A kisgyermek agresszív viselkedése: okok és hatékony megoldások

Az agresszív gyermek kezelése rendkívül nagy kihívást jelenthet a szülők és a pedagógusok számára. Dühöngés közben az intő szó gyakran süket fülekre talál, és az ember alig jut szóhoz mellette. Fontos megérteni, hogy az agresszió nem feltétlenül rosszindulatból fakad, sokkal inkább egy segélykiáltás, mely mögött félelem, szorongás vagy kielégítetlen szükségletek húzódhatnak.

Mi is az agresszió pontosan?

Agresszióról akkor beszélünk, ha a gyermekre jellemző az olyan viselkedés, amelynek célja kifejezetten a károkozás, vagy másnak szenvedés okozása, sérelem előidézése másokban, önmagában vagy a körülötte lévő tárgyakban. Ez a viselkedés lehet szándékos, kifelé vagy befelé irányuló, és megjelenhet támadó vagy védekező formában. Az agresszió jelei, kezdetleges formái már gyermekkortól megfigyelhetőek erős tiltakozás, feszültség, szorongás formájában.

Az agresszív viselkedés gyökerei

Az agresszió eredete összetett, belső és külső tényezők egyaránt befolyásolják.

Belső okok:

• Fejletlen homloklebeny: Azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akiket csecsemőkorban sokat hagytak sírni vagy egyedül, gyakran fejletlenebb a homloklebenyük. Ez az agyterület felelős a viselkedés tervezéséért, a társadalmi gátlásokért és a problémamegoldó képességért, így hiányos működése hozzájárulhat az impulzív, agresszív reakciókhoz.
• Stresszhormonra való túlérzékenység: A stresszhormonok elárasztása gátolhatja a gondolkodást, és az ősi "üss vagy fuss" parancsot adhatja ki, meggátolva a helyzet objektív megítélését.
• Készségbeli problémák: Ha a gyermek úgy érzi, nem elég ügyes, nem elég szerethető, kisebbrendűségi érzés keríti hatalmába, ez feszültséget és agressziót generálhat.
• A "meg nem értettség" érzése: A gyermek, aki úgy érzi, nem értik meg, frusztrált lehet, és agresszióval reagálhat.
• A biztonságérzet hiánya: A szeretet és a biztonságérzet a gyermek alapvető szükségletei. Ha ezek hiányoznak, szorongás és félelem alakulhat ki, mely agresszióban nyilvánulhat meg.
• Öröklött hajlamosságok: Az agresszió örökölt hajlamosságok alapján is létrejöhet, valamint alkati és idegrendszeri adottságok is okozhatják.

Külső okok:

• Negatív családi minták: A szülői önuralom a gyermek önuralmának legjobb garanciája. Ha a gyermek rendszeresen azt látja, hogy a számára fontos felnőttek higgadtan kezelik a nehézségeket, nem esnek kétségbe, és nem lesznek dühösek, akkor ők maguk is hasonlóan fognak viselkedni kritikus helyzetekben. Ezzel szemben, ha a szülő frusztráció hatására dühöng, másokat hibáztat, tör-zúz vagy üt, akkor a gyermek is ezt a modellt veszi át.
• Az anya-gyermek kapcsolat zavara: A hiányzó vagy zavart anya-gyermek kapcsolat biztonságérzet hiányát eredményezheti, ami agresszióhoz vezethet.
• A család belső rossz működése és a pozitív családi értékrend hiánya: A diszfunkcionális családi környezet negatívan hat a gyermek érzelmi fejlődésére.
• Brutális, rideg, elhanyagoló nevelés: Az ilyen nevelési stílus traumát okozhat a gyermeknek, és agresszióban nyilvánulhat meg.
• Iskolai hatások ("beskatulyázás"): Az iskolai környezetben tapasztalt negatív élmények, például a "problémás" címke, tovább ronthatja a gyermek viselkedését.
• Kortársak által nyújtott negatív minták: A kortárs csoportban tapasztalt agresszió mintaként szolgálhat a gyermek számára.
• Médiafogyasztás: A televízió, filmek és számítógépes játékok által közvetített agresszió komoly szerepet játszhat a gyermek viselkedésének alakulásában. Különösen az agresszív digitális játékokról tartják, hogy terjesztik az agresszivitást.
• Hiányzó figyelem: Előfordul, hogy a gyermek azért választja az agresszív megoldást, mert csak ezzel tud figyelmet kicsiholni a szüleiből.
• Az együttalvás lehetséges következményei: A pszichológiai szakirodalom szerint az együttalvás egyik következménye lehet, hogy a gyerek félálomban vagy féléberen „vihar”-ként, vagy éppenséggel „birkózás”-ként átéli a szülők szexuális életének jeleneteit. Ezek levezethetetlen izgalmat keltenek benne, ami a „birkózás” nappali utánzásában vagy megállíthatatlan körbe-körbe futkosásban nyilvánulhat meg.
• Túlzott ölelgetés, puszilgatás, dajkálgatás: A túl sok ölelgetés, puszilgatás, dajkálgatás felkeltheti a megszakítatlan "birtoklás" igényét, ami nem tud kielégülni, és agresszióba csap át. Ha a kifelé irányított figyelem hiányzik, a gyerek a szeretgetés minden megszakítását valami kudarcaként éli át, és erre agresszióval reagál.

Téves megközelítések az agresszió kezelésében

A pszichológia-pedagógia történetének volt egy korszaka, amelyben úgy vélték, hogy az agresszió a felgyülemlett feszültség „kirobbanása”, ezért a gőzt időnként ki kell engedni. Ebből fakadt az a téves következtetés, hogy az agresszív gyereknek jót tesz, ha verekedős, háborús filmeket néz, ilyen számítógépes játékokat játszik, vagy ha kifejezetten agresszivitásra késztetik: adja ki a dühét, kiabáljon, vagy püföljön egy párnát. A kutatások azonban ezt az elméletet nem igazolták.

A jutalmazás és a büntetés

Létezhet olyan helyzet, amikor szülőként vagy pedagógusként jutalmaznánk az agressziót. Ha fiúról van szó, könnyen lehet, hogy megdorgálják, de lelkük mélyén büszkék rá, hogy belevaló a gyerekük, aki nem hagyja magát. Ezt a rejtett, csak a metakommunikáció szintjén megjelenő elismerést a gyerek persze megérzi. A másik fajta közvetett jutalmazási mód az, amikor a gyerek rájön, hogy ha eleget balhézik, megkapja, amit szeretne. A jutalmazás tehát valójában nem segít abban, hogy a gyerek „kiengedve a gőzt” békésen élje mindennapjait.

Ahogy az agresszív viselkedés támogatása, úgy a büntetése is csak látszólag jó döntés. Ugyan kísérletek igazolták, hogy az a viselkedéstípus, amiért a gyerek következetesen büntetést kap, ritkábban jelenik meg (mert fél a következményektől), a kutatásokból kiderül, hogy az agresszív viselkedésért enyhén büntetett gyerek még agresszívebb lesz, mint előtte, mert a büntetés nem kelt benne komoly félelmet, viszont fokozza a frusztráltságát, dühössé teszi.

Azok a gyerekek pedig, akik komoly büntetést kaptak nemkívánatos viselkedésükért, ritkábban voltak agresszívak nyíltan, hiszen féltek a további büntetéstől, viszont az agresszió sokszor tört náluk a felszínre szimbolikus formában: játék során vagy valamilyen szokatlan, furcsa viselkedés képében. A büntetés másik hátrányos hatása, hogy többnyire csak addig hat, amíg a gyerek tudja, hogy figyelik, vagy tudja, hogy kitudódhat, amit csinál. Ha nincs mitől félnie, akkor felszabadul a gátlás alól.

Hatékony megoldások az agresszív viselkedés kezelésére

Az agresszió kezelése és az agresszív gyermekhez való viszonyulás nagyon nehéz feladat. Szóbeli tilalmak nem fékezik meg a gyermeket az agresszív viselkedésben, mivel elveszti az önkontrollját. A szigorú büntetés nem hoz eredményt, mivel ilyenkor az csak a nyílt agresszió tüneteit gátolja. A gyermeki agresszió akkor szabályozható a legjobban, ha a szülő nyugalommal és megértéssel szemléli viselkedését.

A gyermek agressziója akkor hagy alább, amikor figyelmünket a gyerek agresszív viselkedése helyett magára a gyerekre fordítjuk, közelebb megyünk hozzá, és gyengéden kapcsolódást ajánlunk. Ha ilyenkor leállítjuk az agresszív viselkedést és egyszerűen meghallgatjuk őt, az segít meggyógyítani a sérelmeit. A mi feladatunk ilyenkor, hogy biztonságos közelséget ajánljunk, és megadjuk neki azt az időt, ami a félelmei oldásához szükséges.

Gyakorlati lépések:

1. Határok felállítása és azonnali beavatkozás: Amint felemeli a kezét a gyerek, azonnal el kell vinni a szituációból. Minden egyes alkalommal, ugyanúgy reagálva. Ha a gyerek megütött valakit, azonnal vigyük el a szituációból, pár percig tartsuk magunk mellett, és mondjuk el neki, mit tett rosszul. Tudatosítsuk benne, hogy ez a viselkedés nekünk nem tetszik!
2. Az érzelmek elismerése: Ismerjük el a gyermek érzéseit: „Dühös vagy, mert elvette a kisautódat. Látom, hogy haragszol, de akkor sem szabad harapni.” Ez segít a gyermeknek megérteni és megfogalmazni az érzéseit, ahelyett, hogy agresszióval reagálna.
3. Példamutatás: A szülő önuralma a legjobb garancia a gyermek önuralmára. Ha a szülő higgadtan kezeli a nehézségeket, a gyermek is ezt fogja tanulni. Soha ne üssünk vissza! Ezzel azt tanítjuk meg, hogy az agresszió elfogadható viselkedés.
4. Túlmagyarázás elkerülése: Egy pici gyerek nem tud mit kezdeni azzal, ha hosszan magyarázzák neki, hogy „te mit éreznél, ha megütne valaki?”, mert nem tud még más fejével gondolkodni. Ám azt érti, hogy a tetteinek következményük van. Ha megüt valakit, befejeződik a játék. Ez egyértelmű.
5. A gyermek minősítésének mellőzése: Ne mondjuk neki, hogy rossz gyerek! Mert nem is az - csak a tettei helytelenek. A gyerekek elhiszik azt, amit a szüleiktől hallanak, és olyanná válnak, mert minden szó formálja a személyiségüket.
6. Figyelem az áldozatra: Tudatosítsuk benne már korán: a figyelem mindig az áldozaté, sosem az agresszoré.
7. Helyzetek megelőzése: Kerüljük a helyzetet! Vannak gyerekek, akik agresszívvé válnak, ha amikor éhesek, álmosak, vagy ha túl sok ember van körülöttük. Gyakran előre lehet látni, hogy nemsokára eldurvulnak a dolgok.
8. Alternatív megoldások megtanítása: Meg kell tanítani az agresszió levezetésének társadalmilag elfogadott formájára. Például a megfelelő sport megtalálása hozzásegíthet a feszültség levezetésének helyes módszeréhez. Fontos, hogy megoldásokat dolgozzunk ki vele arra, hogyan jöhet ki agresszió nélkül egy vagy több ilyen helyzetből, például hogyan védheti meg a játékát anélkül, hogy ütne.
9. Közelség és meghallgatás: Mutassuk ki törődésünket, miközben hagyjuk őt mérgesen vonaglani, sírni vagy küzdeni. Tartsuk őt is, magunkat is biztonságban, és ha szükséges, felügyeljük a mozdulatait. Ne vádaskodjunk, ne szégyenítsük meg, ne büntessünk. Ezek a módszerek csak még jobban megijesztik és elszigetelik a gyereket.
10. Sportolás: Javasoljuk az agresszív gyerek szüleinek, hogy írassák be őt sportolni!
11. Játék és nevetés: Játsszunk vele, és nevettessük meg, amikor csak tudjuk. Ha játék közben kapcsolódhat egy gyengéd, szeretetteljes felnőtthöz, hatékonyan életben tartjuk a közelség érzését.
12. A stressz kezelése a szülők részéről: Ha a szülőkben keletkezik és nő a feszültség a mindennapi kötelezettségek miatt, ez is hathat a gyerekre, amire ő is feszültséggel, és annak kirobbanásával, agresszióval reagál. Kérjünk meg valakit, hogy hallgasson meg minket, mikor a gyerek agressziójával kapcsolatos érzéseinkről beszélünk.

Testvérféltékenység és agresszió

Ha a 2,5 éves gyermeked agresszív az 1 évessel, elsőként a legtöbben arra gondolnak, hogy a testvérféltékenység az ok, pedig sokkal inkább az, hogy a testvérek megpróbálják eldönteni az erősorrendet. Ezen tovább ronthat az, ha a nagyobbik gyermek úgy érzi, túl kevés figyelmet kap, miközben a testvérét mindenki csak tutujgatja, ezért úgy próbálja felhívni magára a figyelmet, hogy a tesót piszkálja.

1. Helyezd biztonságos helyre a kicsit pár percre!
2. Tisztázd az érzelmeit!
3. Adj neki ötleteket, hogyan rendezheti másként a testvérével kapcsolatos konfliktusokat.

Ha a legtöbb konfliktus azért van, mert a kicsi piszkálja a nagy játékait, beszéljük meg a naggyal, hogy a számára legfontosabb játékokat, amiket nem szeretne, hogy a kicsi piszkálja, tegye el egy erre kijelölt polcra vagy dobozba és tartsuk tiszteletben, hogy ezekkel csak ő játszhat. Később, ha a kistestvér érdeklődik ezen játékok iránt, kérjük meg a nagyot, hogy mutassa meg neki és ígérjük meg, hogy ott leszünk, vigyázni fogunk rá.

Ha a nagy túl keveset kap belőlünk és figyelemre vágyik, igyekezz úgy szervezni, hogy legyen rendszeresen olyan saját ideje, amikor csak rá figyelsz. Ilyenkor ő választhat egy játékot, amit játszol vele, ő választhat programot.

A kívánt viselkedést megtaníthatod neki meséken keresztül, szerepjátékokkal vagy bábozással is.

Összefoglalás és további gondolatok

Az agresszív gyermek tele van félelemmel. Ne higgyünk a látszatnak, amit sérülékeny kis szívének védelmére fejlesztett ki. Valami megijesztette, és a tőle telhető legjobbat teszi. Vár valakire, valószínűleg ránk, hogy odamenjünk, és megkérdezzük, mi a baja, és azt mondjuk neki, hogy ő akkor is jó, amikor rossznak érzi magát. A gyermeki agresszió egy elhárító mechanizmus a félelem, a fenyegetettség ellen.

Minden gyermeknek joga van a saját érzéseihez. Nem nézhetünk félre, nem tehetünk úgy, mintha nem látnánk, kötelességünk a helyzetet leállítani. A „problémásnak” tartott gyereket nem kiközösíteni kell, nem bűnbaknak kinevezni, nem ujjal mutogatni rá, vagy esetleg a folyosón jól elkapni, hanem segítséget kell adni neki. Egy viselkedést, egy cselekedetet lehet rossznak minősíteni, de egy gyereket soha.

A szelídséghez hatalmas erő kell. A szeretettel fegyelmezés kultúrája sajnos még igen gyerekcipőben jár. Közbeavatkozni, megvédeni a védelemre szorulót, és határozottan leállítani a bántalmazást. Be kell látnunk, hogy a bántalmazó és az áldozat gyerek ugyanúgy segítségre szorul. Mindkét viselkedés egy segélykiáltás.

tags: #uti #az #anyjat #a #kisgyerek