A gyermekek jogai nem elvont fogalmak, hanem a szükségleteiket védő és erősítő, támaszt adó szabályok, amik mentén a jólétükre és biztonságos fejlődésüknek garantálására törekszik a bíróság és egyéb jogalkalmazók. Különösen a nyugati kultúrákban hódít az a gyakorlat, hogy az anyát és újszülöttjét elválasztják egymástól, miután a baba világra jött. Ez még mindig bevett gyakorlat, de nem jó.
Az újszülött elválasztása az anyától: jogi háttér és gyakorlat
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala szerint a jogállamiság és a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvét, illetve a családi élet tiszteletben tartásához való jogot sérti minden olyan kórházi gyakorlat, amely - a törvényi garanciákat figyelmen kívül hagyva - egészségügyi indok nélkül, külön kérés ellenére elválasztja az újszülöttet az édesanyjától a szülést követő kórházi ellátás során.
Székely László ombudsman a szaktárcához fordult a helyes jogértelmezés és eljárásrend kialakításért. Két civil szervezet beadványban sérelmezte, hogy Magyarországon még mindig bevett gyakorlat, hogy egymástól elválasztva, külön kórházi helyiségekben helyezik el az anyát és az újszülött gyermekét. Az ezt kifogásoló két civil szervezet az ombudsmannak küldött beadványában kifejtette, hogy az eljárás ellentétes az egészségügyi törvény azon rendelkezésével, amely az anya és a gyermek szempontjából is az együttes elhelyezést, az úgynevezett "rooming-in" rendszert tekinti főszabálynak.
Az alapjogi biztos vizsgálatot indított és jelentésében hangsúlyozta, hogy a születés időszakában az egészségügyi intézményekre is kiterjed a magánszféra és a család védelmének követelménye, és az állam feladata, hogy erősítse ennek az elvnek a tiszteletét. A jelentés rögzíti, hogy az anya és a gyermek elválasztását az egészségügyi törvény irányadó garanciális szabályaiban foglaltak alapján kell megítélni.
Eszerint az anyának joga van ahhoz, hogy újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el, amennyiben ezt nem zárja ki egészségi kockázat, az ő vagy az újszülöttje egészségi állapota. A törvényi rendelkezés egységnek ismeri el az anyát és gyermekét, védendő értékként határozza meg a folyamatos, háborítatlan együttlétüket. A betegtársak és azok gyermekeinek jelenléte nem írhatja felül azt a jogot, hogy az anya folyamatosan az újszülöttjével lehessen. Nem fogadható el, hogy ezt a törvényi garanciális szabályt az egyes intézmények házirendje vagy ellátási gyakorlata kiüresítse, relativizálja, vagy lerontsa.
A jelentésben a biztos kiemelte, hogy a szobatársak esetleges kényelme, az intézmény bababarát minősítésének hiánya, anyagi, infrastrukturális helyzete, vezetőinek álláspontja, az osztályon bevett munkarend, a napi rutin, vagy az ott dolgozó személyzet attitűdje nem képezheti jogi akadályát a gyermekközpontú megoldások kialakításának. Az ilyen érvek jogilag nem megalapozottak - tisztázza az ombudsman jelentése, amely szerint helyi munkaszervezési eszközökkel, a betegek szándékainak előzetes feltérképezésével kialakítható betegelhelyezéssel enyhíthetők, megelőzhetők a konfliktusok.
Mit mond a jog? A jog az anya-újszülött kapcsolatot két irányból is védi. Egyrészt a kiskorú „betegnek” (vagyis az újszülöttnek) joga van arra, hogy a szülő mellette tartózkodjon.
A hazai gyakorlatban: A kórház protokollja dönt, egyes kórházakban együtt helyezik el a kisbabát az anyával, máshol nem, megint máshol az anya kívánságán múlik az elhelyezés. Ha valaki olyan intézményben szül, ahol az a szokás, hogy a csecsemő az újszülöttosztályon marad, akkor nem fognak vele kivételt tenni.
Mit tehet a szülő? Érdemes előre kideríteni, mi a gyakorlat a kiszemelt kórházban, és olyan intézményt választani, ami szimpatikus. Ha már ott van az anya a kórházban, fordulhat panasszal a kórházigazgatóhoz vagy akár a fenntartóhoz, ehhez segítséget kérhet a betegjogi képviselőtől is. A szülő előtt nyitva áll az ombudsmanhoz fordulás lehetősége is. Ez utóbbi azonban - elsősorban az eljárás hossza miatt - lehet, hogy a konkrét ügyben nem jelent majd tényleges segítséget.
Koraszülöttek elválasztása az anyától
Mit mond a jog? Ugyanaz a jogi szabályozás, mint időre született újszülött esetében, azaz a gyereknek joga van, hogy a szülője mellette legyen, a szülő nőnek pedig arra van joga, hogy újszülöttjével együtt helyezzék el. A különbség annyi, hogy itt a baba egészségi állapota indokolhatja az anyától való elválasztást. Ez alól a kórház kivételt tehet, ha a betegellátást zavarja a szülő jelenléte, vagy más betegek jogainak sérelmével jár.
A gyakorlatban: Ismét a kórházon múlik minden, egyes koraszülöttosztályokon valóban benn lehet egész nap a szülő, máshol csak ritka és rövid látogatásokra engedik be. Vannak jó gyakorlatok, ahol a pici baba kengurumódszerrel a szülő testén melegedhet és még a beavatkozásoknál sem küldik ki a szülőket.
Mit tehet a szülő? A lehetőségek gyakorlatilag teljesen azonosak az egészséges újszülött esetében leírtakkal.
Kenguru módszer, bőr-bőr kontaktus
Gyermekorvosi beavatkozások és a szülői beleegyezés
Mit mond a jog? Mindig a páciens beleegyezését kell kérni orvosi eljárások előtt, kivéve, ha életmentő vagy életfenntartó beavatkozásról van szó. Akkor sem kell a beteg beleegyezését kérni, ha a beavatkozás mások életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti. Attól függ, hogy milyen beavatkozásról van szó. Sürgősségi beavatkozásnál nem kell beleegyezés, a szülőnek tehát nem kell hozzájárulnia, hogy gyermekét ellássák. A szülő nem utasíthat vissza olyan beavatkozást, aminek az elmaradása miatt a gyermek maradandó károsodást szenvedne. Ha a szülő életmentő vagy életfenntartó beavatkozást utasít vissza, akkor a kórház bírósághoz fordul és a bíróság dönt arról, hogy el kell-e végezni e beavatkozást vagy sem. A gyermekvédelmi törvény egyik új szabálya azt is kimondja, hogy súlyos veszélyeztetésnek minősülhet, ha a szülő megtagadja az együttműködést a háziorvossal.
A gyakorlatban: A vajúdó nő - a vajúdás állapotából adódóan - kiszolgáltatott. Nem biztos, hogy van energiája arra, hogy mérlegelje, valóban szükséges-e az adott beavatkozás.
Mit tehet a szülő? Sok múlik azon, milyen szemléletű orvost, szülésznőt, kórházat választ, ajánlatos előre érdeklődni, és olyan intézményhez, szülészhez fordulni, akiben megbízik, hogy betartja a megállapított kereteket. Ha indokolatlan beavatkozást végeztek el, akkor utólag akár bírósághoz is lehet fordulni - például bíróság ítélheti meg, hogy indokolt volt-e a császármetszés a konkrét esetben.
A gyermekek kötelező oltásai és a szülői jogok
A gyakorlatban: Előfordulhat, hogy a védőoltás tervezett időpontjában a gyerek lázas beteg - ilyenkor általában várni szoktak a beadással addig, amíg meggyógyul. Gyógyulás után azonban be kell adatni a kötelező oltást. Oltás alóli végleges mentesítéshez azonban komoly egészségügyi indok kell, például immunrendszeri betegség. Ha a szülő mentesítést kér, minden esetben egyedileg, olykor oltásonként mérlegelik, hogy a gyerek oltható-e vagy sem. Ha a szülő nem oltatja be a gyereket, akkor bírságot szabhatnak ki rá, illetve jelzést tehetnek a gyermekvédelemnek.
Mit tehet a szülő? Az egyetlen megfelelő út a mentesítés kérése. Ha a szülő nem indít mentesítési eljárást, akkor előbb-utóbb, kellő hatósági huzavona után be fogják oltani a gyereket.
Szülői felügyeleti jogok válás esetén
Amikor gyerekjogokról van szó, nem lehet megkerülni az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét - a gyerekjogok írott katalógusát -, amely az 1991. évi LXIV. törvénnyel a magyar joganyag része lett. A szülők gyerekfelügyeleti jogukat alapesetben közösen gyakorolják. Mivel jogállás tekintetében elhagyott kiskorú nem létezik, így a szülő - ennek hiányában a gyám - kötelező erővel tölti be ezt a szerepet, vagyis az ő feladatuk a gyermekről való gondoskodás és a vele kapcsolatos kötelezettségek teljesítése, s a jogok gyakorlása is. Szülők esetében a polgári törvénykönyv (Ptk.) a szülői felügyeletet tekinti alapvetőnek, amelyben azonban fontos megjegyezni, hogy a szülők (mint apai és anyai státuszt betöltő személyek) egyenlők egymással. A szülői felügyeleti jogot tehát alapesetben közösen gyakorolják. Azonban mi történik akkor, ha válás esetén csak egyiküknek ítélik ezt a jogosultságot?
A jelenlegi polgári törvénykönyv életbe lépése előtti szabályok szerint a szülők házasságának felbontásakor dönteni kellett a gyermek(ek) elhelyezéséről. A Ptk. azonban 2014-től változtatott a korábban használt gyermekelhelyezés szóhasználaton, amelynek hátterében nem csupán kifejezésbeli, hanem tartalmi változtatást is eszközölt. Ennek értelmében a gyermekelhelyezés kitétel csak arra az esetre maradt fenn, amikor a bíróság - a szülőkön kívüli - harmadik személynél helyezi el a gyermeket. A szülői felügyelet tartalma körében a Ptk. a Negyedik Könyvben részletesen rendezi a részjogosítványokat, így a gyermek nevének meghatározását, a gyermek gondozását és nevelését, a gyermek vagyonának kezelését, és a gyermek törvényes képviseletét. A gyermek nevének meghatározása körében fontos, hogy a névről már a házassági szándék bejelentésekor nyilatkozniuk kell a szülőknek, azonban a továbbiakban a gyermek nevének módosítása is a felügyeleti jogok körébe tartozik. A Ptk. A gyermek gondozása, nevelése a szülői felügyelet legfontosabb részjogosítványa, hiszen ide tartozik a gyermek megélhetésének és felnevelkedésének biztosításán túl lakóhelyének és tartózkodási helyének megválasztása is. Ezen túl a Ptk. ebben a körben mondja ki azt is, hogy a 16 év feletti gyermek - gyámhatósági jóváhagyással - a szülői házat elhagyhatja, valamint itt rendezi a tanulmányok, vagy egyéb ok miatti huzamosabb külföldi tartózkodás és a letelepedési célú külföldre távozás szabályait is.
Akár bíróság, akár a felek közötti megegyezés dönt a kérdésben, lehetséges, hogy a házasságbontás után csak az egyik szülő gyakorolja a felügyeleti jogot. Ez esetben a különélő szülőben sokszor felmerül a kérdés: vajon innentől minden jogát elveszíti a gyermek nevelésére? A Ptk. egyértelműen kimondja, hogy a szülők a gyermek vagyonának kezelői, amely szintén a szülői felügyeleti jogok (illetve kötelezettségek) körébe tartozik. Vannak azonban bizonyos vagyonkörök, amelyek nem állhatnak a szülők kezelése alatt. Ilyen egyrészt az a vagyon, amelyet a gyermek ezzel a kikötéssel kapott, illetve amellyel a gyermek önmaga rendelkezik (min például a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját jövedelme).
A gyermek törvényes képviselete alapján a szülő a gyermeket személyi és vagyoni ügyeiben jogosult és köteles is képviselni. Természetesen ez nem terjed ki olyan jognyilatkozatokra, amelyeket a gyermek önmaga is meg tud tenni, valamint ha érdekellentét áll fenn a gyermek és a szülő között, abban az esetben kizárt a képviselet. A gyámnevezés és a gyámságból való kizárás is a szülőket illeti meg. A szülő azonban nem köteles ilyen jellegű nyilatkozatot tenni, és csak a szülői felügyeletet gyakorló szülők rendelkeznek ilyen jogosítvánnyal.
A fenti jogosultságok és kötelezettségek a szülők elválása folytán eltérően alakulhatnak. Ugyanis ha a szülők megegyezésre jutnak, a szülői felügyeleti jogot közösen is gyakorolhatják. Azonban akár bíróság, akár a felek közötti megegyezés dönt a kérdésben, lehetséges az is, hogy a bontást követően csak az egyik szülő fogja gyakorolni a szülői felügyeleti jogot. Ebben az esetben a különélő szülőben sokszor felmerül a kérdés: vajon innentől minden jogát elveszíti a gyermek nevelésére vonatkozóan? A válasz egyértelműen: nem. Ugyanis a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekről a két szülőnek továbbra is együtt kell döntenie. Így ebben a tekintetben a szülői felügyeleti jogoknak bizonyos részét az a szülő is gyakorolhatja, akit egyébként a szülői felügyeleti jogok összességükben nem illetnek meg.
A válóperek legfontosabb és legérzékenyebb kérdése, hogy a szétválás után melyik szülőhöz kerüljön a gyermek. A végső, hivatalos döntést a bíróság hozza meg, de jó esetben ez nem nagy dráma, mert a szülők képesek a gyerekkel, gyerekekkel összhangban közös megegyezésre jutni a szülői felügyeleti jog gyakorlásával kapcsolatban.
Az egyezségben a szülők megállapodhatnak, hogy továbbra is közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogokat, ám ilyenkor is rendelkezniük kell arról, hogy hol lesz a gyermek lakóhelye. A közös szülői felügyeleti jog kikötése esetén részletezni kell, hogy mi módon fog megvalósulni a szülők közti együttműködés, viszont nem kell szabályozni a kapcsolattartást (de lehet). Amennyiben a szülői felügyeleti jogok gyakorlásáról a bíróság dönt, és az egyik szülőt jogosítja fel a szülői felügyeleti jogok gyakorlására, a különélő szülőt az együttdöntési jog továbbra is megilleti a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása kérdésében. Sajátos új szabály, hogy ha a szülők nem tudnak megegyezni a közös szülői felügyeleti jog kikötésében, kérelemre, a bíróság dönthet úgy, hogy a szülői felügyeleti jogokat a szülők közt megosztja.
A gyermek elhelyezésénél, vagyis az új terminológia szerint a szülői felügyeleti jogról való döntés esetén a bíróság első sorban azt veszi figyelembe, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermeknevelésre. Ez általában az a szülő, aki türelmesebb, megértőbb, nyitottabb, tud uralkodni az agresszióján, képes alkalmazkodni a társadalmi elvárásokhoz (betartja a szabályokat, azaz konform személyiség). A fenti jellemvonásokon kívül nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatot alakítottunk ki korábban a gyermekkel, ki foglalkozott vele többet és tartalmasabban, és maga a gyermek kihez kötődik szorosabban. Nagy jelentősége van annak, hogy a pár különköltözése után kivel maradtak a gyermekek. Tudni kell még, hogy a testvéreket ritkán választja szét a bíróság. Ez csak akkor fordulhat elő, ha a testvérek nem kötődnek nagyon egymáshoz, és a szülőknek nagyon egyforma a nevelési alkalmassága. Az, hogy kinek nagyobb a fizetése, jövedelme, nem játszik szerepet.
Kenguru módszer, bőr-bőr kontaktus
A gyereknek az a legfőbb érdeke, hogy a szülei megegyezzenek egymással és minél kevesebb feszültséggel rendezzék nézeteltéréseiket. Ha a szülők nem tudnak megegyezésre jutni, akaratuk egymáséval vagy akár a gyermekéével ütközik, a bíróság kezébe kerül a döntés. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a szülők közötti „lövészárkok” még mélyebbek lesznek.
A Ptk. szerinti ún. kivéve, ha az az érdekével ellentétes. Amennyiben közös a szülői felügyelet, és valamely kérdésben (gondozás, nevelés, életpálya, iskola kijelölése, törvényes képviselet, vagyonkezelés, gyámrendelés körében) nem tudnak a szülők megegyezni, akkor a gyámhatóság dönt - kivéve: lelkiismereti, vallási kérdések. A gyámhatóság meghallgatja őt, figyelembe veszi a véleményét.
Szülői elidegenítés a válási perekben
Egyre több magas konfliktusú válás során fordul elő, hogy a gyermekek ellenállnak a kapcsolattartásnak az egyik szülővel szemben, gyakran ellentmondásos állításokat közölve a szülői elidegenítéssel és a családon belüli erőszakkal összefüggésben. A „szülői elidegenítés” kifejezést az 1980-as években alkották meg, és bár kezdetben egy viszonylag ismeretlen pszichológiai fogalom volt, mára széles körben elterjedt (és gyakran félreértett), részben az internet és a közösségi média használatának köszönhetően. Nem ritka, hogy az ügyfelek közvetlenül említik az elidegenítés kérdését ügyvédjeiknek. A kérdés, hogy miért áll ellen egy gyermek az egyik szülővel való kapcsolattartásnak, a válasz általában egy többrétegű értékelést vagy egy sor kölcsönösen ható tényezőt igényel.
A szülői elidegenítés fogalma vitatott; egyes kritikusok - például a National Association of Women and the Law - „áltudományos” koncepciónak tartják, amelyet nem kellene alkalmazni a családjogi eljárásokban. Ennek ellenére a szülői elidegenítés továbbra is széles körben elterjedt a kanadai bírák, ügyvédek és szülői értékelést végző szakemberek körében, és jelentős támogatást élvez a társadalomtudományi irodalomban. A gyermekek kapcsolattartásának elutasítását vizsgáló esetek gyakran összetettek, több tényező együttes hatása miatt. Az elidegenítést el kell különíteni más szülő-gyermek kapcsolatbeli problémáktól, például a reális elidegenedéstől, amikor a gyermek a családon belüli erőszak vagy a rossz szülői magatartás miatt utasítja el az egyik szülőt.
Vannak olyan esetek, amikor a gyermek kapcsolattartásának elutasítása (CRC) szülői elidegenítésnek tekinthető, vagyis elsősorban az érzelmileg káros elidegenítő magatartás vagy attitűdök válaszreakciója a kedvezményezett szülő részéről. Ugyanakkor az is világos, hogy sok esetben, amikor a gyermek ellenáll az egyik szülővel való kapcsolattartásnak, a szülői elidegenítés vádja nem megalapozott, és a gyermek elutasítása inkább reális elidegenedésként értelmezendő, amelyet bántalmazás, rossz szülői magatartás, problémák egy mostoha családnál vagy más, elsősorban az elutasított szülőhöz kapcsolódó tényezők okoznak. Vannak olyan esetek is, amikor a gyermek érthetően az egyik szülő oldalára áll, anélkül, hogy elutasítaná a másikat. A CRC sok esetében hatékony jogi válaszra lehet szükség, hogy elősegítsük a gyermek legjobb érdekét, de sok ilyen esetet anélkül kellene megoldani, hogy drága, keserű peres eljárásra lenne szükség.
A tanulmány a 2020-2023 közti kanadai bírósági gyakorlatot elemezve rámutat a szülői elidegenítés és az intim partnerbántalmazás (IPV) állításai közötti jelentős átfedésre, miközben hangsúlyozzák, hogy a bíróságok nem utasítják el automatikusan az IPV-vádakat. A tanulmány különböző bírói válaszokat is tárgyal a szülői elidegenítés kezelésére, beleértve a terápiát, a visszautasított szülő számára biztosított megnövelt kapcsolattartási időt, a szülői felügyeleti jog megváltoztatásának eseteit, a megvetési eljárásokat és a perköltségek kiszabását, kiemelve a jogi és mentálhigiénés szakemberek előtt álló összetett kihívásokat. A szerzők a gyermekközpontú megközelítések és az időben történő beavatkozások fontosságát hangsúlyozzák, kiemelve, hogy a felügyeleti jog megváltoztatása csak végső megoldásként alkalmazandó.
A szülői elidegenítés fogalmának fejlődése
A „szülői elidegenítés” fogalmát Richard Gardner alkotta meg a XX. század végén. Gardner úgy vélte, hogy az elidegenítő szülő - aki szerinte szinte mindig az anya - a kizárólagos gyermekelhelyezés elnyerésére és a másik szülő gyermekből való kizárására törekszik. Gardner úgy gondolta, hogy az elidegenítés gyakran azzal jár, hogy az anya alaptalan szexuális abúzussal vádolja az apát, hogy megerősítse saját pozícióját. Bár a „szülői elidegenítés” fogalmát ma már széles körben elfogadják, Gardner-féle szülői elidegenítés szindróma meghatározása ellentmondásos volt, mivel csak az elidegenítő szülőre és a gyermekre koncentrált, és azt sugallta, hogy egy klinikus ezt a „zavart” diagnosztizálhatja a gyermeknél. Bár a szülői elidegenítés egy valós jelenség, amely magas konfliktusú válások során előfordul, nem pontos azt „szindrómaként” leírni a gyermeknél. Inkább a szülői elidegenítést olyan helyzetként kell kezelni, ahol a gyermek ellenáll a kapcsolattartásnak az egyik szülővel. Mindig szükséges megpróbálni meghatározni, miért utasítja el a gyermek az egyik szülőt.
A második és kapcsolódó kritika a Gardner-féle szülői elidegenítés szindróma meghatározásával kapcsolatban az volt, hogy „orvosi szindróma terminológiáját használja a családi társadalmi rendszerek viselkedésének magyarázatára”. 2001-ben az amerikai mentális egészségügyi szakemberek - Joan Kelly és Janet Johnston - bírálták Gardner szülői elidegenítés szindrómájának elméletét, mivel „szinte kizárólag az elidegenítő szülőre összpontosít, mint a gyermek elidegenedésének etiológiai ügynöke”. Ez problémás a magas konfliktusú válás vagy a szakítás kontextusában. Sok magas konfliktusú esetben egyik vagy mindkét szülő elidegenítő nevelési magatartást tanúsít (PAB), anélkül hogy a gyermek elidegenedne. Gyakran további tényezők is okozzák a szülői elidegenítést, nem csak a kedvező szülő viselkedése. Olyan tényezőkről van szó, mint a házasságon belüli konfliktusok története, a válás okai, a nevelési stílusok különbségei, a gyermek életkora és temperamentuma, valamint a testvéri kapcsolatok, mindezeket figyelembe kell venni.
Kelly és Johnston az elidegenedett gyermeket úgy definiálták, mint „olyan gyermeket, aki szabadon és kitartóan, indokolatlan negatív érzéseket és hiedelmeket (mint például harag, gyűlölet, elutasítás és/vagy félelem) fejez ki egy szülővel szemben, amelyek jelentősen aránytalanok a gyermek valós tapasztalataival a szülővel.” Így annak meghatározása során, hogy egy gyermek elidegenedett-e vagy reálisan elidegenedett, figyelembe kell venni az elutasított szülő magatartását, valamint a gyermek és a kedvező szülő magatartását is.
A szülő-gyermek kapcsolatok típusai válás után
Becsült adatok szerint a válást követő időszakban a szülők egyharmadának magas konfliktusú válása van, ami 3 év után 5-15%-ra csökken, és hogy a 20-50% az aránya azoknak a gyermekeknek, akiknek magas konfliktusú válás alanyai voltak, s akik utólag problémákat tapasztaltak a két szülőhöz való erős kötődés fenntartásában. Fontos, hogy különbséget tegyünk a szülő-gyermek-kapcsolat problémáinak különböző típusai között. Kelly és Johnston a válás utáni szülő-gyermek-kapcsolatok típusait egy spektrumon helyezték el, amelyen a gyermek attitűdje a szülőhöz lehet: vonzalom, igazodás, elidegenedés és indokolt elidegenedés.
Az alábbi táblázat Kelly és Johnston válás utáni szülő-gyermek kapcsolatok típusait mutatja be:
| Kapcsolat típusa | Leírás |
|---|---|
| Pozitív kötődés mindkét szülőhöz | A legtöbb gyermek erős, pozitív kötődést ápol mindkét szülőjével, és szeretetet, ragaszkodást fejez ki mindkettőjük iránt, még válás esetén is. |
| Vonzalom az egyik szülő iránt | A gyermek a saját temperamentuma, neme, életkora, közös érdeklődései, a szülők testvéri preferenciái és szülői gyakorlatai miatt inkább az egyik szülőnél szeretne lakni, vagy több időt tölteni vele, de nem utasítja el a másik szülőt. |
| Igazodás | „Szövetség” alakul ki az egyik szülővel, és a gyermek csak korlátozott kapcsolatot szeretne a másik szülővel, és „haragot, szomorúságot és szeretetet” fejez ki a másik szülő iránt. |
| Elidegenedés | A gyermek szabadon és kitartóan, indokolatlan negatív érzéseket és hiedelmeket (mint például harag, gyűlölet, elutasítás és/vagy félelem) fejez ki egy szülővel szemben, amelyek jelentősen aránytalanok a gyermek valós tapasztalataival a szülővel. |
| Indokolt elidegenedés | A gyermek valós okok (pl. bántalmazás, rossz szülői magatartás) miatt utasítja el az egyik szülőt. |
Bár az ábra segít a válás utáni szülői kapcsolatok alapvető fogalmainak megértésében, fontos figyelembe venni, hogy egyes esetek nem illeszthetők be könnyen ezekbe a kategóriákba, és hogy a családi helyzetek idővel változhatnak.
Ahogy a gyermekek elérik a serdülőkort, természetes fejlődési folyamat, hogy a kortárs kapcsolatok, az iskola és az iskolán kívüli tevékenységek fontosabbá válnak. Ahogy öregszenek, egyes gyermekek, akik korábban egyenlő szülői időtöltési rendszert alkalmaztak, szeretnék megváltoztatni ezt, és „otthoni bázist” kialakítani, több időt tölteni az egyik szülőnél, talán azon szülőnél, aki közelebb lakik az iskolához, különböző tevékenységekhez vagy barátokhoz, vagy aki a legjobban támogatja bizonyos tevékenységeket.
Mediáció a szülői konfliktusok kezelésében
Így előnyben kell részesíteni a szülők közös döntését elősegítő, támogató eljárásokat, szakértői segítségeket, amelyek a gyermekek érdekeit kell, hogy szolgálják. A szülők közötti egyezség létrejöttét, együttműködő kommunikációjuk elősegítését biztosítja a mediációs folyamat is, amelyben egy kívülálló semleges, de a gyermek érdekeit szem előtt tartó szakember segíti őket a legmegfelelőbb megoldásokat megtalálni.
A mediátort bármikor fel lehet kérni (nem csak bíróság előtt folyamatban levő válóper, szülői felügyeleti vagy kapcsolattartási ügyekben): akár szülő-szülő, akár gyermek-szülő stb. A valóság az, hogy a jog egy durva társadalmi eszköz. Bár ezeknek az eseteknek viszonylag kis része igényel bírósági végzést, amely korlátozza az egyik szülő részvételét a gyermek életében (legalább egy időszakra), a legtöbb esetben olyan megoldás érhető el, amely a gyermek érdekeit helyezi előtérbe, és nem zárja ki egyik szülőt sem a gyermek életéből.