Soha senki nem készített fel Téged arra, hogy mivel jár valójában a lombik. Arról már korábban is írtam, hogy kezdetben úgy tűnhet, milyen egyszerű részt venni lombikozásban, és milyen könnyű azt gondolni, hogy nektek azonnal sikerülni fog. Ezt erősíti a sok-sok kivizsgálás, ami után csak akkor indítják el a lombikodat, ha minden testi eredményed az optimális tartományban található. Az orvosod is azt sugallja, hogy csodás minden, így reménytelien várakozol a pozitív teszt eredményére.
A racionális világban tényleg minden adott arra, hogy teherbe ess, s erre még az ezo-spiro vonal is ráerősít: légy optimista, és a vágyaid szerint teljesül majd minden kívánságod! A valódi eseményekről, lelki nehézségekről, mit sem tudsz, így mindaz, ami valójában benned zajlik a beavatkozások közben a rémületbe és a kétségbeesésbe kerget téged.
Az útkeresés és a bizonytalanság útvesztői
Amint saját magad elhatározásából vagy orvosod javaslatából elindulsz a lombikozás útján, szembesülsz azzal, hogy nincs egy platform, nincs egy hiteles gyűjtemény arról, hogy merre indulj el. A vágyad egyszerű és teljesen normális: kisbabát szeretnél, anyukaként élnéd a mindennapjaidat. Mivel természetes úton nem fogant meg az embrió, vagy korán elveszítetted a magzatodat, így sikert már csak a lombikozás ígér számotokra. Igen ám, de ki legyen a választottad eme úton? Kiben bízz, kinek az utasításait kövessed?
Ha a nőgyógyászod nem lombikspecialista, akkor ajánlani fogja a Tuti Sikert Garantáló Kollégáját, és Te mint egy istenhez fordulsz áldásért és követendő jó tanácsért. Iszod a Nagynevű Lombik Guru szavait (ha mondd valami követhetőt), és utadra bocsát egy rakatnyi elintézendővel. Megszentesült áhítattal szeded be a vitaminokat és gyógyszereket, nagyjából bármit, ami a sikeres lombikozást garantálja. A kivizsgálások, vérvételek időpontjai lesznek életetek origói. Minden egyéb program csak ahhoz képest kerülhet be életetekbe, hogy nehogy megzavarja a lombik protokoll bármelyik stációját.
Mindeközben a Google Dr. javaslatai között is böngészel, illetve a Face Csoportok Önjelölt (szinte már közösségi tudományos fokozattal dicsért) Női Guruk tanácsait is elkezded beépíteni gondolataidba. Életed 180 fokban fordul ki magából. A bizonytalansággal teli életviteled extrém módon kezd egy ismeretlen régióba kalauzolni téged. Keresel kapaszkodókat, biztos pontokat, de sokszor a napok, majd hetek alatt egy hatalmas káosszal és ellentmondásokkal teli információáradatba érkezel. Megpróbálsz úszni az árral, későbbiekben nem belefulladni. Keresed a mentőkötelet, és próbálsz tutira menni.
Itt is csapda helyzetbe kerülhetsz, hiszen ha az orvosodtól kérdeznél, akkor rettegsz, hogy mit szól ahhoz, ha megkérdőjelezed az ő tanácsait? Ha a Google-Face javasasszonyait követnéd, akkor azon szorongsz, hogy mi van ha ezzel pont ártasz majd magadnak? Kérdések, sokféle válaszok, bizonytalanság, kételyek, vívódások, s közben megtanulsz egy új, eddig ismeretlen tudományos területen eligazodni. Komplett orvosi-biológiai lexikon kezd uralkodni gondolataidon. Latin kifejezések, véreredmények, savak, lúgok, nyákok, sejtek, s ki tudja még milyen mikro- és makrovizsgálatok, ill. Ami eddig normális volt, és amiről azt gondoltad rendben van, megkérdőjeleződik.
Elbizonytalanodsz, hiszen azt olvasod elég Nagy Nevű Pszichoguruktól is, hogy csak az a normális, ha 28 napos a ciklusod. Relaxációs programot biflázol és átkozol minden hormont testedben, ami nem felel meg a kihirdetett kívánalmaknak. Abszurd módon kezdesz gondolkodni, és fényévekkel távolodsz a legbensőbb énedtől, ami valójában súghatna, merre menj életed útján. Lehet már tiltakoznál, dolgoknak ellene mennél, de nincs erőd és merszed ehhez. Érthető, ha ez a sok új dolog, és persze a sok nem jó hír vagy egészségi állapotod mértéke megvisel téged, és teljesen elbizonytalanodsz. Minden ember, aki új vizekre evez, vagy új dolgokat tanul, elveszíti a tájékozódását egy időre. Ha nagyon ellentmondásosak ezek az új dolgok, vagy idegenek, tőled távoliak, akkor tiltakoznál ellenük, de ezt nem teheted meg. Egyszerűen menned kell előre, hogy sikeresek legyenek a beavatkozások.
Az idegen világban való navigálás és a döntéshozatal
Egy számodra idegen világban kalandozol. Mintha teljes sötétségben haladnál, ahol a biztonságot adó fények csak pillanatra villannak fel. Hangok kavalkádja kísér, de nem egyértelmű utat jelölnek ki. Egy vizsgálat eredménye rémisztően hat rád, és letérnél a lombikról, amit támogat az egyik szakember. De döntened Neked kell!
Azt, hogy merre induljanak, tőled várják, a te jóváhagyásodat szomjazzák. Ha szerencsés vagy, és még pislákol benned a saját hangod fénye, akkor a döntésedet könnyebb meghoznod. Sokszor mesélik el klienseim, hogy a sikertelenség után nem a negatív teszttel szembesülni a legnehezebb, hanem szembe nézni saját magukkal, és azzal az élménnyel, hogy nem hallgattak a saját intuíciójukra, belső hangjukra.
Az is gyakori, hogy van egy vélemény, ami még halasztaná a következő lombikot, vagy van egy belső fásultság, kifáradás, ami miatt időt kérne valamelyik fél, de nem mernek erre figyelni. A döntést az határozza meg, hogy a felelősségvállalással milyen a kapcsolatod. Ha eddigi életedben kerülted a saját véleményedet egymagad meghozni, akkor most se mersz magad hangjára figyelni. Ha eddig úgy hoztál döntést, hogy a környezeted minden tagját meghallgattad, és aszerint mentél tovább, akié a legvonzóbb volt, akkor nyilván most is ezt az utat követed. Itt már izgalmasabb vagy nagyobb a tét, de a vége ugyanaz. Nem magaddal fogsz pörölni a sikertelenség után, hanem a másikra neheztelhetsz, és őt okolhatod a saját kudarcodért.
Iszonyat nehéz helyzetben vannak azok a személyek, akik a jövőből rettegnek visszafelé. Tipikus lombik vívódás: „Azért megyek bele tucatszor valamibe, amit már rég elhagynék, és nem csinálnám, mert félek attól, hogy évek múlva nem bírom el emberileg, hogy a múltban, azaz ma meghoztam a döntésem, a NEM LOMBIKOZOK TOVÁBB mellett!
A döntéseket tovább nehezíti az a tény, hogy nem vagy biológus vagy orvos, és hogy nem ismered azt a területet, amit lépten nyomon kivizsgálnak a siker reményében. Így teljesen érthető, ha te azt mondod: LEGYEN, AMINEK LENNIE KELL, MINDENT BETARTASZ, amit előírnak, mégis buzdítalak arra, hogy próbáld önmagad vizsgálni, belső hangodra figyelni. Nélkülözhetetlen az önismeret a lombikfolyamat vívódásaiban.
A lombikfolyamat érzelmi és fizikai megterhelése
Meghoztad a döntésedet, és zajlanak a lombikozás eseményei. Van egy életed, munkád, párod, szüleid, barátok, családod…. Fontosak számodra, és bizony elég jól szervezetten működik a rendszered. Ebbe trollkodik bele a lombikozás időpont-mizériája. Felülír mindent, átszabja a határaidat.
Eleinte csak a külső határokat: naptáradat, munkarendedet, a magánélet és egyéb teendők egyensúlyát borítja fel. Ez már frusztráló és bizony sok feszültséggel, frusztrációval, és érthető módon, sok-sok dühös pillanattal átitatott bonyodalmakkal jár. Ha ezek a nehézségek nem megoldhatók, ha kiszolgáltatott maradsz a rendszerben, mert tervezhetetlenné válnak más fontos események is, extrém módon kezd növekedni a stressz szinted. Ameddig a remény ott van előtted, mint agárversenyen a futattok kutyák előtt a vágyott nyúl hívása, addig egész jól tolerálod a kiszolgáltatottságot és a kontrollod elvesztésének a hiányét.
A dühöd akkor csap zeuszi magasságba, amikor kiderül, hogy minden korábbi tetted és alázatod hiába való volt, nem sikerült a lombikod. Nagyon fontos lenne itt megállni, és rendezni mentális állapotodat, tudatosítanod hogy s mint vagy, ill. Az egyik legnehezebb dolog a lombikozásban azzal szembesülni, hogy mennyi féle fájdalommal és milyen sokféle testi nyűggel kell megbékélned.
Egyszerűnek tűnő kivizsgálásokat írnak elő. Mész is előre, mert semmi nem annyira fontos, minthogy gyermeked legyen. Olyan állapotba kerülsz, amiben semmi nem jelent akadályt. Bármit elvállalsz csak pozitív legyen a terhességi teszted. Különösen nehéz helyzetben vagy, ha extrém szenzitíven reagálsz minden fizikális vizsgálatra. Már ez is jelenthet borzalmas fájdalmat. Vannak olyan vizsgálatok, amikhez totál ijesztő eszközök kellenek. Az orvosi teamnek mindennapiak, de lehet neked rémisztőek.
Páni félelemmel menekülnél, de nem teheted. A méhtükrözés vagy petevezeték átjárhatósági vizsgálat rutinszerű lombikozásban. A petesejt leszívás pedig elkerülhetetlen. Van, hogy ezeket a vizsgálatokat altatás nélkül kell elszenvednek, és ezek bizony sokszor szintén extrém fájdalommal járnak. Hosszan folytathatnám a lehetséges kínokat. A lényeges ezekben, hogy nem érzel felhatalmazást arra nézve, hogy miben veszel részt és miben nem. Nem te irányítasz, nem adnak kontrollt a kezedbe. Sokszor nem is tudsz róla, hogy kérhetnél fájdalomcsillapítást vagy enyhe altatást. Azt kezded gondolni, hogy ezekben kötelezően kell részt venned, nincs más választásod.
Furcsa módon a testi szenvedés egyfajta vezekléssé alakulhat át. Hinni kezdesz abban, hogyha valami ennyi kínzó élményt ad, akkor ez megváltásként hozza majd a gyermeket. Eközben senkivel nem tudsz ezekről beszélni. Az orvos rád mordul, ha jajgatnál, vagy lealacsonyító megjegyzést tesz, hogy milyen kis hisztis vagy! Némán zokogsz befelé, és azt gondolod, veled kurva nagy baj van, mert nyilván mással ilyen nem fordul elő. Elhiszed, hogy feleslegesen rinyálsz, és szép lassan lebeszéled magad Önnön magadról. Egy időben éled át a fájdalmas beavatkozások borzalmát, s egyidőben fordulsz el magadtól, maradsz magányosan vergődve a kínok börtönében. Tabu lesz minden, ami a lombikozásban téged élményként kísér, és elnémulsz. Valójában traumatizálódsz, ami a sok-sok fel nem dolgozott korábbi veszteséged gyászos érzéseivel együtt teljesen padlóra küld téged. Elvesztetted a kontrollt és sodródsz az árral, amiben kikészülsz. Mindez nem napok, hetek alatt történik meg, hanem sokszor hosszú hónapok, akár évek alatt zajlik le. Ha szerencséd van, találsz egyfajta mentális támogatást. Eljössz hozzám, és visszatalálsz a teljesértékű életedhez, amiben lenni jó, kielégítő, s amiben kibírhatók a kudarcok, és sikertelenségek.
A várakozás és a költségek terhei
Nyomorultul nehéz a Nők helyzete, ha lombikba kezdenek. Ha kimarad ez a szűk időkeret, mert bármilyen vizsgálat hiányzik, akkor az minimum 1 hónapnyi várakozást eredményez. Várakozol a vérvétel időpontjára. Majd az eredményre. Majd az orvoskonzira. Majd a beszedett gyógyszerek vitaminok, hormonok által generált újabb vérvételeredményekre. Nem csoda, ha a várakozásban kiégsz és elcsüggedsz. Hasonlít mindez az elmaradt olimpiák élményére. 4 évente pár hetük van a sportolóknak, hogy bizonyítsák ügyességüket, erőnlétüket, kiválósságukat és megnyerjék az áhított medálok egyikét. Ha sikerült, hurrá és magasság! Ha nem, akkor keserűség és csüggedés. Amennyiben ez nem is rajtuk múlik, mert valamiért nem utazhatnak el a versenyre vagy épp lebetegednek az olimpia napjára, akkor ismét 4 évet várhatnak, készülhetnek a következő megmérettetésre.
A testedet kínokban tartod hetekig, hónapokig. Bombázod kemikáliával, amiknek a lehetséges következményeit sokszor el se mered olvasni, de ettől még 0-24-ben érzed hatásait. Kellemetlen beavatkozásokban veszel részt. Megviseli a lelkedet is ez a sok beavatkozás. Érzelmi hullámvasúton utazol, amiben extrém magasságok és mélységek követik egymást. Sokszor nincsenek erre korábbi tapasztalataid. A szégyenkezés, cikiség érzése is kísérhet téged. Lehetsz elárvult, magányos, kétségbeesett.
Inged-gatyád ráköltheted. Bár épp részt vehetsz ingyenes lombikozásban is, de ezt nem minden orvos és intézmény biztosítja. Ha mást választanál, vagy speckó vizsgálatra van szükséged, amik nem finanszírozottak, akkor súlyos százezrekbe, milliókba kerülhet egy egy lombikfolyamat. Nyilván mindben a siker garanciája bújik meg, hát ezt Ki ne fizetné meg? De nyugodtan kimondható, hogy ez megterhelő, extra nagyon megterhelő, még annak is, aki amúgy kiváló keresetnek örvend.
Súlyosbítja a terhet, ha a család is beszáll az anyagi támogatásba. Ott már nemcsak a személyes vágyadat elégítenéd ki, hanem megfelelnél ennek a segítségnek is. Amennyiben ez egyfajta zsarnoksággal is párosul, azaz kimondottan elvárt a gyermeknemzés, akkor teher a teherre kerül. Összeroppant téged, és emberileg totál kikészülsz. Érthető állapot ez: testileg, lelkileg, pszichésen és anyagilag is teher alatt vagy. Nem lehet ekkora nyomást kibírni, csak súlyos áldozatok árán, azaz beáldozod magad a remélt siker oltárán.
A siker bizonytalansága és az önmagunkkal való szembenézés
Mi emberek úgy vagyunk behuzalozva, hogy minden elviselhető, ami konkrét és megfogható. A lombikozásban komoly kihívás azt elfogadni, hogy semmi nem biztos és egyszerűen semmi nem ígér 100%-os sikert. Tudom, hogy ez egy nehéz tudás, de mégis nagyon fontos, hogy tisztában legyél vele: nem az a cél, hogy vakon higgy és bízz abban: „TUTI SIKERÜLNI FOG, MOST ANYA LESZEK!” - mert erre semmi garanciát nem fogsz sehonnan kapni!
A lombikozásban részt vevő team: orvosok, egészségügyisek, biológusok… stb. látnak ugyan részeredményeket, amiket próbálnak harmonizálni a sikeres lombikozás érdekében, de ha születik is megfelelő minőségű embriód nem tudják a Petri-csészén túl értelmezni az eseményeket. Nem tudni, mi okozhatja a sikertelenséget, nem adnak magyarázatot (mert ők se látnak tovább), hogy miért nem leszel terhes.
Ilyenek vagyunk mi emberek. Kell, hogy értelmet és magyarázatot kapjunk életünk történéseire. Ezt könnyen keressük a konkrét dolgok világában. Alapvetően senki nem örül egy betegségnek vagy testi nyűgnek. Mégis, ha lombik sikertelenségek állnak mögötted, és nincs magyarázat rá, akkor vágyakozni kezdhetsz olyan testi állapotokra, amik okot adhatnak kudarcodra. Így lehet az, hogy megváltásnak érzel egy immunológiai betegséget vagy egy endometriózist vagy egy súlyos genetikai elváltozást…. Alapvetően tuti a frász törne ki rajtad, ha egyéb okból kapnál diagnózisokat, de itt máshogy működsz. Kissé bizarrul zajlanak az értelmezéseid, mert bár lesz a kezedben egy lehetséges magyarázat a sikertelen lombikra, de mégiscsak komoly életminőséget romboló állapotot mutatnak a vizsgálatok eredményei. Valójában még nagyobb kihívás elé állsz, s bár a MAGYARÁZAT megkönnyebbülést hozhat, de mégis ott marad a bizonytalanság állapota.
A „Sikertelen vagyok, és egy nagy rakás…..” élménye nem csak a végső megmérettetésben lehet társad, sajnos az egész lombikozásodat végig kísérheti. Lehet nem is nyíltan bukkan föl, hanem lappangva, gondolataid között mélyen megbújva. A kudarccal való kapcsolatod a természetes fogantatás elmaradásaival kezdődik! Izgatottan várod a menstruációd elmaradását, és reméled, hogy „Igen, most sikerült, terhes vagyok!” élményét. Az elsődleges megoldások között szerepel, hogy belövöd, mikor is van a ciklusod közepe, és erre az időszakra időzített együttléteket szervezel. Ezt még lehet titokban, úgy hogy a partnered nem is sejti, Te miben mesterkedsz. A spontán élvezettel teli együttléteket számodra már itt a kontrollált jelenlét hatja át. Kissé görcsössé válsz és taktikázol, de a cél szentesíti az eszközt, így hamar lesöpröd kényelmetlen érzéseidet. Mire a lombikozásban jártas orvoshoz kerülsz, a lelked megtépázva, önképed romokba...
A lombikprogram lépései | A Vágyott Gyermekekért | 8. rész
Személyes tapasztalatok és kilátások
4 évet vártunk a gyermekáldásra, egy meddőségi központ segítségével váltunk végül családdá. Lombik: az utolsó mentsvár a pároknak. Mi is ott kötöttünk ki. Miután Pesten nem jártunk sikerrel, továbbálltunk és Kaposvárig meg sem álltunk. Tiszta lappal szerettünk volna neki állni, így a nagy döntés rajtam múlott, vállalom-e az újabb, második stimulációt. Válaszom egyértelmű igen volt. Lelkileg nehezen és megterhelően telt a két hét. Sokszor kellett erőt vennem magamon, hogy be merjem adni magamnak a következő injekciót. Az igaz, hogy az első stimuláció lelkesen telt, el is indult a terhesség, de az orvosomnak köszönhetően nem maradt velünk. Másodiknál már tudtam, nincs kiért küzdeni, bár titkon bizakodva adtam be az injekciókat. Ezek mély nyomot hagytak bennem. Segítséget kérek és még így sem jön össze.
Utolsó lombikunk kezelése aztán túl jól sikerült, ami komoly következményeket is vonzott maga után. Beültetés után 6. nap este rosszul lettem, akkor teszteltem halvány pozitívat. A kezelőorvosom felhívta a figyelmünket arra, hogy egy hét múlva, ha sikerült a 3. lombik, a túlstimuláció beizzíthatja a parázsló tüzet a szervezetben. Hát nem tévedett... Olyannyira fellángolt, hogy 5 napot kórházban töltöttem, napról napra erősödő tesztekkel és nem utolsó sorban erős tünetekkel. Vártak volna vissza dolgozni hétvégére, de azzal senki nem foglalkozott, hogy nem tudok levegőt venni fájdalom nélkül, hogy nem bírok menni, enni, feküdni. Fájt a létezés is, hasam egy hordóra hasonlított. Se nappalom, se éjjelem nem volt, a két liter folyadékkal a hasüregemben.
Kezelőorvosom pár nappal később végül megállapította és megerősítette az ikerterhességet. Jelen állapotomra tekintettel kicsit sem volt veszélytelen. Folyamatos monitorozás alá kerültem. "B" babával - Dorinával - gondok adódtak, nem zárták ki azt a lehetőséget, hogy a 12. héten meg kell állítani a kicsi szívét, annak érdekében, hogy testvére élhessen.
A hátralévő két hónap bizonytalansággal telt, ez idő alatt kétszer is az ambulancián kötöttünk ki. A második trimesztert betöltve fellélegezhettünk, a kicsi lány nagyon erős és élni akar, velünk szeretne maradni. Örültünk, a túlstimulált állapotom is rendeződni látszott. Élveztük végre a várandósságot, tervezgettünk, álmokat szőttünk, míg nem elérkezett a félidő. Sajnos egyik éjjel bevéreztem, remegő lábakkal ültem a kanapén és világom nem tudtam, sokk hatása alá kerültem. A kórházba vezető úton nem tudtam elégszer mantrázni, nem, nem lehet itt vége, és így. Nem, velem ez nem történhet meg. Próbáltam befelé figyelni, hátha jelet adnak, de csak a végtelen csend ölelt át. A monitor aztán megmutatta, mindenki egészséges, ficánkolnak, ver a kis szívük, szerencsére semmi baj nincs.
Mind a mai napig nem tudjuk, az ügyeletes orvos miért nem fogott bent megfigyelésre. Hazaküldött. Ez a történés végérvényesen megalapozta a hátra lévő heteket, hónapokat. A kanapé rabja lettem önkéntesen, 10 hetet végigfeküdtem. A terveink nem valósultak meg: házassági évfordulós vacsora, séta pocakos hassal a Balaton partján. Utóbbi félig összejött, augusztus utolsó hétvégéjén 2 óra hosszára elugrottunk Világosra. Az idő legtöbb részét vízszintes helyzetben töltöttem. A 30. hetet betöltve újabb gondok adódtak a kicsi lánnyal. De ez már egy másik történet...
A gyermekvállalás átlagos életkora lassan, de folyamatosan emelkedik, a - becslések alapján - a 30-as éveik végére a pároknak már a harmada meddőnek számít, vagyis természetes úton nem, vagy csak nagyon kis eséllyel születhet gyermekük. Ezzel szemben az európai átlag meghaladja a 30 százalékot. Róbert és Petra mindketten meddőségi problémákkal kezdtek neki a családalapításnak, és mivel a problémák egy része kifejezetten komoly volt, csupán néhány százalékosra becsülték náluk annak az esélyét, hogy természetes úton lehet gyermekük. A hosszú várakozás mellett a rugalmatlanság volt az oka, hogy végül Brnoba utaztak, a vizsgálat során ugyanis kiderült, annak ellenére kötelező 5 alkalommal inszemináción túlesniük, hogy alig 10 százalék esélye van így a fogantatásnak. Az inszemináció az ondó méhüregbe juttatását jelenti, ez a lombikkezelést megelőző szint, Róberték szerették volna ezt átugrani és egyből a lombikkal kezdeni.
Sokatmondó az a dolog, hogy az összes környékbeli reprodukciós intézetben beszélnek magyarul - mondja Róbert. - Az első találkozás online zajlott, mindössze 2-3 hetet kellett várnunk rá, itt pedig azonnal a lombik felé indított minket az orvos. Ez volt az, amit itthon is vártunk volna, ez lett volna az egyértelműen helyes szakmai döntés. Brnoban aztán már gyorsan történtek a dolgok, egyetlen menstruációs ciklussal el is jutottak a beültetésig. Kint töltötték az időt a teljes folyamat alatt, összekötötték egyfajta pihenéssel, bár ez nem volt elvárás, hiszen akár úgy is megoldhatták volna, hogy csupán olyankor utaznak ki, amikor a személyes jelenlétük elengedhetetlen.
„Egy egész iparág épült most már erre, gyakorlatilag nyelvtudás sem szükséges hozzá, az itthoni leleteket is egy az egyben el lehet küldeni a kinti intézetbe, azok fordítását is ők intézik” - magyarázza Petra, aki úgy érzi, még a nyelvi korlátok és a ritka találkozások ellenére is sokan érzik úgy, hogy több emberséget kapnak kint, mint itthon. Nagyon fontosnak tartották Petráék azt is, hogy sokkal modernebb technikai háttér állt kint rendelkezésükre, megnyugtatónak találták, hogy sikertelenség esetén több opciójuk is van továbblépni. Gyermekük most 8,5 hónapos, és nem kérdés számukra, hogy néhány hónap múlva, amikor kistestvért szeretnének neki, ugyanoda fognak utazni újra.
„43 éves vagyok. Ez a lombikra vetítve már felér egy halálos ítélettel, és cseppet sem volt velem kíméletes az orvos, amikor felkerestem'”- kezdi a történetét Edina, aki néhány napja esett túl első beültetésén egy budapesti klinikán, melyet nem szeretne megnevezni. Sokan mondják, hogy hosszú a várólista, nem vonom ezt kétségbe, de én szerencsére egészen másképpen tapasztaltam. Talán azért, mert annyira az utolsó pillanatban vagyok, hogy ilyenkor előre veszik az embert, nem tudom. A tempóval tehát maximálisan elégedett, azonban sokszor érezte zavarban magát. Több nővértől is tapasztalt apró gesztusokat, kedves mosolyt, orvosán azonban nagyon is érezte a hajszoltságot, olykor már szinte a közönyt. Gyakran érezte úgy magát, mintha egy apró elem lenne egy nagy futószalagon, ahol nincsenek személyek, még csak nevek sem, hanem számok.
„Megpróbáltam emiatt nem dühös lenni, inkább a jó részekre koncentrálni, arra figyelni, hogy nem az orvos kedvessége, hanem a szakértelme számít. Néha szinte szégyelltem magam a korom miatt, finoman szólva sem kecsegtetnek jó esélyekkel, de mindig a következő lépésre próbáltam koncentrálni, és láss csodát, a stimuláció sikeres volt, a leszívott tüszőkből lett végül 4 petesejt, egyikük meg is termékenyült, most pedig arra várok, hogy sikerül-e beágyazódnia. Az orvos azt mondta, látott már nála fejlettebbet. Igen, ez sem volt túl empatikus. Felvettük a kapcsolatot az egyik brnoi székhelyű meddőségi intézménnyel, hogy nekik is feltegyük kérdéseinket. Többek között arra voltunk kíváncsiak, tényleg ennyire sokan indulnak-e útnak a magyar intézményekből, vagy esetleg tévesek a benyomásaink.
Eleonóra koordinátorként dolgozik a csapattal, többek között ő az, aki segít a magyar nyelvű páciensek kezelése során a tolmácsolásban. Mint mondja, kifejezetten gyakori, hogy Magyarországról érkeznek hozzájuk, az érdeklődők száma évente 6-700 körülire tehető, többségük pedig meg is kezdi a programot. Ahogyan Róberték történetéből is kiderült, viszonylag gyorsan zajlanak az események Csehországban, ez az egyik oka annak, hogy ilyen nagy az érdeklődés. „Ha a páciensek személyes történeteit vesszük alapul, akkor a sok éves sikertelenség, csalódás, illetve az otthoni szolgáltatások minősége és az elbánás mikéntje miatt keresnek fel minket. Ha orvosi perspektívából nézzük, akkor a leggyakoribb indok, hogy Magyarországon nem elérhető módszerek, kezelések iránt érdeklődnek, ilyenek a preimplantációs genetikai vizsgálatok, az adományozott pete- és hímivarsejtes kezelések, illetve a magasabb korhatár” - mondja el kérdésemre Eleonóra.
A korhatár tekintetében azért fontos tisztán látnunk: Magyarországon kifejezetten sokáig, egészen 45. életév betöltéséig megkezdhető a saját petesejtes lombik kezelés. Ezt követően azonban már csak a korábban lefagyasztott embriók beültetésére van lehetőség. A meddő párok esetén a donációnak sokszor kulcsszerepe van. Ezért is fontos szempont sok páciens számára, hogy a donorsejtek lehetősége biztosított legyen, sőt még választani is tudjanak. Persze ne pont úgy képzeljük el, mint egy katalógust, de több alapvető információt mégis tudhatunk az adományozóról, például a vércsoportját, korát, szem- és hajszínét, iskolai végzettségét, s ezeket a paramétereket a páciensek előzetesen is kérhetik. A rendszer teljesen anonim, a felek személyesen soha nem találkoznak egymással, a közvetítést közöttük az intézet egy felelős alkalmazottja végzi. A klinika egyébként nem csak a kommunikáció nyelvének megválasztása terén, de a külföldi páciensek utazásaiban is rugalmas. „Vannak, akik szabadsággal kötik össze az ittlétet, de vannak olyanok is, akik ingáznak. Sok vizsgálatot Magyarországon is el lehet végezni, nekünk elegendő látnunk a leleteket, amiket azután kiértékelünk.
Csilla jelenleg sajnos éppen azzal küzd, hogy hiába tapasztal nagy fokú rugalmasságot a cseh klinika részéről, Magyarországon még úgy is falakba ütközik, hogy a kezelésnek nem itthon vágott neki. Részben a várakozási idő miatt választotta Csehországot, részben pedig azért, mert elmondása szerint bárki, akivel beszélgetett, megerősítette abban, hogy külföldre érdemes mennie. „A cseheknél 5-6 napos embriókat ültetnek be, míg Magyarországon sokkal fiatalabbakat is, mely úgy tudom, erősen közrejátszik a sok sikertelenségben. Itt genetikai vizsgálatot is végeznek az embrión, és csak azt követően ültetik be, hogy mindent rendben találnak. Feltételezem, hogy korábban tényleg jól működhetett Magyarországon a rendszer, de most, hogy központosítottá vált az egész, rengetegen menekülünk ki. Ezt a tendenciát látom az internetes fórumokon is. Sőt azt tapasztalom, hogy már a csehek is kezdenek telítődni: most a 3.
Róbertékkel ellentétben ő ingázik otthona és Brno között. Papíron jól hangzik, hogy elfogadják a kinti orvosok az itthoni vizsgálatokat, tehát nem kell például minden egyes ultrahangnál kiutazni, illetve itthon is ki lehet váltani a felírt gyógyszereket, azonban rengeteg az ezzel járó nehézség, melyre nem is gondolnánk. „Míg Magyarországon ingyenesek a vizsgálatok, beavatkozások és kezelések, ha otthon intézi a programot az ember, illetve a gyógyszerekre is 90%-os támogatás jár, addig külföldi kezeléseknél ezektől a kedvezményektől elesünk. A recepteket nőgyógyász nem írhatja fel, kizárólag meddőségi orvos, ugyanakkor a vizsgálatokat nőgyógyásznak kell elvégeznie. Egy lombik program esetén egyik napról a másikra is változhat, hogy éppen milyen vizsgálatra van szükség, ez pedig ugyanazzal a magánorvossal teljesen követhetetlen itthon, többnyire hetekkel később tudok csak tőlük új időpontokat kapni. Most, a 3. kezelésében eddig 270 ezer forintnál jár csak a gyógyszerek díja és azok járulékos költségei. Beültetésre eddig őnála sajnos nem került sor, a beültetés nélküli folyamat idáig alkalmanként körülbelül 1-1,2 millió forintba került a klinikán, ehhez társultak az itthon végzett kiegészítő vizsgálatok, mint például az altatáshoz szükséges EKG, vagy a tüszők érését nyomon követő ultrahangok. Jelenleg arra vár, hogy néhány nap múlva sor kerüljön a tüszők leszívására, mint mondja, összesen 4 alkalmat próbál meg saját petesejttel, ezt követően donort fog igénybe venni. A program megkezdése előtt nagyműtéten kellett keresztülmennie mióma miatt. Ez a probléma pedig sajnos tovább veszélyezteti. „4 alkalom után váltani fogok a saját petesejtről. Nem szórakozhatok már nagyon, mert könnyen lehet, hogy a mióma miatt elveszíthetem a méhemet.
Évi és Péter mára már boldog szülők. Magyarországon váltak teljes családdá. A lombikprogramra Péter egy nem várt betegsége miatt került sor: hererákkal diagnosztizálták, ezért természetes úton már nem lehetett gyermekük. A műtét előtt lefagyasztották a spermáját, és mivel ilyen esetben már nem jöhet szóba inszemináció, egyenes út vezette őket a lombikig. „4 egymást követő beültetés volt az esetünkben sikertelen. Végül az 5. alkalom jött össze. Az első 3 esetben a lefagyasztott spermával, ezt követően viszont már donorral próbálkoztunk” - kezdi történetüket Péter. A kezeléseket a SOTE reprodukciós centrumában végezték esetükben, ott, ahol Péter andrológusa dolgozik. Magától értetődő volt, hogy ez lesz a lombik helyszíne is. Felmerült ugyan bennük is a külföld gondolata, de részben nagyon drága lett volna, részben nem látták kifejezetten indokoltnak. Ők úgy döntöttek, akkor mennek csak határon túlra, ha itthon elfogytak az esélyeik. Erre végül nem került sor, Magyarországon ugyanis 5 beültetést támogat az állam, nekik pedig éppen az 5. alkalom lett sikeres. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a számláló újraindul minden gyermeknél, tehát Évi és Péter esetében elölről kezdődne, ha ismét nekifutnának, immár egy kistestvér születéséért.
„Nem emlékszem arra, hogy bármiben nagyon sokat kellett volna várnunk. De mivel az államon keresztül történik a folyamat, olyasmi az egész, mint egy tölcsér: besűrűsödik. Nekünk szerencsénk volt, és tulajdonképpen a helyzetünk is könnyű volt, mert csak az én oldalamon merült fel probléma, míg sokaknál jóval összetettebb nehézsséggel kell megküzdeni” - mondja Péter, aki saját hormonkezelése miatt azóta is havonta jár az intézménybe. Csodálatos érzés, hogy nehezített pályán lehetett egy gyermekünk, aki most itt gagyog előttünk. Másik oldalról pedig egy borzasztó nehéz küzdelem volt - foglalja össze Évi a velük történteket. - A legnehezebb nem is az injekciózás volt vagy a vizsgálatok, hanem a tehetetlenség, a kontrollvesztés, hogy nem tudod, mi fog történni, nem tudod szabályozni a kimenetelt.
Emberi tapasztalatai is vegyesek. Több orvosnál járt, meglepő módon mindannyian nők voltak. Akadt olyan közöttük, aki nem bánt vele empatikusan, sőt még kissé a lelkébe is gázolt. De utolsó kezelőorvosa kifejezetten támogató volt, sőt nem csak aggódott Évi lelki egészségéért, de még állami úton pszichológust is ajánlott neki a kezelésekkel járó stressz leküzdéséhez.
Nyílt levelet írt egy anya Pataki Zitának. Az asszonynak csak petesejt donációval lehetett gyermeke. Az anya arra kérte levelében Zitát, hogy segítsen másokkal megértetni azt, hogy azok a nők, akik külföldre mennek, mert csak így születhet gyermekük, nem petesejt turisták.
Az utolsó lombik címmel vlogot indít a Női váltó magazinon, ahol ti is követhetitek a történetüket. Pataki Zita és férje, Szárnyas Attila már majdnem elfogadta a tényt, hogy nem lehet gyerekük. Most azonban 8 sikertelen beültetés után még egyszer újra próbálkoznak, a történetüket pedig te is nyomon követheted. Az utolsó lombik címmel indítanak vlogot a Női váltón.
Pataki Zita szerint ma már látják, hogy milyen "tudatlanul" vágtak bele évekkel ezelőtt az első öt-hat lombik programba. Sok információ hiányzik ugyanis a rendszerből, amiket a gyerekre váró párok egymástól, vagy az internetes fórumokról próbálnak meg összeszedni. A statisztikák szerint ma Magyarországon 300.000 meddő pár él. "Mennyivel könnyebb lett volna úgy nekiindulni az első lombiknak, hogy azoknak az információknak, annak a tudásnak a birtokában vagyunk, amire csak az ötödik-hatodik lombik után jutottunk el"- mondja Zita.
Ezek lehetnek vizsgálatok, például a hormonok vizsgálata vagy az, hogy mennyire számít, hogy 10 kilóval kevesebb vagyok-e vagy sem, hogyan táplálkozom, milyen vitaminokat szedek, milyen lelki állapotban vagyok. Sokkal tudatosabbak lettünk az ötödik-hatodik lombik után, de addigra már hosszú évek teltek el. Zita férje szerint sok mindenre nem voltak felkészülve. "Minden egyes lombiknál ért valami váratlan dolog minket. Amikor egy lombikba belekezdünk, az alapesetben két esélyes: vagy sikerül, vagy nem. De arra mi sem számítottunk, hogy vannak köztes állapotok: a fél sikerek, a teljes sikertelenségek, amikor például el sem jutsz a beültetéséig. Egy csomó olyan impulzus ért minket, amelyekről úgy gondoltuk, hogy érdemes beszélni, hiszen, ha mi átmentünk rajta, akkor más is megtapasztalja ugyanezt - mondja Szárnyas Attila.
Fontos volna, hogy már fiatalon tudjanak a nők arról, hogy milyen a hormon szintjük, várhatóan meddig lesznek termékenyek, van-e valamilyen betegségük, ami megnehezítheti a későbbi terhességet. Többek között ezt a testtudatos gondolkozást szeretnék Pataki Zitáék elérni azzal, hogy őszintén beszélnek a gyermekvállalással kapcsolatos küzdelmeikről. És információt adni. Mindent, amit ők a nyolc lombik kezelés alatt átéltek, megtapasztaltak, maguk is kipróbáltak. Erről is szól Az utolsó lombik című dokumentum-reality vlog. "Vannak olyan kezelések, eljárások, amelyek nagyban hozzájárulnak egy beültetés sikerességhez. Az elején nem tudtunk egy csomó ilyenről. Olyan kezelésekről például, ahova 2-3 hétre el tudsz vonulni, lenyugszol, és felkészítik a testedet a beavatkozásokra. Ha annak idején tudunk ezekről, azt gondolom, hogy talán a mi első próbálkozásaink is sikerrel járhattak volna" - mondja Zita.
Zita kezelőorvosa, Dr. Fülöp István szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista szerint az ellátott pácienseink átlagéletkora évről-évre növekszik. A 38 év felettiek aránya 53 százalék felett van. "Egyre többen keresnek fel bennünket 1-2 év sikertelen próbálkozás után, pedig a 38 év feletti korcsoportnál már fél év sikertelenség után érdemes lenne a vizsgálatokat elindítani, mert az idő faktornak nagyon nagy szerepe van. A férfi oldalú meddőség aránya az ismert eredetű meddőségben kb. 50 százalékos, ezért nem csak a hölgyeket, hanem a pár mindkét tagját ki kell vizsgálni. Azon hölgyeknél, akik szeretnék időben kideríteni a termékenységi állapotukat, érdemes megnézni bizonyos hormonokat és a petevezetők állapotát - mondja dr. Fülöp István.
Zita férje civil, ezért évekig nem engedte, hogy akár az arcát megmutassák. Most azonban úgy érezte, fontos, hogy eljusson a férfiakhoz is az információ, hogy mire számítsanak egy ilyen eljárásnál. - A férfiakat nem készítik fel az egész eljárás lelki háttérre. Például a nagy mennyiségű hormonok által előidézett viselkedés változásokra. Hogy ez nem a te feleséged természetes viselkedése felerősítve, ezt a hormonok miatt van. Amikor progeszteront kapott Zita, ő is kifordult magából. És ez nagyon ijesztő tud lenni egy férfinak - mondja Attila.
Szét akarjuk robbantani a tabukat! Szeretnénk, ha ezekről a témákról őszintén beszélnénk, hogy ne menjenek tönkre házasságok, ne legyen senki emiatt depressziós, ne érezzék magukat a párok egyedül a világban. Másnak is ugyanazok a problémái, ugyanazzal küzd egy lombik kezelés alatt, mint mi"- mondja Pataki Zita.