A teknősök kiváló választásnak bizonyulnak azok számára, akik kisállatot szeretnének tartani, de nincs idejük napi szintű foglalkozásra. A kutyák és macskák sok figyelmet igényelnek, míg a halak és kaméleonok rendkívül érzékenyek. A teknősök csendesek, jól elvannak magukban, emellett gyönyörűek és különleges élőlények. Nem igényelnek extra törődést, és ételfogyasztásuk méretüktől függ, ám még a legnagyobbak is igen csekély mennyiségű eledelt fogyasztanak egy nap. Ráadásul, ezek a páncélos kis állatkák nem zajonganak, és amúgy is igen kevés probléma van velük.
Mielőtt hazavinnénk egy kisteknőst, nagyon meg kell fontolnunk, hogy biztosan megfelelő háziállat lesz-e a számunkra. A teknősök hosszú életűek, és egyes fajok gyorsan nőnek, vagyis ha pici akváriumot veszünk, akkor hamar le kell cserélnünk. Először is tudnunk kell azt, hogy leendő kedvencünk vízi vagy szárazföldi teknős. A kettőnek némileg eltérnek az igényei.
Vízi teknősök tartása
Az akvárium berendezése két részre osztható, a kötelező és nem kötelező részek. Amire mindenképp szüksége van a teknősöknek, az egy búvóhely, ahova el tud bújni az állatunk. Sajnos, a teknősök hajlamosak a stresszre, ám ilyen esetben nem a házukba vonulnak vissza, hanem szeretnek egy víz alatti búvóhelyre menni, ezt mindenképp alakítsd ki az állatkádnak. A másik szükséges dolog az akváriumba a napozó, ez egy olyan megvilágított műanyag, vagy nagyobb kő, melyen kedvükre napozhatnak az állatok. A kevésbé kötelező, ám a teknős életét jobbá tevő berendezések közé tartozik az aljzat. Mivel a teknősök szeretik az apró köveket túrni, így érdemes ezekbe is beinvesztálni.
A vízi teknősök számára a minimum akvárium méret a páncél hosszának ötszöröse, szélességének pedig háromszorosa. Amíg teknősünk páncélhossza nem éri el a 8 cm-t, elegendő egy 60x30x30 cm méretű akvárium, de minél nagyobbat vásárolunk, annál jobb. A nagyobb mennyiségű vizet tartalmazó akváriumnak egyébként a karbantartása is egyszerűbb. A víz legyen legalább olyan mélységű, mint a páncél hossza. Az akvárium alján elhelyezhetünk közepes és nagyméretű köveket, bár nélkülük egyszerűbb a vízcsere. Helyettük választhatunk néhány nagyobb, stabil sziklát vagy nehezebb fát, hogy eltérő vízmélységet alakítsunk ki. Lennie kell még az akváriumban egy stabil, száraz területnek (kőből vagy fából), amely fokozatosan emelkedik ki a vízből.
A víz cseppet sem elhanyagolható a vízi teknősök életéből. A teknősök könnyen megfáznak, így javasolt odafigyelni a víz hőmérsékletre. A víz melegítéséhez használhatunk vízfűtőt, amit érdemes olyan helyre tenni, ahol a teknősünk nem férhet hozzá, vagy melegítő lámpát, ami folyamatosan hőt bocsát ki. Az optimális hőmérséklet függ a hüllő konkrét fajától, de általában 24-27 °C körüli meleget kell biztosítanunk. A „sütkérezős” területen ennél valamivel magasabb, 28-32 °C lehet az ideális. Ha nincs elég meleg, akkor előfordulhat, hogy kisteknősünk nem lesz hajlandó enni és letargikus, inaktív állapotba kerül.
A vízi teknősök, főleg a hazánkban legelterjedtebb ékszerteknősök a koszos vízben könnyen elkaphatnak különböző fertőzéseket. Gondoljunk csak bele, ebbe a vízbe ürítenek, itt is esznek, így a bomlástermékek könnyen visszajutnak aprócska szervezetükbe. Így érdemes a vizet minél többször cserélni és az akvárium üvegét minél sűrűbben letisztítani. Ne használjunk azonban vegyszereket, helyette citromlével fertőtlenítsük az üveget! A víz fele és kétharmada közötti mennyiséget minden harmadik héten szükséges kicserélnünk. De persze előfordulhat, hogy egyes ételmaradékokat vagy egyéb szennyeződéseket gyakrabban ki kell majd szippantanunk a vízből. Akár minden etetés után beiktathatunk egy gyors tisztítást.
A vízi teknősöknek kétféle típusú világításra van szükségük. Az egyik az UVB-t kibocsátó izzó, amelynek körülbelül 30 cm-re kell lennie a száraz résztől. Évente egyszer vagy kétszer cserélnünk kell. Ez segít például a kálcium felszívódásában, és ezáltal főként abban, hogy megerősödhessen a páncél.
Szárazföldi teknősök tartása
Az olyan szárazföldi teknősök otthonának kialakításához, mint a görög teknős, először is nagy helyre van szükség. Tarthatod terráriumban, ám ennek minimum 1-2 nm-nek kell lennie, de minél nagyobb a hely, annál jobb. A terrárium alját mindenképp szórd be apró kavicsokkal, fadarabokkal, homokkal, kövekkel és lehetőleg természetes anyagból, kőből vagy fából szerezz be egy búvóhelyet a számára.
A szárazföldi teknős számára ideális terráriumnak nincsenek standardizált méretei. A terrárium minimális mérete 100 x 100 x 50 cm, de ez a teknős fajától is függ. Azok a fajok, melyek több, mint 30 cm-esere nőnek biztosan nagyobb, legalább 150 x 110 x 100 cm-es terráriumot igényelnek. Az újságpapír, a szőnyeg vagy a kavics egyáltalán nem megfelelőek erre a célra. Ezek mellett a fűrészpor, a széna és a szalma sem jók a terráriumban. Használjanak homokot vagy ami még jobb, homokkal kevert földet 1:1 arányban. Ez a keverék megtartja a nedvességet, ill. a teknősök ilyen aljzaton kaparni is tudnak és eláshatják maguka.
A terráriumot tegyék napos helyre, de ne érje közvetlen napsütés. A teknősök ugyan szeretik a napot, de naponta csak pár óráig bírják. Az olyan helyeket se felejtsék, ahová a teknős elbújhat. Nagyon fontos, hogy ne vegyék félvállról ezt a paramétert. A terráriumban helyezzenek el egy lapos tálat vízzel, ahol a teknős megmártózhat és a testével is magába szívhatja a nedvességet. Nagyon jó ötlet a teknőst időről időre megfürdetni.
A beltéri terráriumok megvilágításánál fontos szempont, hogy ne az egész terrárium legyen egyenletesen megvilágítva, fűtve, hanem csak az egyik fele, mindig legyen lehetősége az állatnak félrevonulni a melegítőlámpa elől. A melegítőlámpa teljesítményét úgy válasszuk meg, hogy a hatósugarában akár 40 fokra is felmelegedjen a környezet. Ezt egy 40 vagy 60 wattos reflektor (spot) izzó is képes biztosítani, ha a lakás kellőképpen meleg, illetve az izzó és az aljzat közötti távolság ezt lehetővé teszi. Beltéri terráriumokban különösen fontos a rendszeres, akár napi két három alkalmankénti párásítás. Csak olyan szobanövény spricnit használjunk, amiben SOHA nem volt tápoldat, vagy növényvédő szer. A talaj, a teknős is legyen időnként vizes.
Ha van kerted, akkor egy jól kialakított kifutó maga a mennyország teknősöd számára. A kültéri kifutót úgy készítsük el, hogy alapvetően napos helyen legyen, de létfontosságú árnyékot, búvóhelyet is biztosítanunk teknősünk számára, hogy mindig legyen lehetősége a tűző nap elöl elvonulni. A kifutó növényekkel gazdagon legyen beültetve, és ügyeljünk az esővíz elvezetésére is. A kifutó tetejét szövettel kell lefedni, hogy ne jussanak ragadozók a teknős közelébe. A vizes tál sem hiányozhat, melyben a teknős megmártózhat és ihat belőle.
Táplálkozás
A táplálékot tekintve sem olyan válogatósak, mint nagyobb, szárazföldi társaik. Az állati eredetű ételek közül leginkább tubiflex, légy, tücsök, giliszta, csiga, pók, szív mix, garnélarák vagy nyers apróhal kerüljön a teknős "tányérjára". A javasolt növényi eredetű ételek közé tartoznak az olyan növények, mint a pitypang, a tyúkhúr, az útifű, különböző nem mérgező vízi növények, illetve gyümölcsök és zöldségek, mint az alma, sárgarépa, szőlő, saláta és más zöld levelesek.
A teknősök főként rostban és kalciumban gazdag növényeket esznek. Semmiképp ne adj nekik uborkát, paradicsomot, banánt vagy salátát! Ha figyelsz az alapvető igényeikre, hosszú éveken át boldog és egészséges társaid lehetnek!
Betegségek és egészségügyi problémák
A teknősök hajlamosak különböző betegségek elkapására, így bizony arra is oda kell figyelnünk, hogy milyen ételeket adunk a számukra.
- Vitaminhiány: ez még a legjobb eset, hiszen gyorsan tudjuk kezelni, ha páncélos kis barátunk vitamin hiánnyal küzd. Általában elmondhatjuk, hogy ha az A-vitamin hiányzik kedvencünk ételeiből, akkor látászavarok alakulhatnak ki. B-vitaminok hiányának esetén kedvtelenség és emésztési zavarok lépnek fel, D-vitamin nélkül a páncél héja meglágyulhat, F-vitamin nélkül pedig bőrbetegségek alakulhatnak ki, illetve a pikkelyek leválhatnak a teknős bőréről.
- Szemgyulladás: a vízi teknőseim esetében ez alakult ki a legsűrűbben. Figyelni kell rá, hogy ha az állatok sűrűn becsukják a szemüket, hályog jelenik esetleg meg rajtuk, vagy bevörösödik, akkor komolyabb betegségről lehet szó. Ha több teknős él együtt, mindenképp el kell tőlük különíteni a beteg állatot és naponta (akár többször is) meg kell úsztatni 30 fokos kamillateás vízben.
- Sérülések: ezeket a sérüléseket a berendezéstől is szerezhetik a teknősök, sőt az sem ritka, hogy egymással viszálykodnak és emiatt harapják meg egymást. Fontos, hogy a sérült állatot elkülönítsük, sebeit le kell fertőtleníteni, ha pedig nem gyógyulnak be némi időn belül, akkor bizony nincs más választás, mint az orvoshoz fordulás.
- Emésztési zavarok: ahogy az embereknél, a teknősöknél is kialakulhatnak különböző gyomorproblémák. Székrekedés során nagyobb problémát kell kezelnünk, fel kell térképeznünk az állat teljes étrendjét, illetve, hogy megfelelő nagyságú-e a mozgástere. És ez alapján változtatnunk kell rajta.
- Megfázás: már volt róla szó, hogy a teknősök bizony könnyen megfáznak. Ilyenkor kis, sípoló hangot adnak ki, illetve váladék képződik az orrukban (buborékos a kilégzésük), illetve kedvetlenek. Kiválthatja ezt a betegséget a huzat, a hideg víz, vagy a túl nagy hőmérsékletkülönbség a víz és a szabadtér között. Ha megfázás fennáll, emeld a víz hőfokát 30 fokra, tedd kamillateás fürdőbe a teknősödet, illetve használd az orvos által felírt gyógyszereket.
- Atkásodás: ha a bőrön apró, mozgó pontokat látsz, az bizony azt jelenti, hogy atkás lehet az állatod - ez főképp a szabadon tartott állatoknál fordulhat elő, de aggodalomra semmi ok, olyan gyógyszerekkel, mint a Frontline könnyedén kezelhetjük magunk is a problémát, nincs szükség orvosi beavatkozásra. A kezeléshez mindig rendesen olvasd el a gyógyszeres dobozban található tájékoztatást és ne lépd túl a megengedett mennyiséget!!
Fontos azonban azt is tudni, hogy mi is kaphatunk el betegséget a teknőstől, ez pedig nem más, mint a szalmonella. Így mindenképp moss kezet miután megfogtad az állatot.
Egy Baskot nevű ÓRIÁSI TEKNŐS ETETÉSE | Kik ők valójában? | Brave Wilderness Magyar
Szaporodás
A megfelelő körülmények között tartott teknősöknél évente megfigyelhető a különös nászviselkedés, melyet a legtöbb esetben párosodás követ. Ám ahhoz, hogy a teknősök esetében valóban megtermékenyüléshez vezessen a párosodás, előzőleg szükséges a teknősök teleltetése. Ha mégis megtermékenyülésre kerül a sor, 4-6 héttel később a nőstény elkezd készülődni a tojásrakásra. Ilyenkor a viselkedése jóval nyugtalanabb lesz a megszokottnál, kevesebbet tartózkodik a vízben, és akár el is kezdi ásni a megfelelő helyet a tojásai számára. A lerakott tojások kikeltését rábízhatod a teknősre, vagy akár egy keltetőbe is áthelyezheted őket.
Fajtajánlók
Hazánkban kaphatók vízi és szárazföldi teknősök egyaránt, hogy melyiket választod tőled függ. A fent leírtak szerint mindig előre alakítsd ki az állatok élőhelyét, hogy minél hamarabb be tudjanak rendezkedni új otthonukba.
- Görög teknős: ez a leggyakrabban tartott teknős faj. Dél-Európából származik. Tartása nem igényes feladat.
- Kirgiz teknős: Kína, Kis-Ázsia vagy Oroszország. Ezekről a területekről származik a kirgiz teknős. A felnőtt egyed kb. 20 cm hosszú.
- Mór teknős: a Közel-Keleten és Délkelet-Európában van a természetes élőhelye. A 30 °C feletti hőmérsékletet kedveli.
- Leopárdteknős: első ránézésre ez az egyik legszebb teknősfaj páncéljának színezete és struktúrája miatt, tartása azonban nem egyszerű!
- Fekete teknős: Dél-Amerikából származik és fején jellegzetes piros folt található. Ez a faj is több figyelmet igényel. A legfontosabb a környezet magas páratartalma (80% körül).
A vízi teknősök és a szárazföldi teknősök egyaránt könnyen kapnak el szembetegségeket, bőrbetegségeket és akár hasmenés vagy székrekedés is kialakulhat náluk.
