Mikor kiabál egy tanár egy elsős kisgyerekkel: jogok és teendők

Beülni az iskolapadba nagy változás egy gyerek életében: alapjaiban más rendszer az iskola, mint az óvoda, ezért az elsősök sok új helyzettel, kihívással, elvárással szembesülnek az első hónapokban. Nagyon meg tudja viselni a gyerekeket az a váltás, hogy a tanító néni már nem az a kedves, türelmes „tyúkanyó” óvónéni, vagy anya, akihez bármikor oda lehet bújni.

Pont ezért lenne fontos egy átmenet biztosítása, egy rendszerezettebb, szabályozottabb, „iskolásabb” hely, ahol azért a gyermeki igényeket, a törődést, simogatást, elfogadás iránti vágyat is figyelembe veszik. Ha ez megvan, akkor nyilván könnyebb a beilleszkedés, az átállás az új helyzetre.

Az iskolaév kezdetén fektessük le az elvárásokat és a kommunikációs csatornákat. Ha vitás helyzet adódik, emlékeztessük magunkat és a tanárt is: közös célunk, hogy a gyerek jól érezze magát, fejlődjön, és sikerélményekhez jusson. Fontos, hogy sokat beszélgessünk a gyerekkel, lehessen a rosszat is elmondani, megosztani, idegeskedés, büntetés nélkül.

A jó tanító kiválasztásának fontossága

„Mindig azt mondom, nem iskolát, hanem tanító nénit kell választani, méghozzá olyat, aki képes elfogadni a gyermeket, akivel egymásra tudnak hangolódni, akivel kialakul egy meghitt, bizalmas és őszinte kapcsolat.” Az, hogy az iskola modern-e vagy régimódi, hogy versenyistálló vagy családias hely, illetve, hogy milyen módszerekkel tanítanak, másodlagos, ami a legfontosabb: a jó tanító-tanuló viszony. Ezért érdemes elmenni nyílt napra, vagy előre tájékozódni a tanító személyéről, akár meg is keresni, hiszen a szülő megérzése sokat számít.

A bemutató óra egy, az iskola által szervezett és szülőknek felajánlott lehetőség. A legtöbb iskolában szerveznek bemutató órát a friss elsősöknek, általában az első félév utolsó harmadában. Sok iskolában kizárólag az elsős vagy elsőbe készülő szülők számára szerveznek bemutató órákat. A következőkben összefoglalunk néhány szempontot, mit érdemes figyelni nyílt óra alatt, mire érdemes rákérdezni, ha óra után adódik alkalom meg is beszélni a pedagógussal a látottakat.

Szabadság és kötöttségek az iskolában

A jó óvodában van tér és idő a szabad játékra, ami óvodás korban a legfejlesztőbb tevékenység. Két lehetőségük van ilyenkor: vagy elfogadják, hogy ez van, ezt kell tenni, és alárendelődnek, engedelmeskednek az utasításoknak és elvárásoknak, és akkor megtapasztalják, hogy ezért dicséretet kapnak. A negyvenöt perces órák is kötöttséget jelentenek, ami nagy váltás az ovihoz képest, sok kisgyerek erre nincs felkészülve, és nagy nehézséget jelent számára ennyi időt egy helyben tölteni.

Teljesítménykényszer és értékelés az első osztályban

Sajnos szinte kivétel nélkül azt látom, hogy a szülők már a gyerek elsős korában attól rettegnek, hogy felveszik-e majd egy neves egyetemre, és menő állásban tud-e majd elhelyezkedni, ezért árgus szemekkel figyelik a gyerek teljesítményét. Van, aki már az óvodában, sőt, a bölcsődében is ezt teszi. Ennél sokkal fontosabb, hogy a gyermek alsóban kedves, barátságos, családias légkörű iskolában tanulhasson, és vidáman, örömmel menjen minden nap iskolába, találja meg a saját helyét a kis közösségében, legyenek barátai. Szülőként azzal tehetjük a legtöbbet, hogy ebben támogatjuk, és hiszünk benne, függetlenül a pillanatnyi teljesítményétől.

Az első osztályban - nagyon helyesen - nincs még osztályzás, de sajnos a tanítók ezt mindenféle fondorlatos módokon kijátsszák. Jegyek helyett jön a piros pont, a zöld pont, a fekete pont, vagy a mosolygó jel, a komoly jel, esetleg a szomorú fejecske. A gyerekek pedig egyfolytában attól szoronganak, megkapják-e a legjobbat. Nem kellene ezzel nyomorítani őket. Lehet valóban szövegesen is dicsérni, bátorítani, megerősíteni. Leginkább a lányokra jellemző, hogy az iskolai szorongások és teljesítménykényszer miatt pszichoszomatikus tüneteket vagy betegségeket mutatnak. Sokszor nem vesszük komolyan, mert közben kitűnő tanuló, sikereket ér el, versenyeket nyer. Az is beszédes, ha nagyon nehéz reggel az elindulás, a gyerek órákat szöszmötöl, vagy mindig otthon hagy valamit.

Versengés helyett együttműködés és egyéni erősségek kiemelése

Kevés az olyan iskola, ahol a versengés helyett az együttműködés lenne a fő és elismert cél, ezért a gyerekek sokszor egymás vetélytársai, ellenfelei, sőt, ellenségei lesznek. Nemcsak a lexikális tudást és az akadémiai teljesítményeket kellene értékelni, hanem megkeresni minden egyes gyereknél azt, amiben ő jó, kiemelkedő, példamutató tud lenni. Nemcsak a fizikai erőszak, hanem a kirekesztés, a lenézés, a csúfolás is bántás.

Felesleges terhelés és házi feladatok

Egy nemrégiben még óvodás kisgyermeknek a nagy terhelés is negatív változás lehet az iskolában. A tényleges fizikai terhelés a hátán is ide tartozik: a súlyos hátizsák, ami egészségtelen, rossz hatással lehet a gyerek gerincére is akár. És ha már itt tartunk, a házi feladat is felesleges terhelés - véleményem szerint, ha napközi otthonos az iskola, akkor nem szabadna hazavinni feladatot. A késő délután és az este legyen az önfeledt családi együttlété, a nyúzott gyereket csak még nyúzottabbá tesszük, ha este a lefekvés előtt még órákat kell gyakorolnia, leckéket csinálnia. Ezt is megutálja, és a szülő-gyerek kapcsolatot is rombolja.

A magánpraxisomban időről időre megjelennek családok olyan problémákkal, hogy sokat kéne tanulni, de a gyerek nem akar, ellenáll, nehezen kezelhető, a tanulással töltött idő pedig folyton hangos veszekedésbe torkollik. Klasszikus és általános jelenség ez, ami nem csoda, hisz a gyerek számára egy ilyen szituáció általában kellemetlen, mert úgy érzi, megszégyenül a szülője előtt, ha nem tud valamit. A folyamatos kudarcélmények a szülőket is rosszul érintik, ezért szerencsésebb elkerülni, és az iskolában töltött időre, a napközire koncentrálni a tanulást.

„Mindig azt szoktam mondani a szülőknek, hogy az iskola a gyerekeknek olyan, mint nekünk a munkahely. Gondoljunk bele, milyen jól esik a pihenés, miután átléptük a küszöböt egy nehéz nap után. Használjuk ki a késő nyári, kora őszi kellemes időt, és iskola után csináljunk szabadtéri, mozgásos programokat. Egy kis játszótér, egy kis falevélgyűjtés, kutyasétáltatás, bármi. Este, lefekvés előtt a meseolvasás jótékony hatású, mert a segítségével oldani lehet az aznapi feszültségeket. Az iskola utáni küzdősport például kifejezetten jót tehet a magatartási problémákkal küzdő gyerekeknek, mert legitimált körülmények között helyes mederbe tereli az agressziót.”

Nehéz általánosságban válaszolni arra, hogy a kis elsősökre hogyan hatnak a külön foglalkozások, szakkörök, mert nagyon egyénfüggő. Fontos megtalálni az örömet okozó hobbikat és tevékenységeket, de túlzásba vinni nem szabad.

Az iskolai beilleszkedés támogatása

Mind a tanítók, napközis nevelők, pedagógiai asszisztensek segítenek abban, hogy az óvodából az iskolába való átmenet gördülékenyen történjen. A napi beszélgetés, találkozás a szülővel már sokat segít, itt rögtön megválaszoljuk a felmerülő problémákat, megoldjuk a kéréseket.

• Ha szemüveges a gyerek, akkor persze elöl ülhet, ha kicsi még, akkor is.
• Ha szétszórt a figyelme, szintén jobb, ha előrébb lesz a helye.
• Ha balkezes, akkor bal szélen üljön, hogy kényelmesen tudjon írni.
• Ha valaki kéri, hogy barátja mellé ülhessen, megteheti.

Akinél látjuk, hogy hiányos a felszerelése (anyagi, egyéb problémák miatt), segítünk pótolni a hiányokat. Szorongó gyerekek szünetekben is mellettünk maradhatnak, ha nem akarnak az udvaron eltávolodni tőlünk. A szünetekben is többnyire a teremben tartózkodunk, nem hagyjuk magukra őket, így érzik biztonságban magukat. Együtt vonulunk ebédlőbe étkezni, udvarra játszani, az első hónapokban ez a rendszer működik. Házi feladatokat nem adunk, elég a napi 8 óra közös munka, nincs szükség arra, hogy még otthon is tanuljanak.

Van tájékoztató füzet, ebbe ragasztjuk az iskola kéréseit, egyéb dokumentumokat. Van „jutalomfüzet”, ebbe matricákat, képecskéket kapnak jó feladatmegoldásokért, segítőkészségért, kedvességért, pozitív dolgokért. Sok közös játék van, az együttjátszás élményt nyújt, összekovácsolja az osztályközösséget, baráti kapcsolatok alakulnak, ezek miatt is szeretnek iskolába jönni.

Elvárások egy 6-7 éves gyermekkel szemben

A pedagógus jegyzeteiből:

1. Általános tájékozottság: Egy 6 éves gyermeknek illik tudni a nevét, szülei nevét, lakhelyét, születési évét, szülei foglalkozását. Széles körű ismeretekkel kell rendelkeznie az őt körülvevő világról. Ismernie kell az évszakokat, napszakokat, napokat, és azok változásait.
2. Beszédkészség: Iskolakezdésre megfelelően kell ismernie az anyanyelvét. Árnyaltan, összefüggően kell megfogalmaznia érzelmeit, gondolatát. Egy adott képről összefüggő mondatokban kell beszélnie.
3. Emlékezet: A tanulásban elengedhetetlen az emlékezet megfelelő szintű fejlettsége. Szükséges a bevéséséhez, feladattartáshoz.
4. Figyelem: A jól rögzíthető és tartós figyelem a feltétele a tanulásnak. A nehezen rögzíthető, könnyen elterelhető, megtapadó figyelem nehezíti, esetleg lehetetlenné teszi az ismeretszerzést. Másodlagos tünetként jelentkezhet a súlyos magatartási és beilleszkedési probléma.
5. Gondolkodás: A megfelelő szintű fogalmi gondolkodás előfeltétele az iskolai életnek. Ekkora már spontán el kell végeznie az elemi gondolkodási műveleteket.
6. Emberrajz: 10-12 éves korig összefüggést mutat az IQ fejlődésével.
7. Feladattudat, feladattartás: Iskolai munka elengedhetetlen része. Az iskolaérett gyermek megérti, hogy vannak kötelességei, aminek akkor is eleget kell, hogy tegyen, ha nincs hozzá kedve, fáradt, vagy inkább játszana. Ha ez nem alakul ki, nehéz lesz az iskola, nyűg a tanulás.
8. Jó kudarctűrő képesség: Nélkülözhetetlen a tanuláshoz. Tudja elfogadni, hogy van, amikor valami nem sikerül elsőre. Lássa be, hogy hibázhat, és ne veszítse el a türelmét, ne adja fel a próbálkozást. Tanulja meg, a hibázás a tanulás útja.
9. Felnőttekhez való viszony: Fontos, hogy bizalommal forduljon a felnőttekhez, ha segítségre van szüksége.

Az első hetek az iskolában és a szülői segítség

Az első időkben az újfajta élményektől, a más jellegű tevékenységtől még nagyon el fog fáradni, ezért ha hazaér, biztosítsuk számára a nyugodt légkört és a megfelelő mennyiségű éjszakai alvást. Attól, mert iskolás lett, még kisgyermek maradt. Ne feledkezzünk el róla, hogy az ő közege még a játék, a mozgás és a mese. Este meséljünk neki mindennap, ezzel az iskolai készségeit is fejlesztjük. Megjegyzik, melyik tanórára mit készítsenek elő, pl. matematikára korong, pálcika, rácsos füzet, dobókocka... stb. Az óra felépítését is hamar megtanulják, ha kimarad egy „lépés”, szólnak!

Egy tanító Meixner-módszerrel tanítja a magyart, egy óra menete szavakkal röviden:

• bemelegítő mozgások mondókázással, énekléssel
• bábokkal iránygyakorlatok (maci álljon a süni mögé, alá, fölé, közé stb.)
• nyíllal táblánál iránygyakorlatok (jobbra-balra, föl-le)
• képekről mondatok alkotása többféleképpen (csodálkozz, kiálts)
• zsákos játék - Mi van a zsákomban? (Belenyúl, tapogat, megnevez)
• főfogalom-meghatározás (dobókockán képek, dobjál, mit látsz? pl. alma - ez gyümölcs)
• nálam van a kezdés (kártyás játék)
• belefér a varázsdobozomba (náluk képek, s egy tulajdonság közös bennük), később szavak
• betűtanítás Meixner-mese alapján
• hol hallod a hangot?

Az első osztályban a gyerekek nem is gondolják, hogy a „játék” volt maga a „tanulás”. Idejük sincs unatkozni! Ha egy dolgot elhagyok, akkor szólnak, hogy az mikor lesz már? Igyekszünk minél több játékot behozni, becsempészni, többféle módon közelítünk egy adott témához.

Mit tehet a szülő otthon, hogy gyermeke érdeklődése folyamatos legyen az iskola iránt?

• Tartsanak kapcsolatot a szülők a tanítóval. A kisgyermek fejlődése közös ügy, közös érdek. Együtt többre jutnak.
• Ne siettessék a tanulásban, és legyenek türelmesek. Ha csalódottak lesznek a teljesítménye miatt, hamar elveszik a kedvét, vagy dacossá tehetik, és hátat fordít a tanulásnak.
• Érdeklődjenek a gyermek iskolai élete iránt. Járjanak el közös programokra, amit az osztály, vagy az iskola szervez.
• Engedjék barátkozni a kortársaival, legyenek közös élményeik iskolán kívül is.
• A gyermek előtt ne ócsárolják, becsméreljék a pedagógusokat, ha probléma áll fenn, beszéljék meg a tanítóval.

Az oktatási jogok és a testi fenyítés tilalma

A 40/1999. (X. 8.) OM rendelet szerint az Oktatási Jogok Biztosa Hivatala három területen látja el tevékenységét: a közoktatás, a felsőoktatás és a szakképzés területén. A közoktatás szereplőinek személyi szabadságjogai olyan alapvető alkotmányos jogok, amelyeket az Alkotmány rendelkezéseit megismételve az oktatási szereplők jogainak élén a közoktatási törvény is biztosít. A 2003. évben minden eddiginél több olyan panasz érkezett hozzánk, amelyben a szülők azt sérelmezték, hogy gyermeküket az iskolában testi fenyítésben részesítették.

Korábbi beszámolóinkban többször hangsúlyozott álláspontunk szerint a legsúlyosabb jogsértés, amely oktatási intézményben előfordulhat, a fizikai bántalmazás. Fontosnak tartjuk ismételten hangsúlyozni, hogy az emberi méltósághoz való jog mindenkit - így az oktatás valamennyi szereplőjét - megillető alkotmányos alapjog, amely alapján többek között tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása, megalázó büntetésben való részesítése. A közoktatási törvény 10. § (2) bekezdése szerint a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

Az emberi, állampolgári, gyermeki és tanulói jogokat a pedagógus nem vonhatja el és nem is korlátozhatja, azok nem pedagógiai mérlegelés függvényei. Érvényesülésük nem függ attól sem, hogy a diák teljesíti-e a kötelességeit az iskolában, tehát a tanulókat megillető alapvető emberi jogok nem állíthatók összefüggésbe a tanulói kötelességek teljesítésével. Az intézményvezetők nyilatkozataikban gyakran érveltek azzal, hogy a tanóra, illetőleg az iskolai élet rendjének biztosítása érdekében a súlyosan fegyelmezetlen tanulóval szemben a pedagógusnak gyakran nincs más eszköze, mint a testi fenyítés.

Amennyiben a tanuló fegyelmezetlen magatartásával megzavarja az órát, indokolt, hogy a pedagógus vele szemben fegyelmező eszközt alkalmazzon. A fegyelmezés során azonban csak olyan eszközöket vehet igénybe, amelyek alkalmazásával nem követ el jogsértést. A nevelő-oktató tevékenység során a tanárok szabadon mérlegelhetik, hogy milyen pedagógiai módszert választanak a diákok fegyelmezésére. Választásuknak azonban szigorú jogi korlátai vannak: nem alkalmazható olyan fegyelmezési eszköz, amellyel a pedagógus megsérti a tanuló legalapvetőbb jogait, a méltósághoz és a testi épséghez való jogát. Amennyiben eljárásunk során a testi fenyítés bizonyítást nyer, álláspontunk szerint sérül a tanuló emberi méltósághoz való joga.

Esettanulmányok a testi fenyítésről

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala több esetet is vizsgált, ahol a testi fenyítés kérdése felmerült:

1. Egy szülő azért fordult hozzánk, mert állítása szerint gyermekét tettleg bántalmazta az iskola egyik pedagógusa. A panaszos beadványához csatolta az eset nyomán keletkezett orvosi látleletet, amely szerint a gyermek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A szülő szerint a testi bántalmazás mellett a tanárnő ki is gúnyolta a fiút az osztály előtt. Az intézmény vezetője elismerte, hogy a pedagógus ráütött a tanulóra egy vonalzóval, mert a gyermek fegyelmezetlen volt. Az igazgató szóbeli figyelmeztetésben részesítette a tanárt. Az Oktatási Jogok Biztosa Hivatala kezdeményezésére az igazgató elfogadta, hogy a testi fenyítés sérti a tanuló emberi méltósághoz való jogát.
2. Egy édesapa azért fordult hozzánk, mert állítása szerint fiát tettleg bántalmazta az iskola egyik pedagógusa. A szülő szerint a testi bántalmazás mellett a pedagógus több alkalommal megalázta és zaklatta gyermekeit, s ezért fia több alkalommal sírva ment haza az iskolából. Az intézményvezető elismerte, hogy a pedagógus megütötte a gyermeket, és megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta a tanárt. Az eljárás során megállapítottuk, hogy a testi fenyítés a tanuló emberi méltósághoz való jogának sérelmét okozta. Hangsúlyoztuk, hogy jelentős súlyú fegyelmi vétség esetén kötelező a fegyelmi eljárás lefolytatása.
3. Egy szülő azért fordult hozzánk, mert az iskolában gyermekét testi fenyítésben részesítették. A pedagógus ezzel szemben azt állította, hogy nem alkalmazott testi fenyítést, csupán rákoppintott a rendetlenkedő diák fejére. Álláspontunk szerint egy ilyen cselekedet még akkor is a tanuló emberi méltósághoz való jogának sérelmét okozza, ha az nem bántó célzattal, hanem nevelési szándékból történik a pedagógus részéről. Az intézményvezető elfogadta a kezdeményezésünket, és beépítik az iskola szervezeti és működési szabályzatába a testi fenyítéssel kapcsolatos álláspontot.
4. Egy édesapa több szülő nevében kereste meg hivatalunkat az iskola egyik tanárával kapcsolatos problémák ügyében. A panaszos állítása szerint a pedagógus rendszeresen megalázta tanítványait, agresszíven viselkedett, és testi fenyítést is alkalmazott. Az igazgató az eset kivizsgálása során ellentmondásos információkat kapott. A szülők leveleikben egyöntetűen azt állították, rendszeresen előfordul az iskolában, hogy a tanár testileg és lelkileg bántalmazza a tanulókat. Megállapítottuk, hogy a pedagógus fegyelmezési módszerei, viselkedése, valamint az egyes gyermekekkel való bánásmódja alkalmasak arra, hogy sértsék a tanulók emberi méltósághoz való jogát, ezért kezdeményezéssel fordultunk az igazgatóhoz, amit ő elfogadott.

A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata szerint a pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést, ilyen esetben a pedagógus által elkövetett fegyelmi vétség olyan súlyú, hogy azzal a legsúlyosabb fegyelmi büntetés is arányban állhat.

Konfliktuskezelés a tanárral

Pár hete indult a tanév, de már izzanak a szülői chatcsoportok a legtöbb helyen. Vannak, akik elégedettek a gyerekük új tanárával, másoknak komoly fejtörést okozhat, főleg, ha az ő gyerekük is a határpróbálgatóbb diákok közé tartozik. Mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor gyermekünk olyan tanárhoz kerül, akivel egyszerűen nem találjuk a közös hangot. Lehet, hogy úgy érezzük, igazságtalanul bánik a gyerekkel, kellemetlen stílusban kommunikál, vagy egyszerűen nem illik össze gyermekünk tanulási módszereivel. Bármi legyen is az ok, ez a helyzet feszültséget teremthet. De hogyan kezeljük az ilyen feszült helyzetet?

Kommunikációs akadályok és megoldások:

1. Az iskolaév kezdetén fektessük le az elvárásokat és a kommunikációs csatornákat.
2. Ha például meglepődünk egy rossz jegyen, ne azonnali számonkéréssel induljunk.
3. Bármennyire csábító a felettesnél reklamálni, először mindig közvetlenül a tanárral próbáljunk megoldást találni. Írjunk levelet, üzenőfüzetbe bejegyzést vagy kérjünk időpontot fogadó órára.
4. Ha vitás helyzet adódik, emlékeztessük magunkat és a tanárt is: közös célunk, hogy a gyerek jól érezze magát, fejlődjön, és sikerélményekhez jusson.
5. A legtöbb pedagógus rengeteg feladatot végez egyszerre: több osztály, több tucat gyerek, szűkös időkeret és alacsony költségvetés mellett.

Ahogy egy gimnáziumi tanár fogalmaz: „A célom mindig az, hogy a gyereket segítsem. Előfordulhat, hogy gyermekünk nem a „számunkra ideális” tanárt kapja egy tanévben. De a legfontosabb, amit tehetünk, hogy partnerként tekintünk a pedagógusra, nem ellenfélként.”

tags: #mi #van #akkor #ha #ordibal #a