A védőnői etikai kódex és a hivatás aktuális kihívásai Magyarországon

A védőnői hivatás alapvető célja az emberek életének, egészségének és jóllétének megőrzése, védelme, helyreállítása, különös tekintettel a családokra, várandós anyákra és gyermekekre. A védőnők munkájukat szakmai és jogi szabályok szerint végzik, tevékenységüket, viselkedésüket és magatartásukat etikai vonatkozások is alapvetően meghatározzák.

A védőnői hivatás alapelvei és feladatai

A védőnők a családok egészségének megőrzésére, segítésére irányuló preventív feladataikat meghatározott földrajzi területen (védőnői körzetben) végzik, a megelőző ellátásban betöltött szerepük az alapellátás rendkívül fontos része. A családoknak alanyi jogon jár a szolgáltatás. A védőnői ellátás általánosságban a várandóság idején, majd a gyermek születését követően az iskoláskor kezdetéig tart.

A gondozás menete és tartalma

A területileg illetékes védőnő és a gondozott között a kapcsolatfelvételre általában az első várandóság idején kerül sor. Ez a lak/tartózkodási hely szerint illetékes védőnői tanácsadóban történik. Az anamnézis felvétele után a kismama megkapja „várandós kiskönyvét”, ezzel kezdetét veszi a védőnői gondozás. A gondozás minden esetben egyéni, személyre szabott, kölcsönös együttműködésen alapuló terv szerint történik.

Később a védőnő a családot, közösen egyeztetett rendszerességgel otthonában keresi fel. Ebben az időszakban segítséget nyújt a helyes életmód kialakításában, a gyermek fogadására, szülésre, szoptatásra való felkészülésben. A baba születése után figyelemmel kíséri a gyermek testi-értelmi-érzelmi fejlődését, tanácsot ad az életkornak megfelelő gondozásról, táplálásról, tájékoztat a védőoltások fontosságáról. A védőnői tanácsadáson elvégzi az életkorhoz kötött szűrővizsgálatokat (1-3-6 hónapos kor, 1-6 éves korig évente). A védőnők szociális tevékenységet is folytatnak. Kiszűrik, figyelemmel kísérik a szociálisan veszélyeztetetteket, s próbálnak segíteni a nehéz helyzetbe került családoknak.

A Magyar Védőnők Egyesülete (MAVE) Etikai Kódexe

Az Etikai Kódex az érvényben lévő jogszabályok alapján készült 1999-ben, a MAVE Etikai Bizottsága, a MAVE Elnöksége, a MAVE Küldött Közgyűlése, a Védőnői Szakmai Kollégium, a szakmai felügyeletet gyakorló Vezető Védőnők egyetértésével jött létre. A védőnők esküjükhöz híven, a szakma szabályait és az általános, valamint a közszolgálatokra jellemző etikai normákat megtartva gyakorolják hivatásukat.

A MAVE Etikai Bizottságán keresztül figyelmet fordít a védőnői hivatás tisztaságára, mindenek előtt védelmezi azokat, akik az érvényben lévő jogszabályokat, szakmai szabályokat, módszertani ajánlásokat és erkölcsi normákat betartva végzik tevékenységüket. Ugyanakkor elmarasztalja - az esetek körültekintő mérlegelése után - azokat a védőnőket, akik nem esküjüknek, a szakmai és etikai követelményeknek megfelelően látják el feladatukat.

Az etikai alapelvek részletesen

1. Védőnői tevékenység az érvényben lévő jogszabályok alapján végezhető.
2. A védőnő a gondozott egyének, családok, illetve közösségek méltóságának, személyiségi jogának illetve identitásának tiszteletben tartásával gyakorolja hivatását az 1997. évi CLIV. törvény különös tekintettel a 10.§ alapján.
3. A védőnő küldetése:
   • az egészségi állapot támogatása, fejlesztése
   • az egészség megőrzése
   • a betegségek megelőzése
   • az egészség visszaszerzésének elősegítése
   • a további egészségi állapot romlásának megakadályozása
   • a gondozottak lelki és szociális támogatása
4. A védőnői szolgáltatás kiterjed:
   • egyénre
   • családra
   • közösségre
5. A védőnői ellátás megkülönböztetés nélkül az 1997. évi CLIV. törvény 7.§ (4) pontjában részletezettek szerint végezhető.
6. Titoktartás az 1997. évi CLIV. törvény 25.§ valamint 138.§ alapján: A védőnő kötelessége a tevékenysége során szerzett információk megőrzése, az adatok jogszabályokban rögzített módon történő kezelése. A jogszabályokon túl különös figyelmet igényel a védőnői gondozásban az egyének és családok intimitásának megőrzése. Egészségi állapotukra és szociális helyzetükre vonatkozó adatokat csak az arra jogosulttal közlik és bizalmasan kezelik.
7. Tájékoztatás az 1997. évi CLIV. törvény 13.§ valamint a 134. § alapján: A védőnő kompetenciáján belül egyéniesített formában tájékoztatja gondozottait, és azok hozzátartozóit, a családokat és közösségeket különös tekintettel életkorukra, iskolázottságukra, ismereteikre, lelki állapotukra. A tájékoztatás tartalma tényeken alapuló, pontos, időbeni, szakszerű, lelkiismeretes, empatikus.
8. Dokumentációs kötelezettségének az 1997. évi CLIV. törvény 24.§, és 136.§, valamint a szakterületre vonatkozó mindenkori jogszabályokban meghatározott módon eleget tesz, és biztosítja a jogszabályban előírt jogok érvényesülését.
9. A védőnő gondozási terv szerint végzi a munkáját, melynek során figyelembe veszi a gondozott testi-, lelki-, szellemi- és szociális szükségleteit, a védőnői ellátással kapcsolatba hozhatóan felmerült jogos igényeit, szem előtt tartja a Védőnői Szakmai Kollégium által kiadott szakmai állásfoglalásokat, a mindenkori orvosi diagnózist és terápiát.
10. A védőnő munkája során csak olyan feladatokat lát el, amelyek képzettségeihez kötöttek és kompetencia körébe tartoznak az 1997. évi CLIV. törvény 125.§, 126.§ (1), (11.) bekezdés, 131.§ alapján. Írásbeli felkérésére elláthat kompetencia köréhez kapcsolódó, képzettségének, szakmai felkészültségének megfelelő feladatokat.
11. A védőnő a szakmai kompetenciájába tartozó feladatokat teljes felelősséggel végzi az érvényben lévő jogszabályok, szakmai állásfoglalások és módszertani ajánlások szerint. A felhatalmazás alapján végzendő feladatokat legjobb tudása és felkészültsége alapján megosztott felelősséggel látja el: az 1997. évi CLIV. törvény 126.§ (5) bekezdés, valamint a 129. § és a 130. § szerint.
12. A védőnő hivatása gyakorlása során együttműködik a társszakmák képviselőivel, méltányolja és tiszteletben tartja tevékenységüket. Jó kollegiális kapcsolatra és egymás szakmai presztízsének kölcsönös elismerésére és emelésére törekszik. A védőnő köteles a munkavégzése közben észlelt, de nem az ő szakmai kompetenciájába tartozó igényeket és szükségleteket szakmai információkat az illetékes szakterületek felé továbbítani, és erről gondozottját tájékoztatni. A társszakmák hasonló jelzéseinek megfelelően az információ birtokában módosítja, kiegészíti gondozási tevékenységét.
13. A védőnő eleget tesz az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakmai követelményeknek az 1997. évi CLIV. törvény V. fejezetében a 107. § - 121. § -ban megfogalmazottak szerint.
14. A védőnő jogosult és köteles szakmai ismereteinek - a tudomány mindenkori állásával, fejlődésével összhangban történő - folyamatos továbbfejlesztésére az 1997. évi CLIV. törvény 115. § - 118. §, valamint a 140. § alapján. Ez nemcsak szakmai, de erkölcsi kötelessége is.
15. A védőnő magatartásában, megjelenésében is tükrözi közszolgálati tevékenységét. Ápolt, diszkrét, szélsőségektől mentes öltözködést, viselkedést közvetít. A védőnői hivatás hitelességét szem előtt tartva egészségvédő életmódot folytat, példamutató magánéletre törekszik.
16. A védőnő magánéleti céljai megvalósításához nem használhatja fel a gondozottak adatait, illetve kapcsolatrendszerét.
17. A védőnő olyan közéleti tevékenységet vállalhat, amely jellegéből és időigényéből adódóan nem akadályozza szakmai tevékenységének gyakorlását és amely nem áll ellentétben a védőnői hivatásról szóló etikai elvekkel.
18. Kutató tevékenységnél, vagy tudományos munkánál a kutatásban résztvevők önkéntességét, döntési szabadságát, személyes érdekeit előtérbe kell helyezni.
19. Szakmai, tudományos közlésnél (előadás, poszter, írásmű, film, fotó, hanganyag) a szakmai felügyeletet gyakorló egyetértése, a résztvevők előzetes írásbeli jóváhagyása szükséges.
20. Amennyiben nyilvánosság előtti szereplésre történik felkérés, vagy éppen a védőnő részéről kezdeményezés, a téma szerinti illetékességű szerv, szervezet, vezetőjét előzetesen tájékoztatni kell.
21. A védőnői tevékenységről és szolgáltatásokról a tárgyszerű tájékoztatás megengedett és kívánatos.
22. A védőnő munkaidejében nem folytathat a szakmai tevékenységével összefüggésbe hozható attól független kereskedelmi direkt reklámtevékenységet, és kizárólag csak olyanokat közvetít, amelyek forgalmazása hatóságilag engedélyezett. Munkaidején kívül jövedelemszerzési céllal csak olyan tevékenységet folytat, amely nem csökkenti a védőnő közmegítélését, szakmai presztízsét.
23. A védőnő a munkájához kapcsolódó termékekről és szolgáltatásokról szakmai tájékoztatást ad, illetve adhat, de mindig a tárgyilagosság és tényszerűség mértékéig. Nem befolyásolhatja gondozottait az egyes termékek és szolgáltatások kiválasztásánál, a döntés joga a gondozotté.
24. A védőnő a gondozási tevékenysége és emberi kapcsolatai során hatással van a gondozottaira. Olyan módszereket alkalmazhat és olyan körülményeket teremthet, amellyel hozzásegíti a gondozottait az önálló döntéshozatalhoz, amellyel nem teremt kiszolgáltatott helyzetet.
25. A védőnői munkával és a 15. pontban foglaltakkal kapcsolatos észrevételeket, hiányosságokat, szakmai hibákat elsősorban a szakmai felügyeletet, szupervíziót ellátó vezető védőnőkkel kell körültekintően mérlegelni, elemezni és a mielőbbi megoldást megtalálni.

Az adománygyűjtő szervezetek etikai kódexe: Összehasonlítás a védőnői etikával

Az adománygyűjtő szervezetek esetében a bizalom egyik legfontosabb alapja a megismerhetőség. Csak abban tudunk bízni, akiről valamilyen formában információkat kapunk, vagy mi magunk tapasztalatokat tudunk szerezni. A civil szektorban az átlátható működésnek kiemelt jelentősége van. A szervezet iránti bizalom az alapvető tőke, amivel egy szervezet rendelkezik. Elfogadottságának, közösségben betöltött szerepének és ezzel együtt a támogatások, önkéntesek érkezésének is meghatározója, így fontos, hogy odafigyeljen mindarra, amivel ezt a bizalmat megszerezni, megtartani illetve növelni lehet.

A bizalom megerősítésének céljával alakult meg 2012-ben az Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testülete, és e célból készült el az Adománygyűjtő Szervezetek Etikai Kódexe, melyet az ezt elfogadó szervezetek magukra nézve kötelezőnek fogadnak el. A Testület célja, hogy az Etikus Adománygyűjtő Szervezetek védjegye bizalmat ébresszen, és garanciát jelentsen arra, hogy az adott civil szervezet működése és adománygyűjtése megfelel az Etikai Kódexben foglalt alapelveknek.

Az adománygyűjtő szervezetek alapelvei

• Hitelesség: Adminisztratív működésben és kommunikációban egyaránt világos, nem félrevezető elv követése.
• Törvényesség: Minden, a működésüket érintő törvény és egyéb jogszabály betartása.
• Átláthatóság: A minél szélesebb körű átláthatóságra való törekvés, mind a szervezet operatív működésében, mind programjaik adománygyűjtése és adományozásai során.
• Nyilvánosság: A szervezet rendszeresen, a törvényesen előírt minimális mértéket jelentősen meghaladó tartalommal hoz nyilvánosságra adatokat és információkat tevékenységéről és gazdálkodásáról.

Ezek az alapelvek szorosan illeszkednek a védőnői etikai kódexben megfogalmazott transzparencia, hitelesség és törvényesség követelményeihez, melyek mindkét területen a bizalomépítést szolgálják.

Aktuális problémák és etikai dilemmák a védőnői ellátásban

Szalainé Pintér Boglárka, a Független Egészségügyi Szakszervezet védőnői alapszervezetének vezetője szerint a védőnők munkakörülményei súlyosan romlottak az elmúlt időszakban, különösen az államosítás óta, amikor az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) és a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) közötti hatásköri, hatalmi harc kellős közepén találták magukat. Az állam július elsejétől vette át a védőnői ellátást az önkormányzatoktól az egészségügyi törvény módosításával. A védőnők azóta a megyei irányító kórházak alkalmazottai, a hatósági felügyeletet az NNK, a szakmai irányítást pedig az Okfő látja el.

„Katasztrófa. Rosszabb, mint amire számítottunk” - így összegezte az elmúlt hetek tapasztalatait Szalainé Pintér Boglárka, aki szerint a védőnők jelenleg nem kapnak egyértelmű iránymutatást, miközben a megoldandó problémák heggyé növekednek. Ez azon kívül, hogy sok időt vesz el a tényleges feladatoktól, a gondozottakkal való kapcsolattartást is hátráltatja. Nemhogy a védőnők, de még az őket mentorálók sem feltétlenül találják a helyüket az új rendszerben, ők is panaszkodnak, hogy sokszor érzik magukat kellemetlenül az egymás után velük kiküldetett ellentétes információk miatt. Szalainé ellen etikai vizsgálatot is indítottak a kritikus nyilatkozatai miatt.

Arról is beszélt, hogy néhány helyen a kötelező védőoltások beadását is halasztják, mert a védőnői szolgálatok államosítása óta nincs hol beadni azokat. Eddig a védőnők által is használt, „egészséges tanácsadásra” szolgáló helyiségekben oltották a gyerekeket, ám akad olyan átvevő intézmény, amely egyszerűen kitiltotta onnan a házi gyermekorvost. Szalainé hozzátette, hogy jelenleg nincs tömeges felmondás a védőnők között, „de folyamatosan hagyják ott a pályát a legrosszabb önkormányzati bánásmódnál is méltatlanabb helyzetek miatt.”

Egy névtelen kérdőív felmérés szerint, melyet több mint háromszázan töltöttek ki, egyetlen védőnő jelezte csak, hogy neki jobbak lettek az átalakítás óta a munkakörülményei, mindenki más rengeteg problémát jelzett.

Etikai aggályok és jogi értelmezések

Egy bírósági peres ügy is rávilágított a védőnői etikai kódex jogi értelmezésének fontosságára. Az ügyben felperes egy megbízási szerződés jogellenes felmondásából eredő kárának megtérítését kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a védőnő és a szülő kapcsolata olyan bizalmi viszony, melybe nem fér bele még a védőnő közvetetten profitorientált tevékenysége sem, sem az, hogy a védőnő a kismama új bizonytalansággal teli élethelyzetét használja fel profitszerzésre. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Etikai Kódexe és Etikai Eljárási szabályzata 11. §-ának (4) bekezdése előírja az egészségügyi dolgozók részére, hogy kerüljenek minden olyan reklám- vagy marketingtevékenységet, amely megkérdőjelezheti szakmai függetlenségüket. Az Etikai Kódexbe foglaltak pedig különös jelentőséggel bírnak a szerződés jóerkölcsbe ütközésének elbírálása során.

A Fővárosi Ítélőtábla ítélete szerint az Eütv., az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvény, valamint a vonatkozó kormányrendeletek együttesen és összességében vizsgálva az állapítható meg, hogy az alperesi oldalon az együttműködési megállapodás megkötéséhez szükséges felhatalmazás hiányzott, és ezért az alperes a perben helyesen hivatkozott arra, hogy a szerződés jogszabályba ütközik, és így a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. A semmis szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének hiánya kártérítési igényt nem alapoz meg, ezért a kereset elutasításának volt helye.

A Kúria azonban hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és új eljárásra utasította a másodfokú bíróságot. A Kúria szerint az érvénytelenség megállapításához szükséges annak a jogszabálynak a megjelölése, amelybe a szerződés ütközik. Az egészségügyi miniszter feladat- és hatáskörét megállapító, illetőleg a védőnői ellátást szabályozó jogszabály hivatkozott rendelkezései nem tekinthetők a semmisség megállapítására alapot adó jogszabályoknak. Döntő jelentősége annak van, hogy az alperes nem azt vállalta, hogy kötelező jelleggel utasítja a védőnőket a szerződés szerinti életbiztosítást ajánló kártyák eljuttatására.

Ez az eset jól illusztrálja, hogy a védőnői etikai kódex és az azt alátámasztó jogszabályok pontos ismerete és értelmezése elengedhetetlen a hivatás gyakorlása során, különösen, ha a védőnők tevékenysége üzleti, kereskedelmi térrel is érintkezik.

A bizalom mint alapvető tőke

Az orvosi hivatás gyakorlásának középpontjában mindig a bizalom áll. Az orvosi etika része, hogy az orvos alkalmazkodjon a hivatása gyakorlásához szükséges, folyamatosan megújuló feltételekhez. Szaktudásának folyamatos szinten tartása, állandó fejlesztése és, ha szükséges, új ismeretek elsajátítása az orvos számára etikai kötelesség is. Az orvostudomány fejlődésével a tudomány fejlődése további változásokat hozhat, amelyekhez az orvosnak alkalmazkodnia kell. Az orvosi munka során követendő szakmai és etikai szabályok és elvek szorosan összefonódnak és egymástól nehezen szétválaszthatók.

Az orvosi és védőnői etika alapja a beteg/gondozott üdve és érdekei. A bizalom megerősítése, az átláthatóság és a törvényesség mind a védőnői, mind az orvosi hivatásban kulcsfontosságú. A védőnők, hasonlóan az orvosokhoz, folyamatosan szembesülnek új kihívásokkal, amelyekre az etikai kódexek iránymutatást adnak. A digitális társadalomban való kommunikáció változásai, az egészségipari termékekkel való kapcsolat és a nyilvánosság előtti megjelenés mind olyan területek, ahol a védőnőknek is az etikai normák és a bizalom megőrzése a legfontosabb szempont.

tags: #vedonoi #etikai #kodex