Az újszülöttek és csecsemők táplálása az egyik legfontosabb és leggyakrabban felmerülő kérdés a szülők számára. A kisbabák kommunikációja eleinte tisztán reflexszerű, de meglepően választékos, és nagyon fontos, hogy megtanuljuk felismerni az éhség, jóllakottság és fáradtság jeleit. Ezeknek a jeleknek a felismerése segíthet abban, hogy kiegyensúlyozottabbá váljon a babával való együttműködés, és hatékonyan tudjuk kielégíteni a szükségleteit.
A válaszkész táplálás fontossága
A gyermekorvosok és védőnők egyik legfontosabb tanácsa a válaszkész táplálás. Ha kisbabánk időben kap enni, megelőzhetjük vele azt, hogy túlságosan éhes vagy frusztrált legyen, ami stresszhez, nyugtalansághoz vezethet, és megnehezítheti a szoptatást vagy etetést. Emellett, ha a gyermek szükségleteire reagálunk, biztonságos, szeretetteljes környezetet teremtünk számára, ami erősíti a kapcsolatot, és kialakítja az egészséges kötődést.
Az éhség korai és késői jelei
A legnagyobb tévhit, hogy a sírás az éhség első jele. Valójában, amikor a baba már vörös fejjel sír, az a késői éhségjel - ilyenkor már annyira zaklatott, hogy nehéz lesz mellre tenni vagy megetetni. Fontos, hogy a sírás előtt felismerjük a korai éhségjeleket:
- A kicsi forgatja a fejét, tátog, nyitogatja a száját, és kidugja a nyelvét (mintha nyalogatná a száját), cuppog.
- Tipikus korai jel, amikor a baba elkezdi az öklét vagy az ujjait a szájába tömködni.
- Ezt szaporább légvétel kísérheti.
Ha ezekre a jelekre nem kap választ, nem kerül mellre, akkor egyre éberebbé és nyugtalanabbá válhat, ami síráshoz, testének megfeszítéséhez vezethet. Ez alkalomtól is függhet, attól, hogy épp mennyire éhes. Amikor 3 hónapos lesz a baba, már erőteljesebben mutatja igényét, intenzíven szopja ujját, kezét, nyugtalan állapotba kerül, keres, gőgicsél. Izgatottá válik, nyúl a kanál, tányér után, érzi a készülő étel illatát, keresi a látványát.
A jóllakottság jelei
A legbiztosabb jel az ellazulás. Míg evés elején a baba teste feszes, kezecskéi ökölben vannak, addig a jóllakott baba „kinyílik”. A tenyerek kisimulnak, a karok ernyedten lógnak, és a baba magától elengedi a mellet vagy a cumisüveget. Hozzátáplálás idején feje elfordításával mutatja, hogy már nem kér, de ki is köpheti az ételt, vagy szájait összeszoríthatja. Van, hogy a szájában tartja a falatot, de nem nyeli már le. Gyakran félrelöki a tányért, kanalat, és máris a játék iránt kezd el érdeklődni. Később már rázza a fejét, ami a „nem”-et jelenti, amikor már beszél, akkor örömmel ki is mondja. Ahogyan a gyermek érik, már el tudja mondani, hogy nem kér többet.
Növekedési ugrások és az állandó éhség
A baba az első életéve során általában megháromszorozza a születési súlyát és körülbelül másfélszeresére növeli a hosszát. Ez óriási teljesítmény egy kis csöppségtől. Ez a súly- és hossznövekedés nem egyenletes, hanem hol jobban nő a baba, hol kevésbé. Az ún. növekedési ugrások során a baba hirtelen folyton éhes lesz, az eddigi etetési sűrűség kevés lesz neki, folyton enni kér. Ezek a növekedési ugrások általában 5, 8, 12, 15, 23, 34 és 42 hetes korban jelentkeznek.
A növekedési ugrás jelei és kezelése
A baba a növekedési ugrás előtt általában többet alszik. Valószínűleg azért, mert ezáltal biztosítja a szervezete számára azt a megnövekedett mennyiségű növekedési hormont, ami feltétlenül szükséges a fokozott súlygyarapodáshoz és hossznövekedéshez. Hogyan vészelhetjük át legkönnyebben ezt az időszakot?Ha a pici gyakrabban akar szopizni, akkor tedd nyugodtan gyakrabban mellre. Erre azért is szükség van, hogy a kínálat utolérje a hirtelen megnövekedett keresletet, azaz a gyakori szoptatás az, ami fokozza a tejtermelést. Ha tápszeres a pici, akkor bizony éhes maradhat a megszokott adag után és gyakrabban is kérheti az adagját. Természetesen kaphat többet a baba, de a növelés mértékét érdemes megbeszélni a gyermekorvossal. Fontos vigyázni a túltáplálással, mert az is okozhat pocifájást, ezáltal nyűgösséget, nyugtalan alvást.
Honnan tudom, hogy a babámnak növekedési ugrása van, és mikor szokott ez bekövetkezni?
Az alvás és az éhség kapcsolata
A kisbabának még szüksége van a segítségre az elalváshoz, hiszen ő még nem tudja felismerni és megérteni a saját érzéseit, testi tüneteit, amik az álmosságot jelzik. A gyakori éjszakai ébredések sok esetben az éhségnek köszönhetőek, de a napirend felborulása (a baba korábban ébred a nappali alvásból, mert éhes vagy nem tud amiatt elaludni) is okozhat álmatlan éjszakákat. Ahhoz, hogy tudjunk neki hatékonyan segíteni, ismernünk kell az álmossági, fáradtsági jelzéseit, hogy tudjuk, mikor van ideje a pihenésnek. Mivel a baba gyakran nem tudja magát elaltatni, előfordulhat, hogy a fáradtsága átbillen az élénk ébrenléti szakaszba, amiben nem tud lenyugodni, és túltelítődik ingerekkel.
Az ARFID (Elkerülő-korlátozó evészavar)
Az ARFID, azaz elkerülő-korlátozó evészavar, egy olyan állapot, amely gyerekkorban is előfordulhat, és sokszor születéstől látható. Ez az evészavar azt jelenti, hogy a gyermek rendkívül válogatós, és csak nagyon kevés ételt fogad el. Ez a jelenség nem egy "kisebb gond", amit majd a gyermek "megeszik, ha éhes lesz". Az ARFID-os gyerekeknél az ételek elutasítása egyfajta fóbia, ami szenvedést okoz nekik. Az ilyen evészavar diagnózisa és kezelése szakember segítségét igényli, és a "majd megeszi, ha éhes lesz" tanács csak ront a helyzeten. Fontos felismerni, hogy nem minden evészavaros autista, és az ARFID egy különálló, BNO-kóddal rendelkező kategória.
Ritka genetikai betegségek és az állandó éhség: Prader-Willi szindróma
Létezik egy olyan ritka genetikai betegség, melynek során a gyermek szinte folyamatosan éhes, dührohamok törnek rá és a beszédkészsége is visszamaradott. Az úgynevezett Prader-Willi szindrómára annak ellenére, hogy igen jellegzetes tünetei vannak, általában csak későn derül fény, mivel olyan ritka, hogy az orvosok gyakran nem is gondolnak rá. A Prader-Willi szindróma egy ritka genetikai betegség, melyet az esetek közel kétharmadában a 15. kromoszóma régió apától örökölt felének hibája okoz. Lányokat és fiúkat egyformán érinti, és bármely népcsoportnál megjelenhet. Mivel genetikai problémáról van szó, ezért megelőzni sem lehet.
A Prader-Willi szindróma tünetei és kezelése
A szindróma kezdetekben a csecsemőknél izomgyengeséget, szopási nehézségeket eredményez a csökkent szopási és nyelési reflex miatt, ezért akkor testsúlyban elmaradott a beteg a kortársaihoz képest. Később, 2-4 éves kor körül ennek ellenkezőjébe csap át - a gyermek szinte kontrollálatlan étvágyat érez, és nem ritka, amikor éjszaka is kimegy enni. Sőt, az is előfordulhat, hogy a szülőknek el kell zárniuk az ételt. A betegségben a hipotalamusz jóllakottságot szabályozó központja nem működik megfelelően, így nem jelentkezik a teltség érzés. Ez természetesen a beteg gyermek súlyán is meglátszik, és egyre többet fog mutatni a mérleg nyelve.
A kór nem csupán a táplálásban mutatkozik meg, de a kinézetben is: jellemző ugyanis a benne szenvedőknél a mandulavágású szem, holdvilág arc, magas homlok, háromszög alakú ajkak, valamint a normálisnál kisebb végtagok. A dackorszakban természetes, hogy a gyermekek indulatosabbak, akaratosabbak. A Prader-Willi szindrómás betegeknél ez még nagyobb mértékben jelentkezik, valamint az esetek többségében szellemileg, mentálisan is visszamaradottak. A szindrómával együtt járó falánkság sajnos súlyos szövődményeket okozhat, így a gyermekek gyakran cukorbetegséggel, különböző hormonzavarokkal, illetve szív- és érrendszeri problémákkal küzdenek. Éppen ezért fontos a mielőbbi diagnózis felállítása, ugyanis minél előbb diétára kerül a beteg, annál kevesebb az esélye a szövődmények kialakulásának.
Diagnózis és kezelés
A Prader-Willi szindróma diagnózisának felállítása a klinikai kép mellett genetikai vizsgálattal történik. Amennyiben bebizonyosodik a kór, úgy növekedési hormon adására van szükség, ezáltal javul a növekedés, javul az izomtónus, növekszik az izomtömeg és csökken az éhség is.