Minden esetben rosszat jelent a vérzés?
A vérzés a kismamák egyik legnagyobb félelme, de nem minden esetben jelenti a legrosszabbat. A terhesség alatti vérzés azonban mindenképpen figyelmet érdemel, és orvoshoz fordulást indokol. A barnás pecsételés még nem a legrosszabb forgatókönyv, de utalhat a kezdetére. A bő, élénk színű vér azonban már komolyabb okot ad az aggodalomra. A vérzés hátterében állhat hormonprobléma, egy elpattant hajszálér, hematóma, vagy a kilökődés megindulása. A legártalmatlanabb esetben csak egy ér pattan el. Hormonproblémák esetén hormonpótlással még megmenthető lehet a terhesség. A hematóma bonyolultabb helyzetet teremthet, és ágynyugalommal, nemi élettől való eltiltással kezelhető. Fontos, hogy a vérzés veszélyességét mindig orvos állapítsa meg.
Van-e segítség, ha megindult a vetélés?
Jelenlegi tudásunk szerint csak akkor tudunk segíteni egy megindult vetélés esetén, ha azt progeszteronhiány okozza. Ilyenkor hormonpótlással támogatjuk a terhességet. Minden egyéb esetben sajnos kevés lehetőségünk van. A korai vetélések nagy része természetes szelekció eredménye: a baba valószínűleg nem fejlődött megfelelően. Bár lelkileg megterhelő, egy vetélés nem jelenti azt, hogy valami nincs rendben velünk. Sajnos bárkivel megtörténhet, és nem ritka. Első alkalom után még nem keresünk okokat, és orvosi engedéllyel, lelkileg felkészülve nyugodtan lehet próbálkozni újra.
A vetélés definíciója és statisztikái
Vetélésről akkor beszélünk, ha a terhesség a várandósság 24. hete - vagy az 500 grammos magzati súly elérése - előtt megszakad. Spontán vetélés esetén az embrió elvesztése külső behatás nélkül következik be. Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel, és jelenleg nincs olyan módszer, amellyel az embrió elvesztése elkerülhető lenne. A spontán vetélések többnyire a várandósság első 12 hetében fordulnak elő; ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.
A spontán vetélés tünetei
A terhesség betöltött 16. hete előtt a vetélés többnyire egyetlen szakaszban történik: a magzat, a burkok és a lepény együtt távoznak. A 16. héttől a vetélés rendszerint kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény. Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg: hátfájdalom, súlycsökkenés, fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás, 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom, barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül, vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből, a terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése. Ha a méh teljesen kiürül, akkor a vetélés teljes (komplett), ha a méh nem ürül ki teljesen, akkor a vetélés tökéletlen (inkomplett). Előfordulhat az is, hogy a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán: ez az ún. missed abortion, amikor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető. Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!
A spontán vetélés kiváltó okai
A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. Gyakori az úgynevezett kémiai terhesség is: az osztódásnak indult rendellenesség (pl. az élettel összeegyeztethetetlen kromoszómadefektus) miatt a méhfalba ágyazódott embrió vérzés kíséretében - a szokásos menstruáció idején - távozik az anya szervezetéből, így sokan nem is tudják, hogy vetélésen estek át. A spontán vetélés kockázatát növelő tényezők: 40 év feletti anyai életkor; dohányzás; drog- és alkoholfogyasztás; túlzott koffeinfogyasztás; véralvadási zavar; cukorbetegség; extrém túlsúly; lisztérzékenység; a pajzsmirigy működési zavarai; policisztás ovárium szindróma (PCOS). További lehetséges okok az alábbiak.
Sárgatest-elégtelenség
Ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására.
Hüvelyi fertőzés
Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét; az így kialakuló gyulladás következtében a burok megrepedhet, ami a magzat kilökődését okozhatja.
Kromoszóma-rendellenességek
Kialakulhat új mutációként, vagy hordozhatja valamelyik szülő; ilyenkor a természetes szelekció révén a spontán vetélés megakadályozza, hogy a magzat súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességgel fejlődjön tovább.
Nőgyógyászati rendellenességek
Vetélést okozhat például a méh fejlődési rendellenessége, a méhnyálkahártya pusztulása, a méhfalak összenövése, esetleg nagy, sok vagy rossz helyen lévő mióma jelenléte is.
Méhnyak-elégtelenség
Lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt, illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
Immunológiai összeférhetetlenség
Ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.
A vetélés diagnosztizálása
A vetélés ténye nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahangvizsgálattal állítható fel. Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is.
A spontán vetélés kezelése
A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel. Teljes vetélés esetén, amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre. Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik.
A vetélés megelőzése
A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség. Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén. Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott: egészséges életmód és táplálkozás; fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése; rendszeres testmozgás; stressz kerülése; alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése.
Gyakrabban láthatunk vetélést idősebb anyai életkorban, ha a páciensnek volt már korábban vetélése, dohányzik (naponta több, mint 10 szálat), vagy alkoholt fogyaszt. Emeli a rizikót a lázas állapot, a túlsúly, az alacsony D-vitamin- és folsavszint, valamint különböző környezeti hatások, mint például a stressz. Az anyai fertőzések, cukorbetegség, elhízás, pajzsmirigy rendellenesség szintén emelik a vetélés kockázatát. Amennyiben a páciens vércsoportja Rh(D) negatív, úgy antiD profilaxisban részesítjük. Ezen kívül szükséges, hogy az embrionális szövetek az anyaméhből távozzanak. Várakozó álláspont szintén elfogadható: ez általában 2 héten belül bekövetkező kiürülést eredményez, de elhúzódhat akár 3-4 hétig is.
A veszteség utáni megbirkózás || A gyász körforgása ismertetve
A műtéti beavatkozást műszeres befejezésnek nevezzük. Ezt vénás altatásban (TIVA) végezzük, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzünk (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart. Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítjük, majd hüvelyi feltárást végzünk (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítjuk, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítjük. A beavatkozást követő 3-4 órával a páciens otthonába távozhat. Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség. A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. A tünetek a fent említetthez hasonló. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad. A műtéti beavatkozást követően 2 hétig kell kerülni az ülőfürdőt, szexuális életet, tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott. Fontos azonban a fizikai felépülésen túl a lelki vonatkozás is. Az embrionális és magzati veszteség - hasonlóan bármilyen veszteséghez - gyászfolyamat megindulásához vezethet. Ez nem törvényszerű, nincsen olyan, hogy valamit „kell” érezni. Elhúzódó hangulatzavar, depresszió esetén szaksegítséget érdemes igénybe venni. Minden nő életében nagyon nehéz időszak a vetélés utáni néhány hét, néhány hónap. Visszarázódni a mindennapi életbe, miközben igyekszik mindenki feldolgozni a történteket, nagy feladat lehet, mivel egy ilyen eseményre nem sokan vannak felkészülve. Sokszor nem is tudják, milyen tünetek jelentkezhetnek a vetélést követő időszakban, mikre kell figyelni, és milyen figyelmeztető jelek miatt kell orvoshoz fordulni, hiszen sajnos egy spontán vetélésnek többféle szövődményei is lehetnek. Ritkán fordulnak elő komplikációk, de mégis jó tisztában lenni azzal, hogy milyen esetekben érdemes orvoshoz fordulni.
Inkomplett vetélés
Spontán vetélést követően előfordulhat, hogy a méh ürege nem ürül ki teljesen. Ez igaz lehet akkor is, ha műtétes úton kellett a vetélést befejezni. Nagyon ritkán marad vissza a terhességből szövetrészlet, leggyakrabban egyszerűen a nagyobb véralvadékok nem tudnak kiürülni, miután a méhszáj összezáródik. A vetélés után leggyakrabban 1-2 héten belül a vérzés jelentősen csökken, az első időszakban jelentkező alhasi göcsök is megszűnnek. Amennyiben ezek a tünetek elhúzódnak, bővebb vérzés, erősödő alhasi görcsök jelennek meg, mindenképpen javasolt az orvosi kontrollvizsgálat. Amennyiben igazolódik az, hogy nem ürült ki a méhüreg, akkor első körben gyógyszeresen lehet a folyamatot segíteni méhösszehúzó készítményekkel. Csak ritkán fordul elő az a helyzet, hogy műtétes beavatkozásra van szükség, mely során vénás bódításban a méh üregét vákuum segítségével kiürítik.
Bő hüvelyi vérzés
Az egyik oka a bő vérzésnek, mint ahogyan fent is említettük az inkomplett vetélés lehet. Ezen túl véralvadási rendellenességek is okozhatnak ilyen panaszokat, amikről esetleg a páciensnek még nem volt tudomása, de a méh nem megfelelő összehúzódása is bő vérzéshez vezethet. Egy vetélés utáni időszakban egy átlagos menstruációtól bővebb vérzés is jelentkezhet, azonban az a vérzés, ami során egy óra alatt egy betét átázik, vagy a már megszűnt vérzés néhány napon belül újra jelentkezik, szintén ellenőrzést igényel. Fontos tudni, hogy egy nőnek a méhéből igen nagymértékű vérzés léphet fel, és rövid idő alatt igen nagymennyiségű vért is veszíthet a beteg. Ezért mindig fontos erre figyelni, és erős panaszok esetén ügyeleti ellátást is igénybe kell venni.
Fertőzés
Körülbelül a nők 3%-ánál alakul ki vetélést követően fertőzés. Ritkán inkomplett vetélés áll ennek a hátterében, de terhességből visszamaradt szövetrészletek nélkül is kialakulhat fertőzés, mind a spontán lezajlott, mind a műszeresen befejezett vetélést követően. Ennek jelei lehetnek az elhúzódó vérzés és alhasi görcsök, láz, hidegrázás, kellemetlen szagú hüvelyi váladékozás, vagy vérzés. A fertőzésnek nagyon komoly következményei is lehetnek, de megfelelő gyógyszeres kezeléssel általában hamar megszűnnek a panaszok, ezért is fontos ezekkel a panaszokkal időben orvoshoz fordulni.
Asherman-szindróma
Az Asherman-szindróma a műtétes úton befejezett vetéléseknek egy nagyon ritka komplikációja, néha a kezeletlen, vagy makacs vetélés utáni fertőzések is okozhatják. A betegség úgy alakul ki, hogy a méh üregében összenövések keletkeznek. Ezek az összenövések lehetnek pici, szinte pontszerű hegek csupán, de akár az egész méhüreget is kitölthetik, ennek megfelelően jelentkezhetnek a panaszok és a tünetek. Okozhat visszatérő vetélést, amikor maga a hegszövet gátolja a beágyazódást, de nagyobb összenövések hatására a méhnyálkahártya sem tud fejlődni a ciklus során, így kifejezetten kevés mennyiségű vérzés jelentkezik, adott esetben el is maradhatnak a menstruációk is. A betegségnek meddőség, vagy visszatérő vetélés lehet a következménye. A diagnosztizálás egy méhüregi tükrözéssel történik (HSC-hiszteroszkópia), amikor egy kamerás műszerrel a méhnyakon át a méhüreget át lehet tekinteni. Ennek a beavatkozásnak óriás előnye, hogy szükség szerint a talált elváltozásokat kezelni is lehet, a hegszövetet el lehet távolítani, az összenőtt területeket szét lehet választani. Nagy kiterjedésű összenövéseket szükség esetén többszöri műtéttel lehet csak szétválasztani, hogy a méhfal sérülésének az esélyét csökkentsük. A beavatkozással igen jó eredményeket lehet elérni, és a későbbiekben sikeresen vállalható terhesség.
Depresszió és szorongásos zavarok
A vetélés utáni gyászreakció nagyon gyakori, hiszen minden kismama valamilyen formában veszteségként éli meg egy terhesség elvesztését, legyen az bármilyen korai is. A folyamat a vetélés feldolgozásának része, ezt az időt türelmesen ki kell várni a környezetnek is. Vannak olyan esetek, amikor a reakció nem a megszokott formában jelentkezik, elhúzódó és a páciens mindennapi életét befolyásolja, jelentősen rontja az életminőséget. Minden gyász, minden probléma feldolgozásának az időtartama, az intenzitása nagymértékű egyéni változatosságot mutat, hiszen minden ember máshogy éli meg, és fogadja el a történteket. Mindenképpen kiemelkedő figyelmet igényel, amikor a mindennapi élet vezetése akadályokba ütközik. Alvászavarok jelentkezhetnek, a hétköznapi teendőket képtelen a beteg ellátni, koncentrációzavarok, evészavarok, esetenként öngyilkossági gondolatok okoznak problémákat. A klinikai depresszió mellett gyakrabban fordulhatnak elő különféle szorongásos zavarok, akár posztraumás stressz szindróma is felléphet. Önmagát nehezen tudja bárki is diagnosztizálni a mentális zavarokkal, de amennyiben felmerül a gyanú, mindenképpen orvosi segítséget kell kérni, mert megfelelő terápiával, akár gyógyszeres kezeléssel a probléma megszüntethető, és a páciens a normális életviteléhez visszatérhet. Soha nem szabad szégyellni a pszichés nehézségeket, és érdemes mielőbb segítséget kérni a probléma megoldására. Ne feledjük, az egészség része nemcsak a testi, hanem a pszichés egészség is, és ahol probléma adódik, azon segíteni kell.
tags: #veteleskor #bo #verzes #van