A szoptatás csodálatos ajándék a nők számára a természettől, és mind az édesanya, mind a baba számára egyaránt különleges élmény. Azonban sok kismama aggódik a tejtermelés miatt: vajon elegendő lesz-e a teje a babának? Mi történik, ha elapad? Biztosan elég jó a tejem? Ha puha a mellem, akkor nincs tejem? Ezek a kérdések gyakran aggasztják a leendő és az újdonsült édesanyákat, hiszen a kisbaba életben tartása és táplálása a legfontosabb feladatuk. A tejtermelés és a tejleadás a szoptatás során láthatatlan folyamatok, mivel sem a mell, sem a baba gyomra nem átlátszó, és nincsenek ml-ben jelölve a mennyiségek. Ezen kívül nem lehet pusztán akarattal befolyásolni a tejtermelést, ami sokakban bizonytalanságot és félelmet szül. Ezt a bizonytalanságot tovább erősíthetik az egymásnak ellentmondó tanácsok és tévhitek. Ahhoz, hogy a tejtermeléssel kapcsolatban megnyugodjunk, a testünkbe, magunkba és a kisbabánkba vetett bizalom mellett a tejtermelés törvényszerűségeiről szóló hiteles információkra van szükségünk.
Hogyan működik a tejtermelés?
A tejtermelés egy anyagcsere folyamat, amely nem misztikusabb és kiszámíthatatlanabb, mint az emésztés, a kiválasztás vagy a méhlepény működése. Szigorú biológiai törvényszerűségek szabályozzák. Az anyai szervezet a baba tejellátását részesíti előnyben saját tápanyagellátásával szemben. A tejtermelés feladata, hogy életben tartsa a kisbabát bármilyen körülmények között. A testednek jelzésre van szüksége ahhoz, hogy tudja, mennyi tejet kell termelnie: éppen elegendőt a kisbabád számára, nem többet és nem kevesebbet. Nem termelhet túl sokat és túl gyorsan, de kevesebbet sem, hiszen a kisbabádnak fejlődnie kell. Éppen ezért a kisbabád szopása által a melledet érő inger mennyisége irányítja a tejtermelésedet! Ha ritkábban és kevesebbet szopik a kisbabád, ha gyakran feszül a melled és érzi, hogy közel van a túltelítődéshez, akkor egy idő után kevesebb tej fog termelődni. A több tej valójában azt jelenti, hogy a tej gyorsabb tempóban termelődik, ezáltal a 24 óra alatt megtermelt mennyiség lesz nagyobb. A tejmennyiségnél nem az egy alkalommal szopott mennyiség a mérvadó, hanem a 24 órás összmennyiség, azaz, hogy a babád egy teljes nap alatt összesen mennyi tejhez jut. Hogy a napi mennyiséget hány szopiból veszi magához, az valójában változó lehet és nem is fontos.
A tejmennyiség növekedése és csökkenése is visszafordítható folyamat. A vizsgálatok szerint az első félévben az átlagos csecsemőnek minimum napi 8 alkalommal kell szopnia (alkalmanként két mellből) ahhoz, hogy elegendő tejhez jusson. Ez a minimum, bár vannak kivételek: előfordul, hogy egy baba kevesebb szopással is elég tejhez jut. Az első 2-3 hónapban a legtöbb újszülött több mint 8 alkalommal igényli a szopást. A törzsi társadalmakban naponta akár 60 alkalommal is szopik egy újszülött, ami számunkra hihetetlennek tűnhet.
Senkinek sem termel egyformán a két melle. Ahogyan a két melled mérete és alakja sem tökéletesen azonos, ugyanúgy nagy eséllyel van különbség a két melled tejtermelése között. Ez normális, és nem okoz gondot. Oka egyrészt a mirigyállomány különbsége lehet, vagy az, hogy a kevesebbet termelő melleden kevesebbet szopik a babád. A két mell hormonálisan külön szabályozás alatt áll, ezért ha az egyik melleden kevesebbet van a babád, akkor abban külön is tud csökkenni a tej. A legtöbben azonban a különbséget nem is veszik észre. Ha a babád jól fejlődik, és nem zavar, ha esetleg méretbeli különbséget is okoz a két mell tejtermelése közötti különbség, akkor nem érdemes foglalkoznod ezzel a témával. A babák alkalmazkodnak a melled formájához, méretéhez és a megtermelt tejmennyiséghez is. Ritkán előfordul, hogy a két mell tejtermelése között nagy a különbség, és a baba a jobban telítődő mellet preferálja. Ilyenkor finoman lehet segíteni őt, hogy minél többször elfogadja a kevésbé telítődő mellet is.
Sokan tévesen a sírás mennyiségéből, az alvás és elalvás nehézségeiből, a gyakori szopási vágyból arra következtetnek, hogy a babájuk nem jut elegendő tejhez. Pedig azt, hogy a kisbabád elegendő tejhez jut-e, a kimenet, azaz a széklet és a vizelet mennyisége, plusz a gyarapodás mértéke árulja el számodra. Ha a baba gyarapodása az életkorának megfelelő (az első 3 hónapban min. 15 dkg/hét), akkor ezek azt jelzik, hogy kellően hatékonyan szopik és jól van mellen. Tudtad, hogy a szoptatás korai abbahagyásának és az indokolatlan pótlás adásának a leggyakoribb oka a kevésnek hitt tej?! Ez a leggyakoribb oka annak, hogy a szoptatás idejekorán véget ér, mégpedig azáltal, hogy indokolatlanul pótlást kap a baba. Általában cumisüvegből kapja a kiegészítést, ami cumizavart, ritkább mellretételt és/vagy szopási sztrájkot okozhat. Ezek mindegyike valóban oda vezet, hogy aztán kevesebb lesz a tej.
A legfontosabb jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy kevés tejhez jut a baba, a következők: a gyarapodása elmarad az életkorának megfelelő mértéktől, vagyis 2-3 naponta csak egy-két vizes pelenkája van, és naponta kevesebb mint 3-4 kakis pelenkája van, vagy a széklete híg, zöldes színű, és ezek nem csak átmeneti állapotok. Ha ezek a jelek tartósan fennállnak, akkor valószínű, hogy kevés tejhez jut! Ilyen esetben minél hamarabb kérj segítséget!
Ezek a jelek nem feltétlenül a tej elapadásának a jelei! Sokan attól félnek, hogy ha a szoptatás egy adott pontján a babájuk nem jut elég tejhez, akkor az a tej elapadásának a jele, amit ráadásul véglegesnek gondolnak. Pedig az, hogy átmenetileg kevés a tej, nem azt jelenti, hogy egy visszafordíthatatlan folyamat indult el. A mennyiség bármikor növelhető! Ráadásul a kevés tejen túl rengeteg egyéb oka lehet annak, hogy a baba kevés tejhez tud hozzájutni, többek között az aluszékonyság, a sárgaság, a cumizavar, a nem hatékony szopás, a helytelen mellrehelyezés.
Ha tehát a babád gyarapodása vagy elégtelen mennyiségű kakis/pisis pelenkája alapján arra gondolsz, hogy nem elegendő számára a tej, akkor ez az esetek nagy részében azt jelenti, hogy kevésszer vagy rövid ideig kerül mellre, esetleg azt, hogy alkalmanként csak egy mellből szoptatod. Az apadás és mennyiségnövekedés visszafordítható folyamatok. Ha ritkábban éri inger a melledet, akkor a tej mennyisége természetesen csökken, de ez nem baj. A nem megfelelő mennyiség másik oka a nem hatékony szopási technika. Ennek oka lehet az aluszékonyság, a rossz mellrehelyezés vagy anatómiai okok (lenőtt nyelv, hipotónia, hátraeső alsó állkapocs).
A tejtermelés fokozása
Ha az elégtelen tejmennyiség oka a nem megfelelő szoptatási gyakorlat, akkor a gyakoribb és/vagy hosszabb szopik hatására a tej mennyisége elkezd növekedni. Fejni akkor érdemes pluszban, ha a babád valamilyen oknál fogva nem tud hatékonyan szopni, vagy nem kerül(het) elégszer mellre. Ha tehát a babád nem szopik elég hatékonyan, nem fogadja el a melledet gyakran, vagy el van tőled választva, akkor érdemes fejned a szopási inger pótlásaként. Fejéssel is lehet tejmennyiséget növelni és fenntartani.
A szaporító fejés lényege az, hogy gyakrabban váltasz mellet, egy fejés alkalmával akár 4-5 alkalommal is. A fejésnél és a szoptatásnál is pár perccel a szoptatás vagy fejés megkezdése után kiváltódik a tejleadó reflex. Ilyenkor láthatod, hogy a tejed nagyobb sugárban jön, spriccel a fejőgépbe, azaz rövid idő alatt viszonylag sok tej ürül. A tejleadó pár percen át tart, utána megint cseppenként jön a tej. Ha a tejleadó reflex után kis idővel mellet váltasz, akkor a másik melleden megint könnyebben kiváltódik a tejleadó reflex, megint egyszerre nagyobb mennyiségű tej ürül. Ha ezután kis idővel visszaváltasz az első melledre, akkor az első melleden ismét hamarabb jutsz el a tejleadó reflexig, és így tovább. Valószínű, hogy minél többedik tejleadónál tartasz, annál kevesebb tej fog ürülni, és hamarabb fogsz mellet váltani. Ez természetes. Összességében a mellváltásokkal így egységnyi idő alatt több tejet ürítesz ki, mint ha hosszan fejnéd csak az egyik melledet. Ha pedig több tejet ürítesz, akkor az hatékonyabban serkenti a tejtermelést.
Ha a tejleadó reflexedet figyeled, akkor időzítő nélkül is tökéletesen tudod csinálni a szaporító fejést. Egyre csökkenő időközöket fogsz egy-egy melleden fejni a váltások után. Ezek csak körülbelüli értékek. Mellenként fejésenként érdemes 15-20 percet fejni, egyre csökkenő időközökkel. A konkrét perc adatoktól nyugodtan eltérhetsz. Ezt az elvet a kisbabád szoptatása közben is alkalmazhatod: egyszerűen a szopiknál 3-4 alkalommal is válthatsz mellet a tejleadó elmúlta után. Ennek csak akkor van értelme, ha valóban növelned szükséges a tejmennyiséget.
A kolosztrum fontossága
Az emlőmirigy már a terhesség 16. hetétől készen áll a tejtermelésre, és el is kezdi termelni az előtejet, az ún. kolosztrumot. Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során 45 percig a legintenzívebb. A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét, ill. annak mértékét.
Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5 ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Ilyen módon az első napon átlagosan termelt 100 ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit. A kolosztrum sűrű, szinte gélszerű folyadék, amely igen magas koncentrációban tartalmaz ellenanyagokat, fehérvérsejteket, enzimeket, növekedési faktorokat, antioxidánsokat és egy sor más fontos összetevőt. A kolosztrum bevonja az újszülött bélfalát, megakadályozva ezzel a kórokozók megtelepedését; elősegíti a hasznos bifidusz flóra kialakulását, és hashajtó hatású, ezzel csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét, ill. annak mértékét.
A fentiek miatt nemcsak az rendkívül fontos, hogy az újszülött hozzájusson a kolosztrumhoz, hanem az is, hogy ez legyen az első tápláléka. Amennyiben a szoptatás akadályozott, az újszülött megkaphatja a lefejt kolosztrumot kanálból, pohárból vagy fecskendőből, esetleg gyomorszondán át.
A szoptatással kapcsolatos tévhitek
Tévhit: Az emlőmirigy már a terhesség 16. hetétől készen áll a tejtermelésre, és el is kezdi termelni az előtejet (az ún. kolosztrumot). Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során 45 percig a legintenzívebb. A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét.
Tévhit: Komplikációmentes, természetes szülés után az édesanya is felfokozott állapotban van, amely lehetővé teszi az újszülöttel való ismerkedést. Az újszülött a kezdeti éber állapot után fokozatosan egyre mélyebb alvásba merül, ami a születése utáni 20. óráig is eltarthat. Ezután ébersége fokozódik, és ismét érdeklődik a szopás iránt. Előfordul, hogy 2-3 óra alatt akár 5-10 alkalommal is mellre kéredzkedik, és hol rövidebben, hol hosszabban szopizik. Ezután 4-5 órára ismét mély álomba merül.
Tévhit: Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5 ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Ilyen módon az első napon átlagosan termelt 100 ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit.
Tévhit: A születés után a magzati vörösvértestek szétesnek. Benne a hemoglobin egyik lebontási terméke a bilirubin, amely a csecsemő véráramában albuminhoz kötődik, és a májba szállítódik. Itt egy másik molekulához kötődik, majd az epeutakon keresztül a baba beleibe kerül, ahonnan a széklettel távozik. Az újszülöttek több mint felénél ún. élettani sárgaság alakul ki az első élethéten. Az elmúlt években néhány tanulmány azt mutatta ki, hogy a szoptatott babáknál gyakrabban fordul elő a sárgaság, és ezt az anyatejben lévő valamely összetevőnek tulajdonították. Ezek a kutatók azonban elmulasztották a szoptatás részleteit megvizsgálni, pl. azt, hogy a harmadik és negyedik napon mért bilirubin szint közvetlen összefüggésben volt azzal, hogy a baba hányszor szopott az első napokban. Az első hét után is fennálló vagy fokozódó sárgaságot korábban késői vagy anyatejes sárgaságnak nevezték, és úgy gondolták, hogy az élettani sárgaságtól különböző, kóros jelenségről van szó. Mára azonban kiderült, hogy ez az állapot a szoptatott babák mintegy egyharmadát érinti, és kezdik a fiziológiás sárgaság normális elhúzódásaként kezelni. Az emelkedett bilirubinszint akár a baba 2-3 hónapos koráig is fennállhat, és a legtöbb esetben beavatkozás nélkül, magától rendeződik. A legtöbb esetben szükségtelen a szoptatás felfüggesztése, hacsak a bilirubinszint nem extrém magas vagy nem mutat emelkedő tendenciát. Elhúzódó sárgaság esetén szükség lehet néhány vizsgálat elvégzésére a kóros állapotok kizárására.
Tévhit: A fenti tanács abból a téves elképzelésből származik, hogy ha a baba túl hosszú ideig szopik, az a mellbimbó “felázásához” és kisebesedéséhez vezet. A mellbimbó sebesedését azonban a legtöbb esetben a nem megfelelő mellrehelyezés okozza. Amennyiben a csecsemő jól kapta be a mellet, a mellbimbó a szájüreg hátsó részében, védetten helyezkedik el, és nem sebesedik ki, akármilyen hosszú ideig van is a baba szájában. A szülés utáni első napokban a legtökéletesebb mellrehelyezés mellett is előfordulhat valamennyi érzékenység a mellbimbón, mivel a bőrnek alkalmazkodnia kell a szokatlan igénybevételhez. Az első pár nap elmúltával ez az érzékenység megszűnik, és a szoptatás fájdalommentessé válik. Amennyiben ez nem így történik, kérjük szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. A legtöbb esetben a szoptatási helyzet javítása, a mellrehelyezés korrigálása megoldja a problémát. Néhány esetben a csecsemő vagy az anya anatómiai eltérései állnak a háttérben (pl. lenőtt vagy rövid nyelv, lapos vagy befelé forduló bimbó stb.). Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez. Akármi áll is a fájdalmak hátterében, mindig lehet javítani a helyzeten, ezért nem szabad belenyugodni a fájdalmas szoptatásba, érdemes szakemberhez fordulni. Amellett, hogy nem az okot szünteti meg, a szoptatási idő korlátozása azért sem megfelelő megoldás, mert egy lassabban vagy gyengébben szopó csecsemő számára lehetetlenné teszi, hogy kiürítse a mellet. Ez elégtelen súlyfejlődéshez és a tejtermelés csökkenéséhez vezethet.
Tévhit: Ha friss tej keveredik a félig emésztetthez a baba gyomrában, az hasfájást okoz. Mivel az anyatej nagyon könnyen emészthető táplálék, igen gyorsan - átlagosan másfél óra alatt - kiürül a baba gyomrából. Ezért teljesen természetes, ha egy szopós baba akár 1-2 óránként megéhezik, és enni kér. A csecsemők általában nem egyenlő időközönként kérdezkednek mellre. Néha hosszabb szünetet hagynak két szopás között, máskor egy órán belül akár többször is szopizni szeretnének. Az elfogyasztott tej mennyisége sem egyforma: amikor nagyon éhesek, alaposan kiürítik a mellet, az elérhető tejmennyiség nagyrészét elfogyasztják, máskor csak kortyolnak néhányat az első tejből szomjuk oltására, megint máskor “csak” cumiznak, és élvezik a nyugalmat, biztonságérzetet és örömöt, amit az édesanyjuk testközelsége ill. maga a szopás ad. Ha a csecsemő gyakran, rövideket szopik, és az édesanya minden alkalommal a másik mellét kínálja fel, a baba valóban hasfájóssá válhat. Ennek azonban nem az az oka, hogy a félig emésztett tejre frisset szopott, hanem az, hogy rövid szopásai alkalmával mindkét mellből csak az ún. első tejet fogyasztotta el. Ez a tej laktózban gazdag, ami gyakran puffadást, így hasfájást okoz, a baba széklete pedig hígabb, zöld színű lesz.
Az anyatej mintegy 87% vizet tartalmaz, ami fedezi a baba folyadékszükségletét nagy melegben is.
Dr. Jack Newman vizuális útmutatója a szoptatáshoz
A szoptatás sikeres kezdéséhez és fenntartásához elengedhetetlen a megfelelő információk birtokában lenni, bízni a testünkben és a babánk jelzéseiben. Ha bármilyen kérdés vagy aggály merül fel, mindig érdemes szakemberhez (védőnőhöz, szoptatási tanácsadóhoz) fordulni.
tags: #ujszulott #szoptatasi #tanacsok #honnan #lehet #tudni