Borbély Szilárd A Testhez című kötete a magyar irodalom egyik legmegrendítőbb és legmélyebb alkotása, amely a test mint létünk keretének, tapasztalataink hordozójának komplexitását vizsgálja. A kötet alcíme, az Ódák és Legendák, már előrevetíti a benne rejlő kettősséget: egyszerre merít a magasztos, elvont gondolatokból és a konkrét, gyakran tragikus emberi sorsokból.
A kötet 2010-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és azóta is a szerző életművének egyik meghatározó darabja maradt. Borbély Szilárd ebben a 160 oldalas művében nem csupán költői mesterségbeli tudását csillogtatja meg, hanem mély filozófiai és egzisztenciális kérdéseket feszeget, melyek mindannyiunkat érintenek.
A test mint tapasztalat és tudás
A test nem csupán fizikai valóság, hanem elsősorban a gondolkodás definíciója, így a testiség maga a tapasztalat. A tapasztalat pedig a tudás. Borbély Szilárd művei ezen a kettősségen alapulnak, a testet vizsgálva jut el az emberi lét mélyebb megértéséhez.
A kötet versei különféle értelmezési síkokon mozognak, precíz szerkesztésük révén pedig az egyes gondolatok arányosan és következetesen épülnek egymásra. A versek gyakran egyetlen szóból, egy-egy fogalomból indulnak ki, és ebből bontakozik ki a teljes téma, jutva el egy következtetésre.
Az anyaság, a szülés és az elvesztés
A Testhez egyik legfontosabb és legmegrendítőbb témája az anyaság, a szülés és a gyermek elvesztésének fájdalma. Számos vers idézi meg a női sorsokat, az abortusz, a vetélés vagy a koraszülés tragédiáját. Ezek a történetek nem csupán személyes drámák, hanem az emberi kiszolgáltatottság és a test sebezhetőségének univerzális példái is.
Az egyik legszívszorítóbb történetet az alábbi sorok idézik fel:
Huszonhat éves voltam, amikor megint terhes lettem. Nem terveztük, de örültünk. A bátyám azt mondta, mint a nyulak. Nem nekem mondta, de anyám a teljes körű tájékoztatás híve volt már akkoriban is. Minden rendben ment, de őt már egyedül szültem. Rossz volt az időzítése. Egy nap múlva már az inkubátorban feküdt, és éjszaka, amikor túl volt a nehezén, áthívtak. Erős gyerek volt, az is maradt. Isten a bírám. Így neveztük el. És úgy is, Kriszthordozó. Két hetesen már operálták. Mindent kibírt. Ma már férfi.
Egy másik versben így ír a költő egy másik tragikus terhességről:
Harmincnégy éves voltam, amikor teherbe estem. Ezt akartam. Egy harmadikat. Semmi nem volt rendben. Méricskélték, csóválták a fejüket. Talán elvetél, ezt biztatásnak szánták. Nem vetélt el. Hatalmas tűt szúrtak a hasamba, az orvos meg számolt. Mért és számolt. Sok számot mondott, egyik sem volt jó, de nem emlékszem rájuk. Akkor még nem érdekeltek ennyire a számok, de azt azért tudtam, hogy embert ölök. Meg kellett szülni. Két napig tartott. Emlékszem, Bulgakovot olvastam a váróban. Egy nő rám mosolygott, és azt mondta, jó könyv. Én meg azt mondtam, inkább időszerű. Az orvos azzal biztatott, lehet másik gyerekem, még fiatal vagyok, pedig akkor már nagyon öregnek éreztem magam. Megesküdtem, hogy bosszút állok. Hogy megmutatom.
A történelem és a holokauszt árnyékai
A kötetben fontos szerepet kapnak a II. világháború és a holokauszt emlékei is. A zsidó lét árnyoldalai, az emberi kiszolgáltatottság és a történelmi traumák mélyen átitatják a verseket.
Az egyik vers így idézi fel a sárga csillag viselésének emlékeit:
Tizennyolc éves voltam, amikor a Hitler Magyarországot megszállta. Hideg volt március 19. a fűtetlen szobába. Édesapám munkaszolgálatba, édesanyám az ablak előtt várta, a Kontrássy utcába. A háztetők fölött német bombázók alakzatba szállva. A Somogyi Naplót rendeletekkel töltötték meg hamarjába. Három héttel később reggeliztünk, mellettem cserépkályha. „Egyél valamit, anyu.” „Nincsen étvágyam.” „Fűtsem be a kályhát?” „Inkább takarékoskodjunk a tüzelővel. Kellhet talán még jövőre.” Láttad ezt?” És a Somogyi Napló főcímét mutatja: „Dávidcsillagának első napja” Olvasom. Az újság ezt írta: „Ma, 1944. április 6-án új korszakra virradtunk. Ma reggeltől kezdve minden 6 évesnél idősebb zsidó, valamint a zsidótörvény szerint zsidónak minősülő kanárisárga csillagot köteles viselni, békében és háborús időben egyaránt. A csillagot, amelynek átmérője 9 cm, és amely élénksárga színű bársonyból, gyapjú- vagy kartonszövetből készült, feltűnő helyre, a ruha vagy kabát bal mellé kell felerősíteni.”
A nyelv és a test kapcsolata
Borbély Szilárd műveiben a nyelv és a test szorosan összefonódik. A költő a test megnyilvánulásait, érzeteit, szenvedéseit próbálja megörökíteni a nyelv segítségével, ugyanakkor a nyelv töredékessége, meg nem felelése is hangsúlyosan megjelenik.
A "A Névelőhöz" című vers így fogalmaz:
Te semmiség, te pár betű,a név előtti lét vagy.A gondolat előtt vagyaza nem tudom, csak sejtem.A tér előtt alakjavagy, a mindig elfelejtem.A vagy vagy te: a létező,a név előtti sejtés.A valaminek jele.Hogy biztos vagy talányosanév maga. Egy nevevagy annak, mi általános?Mint a beszéd, egy puszta hang,a grammatika ott vana név előtt. Egy a vagyokvagy az egy vagyok, a hangzat?Egy névelő, ahogy ragyog,mint a lét előtti magzat,úgy mondja ki a Semmiség,hogy ott a van dadog csak?Egy nyelvbe tartó jel vagy,a puszta névelőtlen ottlét,amelyet léte elhagy,hisz a magzati lét konkrét?
A kötet a test ábrázolását és értelmezését sokoldalúan közelíti meg, felhasználva az óda és a legenda műfaját, melyek stílusukban és gesztusaikban eltérnek, mégis szervesen kiegészítik egymást.
Borbély Szilárd - Éjféli hírek (minden napra 1 vers, 561. nap)
A test mint utolsó menedék
A kötet egyik legfontosabb üzenete, hogy a test, bármennyire is sérülékeny és törékeny, mégis az egyetlen valóság, amiben létezünk. A test üzenet, jel, Isten szegmentuma, minden és semmi. Borbély Szilárd műve arra figyelmeztet, hogy ezt a tényt ne felejtsük el, még akkor sem, ha viszonylagos jólétben élünk.
A versek nem kínálnak könnyű válaszokat, inkább elgondolkodtatnak, megrendítenek, és arra ösztönöznek, hogy szembenézzünk saját testünkkel, életünkkel és halandóságunkkal.
A Testhez egy olyan kötet, amely nem csak olvasásra, hanem átélésre, megküzdésre késztet. A versek olvasása után még napokig nyomasztani fog minket a gondolat, hogy mindannyian egy rendkívül sérülékeny és törékeny testben létezünk.