A szárazföldi és vízi teknősök tartása nemcsak szórakoztató, de egyben nagy felelősség is. Ezek a kis hüllők hosszú életűek, és ha jól gondoskodunk róluk, akár évtizedeken át társaink lehetnek. Sokan álmodoznak egy kis teknősről, de kevesen vannak tisztában azzal, hogy a kezdetben apró állatok mekkora helyet és gondoskodást igényelnek.
A görög teknősök a legnépszerűbb hüllők körébe tartoznak. Szépségük, béketűrő természetük, vélt szívósságuk és a bennük rejlő elképesztően hosszú élettartam lehetnek e népszerűség okai. Fontos azonban tudni, hogy a vad állományuk csökkenőben van az élőhelyvesztés és az illegális kisállat-kereskedelem miatt. Ezért védett állatok, és csak fogságban, megbízható tenyésztőnél született egyedeket szabad megvásárolni.
Hasonlóképpen, a mocsári teknős (Emys orbicularis) Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje, amely szintén veszélyeztetett faj. Mára viszonylag komoly veszélynek van kitéve a betelepített vörösfülű ékszerteknős agresszív szaporodása következtében. Magyarországon - mint minden kétéltű és hüllő - védett.
A frissen kikelt teknősök mérete és jellemzői
A frissen kikelt görög teknős nagyjából 25-30 mm hosszú. Páncéljukon jól megfigyelhető növekedésük szakaszossága, de e rovátoltság alapján koruk nem állapítható meg. A mocsári teknős esetében a frissen kelt teknősök páncélja kerek, 2,5-3 cm hosszú, általában még kevés sárga petty látható rajtuk. Hasuk gyakran fekete.
A teknősök feje viszonylag kicsi. Ivarérettséghez közeledve a hímeké arányaiban egyre nagyobbá válik. A nyak S-alakban hajlítható, 9 nyakcsigolyára épülő szerv. A teknősök képesek a segítségével a páncél alá húzni a fejüket, illetve egy távolabbi táplálékért nyúlni. A fej legelső részén a szemekkel egy magasságban található a két orrnyílás. A görög teknőcök szaglása rendkívül kifinomult. A szájpadláson elhelyezkedő Jacobson-szerv segítségével analizálja az illatanyagokat. A szem is igen fontos érzékszervük, bár nem olyan részletgazdag a látásuk, mint az emberé, alakokat, színeket azonban érzékelnek. A teknősök szájának különlegességét a száj peremét képező szarukáva adja, ami a madarak csőrével nagyjából azonos.
A végtagokat szarupikkelyek fedik, amelyek ritkán mutatnak átfedést. A szarupikkelyek mérete, elhelyezkedése a teknős mozgásához igazodik. A mellső lábak ovális keresztmetszetű dongalábak, ásóláb jellegűek, míg a hátsók kör keresztmetszetű elefántláb-szerű mozgásszervek. A lábakon körmök találhatók. Az elsőkön rendszerint öt, a hátsókon négy. Az európai szárazfölditeknős-fajok köréből kizárólag a görög teknősök farkán található farokvégi szarukarom.
A teknősfajok és elterjedésük
A görög teknős (Testudo hermanni)
A kifejlett görög teknős egyed hossza 12-23 centiméter. Páncélja magasan ívelt, ovális, mellvértje lapos. Okkersárga alapszínét eltérő méretű sötét foltok tarkázzák, de a mintázat egyes egyedekről hiányozhat. Végtagjai erőteljesek, hosszú, ásásra alkalmas karmokban végződnek.
A görög teknős elterjedési területe Dél-Európa és a Mediterráneum. Megtalálható a Balkán-félszigeten Görögországban, Szerbiában, Horvátországban, Montenegróban és Bulgáriában, ezen kívül Olaszország, Korzika, Szardínia és Dél-Franciaország egyes területein.
A faj ovális, hátrafelé szélesedő, 12-38 centiméter hosszú hátpáncélja és bőre zöldes- vagy barnásfekete, amit sárga vagy sárgásfehér pettyek vagy csíkok tarkítanak. A világosbarna haspáncélt gyakran sötét foltok tarkítják - a hímeké homorú, a nőstényeké lapos. A pajzsoknak szegélye olykor fekete. Hátpáncélján (a fiatalabb egyedeket kivéve) nincs taraj. Márciustól októberig-novemberig főleg a reggeli és az esti órákban aktív. Telelni az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát - ha erre nincs mód, a jégpáncél alatt kerül nyugalmi állapotba.
A mocsári teknős (Emys orbicularis)
A mocsári teknős páncéljának hossza körülbelül 20 centiméter. Egyes (nem magyarországi) populációkban elérheti a 30 centimétert is. Ellentétben a vízi teknősöknél megfigyelhető trenddel, miszerint a nőstények nagyobbak, a mocsári teknős hímjei egy hajszálnyival nagyobbak, mint a nőstények. A páncél lapított, ovális, hátrafelé enyhén kiszélesedik. A nőstények páncélja valamivel kerekebb és magasabb, mint a hímeké. A hát- és a haspáncél rostos szalagokkal kapcsolódik össze. A haspáncél az úgynevezett csukló előtti és a csukló utáni csontlemezek mentén mozgatható, a hímeknél horpadt, a nőstényeknél lapos. Színe okkersárga, vagy barnás, a pajzshatárok mentén keresztirányú fekete csíkkal. A frissen kelt teknősök páncélja kerek, 2,5-3 cm hosszú, általában még kevés sárga petty látható rajtuk.
A mocsári teknős elterjedési területe Eurázsia, Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje. Kedveli a sekély, iszapos síkvidéki állóvizeket. Magyarországon elsősorban a síkvidékek iszapos álló- vagy lassan folydogáló vizeiben él. Kedveli a napsütötte, sűrűn benőtt erdei tavakat és a ligeterdőkkel szegélyezett holtágakat.
A mocsári teknős alapvetően vízhez kötött faj. Szereti a vízi növényzettel benőtt tavakat, holtágakat, ahol a part felől észrevehetetlenül napozhat. Különösen kedveli az olyan helyeket, ahol mély vízzel körülvett napozóhelyek (szigetek, vízből kiemelkedő faágak stb.) találhatók, és amelyekről veszély esetén könnyen a felszín alá bukhat.
A teknősök tartása és gondozása
A szárazföldi teknős tartása nemcsak szórakoztató, de egyben nagy felelősség is. Fontos tudni, hogy a kis teknős fajták is megnőnek kb. tenyérnyire, így a teknős tartása otthon nem éppen lehetséges a kis dohányzóasztalkán. Előbb-utóbb (igazából mielőbb) egy nagy méretű akvárium/terrárium lesz a számukra szükséges.
Bio•Akva•Terrárium csoport - A modern vízi teknős gondozásról
Terrárium vagy kifutó kialakítása
A szárazföldi teknősök tarthatók benti terráriumban és kinti kifutóban is. Még a legkisebb teknősnek is legalább 60x40 cm alapterületű helyre van szüksége. A terrárium anyagát tekintve lehet fából, műanyagból. Az üvegterráriumok is szóba jöhetnek, de több szempontból is előnytelenebbek. Fontos, hogy a lehető legnagyobb a teknőc számára a legjobb.
Aljzat: A legmegfelelőbb a természetes, vegyszermentes kerti föld, a jobb víztartás érdekében esetleg kevés mulccsal keverve. Állatkereskedésben sokszor javasolnak kókuszrostot, homokot és egyéb aljzattípusokat, de ezek károsan hathatnak a teknős ízületeire. Érdemes alginitet beszerezni, és azt is a talaj tetejére szórni, valamint töltőmurvát (mészporos mészkőzúzalékot). Ilyen aljzaton a teknőc a kialakulófélben lévő ásványanyaghiányát a talaj fogyasztásával korrigálhatja. Lapos mészköveket mindenképpen érdemes a talajszintbe süllyeszteni.
Berendezés: A terrárium berendezésekor törekedjünk az állat természetes élőhelyének utánzására. Erre a célra használhatunk köveket, fadarabokat, élő- vagy műnövényeket. Ültess élő növényeket, mint pl. levendula, rozmaring, zsálya, varjúháj. Mivel növényevő állatról van szó, érdemes olyan növényeket használnunk, amelyeket a teknős nem tud egyhamar tönkretenni.
Megvilágítás és hőmérséklet: A teknősök hidegvérűek, ezért külső hőforrásra van szükségük anyagcseréjük egészséges működéséhez. A terráriumban napi ~12 órán keresztül működtetnünk kell egy melegítő izzólámpát, amely alatt állataink "napozni" tudnak. A melegítő izzó teljesítményét úgy válaszd meg, hogy 40 °C-ig felmelegedjen az adott pont. Emellett szükség van egy speciális, UV-B sugárzást biztosító izzóra a D3-vitamin szintézisének elősegítése érdekében. Az UVA vagyis a látható fény pedig a hangulatukra, a szaporodási kedvükre van hatással és az általános életritmusuk miatt szükséges. Fontos, hogy a megvilágítás ne legyen egyenletes: a terrárium egyik fele legyen melegebb, így a teknős el tud vonulni, ha túl meleg van.
Párásítás: A párásításról se feledkezz meg - naponta többször is érdemes permetezni. Fontos, hogy a talaj nedvesítését, a párásítást ne vigyük túlzásba, minden nap száradjon is fel a talaj, ellenkező esetben súlyos páncélbetegség alakulhat ki. A túl szárazon tartás a teknőc páncéljának rendellenes, "huplis" fejlődésében jelentkezik.
Kültéri kifutó: Ha van kerted, akkor egy jól kialakított kifutó maga a mennyország teknősöd számára. Melegítő- és UV-B lámpára nem lesz szükség. Az a jó, ha minél nagyobb, növényekkel gazdagon borított, ám alapvetően napos terület. Fontos a kifutó megfelelő bekerítése, észben tartva azt is, hogy a teknősök igen jó ásók. Kb. 40 cm falmagasság elegendő.
Táplálkozás
A teknősök főként rostban és kalciumban gazdag növényeket esznek. A legjobb eledel a természetből származik! Természetes élőhelyükön magas kalciumtartalmú vadnövényekkel, gyomokkal táplálkoznak (pl. lucerna, pitypang, útifüvek, csorbóka, tyúkhúr, papsajtmályva, fehér here, vörös here, stb.), fogságban is ilyen takarmányra van szükségük. Télen, ha ezek a növények nem elérhetők, vásárolhatunk madársalátát (Valerianella), rukkolát, cikóriát, kínai kelt. Zöldségekkel, gyümölcsökkel való táplálásukat kerüljük. Semmiképp ne adj nekik uborkát, paradicsomot, banánt vagy salátát, mert ezek károsak lehetnek számukra hosszú távon.
A vizi teknős etetése is igényel annyi tudást és szakértelmet, mint bármelyik más háziállaté. Tény, hogy a fiatal ékszerteknős példányok eleinte teljesen hal-, rovar- és dögevők, és csak később lesznek egyre jobban a növényi táplálék kedvelői. A fő fontos táplálékuk édesvízi apró hal, élő vagy fagyasztott (és persze kiolvasztva). A fagyasztott hal teknősnek jobban ajánlott, hiszen így a halakban lévő esetleges parazitákat inaktiváljuk. Fontos, hogy olyan méretű halakat etessünk, melyet teknős egészében, tehát fejjel, csontokkal és belsőségekkel együtt tud elfogyasztani. A teknős kaja legyen változatos! Komplett multivitamin is kapható, amiből meghatározott mennyiségű cseppet kell a táplálékra szórni.
Etetési gyakoriság: A kis tekik túlzottan is bélpoklosak tudnak lenni, zsarolni próbálják a gazdit. Legyünk szigorúak, csak az előre eltervezetett etetési idő rendben adjunk táplálékot az ékszer teknős részére! Az ékszerteknős télen nem eszik olyan gyakran, mivel hidegvérű és a hűvösebb víz hőmérséklete lelassítja az anyagcseréjét.
Vízigény
Bár a görög teknősök ritkán isznak, fontos a megfelelő vízellátásuk. Kerüljük a nagyon száraz körülmények között való tartásukat, élőhelyükön mindig álljon rendelkezésükre ivóvíz. Kültéri kifutóban érdemes az egész területet kicsit kiemelni a környezetéből, és résekkel ellátott oldalfalat készíteni, hogy az esővíz távozni tudjon.
Szaporodás és keltetés
A legtöbb szárazföldi teknős, így a görög teknős esetében is a szaporodáshoz a téli nyugalmi szakaszt követő időszakra van szükség (április-május környéke). Ez a párzási időszak kezdete és egyben fő időszaka. Körülbelül 4-6 héttel a párzás után a nőstény tojásrakó helyet keres. A tojásokat egyetlen fészekbe rakja le, nagyjából 2-10 db-ot, a méretük pedig körülbelül 25x30 mm. Egy évben akár 3 fészket is rakhat. A nőstények május és július között, maguk ásta gödrökbe rakják le tojásaikat.
A keltetést többféleképpen végzik a tenyésztők. A magas páratartalom, és a megfelelő hőmérséklet (hőmérséklet ingadozás) fontos. Általában 28-33 Celsius fok körül keltetnek a tenyésztők. A teknősök nemének kialakulásában a keltetési hőmérsékletnek kulcsszerepe van. Magasabb hőmérsékleten inkább lány, alacsonyabb hőmérsékleten fiú teknőcök kelnek ki. A kelési idő elsősorban a keltetés hőmérsékletétől függően 50 naptól akár 90 napig is tarthat. Az apróságok a tojás héját gyakran a tojásfoguk segítségével törik fel. Az apró teknőcök az első lépéstől önálló életet élnek, nincs szükségük a szülői segítségre. Táplálékuk is azonos a felnőttekével.
Ha a teknőst kint tartjuk kifutóban, és a tojásait ott rakja le, akkor nagyon gyorsan rakjuk át keltetőbe (ugyanis az itthoni hőmérsékletünk NEM optimális a szabadban lévő görög teknős tojásoknak arra, hogy kikeljenek), ügyelve arra, hogy miközben átemeljük őket, ne forgassuk meg a tojásokat és ne nyomjuk meg őket túl erősen, ugyanis nagyon érzékenyek.
Az alábbi táblázat összefoglalja a mocsári és görög teknős legfontosabb jellemzőit:
| Jellemző | Mocsári teknős (Emys orbicularis) | Görög teknős (Testudo hermanni) |
|---|---|---|
| Hosszúság (kifejlett) | 12-38 cm | 12-23 cm |
| Páncél színe | Zöldes- vagy barnásfekete, sárga/sárgásfehér pettyekkel/csíkokkal | Okkersárga alapszín, sötét foltokkal |
| Elterjedés | Eurázsia, Magyarország őshonos faja | Dél-Európa, Mediterráneum (Balkán, Olaszország, Franciaország) |
| Élőhely | Sekély, iszapos síkvidéki állóvizek, tavak, holtágak | Szárazföldi, napos, mediterrán területek |
| Táplálkozás | Vízi ízeltlábúak, kétéltűek, puhatestűek, férgek, dögök, növények | Rostos, kalciumban gazdag lágyszárúak, pillangósvirágúak |
| Telelés | Iszapba vagy parti fövenybe ássa be magát, vagy jégpáncél alatt | Novembertől márciusig telelés, majd felébredve párzanak |
| Veszélyeztetettség | Védett, Vörös Listán szerepel (IUCN) | Védett, Vörös Listán szerepel (IUCN) |