A csecsemő- és gyermekkori hirtelen keringésmegállás patofiziológiája jelentősen eltér a felnőttkoriétól, és ritkábban is fordul elő. Sajnos a sikeres gyermekkori újraélesztések aránya alacsony, az idegrendszeri kimenetel pedig sokszor kedvezőtlen. Az eredmények javításához a keringésmegállás megelőzése, hatékony alap- és emelt szintű újraélesztés, valamint korai agresszív intenzív terápia, neuroprotektív posztreszuszcitációs ellátás szükséges.
A csecsemő- és gyermekkori hirtelen keringésmegállás és újraélesztés a felnőttkori esetekkel összehasonlítva sokkal ritkább, ugyanakkor mind a keringés visszatérése, mind az idegrendszeri kimenetel tekintetében rosszabb kimenetelű. Felnőtteknél gyakori az elsődleges keringésmegállás (hirtelen szívhalál, szívizominfarktus, illetve malignus ritmuszavar következtében), így legtöbbször a szervek egyébként egyensúlyi, normoxiás helyzetben szenvedik el a keringésmegállást. Gyermekeknél a másodlagos keringésmegállás jellemző, amely légzési vagy keringési betegség végállapotaként, a kompenzációs mechanizmusok kimerülését követően, oxigénhiányos szövetek mellett következik be (hypoxia - acidosis - bradycardia). Gyakori iniciális EKG-kép az asystolia és a pulzus nélküli elektromos aktivitás.
A PCAS kialakulása a keringés visszatérését követően azonnal elindul, tehát a minőségi túlélés, a súlyos idegrendszeri károsodás megelőzése, csökkentése érdekében korai, neuroprotektív posztreszuszcitációs ellátásra van szükség. A sürgősségi-intenzív betegellátásban minden súlyos állapotú beteg esetén javasolt az ABCDE ellátási séma alkalmazása, ez alapján csoportosíthatók a keringés visszatérése utáni teendők is.
A csecsemőkori keringés- és légzésélettani sajátosságok
Az újszülöttek gyors, időnként szabálytalanul lélegzése aggodalomra adhat okot az újdonsült szülőknek. Az újszülöttek sokkal gyorsabban lélegeznek, mint a nagyobb gyermekek és felnőttek. Míg a felnőttek esetében 14-18/perc a normális légzésszám, addig egy egészséges, fejlett újszülötté 40-60/perc közötti (ez alvás közben lelassulhat a percenkénti 30-40 légzésre). Ennek oka, hogy az újszülöttek mellkasa és tüdeje jóval kisebb, légútjaik szűkebbek és légzőizmaik is fejletlenebbek a felnőttekéhez képest.
A békésen szunyókáló babáknál feltűnhet, hogy időnként gyorsabban és mélyebben, majd lassabban és felszínesebben veszik a levegőt. Az pedig különösen nagy riadalmat okoz, amikor a szülők azt észlelik, hogy a picik időnként rövidebb (akár 10 másodpercnyi) szünetet is tartanak a légvételek között, majd külső stimuláció nélkül folytatják a légzést egyre mélyebb lélegzetvételekkel. Nem kell megijedni, ez kezdetben teljesen normális jelenség is lehet, amit periodikus légzésnek nevezünk, és a légzésellenőrző központ éretlenségével magyarázható.
A légzést számtalan tényező befolyásolja a baba esetében is. Újszülötteknél megfigyelhető, hogy a korai, az élet első órájában biztosított bőrkontaktus esetén a baba kisebb stresszt él át, a légzése és szívverése is stabilabb. Ha azonban stressz éri vagy sír, a légzésszáma is megemelkedik (akár 60 légzés/percet is elérhet). Fontos, hogy amint megnyugszik a baba, a légzésszámnak is normalizálódnia kell.
Lényeges, hogy a szülő észrevegye a baba légzésében megfigyelhető egyéb szokatlan jeleket is. Ilyen például, az orrszárnyi légzés, a belégzéssel egyidőben megfigyelhető mellkasi behúzódás, a hasi légzés fokozódása vagy a be- és kilégzést kísérő szokatlan hangok (hangos belégzés, préselő, sípoló, hangok vagy nyögések kilégzéskor).
Amennyiben a baba ajkai és bőre szederjessé válik, vagy egyéb riasztó tünetek (bágyadtság, eszméletvesztés, hányás, láz, mellkasi fájdalom) is társulnak a nehezített légzéshez, azonnali orvosi segítséget, mentőt kell hívni a gyermekhez.
A magzati fejlődés és a légzőrendszer
Az anyaméh csendes, meleg és biztonságos világa egyfajta biológiai rejtély az átlagember számára. A várandósság kilenc hónapja alatt a baba tüdeje nem a klasszikus értelemben vett légzésre szolgál. Mivel a magzatot magzatvíz veszi körül, a tüdőhólyagocskák nem levegővel, hanem folyadékkal telítettek. Ebben a fázisban az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása nem a légzőrendszeren, hanem a méhlepényen keresztül valósul meg.
A tudomány mai állása szerint a magzati légzőmozgások már az első trimeszter végén, körülbelül a tizedik héten megfigyelhetőek. Ezek a mozgások azonban nem valódi lélegzetvételek, hanem ritmikus izomösszehúzódások, amelyek során a rekeszizom és a mellkasi izmok dolgoznak. A kutatók megfigyelték, hogy ezek a mozgások szoros összefüggésben állnak a magzat idegrendszeri fejlődésével. A légzőmozgások jelenléte és gyakorisága a baba jólétének egyik fontos indikátora.
A tüdő fejlődése egy hosszú és precízen szabályozott folyamat, amely már az embrionális szakasz elején elindul. A fejlődés különböző szakaszai a pszeudoglanduláris, kanalikuláris, szakkuláris és alveoláris fázisokon keresztül vezetnek a tüdő érettségéhez.
Bár a magzat nem lélegzik be levegőt, a mellkasi mozgások megléte elengedhetetlen a tüdő normális fejlődéséhez. Ezek a mozgások ritmikusak, de szabálytalanok; néha percekig tartanak, majd hosszabb szünet következik. A rekeszizom periodikus összehúzódása során a magzatvíz beáramlik a felső légutakba, majd kiáramlik onnan.
A magzatvíz nem csupán egy védőréteg a külső hatások ellen, hanem aktív résztvevője a légzőrendszer fejlődésének. A tüdőben lévő folyadék összetétele eltér a környező magzatvíztől; ez egy sűrűbb, fehérjékben és lipidekben gazdagabb közeg, amelyet maguk a tüdősejtek választanak ki.
A tüdőfejlődés egyik legfontosabb mérföldköve a surfactant nevű anyag termelődésének megkezdése. Ez a különleges felületaktív anyag, amely lipidekből és fehérjékből áll, a 24. hét környékén kezd el megjelenni a tüdőhólyagocskák felszínén. Surfactant nélkül az első lélegzetvétel után a baba tüdeje minden egyes kilégzésnél összeomlana, és a következő belégzéshez óriási energiára lenne szükség a hólyagok újbóli szétnyitásához. Ez a folyamat gyorsan kimerítené az újszülöttet, és súlyos légzési elégtelenséghez, úgynevezett RDS-szindrómához (Respiratory Distress Syndrome) vezetne.
A surfactant termelődése a terhesség utolsó hekeiben válik igazán intenzívvé. A 35-36. hétre éri el azt a szintet, amely már biztonságosan lehetővé teszi a stabil légzést a külvilágban.
Újszülöttkori légzési distressz szindróma (NRDS) és kezelése
Az újszülöttkori légzési distressz szindróma (NRDS) egy súlyos tüdőbetegség, amely az újszülötteket érinti. Az incidencia magasabb az extrém koraszülötteknél, és csökken, ahogy a terhességi kor a teljes időtartamhoz közeledik. Ennek oka a felületaktív anyag hiánya, egy olyan anyag, amely segíti a tüdő megfelelő kitágulását és összehúzódását.
Az NRDS tünetei általában az élet első néhány órájában jelentkeznek. A bőr kékes színe a vér rossz oxigénellátása miatt.
Az RDS kezelése a baba állapotának súlyosságától függ. Az enyhe NRDS-ben szenvedő csecsemőknek csak nem invazív lélegeztetésre és minimális oxigénterápiára van szükségük. A súlyosabb RDS-ben szenvedő csecsemőket lélegeztetőgépre és tenzidpótló terápiára kell helyezni.
Az NRDS megelőzése a szülészeti team részvételével kezdődik. A szülész képes azonosítani azokat a nagy kockázatú terhességeket, amelyek koraszülésbe torkollnak.
Keringésmegállás és újraélesztés csecsemőknél és gyermekeknél
A csecsemő- és gyermekkori hirtelen keringésmegállás patofiziológiája jelentősen eltér a felnőttkoriétól, és ritkábban is fordul elő. Sajnos a sikeres gyermekkori újraélesztések aránya alacsony, az idegrendszeri kimenetel pedig sokszor kedvezőtlen.
A gyermekeknél a másodlagos keringésmegállás jellemző, amely légzési vagy keringési betegség végállapotaként, a kompenzációs mechanizmusok kimerülését követően, oxigénhiányos szövetek mellett következik be (hypoxia - acidosis - bradycardia).
A PCAS kialakulása a keringés visszatérését követően azonnal elindul, tehát a minőségi túlélés, a súlyos idegrendszeri károsodás megelőzése, csökkentése érdekében korai, neuroprotektív posztreszuszcitációs ellátásra van szükség.
A bevezetővel összhangban a gyermekkori keringésmegállás leggyakrabban oxigénhiányos eredetű, így kezelésében elsődleges a mielőbbi 100% O2-vel történő hatékony lélegeztetés. Szerveink közül az agy hypoxia-tűrőképessége különösen alacsony.
Az újraélesztést követően a keringésmegállás („no-flow”) és az újraélesztés („low-flow”) állapotához képest a szervperfúzió és az oxigénellátottság rendeződik, így számolni kell a reaktív oxigéngyökök okozta károsodással és a hyperoxia egyéb kedvezőtlen hatásaival.
Az oxigenizáció monitorizálása a sürgősségi ellátásban pulzoximetriával (SpO2) történik, ami kórházon belül kiegészülhet egyéb (vérgáz, agyi oxigenizáció stb.) monitorizálási lehetőségekkel.
Az agyi keringés egyik legfontosabb szabályozója a vér artériás szén-dioxid tenziója, melynek normál értéke 35-45 Hgmm. Krónikus tüdőbetegség esetén a normál érték ennél magasabb lehet, melyet a szervezet metabolikusan kompenzál. A szén-dioxid tenzió a percventilláció függvénye, melynek csökkenésekor hypercapnia, növekedése esetén pedig hypocapnia lép fel.
Ahogy bármilyen súlyos agysérülés esetén, újraélesztést követően is kiemelten fontos a normális agyi perfúzió biztosítása. A szén-dioxid tenzió változásai (és az ennek megfelelő respiratorikus pH-eltérések) az agyi értónust szabályozzák, így súlyos hypocapnia esetén vazokonstrikció és ischaemia, súlyos hypercapnia esetén pedig vazodilatáció és hiperperfúzió alakulhat ki.
A posztreszuszcitációs ajánlások korai légútbiztosítást, kontrollált lélegeztetést és szigorú normocapniát javasolnak, melynek monitorizálása folyamatos kapnográfia (EtCO2) alkalmazásával, illetve vérgázanalízissel (PCO2) lehetséges.
Utókezelés és neuroprotekció
Az újraélesztett gyermekek ellátása optimálisan nagy forgalmú, multidiszciplináris gyermekintenzív centrumokban történik, a gyermekek szállítását pedig magas szintű, országszerte elérhető gyermekmentő egységek végzik.
A sikeres újraélesztést követően észlelt tünetegyüttes (PCAS) egyik legfontosabb eleme az idegrendszer sérülése. Sikeres újraélesztést követően a kritikus állapotú, lélegeztetett, szedált betegnél az idegrendszeri tünetek felmérése korlátozott értékű. Ugyanakkor bármilyen egyértelmű kóros neurológiai tünetet (góctünet, meningealis izgalmi jel), valamint a korhoz adaptált Glasgow Coma skálát vizsgálnunk és dokumentálnunk kell.
A GCS paraméterei közül legfontosabb prognosztikus tényező a motoros skála.
A GCS összpontszáma 3 és 15 között változhat, a leírásnál pedig fel kell tüntetni az egyes kategóriákra külön-külön adott pontokat.
A GCS-nél kevésbé kifinomult és részletes, de egyszerűbben megjegyezhető az AVPU skála.
Fontos dokumentálni a pupillák tágasságát és reakcióképességét is, azonban a keringő nagy mennyiségű katecholamin miatt közvetlenül az újraélesztés után ez még nem informatív.
Lényeges az ágymelletti vércukorszint-meghatározás és annak követése. Egyéb okból kritikus állapotú gyermekekhez hasonlóan 6-10 mmol/l közötti célérték elfogadható, hypoglykaemia esetén azonban azonnali intravénás glükózpótlás szükséges. A hyperglykaemia ebben az időszakban a keringő katecholaminok és glükokortikoidok miatt gyakori, spontán rendeződik.
Az újraélesztett gyermek esetében a görcsroham a korai idegrenszeri károsodás oka és következménye is lehet, mindenképpen korán és agresszívan kezelendő. Konvulziót kiváltó egyéb fiziológiai okok (hypoxia, hypoglykaemia, hyponatraemia) kezelése mellett protokollnak megfelelő gyógyszeres görcsgátlás szükséges. Gyakoriak a klinikailag nehezen megítélhető és gyógyszeres kezelésre rezisztens myoclonusok, valamint a motoros konvulzióval nem járó, csak az EEG-n látható nonkonvulzív görcsök is.
Az idegrendszer felmérésénél merül fel a prognózis kérdése. Ritka kivételektől eltekintve az idegrendszeri kórjóslat nehéz, hosszabb megfigyelést igényel, emiatt a korai időszakban nem javasolt a hozzátartozóknak ilyen irányú tájékoztatást adni.
A szakirodalom általában körülbelül 72 órával a sikeres újraélesztés után javasolja a prognózis első megítélését. Agyi képalkotó vizsgálatok (CT, MR) ezen időpont előtt általában csak olyan esetben javasoltak, ha valamilyen intracranialis elváltozás lehetősége merül fel a keringésmegállást előidéző ok hátterében.
A sikeres újraélesztést követő órákban gyakori a láz, amely a szakirodalom alapján egyértelműen káros a sérült agyra nézve. Logikus következtetés lehet tehát a testhőmérséklet-csökkentés kedvező hatása, amelyet baleset kapcsán kihűlt (pl. vízben elmerült), keringésmegállást elszenvedett betegek elhúzódó újraélesztése utáni jó kimeneteléről szóló esetleírások is alátámasztanak.
Később állatkísérletekben ennek patofiziológiai alapjait is meghatározták: a terápiás hipotermia protektív hatása az agyi oxigénfogyasztás és metabolizmus csökkentésén, a reperfúziós károsodás, sejtmembrán- és mitochondrialis diszfunkció csökkentésén, az agyi görcsküszöb növelésén alapul.
A perinatalis intenzív centrumok hosszú évek óta bizonyítottan hatásos gyakorlata a perinatalis asphyxiát átélt újszülöttek terápiás hipotermiás kezelése, melynek során a lélegeztetett, szedált újszülöttet egy termosztáttal működő hűtőmatraccal 72 órán keresztül 33-34 °C-os testhőmérsékletre hűtik le.
A gyermekkori ajánlások részben a felnőtt vizsgálatok eredményein alapulnak. Egy közelmúltban elvégzett, gyermekkori keringésmegállásokat vizsgáló, multicentrikus randomizált vizsgálat (Therapeutic Hypothermia after In-Hospital Cardiac Arrest in Children, THAPCA) kórházon kívüli alvizsgálata (THAPCA-OH, 2015) 1 évvel a keringésmegállás után nem mutatott szignifikáns különbséget túlélés vagy jó idegrendszeri kimenetel vonatkozásában a terápiás hipotermiával (32-24 C°) kezelt csoportban a terápiás normotermiás (36-37,5 C°) csoporthoz képest. Ugyanezen szerzők kórházi keringésmegállásokat követő alvizsgálatában (THAPCA-IH, 2017) szintén nem mutattak ki szignifikáns különbséget, és a vizsgálatot idő előtt leállították.
Jelen adatok alapján tehát gyermekeknél mindkét megoldás egyformán jó lehet: egyes centrumok továbbra is alkalmazzák újraélesztett gyermekek esetében is a terápiás hipotermiát, mások normotermiát tartanak.
A légzésfigyelő monitor használata és a bölcsőhalál
Korábban az volt a teória, hogy a SIDS kiváltó oka az alvási apnoe (hosszabb légzéskimaradás az alvás mély periódusában). Ez előzi meg a hirtelen halál beálltát. Ha mégis lenne ilyen légzésszünet, ha ez az apnoe lenne az elsődleges, és ebből adódna a SIDS, akkor a műszer riasztásakor a baba mélyen alszik, emiatt levegőt ugyan nem vesz, de a szíve, keringése még működik. Ilyenkor valóban elegendő lehet valamely fizikális inger alkalmazása, a baba felébresztése, megmozgatása.
Viszont a vizsgálatok azt mutatják, hogy a SIDS-et nem előzi meg hosszabb légzéskimaradás, apnoe. Az történik, hogy a baba előbb hirtelen halált hal, leáll a keringése, majd amikor már halott állapotban másodpercek óta nem lélegzik, akkor jelez be a légzésfigyelő. Mivel ilyenkor praktikusan nincs szívműködés és keringés, a fizikális ingerek, az ébresztgetés, a rázogatás mit sem segít. Sajnos emellett sem mindig, sőt. Ez még professzionális szakembergárda, ideális körülmények (műszerek, gyógyszerek stb.) mellett sem mindig lehetséges egy pár perce meghalt csecsemőnél.
Mindenesetre meg kell próbálni, neki kell fogni, és a baba keringését, légzését legalább addig fenntartani, amíg a szakmai segítség megérkezik. Nem véletlen tehát, hogy mások mellett például az amerikai gyermekorvosok szakmai kollégiuma sem ajánlja a műszer használatát.
Tapasztalat szerint a légzésfigyelő nyújtotta biztonságérzetben a szülők hajlamosak akár már a fiatal csecsemőt is maguktól távol, másik helyiségben altatni. Sokkal inkább érdemes előnyben részesíteni a baba szülők közelében történő elhelyezését, az igényei szerinti testi kontaktus, szoptatások biztosítását.
A koraszülöttség a hirtelen csecsemőhalál (SIDS) rizikó faktora, ezért náluk (különösen az 1.500 gramm alatti születési súlyúaknál) a légzésfigyelő monitor otthoni használata és a szülők részére újszülött újraélesztő tanfolyam elvégzése javasolt.
Elsősegélynyújtás csecsemőknél és gyermekeknél
A legtöbb szülőnek van már félrenyeléses élménye, ami nagyon félelmetes tud lenni. Főleg azért, mert általában nagyon hirtelen alakulnak ki a tünetek: érkezik egy erős, úgynevezett ingerköhögés.
Akár folyadékot (anyatejet vagy tápszert), akár szilárd ételt nyelt félre a baba, akkor először az a kérdés, hogy tud-e köhögni, és az megoldja-e a problémát. Csak akkor távolítsuk el az idegen testet kézzel, ha jól látjuk, és ezt egy mozdulattal meg tudjuk tenni - mert egyébként nagyobb bajt csinálhatunk vele.
Ha ezek nem oldották meg a helyzetet, akkor van egy kétlépéses manőver, ami segít: először megfordítjuk a babát, úgy, hogy az állkapcsát fogjuk, és a térdünkre fektetjük. A feneke magasabban legyen, mint a feje, de közben tartsuk az állkapcsot, és amíg kicsi, addig a két lapocka közé viszünk be 5 határozott ütést a kezünk párnás részével. Ha ez nem oldotta meg a helyzetet, akkor a képen látható módon kivitelezett mellkasi lökéssel folytatjuk. Nagyobb gyerekeknél már az úgynevezett Heimlich-műfogást kell alkalmazni ezek helyett.
A krupp egy elsősorban kisbabákat, legsúlyosabban egyéves kor alatti gyerekeket érintő vírusos megbetegedés-alapú nehézlégzési helyzet. Hajlam kérdése, és azért gyakoribb és veszélyesebb kisebb korban, mert akkor még nagyon szűkek a légutak, és a nyálkahártya-duzzanat elzárja őket. Ez egy belégzési nehézség (míg az asztmatikus helyzetek kilégzéskor nehezebbek, a légzési rendellenesség meg mindkét irányban), „sípoló” belégzéssel és jellegzetes ugató köhögéssel jár.
Fontos az azonnali reakció: a hideg levegő gyorsan csökkenti a duzzanatot, és segíti a levegő áramlását. Ez télen azt jelenti, hogy érdemes kimenni vagy kiállni a babával az ablakba, nyáron pedig a nyitott hűtő elé beállni.
A lázgörcs elnevezés teljesen hibás, mert sokan azt gondolják miatta, hogy ez a betegség magas láz esetén alakul ki, holott nem. A láz a szervezet teljesen természetes reakciója a szervezetbe jutott kórokozóra. Itt már feltételezünk a háttérben egy fejletlen idegrendszert, amiért egy ilyen fokozott reakció van. Általában felszökő szakban jelentkezik, ugyanúgy, mint a hidegrázás, de ugye nem lehet összetéveszteni, mert a hidegrázásnál eszméleténél van, tudunk vele kontaktusba kerülni, a rázkódásnál eszméletlen, ott nem fogunk tudni kontaktusba kerülni.
Mivel a lázgörcs nem függ a testhőmérsékletétől, ezért nem tudjuk gyógyszeres lázcsillapítással megelőzni. Egyébként is az az új protokoll, hogy nem kell feltétlenül csillapítani a lázat, különösen, ha a baba tud pihenni mellette. Ha nem, akkor kell megkezdeni a csillapítást.
Visszatérve a lázgörcsre, nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben oldalra fordítsuk, hiszen eszméletlen gyermekről van szó, lehetőleg úgy, hogy a végtagokat nem mozgatjuk. A lázgörcs az lehet rángógörcs is, és lehet merevgörcs is vagy vegyesen. Éppen ezért a végtagokhoz ne nyúljunk, ne fogjuk le, mert azzal sérülést okozhatunk. Azért kell oldalra fordítani, hogy a nyelve oldalra essen, de nem nyúlunk a szájába, nem fogjuk meg a nyelvét.
Ha menet közben hányna, vagy az oldódásnál hányna, akkor a fején még plusz egy oldalra fordítást teszünk, hogy mindenképpen kifelé folyjon belőle, nehogy félrenyeljen. És utána gyakorlatilag kísérjük az eseményeket, tehát figyeljünk, hogy ne történjen sérülés.
Az újszülött újraélesztési program kezdeti lépései szuperkönnyűek!
A hasmenős-hányós betegségeknél is minél kisebb a baba, annál nagyobb az esély a kiszáradásra, ennek jelei kisbabakorban a ritkuló pisis pelenkák, esetleg más, sötétebb színű, koncentráltabb vizelet, karikás szemek, könnyen ráncolható, esetleg márványozott bőr, hideg végtagok és bágyadtság. Ezekkel a tünetekkel kórházba kell menni.
Újszülöttek lélegeztetése
Az újszülöttek lélegeztetése fontos része az újszülött intenzív osztályokon (ITO) végzett ellátásnak. A koraszülöttek és újszülöttek lélegeztetése azonban jelentős kihívás még a legtapasztaltabb gondozónak is: A légzési elégtelenség továbbra is az újszülöttek mortalitásának egyik fő oka. A kifinomult, hagyományos lélegeztetés bevezetése ellenére még mindig vannak olyan újszülöttek, akiket nem lehet megfelelően lélegeztetni. Az éretlen tüdő és az alulfejlett légzés rendkívül gyengéd lélegeztetést és fejlett technológiát igényel.
A lélegeztetési stratégiák célja a koraszülött csecsemők légzőrendszerének támogatása a tüdő és az agy sérülése nélkül. Javítsa eredményeit térfogat-garanciával-A térfogat garancia olyan lélegeztetési mód, mely méri a légzéstérfogatokat és a tüdőjellemzők monitorozható változásait fejlett szoftveres algoritmusok segítségével. Úgy lett tervezve, hogy kombinálja az előnyeit mind a nyomás-korlátozott, mind a térfogat-kontrollált lélegeztetésnek.
Klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a térfogat-garanciával lélegeztetett csecsemők túlélési esélyei jobbak - tüdőkárosodás és krónikus betegségek nélkül. Ezek az előnyök a újszülött ITO költségeinek csökkentéséhez is hozzájárulnak.
Nagyfrekvenciás oszcillációs lélegeztetés (HFOV) újszülöttek számára-A HFOV lélegeztetési módot több mint harminc éve alkalmazzák a klinikumban. A HFOV a világ számos kórházában jelenleg az elsődleges lélegeztetési megközelítés légzőrendszeri betegségek esetén.
Kötelező perctérfogatú lélegeztetés (MMV)-A kötelező perctérfogatú lélegeztetés (MMV) egy viszonylag egyszerű, zárt körű lélegeztetési mód, ahol a lélegeztetőgép nyomáskorlátozott, térfogatvezérelt kötelező légvételeket biztosít, amikor a nyomástámogatott spontán légvétel által generált percventiláció egy célzott minimális perctérfogat (MV) alá esik.
A lélegeztetési terápia megkezdése mindig a leszoktatási folyamat kezdete is. Az olyan krónikus tüdőbetegségek megelőzése érdekében, mint a bronchopulmonális diszplázia, fontos a csecsemő közvetlen segítése saját légzési erejének visszanyerésében.