A csecsemő születése az élet egyik legcsodálatosabb és legintenzívebb pillanata, tele várakozással és érzelmekkel. Az egyik leggyakoribb kérdés és aggodalom, ami a szülőket foglalkoztatja, hogy vajon felsír-e a baba azonnal a világra jövetele után. Sokan úgy gondolják, hogy ha a baba nem sír fel, az azonnal problémát jelez, esetleg oxigénhiányos állapotot. Azonban ez a nézet nem mindig fedi a valóságot. Vannak esetek, amikor a baba nem sír azonnal, és ez teljesen normális.
Dr. Yvonne Bohn, szülész-nőgyógyász szerint előfordulhat, hogy a baba nem sír azonnal, például azért, mert az anya fájdalomcsillapítót kapott a szülés során. A babáknak néha időre van szükségük, hogy a szülés után átálljanak a méhen kívüli életre. Dr. Allison Hill, szülész-nőgyógyász hozzátette, hogy amikor egy baba megszületik, azért sír, mert "ki van téve a hideg szobának és a külvilág ismeretlen érzésének". Abby Reichardt, bábatanonc egyetért ezzel, hozzátéve, hogy a babáknak nem kell sírniuk, ha a légzésük és a szívverésük normális.
Carley Mendes, holisztikus táplálkozási szakértő és szülésfelkészítő szerint egyes csecsemőknél a sírás hiánya egyszerűen "egyedi hajlamuk" eredménye, vagyis a sírás a baba személyiségétől is függ. Azok a babák, akik azonnali és hosszan tartó bőr-bőr kontaktusra vannak az anyukájukkal a megszületésüket követően, általában kevesebbet sírnak, mint azok a babák, akiket születéskor azonnal megfürdetnek, mérnek vagy elválasztanak az anyjuktól. A szoba hőmérséklete, a fények ereje vagy a hangok ereje is befolyásolhatja, hogyan reagálnak az újszülöttek a külvilágra.
A Tritonlife Róbert Magánkórház szakemberei kiemelik, hogy ha az újszülött érett, lélegzik és megfelelő az izomtónusa, semmi ok nincs arra, hogy bárki sírásra ösztökélje. A legfontosabb teendő ilyenkor az, hogy segítsük a babát az anya ölelő karjaiba kerülésében, mellkasához bújásában, és így együtt betakarva őket egy szülés körüli segítővel, hogy nehogy lehűljön a kisbaba. Itt tud az újszülött a legjobban alkalmazkodni az új világhoz, amelybe érkezett. A kórház álláspontja szerint azok a babák is teljesen jól lehetnek, akik nem sírnak fel.
Fontos megérteni a születés utáni első légvétel folyamatát. A baba anélkül is tud levegőt venni, hogy felsírna. A szülőcsatornán áthaladva kipréselődik a folyadék a tüdejéből. Amennyiben ez nem történik meg természetes úton, akkor a légutakat szabaddá kell tenni. Már a születés pillanatában megkezdődik az újszülött adaptációja a külvilághoz, melynek során a légutak és a gázcsere azonnali változását a későbbiekben a keringés, a hőháztartás, valamint az anyagcsere átalakulása követi. Amennyiben a légutak és a gázcsere azonnali változása nem jön létre, akkor a baba nem sír fel születése után. Ezt okozhatja a légutak elzártsága, ami elsősorban mechanikai akadályt jelent az első légvételeknek, vagy az, ha a magzat oxigénhiányos állapotban születik meg.
A magzat méhen belüli fejlődése során a folyadékkal telt magzati tüdőben már a 10-12. héten megfigyelhetőek a légzőmozgások, melyek a várandósság előrehaladtával egyre erőteljesebbé válnak. A szülés folyamán ez a folyadék a szülőfájások során és a magzat szülőcsatornán való áthaladásakor kipréselődik a tüdőből és nem képez akadályt a magzat első légvételeinek. Amennyiben ez nem következik be, akkor a magzati légutak szabaddá tétele - a nyák eltávolítása szívással - az ellátás legsürgősebb mozzanata kell, hogy legyen a szakemberek számára. Szerencsére a szülések döntő többségében ezen elsődleges mechanikai beavatkozással - a légutak szabaddá tételével - az újszülött akadálytalan légvétele megoldódhat és felhangzik a baba sírása.
Sokkal összetettebb azonban az a folyamat, melynek során a magzat oxigénhiányos állapotban születik meg és emiatt akadályozott a légvétele és a sírása. Ennek elkerülése (időben való felismerése, helyesen megválasztott terápia alkalmazása) jelenti a sikeres szülészeti tevékenység csúcspontját. Ez az oxigénhiányos állapot létrejöhet lassan kialakulva már méhen belül, illetve gyorsan (akut módon), ez utóbbi viszont már inkább a szülőfájások megindulásával a vajúdás tágulási, illetve kitolási szakára jellemző.
A várandóság második felében (a 16. hét körül) jön létre az a harmonikusan működő foetoplacentáris egység - anya, lepény, magzat -, mely a későbbiekben biztosítja a magzat méhen belüli zavartalan fejlődését. Ettől az időtől kezdve a lepény irányítja úgy az anyai, mint a magzati szervezetet, és a lepényi vérkeringés juttatja el az oxigénben és tápanyagokban gazdag vért a magzathoz, illetve távolítja el az anyagcsere-végtermékeket. Bármilyen változás a lepényi keringésben gátolhatja a foetoplacentáris egység működését. Ennek oka lehet anyai részről (cukorbetegség, preeclampsia, Rh-összeférhetetlenség, nikotin-, alkohol- vagy drogfogyasztás), a lepény részéről (lepényi elégtelenség, idő előtti lepényleválás), vagy a magzat részéről (koraszülöttség, ikerterhesség, medencevégű fekvés, köldökzsinór okozta komplikációk, rohamos szülés, szülési trauma).
Ezek a tényezők mindegyike veszélyeztetheti a foetoplacentáris egység működésének egyensúlyát, és gyorsan (akutan) vagy lassan kialakulva (krónikusan) vezethetnek a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulásához. A terhesgondozási rendszer célja ezen állapotok időben történő felismerése, kiszűrése. A rendszeres terhesgondozás fontossága is itt érthető meg, hiszen a krónikus oxigénhiányos állapotok időbeni felismerésével és a szülés időbeni terminálásával (például időben elvégzett császármetszéssel) egészséges újszülött jöhet a világra. A szülés időbeni terminálása, még ha kényszerlépés is, elengedhetetlen a veszélyeztetett magzatok egészséges születéséhez.
A 40. gesztációs hét körül a szülőfájások megindulásával a magzat oxigénellátása is ingadozik, csökken a vérének oxigéntartalma és növekszik a szén-dioxid-tartalma, ami a légzőközpont izgatásával segíti az első légvételek megtételét. Az elhúzódó tágulási vagy kitolási szak azonban a magzat életét is veszélyeztető oxigénhiányos állapothoz vezethet. A szülés során a magzati szívhangok változása jelzi ezt, és végső soron a császármetszés vagy az időben elvégzett fogóműtét biztosítja a magzat jó általános állapotban való megszületését. Mindkét esetben rendkívül fontos a légutak mielőbbi szabaddá tétele (a folyadék szívással történő eltávolítása), hogy a magzat felsírhasson.
Napjainkban az újszülött állapotát az első és ötödik életpercében tapasztalt alap életfunkciók (szívfrekvencia, légzés, reflexingerlékenység, tónus, bőrszín) alapján ítélik meg az Apgar-séma szerint. Ez szabja meg az újszülött körüli további teendőket. Az Apgar 7-10 pont között normális újszülöttet, 4-6 pont között mérsékelten deprimáltat, 0-3 pont között pedig súlyosan deprimáltat jelent.
APGAR újszülött értékelési pontszám skála teszt egyszerűen NCLEX gyakorló kérdésekkel
A 40. gesztációs hétig zavartalanul működő foetoplacentáris egység - egészséges anya, jól működő lepény, érett magzat - a szülőfájások megindulásával óriási kihívásnak igyekszik eleget tenni. Ennek eredménye az egység felbomlása, és a lepény távozását követően az anya és az újszülött találkozása, melyet az utóbbi sírásával is jelezhet.
A sírásnak számos funkciója, hatása lehet. Egy beszélni még nem tudó baba igényeinek kifejezése mellett segít az érzelemszabályozásban, a megnyugvásban és a szorongás csökkentésében azáltal, hogy aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert. A könnyek hullatása oxitocint és endorfinokat szabadít fel, ami enyhítheti a lelki és testi fájdalmat, valamint javíthatja a hangulatot. A könnyek a szem egészségének fenntartásában is fontos szerepet játszanak, kimosva a baktériumokat. A sírás elősegítheti a jobb alvásminőséget is.
A csecsemők elsődleges kommunikációs eszköze a sírás. Így jelzik, ha fáj valamijük, éhesek, álmosak, unatkoznak, vagy egyszerűen csak rossz napjuk van. Azonban vannak olyan babák, akikkel látszólag bármit csinálhatunk, nem nyugszanak meg. Ennek okai lehetnek:
- Hasfájás: Az emésztés folyamata, túlevés, vagy nehézkes kakilás okozhatja.
- Éhség: Az újszülött nem gép, saját tempójában éhezik meg, akár 2 óránként is.
- Álmosság: Az első pár hétben a baba csak 30-60 percet tud éberen fent lenni.
- Túlingerelt állapot: A modern világ ingergazdag környezete túlterhelheti az idegrendszerét.
- Feszültségek: A szülők feszültsége, idegessége, stressze kihat a csecsemőre.
- Reflux: Gyakori bukás, nyugtalan alvás, hasfájás esetén merülhet fel.
- Unalom: Néhány hetes korban is előfordulhat, ha a baba már mindent megnézett.
- Testközelség hiánya: A biztonságérzetet a testközelség jelenti a babák számára.
A baba számára a legmegnyugtatóbb a testközelség, a dédelgetés és a szoptatás. A szoptatás nemcsak megnyugtatja a babát, de táplálja, oltja szomját, és fájdalomcsillapító hatása is van. A komfortszopás is nagyon fontos szükséglet sok csecsemő számára. Ha tápszert kap a baba, akkor testi közelséggel, dédelgetéssel és cumival lehet megoldani ezt a helyzetet.
A testközelség nagyon fontos az első hetekben, amikor a baba idegenül érezheti magát a külvilágban. Az anyaméhben megszokott szívverés hallgatása, a mellkasra fektetés, a hordozókendő használata, a ringatás, a simogatás és a dédelgetés mind megnyugtatják a babát.
A ritmus is segít a megnyugvásban: a dúdolás, a ritmikus zene, az ütemes ringatás, a babakocsiban való rázkódás, az egyenletes "fehér zajok" (pl. porszívó, ventillátor) is megnyugtathatják a vigasztalhatatlanul síró babát.
Fontos, hogy a szülő vagy gondozó érzékenyen reagáljon a gyermek szükségleteire, felismerje jelzéseit és megfelelően válaszoljon azokra. Ha valaki a kicsi rendelkezésére áll, az folyamatos biztonságot, érzelmi támogatást jelent. Ebből a válaszkészségből tapasztalja meg a baba, hogy az ő szükségletei fontosak, ő is számít a családban. Életük elején többnyire sírással tudják jelezni a kisbabák, hogy szükségük van valamire, és ezért is fontos, hogy a környezet válaszkész legyen.
A válasz hiánya azt eredményezheti, hogy a babák megtanulják, hogy jelzéseikre nem érkezik válasz, ők nem fontosak, ami tehetetlenségállapotot és érzelmi elzárkózást okozhat. Ezért lehet az, hogy hosszabb távon már nem is próbálkoznak a kötődéssel, kapcsolatfelvétellel és kommunikációval.
Azok a babák, akik kórházban ragadnak, heteket, hónapokat, vagy akár egy évet is inkubátorban vagy rácsos ágyban töltenek, mert nincs, aki hazavigye őket, vagy a család életkörülményei miatt nem kapják meg a szülők. Ezek a csecsemők nem úgy töltik életük első hónapjait, mint a többi baba. Az érintés a megszületés pillanatától kezdve fontos kommunikációs csatorna, valamint a kötődés kialakulásának egyik feltétele. A fizikai kontaktus erősíti az érzelmi kötődést, növeli a biztonságérzetet, és segít a stressz kezelésében.
A jogszabály szerint nevelőszülőknél kellene elhelyezni minden tizenkét év alatti, gyermekvédelmi gondoskodásra szoruló gyereket. Csakhogy nem mindenkit tudnak hova kihelyezni, hiszen túl kevés az olyan felnőtt, aki vállalná ezeknek a babáknak az átmeneti gondozását. Emiatt van az, hogy egyes gyerekek akár egy évig is kórházban vannak. Ám érzelmi biztonságot ott sem feltétlenül kapnak.
A Mindwell szakértője szerint az érintett babák szociális helyzetét nézve már az is előrelépés lehet, ha valaki gondoskodik róluk. A csecsemőknek nagyon fontos a biztonságérzet és az állandóságérzet. Az érzelmi stabilitáshoz és biztonsághoz az lenne a legjobb, ha egy bizonyos személyhez tudnának kapcsolódni, hiszen ez segíti a kötődés kialakulását. Az állandóság és kiszámíthatóság nagyon fontos az egészséges érzelmi fejlődéshez. Viszont még mindig jobb, ha legalább ideig-óráig valaki gondozza őket és válaszolnak az igényeikre, mint hogyha kizárólag azt tapasztalják meg, hogy rájuk tényleg senki nem reagál sosem.
Azt a jelenséget, amikor egy baba életében nincs olyan személy, akihez érzelmileg kötődni tudna, és emiatt a viselkedésében is változások mutatkoznak, szakszóval hospitalizációnak nevezik. A kórházban egyedül lévő gyerekek látogatását vállaló Nevetnikék Alapítvány arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a probléma nem csupán a magukra hagyott babáknál, hanem a betegségük miatt hosszú kezelésre szoruló és kórházban fekvő, a szüleiktől távol lévő gyerekeknél is kialakulhat.
A legfontosabb az elérhetőség, az érzelmi támogatás. Tehát az, hogy kommunikálok a babával, tartom vele a szemkontaktust, illetve egyéb nonverbális kommunikációs formákkal is nagyon jól lehet érzelmeket közvetíteni. Az első néhány hétben, amikor a baba még nagyon kicsi, néha bizony látszólag ok nélkül is órákat sírhat. Ez az ún. „hasfájós” sírás, aminek vajmi kevés köze van a hasfájáshoz, ám nagyon megterhelő lehet a szülők számára.
Magaddal is kell foglalkoznod. A heteken át tartó állandó sírás megterhelő a te számodra is, és ez depressziót, levertséget, kimerültséget okozhat. Éppen ezért foglalkoznod kell kicsit magaddal is: menj minél többet sétálni, szabad levegőre, akár a babával együtt. Jót tesz a testmozgás is, akár 10-15 perc is elég lehet a stressz csökkentésére. Ha van rá mód, két szoptatás között legalább heti 1x bízd rá valakire a babát és szervezz valamilyen saját programot, ami felfrissít.