A látássérült gyermek mozgásfejlődése és komplex támogatása

A szülői lét számos kihívást tartogat, és nehéz eligazodni a sok információ között, ráadásul komoly felelősség időben észlelni egy-egy eltérést, ami akár valódi problémára utalhat. Abban szeretnénk segíteni, hogy olvasóink magabiztosabban tudjanak dönteni, mi az, ami eltér az általános fejlődési ütemtől, illetve, mit tehetnek a gyermek fejlődésének támogatása érdekében.

A fejlődés nyomon követesében az egyik legfontosabb támaszunk, hogy minden életkori szakaszban vannak úgynevezett fejlődési mérföldkövek, melyek a hazai és külföldi szakirodalom által megállapított olyan események, melyeket a legtöbb gyermek megtesz egy bizonyos életkorig (pl. mosolygás, integetés, járás, beszéd). Ezek a mérföldkövek hivatottak az olvasóinknak segíteni figyelemmel kísérni, hogy az adott gyermek, az épp aktuális életszakaszában, korcsoportja mely képességeit sajátította már el, fejlődése gyorsabb, lassabb, esetleg eltérő ütemű-e az átlaghoz képest.

Minden gyermek fejlődése, szocializációja és személyisége kialakulása szempontjából a család a legfontosabb közeg. Amilyen környezetben és amilyen viselkedésmódok között nő fel, olyanná fog válni a gyermek.

A látássérülés fogalma és típusai

Látássérült az a gyermek, akinek a látásvesztesége olyan súlyos fokú, hogy csak megfelelően kialakított tárgyi és személyi környezetben, speciális módszerek és eszközök segítségével képes optimálisan fejlődni, ismereteket feldolgozni, tanulni. A látássérülteknek a látássérülés súlyossága szerint három csoportjuk van: gyengénlátók, aliglátók és vakok.

• Gyengénlátó az a gyermek, akinek a szemészetileg korrigált jobbik szemén (a Snellen szerinti) távoli vízusa 0,3-0,1, vagy az, akinek 0,4-0,5 vízusérték mellett nagymértékű látótérszűkülete vagy romló tendenciájú szembetegsége (például progrediáló myopiája) van. Ugyancsak gyengénlátó az a gyermek, akinek távoli vízusa 0,1 alatti, de a közeli látásélessége ennél jobb, és szemészeti állapota változatlan.
• Aliglátók látásélessége 5/50 és 0 érték közé esik, illetve ennél jobb, de nagyfokú látótérszűkület akadályozza a vizuális megismerést. Megkülönböztetünk a csoporton belül fényérzékenyeket, ujjolvasókat és nagytárgylátókat.
• Vakok csoportjába tartoznak azok, akik fényt sem érzékelnek.

A látássérülés hatása a fejlődésre és tanulásra

Az aliglátó és a gyengénlátó gyermekek az ép látású társaikhoz viszonyítva eltérő módon és eltérő minőségben, másképpen tanulnak. Amíg az ép látásúak elsődlegesen vizuális úton tájékozódnak a világban, addig a látássérült gyermekek a tanulás során az egyéb érzékleti-észlelési (elsődlegesen auditív-akusztikus, taktilis-haptikus) szerveződés útján alakítják ki a tanuláshoz szükséges emlékképeiket.

Mivel a látássérült gyermekek számára a vizuális információk csak korlátozottan vagy egyáltalán nem elérhetők, a tiflopedagógia a hallás, tapintás és mozgásos érzékelés fejlesztésére épít. Ezek segítségével alakíthatják ki a gyermekek a saját „érzékszervi térképüket”, amelyen keresztül megérthetik, megtapasztalhatják és értelmezhetik a világot.

Tiflopedagógia: A speciális fejlesztés alapjai

A tiflopedagógia, vagyis a látássérült személyek speciális pedagógiája mára önálló, interdiszciplináris tudományággá vált, amely a pedagógiai, pszichológiai és orvosi ismeretek legjavát ötvözi. A célja egyértelmű: olyan fejlesztést és támogatást nyújtani a részben vagy teljesen látássérült gyermekeknek, amely az egyéni szükségleteikhez alkalmazkodik, és segíti őket a minél önállóbb, teljesebb élet kialakításában.

A szakemberek munkája túlmutat az iskolai felkészítésen. A mindennapi életben való tájékozódás, az önálló közlekedés, a társas kapcsolatok és az érzelmi stabilitás kialakítása mind része annak a komplex fejlesztési folyamatnak, amit a tiflopedagógusok irányítanak. Módszertanukat számos nemzetközi kutatás (pl. Douglas et al. 2009; Corn et al. 2010) is alátámasztja, amelyek külön kiemelik a korai intervenció fontosságát - különösen a kognitív és szociális fejlődés szempontjából.

A fejlesztési programok részét képezi a taktilis (tapintásos) tanulás, a térbeli orientáció gyakorlása, valamint - a teljesen vak gyermekek esetében - a Braille-írás elsajátítása. Ezek nem csupán technikai ismeretek, hanem valódi eszközök az önálló világérzékeléshez. Emellett kiemelt hangsúlyt kapnak a kognitív, érzelmi és szociális készségek is, hiszen ezek nélkülözhetetlenek a későbbi iskolai és társadalmi beilleszkedéshez.

A fejlesztés hatékonyságát jelentősen meghatározza, milyen korán kezdődik el. A kisgyermekkori agy rendkívüli alkalmazkodóképessége, az úgynevezett neuroplaszticitás, lehetővé teszi, hogy már az első években megkezdett célzott támogatással nagyban javuljon a gyermekek életminősége. A Journal of Visual Impairment & Blindness 2018-as tanulmánya (Hatton et al.) kimutatta: a korai tiflopedagógiai intervenciók jelentős pozitív hatással voltak nemcsak a tanulási képességekre, hanem a társas kapcsolatok minőségére is.

A vak és látásukat praktikusan kismértékben használó aliglátó gyermekek nevelésében az auditív (hallási) és taktilis (tapintási) tapasztalatszerzés szempontjai dominálnak. A korai időszaktól fogva nevelésükben a kompenzáló szemléletnek és az adaptált környezet kialakításának van kiemelt jelentősége. Ez azt jelenti, hogy a látás hiányából adódó ismeretszerzési nehézségeket úgy kompenzálhatjuk, ha más érzékelési területeket, így a hallást, a tapintást fejlesztjük. Másrészt a szülők aszerint alakítják át a gyermek környezetét - ehhez szakszerű segítséget kapnak -, hogy az alkalmazkodjon a látássérült igényeihez, és számára megfelelő legyen.

Gyengénlátó és látásukat praktikusan jól használó aliglátó gyermekek nevelése során a meglévő látás hatékony fejlesztésén és a tájékozódáson van a hangsúly. Fontos az olyan környezet kialakítása, amelyben a szükséges láthatósági feltételek biztosítottak: megfelelő fényviszonyok, kontrasztos ábrák, jelzések, szemüvegek, nagyítók és egyéb optikai és tanulást segítő segédeszközök.

Diagnosztika és Támogatási Rendszer

A korai években kulcsfontosságú az időtényező, fontos a korai és pontos diagnosztika, a látást javító eszközzel történő ellátás, a nyomon követés és a megfelelő tiflopedagógiai foglalkozás. Ha a gyermeknél felmerül a látássérülés gyanúja, akkor szemészeti kivizsgálásra van szükség, melyre a házi gyermekorvos utalja be a gyermeket. Amennyiben beigazolódik a gyanú, a járási pedagógiai szakszolgálat szakemberei tudnak további segítséget nyújtani. Ha a gyermek már óvodás, akkor a Látásvizsgáló Országos Szakértői Bizottsághoz küldik a családot további kivizsgálás céljából.

A szakemberek javaslatot tesznek arra vonatkozóan, hogy a gyermeknek milyen terápiára van szüksége, valamint arra is, hogy integráltan, a többi gyermekkel együtt nevelhető, vagy speciális intézménybe kell járnia. Természetesen mindez a szülők beleegyezésével történik. Integráltan, a többi gyermekkel együtt, csak olyan intézménybe járhat a gyermek, ahol a fejlődéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítottak.

A látássérült gyermek óvodai integrációja azért könnyebb a más típusú (pl. értelmi fogyatékos vagy autizmus spektrum zavarral élő) sajátos nevelési igényű gyermekhez viszonyítva, mert ha a látássérülés önmagában álló fogyatékosság, akkor a gyermek hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint az ép társai. A látássérült gyermek esetében többnyire nincsenek, vagy csak ritkán - másodlagos tünetként - jelentkeznek személyiség és/vagy kognitív fejlődésbeli eltérések óvodáskorban, így a kortársaknak és az őket nevelő szülők számára is könnyebb az el- és befogadás.

A látássérült gyermekek terápiája

A látássérült gyermekek fejlesztését erre a területre szakosodott gyógypedagógus, tiflopedagógus végzi. A fejlesztés komplex gyógypedagógiai módszerekkel zajlik, a szülő jelenlétében és annak bevonásával, aki egyúttal tanácsot kap, hogy a mindennapokban hogyan folytassa gyermeke gondozását, nevelését. A foglalkozásokon fejlesztik a gyermek látását, mozgását és a tájékozódási képességeit, valamint értelmi, kommunikációs és önkiszolgálási tevékenységeit is.

Komplex fejlesztés - közösen, egy célért

A Szent Vincent Kids központban külön figyelmet fordítunk arra, hogy a látássérült gyermekek fejlesztése integrált és holisztikus szemléletű legyen. A tiflopedagógus szorosan együttműködik a gyógytornásszal, logopédussal, konduktorral és más fejlesztő szakemberekkel. Ez az interdiszciplináris csapatmunka garantálja, hogy a fejlesztés a gyermek teljes személyiségére kiterjedjen - nem csupán egy-egy részterületre koncentrálva. Amennyiben a látássérülés tünetei mellett a gyermeknél más pszichés problémák is jelentkeznek, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.

A látássérülés hatása a családra és a kötődésre

Előző blogbejegyzéseinkben volt szó róla, hogy mit él meg az a szülő, akinek fogyatékosan születik a gyermeke, hogyan reagál a tágabb család a veszteségre, illetve, hogy a testvérkapcsolatok miként alakulnak, ha sérült gyermek van a családban.

Az anya alapvetően várja, szereti gyermekét, ám míg az ép gyermek születése öröm, vidámság a családnak és az anyának, addig a sérült gyermek születése szomorúság és fájdalom. Míg gyermekében anyja normális esetben jövőjét látja, vak gyermek születése esetén anyja kétségbeesik, gyermekében csak a szenvedést, a kínt látja. Nem nyújt örömet gyermekének látványa, s csak a megbélyegzettségre, a kitaszítottságra tud gondolni. A fogyatékos gyermek jelenléte hatalmas terhet jelent az anyának és egyben az egész családnak. Ez a teher szinte alig, vagy néha nem is elviselhető. Hogy hogyan dolgozható fel a veszteség, arról korábbi blogcikkünkben szólunk.

Egyáltalán nem ritka, hogy a szülők nehezen tudják elfogadni, feldolgozni a gyermek sérüléséből adódó hátrányokat, ezért előfordulhat, hogy ők is segítségre szorulnak. A tiflopedagógia nem csupán a gyermekkel, hanem az egész családdal együtt dolgozik. A látássérülés diagnózisa sokszor érzelmileg megterhelő a szülők számára, ezért a szakemberek támogatása kulcsfontosságú. A szülők aktív részesei a fejlesztési folyamatnak: megtanulják használni a speciális eszközöket, eligazodnak a gyermekük egyéni igényeiben, és megtapasztalják, hogyan tudnak hatékonyan segíteni a hétköznapokban. A család bevonása nemcsak növeli a fejlesztés hatékonyságát, de megerősíti a gyermek biztonságérzetét, és elősegíti a szülő-gyermek kapcsolat elmélyülését is.

Kötődési mintázatok látássérült gyermekeknél

A kötődés egy ösztön alapú viselkedéses mintázat, melynek a funkciója a védelem biztosítása. Bowlby elképzelése alapján a csecsemő egy bioszociális ösztönnel születik, mely arra készteti, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki a körülötte lévő személyekkel, legtöbbször az édesanyjával. A csecsemő számára ez a kötődési személy fogja biztosítani az érzelmi biztonságot a fenyegetések ellen. Ezáltal a közelség elengedhetetlen. Ez az ún. kötődési rendszer dinamikusan működik: amikor a csecsemő felfedezi a körülötte lévő világot, a rendszer inaktívvá válik, viszont amint elér egy kritikus távolságot, aktiválódik és újra közeledés történik.

Ennek a kötődési rendszernek a vizsgálatára Ainsworth létrehozott egy vizsgálati módszert, az idegen helyzet vizsgálatot. Ennek segítségével a másfél éves korú gyermekek kötődését lehetett vizsgálni. A teljesség igénye nélkül a vizsgálat a következőképpen nézett ki: Az anya gyermekével bement a kísérleti szobába, ahol játékok találhatók. Itt közös játék zajlik. Ezután belép a vizsgálat vezetője és becsatlakozik a játékba. Itt történik az első szeparáció. Idővel az idegen is kimegy a helyiségből, ez a második szeparáció. Majd az anya visszatér a szobába. A kísérlet során figyelték a gyermek viselkedéses reakcióit és mintázatait a szeparációs helyzetekben és az újra találkozás során is.

Négy fő kötődési mintázatot azonosítottak:

• B csoport: Biztonságosan kötődő. A gyermek biztonságos bázisként tekint édesanyjára és azonnal explorálni kezd. Szétválasztás esetén hiányolja édesanyját, de megnyugtatásra pozitívan reagál.
• A csoport: Az elkerülő mintázatú kötődés. Szétválasztás esetén enyhe distressz vehető észre. Újraegyesülés során belemélyül az explorációba, nem vesz tudomást anyja megérkezéséről. Amint édesanyja közeledni kezd, gyenge ellenállás észlelhető, olykor merevség is.
• C csoport: Ambivalens csoport. A kezdetektől kezdve nehezen mozdul el anyja közeléből, olykor az exploráció nem is igazán érdekli. Szétválasztás esetén megnyugtathatatlan. Újra egyesülés során ellenáll anyja vigasztalási szándékának és gyakran dühroham is jellemzi, vagy éppen ennek ellentéte, túlzott izgalom tör rá. Ebben az esetben nem talál megnyugvást anyjánál.
• A későbbiek során alkottak egy újabb, D csoportot: Az úgynevezett dezorganizált kötődésű gyermekek viselkedése zavart. Gyakran egyidejűleg ellentétes viselkedések figyelhetők meg. Indirekt, sztereotip mozgások jellemzik. A gyermek viselkedése félelmet mutat a gondozótól.

Az idézett vizsgálat a biztonságos, az aggodalmaskodó, az elkerülő és a bizalmatlan kötődési mintázatokat kutatta. Magát a kötődési stílust tekintve a minta teljes mértékben az elkerülő mintázat felé tolódott el. Az alábbi táblázatban látható a látássérült gyermekeknél vizsgált kötődési mintázatok aránya:

Az adatokból jól látható, hogy magas arányban szerepelnek az elkerülő kötődésűek a látássérültek körében. A látássérült személyek inkább elkerülik, vagy nehezebben alakítják ki a személyes kapcsolataikat. Ez arra utalhat, hogy a gyermek sokszor volt magára hagyva, sokszor kellett azt megélnie, hogy bizonyos számára még nehéz feladatokat, kihívásokat önállóan kellett megoldania. Nehezen engednek be bárkit személyes terükbe, és inkább az az érzés van bennük túlnyomóan, hogy függetlenül, önállóan is el tudják végezni feladataikat. Viszont, ahogyan azt már írtuk, nem csupán az édesanya viselkedési módja tud kihatni erre, véleményünk szerint saját állapotuk elfogadása is nagymértékben befolyásoló tényező. Amennyiben elzárkózik a személy és csupán saját sorstársaival lép kapcsolatba, megjelenhet az a büszkeséghez hasonlatos érzés, amely arra buzdítja, hogy ne kérjen segítséget, és hogy függetlenül másoktól, másokra hagyatkozás nélkül oldja meg életét.

Kijelenthetjük tehát, hogy a kötődési mintázat alakulása a látássérülteknél egy fontos és érdekes kérdéskör. Az eredményeket tekintve és összegezve láthattuk, hogy az elkerülés jellemzi inkább őket az adott mintában. Csupán feltételezhető, hogy az édesanya feldolgozási szinteken való elakadása, vagy pedig a látássérült saját helyzetének feldolgozási képtelensége húzódik a háttérben. A függetlenedés érzése minden egészséges személyben megjelenik, így semmiképp nem kijelenthető, hogy a látássérültek ebből a szempontból rosszabbak lennének.

A mozgásfejlődés alapvető szempontjai és a vak gyermek mozgásfejlődése

A baba mozgásfejlődése az első hónapokban látványos és gyors ütemű. Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon jól haladunk? mikor ül a baba? A gyermekorvosi ajánlások szerint a baba mozgásfejlődése nem egy verseny. A baba mozgásfejlődése hónapról hónapra épül fel. A 2 hónapos baba, 3 hónapos baba, 4 hónapos baba, 5 hónapos baba és 6 hónapos baba mind fontos mérföldköveken megy keresztül. A 2 hónapos baba már elkezdi felfedezni a saját testét. A 3 hónapos baba mozgása már sokkal kontrolláltabb. A 4 hónapos baba már próbálkozik a fordulással. A nagy kérdés: mikor ül a baba?

A mozgásfejlődési skálák hónapbeli eltérései, a különböző besorolások alapján nem egy időben jelennek meg, és a szakemberek más-más szemmel, más-más paramétert néznek. Mozgásfejlődést befolyásoló tényező még a baba izomzatának milyensége (puha vagy kemény), valamint a babák személyisége és temperamentuma. Nem mellékes az sem, hogy a baba hol és milyen keménységű felületen tölti el ébren levő idejének nagyobb részét (anya/apa karjai, kiságy, járóka, talaj, nagyágy...). Amit itt kiemelnék, hogy a mozgásfejlődést befolyásoló nem elhanyagolható tényező, hogy a baba mennyit van kézben, ahol nyilván kevesebb lehetőségük van a mozgások gyakorlására. Ráadásul ilyenkor gyakran ugyanabban a helyzetben vannak, mert többnyire erősebb kezükben fogják őket a szülők, ami kialakíthat vagy fokozhat már fennálló aszimmetrikus tartásokat, mozgásokat, de a passzivitást mindenképp. És hogy mennyi a sokat lenni ölben? Erről érdemes szakemberrel konzultálni.

Nagyon fontos, hogy ilyenkor megfelelő szakember véleményét kérjék ki! Fordulhatnak védőnőjükhöz, gyermekorvosukhoz, gyermekgyógytornászhoz. Nekünk, gyermekgyógytornászoknak fontos tudatni a szülőkkel, hogy a mozgásvizsgálat alapján mi a gyógytorna célja. Kérhet egyénre szabott mozgásfejlődési tanácsot, játékokat, gyakorlatokat gyermekgyógytornásztól. Rendszeresen masszírozhatja a babát már 1 hónapos kortól. Hintáztathatja fekvő hintában már 1 napos kortól naponta lassan nyugtatóan vagy ritmusosan énekelve, ahogy a babának jobban tetszik.

Biztosítsa és védje a baba szabad mozgását! Addig, amíg a baba nem tud a hátáról a hasára fordulni, a hason fekvés nem szabad mozgás neki. Amikor a babának még friss a hasra forgó tudománya, akkor még nem tud visszafordulni a hátára, hiszen ez majd csak a következő mozgásfejlődési fázis lesz. Ilyenkor természetes, hogy hason egy idő után elfárad, és a segítségünkre van szüksége, hogy újra kényelmes helyzetbe jusson. Ne asszisztálja a forgását! A hasról hátra forgások fázisában tanul meg a baba stabilan vigyázni a fejére a mozgások közben. Ez fogja szolgálni őt mostantól mindig, amikor esik.

A hempergő babák általában nem kúsznak. Ez teljesen logikus - soha ne feledje, hogy mozgásokat a funkciójuk szerint használják a babák, nem önmagukért! Ha megoldotta a baba, hogy eljusson gurulva A pontból B pontba, akkor nem valószínű, hogy kifejleszti azt is, hogy hogyan vonszolja magát a földön. A fejlődés szempontjából sem gond, ha kimarad a kúszás: minden képesség, amit a kúszás fejleszt, azt fejleszti a forgás és a mászás kombója. A kúszásból nincsen „szabályos”, a kúszásnak sok-sok tökéletes variánsa van.

Ha kúszás előtt ül a baba, akkor biztosak lehetünk benne, hogy csorbult a szabad mozgása. Az ülésnek is van sokféle formája. Ha szabad a mozgás, akkor nincsen jó és rossz ülés, szabályos és szabálytalan ülés, igazi és „még csak ilyen” ülés - minden ülés egyformán jó. Semmi baj nincsen a W-üléssel sem, az is tökéletes és igazi ülés! Igen, van baba, aki előbb áll, és aztán ül. Ha ez szabad mozgásban történik, akkor nyugodtak lehetünk, hogy itt is van az ideje. Figyeljen, hogy akár a rácsos ágyban altatás is idő előtti felálláshoz vezethet!

Biztonságos környezet kialakítása

Néha úgy tűnhet, hogy a kisgyermek folyamatosan mozog - fut, rugdos, mászik vagy ugrál. Mivel gyermeke egyre többet mozog, újabb és újabb veszélyekkel is szembesül. Fontos a körültekintés és a megfelelő biztonsági intézkedések megtétele:

• SOHA, SEHOL ne hagyja egyedül gyermekét.
• Szereljen biztonsági kaput a lépcsők aljára és tetejére.
• A veszélyes helyekre nyíló ajtókat (pl. garázsba, alagsorba) mindig zárja be. Különösen ügyeljen a teraszajtókra, ablakokra.
• Győződjön meg arról, hogy otthona gyermekbiztos: tartsa a konyhai eszközöket, vasalót és egyéb melegítő berendezéseket a gyermektől elzárva, vagy olyan helyen, amit biztosan nem ér el.
• Az éles tárgyakat tartsa gyermekétől távol.
• SOHA ne hagyja gyermekét egyedül az autóban vagy más járműben.
• SOHA ne legyen a kezében forró ital, amikor az ölében van a kisded.
• A biztonsági gyermeküléseket több kategóriába sorolják a szakemberek. A legkisebbek számára az 0 vagy 0+ besorolású, a menetiránnyal szemben elhelyezett gyermeküléseket javasolják.

További tanácsok a fejlődés támogatásához

Biztassa gyermekét kíváncsiságát és képességét a megszokott tárgyak/objektumok felismerésére, pl. ha közösen kirándultok a parkba, vagy busszal közlekedtek. Mindig mondja el, hová mentek, mit fogtok csinálni.

A táplálkozás terén cukros italok helyett, vizet, teát és sima tejet adjon a gyermekének. Egy kisgyermek lehet nagyon válogatós. A gyermekeknek időnként kevesebb mennyiségű ételre van szükségük, a legjobb, ha emiatt nem harcol vele. Kínálja egészséges ételekkel, és hagyja, hogy kiválassza, mit akar.

Fontos a képernyő előtt töltött idő korlátozása. A 18 hónaposnál fiatalabb gyermekek számára az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai alapján a legjobb, ha a gyermek egyáltalán nem tölt időt képernyő előtt.

tags: #vak #gyermek #mozgasfejlodese