Újszülöttkori agyi atrófia és agyi eredetű látássérülés: átfogó útmutató szülőknek

Nagy öröm nézni, ahogy egy csecsemő fejlődik. Figyel, észleli a környezetét, reagál, azaz kommunikál, és egyre több mozgásmintát produkál. De jön a rémület és a tanácstalanság, ha ezt nem teszi, ha elmarad a fejlődésben. Ez az összefoglaló támpontokat ad a szülőknek az újszülöttkori agykárosodás felismerésében és az esetleges terápiás lehetőségekben, különös tekintettel az agyi atrófiára és az agyi eredetű látássérülésre.

Mit értünk agyi eredetű látássérülés alatt?

Az agyi eredetű látássérülés (CVI, cerebral visual impairment) olyan látáskárosodást jelent, amely a vizuális funkciók működtetéséért felelős valamely agyi terület károsodása következtében jön létre. Mivel az agy több, mint 40%-a valamilyen formában részt vesz a látási funkciók megfelelő kivitelezésében, a látásért felelős bármely agyi terület károsodása jelentős következményekkel járhat a vizuális információk észlelése és feldolgozása terén.

A szakmai nyelvben megnevezésként a kortikális vagy kérgi, a centrális, illetve a cerebrális vagy agyi eredetű látássérülés kifejezést alkalmazzák.

Kialakulásának leggyakoribb okai csecsemő- és kisgyermekkorban

• Oxigénhiányos állapotok (anoxia, hypoxia, ischaemia és asphyxia a gyermek születésének ideje alatt)
• Periventricularis leukomalacia - PVL (oxigénhiány miatt kialakult agyszövet károsodás)
• Intraventricularis vérzés (agyvérzés)
• Újszülöttkori hipoglikémia (újszülöttkori alacsony vércukorszint)
• Agyfejlődési anomáliák
• Traumás agyi sérülés (megrázott baba szindróma és balesetből adódó koponya és agysérülések)
• Központi idegrendszeri fertőzések (pl.: encephalitis - agyvelőgyulladás és meningitis - agyhártyagyulladás)
• Hydrocephalus (vízfejűség)
• Epilepszia
• Anyagcserezavarok

Egyéb lehetséges kiváltó okok, kockázati tényezők

• Az anya kábítószerfogyasztása a szülést megelőzően
• Ikerterhesség
• Központi idegrendszeri fejlődési rendellenességek

A CVI felismerését nehezítő tényezők

Az agyi eredetű látássérülés egyértelmű felismerését nehezíti, amennyiben az alábbi tünetek valamelyike fennáll a gyermeknél:

• Megkésett vizuális fejlődés
• Autizmus spektrum zavar
• Súlyos kétoldali centrális látótérkiesés (szkotóma) - excentrális tekintetrögzítéssel
• Akaratlan szemmozgások
• Súlyos intellektuális képességzavar

Mikor gyanakodjunk agyi eredetű látássérülésre?

A CVI-re utalhatnak az alábbi jelek:

• Amennyiben a szemészeti vizsgálatok negatívak, vagy a megállapított szemészeti diagnózisok önmagukban nem magyarázzák meg a gyermek tipikustól eltérő vizuális működését.
• Olyan orvosi anamnézis esetén, amely tipikusan neurológiai problémákat tartalmaz.
• Sajátos vizuális magatartási jellemzők jelenléte esetén.

Sajátos vizuális magatartási formák, melyek agyi eredetű látássérülésre utalhatnak:

• Nehézség az új vizuális ingerek észlelésében, feldolgozásában (a gyermek leginkább ismerős tárgyakra figyel, új tárgyak iránt vizuálisan nem vagy kevéssé érdeklődik).
• Vizuális komplexitással járó nehézségek (látásteljesítménye jobb képet mutat, ha egyszerre egy vizuális ingerre kell figyelnie, ha a környezet letisztult, illetve amikor a szemlélt vizuális anyag egyszerű, könnyen értelmezhető).
• A zsúfolt vizuális környezet zavaró hatása (a gyermek közelebb hajol a szemlélt tárgyhoz, hogy ezáltal kizárja a zavaró ingereket).
• A távolabb lévő tárgyakat nehezebben veszi észre, ismeri fel, inkább csak a közelében lévő tárgyak keltik fel a vizuális érdeklődését.
• A látótér egyes részeinek előnyben részesítése (pl.: az egyik oldalon könnyebben észreveszi a bemutatott tárgyat, mint látóterének többi részén).
• A perifériás látását jobban tudja használni, mint a centrális látást (előfordulhat, hogy a bemutatott tárgy mellé néz, nem pedig a tárgyon rögzíti a tekintetét).
• Céltalannak tűnő fénybe tekintés, fénykereső vizuális magatartás vagy éppen ellenkezőleg: fényérzékenység, fénykerülés jelenléte.
• Egyes színek iránt tanúsított fokozottabb érdeklődés (sokszor a piros, sárga színek a leginkább figyelemfelkeltők a gyermek számára, de más szín is betöltheti ezt a funkciót).
• A vizuális válaszok késleltettek vagy lassúak (pl.: hosszabb időbe telik ránézni egy tárgyra, vagy tekintetet váltani).
• A mozgásban lévő tárgyak jobban felkeltik a gyermek vizuális érdeklődését, és könnyebben is értelmezik azok egészét, mint a statikus tárgyakat.
• Atipikus vizuális reflexek (pl.: elmarad vagy késik a pislogási reflex, ha megérintik az orrát, vagy ha egy tárgy gyorsan közelít felé).
• Atipikus vizuomotoros viselkedés (először ránéz a tárgyra, majd elfordítja a fejét, azután nyúl az adott tárgyért).
• A távolságok, mélységek érzékelése nehézkes számára, amely befolyásolja a tárgyakért való pontos nyúlást (sokszor mellé nyúl, pontatlan a szem-kéz koordináció).
• A túl sok vizuális inger következtében gyorsan jelentkeznek a fáradtság jelei a gyermeken, illetve a rövid vizuális figyelmi szakaszok jellemzők.

A gyermek látása változó lehet

A gyermek látása a nap folyamán többször, de akár percről-percre is változhat. Előfordulhat, hogy egészen apró dolgokat is észrevesz a gyermek, máskor pedig nagyobb tárgyakkal is ütközik, megbotlik azokban. Amennyiben az idegrendszer túltelítődik vizuális információkkal, a gyermek olykor teljesen figyelmen kívül hagyhatja a vizuális ingereket, úgy szólván „kikapcsol” a látása. Az egyéb környezeti ingerek, hangforrások vizuális ingerekkel való egyidejű jelenléte szintén negatívan befolyásolhatja funkcionális látásteljesítményét.

Előfordulásának gyakorisága

Nemzetközi adatok alapján a fejlett, nyugati országokban az agyi eredetű látássérülés jelenleg a leggyakrabban előforduló látássérülési típus a gyermekek körében. Előfordul azonban, hogy a szakemberek által nem kerül sor sikeres diagnosztizálásra, ezért a gyengébb látásteljesítmény hátterében álló valódi ok a szülők és a pedagógusok előtt rejtve marad.

Ki segíthet a diagnózis felállításában?

Nagyon fontos a megfelelő szemészeti vizsgálatok elvégzése. A szemész szakorvoson kívül neurológus és neuro-ophthalmológus segítheti a diagnózis felállítását. Fontos tudni, hogy az agyi eredetű látássérülés önállóan, de más szemészeti megbetegedésekkel együttesen is jelen lehet.

Amennyiben a látószerv vizsgálata során kapott eredmények negatívak, vagy nem teljesen magyarázzák a gyermek vizuális magatartását, ez esetben fontos az agyi képalkotó eljárásokkal történő vizsgálatok elvégzése, amelyek feltárhatják az agy szerkezetében lévő esetleges eltéréseket. Előfordulhat, hogy ezek a vizsgálatok sem hozzák meg a várt eredményt, a fennálló jellegzetes vizuális viselkedési jelekkel ilyenkor is fontos gyógypedagógiai funkcionális látásvizsgálatot kezdeményezni, amely során látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus a vizsgálati és megfigyelési tapasztalatok alapján célzott javaslatokat adhat a gyermek látásfejlesztésére vonatkozóan.

Az agyi eredetű látássérülésben érintett gyermekek csoportosítása

Az agyi eredetű látássérülésben érintett gyermekek a látássérülés súlyossága és az esetlegesen fennálló egyéb sérülések, fogyatékosságok szempontjából három csoportba sorolhatók:

1. Akik esetében igen súlyos a látássérülés, ezért a mindennapos tevékenységek során nem tudnak a látásukra hagyatkozni.
2. Akik valamilyen fokú funkcionális látással rendelkeznek, esetlegesen fennálló intellektuális képességzavar vagy egyéb fogyatékosság jelenléte mellett.
3. Akik a látássérülés ellenére olyan mértékű funkcionális látásteljesítménnyel - és annak használatához szükséges képességekkel, készségekkel - rendelkeznek, hogy kisebb nehézségekkel, de közel tipikusan boldogulnak a vizualitást igénylő tevékenységekben.

Habilitáció és fejlesztés

A funkcionális látás az agyi eredetű látássérülés esetében is minden gyermek esetében más és más képet mutathat. Előfordulhat gyakorlatilag teljes vakság, ugyanakkor az is, hogy a hétköznapokban csupán alig észrevehető jeleit tapasztaljuk ennek a látássérülés típusnak, ám a gyermek mégis jelentős nehézségekkel nézhet szembe pl.: az iskolai tevékenységek során. A habilitációnak éppen ezért minden esetben az adott gyermek igényeire szabottan kell megkezdődnie, és következetes módon felépülnie, a fokozatosság elvének figyelembevételével.

A habilitáció sikeressége nagyban függ az agyi károsodás mértékétől, valamint attól, hogy a sérülést követően mennyi időn belül vette kezdetét a fejlesztés. A vizuális funkciók teljes javulásáról általában nem beszélhetünk, de a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az idejében megkezdett és rendszeres intervenció jelentős funkcionális javulásokat eredményezhet.

Mit tehetünk szülőként a gyermek számára optimális vizuális környezet kialakításáért?

Szülőként is jelentős a szerepünk abban, hogy a gyermek vizuális funkciói fejlődjenek, illetve segíthetjük a gyermeket abban, hogy meglévő látását minél jobban ki tudja használni.

A vizuális viselkedés felépítése, megalapozása

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a gyermek vizuális funkciói gyengék, vizuális figyelmét csak kevés dolog és rövid ideig kelti fel, az elsődleges cél ez esetben a vizuális viselkedés felépítése, megalapozása. Kezdetben tehát arra törekszünk, hogy felkeltsük a gyermek vizuális érdeklődését, figyelmét a környezetében lévő tárgyak iránt.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

• Élénk és egyszínű tárgyakat használjunk (gyakran a sárga, piros színek a leginkább figyelemkeltők, de más szín is kiválthatja a gyermek érdeklődését).
• A tárgyak legyenek nagyméretűek, jól láthatóak.
• Figyeljük meg, látóterének melyik részén (jobb, bal, fent, lent) veszi észre az adott tárgyat a gyermek, és mindig ott mutassuk be számára először a megfigyelni kívánt vizuális anyagot. Ugyanakkor tegyük próbára a látótér többi területén is gyermek vizuális figyelmét.
• Biztosítsunk elegendő időt a vizuális válaszokra (akár 1-2 perc).
• Keltsük fel vizuális figyelmét mozgásban lévő, mozgó tárgyakkal (pl.: lávalámpa).
• Használjunk aktív tanulást biztosító játékfelületeket és tereket (pl.: Lilli Nielsen-féle kis szoba).
• Használjunk a gyermek mindennapi tevékenységéből ismerős tárgyakat (pl.: fésű, kanál, fogkefe stb.).
• Alkalmazzunk csillogó, fényvisszaverő eszközöket (pl.: csillogó pom-pom, irizáló felületű csomagolópapírral bevont kockák stb.).
• Biztosítsunk csendes környezetet a vizuális funkciók megalapozásához, használjunk csendes játékokat.
• Csökkentsük a vizuális háttérzajt, a játék során alkalmazott felület legyen egyszínű, kontrasztos (pl.: fekete vagy sötétkék terítő).
• Egyszerre egy tárggyal, játékkal foglalkozzunk.
• A gyermek számára legyen kényelmes az ülő vagy fekvő pozíció.
• A saját ruházatunk se legyen vizuálisan zavaró, mintás - lehetőleg egyszínű ruhát viseljünk.
• Világítsuk meg a megfigyelni kívánt tárgyakat, vagy alkalmazzunk világító felületet a tárgyakkal való manipulációhoz (pl.: világító dobozt), akár a helyiség elsötétítése mellett.
• Kerüljük, hogy a gyermek hosszasan az erős fényforrásba tekintsen.
• A gyermek számára már ismerős tárgyakat, játékokat alkalmazzunk.
• Mindig a gyermek közelében lévő tárgyakra hívjuk fel a figyelmét, ne a tőle távol esőkre.

A látás integrálása a tárgyak funkcióival

Amikor a gyermek már vizuálisan érdeklődik a környezete tárgyai iránt, a cél a látás integrálása a tárgyak funkcióival, tehát az, hogy a gyermek felismerje a tárgyakat a környezetében, nyúljon értük és elkezdje azokat használni.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

• Továbbra is küszöböljük ki a környezeti komplexitást, zárjuk ki a zavaró hangforrásokat, kerüljük a vizuálisan zsúfolt környezetet.
• Hívjuk fel a gyermek figyelmét a tárgyakra azok mozgatásával, mozgásba hozásával.
• Alkalmazzunk élénk színű jelöléseket a tárgyakon, ráirányítva ezzel a gyermek vizuális figyelmét a tárgyra vagy annak valamely részletére (pl.: tálca széleinek jelölése színes szigetelőszalaggal, a játék funkciógombjának jelölése élénk színnel).
• Segítsük a tárgyakért való nyúlást azáltal, hogy élénk színnel megjelöljük a tárgynak azon részét, ahol azt meg kell fognia (pl.: a fésű nyelét).
• A tárgy-kép egyeztetés átmenetében alakítsuk át a háromdimenziós tárgyakat síkban értelmezhető szimbólumokká (pl.: hosszantengely mentén vágjunk félbe egy joghurtos poharat és ragasszuk azt fel egy fekete kartonlapra).
• Továbbra is biztosítsunk elegendő időt a vizuális reakciókra.
• Továbbra is alkalmazzunk a gyermek számára a környezetéből ismerős tárgyakat, főként, ha új dolgot szeretnénk neki tanítani.
• Világító felületek alkalmazása továbbra is javasolt (pl.: világító doboz).
• Kontrolláljuk a fények, megvilágítás alkalmazását, ne az szolgáljon egyedül a vizuális figyelem felkeltésére.
• A gyermek számára ismert tárgyakról fotók készíthetők, gyakorolható azok egyeztetése a valódi tárgyakkal.
• A képek, képeskönyvek nézegetésekor ügyeljünk arra, hogy azok könnyen értelmezhető grafikával és élénk színekkel készült vizuális anyagok legyenek. A nyomtatási méret legyen jól látható, nagyméretű.

Összetettebb vizuális funkciók fejlesztése

Amikor a gyermek már gyakorlottabban használja a látását környezetének megismerése során, a hangsúly az összetettebb vizuális funkciókra helyeződik, például a távolságok megítélésének gyakorlására, a tárgyak térbeli helyzetének megfigyelésére.

Amire ilyenkor fontos figyelni:

• Továbbra is küszöböljük ki a környezeti komplexitást a vizuális funkciók célzott gyakorlása idején, zárjuk ki a felesleges, zavaró hangforrásokat, kerüljük a vizuálisan zsúfolt környezetet.
• Továbbra is használjunk élénk színű tárgyakat és jelöléseket a könnyebb vizuális tájékozódás érdekében.
• A világító háttérfelületek alkalmazása továbbra is támogató jellegű lehet (pl.: világító doboz, táblagépes applikációk).
• Amennyiben a gyermek már a betűtanulással, olvasással is ismerkedik: növeljük a nyomtatott szövegekben a betűk közti távolságokat, alkalmazzunk szövegkiemelőket, a szöveg nem releváns részeinek kitakarására alkalmas sorvezetőket (pl.: fekete kartonlapból egy sornyi szöveg láthatóságát biztosító rész kivágása), egyéb sorvezetőket vagy sortartókat, amelyek segítik a gyermek számára a szövegben való könnyebb tájékozódást.
• Amennyiben az arcok felismerése nehezített, támogassuk a gyermeket abban, hogyan és milyen vizuális, valamint egyéb információkból (pl.: hang alapján) tudja felismerni, azonosítani a környezetében lévő személyeket.

Újszülöttkori agykárosodás és agyi bénulás (CP)

Az újszülöttkori agykárosodást számtalan megnevezéssel illetik: szülési sérülés, oxigénhiányos a gyerek, cerebrális bénulás (cerebral palsy - CP), régen Little-kór, újszülöttkori agyvérzés. Az agyi bénulás (CP) olyan neurológiai rendellenességek csoportjára utal, amelyek csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkeznek, és tartósan befolyásolják a test mozgását, az izomtónust, a testtartást és a koordinációt. Az agyi bénulást (CP) a fejlődő agyban lévő rendellenességek vagy károsodás okozza, amelyek megzavarják az agy azon képességét, hogy szabályozza a mozgást, fenntartsa a testtartást és az egyensúlyt. A cerebrális bénulást többnyire az agy fejlődésének megzavarása okozza a születés során. Ennek a zavarnak vagy rendellenességnek az oka azonban nem mindig ismert.

A cerebrális bénulás tünetei változóak, és korai gyermekkorban is megtalálhatók. Az agyi bénulás egyéb rendellenességei neurológiai problémákhoz vezetnek. A diszkinetikus agyi bénulás következtében az izom megfeszül vagy meglazul. Az ataxiás agyi bénulás egy szokatlan típusú CP, amely befolyásolja a koordinációt és az egyensúlyt. Vegyes cerebrális bénulás akkor alakul ki, ha egynél több tünet jelentkezik.

Az agyi bénulás elsősorban a mozgást és a testtartást érinti, de sokan további kihívásokkal is szembesülnek, amelyeket társuló károsodásoknak nevezünk. Ezek a károsodások súlyosságban változnak, és a fejlődés, a mindennapi működés és az általános egészségi állapot számos területét befolyásolhatják. Ezen társuló károsodások korai felismerése és beavatkozása jelentősen növelheti a terápia hatékonyságát és javíthatja a hosszú távú eredményeket.

Kialakulásának okai

Hajlamosít az újszülöttkori agykárosodásra a koraszülés, az alacsony APGAR-érték, az újraélesztés, a tartós lélegeztetés, a fertőzés miatti tartós lázas állapot, az elhúzódó sárgaság.

Az agy károsodása agyi oxigénhiányos állapot, agyvérzés, vérellátási zavar, születés körüli vírus- és bakteriális fertőzés, genetikai rendellenesség következtében a leggyakoribb. 70-80%-ban méhen belüli oxigénhiányra vezethető vissza. Jelentős kóroki szerepe van a koraszülöttségnek (8-10%). A szülés kapcsán fellépő komplikációk az agyi bénulások kb. 6 százalékáért felelősek. Születés utáni kórokok (agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás, sérülések) 10-20%-ban találhatóak a háttérben.

A terhesség idején bizonyos fertőzések vagy toxikus expozíciók nagymértékben növelhetik a CP kockázatát a babának. A fertőzésekre példa a citomegalovírus, a német kanyaró, a herpes simplex, szifilisz, toxoplazmózis és Zika vírus fertőzés.

Apgar-teszt és az agyi bénulás kockázata

Az Apgar-teszt egy mérési módszer, amely segítségével az újszülöttek állapotát vizsgálják közvetlenül a születés után, 5 különböző életfunkció alapján. Az Apgar-érték alapján megjósolható egy későbbi agyi bénulás vagy epilepszia kialakulásának kockázata. Az Apgar-teszt - melyet a születése után 5 és 10 perccel végeznek el a babán rutinszerűen - egy egyszerű módszer annak megállapítására, hogy milyen állapotban van az újszülött. Az újszülött baba öt életjelenségének egyszerű megfigyelésén alapszik. Az egyes életjelenségeket 0-1-2 ponttal osztályozzák, és azt összeadják.

Jól ismert, hogy 1 vagy 5 perccel a születést követően az alacsony, 0 és 6 pont közötti Apgar-érték magasabb gyermekkori agyi bénulás (CP) és epilepszia kockázatát jelezheti, és a 10. percben mért nagyon alacsony, 0 és 3 pont közötti érték esetében pedig szignifikánsan magasabb a gyermekkori agyi bénulás kockázata.

A svéd Karolinska Intézet kutatói több mint 1,2 millió, 1999 és 2012 közötti időszakban rendellenességek nélkül született csecsemőnél elemezték az országos Orvosi Szülési Nyilvántartás adatait. Összesen 1221 csecsemő (0,1%) esetében fedezték fel a gyermekkori agyi bénulást, és a kockázat az értékek csökkenésével az 5. percben folyamatosan nőtt. Összehasonlítva azon csecsemőkkel, akiknél az Apgar-érték a maximális (10) volt az 5. percben, a 9-es Apgar-értékkel rendelkező csecsemők esetében csaknem kétszer akkora volt a gyermeki agyi bénulás kockázata, míg az 5. percben 0 Apgar-értéket mutatók esetében ez a kockázat 280-szoros. Még nagyobb kockázatot észleltek a hasonló Apgar-értékű csecsemőknél a 10. percben. Összesen 3,975 csecsemőt (0,3%) diagnosztizáltak epilepsziával, és az epilepsziás kockázatok az 5. és 10. percben mért alacsonyabb Apgar-értékekkel nőttek.

A születés utáni 5. és 10. perc között mért kisebb Apgar-érték-változások is befolyásolják a kockázatokat. Például a születés utáni 5. percben mért 7/8-as értéket és a 10. percben mért 9 /10-es értéket mutató csecsemőknél nagyobb volt a CP vagy az epilepszia kockázata, mint azon babák esetében, ahol mindkét időpontban 9/10-es Apgar-értéket mutattak. Nagyobb epilepsziakockázat olyan csecsemőknél is megfigyelhető, akik az 5. percben a maximális 10 pontot érték el, majd a 10. percben 7/8 pontra csökkent az értékük. Dr. Persson szerint „Az eredmények azt mutatják, hogy az újszülött életképességét illetően mind az 5., mind a 10. percben mért adatokat fontosnak kell értékelnünk, még akkor is, ha az eredmény az 5. percben normális.”

Tünetek és felismerés

Az agyi károsodás jelei lehetnek a születés utáni napokban, hetekben kialakuló mozgás- és testtartászavarok. Ilyen például a lassú mimika, kevés pislogás, kancsalítás, az egyik oldalra fordított fejtartás, kényszertartások, a gerinc aszimmetriái, túlnyújtása, a fej megtartásának képtelensége, izomtónus fokozódása, erőteljesen ökölbe szorított kéz, a lábak nehezen leküzdhető nyújtása, keresztezése. A figyelem elmaradása a legsúlyosabb probléma, ami meghatározhatja a későbbi fejlődését is. Ezt veszik észre a szülők a legkésőbb. Már egy hónaposan édesanyja hangjára, közvetlen közeledésére figyel az újszülött. Figyel, azaz tekintetét, fejét fordítja a fényre, hangra, személyre.

Érdemes odafigyelni arra, hogy tud-e szopni az újszülött. Fontos felvilágosítást ad a mimikai izmok, nyelésben részt vevő izmok működéséről. Emeli-e a fejét, például, amikor ülő helyzetbe felhozzuk, vagy ha felemeljük magunk fölé? Hason kinyomja-e magát? Ha mindez nem történik meg három hónapon belül, akkor gyermekneurológushoz kell fordulni, és korai fejlesztésre van szűkség.

Megjelennek a neurológiai tünetek, melyek közül a leggyakoribbak a végtagok merev izomzatú bénulásai. A fej emelésének hiányából, a posturalis (gravitáció ellenében végzett mozgás) reflexek kieséséből adódóan a nyak, a törzs izomzata gyenge. Sokszor azt mondják rá: „hypoton”. Helyesebb lenne ezt is izombénulásnak nevezni. Ha magasra emelem a csecsemőt, lógatja a fejét, és a végtagjai kimerevednek, ujjai görcsösen behajlanak. Az alsó végtagok merev izomzatú bénulása gyakrabban fordul elő, mint a négy végtag bénulása. Kevesebbet mozgatja az újszülött az alsó végtagjait, ha felállítjuk, lábujjhegyen áll, később keresztezve lépeget. Törzsét sokáig nem tudja tartani, majd később nem tud ülni és állni.

A sérült idegrendszer hajlamos fokozott kérgi ingerlékenységre, különböző típusú epilepsziás rohamokra. Ennek kezelésére többféle gyógyszer áll rendelkezésre.

Gyakran lehet látni a CT, MR vizsgálatokon az idegpályák hüvelyeinek lebomlását, különösen a kamra közeli területeken, ami még nem jelent oki diagnózist, de jellemző lehet az újszülöttkori agykárosodásra. Súlyos esetekben képalkotó eljárásokkal kimutatható az agykéreg sorvadása, az agykamrák melletti agylágyulás, cisztás agylágyulás, vízfejűség, míg enyhébb esetekben nem látható szerkezeti eltérés.

Kezelés és fejlesztés

Az agyi és idegrendszeri rendellenességek kezelésére szakosodott orvos (neurológus) vizsgálatokat javasol az agyi bénulás diagnosztizálására. Kulcsfontosságú az azonnali diagnózis felállítása, ha mozgászavart észlel, vagy gyermeke fejlődésében késleltetett. Ha az orvos vagy a gyermekorvos gyanítja CP, ellenőrzi a jeleket és tüneteket, figyelemmel kíséri a növekedést és fejlődést, áttekinti a gyermek kórtörténetét, és fizikális vizsgálatot végez.

Nincs olyan egységes, speciális kezelési mód, amely minden agyi bénulásban szenvedő gyermek számára megfelelő lenne, mivel minden beteg állapota egyedi. A kezelések során a gyermekek állapota javulhat és fizikailag fejlődhetnek, de a javulás és fejlődés folyamata különböző.

A jelenleg fellelhető terápiás lehetőségek közé azok a fizikai módszerek tartoznak, melyek a feszes izomzatú végtagok nyújtására, ezen keresztül az agy ingerlésére irányulnak. Ilyen például a Vojta-módszer, a Dévény Anna-módszer és a Katona-módszer a mozgásra késztetéssel. A tanulást részesíti előnyben a konduktív pedagógia, a Pető-módszer. Ezek kiegészítéseként szolgálnak a pedagógiai fejlesztések.

Ezek a kezelési formák indirekt módon képesek hatni a központi idegrendszer sérült területeire. Az összetett fejlesztés eredményeként jelentősen javíthatóak a később várható funkciók, az életminőség pozitív irányba mozdul el. A kisebb eltérések gyógyításával pedig elérhető, hogy a későbbi életkorokban semmilyen hátrányos következményeit ne lássuk a korábban észlelt elváltozásoknak.

Új kezelési lehetőségek: rTMS és őssejtterápia

Lehetséges azonban a központi idegrendszer, az agy, a gerincvelő közvetlen ingerlése is fájdalmatlanul a koponyán keresztül, a repetitív transcranialis mágnes stimulációval (rTMS). Ez az agy legfiziológiásabb ingerlése, mert a változó elektromágneses hullámok áramot indukálnak az idegrendszerben (ahol egyébként is áram folyik), és az akciós potenciál végigfut az ingerelt idegpályákon. Az ismételt ingerlés elősegíti a szinaptikus kapcsolatok kiépülését, és megváltoztatja az intrakortikális excitabilitást (agykérgen belüli kapcsolatok közötti ingerlékenység).

Ezért is kiemelkedően fontos az a hír, hogy az újszülöttkori agykárosodás új kezelési lehetőségeire irányuló kutatást indít és támogat az ESPERITE csoport. A kutatásban a CryoSave - ESPERITE csoport tagja - által feldolgozott és tárolt két őssejt-típust (köldökzsinórvérből és köldökzsinór-szövetből nyert őssejtek) alkalmazzák együttesen, a világon először. A szüléskor levett őssejtek magas immun-modulációs (immunreakciók befolyásolása) és gyulladás gátló aktivitást mutatnak élő szervezeten belül (in vivo) és élő szervezeten kívüli sejt vagy szövettenyészetekben végzett vizsgálatoknál (in vitro), valamint erős trófikus hatásuk (gyógyulás és növekedés felgyorsítása) révén stimulálják az agyi szövetek regenerációját.

Kisagyi atrófia

A kisagyi atrófia nem feltétlenül betegség jele, lehet fejlődési variáció része is, a lényeg a működése. Ha nincs olyan tünete, mely a kisagy működési zavarára utal, akkor nem kell vele foglalkozni. Enyhébb esetekben a gyógyszeres kezelés (pl. Nootropil) elhagyható, amennyiben mellékhatásokat okoz, és nem indokolt a tünetek hiányában.

A stroke gyermekkorban

A stroke csecsemőknél nagyon ritkán fordul elő, és nehéz felismerni. Nem csak a felnőtteket sújtja: négyezer kisbabából egy stroke-ot kap. Az első év, abból is az első két hónap a legveszélyesebb. A stroke gyermekkorban általában egy ér megpattanásával és vérzéssel jár, ritkább az érelzáródásos (isémiás)-oxigénhiányos eredetű, mint felnőttek esetében. Gyerekeknél az ok sokszor szívbetegség, illetve sarlósejtes vérszegénység. Hajlamosít még a betegségre a kiszáradás, a feji vagy nyaki fertőzés, a fejet ért sérülés, az autoimmun rendszer megbetegedése és a gyulladásos bélbetegség. A babakori stroke kockázata nő koraszülés esetén, vagy, ha a magzatvíz fertőződik, korai magzatburok-repedés következik be, és, ha terhességi magas vérnyomás alakul ki. Szülés közbeni sérülés, trauma, fertőzés és oxigénhiány is kiválthat stroke-ot. Vannak gyerekek, akiknek genetikusan hajlamuk van a vérrögképződésre. Kisbabák születhetnek artériákat érintő szűkülettel is, kialakulásának oka lehet az erek gyulladásával járó fertőzés, leggyakrabban a bárányhimlő. A vírusok az agyi erek gyulladását is okozhatják. A stroke-nak általában nem egyetlen oka van, mindig több tényezőt kell vizsgálni a kezelés megkezdése előtt.

A lényeg esetükben is az, mint a felnőtteknél: minél előbb felismerni a bajt, és megkezdeni a kórházi kezelést, megállítani a vérzést. A gyermekek agya gyorsabban regenerálódik, mint a felnőtteké. Sokkal rugalmasabb, jobbak a gyógyulási esélyek. Ha az egyik agyterület károsodott, egy másik át tudja venni a szerepét. Ha például az újszülött beszédközpontja sérült meg, a gyermek akkor is megtanulhat beszélni. Ez a lehetőség az életkor előrehaladtával korlátozottabb. Egy 14 éves gyermek beszédközpontjának károsodása után az agy sokkal nehezebben szervezi újra a folyamatot.

tags: #ujszulott #agyi #atrogia