A magzati kromoszóma-rendellenességek szűrése és diagnosztikája

Amikor pozitív lesz a terhességi teszt, természetesen elsősorban nem félelmekkel, hanem örömmel és izgalommal jó várni az új családtag érkezését. Mégis a szülővé válás része, hogy azonnal felelősséget érzünk babánk állapotáért és egészségéért. Éppen emiatt már a terhesség korai szakaszában érdemes sorra venni, mely várandóssági problémák, kromoszóma rendellenességek kapcsán lehetünk veszélyeztetett helyzetben, valamint milyen vizsgálatokat tudunk igénybe venni ahhoz, hogy időben információt szerezzünk a magzat egészségéről. Sokan félnek attól, hogy gyermekük valamilyen kromoszóma rendellenességgel születik, ezért igyekeznek mielőbb vizsgálatokat végeztetni.

Mi is az a kromoszóma-rendellenesség?

Egy ember genetikai információit a DNS tartalmazza, ami a sejtoszlás során kromoszómákká tömörödik össze. Normális esetben minden testi sejt 23 pár, vagyis 46 kromoszómát tartalmaz, kivéve az ivarsejtek, amelyekben 23 darab található. A fogantatás során az anyai és az apai ivarsejtek egyesülnek, ezekből alakulnak ki az új szervezet sejtjei. Előfordulhat azonban, hogy a folyamat során kromoszóma-aberrációk jelentkeznek, ami azt jelenti, hogy a normális kromoszómakészlethez képest eltérést tapasztalunk, például többlet vagy éppen hiány, esetleg szerkezeti átrendeződés alakul ki. A kromoszóma-rendellenességek vizsgálata során fény derülhet ezekre az eltérésekre.

A kromoszóma-rendellenességek igen sokfélék lehetnek, a legtöbb esetben azonban ezek súlyos genetikai rendellenességek. Nagyon gyakran olyannyira súlyosak, hogy korai vetéléshez vezetnek, de az is előfordulhat, hogy az orvosok javasolják a terhesség megszakítását súlyos, vagy a méhen kívüli élettel nem összeegyeztethető rendellenesség esetén. A korai vetélések 60%-ában, a halvaszületések 5-6%-ában, a szellemileg súlyosan sérültek 25%-ában mutatható ki kromoszóma-rendellenesség.

Gyakori kromoszóma-rendellenességek

A kromoszóma-rendellenességek közül néhány sokkal ismertebb, mivel gyakrabban találkozunk velük a közbeszédben. Egyre többet tud róluk az orvostudomány, ezzel is megalapozva az elfogadást és az informáltságot. Nézzük meg a leggyakoribb típusokat:

Down-szindróma (Triszómia 21)

Mivel az egyik leggyakoribb kromoszóma rendellenesség a 21-es számú kromoszóma kettő helyett háromfelé való osztódása, a Down-szindrómát általában mindenki jól ismeri. Ez a 21-es kromoszóma rendellenessége, egészen pontosan arról van szó, hogy ebből a kromoszómából nem kettő, hanem három példány van jelen a sejtben. Nevét Langdon Down angol orvosról kapta, aki elsőként írta le összefoglalóan a jellemzőit a 19. században.

Az előfordulási arányok tekintetében körülbelül minden 600. baba születik triszómával, azaz a 21. kromoszóma triplázódásával. Gyakori, hibás elnevezése a Down-kór, hiszen mivel nem betegség, hanem egy állapot, a pontos diagnózist a Down-szindróma jelenti. Jellemzői: az izmok lazasága, a végtagok rövidsége, alacsony termet, pici, lapos orr, ferde vágású szem. Értelmi képességeik lassabbak lehetnek, de jól taníthatóak. A Down-szindrómások különböző módokon funkcionálhatnak.

Edwards-szindróma (Triszómia 18)

Az Edwards-kór esetén a 18-as kromoszómából van jelen a sejtben egyel több példány, tehát ez is triszómia. A triszómia 18 egy súlyos genetikai rendellenesség, amelyet a 18-as kromoszóma egy plusz példánya okoz. Az Edwards-szindrómában szenvedő magzatok súlyos fejlődési rendellenességekkel születhetnek, és gyakran nem élik túl a születés utáni első életévet. Az élve születések számát alapul véve azt lehet mondani, hogy körülbelül 6000 megszületett kisbabából egy szenved ebben a betegségben. Lényeges azonban, hogy az Edwards-kór esetében mindössze 50% az esély arra, hogy a baba megéri az egy hetes kort. Az Edwards szindrómás babák sokszor az élettel összeegyeztethetetlen jellemzőkkel jönnek világra, éppen ezért heteket, hónapokat maradnak életben, ennek legfőbb okai a szív- és légzési problémák.

Patau-szindróma (Triszómia 13)

A Patau-kór a 13-as kromoszóma triszómiája. A 13-as kromoszóma háromszorozódása körülbelül minden háromezredik magzatot érinti. A Patau-szindróma ritkább, mint a Down, 10 ezerből egy gyermeknél fordul elő. Ezzel együtt sokkal súlyosabb diagnózist jelent: a Patau-szindrómás újszülöttek átlag kora ugyanis egy hónapra tehető.

Turner-szindróma

Itt nem a kromoszóma többségéről, sokkal inkább hiányáról van szó: az egyik X kromoszóma nincs, vagy módosult formában fordul elő, ez pedig a Turner-szindróma kialakulásához vezet. Kizárólag lányoknál jellemző ez az állapot, és egyik legfontosabb ismertetőjegye az alacsony termet. Általában óvodáskorban már észrevehető a szindróma jelenléte, amelynek legfőbb hatása azonban a petefészek korai károsodása.

Kockázati tényezők és a genetikai tanácsadás

A kromoszóma rendellenességek esélye bizonyos tényezők hatására növekszik, azonban sokszor véletlenszerű az előfordulás, és olyan esetben is történhet mutáció, ahol sem egészségügyi, sem életkori, sem öröklött jellemzők nem utalnak erre. A kockázati tényezők között az anya és apa családjában előforduló genetikailag öröklődő problémák mellett más tényezők is szerepet játszanak. Így a fizikai-kémiai fertőző behatások, ha a pár nő tagja X kromoszómához kötött recesszíven öröklődő betegséget hordoz, illetve, ha a pár egyik tagja autoszomális domináns módon öröklődő betegségben szenved. A korábbi vetélések, halva szülések is jelenthetnek kockázatot.

Emellett nagy szerepe lehet az édesanya életkorának: 35 év felett a genetikai tanácsadás ajánlott, 37 év felett pedig kötelező. Dr. Veszprémi Béla, a Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szülész-nőgyógyász, genetikai szakorvosa elmondta, a 37 éves kor felett teherbe eső nők számára kötelező genetikai tanácsadáson a szakemberek a Down-szindrómát szűrik, míg a fiatalabbaknál gyakran hiányzik ez a lépés, mivel nekik nem kötelező a vizsgálat. Ez azért probléma, mert az ezzel a kórral születő gyermekek 70 százalékát a fiatal édesanyák hozzák világra, hiszen ők jóval többen vannak idősebb társaiknál. Köztudott, hogy az életkor előrehaladtával ezen kromoszóma-rendellenességek kockázata megnövekszik. Míg 25 éves anyai életkorban annak az esélye, hogy ezen három leggyakoribb kromoszóma-rendellenességgel rendelkező gyermek jöjjön a világra 1:1065, addig ugyanez a szám 45 éves édesanya esetén 1:28! Kiemelendő azonban, hogy a triszómiás beteg gyermekek 80%-át 35 évnél fiatalabb anyák szülik, így önmagában nem elegendő az életkort, mint szűrőmódszert alkalmazni.

Dr. Hadzsiev Kinga, a Klinikai Központ Orvosi Genetikai Intézetének adjunktusa elmondta, gyakrabban fordul elő számbeli kromoszóma-rendellenesség idős korban, mert a kromoszóma-szétválás az életkor előrehaladtával romlik. A petesejtérés lassabb és kevesebb sejt érik meg, így eleve a teherbeesés is sokkal nehezebb, mint a fiatalabb nőknél, mondta Hadzsiev Kinga. Sőt, még rosszabb az arány, ha a születések számát hasonlítjuk össze a fogantatásokéval. A méh izomzatának öregedése, gyengülése váltja ki, hogy idősebb korban gyakoribbak a koraszülések és vetélések is. A terhesgondozási protokoll alapján a genetikai tanácsadás azon várandósok esetén kötelező vizsgálat, akik a fogantatás pillanatában a 37. életévüket betöltötték. Éppen ezért a terhesgondozónak még a 12-dik terhességi hét előtt kell a várandóst genetikai tanácsadásra küldeni. A tanácsadóban az anamnézist is figyelembe véve a szükséges diagnosztikus vizsgálatokat ajánlják fel.

A veleszületett rendellenességek egyéb okai

Veleszületett rendellenességeknek nevezzük azokat a normálistól eltérő anomáliákat, amelyek már születéskor fennállnak. A veleszületett rendellenességeket okozhatja öröklött vagy újonnan létrejövő génhiba, de vírusok, baktériumok, paraziták, valamint különböző környezeti ártalmak (egyes vegyszerek, gyógyszerek, sugárzó anyagok, káros szenvedélyek) is negatívan befolyásolhatják a magzat méhen belüli fejlődését. „A vírusok közül például a rózsahimlő, a mumpsz, a herpesz, a bárányhimlő és a HIV vírus okozhat problémát a magzati fejlődésben. A háziállatok terjesztette paraziták is szerepet játszhatnak a fejlődési rendellenességek kialakulásában, de fertőzött élelmiszerekkel is bekerülhetnek az élősködők az anya szervezetébe” - mondja dr. Papp Csaba, habilitált egyetemi docens, klinikai genetikus, a PrenaTest szakmai tanácsadó testületének tagja.

„A dohányzás kapcsán a szervezetbe jutó nikotin a magzat fejlődésének elmaradását okozhatja, s a kis születési súly, a magzat retardált növekedése, számos kóros következménnyel járhat, többek között növeli a bölcsőhalál kockázatát is. A túlzott alkoholfogyasztás a magzat értelmi elmaradását, esetleg csont- vagy szívfejlődési rendellenességek kialakulását okozhatja. A drogok terhesség alatti használata pedig negatívan befolyásolja a magzati agy fejlődését.” Dr. Papp Csaba azt is elmondta, hogy a fejlődési rendellenességek egy csoportja genetikai eredetű: öröklött vagy újonnan keletkező genetikai eltérés. Ezek közül leggyakoribb a Down-szindróma.

A magzati kromoszóma-rendellenességek szűrése

A genetikai vizsgálatok célja, hogy a magzat esetlegesen fennálló fejlődési rendellenességét időben felismerjük. Fejlődési rendellenesség lehet veleszületett (genetikai) és szerzett (a terhesség alatt alakul ki). A szűrővizsgálatok lényege, hogy egy átlagos alacsonyabb kockázatú populációból egy magasabb kockázatú csoportot hozzunk létre. A szűrővizsgálatok - az anyagi lehetőségektől függően - akár a teljes terhespopulációra is kiterjeszthetők. A programnak akkor van értelme, ha a magasabb kockázatú csoportnál megfelelő időben a diagnosztikus vizsgálatokat el tudjuk végezni. Törvény szabályozza, hogy a terhességi kortól függően mit tehetünk, ezért alapvető fontosságú a diagnózis időben történő megállapítása. Fontos azonban tudni, hogy a magzati genetikai vizsgálatok mellett a várandósság alatt elvégzett ultrahangvizsgálatok jelentősége semmit nem csökkent. Míg a szűrés a kockázati tényezőket tárja fel, addig a diagnosztika konkrét válaszokat tud adni.

Ultrahangvizsgálatok

A várandósgondozásról szóló 26/2014-es EMMI rendelet három kötelező ultrahang szűrővizsgálatot rendel el: az első trimeszteri (11-13 hét), a második trimeszteri (18-22. hét) és a harmadik trimeszteri (30-32. hét). Az ultrahangvizsgálatokat a szűrővizsgálatok között említjük, mivel nem-invazív vizsgálómódszer (vagyis nem kell szövődményre számítani) és minden terhesre kiterjeszthető. A terhességi kortól függően eltérő a vizsgálatok célja, ezért fontos, hogy az megfelelő időben történjenek. A magzati rendellenességek szűrése szempontjából elsősorban a 12. és a 18. heti vizsgálatnak van jelentősége, ezeket szokás genetikai ultrahangvizsgálatnak is nevezni. Ezen szűrővizsgálatoknak köszönhetően Magyarországon a veleszületett fejlődési rendellenességek előfordulása 0,4-0,6%.

A modern, nagyfelbontású ultrahangkészülékekkel, valamint tapasztalt specialisták segítségével végzett vizsgálatok jelentősége felbecsülhetetlen. Az ultrahang vizsgálat sikere és eredményességi rátája azonban nagyon sok mindentől függ. Többek között a beteg adottsága, testalkata; a magzat fekvése; a vizsgáló személy jártassága; az ultrahang készülék minősége is befolyásolja az eredményt. Térítésmentes vizsgálat (NEAK által finanszírozott) a magzat ultrahangvizsgálata, aminek része a 11. és 13. hét közötti terhességi korban a tarkóredő-vastagság mérése. Az első trimeszter során végzett ultrahang alkalmával mérik meg a takaróredő vastagságát, ami ha eltér a normális tartománytól, az aggodalomra adhat okot. A vastagabb tarkóredőt (nuchal translucency - NT) emelem ki.

Az NT a magzati tarkón egy ödémás elváltozás, ami a terhesség előre haladtával általában (azonban a súlyosságtól függően nem mindig) felszívódik, ezért fontos, hogy a 11-13. hét között történjen a mérés. Nagyobb NT (hivatalosan 3 mm fölött, de már 2,5 mm fölött is fokozott figyelmet érdemel) mérése esetén fokozott a magzati kromoszóma-rendellenesség esélye is. Ez utalhat magzati kromoszóma-rendellenességre, valamint szívfejlődési rendellenességre is. A kromoszóma-anomáliák összetett fejlődési rendellenességgel járnak, amelyek közül adott esetben csak a vastagabb tarkóredő látszik az ultrahangon. Fontos hangsúlyozni, hogy a nagyobb NT nem csak a Down-szindrómára, hanem más kromoszóma-eltérésekre és egyéb rendellenességekre is utalhat. Ebből következően a 3 mm-nél nagyobb NT esetén fölösleges kombinált szűrést végezni, közvetlenül a diagnosztikus vizsgálat felajánlása szükséges. Hiába a képzett ultrahang-specialista, és a csúcskategóriás ultrahang-készülék, csak arra hagyatkozva a Down-szindrómás magzatok mindössze 60-70%-a szűrhető ki. Ezt az alacsony detekciós rátát hivatottak segíteni a laboratóriumi tesztek.

Biokémiai szűrővizsgálatok

Az anyai vérből történő szűrés esetén a különböző anyagok (markerek) koncentrációit mérik. A mért eredményeket és a várandós különböző adatait (pl. életkor, testsúly, terhességi hét) egy speciális számítógépes programba táplálják. A program ennek alapján egy kockázatbecslést ad a Down-szindrómára és még két kromoszóma-rendellenességre vonatkozóan. A szérum biomarkereken alapuló tesztek a kombinált teszt, a kvartett-teszt és az integrált teszt.

Kombinált teszt

A kombinált teszt esetében a várandós egyedi kockázatát a magzati 21-es, 18-as és 13-as triszómiákra egy speciális szoftver segítségével számolják ki. Az adatokat az anya anamnéziséből, az ultrahangvizsgálat során mért paraméterekből, valamint az anyai vérből kimutatott biomarkerekből (szabad ßhCG, PAPP-A) nyerjük. Ezt a terhesség 11+6 és 13+6 hete között végezzük. Ilyen esetben 85-90%-os detekciós rátát érhetünk el, azaz 21-es, 18-as, és 13-as triszómiában szenvedő magzatok ezen százaléka szűrhető ki. Amennyiben kiterjesztett ultrahang vizsgálattal kombináljuk a vérvételt, úgy ez az érték 93-96% közé emelhető. Tavaly körülbelül 93 ezer baba született, de csupán a szülők töredéke tehette meg, hogy fizetett a biztosabb eredményért. A messze legtöbb ilyen szűrést elvégző intézményben tavaly 7700 kombinált - ultrahangot és vérvételt tartalmazó -, 35 ezer forintba kerülő vizsgálatot végeztek, tehát a várandósok alig több mint nyolc százaléka engedhette meg magának a tesztet.

Négyes teszt (Quartett-teszt)

A Négyes teszt (Quartett-teszt) egy terhesség alatti szűrővizsgálat, amelyet általában a terhesség második trimeszterében, a 15. és 20. hét között végeznek. A teszt négy különböző anyag - alfa-fetoprotein (AFP), humán koriogonadotropin (hCG), nem konjugált ösztriol (uE3) és inhibin-A - szintjét méri az anya vérében. Ezeknek az értékeknek az elemzésével az orvosok megbecsülhetik bizonyos genetikai betegségek, például a Down-szindróma vagy az idegcsőzáródási rendellenességek kockázatát. A négyes teszt vérvétele a második trimeszterben történik. Ebben az esetben a detekciós ráta 70-75%, azaz jócskán elmarad az első trimeszteri szűrésektől.

A Négyes teszt a következő négy biokémiai markert méri a várandós nő vérében:

1. AFP (Alfa-fetoprotein): a magzat által termelt fehérje, amely a magzat májában képződik. Az AFP szintje segít felmérni a magzat idegrendszerének fejlődését és az esetleges nyitott gerinc (spina bifida) kockázatát.
2. hCG (Humán koriongonadotropin): a placenta által termelt hormon, amely segít fenntartani a terhességet. A hCG szintje összefüggésben állhat bizonyos genetikai rendellenességekkel, mint például a Down-szindróma.
3. Ösztriol: ez egy olyan hormon, amelyet a placenta és a magzati máj termel. Az ösztriol szintje szintén jelezheti a magzat fejlődési állapotát és esetleges rendellenességeket.
4. Inhibin-A: a placenta által termelt hormon, amely a Down-szindróma kockázatának felmérésében játszik szerepet.

Ezeknek a biokémiai markereknek a kombinációja, a terhes nő életkorával és egyéb kockázati tényezőivel együtt, segít becsülni a magzat genetikai rendellenességeinek kockázatát.

Hogyan zajlik a Négyes teszt?

1. Vérvétel: A négyes teszt egy egyszerű vérvétellel történik, amelyet általában a terhesség 15. és 20. hete között végeznek el. A teszt pontosabb, ha a terhesség 16. hetében végzik el.
2. Laboratóriumi elemzés: A laboratórium a vérmintából meghatározza a négy marker szintjét. Az eredményeket összehasonlítják a terhességi kor normál értékeivel, és figyelembe veszik a várandós anya életkorát, testsúlyát, illetve, hogy dohányzik-e, vagy ha ikerterhesség áll fenn.
3. Eredmények kiértékelése: A teszt eredményei nem adnak konkrét diagnózist, de megmutatják, hogy a magzat mekkora kockázatot hordoz bizonyos rendellenességek kialakulására. Ha a teszt emelkedett kockázatot mutat, további vizsgálatokra lehet szükség, mint például amniocentézis vagy genetikai ultrahang, hogy pontosabb információkat nyerjenek a magzat állapotáról.

Milyen betegségek esetén van szükség a Négyes tesztre?

A Négyes teszt leggyakrabban a következő genetikai rendellenességek és születési hibák kockázatának felmérésére szolgál:

• Down-szindróma (Triszómia 21): A teszt kimutathatja a megnövekedett kockázatot a Down-szindrómára, ha a hCG és az inhibin-A szintje magas, míg az AFP és az ösztriol szintje alacsony.
• Triszómia 18 (Edwards-szindróma): A Négyes teszt segíthet felismerni a megnövekedett kockázatot, ha az AFP, az ösztriol és a hCG szintje is alacsony.
• Nyitott gerinc (Spina bifida): A Négyes teszt során az AFP szintjének magas értéke jelezheti a nyitott gerinc kockázatát.
• Anencefália: A Négyes teszt segíthet felismerni az anencefália kockázatát az AFP magas szintje alapján.
• Ikerterhesség: A teszt eredményeinek értékelésekor az ikerterhességek esetén magasabb AFP-szint fordulhat elő.

A Négyes teszt előnyei és korlátai

Előnyök:

• Nem invazív: egy egyszerű vérvétellel elvégezhető, így nem jelent kockázatot a magzatra vagy az anyára nézve.
• Korai felismerés: segíthet időben felismerni a genetikai rendellenességek és születési hibák kockázatát, ami lehetőséget ad további vizsgálatokra és megfelelő orvosi felkészülésre.
• Kombinált kockázatbecslés: a teszt több markert vizsgál egyszerre, és így nagyobb pontossággal becsüli meg a genetikai rendellenességek kockázatát.

Korlátai:

• Nem ad végleges diagnózist: a Négyes teszt csak kockázatbecslés. Ha a teszt magas kockázatot mutat, további invazív vizsgálatokra lehet szükség.
• Hamis pozitív vagy negatív eredmények: előfordulhat, hogy a teszt eredményei hamis pozitívak vagy hamis negatívak.

Gyakori kérdések a Négyes tesztről

• Mikor végzik el a Négyes tesztet? A vizsgálatot általában a terhesség második trimeszterében, a 15. és 20. hét között végzik el, leggyakrabban a 16-18. héten.
• Mit jelent, ha a teszt eredménye pozitív? A pozitív eredmény nem jelenti azt, hogy a magzat biztosan rendellenességgel születik, csupán azt, hogy a kockázat magasabb. További vizsgálatokra lehet szükség.
• Mennyire megbízható a Négyes teszt? A Down-szindróma kimutatásában az érzékenysége körülbelül 75-80%, míg az idegcsőzáródási rendellenességeket 85-90%-os pontossággal jelzi.
• Kiknek ajánlott a Négyes teszt elvégzése? Általában minden várandós nőnek felajánlják, de különösen javasolt a 35 év felettieknek, genetikai kórelőzménnyel rendelkezőknek vagy bizonyos betegségekkel élőknek.
• Mit tegyek, ha a teszt eredménye eltérést mutat? Konzíliumot kell kérni nőgyógyásszal vagy genetikai tanácsadóval, akik további vizsgálatokat javasolhatnak.
• Lehetnek-e a tesztnek kockázatai vagy mellékhatásai? Egy egyszerű vérvizsgálat, amely nem jár fizikai kockázattal, de az eredmény okozhat szorongást.
• Mi a különbség a Négyes teszt és az első trimeszteri kombinált teszt között? Az első trimeszteri kombinált tesztet korábban (11-14. hét) végzik, és két vérmarkert, valamint ultrahangos tarkóredő-mérést tartalmaz. A négyes teszt később történik és négy vérkomponenst elemez.
• Befolyásolhatja-e valami a teszt eredményét? Igen, az anya életkora, testsúlya, cukorbetegsége, ikerterhesség, illetve a rosszul kiszámított terhességi kor.
• Ha a Négyes teszt negatív, biztosan egészséges a magzat? A negatív eredmény azt jelenti, hogy a vizsgált rendellenességek kockázata alacsony, de nem garantálja a teljes egészséget, mivel a teszt nem mutat ki minden rendellenességet.

Integrált teszt

Az úgynevezett integrált teszt az első és a második trimeszteri szűrés kombinálásából tevődik össze. Az integrált teszt esetén a két vérvétel adatait együttesen értékelik ki. A kockázatbecslés eredménye a második vérvétel után történik. Ilyenkor a Down-kóros magzatok közel 90%-a kerülhet a magasabb kockázatú csoportba. Ilyen esetben 85-95%-os detekciós ráta érhető el, tehát megközelíti (de el nem éri) a kiterjesztett ultrahangvizsgálattal együtt végzett kombinált teszt detekciós rátáját. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a kombinált teszt (11-12. hét) után a négyes tesztet (15-17. hét) is elvégeztetik, és ezekről külön kapnak eredményt, nem emelkedik lényegesen a szűrés hatékonysága.

Non-Invazív Prenatális Tesztelés (NIPT)

Tíz évvel ezelőtt vehették először igénybe a kismamák a kockázatmentes, non-invazív magzati genetikai tesztet a fogantatáskor kialakuló genetikai rendellenességek kimutatására. Az anyai vérben keringő magzati DNS-ek vizsgálatának lehetősége új korszakot nyitott a magzati diagnosztikában. Először 1997-ben számoltak be az újgenerációs szekvenáláson alapuló technológiáról, amely lehetővé tette azt az eljárást, hogy egy egyszerű anyai vérmintából is el lehet a magzati genetikai vizsgálatokat végezni, de egészen 2012-ig kellett várni még arra, hogy ez a módszer minden kismama számára elérhető legyen. Korábban úgy tudták, a méhlepény áthatolhatatlan a magzati sejtek számára, ezért a genetikai vizsgálatokhoz ún. invazív, „testbe hatoló” vizsgálatokra volt szükség, amely vetélési kockázattal is járt.

Ma már pontosan tudjuk, hogy a méhlepényből származó, magzati eredetű DNS darabok a terhesség 5. hetétől bejutnak az anya vérébe és a 9. hetétől már megbízhatóan vizsgálhatók. Az egyszerű anyai vérvétellel történő non-invazív genetikai vizsgálat az amniocentézist alkalmazó és vetélési kockázattal járó vizsgálattal szemben a magzatra teljes mértékben veszélytelen, a hagyományos szűrőmódszerekhez képest pedig sokkal pontosabban, 99%-os hatékonysággal mutatja ki a vizsgált genetikai rendellenességeket már a várandósság 9. hetétől. Amikor 2012-ben a New Era Genetics elsőként bevezette Magyarországon a non-invazív prenatális genetikai tesztet, akkor még csak a 21-es kromoszóma számbeli többletének, azaz a Down-szindrómának a kimutatására volt alkalmas, azonban nem sokkal később már több kromoszóma-rendellenesség vizsgálatára is lehetőség nyílt.

Napjainkra a legkomplexebb prenatális tesztelési módszer, a PrenaGenetics kiegészült a magzatban újonnan kialakuló, egészséget károsító, egy gén eltérésére visszavezethető betegségek, vagyis a monogénes rendellenességek (MONOGEN) és a szülőktől rejtetten örökölhető betegségek (pl. cisztás fibrózis, spinális izomatrófia) kimutatásával. Az IntelliNIPT a Down-kórt, az Edwards-kórt, a Patau-kórt, a nemi kromoszómák számbeli változásait vizsgálja. Ez egy pontos és gyors vizsgálat, amelynek köszönhetően biztonságban tudhatja születendő gyermekét, és már 10 hetes terhességi korban is elvégezhető, egészen a 20. hétig. A NIPT a Down-szindrómát, az Edwards-szindrómát és a Patau-szindrómát, valamint a nemi kromoszómák számbeli rendellenességeit képes kiszűrni, 98-99%-os detekciós rátával.

Fontos azonban tudni, hogy a NIPT tesztek, mint minden szűrővizsgálat, korlátozottak. Elhízott várandósok esetén több álpozitív esetet találunk, illetve gyakrabban fordul elő nem informatív eredmény (nincs elegendő magzati DNS-frakció a mintában). Jelenleg a vérből végzett magzati kromoszóma-rendellenességek szűrése (a kombinált szűrés valamint a szabad DNS vizsgálata) az OEP által nem támogatott. A non-invazív prenatális tesztelés jelentőségét az orvosok és a kismamák nagyon gyorsan felismerték, és a módszer kis időn belül a várandósgondozás egyik legfontosabb elemévé vált. Ma már az ország minden magzati diagnosztikai központjában elérhető PrenaGenetics genetikai vizsgálat.

Genetikai diagnosztikus vizsgálatok

A diagnosztikus értékű genetikai vizsgálatok esetében nem csak a gyanújel merül fel, hanem legtöbbször egyértelműen megbízható diagnózist lehet felállítani. A diagnosztikus értékű magzati genetikai vizsgálatokhoz invazív mintavételekre van szükség. Az invazivitás elnevezés arra utal, hogy ha ritkán is, de nem zárható ki valamilyen szövődmény. Ez néhány százalékban görcsöt, vérzést vagy magzatvízszivárgást jelenthet, közvetlenül a magzat sérülése nem fordul elő. Ritkán azonban spontán vetélés, vagy magzati elhalás is bekövetkezhet. Ennek esélyét nehéz pontosan megbecsülni, mert magzati veszteség a beavatkozástól függetlenül is előfordulhat. Az alapkockázat aránya a mintavételkor, ill. utána a beavatkozástól függetlenül is még kb. 2% (a 10. hét előtt ez jóval magasabb). Korábban ezt a kockázatot 1%-nak írták le, azonban ma már a megfelelő gyakorlattal rendelkező központokban a mintavétel kockázata csak 1/300 - 1/500.

A magzatvízből, vagy a méhlepényből nyert magzati sejteket tenyésztenek, ezzel egyrészt a kromoszóma-rendellenességeket lehet vizsgálni, illetve a családban már ismert, öröklődő genetikai betegség célzott vizsgálata lehetséges. Mivel 0,5-1 százalék közötti a vetélés kockázata ezeknél, a várandós nők dönthetnek arról, hogy szeretnék-e ezt a vizsgálatot, ami egyébként szinte 100 százalékos pontosságú.

Magzatvízvétel (Amniocentesis)

Amniocentesis során ultrahang vezérlés mellett egy tűvel az anya hasfalán keresztül megszúrják a méhüreget, és kevés magzatvizet nyernek. Ezt általában a terhesség 15. hete környékén végzik. Az amniocentézis (AC) a genetikai vizsgálatok céljából optimálisan a 16-dik terhességi héten végezhető. Ekkor a magzatvíz termelődésében a magzati vesének van a legnagyobb jelentősége, bár más szervek is részt vesznek a kialakulásában. Jórészt tehát az innen lehámlott sejtek genetikai kiértékelése történik. A magzatvízben lévő magzati sejtek DNS-vizsgálata alapján a kromoszóma-rendellenességek 100%-ban szűrhetők. A beavatkozás nem rizikómentes. Hozzávetőlegesen 0,5%-ban fordul elő a beavatkozást követően vetélés.

Chorionboholy-mintavétel (CVS)

A CVS lepényi mintavételt jelent. Ma már a legtöbb központban hason keresztül végzik, ami az amniocentézishez hasonló módon történik: hason keresztül ultrahang-ellenőrzés mellett egy tűvel szívnak a lepényből mintát. Tekintettel arra, hogy a chorion laza szerkezetű a fecskendő szívásával a feldolgozáshoz elegendő mennyiségű bolyhot lehet nyerni. A CVS-t a 10-dik terhességi héttől elvileg a szülésig el lehet végezni.

A chorionboholy sejtek kromoszómavizsgálata több módon is végezhető. Nem feltétlenül szükséges a sejtek tenyésztése, ezért néhány nap után eredmény közölhető. A CVS nagy előnye az AC-vel szemben, hogy megtudhatjuk az eredményt már a 12. hét betöltése előtt. Pozitív diagnózis esetén még a szokásos „együlésben” történő megszakítás végezhető. A korai diagnózis pszichológiai szempontból is előnyös, a terhességről a környezet még nem szerez feltétlenül tudomást. Ellentétben a 19. hét környékén végzett AC-el még bőven van idő, ha esetleg további vizsgálatokra van szükség. A közhiedelemmel ellentétben megfelelő gyakorlattal rendelkező munkacsoport esetén a CVS vetélési kockázata nem nagyobb, mint az AC-é. Sajnos jelenleg nem minden prenatális központban tudják vállalni a CVS-t. Előnye, hogy korábban, már az első trimeszterben elvégezhető, azonban hátránya, hogy hajszálnyit kevésbé megbízható, mint a magzatvíz mintavétel, és kicsit magasabb a szövődmények aránya.

Preimplantációs Genetikai Tesztelés (PGT)

Számos kutatás irányult arra, hogy a mesterséges megtermékenyítés kapcsán nagyobb-e a fejlődési rendellenesség esélye, mivel a lombikos babák között arányaiban több volt a hasonló probléma. A lombikeljárás előtt természetesen elvégezhetőek ugyanazok a szülőkre vonatkozó genetikai szűrések, mint a gyermektervezés időszakában álló természetes fogantatásra készülő párok esetében.

A PGT során a beágyazódás előtti embriót vizsgálják. Ez a módszer az embriók kromoszómaszámában történő változásokat jelzi. A célja, hogy azonosítsa azokat az embriókat, amelyeknek nem megfelelő számú kromoszómájuk van (pl. aneuploidia, ami Down-szindrómát is okozhat). Ez a teszt arra szolgál, hogy azonosítsa azokat az embriókat, amelyek egy adott örökletes betegséget hordoznak.

Érdemes röviden kitérni arra, hogy mi a különbség a PGT-A (Preimplantációs Genetikai Tesztelés Aneuploidia szűrésére) és a PGT-M (Preimplantációs Genetikai Tesztelés Monogénes betegségekre) között. A PGT-A-val a kromoszomális rendellenességeket vizsgálják, de általánosan. Elválasztják azokat az embriókat, melyeknél bármilyen kromoszomális változás van, de ez a módszer nem olyan konkrét, mint a PGT-M, amivel az előre feltételezett öröklődő betegségeket lehet kideríteni. Létezik PGT-SR (Strukturális átrendeződésekre), amellyel azokat az embriókat lehet kiszűrni, amelyeknél strukturális rendellenesség vagy transzlokáció fordul elő.

Mindhárom esetben a megtermékenyült petesejtekből fejlődő embrióknál az 5. napon szövettani mintát (biopsziát) vesznek, és egy külső laboratóriumban a kiválasztott PGT módszerrel bevizsgálják. Ehhez szükséges, hogy az embriók az 5-6. napig blastocysta stádiumba jussanak. A biopszia vétel után az embriókat lefagyasztják, mert a PGT eredményére mintegy 3 hetet kell várni. A megfelelő PGT módszer kiválasztása függ többek között a páciens és partnere anamnézisétől, korától, a páciens korábbi spontán vetéléseitől.

A szűrővizsgálatok hozzáférhetősége és költségei

Hiába lobbizik a szakma évek óta, máig nem sikerült elérni, hogy mindenkinek ingyenesek legyenek a fejlődési rendellenességeket pontosabban kimutató, modern genetikai szűrővizsgálatok. Sevcsik M. Anna, a Babagenetika mozgalom elindítója régóta lobbizik amiatt, hogy a fejlődési rendellenességeket kimutató szűrések a lehető leghamarabb ingyenessé váljanak. Mint mondta, hiába kérvényezték többször is a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (NEAK, korábban OEP) a vizsgálatok befogadását, egyelőre nincs előrelépés.

A vizsgálatokat sokan azért kérik, mert a tapasztalatok szerint az államilag támogatott, kötelező genetikai ultrahangból nem feltétlenül derül ki mindig a kromoszóma-rendellenesség. Ennek oka például, hogy több kórházban már a vizsgálatra használt gépek is elavultak, nem alkalmasak a modern genetikai szűrésre. Az olcsóbb verzió egyébként 94-95 százalék pontosságú, és alkalmas például a Down-szindróma és az Edwards-kór szűrésére. A drágább csomag már csaknem 100 százalékos pontosságú, és alkalmas olyan kromoszóma-rendellenességek szűrésére is, amelyek például szellemi elmaradottságot okoznak.

Egyéb prenatális szűrővizsgálatok

Hordozóságszűrés és monogénes betegségek

Jelenleg több mint hatezer genetikai eredetű betegséget ismer az orvostudomány. Egyes szűrések akár a fogantatás előtt is elvégezhetőek, ilyen például a hordozóságszűrés, amely a rejtetten örökölhető genetikai betegségek kiszűrésére alkalmas. Ezt a terhesség előtt vagy a terhesség 15. hetéig lehet elvégezni és vérvétel alapján történik. A módszer lényege, hogy kiszűrje azt a mintegy 300 betegséget, amely egy-egy gént érint, és ha ezt az apa, illetve az anya egyaránt hordozza, 25 százalék van a továbbörökítésére.

Spinális izomatrófia (SMA)

A spinális izomatrófia egy speciális és öröklődő típusa az izomsorvadásnak. Nevét az SMA1 gén kapcsán kapta, amelynek meghibásodása okozza a problémát. A szülő hordozhatja a hibás gént és lehet tünetmentes. Bár a betegség minden tízezredik gyermeket érint, ha mindkét szülő hordozza a hibás gént, 25 százalék az esély az SMA betegségre. Utóbbi lényege, hogy az idegsejtek folyamatos pusztulása sorvadást idéz elő az izmokban.

Cisztás fibrózis (CF)

A cisztás fibrózis egy tüdőt és bélrendszert érintő súlyos betegség, amely során a külső-belső nyálkahártyák nedvességéért felelős fehérje működése nem megfelelő. A betegség hordozósági szűrése azért lehet fontos, mert ha egyik szülő hordozza a hibás gént, a gyerek 50 százalékos eséllyel szintén hordozó lesz.

tags: #vesz #terhesseg #a #magzat #gyanitott #chromosoma