A sorozatok, amelyek elragadtak minket: Az elmúlt év legjobb televíziós produkciói

Immár hagyomány, hogy minden évben listázzuk a kedvenc sorozatainkat. A filmekkel ellentétben a sorozatokat nem a naptári év végén, hanem ilyenkor, az Emmy-jelölések küszöbén szemlézzük. Ahogy az amerikai televíziósok, mi is a 2024. június 1. és 2025. május 31. között vetített televíziós produkciók közül válogattuk ki a számunkra legkedvesebb, legszórakoztatóbb és/vagy legfontosabb darabokat. Nálunk egymás mellett szerepel dráma és vígjáték, minisorozatok, újoncok és sokadik évadok is. Szerintünk ez volt a 20 legjobb sorozat az elmúlt egy évben!

20. Fekete galamb

Helen Webb (Keira Knightley) kettős életet él: hivatalosan az angol védelmi miniszter felesége és két közös gyermekük édesanyja, titokban viszont a Fekete Galambok nevű, független kémszervezet ügynöke, aki befolyásos férje köreiből szerez hasznos információkat. Előbbi szerepkörét az őszinte szeretet határozza meg - szenvedély nélkül, utóbbit a profizmus és az intelligencia - szintén szenvedély nélkül. A rutinszerű mindennapok azonban duplán felborulnak, amikor a nő szeretőt kezd tartani, ám a férfit váratlanul megölik. A gyilkosság szálai egy elhunyt nagykövet irányába mutatnak, ezért aztán Helen bosszúhadjárata a brit kormány, a CIA, Kína, egy angol maffiacsalád, sőt saját ügynöksége látóterébe is bekerül.

Joe Barton sorozata egyetlen markáns árnyalatban különbözik a kortárs kémtörténetektől: a Fekete galamb karácsony idején játszódik. Ezért aztán a széria világát egyszerre határozza meg a Shane Black sztorijait (Utánunk a tűzözön, Durr, durr és csók) idéző, fekete humorú akció és az angol kifinomultság. Az ünnepi időszakhoz hitelesen passzol, hogy a Fekete galamb a „társléttel” járó felelősségről és bizalomról igyekszik gondolkodni több karakter viszonyában is. Keira Knightley érzelmeivel viaskodó, intelligens nőként áll a középpontban, de a show-t Ben Whishaw érzőszívű, vicces, de ha kell, kíméletlen bérgyilkosa viszi a hátán mint feltétlen partner. A londoni neonfények és a karikírozva is fenyegető, alvilági figurák pedig jellegzetes angol ízt kölcsönöznek kettejük jól koreografált erőszakjeleneteinek.

Keira Knightley és Ben Whishaw a Fekete galamb című sorozatban

19. Fekete tükör - 7. évad

A Black Mirror (Fekete tükör) hetedik évada újjáélesztette a sorozatot: legkésőbb az 5-6. évadban, illetve régi sötétségében feketéllik. A 7. évad hű marad a Black Mirrornak ama kedves szokásához, miszerint a nézőt hasba kell rúgni. Mindezzel kontrasztban áll a néző számára jutalomfalatnak számító záróepizód, a széria első folytatása, a USS Callister: Into Infinity - egy igazi közönségsimogató darab. A Black Mirror erénye a kezdetektől fogva, hogy legelrugaszkodottabb ötletei is a hétköznapi emberi pszichéből és a mindennapi dilemmákból építkeznek; és hogy a kis, életszerű bizonytalanságok révén mélyebb érzelmeket képes kelteni, mint a grandiózus jelenetek által. Ezek helyes adagolásával a Black Mirror visszatalált most magához. Bizalommal nézhetünk a nyolcadik évad elébe, ha ugyan a való világ addigra túl nem szárnyalja.

FEKETE TÜKÖR 7. évad: A GYÁSZBESZÉLÉS befejezésének magyarázata és ismertetője

18. Az eternauta

Az eredeti képregény fél évszázados (és a műfaj azóta sokat fejlődött) - a készítők modernizálták ugyan valamelyest a sztorit, de a legjobb döntésük az volt, hogy a fókuszt a hiteles, mai emberekre (illetve az őket játszó kiváló színészekre) helyezték. Ez kivételes módon átélhetővé teszi az eseményeket. Az eternauta ambiciózus, világszínvonalú alkotás, ami a vizuális effekteket és a zenét is takarékosan, de hatásosan alkalmazza; és ugyan lassan építkezik (az első részek szinte kamaradrámák), de amikor szükség van rá, képes emelni a tétet. A lassúság velejárója ugyanakkor, hogy sok kérdés irritálóan nyitva marad. (A második évadot már megrendelték.) Mégis érdemes esélyt adni Az eternautának, mert nüanszokra építkező, lírai és egyedi szépséget jelent az ipari termékek áradatában.

Jelenet Az eternauta című sorozatból

17. Száz év magány

A Netflix hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, adaptálja Gabriel García Márquez feldolgozhatatlannak tűnő 1967-es regényét, a Száz év magányt. A mágikus realizmus egyik alapművének tartott mesterműhöz a streamingóriás csak úgy nyúlhatott hozzá a Márquez család hozzájárulásával, ha teljes egészében spanyolul készíti és Kolumbiában forgatja szigorúan latin-amerikai színészek bevonásával. A 2024. december 11-én debütált, nyolcrészes első évaddal indult a Buendía család hét generációjának története, mely nemcsak Kolumbia történelmével, de a helyi néplélekkel is megismerteti a nézőt.

Az alkotók nyílt válogatást tartottak, így végül több mint tízezren jelentkeztek a huszonöt főbb szerepre. A sorozatot mind a szakma, mind a közönség szerette - a forgatókönyv és az alakítások mellett sokan méltatták Paulo Perez és Sarasvati Herrera operatőrök és a látványrészleg munkáját is. Egyelőre nem tudni, mikor érkezik a történetet lezáró, szintén 8 epizódosra tervezett második évad - de az biztos, hogy nagyon sokan várjuk.

A Száz év magány című sorozat látványvilága

16. Gyilkos a házban - 4. évad

A kedves true crime podcast triónk visszatér, hogy azonnal tovább is álljon Hollywoodba. A krimi-vígjátékok terepén méltó módon az utóbbi évek egyik legjobbjának tartott sorozat most a filmgyártás kulisszái mögé vezeti be a nyomozó szomszédokat, meg persze a nézőket. Új gyilkosság, új helyszínek, új szereplők a régi nagy kedvencek mellett. Selena Gomez, Steve Martin és Martin Short csapata a 4. évadra sem vesztett semmit a bájából és humorából. A különc felállás a két idősebb férfi és a fiatal nő szerepeltetésével talán ebben az évadban ér leginkább célba, ami a korosztályos problémák finom bemutatását illeti. Könnyű velük azonosulni, könnyű őket szeretni és még könnyebb nekik drukkolni, hogy egy újabb bűntényt göngyölítsenek fel, ami megint csak csavaros és okosan összetett.

FEKETE TÜKÖR 7. évad: A GYÁSZBESZÉLÉS befejezésének magyarázata és ismertetője

15. A nagy visszatérés: A millió dolláros rablás

Muhammad Ali 1970-es visszatérése a ringbe nem csupán a sporttörténelembe írta be magát, hanem a kriminológiába is. A nagy visszatérés: A millió dolláros rablás (Fight Night: The Million Dollar Heist) című sorozat a bokszlegenda visszatérését követő fegyveres rablás kulisszáiba enged betekintést, ismert afroamerikai hírességek közreműködésével. Gordon Williams (Kevin Hart), avagy Chicken Man striciként keresi kenyerét Atlantában. Miközben arról álmodozik, hogy a fekete bűnözői körök királya lesz, már forr a levegő a városban. Muhammad Ali több éves kihagyás után éppen Atlantában tér vissza a ringbe, az esemény pedig jócskán felkavarja az állóvizet. Chicken Man egykori ellenlábasa, a rendőrdetektív J. D. Hudson (Don Cheadle) pedig nyomozásba kezd, hogy felgöngyölítse Atlanta alvilágának szálait. Amikor egy túszejtő rablóakciót hajtanak végre a mérkőzés after-partyján, Chicken Man nyakig elmerül a pácban.

A sorozat főszereplője és executive producere, Kevin Hart bár itt sem dobja sutba komikusi mivoltát, a széria a drámát sem nélkülözi, és több műfaji hatás is érzékelhető rajta. Leginkább a ’70-es években virágzó blaxploitation darabok - mint például a Shaft - jellegzetességei tapinthatóak ki. Emellett a ’90-es évek New Jack Cinemás mozijait szintén felismerhetjük benne, de Guy Ritchie vagy Quentin Tarantino gengszterfilmjei előtt is tisztelegnek az alkotók. Sok-sok osztott képernyő, a ’60-as és ’70-es évek muzsikája, hangulata, a kamera hirtelen variózása, tipikus afrofrizurák. A nagy visszatérés eközben úgy képes kényes témákról beszélni és megjeleníteni a feketékkel kapcsolatos sztereotípiákat, hogy nem válik sem túl politikus Spike Lee-filmmé, sem önmaga paródiájaként működő, olcsó blaxploitation mozivá. A fekete közeg ábrázolása autentikus, ahol hús-vér karakterek élnek, és ahol nem olcsó faji jellegű szembeállítást látunk a fehér társadalommal, hanem egy árnyalt és alátámasztott prezentációt.

Kevin Hart mint Chicken Man a Fight Night: The Million Dollar Heist című sorozatban

14. A mackó - 3. évad

Nehéz lehet egy akkora szenzációt sikeresen, de legalább is a rajongókat totálisan kiszolgálva folytatni, mint a 2022-ben berobbanó A mackót. A chicagói étkezde, majd étterem sorsának alakulása valamilyen teljesen egyedi módon volt képes bevonzani a nézőket a gasztronómia és a konyhai titkok, valamint a családi sérelmek és a depresszió különleges egyvelegébe. A mackó legnagyobb erejét - szerintem - éppen ez az évad mutatta meg. Az emberi kapcsolatok súlyát az életben, és az étellel kapcsolatos filozófia erejét a konyhában. A sorozat mindig is kiemelten mélyen beszélt karaktereiről, de a Tina és a Nat köré font epizódok iskolapéldaként tündökölnek, hogy hogyan is lehet olyan keserédes melegséget átadni a közönségnek, hogy az ember mosolyogva sír és sírva mosolyog.

A fine dining világ felé mutatott alázat csúcspontjaként pedig a való világbeli legnevesebb képviselőinek egy része kapott cameo szerepet az évadban. És noha lehet, hogy sok nézőnek ezek az arcok semmit nem jelentenek, akik jobban számon tartják a kulináris világ vezéralakjait, azoknak igazi felimerős játékot kínált főleg a záróepizód.

Jelenet A mackó 3. évadából

13. Western dráma - A vadnyugat sötét oldala

A western talán az egyik legtelítettebb műfaj, már ha a műfaji keretek adta lehetőségeket és az ezzel korábban kiemelkedően jól élő alkotások számát nézzük. Markáns jegyek, adott helyszín, preferált kameraállások és javarészt egy sémára felhúzott történetek jellemzik. És mégis. A netflixes premier után a sorozat erőszakkal és vérrel fűtött mivolta vitte a szalagcímeket, mindez azonban sosem válik önkényessé. A brutális képeket nagytotálokban megelevenített gyönyörű tájak és érzelmes - de sosem érzelgős - zenei betétek ellensúlyozzák, ahogy az emberiség legsötétebb oldalát mutatja be a sorozat, csak nagy ritkán bevilágítva a szeretet és az emberség halványan pislákoló fényével.

FEKETE TÜKÖR 7. évad: A GYÁSZBESZÉLÉS befejezésének magyarázata és ismertetője

12. Arcane - 2. évad

Animációs sorozatot szinte soha nem övez olyan felfokozott várakozás és olyan magas elvárások, amivel az Arcane második évada szembesült. Egy videojátékon alapuló steampunk-politikai akcióthriller, amit még most is nehezen lehet elhinni. Törvényszerű volt, hogy a többéves előkészület, a hétszámjegyű költségvetés és az alkotói stáb minden befektetett energiája ellenére lesznek, akik csalódottan állnak fel Vi, Jinx, társaik, ellenfeleik és a két város konfliktusának konklúziójánál. Ami viszont megkérdőjelezhetetlen, az a döbbenetesen látványos és fantáziadús stíluskavalkád, amivel a Fortiche animátorai felfestik ezt a történetet.

Ez már csak azért is figyelemreméltó, mert az első évadhoz hasonlóan ez a képi dinamizmus egy olyan történet szolgálatába van állítva, ami könyörtelen kíméletlenséggel viszi végig szereplői morális dilemmáit és meghasonlását. Ahol a lázadónak fel kell adnia elveit és a gyűlölt hatalom kötelékébe kell állnia, a megmentő technológiából háborús pusztító lesz, a múlt bűneiért pedig meg kell fizetni az árat. Nincsenek könnyű kiutak, csak életeket meghatározó súlyos döntések. A klipszerűen pergő montázsok, a lenyűgöző akciószekvenciák és a profi szinkronmunka mellett ez teszi a kortárs felnőtt animáció jeles képviselőjévé az Arcane-t. Ami egyedül, csak saját mesterséges korlátai miatt kénytelen visszavenni saját ambícióiból és egy kerekebb, biztonságosabb finálét adni szövevényes cselekményének.

Kép az Arcane 2. évadából

11. Cáfolat (Disclaimer)

A látszat néha csal - summázható a Cáfolat (Disclaimer) mondanivalója, és már ez a túlhasznált szólás is tekinthető spoilernek, legalábbis olyasvalaki számára, aki éppen a minisorozat felénél jár. Alfonso Cuarón (és az alapregényt író Renée Knight) arra a nagyon is emberi tulajdonságra alapozza a hatást, miszerint az első információt jobban elhisszük, mint bármiféle későbbi cáfolatot. A megvádoltak hiába tagadják a bűnösségüket, a bélyeg rajtuk marad. Nem zörög a haraszt, ugye. Így jár Catherine Ravenscroft (Cate Blanchett) is, akiről a múltját felhánytorgató, botrányos regény jelenik meg, romba döntve az életét.

Cuarón trükkje a nézőpontokkal való játszadozás - hol az egyik szereplő mellé szegődünk, hol a másik mellé, így szükségszerűen hol egyikükkel, hol másikukkal azonosulunk, ennek során pedig az aktuális másik oldal a legaljasabb rohadéknak tűnik. Eközben az információadagolást is mesteri szinten űzi a sorozat: hol mi tudunk többet, hol a szereplőink, így a megkonstruált narratívák újra és újra átíródnak. A Cáfolat végeredményben a tárgyi bizonyítékok hamisságáról és az elhallgattatott hangok igazságáról szól - a végére ugyan néhány kérdés fekete-fehérré egyszerűsödik, mások viszont megmaradnak felkavaróan bonyolultnak. A szappanoperás csúcspontok ellenére a sorozat azt a sokszor félreértett igazságot járja körül, hogy nem minden vélemény egyenrangú. A kezdetben teljesen világos értelmezés összezavarodik: az első ítéletünk után úgy tűnik, mintha az áldozat állításainak megkérdőjelezésére biztatna a sorozat, majd kiderül, hogy épp ennek ellenkezője történik - a megdöbbentő Igazságig pedig karfamarkolós izgalmakon, fordulatokon és többszörös nézői meghasonlásokon át vezet az út. A Cáfolat megosztó sorozat, de épp ezért nagyon izgalmas beszélgetéseket generálhat részről-részre.

FEKETE TÜKÖR 7. évad: A GYÁSZBESZÉLÉS befejezésének magyarázata és ismertetője

10. A Sakál

A Sakál az a bérgyilkos, aki hideg precizitással likvidálja magas rangú áldozatait, és aki mögött mindig egy lépéssel lemaradva lihegnek a hatóságok - és ezúttal egyéb ellenségek is. Eddie Redmayne Sakálja azonban nem egy lélek nélküli gyilkos: a sorozat nagy hangsúlyt helyez az ő eredettörténetének, múltjának, sőt, érzelmi és családi hátterének bemutatására is. Ettől tehát egy egészen emberarcú Sakált kapunk - aki ráadásul párhuzamba van állítva az utána nyomozó MI6 ügynöknővel (Lashana Lynch), aki a társadalom felhatalmazásával tesz talán még szörnyűbb dolgokat, mint hidegvérű gyilkosunk. Kettőjük párharcára fut ki az új adaptáció, ami így arra kényszerít minket, hogy két amorális figura közül válasszuk ki magunknak, melyikük a szimpatikusabb, melyiknek szurkoljunk… Mindemellett persze - egy rejtélyes appnak köszönhetően - a világ sorsa is a tét.

Azonosulni tehát nem egyszerű senkivel sem - gyönyörködni a sorozatban viszont annál könnyebb. Egyrészt nagyszerű színészi alakításokat és pazar operatőri munkát láthatunk, másrészt magyarként nagyon érdekes megfigyelni, hogy a hazai forgatás eredményeként milyen európai városokat „alakítanak” benne jól ismert budapesti és vidéki helyszínek. Mindemellett pedig a gazdag elit fényűző környezetben játszott sötét játékai, és az embervadászat feszültségei éppen elég néznivalót adnak ahhoz, hogy a kicsit felemásra sikeredett finálé felett szemet hunyva várjuk a második évadot!

Eddie Redmayne mint A Sakál

9. A Pingvin

Három éve jelent meg a mozikban a legújabb Batman-reboot Matt Reeves rendezésében és Robert Pattinsonnal mindenki kedvenc bőregere szerepében, ami sikeresen pumpált új vért a karakter filmes feldolgozásába egy minden eddiginél sötétebb, sorozatgyilkosos noir formájában. Amíg Reeves szépen lassan dolgozik a folyamatosan elcsúsztatott folytatáson, a Warner úgy döntött, a köztes időt kitöltené egy sorozattal, hogy a rajongók ne maradjanak tartalom nélkül. A sorozat a Batman eseményei után - Bruce Wayne felbukkanása nélkül - mutatja be, hogy a gothami alvilágot hogyan forgatja fel fenekestül a Carmine és Alberto Falcone halála okozta hatalmi vákuum, amit Oz szeretne betölteni, de ő sincs felkészülve a Falcone család bosszúszomjas fekete bárányának, Sofiának a visszatérése. A Pingvin még a Batmannél is kegyetlenebb, árulásokkal és leszámolásokkal tűzdelt.

Colin Farrell mint a Pingvin

tags: #varandos #tinik #2 #evad #12 #resz