Az emberi terhesség, vagy várandósság (latinul: graviditás) a nő méhében egy vagy több utód kihordását jelenti, melynek során az embrió, majd magzat fejlődik. Ez az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot, mely általában 38 hétig tart a fogantatástól (255-266 nap), vagyis körülbelül 40 hétig az utolsó menstruációs időszak végétől számítva.
A várandósság kilenc hónapja rengeteg örömöt és kérdést hoz magával, különösen az első terhesség idején, amikor sok meglepetés is érheti a kismamát. A terhes nők gondozásával általában szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik.
A terhesség megállapítása és a fogantatás
A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, bár ritkán előfordul, hogy a nő a terhesség alatt továbbra is menstruál. A tényleges teherbeesés után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly.
A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (petesejt) egy hímivarsejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A megtermékenyített petesejt (zigóta) első osztódására a méhkürtben kerül sor, ekkor az anya szervezetében már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhesség kimutatható.
A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad. Ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg, ez a méhen kívüli terhesség, ami az anya és magzat életét veszélyeztető, esetenként sokáig tünetmentes állapot.
A terhességet házilag a terhességi teszttel lehet kimutatni, amely a vizeletben jelen lévő human chorionic gonadotropin (hCG) nevű hormon jelenlétére reagál. Ezt a hormont a kialakuló placenta, pontosabban a hólyagcsírának az a része termeli, amelyből később a méhlepény lesz. A legtöbb terhességi teszt ma már igen érzékeny és ritka a téves pozitív eredmény. A klinikai vérvizsgálat még ennél is érzékenyebb, és rendszerint a beágyazódás utáni 6-8. napon (vagyis a megtermékenyülést követő 12. napon) már képes kimutatni a terhességet, míg a házi, vizeleten alapuló teszteknek a beágyazódás után körülbelül 12-15 nap kell.
A terhesség megállapításának legpontosabb módja a nőgyógyászati vizsgálat, amely nemcsak a terhesség tényét, hanem az embrió korát, vagyis a fogantatás idejét is meg tudja határozni az ultrahangos vizsgálat segítségével.
A terhességi kor számítása
A szülés várható időpontját, illetve a terhesség korát megegyezés szerint az utolsó menses dátumából szoktuk számolni, az utolsó menses első napját tekintjük kiindulópontnak. A petesejt érése, illetve megtermékenyülése 28 napos menstruációs ciklusok esetén a menses első napjától számított 14. napon várható. Az első elmaradt menstruáció időpontjában a terhesség valójában még csak 2 hetes, de tekintettel arra, hogy az utolsó menses első napjától számoljuk, valójában már 4 hetes terhességnek felel meg.
A terhességi kor megállapítására használhatunk úgynevezett terhességi korongot, amelyek külső körén a hónapok, illetve napok vannak feltüntetve, a belső körén pedig 0-tól 40-ig számozott beosztás szerepel, mely a terhességi heteket jelenti. A 0-t kell az utolsó menses időpontjához állítani, majd a 40-esnél leolvashatjuk a szülés várható időpontjának hónapját, illetve napját.
Nemcsak korong segítségével, hanem fejben is viszonylag könnyedén kiszámíthatjuk a szülés várható dátumát, ha az utolsó menses időpontjához hozzáadunk 7 napot, majd a kapott eredményből kivonunk 3 hónapot. Például, ha az utolsó menses február 7-e volt, akkor hozzáadva 7 napot 14-e jön ki, majd kivonva 3 hónapot november 14-ét kapunk.
A terhesség megfoganásának pontos időpontja általában ismeretlen. Még teljesen rendszeres, 28 napos menstruációs ciklusok esetén is előfordulhat, hogy a petesejt érése, illetve megtermékenyülése nem középidőben (28 napos ciklusok esetén a 14-15. napon) jön létre, ebben az esetben a terhesség korát nem tudjuk az utolsó menseshez képest számolni. Ritkán még olyan is előfordulhat, hogy a petesejt szabályos beágyazódását követően menstruációs vérzéshez hasonló vérzés jelentkezik, ami felveti a terhesség gyanúját.
Ha az utolsó menses első napjából nem tudunk számolni, akkor a terhesség korát ultrahanggal határozza meg a szülész-nőgyógyász. Az első trimeszterben végzett, illetve a 12. heti és 19-20. heti ultrahangvizsgálatok alapján majdnem teljesen pontosan meghatározható a terhesség kora, mivel az embrió, majd a 12. héttől a magzat a várandósság első felében egyenletesen fejlődik.
Terhességi kor meghatározása ultrahanggal
A terhesség trimeszterei és a fejlődés
A várandósság kilenc hónapját három egyenlő, három-három hónapos szakaszra osztják, melyeket trimesztereknek neveznek. Minden trimeszter más-más tünetekkel, testi változásokkal és fejlődési mérföldkövekkel jár.
Első trimeszter (1-12. hét)
Az első trimeszter alatt - azaz a 13. hétig - általában még nem is látszik, hogy van odabent valaki. A megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió, majd hólyagcsíra lesz. A hólyagcsíra külső része, amelyből később a méhlepény lesz, ekkor kezdi el termelni a human chorionic gonadotropin (hCG) hormont, amely az anya petefészkét arra serkenti, hogy progeszteront termeljen. A progeszteron hatására a méh fala felkészül az embrió befogadására, majd a beágyazódott embrió körül a méh véredényei megduzzadnak és a hajszálerek megsokszorozódnak, így biztosítva az embriónak a szükséges tápanyagokat. A beágyazódás a legtöbb nő számára észrevétlenül zajlik, de egyesek kismértékű vérzést, hasi görcsöket tapasztalhatnak.
A beágyazódás után kezd kifejlődni a méhlepény (placenta), amely a magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből. Az első trimeszter során az embrió igen látványos fejlődésen megy keresztül. Ekkor tapasztalhatják a terhes nők a reggeli rosszullétet, amely körülbelül 70%-uknak okoz kisebb-nagyobb problémákat.
Az első (hüvelyi) ultrahang általában a terhesség 5-6. hetében történik, ekkor már a kismama érzékeli a kimaradt menstruációt, és elvégzi az első pozitív tesztet. A 6. hetet követően már nagy valószínűséggel hallható a szívhang, így az orvos megállapítja a terhességet. Az első trimeszterben emellett sor kerül testsúlymérésre, hüvelyváladék ellenőrzésére, vérnyomásmérésre, kötelező elektrokardiográfiára (EKG), valamint a 12. heti ultrahang vizsgálatra.
Második trimeszter (13-28. hét)
A második trimeszter sokak számára nem várt megnyugvást hozhat, mivel az első trimeszterben tapasztalt émelygés, hányinger és erős fáradékonyság általában megszűnik. Ebben az időszakban a méh vérbősége, a magzat növekedése eléri azt a szintet, ami miatt a 20. hét táján látszani kezd a terhesség a pocakon is. A méh a 20. hétre eredeti méretének akár 20-szorosára is kitágul, hogy befogadja a fejlődő magzatot.
Ebben az időszakban a magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz, a legtöbb nőnél ez a 20. és 21. hét között kezdődik. A méhlepény ekkorra teljesen kifejlődött, a magzat teste pedig már képes például hőt termelni. A második trimeszterben kialakulnak az érzékszervek, valamint hatalmas fejlődésen megy át a tüdő, bár a kinti életre még nem alkalmas. A 3-6. hónap között a kicsi megtanul nyelni, valamint a légzéshez szükséges mozgást is elsajátítja.
A második trimeszter egyik legfőbb vizsgálata a terhességi cukorterheléses mérés, amely során kiderül, kell-e terhességi diabétesszel számolnia a kismamának. Szintén sor kerül egy teljes laborvizsgálatra, vizeletvizsgálatra, testtömegmérésre, valamint a 24. heti ultrahangra. Az orvos minden találkozásnál ellenőrzi a vérnyomást, valamint a magzati szívhangot, továbbá erre a trimeszterre tehető az egyik legjelentőségteljesebb vizsgálat: a 18-19. terhességi héten zajló genetikai ultrahang. Ennek során a legfejlettebb készülékekkel akár már a magzat arca is kivehető, gyakran ilyenkor derül fény a kisbaba nemére.
Harmadik trimeszter (29-40. hét)
A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A 33. héten éri el a magzatvíz mennyisége a maximumot. A 34-35. hét tájékán már közel 2 és fél kg a baba. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet. A 35. héten a magzat befordulhat fejjel lefele, készülve ezzel a szülésre. A 36. héttől, a várandósság utolsó heteiben a has "leszáll", hiszen a magzat pozíciója megváltozik: a feje lejjebb kerül a medencébe, a szülőcsatorna közelében helyezkedik el.
A terhesség alatti súlygyarapodás, illetve az egyre növekvő magzat miatt ebben a szakaszban a nőknek számos panaszuk van, mint például hátfájás, állandó vizelési inger, gyomorégés. Az utolsó trimeszterben is elengedhetetlen a vizelet-, valamint a vérvizsgálat: a szüléshez közeledve ismét ellenőrzik a kismama vércsoportját, vércukorszintjét, emellett arra is figyelnek, hogy egyes nyomelemekből (például vas) megfelelő mennyiségű fordul-e elő az anyai szervezetben. Az erős vizesedéssel küzdő kismamák esetében nagyon fontos a vérnyomásmérés, valamint a vizelet fehérjetartalmának ellenőrzése. Az utolsó trimeszterben zajló ultrahangon a baba súlyát, méreteit, valamint a méhlepény és a magzatvíz jellemzőit vizsgálják.
A szülés előtti hetekben kerül sor a heti egyszer zajló NST-vizsgálatokra: a nonstressz állapotban való kontroll lényege, hogy a méhösszehúzódásokat, valamint a fájások erejét mérik.
Hormonális változások a terhesség alatt
A fogantatást követően, a hormonális változások következtében, a legtöbb terhes nő különféle tüneteket észlel magán. A megtermékenyülést követően a zigóta a méh felé vándorol a petevezetékben, miközben a HCG (human chorionic gonadotropin) hormon kiválasztásával jelzi az anya szervezetének a megtermékenyülést.
Az eleinte a corona radiata, majd később a sárgatest által termelt progeszteron akadályozza meg, hogy az anya immunrendszere a zigóta ellen forduljon. A sárgatest termeli emellett a relaxint, amely a méh összehúzódásait gátolja. A terhesség 12. hete után a méhlepény veszi át a progeszteron termelését.
A méhlepény, illetve a trophoblast elsőként a HCG hormont termeli, amelynek szintje körülbelül a terhesség 10. hetén éri el a maximumot és ezt követően stagnál. Fő funkciója a sárgatest működésének fenntartása, a progeszteron és a relaxin termelésének serkentése, az anya pajzsmirigyműködésének serkentése és a magzatban a belső és külső nemi szervek differenciálódásának elősegítése.
A humán placentáris lactogen (HPL) hormon a trophoblast sejtek legfontosabb hormonja, a fogantatás utáni második héttől kezdve szintje folyamatosan emelkedik a vérben a terhesség 34. hetéig. A hormon hatására csökken az anya szervezetének inzulin-érzékenysége, megnő a vér vércukor-szintje, serkenti a lipolízist, illetve a vérben megnöveli az aminosavak koncentrációját.
A lepényi corticotrop releasing hormon (CRH) szintje a második trimeszter közepéig alacsony, a terhesség utolsó hónapjában ugrik meg a koncentrációja. Feltehetően a magzati szervezet stressztűrését, illetve a szülésre való felkészülést szabályozza.
A lepényi activin és inhibin hormonok nevüket a follikuluszstimuláló hormon (FSH) előállítását serkentő, illetve gátló hatásuk alapján kapták. Az inhibin a terhesség során a gonadotropin sejtek működésének és ezzel az ovuláció gátlásáért felelős. Az activinnel együtt a trophoblast sejtek működését irányítják.
A terhesség során a lepény termeli a progeszteron és ösztrogén hormonokat is. Az ösztrogén a mirigyjáratok („ductus”), a progeszteron az alveolusok számának növekedését okozza, ezzel előkészítve a szoptatást. A terhesség során az emlőmirigyek fejlődését az ösztradiol, a progeszteron, a prolaktin, illetve a pajzsmirigyhormonok és az inzulin együttesen szabályozzák.
A szülés és a normális terhesség időtartama
A WHO meghatározása szerint a normális szülés a terhesség 37 és 42 hete között következik be. A 37. hét előtt koraszülésről, a 42. hét után pedig túlhordásról van szó. A terhességet akkor tekintik normálisan befejezettnek, amikor a szülés a 37. hét és a 42. hét közé esik (259 és 294 nap). Míg a koraszülöttek esetében az jelent kockázatot, hogy a magzat még nem elég fejlett az önálló életre, a 42. hét után a terhesség már mind az anya, mind a magzat szempontjából veszélyes lehet. Emiatt a szülészek általában a 40. hét után fokozottan ellenőrzik a magzat állapotát.
A szülés során az anya méhében fejlődő magzat világra jön. A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását. A szülő nők többsége vaginálisan („természetes úton”) szüli meg gyermekét, a maradéknál orvosi vagy egyéb megfontolások miatt császármetszést hajtanak végre.