A gyulladásos bélbetegségek (IBD), mint a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa, elsősorban a fogamzóképes korú nőket érintik, ami számos kérdést és aggodalmat vet fel a gyermekvállalással kapcsolatban. A betegség terhességre, illetve a terhesség a betegségre gyakorolt hatása, a gyógyszerek jelentette kockázat, a betegség természetéről és lefolyásáról alkotott kép, az öröklődéstől való félelem, a szülés okozta későbbi szövődmények mind-mind olyan tényezők, melyek joggal vagy alaptalanul visszatarthatják az IBD-s betegeket a gyermekvállalástól. Azonban fontos tudni, hogy megfelelő gondozás mellett az IBD-s nők is egészséges babának adhatnak életet.
A férfi és a női termékenység az IBD-ben szenvedők többségénél nem károsodik. Az aktív betegséget nem mutató, IBD gyógyszert nem szedő, sebészeti beavatkozást nem igénylő betegek fertilitása rendszerint megfelel az átlagpopulációénak. A fertilitás csökkenése leginkább aktív Crohn betegségben figyelhető meg.
Az IBD-ben szenvedő nők körében alacsonyabb a gyermekvállalási kedv. Ennek egyik oka az attól való félelem, hogy a betegséget az utódok is örökölhetik. Másrészt az IBD-s betegekre jellemző a krónikus fáradtság, ami alacsonyabb szexuális vággyal és aktivitással társul. Ugyanakkor a közösségi és populációs alapú vizsgálatok azt mutatják, hogy az IBD-s nők fogamzóképessége hasonló az általános populációéhoz. A sebészi kezelés csökkentheti a fogamzóképességet, amit fontos megbeszélni a beteggel a műtét elvégzése előtt.
A betegség aktivitása és a terhesség kimenetele
A betegségaktivitás terhesség kimenetelére gyakorolt hatása tekintetében a rendelkezésre álló adatok inkonzisztensek. Az, hogy a betegségaktivitás pontosan milyen mértékben befolyásolja a terhesség kimenetelét (spontán abortusz, koraszülés, alacsony születési súly, veleszületett rendellenességek), egyelőre nem tisztázott. Az IBD terhességre gyakorolt hatását alapvetően a betegségnek a fogamzás idején való aktivitása határozza meg.
A terhesség lefolyását nagymértékben befolyásolja a fogantatáskor fennálló betegségaktivitás. Azok a nők, akik stabil remisszió időszakában esnek teherbe, körülbelül 70%-os arányban maradnak remisszióban a terhesség teljes időtartama alatt, míg körülbelül 30%-uknál kell akut fellángolásra számítani. Ezzel szemben az aktív betegség fennállása alatt teherbe esők kétharmadánál állandósul az aktív betegség, akik közül háromból két esetben a beteg állapota még tovább is romlik.
Ha inaktív periódus alatt történik a fogamzás, mind a spontán abortusz, mind a terhesség alatti, valamint perinatális szövődmények tekintetében nem növekszik a rizikó az átlagos populációhoz képest. Ha a fogamzás aktív időszakban következik be, akkor a spontán abortusz, a koraszülés és a kis születési súly kockázata is magasabb. A magzatot érintő perinatális szövődményekre nézve is igen jelentős rizikófaktor a terhesség alatti betegségaktivitás.
A terhesség és a szülés az IBD-s betegek életminőségének javulásával járhat, akár a szülést követő 10 évben is csökkenhet a relapszusok előfordulása. Fontos, hogy a fogamzás remissziós fázisban történjen.
A betegség családon belül ismétlődhet, de az öröklődés nem bizonyítható. Crohn-betegségben az öröklődés kockázata nagyobb, mint colitis ulcerosában. Anyai Crohn-betegség esetén az abszolút rizikó 2,7%, colitis ulcerosa esetén 1,6%. Ha mindkét szülőnek gyulladásos bélbetegsége van, az öröklődés kockázata a 30%-ot is elérheti.
A szülés módját is rendszerint az általános szülészeti irányelvek szerint kell megválasztani. Aktív perianális betegség (fistula, fissura, tályog, rectovaginalis fistula, analis stenosis) esetén elektív császármetszés javasolt. Az IPAA műtéten átesett betegnél is császármetszés relatív indikációja áll fenn.
A leggyakoribb tévhit a szüléssel kapcsolatos. Szövődménymentes IBD (nincsen bélműtét vagy fisztula, sipoly a kórtörténetben) és normál terhesség esetén teljesen nyugodtan lehet spontán, hüvelyi úton szülni. Az IBD-s nőbetegek belében a felszívódás nem tökéletes, a magzatok általában nem nőnek óriásira, 3 kg körül vannak.
Kezelés és gyógyszerek terhesség alatt
Az IBD-s beteg vizsgálatának is megvannak a maga speciális aspektusai terhességben. A betegekben a legtöbb aggály az IBD kezelésére alkalmazott gyógyszerek magzati hatásaival kapcsolatban merül fel; ezek a félelmek képezik a terhes betegek non-adherenciájának elsődleges okát.
A gyógyszeres kezelési stratégia alapvetően megegyezik a nem terhes populációnál alkalmazottal. A teratogén hatása miatt abszolút ellenjavallt metotrexát és talidomid kivételével az IBD standard gyógyszereinek többségét alacsony kockázatúnak tartják, ezek mind a remisszió fenntartására, mind az akut fellángolás gyors visszaszorítására alkalmazhatók.
A gyulladásos bélbetegségek kezelésében használatos legtöbb gyógyszer várandósság alatti használatakor alacsony kockázattal számolhatunk. Így például az 5-ASA-származékok (kivéve a dibutyl-phthalate-tartalmú formulát), kortikoszteroidok, thiopurinok és biológiai szerek esetében sem anyai, sem magzati komplikációkkal való szignifikáns összefüggés nem mutatható ki.
A metotrexát alkalmazása teratogén hatása miatt kontraindikált mind a várandósság, mind a szoptatás alatt, valamint a tervezett terhesség előtti 3-6 hónapban elhagyása javasolt mind férfiak, mind nők számára. A tofacitinib mint kismolekula átjut a placentán. Állatkísérletekben alkalmazva a humán dózisokat, a szer teratogénnek bizonyult.
Az IgG aktívan átjut a placentán a terhesség 2. trimeszterétől kezdve egészen a szülésig. A legtöbb hatóanyag a harmadik trimeszterben jut át. A legtöbb biztonsági adatot a gyulladásos bélbetegek terhesség alatti alkalmazásáról az anti-TNF-antitestek esetén tudjuk (infliximab, adalimumab). Az európai és az észak-amerikai irányelvek alacsony rizikójú kezelésként ajánlják az anti-TNF-antitest-kezeléseket.
A szulfaszalazin bizonyítottan ártalmatlan a terhesség, szülés, szoptatás ideje alatt. A többi szalicilsav-készítmény adásáról a terhesség ideje alatt a kezelőorvos dönt az előny-kockázat gondos mérlegelésével.
Szteroidot nem szeretünk szoptató nőnek adni, csak kényszerből, akut helyzet esetén, mert a szteroid kis részben átmegy az anyatejbe. Az IBD gyógyszerei alkalmazhatók a terhesség alatt is, nem kell váltani se gyógyszert, se dózist.
A gyógyszeres kezelés melletti súlyos gyulladásos betegség súlyosabb szövődményekkel járhat a beteg számára, mint a sebészeti beavatkozás. Az első trimeszterben végzett műtétek a spontán abortusz rizikóját fokozhatják, míg a 3. trimeszterben végzett műtét a koraszülés rizikóját fokozza.
Multidiszciplináris megközelítés és tanácsadás
Az IBD-s beteg vizsgálatának speciális aspektusai terhességben is jelentkeznek. Az ilyen betegek terhességének végigkísérése az orvos számára is kihívást jelent, hiszen a vonatkozó ajánlások evidencia-szintje általában alacsony.
Nagyon fontos a multidiszciplináris team által végzett, terhesség előtti tanácsadás. Fel kell világosítani a beteget annak fontosságáról, hogy a teherbe esés remissziós periódusban történjen. Fontos a teherbe esés előtt a megfelelő tápláltsági állapot elérése, és a dohányzás elhagyása.
Az IBD-s betegek gyermekvállalással kapcsolatos félelmei gyakoriak. Jelentős azon betegek aránya, akik a betegség és a kezelések miatt vállalnak kevesebb gyermeket. Sokan nem kezelőorvosuktól kérik, illetve kapják meg a témában számukra leghasznosabb információt.
A szakorvosnak (gasztroenterológus és szülész) a pácienst a terhesség előtt, alatt és után kézen fogva kell végigkísérnie. Mivel ez a betegség a nők egész életét befolyásolja, fontos, hogy az érintettek már azelőtt egyeztessenek kezelőorvosukkal, mielőtt odahaza belevágnának a babaprojektbe. Fontos, hogy csak akkor kezdjenek hozzá, ha betegségük már legalább 3-6 hónapja remisszióban, vagyis nyugalmi állapotban van.
Rendszeres laboratóriumi ellenőrzés szükséges, legalább minden trimeszterben egyszer vizsgáljuk meg az általános laboratóriumi paramétereket. A székletkalprotektin-vizsgálat jól alkalmazható terhességben is.
Az ECCO, az ASGE és a Toronto konszenzus alapján kolonoszkópiát csak akkor végezzünk, ha befolyásolja az antenatális kezelési stratégiánkat, jól meggondolt indikációval, és lehetőleg a 2. trimeszterben. Szigmoidoszkópia előnyben részesítendő a teljes kolonoszkópiával szemben.
Szoptatás és utógondozás
Az IBD-s anyák körében az átlagpopulációhoz képest kevésbé gyakori a szoptatás, ennek hátterében elsősorban az anyatejbe kiválasztódó gyógyszerek káros hatásaitól való félelem áll. Bár az IBD gyógyszerek többsége valóban kiválasztódik az anyatejjel, a standard gyógyszerelés szoptatás alatt biztonságosnak tekinthető.
Az IBD-s nők szoptatni is ugyanúgy tudnak, mint mások. A szoptatás nagyon fontos, de nem szabad, hogy egy nő bűnösnek érezze magát, ha nem tud szoptatni. Ma már olyan jó tápszerek vannak, hogy nem szenvednek hiányt a tápszerrel etetett csecsemők.
Élő kórokozót tartalmazó védőoltást az újszülött az első 6 hónapban nem kaphat biológiai kezelés mellett.
Fertility, Pregnancy, and IBD
Mivel tehát IBD-ben a terhesség kimenetele összességében kedvezőnek mondható és nem különbözik jelentős mében az egészséges populációnál megfigyeltektől, ezeket a betegeket nem szabad lebeszélni a gyermekvállalásról. Az IBD-ben szenvedő nő problémamentes szülésre és ép, egészséges gyermekre számíthat.
tags: #vastagbelgyulladas #terhesseg #alatt