A katolikus egyház tanítása szerint az abortusz gyilkosság és halálos bűn, amely egy ártatlan életnek vet véget. Ez az álláspont a fogantatás pillanatától kezdve szentnek és sérthetetlennek tekinti az emberi életet. A Vatikán hosszú ideje kiáll az élet védelme mellett, és a témával kapcsolatos állásfoglalásai az évtizedek során folyamatosan tisztázták és megerősítették ezt az elvet, miközben igyekeztek pasztorális megközelítést alkalmazni a bűnösök iránt.
Az abortusz mint súlyos bűn
Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy az abortusz súlyos bűn. Kijelentette: „Az orvosok, akik erre vállalkoznak, engedjék meg nekem a jelzőt, bérgyilkosok, gyilkosok. És erről nem lehet vitatkozni: ember nem olthat ki emberéletet”. A Vatikán legújabb, Végtelen méltóság (Infinite dignity) című nyilatkozata is megerősíti ezt az álláspontot, hangsúlyozva, hogy az emberi élet - ideértve a magzatot is - szent és sérthetetlen, a terhesség megszüntetése pedig éppen a „legvédtelenebbeket” fosztja meg emberi méltóságuktól.
Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) is hasonló álláspontot képvisel, kijelentve, hogy az abortusz „soha nem lehet alapvető jog”. Az élethez való jog „minden más emberi jog alapvető pillére, kiváltképpen a legsebezhetőbbek, a legsérülékenyebbek és a védtelenek élethez való joga esetén”, mint például a „meg nem született gyermek az anya méhében, a migráns, az idősek, a fogyatékkal élők és a betegek”.
Pápai irgalom és bűnbocsánat
Ferenc pápa az irgalmasság szentévének lezárása után apostoli levelében minden római katolikus papra kiterjesztette azt a jogot, hogy a szentév vége után is feloldozást adhasson az abortuszon átesett nőknek. Ez a lépés jelentős változást hozott, hiszen korábban a feloldozás joga jellemzően csak a püspököket illette meg. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is úgy kommentálta Ferenc pápa apostoli levelét, hogy Magyarországon már évtizedes az a gyakorlat, hogy nemcsak a püspökök, hanem bármelyik pap feloldozást adhat az abortusz bűnét meggyónó nőnek, és kiközösítéssel jellemzően csak azt sújtják, aki már többször esett át abortuszon, noha tisztában volt azzal, hogy az egyház ezt bűnnek tekinti. „A döntés pasztorális segítségnyújtás, és kifejezi az irgalmasságot, ám a helyzet teológiai megítélésén nem változtat” - fűzte hozzá Erdő Péter.
Ferenc pápa levelében a bűnbocsánatról szóló bibliai példázatra utalva hangsúlyozza, hogy bár a terhesség megszakítása súlyos bűn, „nincs olyan bűn, amelyre ne terjedne ki az isteni kegyelem, ha a bűnös szív keresi a megbékélést az Atyával”. Ez a megközelítés a lelkipásztori szempontra helyezi a hangsúlyt: nem fegyverként kell használni a szentáldozást, hanem a szelíd meggyőzés eszközével kell élni, nem elítélni, hanem szeretettel példát mutatva megnyerni az embereket.
Az emberi lélek megjelenése és az orvostudomány
A keresztény gondolkodókat a teológia történetének kezdetétől foglalkoztatta az a kérdés, hogy mikor jelenik meg az Isten által teremtett emberi lélek a testben a fogantatás után. Aquinói Szent Tamás, akinek teológiája az ókori görög filozófus, Arisztotelész tanaiból indul ki, úgy vélte, hogy az emberi, vagy racionális lélek nem a fogantatás pillanatától van jelen a testben. Szerinte az embrió testének anyagát az anya teste szolgáltatja, ám ebben a kezdeti stádiumban még csak vegetatív lélekkel rendelkezik, majd később alakul ki a szenzitív lélek, és csak azután a racionális lélek, amikor a magzati test már alkalmas a befogadására.
Az orvostudomány álláspontja szerint a magyar törvények alapvetően a terhesség 12. hetéig engedik a megszakítást. Ennek orvosetikai és szakmai oka is van: a 12. hétre fejlődnek ki teljesen a magzat funkciók szerint elkülönülő szervei, és körülbelül ekkortól érez fájdalmat is. Ez előtt tehát még felfogható úgy az abortálás, mint az anya egy szervének, teste szöveteiből egy résznek az eltávolítása. A 12. hét után már a magzat, illetve az orvosi eszközök mérete miatt ugrásszerűen megnő a beavatkozások szövődményeinek száma.
Az oltóanyagok és az abortusz
Az egyház számos esetben szót emelt már az emberi abortumokhoz kapcsolódó kutatások és azok gyógyászatban való alkalmazása ellen. A Vatikán 2005-ben egyértelmű irányelveket fogalmazott meg a katolikus hívek számára az abortált magzatokból származó sejtvonalakat tartalmazó oltóanyagokkal kapcsolatban. Jelenleg két olyan emberi sejtvonal létezik, melyet abortált magzatokból nyernek oltások előállítása céljából: a WI-38 vonal (1964-ből, egy leánymagzatból) és az MRC-5 vonal (1970-ből, egy 14 hetes fiúmagzatból). Az egyház álláspontja szerint ezek ellen a fertőző betegségek ellen léteznek másféle oltások is, melyeket állati sejtek vagy szövetek felhasználásával állítanak elő, és ezért etikai szempontból elfogadhatóak.
A Szentszék válasza szerint az erkölcsileg meg nem engedettnek tekintendő a vakcinák előállításához szükséges magzati szövetek kinyerését lehetővé tévő önkéntes abortusz. Azok, akik ezen vakcinák használatára kényszerülnek, általában orvosok vagy szülők, közvetetten érintettek az abortuszban, és közvetlenül a vakcinák forgalmazásában. Ezért az orvosoknak és a családapáknak kötelességük alternatív vakcinákhoz folyamodniuk (amennyiben léteznek ilyenek), a politikai szervekre és az egészségügyre helyezvén a terhet, hogy erkölcsi problémáktól mentes vakcinákhoz való hozzáférést tegyenek lehetővé. Ha szükséges, a lelkiismereti tiltakozás lehetőségével ajánlatos élniük.
Összegzés: Azokat a fertőzéseket tekintve, melyek ellen nem léteznek alternatív - elérhető és erkölcsileg elfogadható - vakcinák, helyénvaló tartózkodni ezen vakcinák használatától, amennyiben ez nem jelent kockázatot a gyermekek és közvetett módon a lakosság egészének egészségére. Ha azonban a lakosság egésze jelentős egészségügyi veszélynek van kitéve, különösen a rubeóla esetében, a morális problémákat felvető vakcinák is használhatók átmeneti jelleggel. Mindenesetre fennáll az az erkölcsi kötelesség, hogy folytassuk a harcot, és minden törvényes eszközt megragadjunk annak érdekében, hogy a lelkiismeretlenül és etikátlanul működő gyógyszeripar létezését megnehezítsük.
Biden elnök és a Vatikán
Joe Biden amerikai elnök és Ferenc pápa 2021-es vatikáni találkozója nagy sajtóvisszhangot kapott, különösen az abortusz kérdése miatt. Biden, aki katolikus politikus létére támogatja az abortuszt lehetővé tévő törvényeket, szentáldozáshoz járul, ami ellentmond az Egyházi Törvénykönyvnek. Az 55 percesre tervezett, de 75 percesre nyúlt beszélgetés után az újságírók fő kérdése az volt: esett-e szó az abortuszról? Biden válaszában „előreszaladt”, s az újságírók kérdésének ki nem mondott második részére válaszolt: „a pápa örült, hogy jó katolikus vagyok, s hogy továbbra is járulhatok szentáldozáshoz”.
A konzervatív amerikai katolikusok körében felmerült a kérdés: vajon miért mondta a pápa azt, amit Biden állít? Elárulta az egyik legalapvetőbb keresztény értéket? A Vatikán és az amerikai püspöki kar állásfoglalása a diplomácia és a lelkipásztori gondoskodás jegyében született. A pápa nem nagyon vádolható azzal, hogy ne tenné világossá álláspontját hit és erkölcsbeli kérdésekben. Ebben az ügyben is világossá tette, mit gondol: hogy az abortusz gyilkosság és halálos bűn. Biden pedig egyértelműen elfogadja a katolikus egyház álláspontját az abortusszal kapcsolatosan, ugyanakkor nem gondolja, hogy helyes lenne azt átültetni az állam jogrendjébe.
Az amerikai püspöki kar fél éve tárgyalás alatt lévő, az eucharisztia terjesztéséről szóló dokumentumát 222 igennel, 8 ellenszavazattal, három tartózkodással fogadta el, a Vatikán nem kis mértékű nyomására. A dokumentum - egyesek terveivel ellentétben - nem említi név szerint az amerikai elnököt, hanem csak általában jegyzi meg: a püspököknek joguk van ahhoz, hogy eldöntsék, engedik-e szentáldozáshoz járulni azokat a katolikus politikusokat, akiknek a politikai tevékenysége ellentmond a katolikus egyház elveinek.
Diplomáciai és lelkipásztori megközelítés
A pápa és az elnök vatikáni találkozója nem egy hívő és egy lelkipásztor, hanem két államfő találkozója volt, tehát itt is jogos lehet a diplomácia nyelvén értelmeznünk az eseményeket, olvasnunk a sorok között. Amikor az újságírói kérdés elhangzott, hogy esett-e a találkozón szó az abortuszról, az elnök nem mondta, hogy nem esett szó, az elnök nem válaszolt erre a kérdésre, kikerülte a választ. A Vatikán szóvivője nem erősítette meg az elnök szavait, tehát még azt sem tudjuk, valóban úgy hangzottak-e el a pápának tulajdonított mondatok, ahogy Biden idézte azokat. Ugyanakkor a Vatikán kiemelte: szokatlanul hosszan beszélgettek, mintegy kétszer olyan hosszan, mint amennyit a pápa egy-egy államfővel beszélgetni szokott. Ennek a diplomácia nyelvén is jelentése van: „a majdnem kétszer olyan hosszú idő majdnem kétszer akkor megbecsülést jelent vendége számára a pápa részéről”.
Az elnök a római látogatás alkalmával a pápa egyházmegyéjében, Rómában vett részt misén és járult szentáldozáshoz, s a pápa - aki nyilván tudta, hogy Biden erre készül -, nem utasította (bár megtehette volna) a saját egyházmegyéjében miséző papot, hogy ne szolgáltassa ki a szentséget az elnöknek. Ez az értelmezés alátámasztja azt a lelkipásztori megközelítést, miszerint a pápa és az egyház nem ítél el, és nem zár ki a szentségekből azt, aki másként gondolkodik, hanem megértően és finoman bánik velük, a szelíd meggyőzés eszközével élve.
Az Európai Parlament és az abortuszhoz való jog
Az Európai Parlament (EP) képviselői Brüsszelben, az EP plenáris ülésén csütörtökön elfogadott állásfoglalásban kijelentették: az abortuszhoz való jog alapvető jog, az európai uniós tagállamoknak teljes mértékben büntethetetlenné kell tenniük a művi terhességmegszakítást. A 336 szavazattal, 163 ellenében és 39 tartózkodás mellett elfogadott, nem jogalkotási jellegű állásfoglalásban a szöveget támogató EP-képviselők leszögezték: az abortuszhoz való jogot az EU Alapjogi Chartájában is rögzíteni kell. Véleményük szerint az EU Alapjogi Chartájának 3. cikkét módosítani kellene annak érdekében, hogy kimondja: „mindenkinek joga van a testi autonómiához, valamint ahhoz, hogy szabadon, tájékozottan, teljeskörűen és egyetemesen hozzáférjen a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, valamint az összes kapcsolódó egészségügyi szolgáltatáshoz megkülönböztetés nélkül, beleértve a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést is”.
A COMECE ezzel homlokegyenest ellenkező állásfoglalást tett, miszerint az abortusz soha nem lehet alapvető jog. Az EU püspökei arra figyelmeztettek, hogy „az Európai Parlament részéről egy olyan állásfoglalás elfogadása, amely támogatja ezt a beavatkozást, csak hiteltelenné teszi az intézményt”, és az a kísérlet, hogy az EU Alapjogi Chartájában az abortuszhoz való állítólagos jogot bevezessék, „etikai alapok nélküli hiteltelen törvény lenne, és állandó konfliktusokhoz vezetne az EU polgárai között”.
A COMECE nyilatkozatának címe: „Igen a nők és az élethez való jog előmozdítására, nem az abortuszra és egy ideológia erőltetésére”. A püspökök a dokumentumban kifejezték elkötelezettségüket amellett, hogy egy olyan Európáért dolgoznak, ahol a nők szabadon élhetik meg anyaságukat, ajándékként maguk és a társadalom számára, és ahol „anyának lenni semmiképpen sem jelent korlátozást a személyes, a társadalmi és a szakmai életben”.
A püspökök nyomatékosították, hogy „még a mai korunkban is teljes erővel és világosan ki kell jelenteni, hogy a meg nem született élet védelme szorosan összefügg minden más emberi jog védelmével”. Ha valaki képtelenné válik a meg nem született életet felbecsülhetetlen értéknek tartani, akkor az emberi jogok védelmének alapjai mindig „a hatalom múló szeszélyeinek lesznek kitéve” - idézték az európai püspökök a Dignitas infinita vatikáni dokumentumot.
tags: #vatikani #allasfoglalas #az #abortuszrol