Epilepsziás rohamok babáknál és gyermekeknél: átfogó információk

Az epilepszia az agy egyes területeinek kóros működése miatt kialakuló és rohamok formájában jelentkező betegség. Epilepsziás görcsnek vagy rohamnak egy adott rosszullétet nevezünk, míg epilepszia betegségről akkor beszélünk, ha valakinek több alkalommal jelentkezik nem provokált rosszulléte. Fontos tudni, hogy az epilepszia - ellentétben a közhiedelemmel - ma már ugyanolyan jól kezelhető, mint például a cukorbetegség. Az esetek háromnegyede ugyanis a mai modern gyógyszerekkel teljesen tünetmentessé tehető, és így egy epilepsziás gyermek is teljes értékű életet élhet.

A gyermekek fejlődésben lévő agyában nagyobb az úgynevezett görcskészség. Emiatt mind az epilepszia, mind az egyéb görcsállapotok gyakrabban fordulnak elő gyermekkorban. A gyermekkori epilepszia minden 100. gyermeket érinti, míg később csak minden 200. felnőtt epilepsziás. Az elmúlt évtizedekben nemcsak a gyógyszerek fejlődtek látványos ütemben, de az epilepszia felismeréséhez használt diagnosztikai eljárások, berendezések is, így ma már nagy biztonsággal és korai állapotában beazonosítható ez az agyi rendellenesség.

Az epilepsziás rohamok típusai

Az epilepsziákat két nagy csoportra lehet osztani a rohamok kiindulása alapján:

Generalizált rohamok

Ezek a rohamok az agy teljes területéről indulnak ki. Jellemző formáik:

• Tónusos-klónusos (grand mal vagy GM roham): A beteg teljes teste megfeszül (tónusos), emellett ritmusos rángások jelentkeznek (klónusos). Gyakori a habzó száj, a roham következtében történő nyelv elharapása, illetve vizeletürítés is előfordulhat. A roham után a gyermek egész teste elernyed, percekig nem tér magához, álmos lehet, el is alhat.
• Klónusos: Csak rángások jelentkeznek.
• Mioklónusos: Rövid, hirtelen izomösszehúzódások, megrándulások, melyek gyakran sorozatban jelentkeznek (egymás után akár 5-20 mozdulat is lehet). Jellemzően a gyermek egy- vagy több végtagja hirtelen megrándul, ennek következtében elejti, amit éppen a kezében tart. Általában reggel, a felkelést követő órákban tapasztalhatók.
• Absence (petit mal): Elrévedéssel, rövid ideig tartó tudatzavarral, figyelemkieséssel és időnként ritmikus pislogással jár. Ilyenkor a gyermek hirtelen „kikapcsol”, üres tekintettel néz maga elé, mintha bambulna, azonban nem reagál a beszédre vagy érintésre sem. Ha valamilyen tevékenység közben jelentkezik a tünet, akkor az adott cselekvés megszakad; jellemzően rövid ideig, pár másodpercig tart.
• Atóniás: Tónusvesztéssel járó rosszullét, melynek során a gyermek váratlanul összeesik, vagy elhajlik, mintha megbotlott volna valamiben.

Parciális vagy fokális rohamok

Ezek az agy adott területéről induló rohamok. Az, hogy nem a szürkeállomány egésze, hanem az agy egy adott területe érintett, abban nyilvánul meg, hogy a görcs például csak egy adott testrészen, vagy a test egyik oldalán jelentkezik. A rosszullétek típusa attól függ, hogy az agy mely részéről indul ki, majd mely területek vonódnak be a rohamba. A roham alatt a tudat megtartott lehet (szimplex roham), de előfordulhat a tudat befolyásoltsága (komplex roham) parciális görcs mellett is. A parciális rohamok másodlagosan generalizálódhatnak.

• Szimplex parciális roham: A tudat megtartott. Tünetei lehetnek izomrángások, érzészavarok (pl. zsibbadás, furcsa bőrérzések), látási vagy hallási hallucinációk (furcsa képek, villogások, hangok).
• Komplex parciális roham: A tudat befolyásolt. Jellemzőek lehetnek az ősi jellegű, automatikus mozgások, mint az ajkak csücsörítése, nyalogatása, rágó, nyeldeklő mozgások, kezek, lábak kaparászó mozgása, szemforgatás, fintorgás, pislogás.
• Vegetatív rohamok: Elsápadással vagy kipirulással, verejtékezéssel, vizelési ingerrel és szívműködés változással járnak.
• Pszichés rohamok: Elsősorban hirtelen és intenzíven jelentkező, kiváltó ok nélküli félelemérzettel kell számolni. Nem összekeverendő a pszichogén, nem epilepsziás rohammal.

A rohamokat gyakran előzik meg kívülről nem látható, csak a beteg számára észrevehető szubjektív érzetek/érzékelés változások (pl.: a környezetet kicsinek vagy éppen nagynak látja, ott nem lévő hangokat, zenét hall, valamilyen szagot vagy ízt érez). Ezt a jelenséget aurának nevezzük. Sokszor az epilepsziától szenvedő személy már ebből tudja, hogy következik a roham és figyelmeztetni tudja a kívülállókat, így több lehetőség van őt megvédeni a sérülésektől.

Epilepszia szindrómák gyermekkorban

Bizonyos tünetegyüttesek, rohamtípusok adott komplex betegségre (szindrómára) utalnak. Számtalan epilepszia szindróma létezik, ezeknek megvan az önálló etiológiája, életkori előfordulása, EEG jele, prognózisa, mely igen változatos lehet (az egészen enyhétől a rövid élettartamot, súlyos értelmi fogyatékosságot eredményező formáig). A kezelés szempontjából nagyon fontos az adott epilepszia betegség szindromatológiai besorolása, mert amíg az egyik gyógyszer adott szindrómában hat, egy másik esetén hatástalan.

Gyakori gyermekkori epilepszia szindrómák:

1. Jóindulatú rolandos epilepszia (benignus centrotemporális epilepszia): Rendszerint 2-14 éves kor között tűnik fel (leggyakrabban 5-9 éves kor között), általában alvás közben. Féloldali száj- és nyelvzsibbadás, nyálfolyás, majd féloldali arc- és karrángás jelentkezik, ami átmehet a görcsös nagyrohamba. Gyakran kinövik a gyermekek, akár gyógyszeres kezelés nélkül is.
2. Gyermekkori abszensz epilepszia: Főként 4-10 éves kor között kezdődik, jellemző tünete a rövid, pár másodpercig tartó tudatkihagyás. Sok esetben kamaszkorra spontán megszűnik.
3. Panayiotopoulos-szindróma: Jóindulatú epilepsziaforma, általában 3-6 éves kor között jelentkezik. A rohamok általában hosszabb ideig tartanak, gyakran éjszaka jelentkeznek, hányás és zavartság is kísérheti.
4. Juvenilis mioklónusos epilepszia: Jellemzően serdülőkori epilepszia (12-18 éves korban). Tünetei közé tartoznak a reggeli izomrángások, elsődlegesen a karokat és a kezeket érinti. A rohamokat kiválthatja alváshiány, stressz vagy villódzó fény is. Ez a fajta epilepszia tartós és az élete végéig folytatnia kell a gyógyszeres kúrát.
5. West-szindróma: A csecsemőkori epilepsziák egyik legsúlyosabb formája, 3-12 hónapos kor között jelentkezik. Jellemző rá a sorozatban jelentkező izomösszehúzódások, a test előrehajlása és a karok előretartása. Fejlődés visszaesés vagy stagnálás is társul hozzá.
6. Lennox-Gastaut szindróma: Súlyos, többféle epilepsziás rohamot okozó szindróma, amely jellemzően 1-7 éves kor között kezdődik. Gyakran értelmi és viselkedési problémákkal jár együtt.
7. Dravet-szindróma: Ritka, ám súlyos, genetikai eredetű epilepszia. Jellemzően az 1. életévben kezdődik, gyakran hosszantartó görcsrohamokkal és lázzal indul.

Diagnózis

A diagnózis során az első eldöntendő kérdés, hogy valóban epilepsziás rohamról van-e szó, vagy valamilyen szintén rohamszerűen fellépő egyéb rosszullétről. Ennek eldöntésében nagyban segít a részletes anamnézis, a rohamok szemtanú általi leírása, a családban előforduló idegrendszeri betegségek, a terhességi, születési események ismerete. Rengeteget segít, ha valamelyik rosszullétről készült telefonos videó-felvétel, és ezt meg tudják mutatni az orvosnak.

Különböző rosszullétek, amik nem epilepszia

• Lázgörcs: Míg a gyermekek 3-4%-ában fordul elő legalább egy lázgörcs kisgyermekkorban, addig felnőtteknél ez egy nagyon ritka jelenség. Akinek kizárólag lázas állapotban vannak rohamai, azokat nem nevezzük epilepsziás betegeknek.
• Affektív apnoe (infantilis syncope): Elsősorban csecsemőkben és kisdedekben fordul elő, a sírás, hiszti vagy hirtelen fájdalom miatt kimaradó, és egészen kékülésig fokozódó légvétel-kimaradás. Rendkívül ijesztő, de általában ártalmatlan jelenség.
• Ájulás (konvulzív syncope): A leggyakoribb eszméletvesztéssel járó állapot, mely tartós állás, alacsony vércukorszint vagy ülésből hirtelen felállás esetén jelentkezhet. Egy „egyszerű” ájulás során is gyakran látunk néhány apró megrándulást, de emiatt még szó sincs epilepsziáról.
• Alvási jelenségek: Rémálom (pavor nocturnus), mioklónus, somnambulizmus (alvajárás) is összetéveszthető lehet epilepsziás rohammal.

Diagnosztikai vizsgálatok

1. Anamnézis felvétel és neurológiai vizsgálat: Részletes kikérdezés a tünetekről, családi előzményekről, majd a gyermek mozgásának, reflexeinek, izomerejének és általános fejlődési állapotának vizsgálata.
2. EEG (elektroenkefalogram): Az agy elektromos tevékenységét méri fel, és azonosítja a kóros aktivitásokat. Epilepsziás betegek 70%-ában nemcsak roham alatt, hanem bármikor mutat eltérést. Kisgyermek és csecsemőkorban célszerű megpróbálni az alváshoz időzíteni a vizsgálatot. Nagyobb gyermekeknél ébrenlét alatt rohamot provokáló stimulusok alkalmazására is sor kerülhet (hiperventiláció, fotostimuláció, szemnyitás-szemzárás).
3. Képalkotó vizsgálatok (MR, CT): Ha az anamnézis, rohamtípus, neurológia és EEG indokolja, képalkotó vizsgálat (általában MR, traumás esetben leginkább CT) elvégzésére kerül sor, különösen, ha felmerül, hogy a betegséget valamilyen agyi eltérés (pl. vérzés, fejlődési rendellenesség vagy agydaganat) okozza.
4. Laborvizsgálatok: Olyan eltéréseket lehet kimutatni (pl. alacsony vércukorszint, elektrolit eltérések), amelyek a roham kiváltásában játszhattak szerepet.

Kezelés

Epilepszia betegség esetén a gyermek neurológiai gondozásba vétele javasolt. Ez azt jelenti, hogy lesz a gyermeknek egy gyermekneurológus szakorvosa, aki felállítja a diagnózist, beállítja a gyermek gyógyszeres kezelését, nyomon követi azt és szükség esetén változtatások rendel el, mindezt rendszeres kontrollvizsgálatok keretében.

Gyógyszeres kezelés (antiepileptikumok)

Ha a rosszullét ismétlődésének komoly esélye van, gyógyszer, azaz antiepileptikum felírására kerül sor. Számtalan antiepileptikum létezik változó - esetenként súlyos - mellékhatás profillal, ezekről mindig a kezelőorvos ad részletes tájékoztatást. A gyógyszerek szedése nagy precizitást kíván meg, a gyógyszer dózisában és beadásának idejében, módjában semmilyen módon nem lehet eltérni az orvos által elrendeltektől. A gyermekkori epilepsziák legnagyobb részénél jól beállított gyógyszeres kezeléssel általában teljes rohammentesség érhető el. Fontos azonban tudni, hogy ez NEM egyenértékű a gyógyulással, tehát a gyógyszer kihagyása, nem megfelelő szedése rohamot fog eredményezni!

Vannak olyan epilepsziás gyermekek, akik „kinövik” a betegséget, ilyenkor a gyógyszer fokozatosan, kezelőorvossal megbeszélt ütemben, rendszeres EEG ellenőrzés mellett elhagyható. Bizonyos, főként genetikai eredetű epilepsziák esetén egész életen át gyógyszeres kezelés válik szükségessé.

Műtéti kezelés

A gyógyszerrel nem gyógyítható betegek egy részénél, és/vagy akiknél pontosan meghatározható az agyi elváltozás, ami okozza a rohamokat, műtéti kezelés is szóba jön. Epilepszia műtétre általában akkor nyílik lehetőség, ha a gyermeknek van egy MR vizsgálattal kimutatható eltérése, és a videó-EEG vizsgálat segítségével sikerül igazolnunk, hogy ez az eltérés felel meg a rohamok gócának. Szintén sebészeti beavatkozás az úgynevezett mélyagyi stimuláció, amikor elektródákat ültetnek az agyba és azokat árammal ingerelve próbálják a rohamszámot csökkenteni.

Ketogén diéta

A sebészeti beavatkozások mellett különböző diétákkal is próbálták már az epilepsziás rohamokat kontrollálni. Ezek közül legígéretesebb módszer a ketogén diéta. Ez egy komoly áldozatokkal járó étrend, ahol sok zsírt és kevés szénhidrátot fogyaszthat a gyermek. Olyan epilepsziás gyermekeknél érdemes megpróbálni, akik számos gyógyszert kaptak már, de nem sikerült rohammentessé tenni őket.

Akut ellátás roham esetén

Az epilepsziás roham akut ellátása során a legfontosabb feladat a beteg sérüléstől való védelme.

• Ha nem ismert epilepsziás betegnél zajlik görcsroham, a mentőszolgálatot értesíteni kell!
• A rohamozó beteg szájába NE tegyünk semmilyen tárgyat, és NE fogjuk le a beteget, és semmi esetre se hagyjuk magára!
• A rohamot követően, ha a tudat is érintett, általában lassú a feltisztulás, a gyermek kifejezetten álmos lehet, el is alhat.
• A rohamot követően alkalmazzuk az alapvető elsősegélynyújtásnál tanultakat: ellenőrizzük a beteg légzését, szívműködését (ezt a mentőszolgálat kiérkezéséig rendszeresen tegyük) és helyezzük stabil oldalhelyzetbe.
• Ismert epilepsziás betegeknél a kezelőorvos általában ír fel otthonra végbélbe adható Diazepam kúpot, amit egy alkalommal a szülők is beadhatnak roham alatt a gyermeknek. Akkor indokolt a használata, ha legalább egy perce tartó és spontán nem szűnő roham jelentkezik, vagy ha rövid időn belül több roham halmozódik egymás után. Egynél több beadás otthon nem javasolt, mert légzészavart okozhat.
• Ha a Diazepam beadása után sem áll le vagy újra jelentkezik a roham, hívjunk mentőt, vagy menjünk be a kórházba, ügyeletre.
• A legfontosabb azonban, hogy nem szabad pánikba esni és bizonytalanság esetén orvosi segítséget kell kérni!

Életmód és megelőzés

Nagyon fontos, hogy az epilepsziás betegek odafigyeljenek az életmódjukat érintő néhány dologra.

• Provokáló tényezők kerülése: Az olyan helyzeteket mindenképpen kerülni kell, ahol egy váratlan rosszullét veszélyes lehet, ezért TILOS pl.: fára mászni, szertornázni, felügyelet nélkül fürdőzni (kádban sem!), úszni, forgalmas helyen kerékpározni, lovagolni stb. Fontos a rohamot provokáló tényezők kiiktatása, pl.: villogó fények, kialvatlanság, alkoholfogyasztás.
• Villogó fények: Közismert, hogy a villogó fény epilepsziás rohamot válthat ki, az azonban kevésbé ismert, hogy ez az összes epilepsziás beteg csak kis hányadát érinti. Fontos tudni, hogy a TV vagy számítógép képernyője okozta 100 Hz körüli láthatatlan vibrálás sosem vált ki rohamot. Ugyanakkor a villogó effektekkel teli filmek, rajzfilmek vagy számítógépes játékok veszélyesek lehetnek ebből a szempontból.
• Alvás: A kialvatlanság nagyon erős rohamprovokáló, így mindig próbáljunk gondoskodni az epilepsziás gyermek megfelelő pihenéséről.
• Sport: Bizonyos sportok kifejezetten ajánlottak (pl.: labdajátékok, atlétika), hiszen a közösségi élmények nagyon fontosak minden krónikus betegséggel küzdő gyermek számára. Testnevelés alól nem javasolt felmentés, sőt a mozgás véd a rohamokkal szemben, csak a magasra mászás (pl.: kötélmászás, bordásfal) nem engedélyezett.

Epilepszia és értelmi fejlődés

Nagyon fontos tudni, hogy a legtöbb epilepsziával küzdő gyermek NEM válik értelmi fogyatékossá, tehát speciális bánásmódot nem igényel. A gyógyszerrel rohammentessé tett gyermekek úgy fejlődnek, mint bárki más. Ugyanakkor igaz, hogy az epilepszia az agy egyes területeinek kóros működése miatt kialakuló betegség, ezért értelmileg akadályozott embereknél gyakrabban találkozunk vele. Egy epilepsziás betegnél több oka is lehet az értelmi akadályozottság kialakulásának. Előfordul, hogy ugyanaz az alapbetegség (pl. agysérülés vagy agyi fejlődési rendellenesség), amely felelős az epilepsziás rohamokért, okoz lassabb fejlődést. A terápia-rezisztens (gyógyszerekre nem reagáló) epilepsziás betegeknél azonban a gyakori rohamok vezethetnek értelmi akadályozottsághoz.

Társadalmi elfogadás

Sajnos az epilepsziával küzdő gyermekek gyakran válnak a kiközösítés, megbélyegzés tárgyává betegségük miatt. Ezen leginkább úgy lehet segíteni, ha gyermekeinket arra biztatjuk, neveljük, hogy a beteg, bajba jutott társaiktól ne eltávolodjanak, hanem biztassák, támogassák őket. Az epilepsziás gyermekek 80%-a gyógyszerszedés mellett teljesen rohammentes, és az időnként rohamozó gyermekek a rohamok között ugyanolyanok, mint egészséges társaik.

tags: #epilepszias #roham #babaknal