Az újszülött táplálásának alapjai
Az emlőmirigy már a terhesség 16. hetétől készen áll a tejtermelésre, és el is kezdi termelni az előtejet, az úgynevezett kolosztrumot. Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során a legintenzívebb. A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét.
A kolosztrum sűrű, szinte gélszerű folyadék, amely igen magas koncentrációban tartalmaz ellenanyagokat, fehérvérsejteket, enzimeket, növekedési faktorokat, antioxidánsokat és egy sor más fontos összetevőt. A kolosztrum bevonja az újszülött bélfalát, megakadályozva ezzel a kórokozók megtelepedését; elősegíti a hasznos bifidusz flóra kialakulását, és hashajtó hatású, ezzel csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét, illetve annak mértékét.
A fentiek miatt, nemcsak az rendkívül fontos, hogy az újszülött hozzájusson a kolosztrumhoz, hanem az is, hogy ez legyen az első tápláléka. Amennyiben a szoptatás akadályozott, az újszülött megkaphatja a lefejt kolosztrumot kanálból, pohárból vagy fecskendőből, esetleg gyomorszondán át.
Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Ilyen módon az első napon átlagosan termelt 100ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit.
Az anyatej mintegy 87% vizet tartalmaz, ami fedezi a baba folyadékszükségletét nagy melegben is.
A születés után a magzati vörösvértestek szétesnek. A bennük lévő hemoglobin egyik lebontási terméke a bilirubin, amely a csecsemő véráramában albuminhoz kötődik, és a májba szállítódik. Itt egy másik molekulához kötődik, majd az epeutakon keresztül a baba beleibe kerül, ahonnan a széklettel távozik. Az újszülöttek több mint felénél ún. élettani sárgaság alakul ki az első élethéten. A kutatók azt találták, hogy a harmadik és negyedik napon mért bilirubin szint közvetlen összefüggésben volt azzal, hogy a baba hányszor szopott az első napokban. Az első hét után is fennálló vagy fokozódó sárgaságot korábban késői vagy anyatejes sárgaságnak nevezték, és úgy gondolták, hogy az élettani sárgaságtól különböző, kóros jelenségről van szó. Mára azonban kiderült, hogy ez az állapot a szoptatott babák mintegy egyharmadát érinti, és kezdik a fiziológiás sárgaság normális elhúzódásaként kezelni. Az emelkedett bilirubinszint akár a baba 2-3 hónapos koráig is fennállhat, és a legtöbb esetben beavatkozás nélkül, magától rendeződik. A legtöbb esetben szükségtelen a szoptatás felfüggesztése, hacsak a bilirubinszint nem extrém magas vagy nem mutat emelkedő tendenciát. Elhúzódó sárgaság esetén szükség lehet néhány vizsgálat elvégzésére a kóros állapotok kizárására.
Az igény szerinti etetés fontossága
Komplikációmentes, természetes szülés után az édesanya is felfokozott állapotban van, amely lehetővé teszi az újszülöttel való ismerkedést. Az újszülött a kezdeti éber állapot után fokozatosan egyre mélyebb alvásba merül, ami a születése utáni 20. óráig is eltarhat. Ezután ébersége fokozódik, és ismét érdeklődik a szopás iránt. Előfordul, hogy 2-3 óra alatt akár 5-10 alkalommal is mellre kéredzkedik, és hol rövidebben, hol hosszabban szopizik. Ezután 4-5 órára ismét mély álomba merül.
A szülés utáni első napokban a legtökéletesebb mellrehelyezés mellett is előfordulhat valamennyi érzékenység a mellbimbón, mivel a bőrnek alkalmazkodnia kell a szokatlan igénybevételhez. Az első pár nap elmúltával ez az érzékenység megszűnik, és a szoptatás fájdalommentessé válik. Amennyiben ez nem így történik, kérjük szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. A legtöbb esetben a szoptatási helyzet javítása, a mellrehelyezés korrigálása megoldja a problémát. Néhány esetben a csecsemő vagy az anya anatómiai eltérései állnak a háttérben (pl. lenőtt vagy rövid nyelv, lapos vagy befelé forduló bimbó stb.). Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez.
Akármi áll is a fájdalmak hátterében, mindig lehet javítani a helyzeten, ezért nem szabad belenyugodni a fájdalmas szoptatásba, érdemes szakemberhez fordulni.
Amellett, hogy nem az okot szünteti meg, a szoptatási idő korlátozása azért sem megfelelő megoldás, mert egy lassabban vagy gyengébben szopó csecsemő számára lehetetlenné teszi, hogy kiürítse a mellet. Ez elégtelen súlyfejlődéshez és a tejtermelés csökkenéséhez vezethet.
Mivel az anyatej nagyon könnyen emészthető táplálék, igen gyorsan - átlagosan másfél óra alatt - kiürül a baba gyomrából. Ezért teljesen természetes, ha egy szopós baba akár 1-2 óránként megéhezik, és enni kér. A csecsemők általában nem egyenlő időközönként kérdzkednek mellre. Néha hosszabb szünetet hagynak két szopás között, máskor egy órán belül akár többször is szopizni szeretnének. Az elfogyasztott tej mennyisége sem egyforma: amikor nagyon éhesek, alaposan kiürítik a mellet, az elérhető tejmennyiség nagyrészét elfogyasztják, máskor csak kortyolnak néhányat az első tejből szomjuk oltására, megint máskor “csak” cumiznak, és élvezik a nyugalmat, biztonságérzetet és örömöt, amit az édesanyjuk testközelsége ill. maga a szopás ad.
Ha a csecsemő gyakran, rövideket szopik, és az édesanya minden alkalommal a másik mellét kínálja fel, a baba valóban hasfájóssá válhat. Ennek azonban nem az az oka, hogy a félig emésztett tejre frisset szopott, hanem az, hogy rövid szopásai alkalmával mindkét mellből csak az ún. első tejet fogyasztotta el. Ez a tej laktózban gazdag, ami gyakran puffadást, így hasfájást okoz, a baba széklete pedig hígabb, zöld színű lesz.
Az igény szerinti táplálásnál nem ütemtervhez kötött, hanem egy természetesen zajló folyamat a szoptatások hozzátáplálással történő leváltása. Amíg a csecsemő csak jelentéktelen mennyiséget fogad el, inkább csak ismerkedik az ízekkel, addig bátran szopizhat igény szerint a hozzátáplálás megkezdése előtt megszokott ritmus szerint.
Az újszülött csecsemő gyomra cseresznyeméretű, ezért akár másfél-2 óránként is felébredhet enni éjszaka. Ez az időszak azonban nem tart hónapokig: ha a baba igény szerint szopizhat az első hetekben éjszaka is, akkor hamar ritkulni kezdenek az éjszakai ébredések és beáll valamiféle rendszer az éjszakai evésekben.
A koraszülött babák hasonlóképp gyakran esznek éjszaka, hiszen be kell hozniuk a súlybeli lemaradásukat.
Az igény szerinti szoptatás elősegíti a tejtermelést a baba szükségleteinek megfelelő mennyiségben. Ez nagy segítség lehet a növekedési ugrások idején, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel. Ezekben a napokban ugyanis többször kér enni, több inger éri a mellet, így saját maga szükségletének megfelelően feltornázza a tej mennyiségét. Ehhez fontos, hogy a megnövekedett szopizási igénye minden esetben ki legyen elégítve, indokolatlan tápszeres pótlás nélkül.
Az éjszakai szopás igénye a fejlődéssel nőhet. A 3-4 hónapos baba elkezdi felfedezni környezetét, egyre aktívabbá válik, figyelmét összpontosítja. Ekkor a napközbeni szoptatások ideje erősen lerövidülhet, a csecsemő figyelmét sok minden eltereli. Ezért amikor lecsökken az alkalmanként szopott tej mennyisége, megnövekedik a szopizások száma. Így tudja biztosítani a szükséges mennyiséget.
A fél éves kor utáni mozgásfejlődés szintén hatással lehet az éjszakai szopásra. A nappali „jövés-menés” alatt nem sok ideje és figyelme van a babának az evésre. Előfordulhat, hogy 5 perc alatt végez a szopizással. Nyári kánikulában, vagy száraz levegőjű szobában előfordulhat, hogy a baba azért akar szopizni éjszaka, mert szomjas lesz. Ha ez a gyanú, akkor is szoptatással pótoljuk számára a folyadékot, ne vízzel, vagy teával.
Az újszülött kezeit a szájához veszi, öklét szopogatja, cuppog, tátog, nyelvét nyújtogatja, fejforgatással keres. Ekkor már szükséges reagálni a jelzéseire. Ha ezt nem kapja meg, akkor egyre nyugtalanabbá válhat, sír.
3 hónapos korban már felfedezi a testrészeit, ezért a kezeinek szopogatása ekkor már nem jelentheti egyértelműen a szopási igényét. Inkább azokat az erőteljesebb jeleket láthatjuk, amelyekhez nyugtalanság, türelmetlenség, keresgélés társul.
Az igény szerint szoptatott csecsemő hamar megtanulja felismerni saját éhségérzetét. Annyit, és olyan ütemben eszik, ahogyan arra szüksége van. Ezért a nem kívánt, túlzott súlygyarapodástól nem kell tartanunk.
Ez nagyon egyénfüggő, mert vannak babák, akiknél néhány hónapos korban fokozatosan csökken le az éjszakai evések száma, és vannak, akik 1 éves koruk után is éhesek éjszaka. Ugyanannál a babánál lehetnek eltérő időszakok, amihez gyakran nem könnyű alkalmazkodni.
A csecsemőknek kicsi a gyomruk és gyors az emésztésük. Ebben egyéni különbségek is lehetnek: vannak babák, akiknek lassabb az emésztése, van, akinek gyorsabb. Ez utóbbi csoport gyakrabban ébredhet éjjel enni. A hozzátáplálás megkezdése sem feltétlenül változtat ezen a dolgon, hiszen az elsőként adott pépek, gyümölcsök, nem igazán laktatóak.
Minél többet mozog a baba, annál nagyobb az energiaigénye. Viszont pont abban az időszakban, amikor kúszni-mászni kezd a kicsi, a sok élmény miatt gyorsabban elintézi a nappali evéseket a baba - amit aztán éjjel pótol be.
Az éjszakai ébredés hátterében állhat a szomjúság is. Különösen nyáron, nagy melegben, de a fűtési időszakban túlfűtött, száraz levegőjű lakásban is előfordulhat, hogy a baba inni ébred fel éjszaka.
A babák többsége legalább másfél éves korig legalább egyszer megébred éjszaka enni. Nem rossz szokásból teszi ezt, hanem egyszerűen azért, mert tényleg éhes. Ha ilyenkor cumival, teával vagy vízzel „becsapják”, próbálják leszoktatni az ébredésről, akkor lehet, hogy átmenetileg visszaalszik, de rövid időn belül ismét fel fog ébredni, mert még mindig éhes.
Ha igény szerint eteted, akkor hamar megtanulod majd felismerni azt is, mikor NEM az éhség ébreszti fel a babát éjszaka.
1 éves korig, ha a baba 3-4 óránként felkel és eszik, akkor valóban éhségről van szó. Ha elkezd rendszertelenül és nagyon gyakran akár fél-1 óránként ébredni, az evés után sem tud visszaaludni, nyugtalan, akkor valamilyen más ok miatt ébredt fel (pl. fogzás, betegség).
Tévhit, hogy az éjszakai szopizás rossz szokás, ami elhízáshoz vezet. Épp ellenkezőleg: az igény szerint etetett babák hamarabb megtanulják felismerni mikor éhesek valóban, képesek lesznek szabályozni az éhségérzetet, míg az órára etetett babáknál gyakrabban fordul elő, hogy túleszik magukat, kapkodva esznek, ami később táplálálkozási zavarokhoz vezet.
Mit tehetünk, ha nincs vagy nem elegendő az anyatej?
Ha a szoptatás valamilyen akadályba vagy nehézségbe ütközik, ideális esetben az édesanya - vagy egy másik szoptatós anyuka- lefejt tejével történik a pótlás, ezek hiányában jöhet szóba tápszer. Ha nem csak eseti pótlásról beszélünk, hanem átmeneti időszakra, de rendszeresen igényel pótlást a csecsemő, akkor ideális a szoptanít (avagy Mendela SNS eszköz) használata. Kis mennyiségű átmeneti pótláshoz ideális az ujjetető is, melynek célja, hogy a babát rávezesse a megfelelő szopási technikára. Ilyenkor etetés közben a csecsemő a szülő ujján vákuumot képez, ezáltal szívóerőt fejt ki, így a másik kézzel adagolható számára a száj sarkába illesztve a tej egy vékony szilikoncső vagy fecskendő segítségével.
Előfordulhat, hogy a szoptatás valamilyen oknál fogva lehetetlenné válik, vagy az édesanya úgy dönt, hogy cumisüvegből szeretné táplálni gyermekét. A cumisüveg és az etetőcumi kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy anatómiailag megfelelő kialakításúak legyenek a baba számára! Sokféle típus közül választhatunk: léteznek kifejezetten hasfájós babák számára kifejlesztett etetőcumik és cumisüvegek, valamint az anyamell bimbójához hasonlóan kialakított szívókák.
Anyatej hiányában a tápszerek biztosítják a folyékony, tejalapú táplálékot a kisbaba számára. Amennyiben nem elegendő az anyatej mennyisége, úgynevezett “anyatejpótló” tápszerre lesz szükség az első hat hónapban - ezek a különböző nevű készítmények “HA“, illetve “1“-es számmal jelzett típusai. A csecsemőtápszerek összetétele szigorúan szabályozott, az egyes csoportokon (pl. 6 hónapos kor után következnek az ún. “követő” vagy “elválasztó” tápszerek (a “2“-es típusúak), melyeket a gyümölcsök, főzelékek mellé kiegészítésként adhatunk, ha már nincs, vagy nem elegendő az anyatej. Egyéves kor után javasolják az ún.
A tápszer elkészítése előtt mossunk kezet, a fertőzés megelőzése érdekében valamennyi eszközt mosogassuk el, majd ezt követően sterilizáljuk is őket (forralással vagy sterilizáló berendezéssel). Porkészítmények felhasználásakor pontosan tartsuk be a csomagoláson leírt utasításokat! A tápszer adagolását bemutató táblázat kötelezően feltüntetendő a tápszer csomagolásán, olvassuk el figyelmesen, hogy pontosan mennyi tápszer kell a babának. A tápszer elkészítéséhez használhatunk palackozott babavizet, mely felbontást követően azonnal felhasználható. Csapvíz használatánál mindig (kb. 5 percig) forralt, majd kb.
Az elkészített tápszert 24 órán belül, hűtőben tartva még felhasználhatjuk.
Hogyan készítsünk tápszert az újszülöttnek?
Hozzátáplálás megkezdése
Kizárólag szoptatott csecsemők esetében kb. hat hónapos kortól vezessük be a szoptatás mellé a kiegészítő táplálást, mivel ekkor a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi a gyermek igényeit. Érdemes mindig a csecsemő fejlettségét, érettségét szem előtt tartani a hozzátáplálás megkezdésének időzítésekor. Érettségre utal, ha egy csecsemő már stabilan ültethető, érdeklődik az ételek iránt, nyúl értük, szájához emel tárgyakat.
A jelenlegi táplálkozási ajánlás először a folyékony-pépes ételek bevezetését javasolja, majd következhetnek a darabos és szilárd ételek. A rágásra szoktatás általában 8-10 hónapos kor körül kezdődhet el. Nagyon fontos a csecsemő igényeit szem előtt tartani és sohasem erőltetni vagy tömni a gyermeket.
Minden csecsemőnek egyéni elképzelése van a hozzátáplálásról, némelyikük a pépeset preferálja, vagy az összenyomott, de nem teljesen pépesített ételt, van, aki saját maga szeretné kezdetektől kóstolni a puha, de darabos, megragadható ételt. A legfrissebb ajánlások megengedőek az ételek bevezetésének sorrendjével kapcsolatban, a legtöbb tápanyag - gyümölcsök, zöldségek, húsok, olajos magvak, tejtermékek is - fokozatosan bevezethetőek 6 hónapos kortól.
Új ízek bevezetésekor mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően alapvető fontosságú a fokozatosság: egyenként, először csak kis mennyiséget adva vezessük be a gyermek étrendjébe az ismeretlen ízeket. Ha nem ízlik, ne erőltessük! A csecsemő elutasíthatja az új ízeket, előfordulhat, hogy csak több türelmes próbálkozás után fogadja el az újdonságot. Egy-egy új ízt ajánlott legalább 3 nap elteltével kínálni, ez kifejezetten fontos a potenciálisan allergizáló ételeknél (földimogyoró, csonthéjasok, szezámmag, mustármag, tehéntej, tojás, hal, tenger gyümölcsei, szója, búza, zeller, farkasbab), ahol nagy segítség lehet, ha a panaszt tudjuk adott étel bevezetéséhez kötni.
Első alkalommal célszerű a délelőtti vagy a déli szoptatás/tápszer előtt próbálkozni, kb. 1-2 kávéskanálnyi mennyiséggel.
Az ízekkel való ismerkedéshez nagyon jó lehetőséget biztosítanak a gyümölcsök. A bevezetés sorrendje lehet egyéni, érdemes az adott idénynek megfelelő, friss, hazai gyümölcsöt feldolgozni. Bőséges választék áll rendelkezésünkre almával, őszibarackkal, sárgadinnyével, meggyel, cseresznyével, szilvával, körtével, banánnal és naranccsal. Csecsemőkorban ne adjunk aprómagvas gyümölcsöket (eper, málna, szeder).
A gabonaféléket hat hónapos kor alatt kerüljük, ezt követően szintén a fokozatosság szem előtt tartásával kínáljuk. Elsőként a zab, a rizs és a búza kerüljön be az étrendbe, majd 9-10 hónapos kortól megismertethetjük a babával a bulgurt, kuszkuszt, hajdinát is. A glutén bevezetése 6-12 hónapos kor között ajánlott, kezdetben szintén kis mennyiséggel.
A zöldségeket turmixolni, a héjasakat (pl. zöldborsó) pedig passzírozni ajánlott. Darabosan akkor adhatjuk, ha a gyermek már elég érett a biztonságos fogyasztásra, rágásra! Sűrítésnek használhatunk burgonyát, vagy később fokozatosan rizst, kukoricapelyhet is. Fontos, hogy az alapanyagok ellenőrzött helyekről származzanak, lehetőség szerint próbálkozzunk vegyszermentes zöldség-gyümölcs beszerzésével!
A főzelékek komplettálása alatt a hússal, növényi olajakkal, majd tojással történő kiegészítést értjük. A húsok közül először a baromfi-, majd a sertéshús javasolt, 6 hónapos kortól pedig elkezdhetjük bevezetni a halat is a gyermek étrendjébe (pl. pisztráng, lazac, tőkehal). Alapvető fontosságú az alapos hőkezelés (főzés, sütés)! Bár a korábbi ajánlás az allergének - köztük a tojás - bevezetését is csak 12 hónapos kor után javasolták, az új szemlélet szerint fontos, hogy a gyermek szervezete időben találkozzék ezekkel.
A savanyított tejtermékeket (túró, pasztörizált sajtok, joghurt, kefir, vaj) 6 hónapos kortól fokozatosan bevezethetjük az étrendbe. Tiszta tehéntejet 1 éves kor előtt nem javasolt adni. Maximum 500 ml tejet fogyasszon naponta a kisgyermek, mivel a vashiányos állapot kialakulását elősegíti a túlzott tehéntej-fogyasztás.
A növényi olaj szintén hasznos kiegészítője a főzelékféléknek, kis mennyiségben (kb. 1 kávéskanál 1 deci főzelékhez) adhatjuk 7-8 hónapos kortól. A napraforgóolaj mellett használhatunk repce-, olíva- és lenmagolajat is.
Újdonság a korábbi táplálkozási ajánláshoz képest - a földimogyoró allergia elleni megelőzésként - a földimogyoró korai (1 éves kor előtti) bevezetése.
