A koraszülött babák világa: túlélési esélyek, kihívások és a szülői támogatás fontossága

A terhességek nagyjából 8-10 százaléka fejeződik be korábban a kelleténél. Általában véve a várandósság 37. hete előtt világra jött babák számítanak koraszülöttnek.

Hazánkban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásának megfelelően a koraszülöttek életben tarthatóságának határa a 24. hét. Számos európai országban a koraszülött csecsemők életben tarthatóságának alsó határa a magzati kor 22. hetének elérése és a legalább 500 grammos testsúly, de ettől szerte a világban számos helyen eltérnek.

Magyarországon évente nagyjából 1200-1500 igen kis súlyú koraszülött születik.

Koraszülött kategóriák és túlélési esélyek

A születési hetek és az éretlenségi fok alapján a koraszülöttek több kategóriába sorolhatók:

• Extrém koraszülött: a 22-27. héten született magzatok.
• Alacsony gesztációs korú: a 28-31. héten érkezők.
• "Enyhe" koraszülött: a 32-36. héten születettek.

A koraszülöttek túlélési esélye a születési súllyal arányosan változik. Íme egy részletesebb áttekintés:

Egy 35. hétre született, 2000 grammos koraszülött általában ugyanolyan életkilátásokkal rendelkezik, mint egy időre született, megfelelően érett baba.

A koraszülés lehetséges következményei

A csecsemőhalálozások 80 százalékáért a koraszülés tehető felelőssé. Azonban az azt túlélőknél is olyan komoly problémák alakulhatnak ki, mint az érzékszervi, értelmi és idegi rendellenességek, fogyatékosság, vagy a figyelemzavar, magatartás- és tanulási problémák.

Összességében ahhoz, hogy az egész szervezete összehangoltan és megfelelően működjön, legalább a 34. hetet el kellene érnie egy magzatnak. Ha ez előtt jön világra, esélye az egészségre és az életre olyan arányban zuhan, mint amekkora a tényleges születés és a várt időpont között a különbség.

Koraszülés és hiperaktivitás

Egy kutatás szerint, főleg fiúk esetében alakulhat ki nagyobb valószínűséggel hiperaktivitás, ha a vártnál korábban érkeznek a világra. Egy gyermekbetegségekre szakosodott orvosi lapban megjelent kutatás közölte, hogy a terhesség 34-36. hete között született babáknál kétszeres az esély a hiperaktivitás kialakulására. A 34. hét előtt világra jött babáknál ez az arány megháromszorozódik.

Az Aarhusi Egyetem kutatói 834 túlmozgásos és 20 100 problémamentes gyermeket vizsgáltak meg. Úgy találták, hogy nem csak azok vannak veszélyben, akik a 8. hónap előtt kívánkoznak megszületni, hanem azok is, akik időben, de nagyon alacsony súllyal (2500 gramm alatt) érkeznek a világra.

A koraszülöttek fejlődésének támogatása

Az anyaméh biztonságos környezete és a külvilág kihívásai

A magzat számára az anyaméh egy meleg, sötét és biztonságos környezet. A baba a nap nagy részében összegömbölyödött testhelyzetben pihen, végtagjait behajlítva, maga felé húzva tartja (magzati tartás). A legfontosabb hang, amely eljut hozzá, az édesanyja szívverése: ez ritmikus, kiszámítható és megnyugtató. A külvilág hangjai ehhez képest tompán és halkabban érkeznek meg, a fények pedig szűrten jutnak el hozzá.

Ebben a környezetben a baba idegrendszere folyamatosan fejlődik és érik. Az anyaméh fala természetes támaszt ad a mozgásaihoz, a magzatvíz pedig segít abban, hogy a baba finoman mozogjon, gyakran „játszva” a saját terével: bökdös, nyújtózik, rugdos, miközben a teste biztonságban, folyamatos támogatásban van.

Amikor a baba korábban születik meg, ez a védett környezet megszakad, és a kicsi egy új, számára szokatlan világba kerül. Az újszülött intenzív osztályon (PIC) egyszerre sokféle inger éri: fények, hangok, vizsgálatok, gondozási helyzetek, eszközök, amelyek segítik a gyógyulását. A koraszülött idegrendszere még éretlenebb, így számára a túl sok inger könnyen megterhelő lehet. A PIC dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a babát érő stresszhatásokat a lehetőségekhez képest csökkentsék, ugyanakkor ezek teljesen nem szüntethetők meg.

Hogyan segíthetünk babánknak a növekedésben és a stabilizációban?

Nagyon sokat segít, ha megértjük, hogy a baba hogyan jelzi, amikor jól van, és hogyan mutatja azt, ha pihenésre vagy kevesebb ingerre van szüksége. Ha felismerjük a baba jelzéseit, könnyebben tudunk hozzá igazodni: mikor érdemes megszólítani, mikor jó óvatosan érinteni, és mikor a legfontosabb az, hogy nyugalmat biztosítsunk neki.

A PIC-en töltött időszak sok türelmet és kitartást kíván. Fontos tudni, hogy a legkisebb jelek is számítanak: egy nyugodtabb nap, egy stabilabb légzés, egy rövid éber pillanat, egy jól sikerült gondozás, egy sikeres kenguruzás. Ezek mind fejlődési lépések.

24-25. hét: A pihenés és a stabilitás időszaka

Ebben az időszakban a legfontosabb a pihenés és a stabilitás. A koraszülött idegrendszere még nagyon éretlen, ezért általában az a legkímélőbb, ha a baba csak a szükséges gondozás idején kap érintést, és akkor is inkább határozott, biztonságot adó, célzott módon. A simogató, „sok mozdulattal járó” érintés ebben az életkorban gyakran túl sok lehet. Ilyenkor a baba jelzései elsősorban azt mutatják meg, hogy jól bírja-e az ingereket, vagy inkább pihenésre van szüksége.

Ezek a jelek utalhatnak arra, hogy a babának most nyugalomra van szüksége:

• légzésszám változása: szaporábbá válik, vagy lassul, rendszertelenné válik;
• szívverés változása: gyorsul vagy lassul;
• bőrszínváltozás: kékes, szürkés, sápadt, foltos elszíneződés jelenhet meg.

26-27. hét: Növekedés és bőrkontaktus

Ebben az időszakban a baba fő feladata továbbra is a pihenés, növekedés és gyarapodás. Sokszor az is nagy segítség, ha csendben megfigyeljük őt az inkubátorban, és közben megismerjük a gondozás lépéseit. Nyugodtan kérdezzünk rá a szakszemélyzettől, hogy van-e lehetőség a bőrkontaktusra, és ha igen, mikor lehet ezt biztonságosan megpróbálni. A baba számára fontos lehet az is, hogy hallja a hangunkat: beszéljünk hozzá, meséljünk vagy énekeljünk halkan, rövid ideig, nyugodt ritmusban.

A stressz és a fáradtság jelei:

• légzésszám változása: szaporábbá válik, vagy lassul, rendszertelenné válik, légzéskimaradás is előfordulhat;
• szívverés változása: gyorsul vagy lassul;
• bőrszínváltozás: kékes, szürkés, sápadt, foltos bőrszín;
• grimaszolás, homlokráncolás;
• karok-lábak csapkodása, ujjak „szétnyílása”, hullámszerű mozgása;
• csuklás, ásítás;
• hirtelen, akaratlan mozdulatok.

28-30. hét: Az ébrenlét és figyelem első jelei

Ebben az időszakban már gyakrabban megfigyelhetők olyan jelek, amelyek a baba stabilizálódását mutatják. A kicsi rövid időkre egyre inkább képes lehet nyugodt ébrenlétre, érdeklődésre, figyelemre.

A stabilabb állapot jelei lehetnek:

• nyugodt testhelyzet, pihenő karok és lábak, nyugodt arckifejezés;
• kéz vagy ujjak szopása;
• rövid ideig tartó, nyugodt nézelődés (ami után gyorsan el is fáradhat);
• rövid ideig tartó fókuszálás, figyelem;
• szabályosabb szívverés és légzés.

Ezekben az esetekben viszont pihenésre van szüksége:

• légzésszám változása, légzéskimaradás;
• szívverés gyorsulása vagy lassulása;
• bőrszín váratlan megváltozása (kékes, szürkés, sápadt, foltos);
• grimaszolás, aggódó arckifejezés;
• csapkodó mozgások;
• csuklás, ásítás;
• hirtelen, akaratlan mozdulatok;
• elhúzódás az érintéstől;
• „elnéz”, bambul, mintha kizárná a külvilágot;
• remegés;
• sírás;
• hirtelen álomba merülés.

31-33. hét: A közelség és kapcsolódás igénye

Ebben a korban a baba gyakrabban igényelheti az édesanya közelségét, hangját és illatát. Ha a baba állapota megengedi, az óvatos érintés, a bőrkontaktus, valamint a nyugodt, rövid ideig tartó kapcsolódás sokat segíthet neki.

Ezek a jelek mutatják, hogy babád kiegyensúlyozott:

• éber és csendes, megfigyel, rövid ideig képes fókuszálni;
• kezei a szájában, ujjait szopogatja;
• arckifejezése és végtagjai nyugodtak;
• a hang irányába fordul;
• szívverése és légzésszáma szabályos.

Az alábbi esetekben nyugalomra van szüksége:

• karok-lábak csapkodása;
• légzésszám vagy szívverés ritmusának megváltozása;
• homlokráncolás, grimaszolás;
• csuklás, ásítás, köpködés;
• hirtelen, akaratlan mozdulatok;
• elnéz melletted, bambul;
• sírni kezd;
• hirtelen álomba merül.

34-36. hét: Aktívabb kapcsolódás és a kengurumódszer

Ebben a korban a baba egyre egyértelműbb jelzéseket adhat, és ha a körülmények engedik, aktívabban keresheti a kapcsolatot. Ilyenkor a szülői jelenlét, a beszéd, az érintés, illetve a kengurumódszer is sokat segíthet a megnyugvásban és a fejlődés támogatásában.

Anyára váró üzemmód jelei lehetnek:

• csendes, éberen figyel;
• tekintete élénk, érdeklődő;
• figyel, koncentrál, érdekli, mi történik körülötte;
• szopja a kezét vagy az ujjait;
• arckifejezése és végtagjai nyugodtak;
• a hang irányába fordul;
• nyalogatja a száját, kidugdossa a nyelvét;
• ha sírni kezd, könnyebben vigasztalható;
• képes cumit szopogatni;
• szívverése és légzésszáma szabályos.

Nyugalomra van szüksége, mert fáradt és nyugtalan:

• karok-lábak csapkodása;
• légzésszám vagy szívverésszám megváltozása;
• homlokráncolás, grimaszolás;
• háta ívben megfeszül;
• csuklás, ásítás, köpködés;
• hirtelen, akaratlan mozdulatok;
• elnéz melletted, bambul;
• sírni kezd, és nehezebben megnyugtatható;
• hirtelen álomba merül (ilyenkor mintha kizárná a külvilágot).

A szülők szerepe a koraszülöttek gondozásában

„Ha egy babának a koraszülött osztályon kell kezdenie az életét, az egy leírhatatlan sokk és trauma a szülők számára. Senki nem készül arra, hogy a kisgyermek, akit vár, az élete első heteiben az életéért küzd, vagy olyan maradandó károsodást szenved, ami az egész életére, és ezen keresztül a családja életére is hat” - magyarázza Prof. Dr. Szabó Miklós neonatológus, a Melletted a helyem Egyesület egyik alapító tagja. Elmondja, hogy az első otthoni hónapokban hihetetlen nagy feladat a szülők számára, hogy felépítsék a biztonságérzetüket, és úgy érezhessék, hogy talaj van a lábuk alatt.

A PIC-en dolgozó szakemberek rengeteget tehetnek azzal a korán született gyermekek családjaiért, ha az ellátás során a lehető legnagyobb mértékben bevonják a kisbaba gondozásába a szülőket, és ezért otthon már nem egy ismeretlen helyzet előtt állnak, akivel közben lépésről lépésre ismerik meg egymást egyre jobban.

Tudományosan bizonyított, hogy a koraszülöttek ellátása során alkalmazott pozitív stimulusokkal, mint a kenguruzás, az édesanya illata és hangja, az édesanya anyateje, és az anyaméhhez minél inkább hasonlító közeg és nyugalom megteremtése jelentősen mérsékelhetők a negatív hatások. Ha valami nem megfelelően alakul, akkor az utógondozás során segítenek helyes mederbe terelni.

Táplálkozási problémák és azok kezelése

Nagyon gyakori, hogy amikor a táplálkozás körül merülnek fel problémák és a kisbaba nem eszik szívesen, annak nem szervi oka van. „A koraszülött babákat nagyon sok averzív inger éri a száj körül (például a szondás táplálás során), ami miatt nem öröm a babának az étkezés, és ez a szülő számára is iszonyatosan nagy kudarcélmény.”

Utógondozás és fejlesztés

A megelőzés elsősorban az utánkövetés kell, hogy legyen, ugyanis a szükségtelen fejlesztésekkel kárt is okozhatunk. Az utánkövetés a koraszülöttek esetében úgynevezett utánkövető ambulanciákon történik (minden koraszülött intenzív centrumhoz tartozik egy ilyen), és itt a szakemberek teamben dolgoznak: neonatológus, gyógytornász, gyógypedagógus és/vagy pszichológus, konduktor és neurológus szövetkezik.

A teammunkának nagyon nagy a jelentősége, hiszen, ha bármilyen eltérés mutatkozik, azt minél korábban azonosítaniuk kell. Elképzelhető ugyanis, hogy konduktorszemmel nézve valami rendben van, de egy neurológus már aggódik valami miatt, vagy éppen fordítva. Az utánkövető ambulanciákon abban is tudnak segíteni, hogy a szülő eldönthesse, merre induljon, mire van szükség és mire nincs, és hol van a legjobb helyen a baba.

Bajnok Ildikó, a Pető András Kar Gyermekrehabilitációs osztályának konduktora azt is kiemeli, hogy minden egyes koraszülött gyermekre és családjára egyénre szabottan kell tekinteni, és fontos, hogy azt is lássa a szakember, éppen mi a prioritás. Olyan is előfordul, hogy elakad a mozgásfejlődés, és kiderül, hogy egy szemészeti probléma állt a hátterében. A szakember felhívja a figyelmet arra is, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen módszert alkalmaznak, és az milyen élményt jelent a kisbaba, kisgyermek számára. Speciális szempontokat kell figyelembe venni, ha egy koraszülöttnek valamilyen komolyabb károsodással kell együtt élnie, és a fejlesztés tétje az, hogy önellátó lesz-e, jár-e, vagy beszél-e majd valaha.

tags: #fiu #uj #szulot #babak