A meddőség hatása a párkapcsolatra és a szexualitásra

Napjainkban a meddőség árnyéka egyre több párra vetül rá, ezért is olyan fontos, hogy újra és újra beszéljünk róla. Az sem véletlen, hogy ennek a nehéz élethelyzetnek a kapcsán nem csak a vele küzdő nők pszichés támogatásáról kell szót ejtenünk, hiszen ez az állapot a párkapcsolat mindkét tagját érintő súlyos lelki teher.

A pszichológus szerint a meddőség mint élethelyzet krízisnek tekinthető, hiszen ilyenkor a pár olyan kihívásokkal találja szemben magát, amelyekre nincs felkészülve, és így azokra hatékony megküzdési stratégiái sincsenek. Ugyanakkor mégsem természetszerű, és valójában sok mindentől függ, hogy a meddőség, mint komoly élethelyzeti kihívás krízist okoz-e a párkapcsolaton belül. Amikor a pár azzal szembesül, hogy esetleg csak nehézségek árán, vagy egyáltalán nem lehet gyermeke, az megingathatja a közös jövőképüket és a párkapcsolati identitásukat, ezért ezeket ilyenkor mindenképp újra kell gondolniuk, definiálniuk.

Olyan fontos kérdések mentén érdemes ekkor elindulniuk, hogy ugyanazt akarják-e mind a ketten az élettől, és biztosan szeretnének-e gyermeket. Ha a válasz igen, akkor mennyi mindent tudnak felvállalni érte lelki, fizikai vagy akár anyagi értelemben. Nem utolsó sorban azt is át kell gondolniuk, hogy mi lesz a kapcsolatukkal, ha mégsem születik gyermekük.

Az, hogy a párkapcsolat a meddőség következtében válságba kerül-e, főként azon múlik, hogy mennyire sikerül a párnak átbeszélnie ezeket a kérdéseket, miként tudnak új szövetséget létrehozni, és mennyire tudják megtalálni az utat egymáshoz, miközben mindketten megfelelően támogatják a másikat. Igen fontos aspektus még kettejük párkapcsolati alapja, amelyre ez az egész élethelyzet nehezedik. Egy ilyen terhelt helyzetben ugyanis a már eleve meglévő konfliktusok és feszültségek még inkább felerősödhetnek, kiéleződhetnek.

A legtöbb esetben traumaként éri a párt az a tény, hogy természetes úton csak nagyon nehezen, esetleg egyáltalán nem születhet gyermekük. Ilyenkor annak ellenére, hogy nem élnek át konkrét tárgyvesztést, mégis veszteségélményként élik meg a helyzetet, ezért a gyászfolyamathoz hasonló folyamatok zajlanak le bennük.

Ezt fontos hangsúlyozni, mert nem csak akkor élhetünk át veszteségélményt, amikor valamit vagy valakit kézzelfoghatóan elveszítünk. Akkor is megélhetjük ezt, ha van egy reményünk, egy vágyunk vagy elképzelésünk, ami nem valósul meg. A meddőség esetében ez azt jelenti, hogy a pár elveszítheti azt az elképzelését, hogy természetes úton válhat szülővé. A sikertelen próbálkozások vagy beültetések kudarca is mind olyan veszteségélmény, amely mély, lelki fájdalmat okozhat, még akkor is, ha fizikailag nincs „látható” veszteség.

Emellett számos olyan kihívással is szembe kell nézniük a pároknak, melyek az őket körülvevő környezetből erednek, például a stigmákkal, az áldozathibáztatással és az elszigetelődéssel. Ehhez még hozzáadódhatnak olyan anyagi, életszervezési és munkavégzési kérdések is, melyek szintén akadályt gördíthetnek eléjük.

A meddőség diagnózisát követően sok pár hasonló érzelmi és pszichológiai állapotokon megy keresztül. Bár az egyéni és párkapcsolati dinamika eltérő lehet, az alábbi állomások gyakran megfigyelhetők a meddőséggel szembesülő párok útján.

• Amikor kiderül, hogy esetükben mesterséges megtermékenyítésre lesz szükség, megjelenhet bennük az ijedtség és a bizonytalanság, hiszen ezen a ponton még információhiánnyal szembesülnek: nem tudják merre induljanak el, mik a lehetőségeik, és mikkel kell számolniuk az úton.
• Gyakran felmerül bennük az okok keresése is, az önhibáztatás, valamint a „miértek” hajszolása. Ez érthető reakció részükről, hiszen az emberek ösztönösen igyekeznek érthetővé és kezelhetővé tenni a számukra bizonytalan helyzeteket, hogy ezzel is csökkentsék a szorongásukat.

Miután szembesült a meddőség diagnózisával, a pár többféle úton is elindulhat. Akár a mesterséges megtermékenyítés, a donáció vagy az örökbefogadás mellett döntenek, akár a gyermekvállalás helyett más alternatívát választanak, az egyéni és párkapcsolati mentális egyensúlyuk megtalálása, helyreállítása egyaránt szükséges és fontos feltétele a továbblépésnek.

Ez az út gyakran egy érzelmi hullámvasút, mivel a kezelések fizikailag és érzelmileg is megterhelők lehetnek, különösen, ha egymás után többször is sikertelenek. Éppen ezért rendkívül fontos a stresszkezelés és a támogató környezet jelenléte a folyamat során, valamint a reális elvárások megfogalmazása.

Az örökbefogadás vagy a donáció lehetőséget nyújt a párnak a családalapításra, de érzelmileg nagyon átfogó felkészülést igényel a részükről, hiszen leendő szülőként el kell fogadniuk, hogy nem hagyományos módon lesz gyermekük. Ez az út pszichológiai értelemben a meddőség okozta veszteség feldolgozását is megkívánja, miközben új kapcsolati mintákat és kötődéseket kell kialakítaniuk. Ilyenkor rendkívül fontos a társas támogatottság, emellett nagyban segíthetik őket a különböző támogató csoportok is.

Egyesek azt is választhatják, hogy a gyermekvállalás helyett más célok felé fordulnak, például karriert építenek, utaznak, önkénteskednek vagy kreatív tevékenységet folytatnak. Ez az opció pszichológiai rugalmasságot igényel a pár tagjaitól, hiszen az életcéljaik újradefiniálása nem könnyű feladat. Az önelfogadás és az újfajta „értelem” megtalálása segíthet nekik az érzelmi egyensúlyuk helyreállításában.

Az együtt megélt komoly nehézségek azáltal tudják közelebb hozni egymáshoz a párt, hogy közben megtapasztalhatják, milyen a valódi teherviselés és összetartás. Például erőt adhat számukra, ha együtt vesznek részt az orvosi konzultációkon, és közösen döntenek a kezelési lehetőségekről, vagy egyszerűen csak ott vannak egymás mellett, amikor a másiknak szüksége van arra.

Ez a folyamat gyakran javítja a felek közötti kommunikációt is. Egyes párok ilyenkor tanulják meg igazán kifejezni, hogy mire van szükségük, vagy hogy miként hangolódjanak jobban egymás érzéseire. Egy támogató mondat vagy egy apró gesztus - mint egy váratlan ölelés a nehéz nap végén - rengeteget jelenthet.

Ha például az egyik fél hajlamos lenne magát hibáztatni, a másik segíthet őt emlékeztetni arra, hogy ebben a helyzetben csapatként vannak jelen. Fontos az is, hogy mindketten olyan megküzdési stratégiákat alkalmazzanak, amelyek mindkettejük számára működnek. Nem szükséges, hogy ugyanúgy dolgozzák fel a helyzetet - lehet, hogy az egyikük sportolással vezeti le a feszültséget, míg a másik a barátokkal való beszélgetésben talál megnyugvást -, de fontos, hogy ezek a stratégiák kiegészítsék egymást, és megférjenek egymás mellett.

Végül, a tudatos kommunikáció és önreflexió is különösen fontos. A szakember elmondása szerint minden pár életében kialakul egyfajta dinamika, és a meddőség, mint lelkileg megterhelő élethelyzet erre a saját működésre nehezedik rá, melynek következtében változhat a partnerek kapcsolódása, kapcsolata.

Mivel mindketten egyénileg is próbálnak a saját érzelmi hullámvasútjukon egyensúlyozni, így néha egyszerűen elcsúsznak egymás mellett, és nehezebben találják meg az utat egymáshoz. Ez főként akkor jellemző, ha a pár tagjai másképp reagálnak a nehézségekre. Ha például az egyikük feszültségét az csökkenti, ha beszélhet az érzéseiről, a másikukban viszont éppen ez okoz feszültséget, akkor nem a „beszéljünk róla” lesz a megoldás a helyzetre, hanem az arany középutat kell megtalálniuk.

Ebben az első lépés az, hogy kommunikáljanak egymással, hallgassák meg, hogy mi esik jól másiknak, és mi nem, hogy mi segít neki ebben a helyzetben. Miután átbeszélték ezeket, tisztábban láthatják a másik működését. Ha például a párjuk nem szeretne beszélni az érzéseiről, akkor ahelyett, hogy úgy értelmeznék, hogy „biztosan azért nem beszél róluk, mert nem fontosak neki”, azt láthatják, hogy valójában azért nem teszi, mert az feszültséget kelt benne.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a feleknek nem jogos az az igényük, hogy beszélni szeretnének a problémáról, hiszen az teljesen természetes, és fontos is, hogy őszintén kifejezzék. Ugyanakkor nem mindig kell, hogy a partner legyen az egyetlen, aki meghallgat és támogat.

A gyermekvállalás folyamata során rengeteg olyan kérdés, kétség merülhet fel mindkét személyben, amelynek hatására feszültség jelentkezhet. Legelső lépésként javaslom, hogy a párok üljenek le, és őszintén beszéljék meg egymással, milyen érzések, gondolatok keringenek bennük a babavállalással kapcsolatban, az egész helyzettel kapcsolatban, így lehetőségük van arra, hogy felismerjék a problémáikat, majd együttesen képesek legyenek megoldani azokat.

Fontos, hogy a gyermek születését követően is legyen a pár életében egy- egy megszentelt pillanat, amikor a nagy családi zűrzavarban is egymásra tudnak hangolódni. Ezekben a pillanatokban történő érzelmi megosztások olyanok, mint egy-egy kirakós játék darabok, amik által összeáll a szeretetteljes családi lét. Megéri befektetni az energiát, még több áramlik majd ezután.

A babavárás során az érzelmek szélsőséges mértékben változhatnak részben a fent említett okok miatt is: pl. a változástól való szorongás, hormonális változások, a felelősségvállalástól való túlzott félelem, a nem pihentető alvás miatti fáradtság stb., részben azért, mert a baba érkezésével a pár kapcsolata mindenképpen bizonyos mértékig változni fog.

A baba akkor valóban erősíti két fél kapcsolatát, ha az szilárd, őszinte kapcsolatra épül, viszont ellenkező esetben gyengítheti azt. Amikor ez utóbbi fennáll, akkor érdemes mind tudatosan és együtt „dolgozni” a kapcsolatért, tenni a családért, hiszen a pár már a baba érkezését követően nem csak saját magáért felel, hanem már a Családért.

A baba születése után a férfiak abban látják a problémát, hogy párjuk elhanyagolja őket, nem kapnak elég figyelmet, értéktelennek és kirekesztettnek érzik magukat. Ezzel szemben a kismamák arról panaszkodnak legtöbbet, hogy társuk nem érett meg az apaszerepre, nem érzi át és nem kezelik megfelelően azokat az érzelmi és testi változásokat, melyeken ilyenkor a nők keresztülmennek.

A baba születését követően (főképpen első gyermek érkezése esetében) számtalan kétség merül föl a szülőkben, hogy vajon mennyire jól látják-e el a gyermeket, mit kellett volna vagy kellene másképp csinálni, ráadásul megnő a felelősségtudat, fokozódik a fáradtság, ezzel együtt nő a feszültség is. Az első javaslatom: türelem. A második pedig az, amit a fentiekben több ízben említettem, most pedig részletesen kifejtem, az a kommunikáció módja. Fontos, hogy a másik is megértse, mit is szeretnénk kifejezni, hogy mit érzünk, esetleg bennünk milyen hatást kelt a másik fél cselekedete vagy éppen annak hiánya. Ezeket a kinyilatkoztatásokat ún. "én üzeneteknek" nevezzük. Például: „Amikor ezt csinálod, vagy ezt látom/ hallom…, akkor így…. érzem magam”. Véleményem szerint ez egy valóban hatékony technika, amely egy kis gyakorlással azonban azonnal elsajátítható.

Érdemes odafigyelni arra, hogy ne reagáljunk a külvilág (pl. partnerünk) cselekedeteire, vagyis ne reakcióban legyünk, hanem a belső erőforrásainkhoz hozzáférve, akcióba lépve folyamatosan tegyünk magunkért, alakítsuk az életünk történéseit. Tegyük fel hogy valamilyen gondolatunk, ötletünk, kívánságunk adódik, akkor ne arra várjunk, hogy a másik kitalálja azt, és cselekedjen, hanem mi fejezzük ki az igényünket, hogy mit szeretnénk, illetve osszuk meg a gondolatainkat. Így sokkal több energiánk marad a folyamatos teremtésre, azt érezhetjük, hogy jó dolgok történnek velünk - szinte maguktól - folyamatos ún. teremtő folyamatban.

Manapság sokan úgy tekintenek a gyermekvállalásra, mint (a női) élet értelmére, melynek csak pozitív aspektusai vannak, a valóságban azonban sok nehézséggel is jár a párok számára a családdá válás. Kevesen tudják, hogy akár párkapcsolati problémákat is okozhat a terhesség maga és a gyermekszületés is.

Sokat olvasni róla, hogy hogyan fejlődik a magzat az anyja hasában, vagy hogy a nők milyen változásokon esnek át miközben a gyermeküket várják, a férfiakról azonban szinte szó sem esik. Sok esetben a fogantatás után hosszú hónapokig, sőt évekig háttérbe szorulnak, hiszen ilyenkor gyakran a tágabb család és a környezet is a születendő gyermekre fókuszál. Sok férfi számára nehéz ezt a helyén kezelni. Ha korábban vágyott is a gyermekáldásra, negatívan érintheti hogy kikerül a figyelem középpontjából.

Fontos kérdés, melyik fél mennyire akarta valójában a gyermekvállalást, milyen előzetes tapasztalatai, elvárásai vannak ezzel kapcsolatban. Milyen a leendő apuka és anyuka viszonya a saját felmenőivel, milyen gyermekkori emlékeik vannak. Az előzetes félelmek, vagy a terhesség, illetve a szülés során fellépő komplikációk akadályozhatják a gyermekhez való kapcsolódást. Gondoljunk csak bele: ha az orvos azt mondja, hogy probléma van a babával, egész máshogyan kötődünk hozzá (hiszen érezzük, bármikor elveszíthetjük), mintha biztosak lehetnénk a család bővülésében.

A pszichoanalitikus elmélet szerint a terhesség időszakában jellemezheti a kispapákat a magzattal való rivalizálás, hiszen míg korábban megkapták párjuk teljes figyelmét, mostantól ezen osztozniuk kell a magzattal. Az analitikus elméletalkotók abban is nehézséget láttak, hogy a férfi tudattalanul rivalizál az anya teremtő erejével, hiszen ő hordja ki a magzatot. További nehézség, hogy kultúránk korábban nem tanította a férfiaknak az érzelmekről való kommunikációt. (Még ma is hallhatjuk játszótereken az édesanyáktól: „Elestél kisfiam? Katona dolog!”) Ebben az életszakaszban az apák ráadásul még nehezebben fejezhetik ki emócióikat, melyek gyakran ambivalensek: az öröm mellett féltékenységet is megélhetnek.

Nem mindegy, hogy párkapcsolatunk hogyan működik, amikor gyermekvállalásra adjuk a fejünket. Mennyire köteleződtünk el a párunk iránt (ezt jó döntésnek érezzük-e), teljesen leváltunk-e a szüleinkről. Könnyű szívvel mondunk-e le más nők vagy férfiak társaságáról. Őszintén terveztük-e a gyermekvállalást, vagy a véletlen alakította így. Ha átgondoljuk az ezzel kapcsolatos „hozományunkat” az sokat segíthet a nehéz helyzetek megoldásában.

Egy Stern nevű amerikai csecsemőkutató szerint a terhességgel a pár közti távolság nő. Ennek oka, hogy a házasságba belép „egy harmadik” fél, ami lelki értelemben sok konfliktus forrása, ugyanis korábbi meg nem oldott feszültségeket robbanthat be. Például féltékenységet, bizalmi válságot, vagy érzelmi elhidegülést okozhat.

Az apa először az anyán keresztül kerül kapcsolatba a gyermekével (amíg a nő hasában van), sőt a szülés után is. Az anyának biológiai értelemben sokkal szorosabb a kapcsolata a gyermekkel és ez az érzelmi kötődést is segíti. Az apák szerepe sokkal nehezebb, hiszen nekik sokkal több szempontból önmaguknak (és a párjuk segítségével) kell ezt megteremteniük. Ahogy korábban írtuk a szülés egy fontos esemény, ami a kispapát is érheti traumaként, sőt, benne is feltéphet korábbi, be nem gyógyult lelki sebeket. Hiszen ő is kiszolgáltatva érezheti magát a szülőszobán. Hiába akar, csak korlátozott mértékben tud segíteni a nőnek a vajúdásban.

A szülés után is adódhatnak nehézségek, hiszen míg az anyák számára viszonylag egyértelmű hogy a gyermeküket táplálniuk, altatniuk, ölelniük kell, az apaszerep sokkal rugalmasabb, bizonytalanabb. Az apák vágyhatnak rá, hogy jobban kivegyék a részüket a csecsemő körüli teendőkből, de tarthatnak is ettől. A kezdetekben rendkívül szoros anya-gyermek kapcsolatot sok apuka (bevallva vagy sem) ambivalens érzésekkel szemléli.

Az apává válás megváltoztatja az párkapcsolatot, sőt az egész életmódot is. Át kell gondolni az egyéni és a közös (párkapcsolati) értékeket, szükségleteket a gyermekével folyamatosan összehangolni. A gyermekszületés tehát komoly stresszforrás, ezért igénybe veszi mindkét szülő megküzdő képességeit, együttműködésük egy viszonylag magas szintjét. Ha ez megvan a gyermekvállalással, a genetikai kapcson túl, a férfi és nő közötti szövetség is megerősödhet. A szülő szerep azonban a házassággal ellentétben egy eltéphetetlen köteléket jelent.

Fontos, hogy a gyermek születése utáni egy-másfél év után mindenképpen regenerálódjon a párkapcsolat, ismét nőként és férfiként (is) tekintsünk egymásra, mert különben a szerelmespár végleg eltávolodhat egymástól, könnyen beléphet egy harmadik fél a kapcsolatukba.

A szexualitás változásai a terhesség alatt

A várandósság időszaka az egyik legintenzívebb változás egy nő életében, amely nemcsak a testet, hanem a lelket és a párkapcsolati dinamikát is alapjaiban formálja át. Ebben a kilenc hónapban a női test elképesztő teljesítményt nyújt, miközben az érzelmi skála minden árnyalatát bejárja a leendő édesanya. Az intimitás kérdése ilyenkor gyakran háttérbe szorul vagy éppen ellenkezőleg, a bizonytalanság forrásává válik.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy vajon a szexuális élet biztonságos-e a baba számára, és mik azok a jelek, amelyekre különösen figyelni kell. Az első hetekben a legtöbb kismama számára az intimitás nem feltétlenül a fizikai vágyról, hanem sokkal inkább a túlélésről szól. A hormonális viharok, amelyek a szervezetben zajlanak, gyakran extrém fáradtsággal, émelygéssel és érzékeny mellekkel párosulnak. Ezek a tünetek természetes módon csökkenthetik a libidót, ami teljesen normális jelenség ebben a szakaszban.

Érdemes tisztázni, hogy a baba ebben az időszakban is tökéletes biztonságban van az anyaméhen belül. A méhszájat egy sűrű nyákdugó zárja le, a magzatot pedig a magzatvíz és a méh erős izomfala védi a külső behatásoktól. A szexuális aktus fizikailag nem érinti a fejlődő embriót, így az egészséges terhesség esetén nem okozhat vetélést.

Az érzelmi közelség azonban ebben a sérülékeny időszakban talán minden eddiginél lényegesebb. Még ha a fizikai aktus elmarad is, az ölelések, a gyengédség és a közös beszélgetések segítenek abban, hogy a pár tagjai ne távolodjanak el egymástól. A kismama számára ilyenkor a biztonságérzet és a megértés a legnagyobb ajándék, amit a partnere nyújthat.

A terhesség alatt a hormonszintek ingadozása közvetlen hatással van a szexuális étvágyra. Míg az első trimeszterben a mélypontot tapasztalhatjuk, a második trimeszterben gyakran bekövetkezik a „másodvirágzás”. Az ösztrogénszint emelkedése fokozza a kismedencei szervek vérellátását, ami érzékenyebbé és fogékonyabbá teheti a nőt az érintésekre.

A testkép változása szintén meghatározó tényező abban, hogyan éli meg valaki az intimitást. Vannak nők, akik a kikerekedő formáiktól és a dúsabb keblektől nőiesebbnek és vonzóbbnak érzik magukat, mint valaha. Másoknak nehézséget okozhat megbarátkozni a gyorsan változó tükörképükkel, ami gátlásokat szülhet. A férfiak oldaláról is vegyes érzelmek merülhetnek fel. Vannak, akik rendkívül vonzónak találják várandós párjukat, míg másokban tudat alatt félelem élhet, hogy kárt tesznek a babában.

Fontos tudatosítani, hogy a szexuális vágy ingadozása mindkét félnél természetes. Bár a legtöbb kismama számára a szex biztonságos, léteznek olyan specifikus orvosi állapotok, amikor a szakember kifejezetten kéri az együttléttől való tartózkodást. Ezeket a tanácsokat minden esetben komolyan kell venni, hiszen a cél a baba és az anya egészségének megőrzése.

Az egyik leggyakoribb ok az elöl fekvő lepény (placenta previa) esete. Ez azt jelenti, hogy a méhlepény részben vagy teljesen lefedi a méhszájat, ami vérzésveszélyt jelent. Ilyenkor a fizikai kontaktus vagy akár az orgazmus okozta méhösszehúzódások is súlyos vérzést válthatnak ki, ami veszélyezteti a terhesség megtartását.

A másik kritikus állapot a méhnyak-elégtelenség, amikor a méhnyak túl korán elkezd rövidülni vagy kinyílni. Ez a koraszülés kockázatát hordozza magában, és ilyenkor minden olyan mechanikai hatást kerülni kell, amely tovább tágíthatja a méhszájat.

Amennyiben fennáll a koraszülés közvetlen veszélye, az orvosok tanácsolják a szexuális tevékenység felfüggesztését. Ennek hátterében több élettani tényező is áll. Az orgazmus során a szervezet oxitocint termel, amely hormon felelős a méhösszehúzódásokért is. Ezenkívül az ondóban található prosztaglandinok szintén lágyíthatják a méhnyakat, ami bizonyos esetekben elősegítheti a tágulási folyamatokat. Ha az orvos úgy látja, hogy a méhnyak állapota nem stabil, érdemes megfogadni a tanácsát.

A többes terhességek (ikrek, hármasikrek) szintén nagyobb óvatosságot igényelhetnek. Mivel az ikerterhesség eleve nagyobb megterhelést jelent a szervezet számára és magasabb a koraszülés rizikója, az orvosok gyakran már a harmadik trimeszter elején javasolják az aktivitás csökkentését.

Vannak olyan sürgősségi helyzetek, amikor nem kérdés, hogy abba kell hagyni a szexuális együttlétet, és azonnal szakemberhez kell fordulni. Az egyik ilyen jel a hüvelyi vérzés. Bár a terhesség alatt a méhnyak sokkal érzékenyebb és jobban vérellátott, ami miatt egy enyhe, pecsételő vérzés előfordulhat az aktus után (ezt kontaktvérzésnek hívják), mindenképpen orvosi kivizsgálást igényel.

A másik kritikus pont a magzatvíz szivárgása vagy elfolyása. Amint a magzatburok megreped, a baba védelme a külvilágból érkező kórokozókkal szemben jelentősen lecsökken. Ilyenkor a szexuális együttlét súlyos felszálló fertőzést okozhat, ami mind az anyára, mind a babára nézve veszélyes.

Az éles alhasi fájdalom vagy a szokatlanul erős görcsök szintén figyelmeztető jelek. Míg az aktus utáni enyhe méhfeszülés, az úgynevezett Braxton-Hicks összehúzódások normálisak lehetnek, a rendszeres és fájdalmas görcsökkel nem szabad játszani. Ilyenkor a pihenés és a hidratálás mellett az orvosi konzultáció a legfontosabb lépés.

A tizennegyedik hét után sok kismama érzi úgy, mintha kicserélték volna. Az első hónapok kínzó rosszullétei tovatűnnek, és egyfajta érzelmi és fizikai stabilizáció következik be. Ez az időszak az, amikor a legtöbb pár újra felfedezi egymást. Szakértői vélemények szerint a második trimeszterben átélt intimitás kifejezetten pozitív hatással van a kismama közérzetére. Az orgazmus során felszabaduló endorfinok és dopamin nemcsak az anyát, hanem közvetve a babát is „megnyugtatják”. A boldogsághormonok átjutnak a méhlepényen, így a kicsi is részesül az anya pozitív érzelmi állapotából.

Ebben a szakaszban érdemes kísérletezni a kényelmesebb pozíciókkal is. Ahogy a has növekszik, a hagyományos misszionárius póz kényelmetlenné válhat, mivel a méh súlya nyomhatja a nagy vénákat, ami légszomjat vagy szédülést okozhat. Az oldalfekvés vagy az olyan helyzetek, ahol a kismama kontrollálhatja a mélységet és az intenzitást, sokkal élvezetesebbek lehetnek.

A harmadik trimeszter közeledtével a fizikai korlátok egyre hangsúlyosabbá válnak. A növekvő pocak, a hátfájás, a vizesedő végtagok és az általános nehézkesség miatt a klasszikus együttlétek sokszor már komoly logisztikai feladatot jelentenek. Ilyenkor sem kell azonban lemondani az intimitásról, csupán át kell értékelni annak formáit. A kényelem ilyenkor mindennél fontosabb.

Párnák bevetésével sokat javíthatunk a helyzeten; a kismama hasának vagy hátának megtámasztása elengedhetetlen a relaxált állapothoz. Érdemes tudni, hogy a harmadik trimeszter vége felé az aktus utáni „keményedések” gyakoribbak lehetnek. Fontos megemlíteni a higiénia kérdését is. A várandósság alatt a hüvely ph-értéke megváltozhat, ami fogékonyabbá teheti a kismamát a különböző fertőzésekre. Az óvszer használata még stabil párkapcsolatban is megfontolandó lehet, ha a kismama hajlamos a visszatérő fertőzésekre, mivel az ondó lúgos kémhatása kedvezhet bizonyos baktériumok elszaporodásának.

Amikor az orvosi tanács vagy a fizikai állapot miatt a szexuális élet szüneteltetésére van szükség, az érzelmi intimitás szerepe felértékelődik. Sok pár esik abba a hibába, hogy ha a szex „tiltólistára” kerül, akkor mindenféle fizikai érintkezést is hanyagolnak, félve a kísértéstől vagy a csalódástól. A masszázs például kiváló módja az ellazulásnak és a kapcsolódásnak.

A kismama lábainak vagy hátának átmasszírozása nemcsak a fizikai fájdalmakat enyhíti, hanem a törődés és a szeretet kézzelfogható jele is. A közös fürdőzések, az esti összebújások a kanapén vagy a nagy séták mind-mind erősítik azt az egységet, amelyre a baba érkezése után is szükség lesz.

A felkészülés a szülőségre gyakran félelmekkel jár. A pár tagjai félhetnek attól, hogyan változik meg az életük, lesz-e idejük egymásra a jövőben. Ezeknek a félelmeknek a kibeszélése és egymás megnyugtatása az intimitás egy magasabb szintje.

Annak ellenére, hogy ma már rengeteg információ áll rendelkezésre, még mindig makacsul tartják magukat bizonyos tévhitek. Az egyik leggyakoribb, hogy a baba „látja” vagy „tudja”, mi történik. Természetesen a magzatnak nincsenek ilyen típusú kognitív képességei, és ahogy korábban említettük, fizikailag is teljesen elszeparált közegben fejlődik.

Egy másik félelem, hogy az orgazmus kárt okoz a babában. Az igazság az, hogy az orgazmus során bekövetkező méhösszehúzódások nem azonosak a szülési fájásokkal. Egészséges terhességnél a méhfal rugalmassága és az izomtónus tökéletesen kezeli ezt az ingert. Sőt, a fokozott véráramlás még javíthatja is a lepényi keringést rövid távon.

Sokan tartanak attól is, hogy a behatolás során a pénisz elérheti a babát. Ez anatómiailag lehetetlen. A hüvely hossza és a méhnyak elhelyezkedése egyfajta természetes sorompót képez. A baba a méh üregében, a magzatvízben lebegve távol van a hüvelyi szakasztól.

Előfordulhat, hogy egy kismama a várandósság teljes ideje alatt nem érez vágyat a szexuális együttlétre. Emiatt sokan feszültnek vagy bűnösnek érzik magukat, attól tartva, hogy a partnerük elégedetlen lesz. Lényeges leszögezni: ez is a normális tartományba tartozik. A lelki tényezők is sokat nyomnak a latban. A szüléstől való félelem, az anyasággal járó felelősség súlya vagy a testben zajló idegen érzések mind elnyomhatják a libidót. Ebben a helyzetben a legrosszabb, amit tehetünk, az a kényszer. A szexnek örömforrásnak kellene lennie, nem pedig egy kipipálandó feladatnak a listánkon.

Gyakran segít, ha más típusú közelséget keresünk. Egy közös filmnézés, kézfogva sétálás vagy csak egymás mellett fekvés is táplálhatja az összetartozás érzését. A vágy gyakran hullámzó: ami az egyik héten elképzelhetetlennek tűnik, a következőn újra természetessé válhat.

Magyarországon még mindig sokan szemérmesek, ha a terhesség alatti szexualitásról van szó az orvosi rendelőben. Pedig az orvosunk és a szülésznőnk azért van ott, hogy minden kérdésünkre választ adjon, legyen az bármilyen intim. Érdemes konkrétan rákérdezni: „Doktor úr, van-e bármilyen orvosi akadálya a házaséletnek?” Ez egy egyszerű, szakmai kérdés, amire az orvos a leleteink és a vizsgálati eredmények alapján pontos választ tud adni. A szülésznők gyakran még több gyakorlati tanáccsal tudnak szolgálni a kényelmi szempontokat vagy a lelki felkészülést illetően. Használjuk ki ezeket a lehetőségeket!

Bár a teherbeesés elleni védekezésre már nincs szükség, az egészségügyi biztonság továbbra is kiemelt fontosságú. A nemi úton terjedő fertőzések (STI) komoly kockázatot jelenthetnek a fejlődő magzatra. Ha valaki nem monogám kapcsolatban él, vagy bármilyen gyanú merül fel a partnere fertőzöttségét illetően, az óvszer használata kötelező. Emellett a várandós szervezet sokkal érzékenyebb a húgyúti fertőzésekre is. A szexuális együttlét utáni vizelés segíthet kimosni a baktériumokat a húgycsőből, ezzel megelőzve a felfázást, ami terhesség alatt különösen kellemetlen és akár veszélyes is lehet, ha átterjed a vesékre.

Amennyiben a partnernek bármilyen látható tünete van (kiütés, folyás), az együttlétet halasztani kell a teljes gyógyulásig. A kismama immunrendszere némileg gyengébb a megszokottnál, hogy ne lökje ki a magzatot, ezért a szervezet nehezebben küzd meg a külső fertőzésekkel.

A férfiak szerepe a várandósság alatti intimitásban meghatározó. Sok leendő apa bizonytalannak érzi magát: félnek megbántani a kismamát, vagy éppen nem tudják, hogyan közeledjenek a megváltozott testű párjukhoz. A kismamának szüksége van arra az érzésre, hogy továbbra is vonzó nőként tekintenek rá, nem csak „a baba hordozójaként”. A dicséretek, a figyelmességek és a testi kontaktus nem szexuális formái (mint a simogatás) elengedhetetlenek a lelki egyensúlyához.

Ugyanakkor az apának is joga van a félelmeihez. A közös készülődés, a babaszoba festése vagy a babaholmik válogatása is egyfajta intimitás. Ezek a tevékenységek elmélyítik a szövetséget a pár között. A szexualitás változása a terhesség alatt egy teszt is a kapcsolat számára: mennyire tudunk alkalmazkodni egymáshoz, ha a megszokott sémák felborulnak?

A terhesség utolsó heteiben a test már gőzerővel készül a szülésre. A legtöbb kismama ilyenkor már nehezebben mozog, és az alvás is kihívást jelent. Ebben a szakaszban a szexuális együttlét néha már a szülés beindításának eszközeként is felmerül a népi gyógyászatban. Fontos azonban, hogy ha az orvos bármilyen okból tiltotta az együttlétet a korábbi hónapokban, az a végén is érvényben marad. Különösen igaz ez, ha a nyákdugó már távozott, vagy ha fennáll a gyanú, hogy a magzatburok megrepedt.

Az utolsó hetek az elengedésről és a várakozásról szólnak. Az intimitás ilyenkor gyakran lecsendesedik, és átadja a helyét a fészekrakó ösztönnek. Hallgassunk a belső hangunkra: ha jól esik a közelség, éljük meg, ha pedig csak nyugalomra vágyunk, ne féljünk ezt képviselni.

Okozhat-e a szex vetélést az első hetekben? Nem, egy egészséges, panaszmentes terhesség esetén a szexuális együttlét nem okoz vetélést.

Mikor kell mindenképpen abbahagyni az együttlétet? Azonnal fel kell függeszteni az aktust, ha erős alhasi fájdalmat, görcsöket, élénkpiros hüvelyi vérzést vagy magzatvízszivárgást tapasztalsz.

Lehet-e szexelni, ha ikreket várok? Ikerterhesség esetén a méh nagyobb feszülésnek van kitéve, és magasabb a koraszülés kockázata.

Fájhat-e a babának az aktus? Egyáltalán nem. A babát a méh vastag fala és a magzatvíz lökhárítóként védi. Ő nem érzi a behatolást, és fizikailag nem érhet hozzá a partner.

Mit jelent a méhnyak-elégtelenség a szex szempontjából? Ez egy olyan állapot, amikor a méhnyak nem elég erős ahhoz, hogy zárva maradjon a szülésig.

Normális-e, ha egyáltalán nem vágyom a szexre? Teljesen normális. A hormonális változások, a fáradtság, a testkép megváltozása és a lelki készülődés mind befolyásolják a libidót.

Használjunk-e óvszert a terhesség alatt? Bár a fogamzásgátlás már nem cél, az óvszer véd a fertőzésektől, amelyek terhesség alatt kockázatosabbak lehetnek.

A várandósság alatti szexualitás egy rendkívül egyéni út. Nincs egyetlen üdvözítő recept, ami minden párra igaz lenne. A legfontosabb, hogy bízzunk a testünk jelzéseiben, kövessük az orvosi utasításokat, és merjünk őszintén beszélni a vágyainkról és a félelmeinkről a párunkkal.

tags: #varandossag #hatasa #a #parkapcsolatra