A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt spontán vetélésnek nevezzük. Ha nem állapítható meg a terhesség kora, akkor az 500 g alatti vagy 30 cm-nél hosszabb, életjelenséget nem mutató magzat esetében beszélünk vetélésről. Minden ettől későbbi terhességi hétben illetve ennél nagyobb magzat világra jöttekor, függetlenül a terhesség korától, szülésnek könyveljük el. A vetélés a terhesség elvesztése 20 héttel a terhesség időtartama előtt. A legtöbb vetélés a terhesség első trimeszterében történik. A vetélés a magzat elvesztése a terhesség 20. hete előtt. A vetélés orvosi kifejezését spontán abortusznak nevezik. Az összes terhesség közel 50%-a vetéléssel végződhet. A nők gyakran nem tudják, hogy terhesek, vagy ez a menstruáció kihagyása előtt következik be. Azonban az ismert terhességek közel 15-25%-a vetéléshez vezethet, és a terhességek több mint 80%-a az első három hónapos terhességben ér véget.
A vetélés típusai és időzítése
A terhesség idejét harmadokra (trimeszterekre) szokás osztani. A 0-12. hétig az első, a 24. hétig a második, míg a 25. héttől a harmadik trimeszterről beszélünk. A vetélések aránya ekkor a legmagasabb: 15 százalék az átlagpopulációra vetítve. A vetélések 70 százaléka az első trimeszterben, azaz a betöltött 12. hét előtt történik, a maradék 30 százalék esik a második trimeszterre, azaz a 13. héttől a 24. hét végéig tartó időszakra. A harmadik trimeszterben már nem beszélünk vetélésről, bármilyen körülmények között is érkezzen a baba, azt szülésnek nevezzük.
A vetéléseket több szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik a terhességi heteket veszi figyelembe:
- Szubklinikai vetélés: Ha a terhesség megszakadása a fogantatást követő 2-3 héten belül zajlik, általában nem okoz tüneteket, esetleg a késve érkező menstruáció bővebb kissé. Ezek aránya nehezen határozható meg pontosan, egyes becslések szerint a fogamzások 65-70 százaléka végződik vetéléssel.
- Korai vetélés: Az első trimeszteri (korai) vetélés. Az összes spontán vetélések 70 százaléka zajlik az első trimeszterben.
- Középidős vetélés: A fennmaradó 30 százalékot a középidős vetélések teszik ki. A 13. és 24. hét közötti vetélést pedig középidős vetélésnek nevezzük.
Nemcsak a terhességi kor szerint osztályozzuk a vetéléseket, hanem a gyakoriságuk és előfordulásuk szerint is:
- Ismétlődő: ha két egymást követő terhesség fejeződik be vetéléssel.
- Szokványos (habituális): ha kettőnél több vetélés követi egymást. Két vetéléstől kezdve habituális vetélésről beszélünk.
- Elsődleges (primer): ha az első két vagy több terhesség végződik vetéléssel.
- Másodlagos (szekunder): ha a vetéléseket szülés előzi meg.
A fenti felsorolás mellett azonban a klinikai zárójelentéseken és a köznapi életben gyakran találkozhatunk a vetélések másfajta megnevezésével. Ezek a vetélés lefolyásának stádiumaira utalnak:
- Fenyegető vetélés (abortus imminens): A fenyegető vetélés során leginkább a kevés hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom a jellemző. Az első trimeszterben inkább a vérzés, míg a másodikban az alhasi görcsök a jellemzőek. Sajnos az első trimeszterben fenyegető vetélés esetén nem sok gyógyszeres terápiás lehetőség van. Itt a "minden vagy semmi" elv érvényesül. A második trimeszteri fenyegető vetélésekben már több terápiás lehetőség nyílik.
- Kezdődő vetélés (abortus incipiens): A kezdődő vetélés tünetei szinte ugyan azok, mint a fenyegető vetélésnek, de sokkal kifejezettebbek és a terhesség kiviselésének az esélye is csökken. Ekkor erősebb alhasi görcsök és hüvelyi vérzés mellett a méhszáj is tágul, ami rontja az esélyt. Az első trimeszterben a bővebb vérzés miatt a terhesség befejezése mérlegelendő, míg a második trimeszterben gyógyszeres vagy műtéti beavatkozással megkísérelhető a vetélés folyamatának feltartóztatása.
- Befejezetlen vetélés (abortus incompletus): A befejezetlen vetélés esetén már nincs esély a terhesség kiviselésére, mivel bő darabos vérzéssel együtt peterészletek is távozhatnak. Ilyenkor a méh üregében visszamaradt részeket műtéti úton kell eltávolítani.
- Befejezett vetélés (abortus completus): A befejezett vetélés esetén, főleg koraterhességben, a teljes terhesség "kiürül" a méh üregéből, nem szükséges műszeres műtéti beavatkozás, de gyakran van szükség a nagyfokú vérzés miatt kórházi megfigyelésre és műtétre vérzéscsillapítás céljából. Ennek eldöntésében sokat segít az ultrahangos vizsgálat.
- Elmaradt (elmulasztott, abbamaradt) vetélés (missed abortion): A vetélések egy különleges formája. A pete elhalásakor nem következik be a kilökődés. Jellemző lehet a barnás, véres hüvelyi folyás, a második trimeszterben a magzatmozgás elmaradása. Az ultrahangos vizsgálat a magzati szívműködés hiányát vagy az embrió nélküli petezsákot mutatja. Ebben az esetben a terhesség minél rövidebb időn belüli befejezése indokolt.
A vetélések további osztályozása szerint megkülönböztetünk spontán, művi, törvénytelen és lázas vetéléseket.
A vetélés okai és kockázati tényezői
A vetélések leggyakoribb okait a nők sajnos nem tudják befolyásolni, hiszen például a korai terhesség során a vetélés leggyakoribb oka valamilyen genetikai rendellenesség. A legtöbb vetélés a terhesség 12. hete előtt következik be, ami a szülőknek akkor is nagyon megterhelő lehet lelkileg, ha még csak igen kicsiny volt az embrió, vagy a magzat. Ezek a genetikai rendellenességek az élettel össze nem egyeztethető betegségeket okoztak volna, a legtöbb esetben a következő terhesség során nem kell az eltérés ismétlődésétől tartani, és jó eséllyel a következő terhesség egészséges lesz.
Az embriók fejlődésük során nagyon érzékenyek a károsító külső hatásokra. Ilyen pl. az alkoholfogyasztás is. Ahogy erősödik, fejlődik a magzat, annál kevésbé lesz kitéve a környezete káros hatásainak. Ezért is fontos, hogy amikor egy nő megtudja, hogy terhes, mihamarabb változtasson a potenciálisan terhességre ártalmas szokásain.
A vetélés esélye hétről hétre változik a terhesség során. Azt általánosságban megállapíthatjuk, hogy minél több hét telik el, minél fejlettebb és életképesebb a terhesség, annál kisebb az esélye a terhesség elvesztésének. Az alábbi százalékos értékek természetesen csak nagy átlagokat jelentenek, minden nőnek egyénileg lehet kisebb vagy nagyobb az esélye a vetélésre az egyéni kockázati tényezők, alapbetegségek ismeretében.
| Terhességi hét | Átlagos vetélési kockázat |
|---|---|
| 3-4. terhességi hét | 50-75% (még pozitív teszt előtt) |
| 5. terhességi hét | kb. 21,3% |
| 6-7. terhességi hét | kb. 5% (általában a szívműködés láthatóvá válása után) |
| 8-13. terhességi hét | 2-4% |
| 14-20. terhességi hét | kevesebb, mint 1% |
A vetélés leggyakoribb okai közé tartoznak a kromoszóma-rendellenességek, a sárgatest-elégtelenség, fertőzött ondó, nőgyógyászati betegségek (pl. méhfejlődési rendellenességek), a szülők valamelyikénél fennálló kromoszóma rendellenesség, és az immunológiai összeférhetetlenség.
A vetélés megelőzése és kezelése
A vetélés megelőzésének leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.
A szokványos vetélés - vagyis a több egymást követő spontán terhességvesztés - nemcsak testi, hanem lelki teher is. A legtöbb pár életében ilyenkor nem pusztán egy orvosi diagnózis jelenik meg, hanem egy mély, nehezen feldolgozható gyász. Ezért is különösen fontos megérteni, hogy a háttérben minden esetben konkrét okok húzódnak, és megfelelő kivizsgálással, majd célzott kezeléssel jelentősen javítható az esély egy egészséges terhességre.
A vetélés kezelése függ a típusától és a stádiumától. Fenyegető vetélés esetén pihenést, kíméletet javaslunk, ami adott esetben kórházi felvétellel biztosítható. Magnéziumpótlás, sárgatesthormon pótlása, bő folyadékfogyasztás szinte minden esetben szükséges lehet.
Amennyiben nem lezajlott vetélésről van szó (missed abortion), próbálkozhatunk gyógyszeres kezeléssel, amikor méhösszehúzó gyógyszerektől várjuk, hogy a folyamat beinduljon, és spontán befejeződjön. A másik (vagy a sikertelen gyógyszeres kezelés utáni szükséges) beavatkozás a méhnyak tágítása, és a méhüreg műtéti úton történő kiürítése.
Már folyamatban levő vetélés esetén a vérzés mennyisége dönti el, hogy szükség van-e azonnali műtétes befejezésre, vagy gyógyszeresen segíthetjük a folyamatot. Azonnali beavatkozásra a kifejezetten bő vérzés miatt kerülhet sor, hogy a túl nagy vérveszteséget elkerüljük.
A műtéti beavatkozást műszeres befejezésnek nevezzük. Ezt vénás altatásban végezzük. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék, akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben, vagy gyulladás, perforáció (a méhizomzat sérülése) fordul elő. Ezek speciális kezelést igényelhetnek.
VETÉLÉS, okok, jelek és tünetek, diagnózis és kezelés.
A lelki feldolgozás fontossága
Fontos tudni, hogy a vetélések ugyanolyan gyászreakciót válthatnak ki, mint bármely szerettünk elvesztése. A környezet sokszor nem érti a veszteség fájdalmát, hiszen számukra igazából még csak elméletben létezett a baba, ezért többnyire nem reagálnak megfelelően a gyászra. Az érintett szülők úgy érezhetik, egyedül maradtak és senki sem érti meg őket.
A szokványos vetélés nemcsak testi, hanem lelki teher is. A legtöbb pár életében ilyenkor nem pusztán egy orvosi diagnózis jelenik meg, hanem egy mély, nehezen feldolgozható gyász. Ezért is különösen fontos megérteni, hogy a háttérben minden esetben konkrét okok húzódnak, és megfelelő kivizsgálással, majd célzott kezeléssel jelentősen javítható az esély egy egészséges terhességre.
A "missed abortion" például gyakran csak rutin ultrahangvizsgálat során derül ki, ami hatalmas érzelmi megrázkódtatást okozhat. Ilyenkor az édesanya nem érez fájdalmat, nem tapasztal vérzést, a magzat mégis elhalt. Ezek a csendes veszteségek különösen nehezek, mert a test „nem jelzi” a bajt, az asszony pedig sokszor magát hibáztatja - teljesen alaptalanul.
