Az Ügyészségi Fellebbezési Határidők és a Büntetőeljárás Jelentősége

A büntetőeljárásban a határidők meghatározása rendkívül fontos, hiszen azok betartása garantálja az eljárás jogszerűségét és a gyors jogérvényesítést. Az időkereteket általában órákban, napokban, hónapokban vagy években határozzák meg, attól függően, hogy milyen típusú eljárási cselekményről van szó. A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyre a határidő kezdetére okot adó körülmény esik, ez az úgynevezett kezdőnap. Hasonlóképpen, a hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon végződik, amelynek száma a kezdőnapnak megfelel. Amennyiben az adott hónapban nincs ilyen nap, a határidő a hónap utolsó napján jár le. Fontos kivétel, hogy ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le, kivéve az őrizetbe vétel és előzetes letartóztatás számítását. A bírósághoz, az ügyészhez, illetőleg a nyomozó hatósághoz intézett beadványnak és az előttük teljesíthető eljárási cselekménynek a határideje a hivatali munkaidő végével jár le. Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt a határidő utolsó napján postára adták.

Határidők a Büntetőeljárás Különböző Szakaszaiban

A büntetőeljárás három fő szakaszra osztható: nyomozás, vádemelés (ügyészi szakasz) és bírósági szakasz. Mindhárom szakaszban találkozhatunk speciális határidőkkel.

A Nyomozati Szakasz Határidői

A nyomozati szakaszban a feljelentés beérkezésétől számított három napon belül kell a hatóságnak döntenie a feljelentés elutasításáról vagy a nyomozás elrendeléséről. A nyomozást az elrendelésétől, illetve megindulásától számított két hónapon belül be kell fejezni. Az ügyész azonban meghosszabbíthatja a nyomozás határidejét hat hónappal, ha az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja. Ha ez a határidő is letelt, az ügyészség vezetője legfeljebb a büntetőeljárás megindításától számított egy év elteltéig hosszabbíthatja meg. Egy éven túl a felettes főügyészség vezetője, két éven túl pedig a Legfőbb Ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. Abban az esetben, ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a meghosszabbítás legfeljebb a gyanúsított első kihallgatásától számított két évig terjedhet, kivéve ha a gyanúsított, illetőleg a védő indítványa alapján szükségessé váló nyomozási cselekmény teljesítésére a Legfőbb Ügyész az előző határidőt legfeljebb kilencen nappal meghosszabbította. A gyanúsítottat a nyomozó hatóság elé állítását követően - ha fogva van - huszonnégy órán belül ki kell hallgatni.

A Tárgyalási Szakasz Határidői

Ha az eljárásban részt vevő határidőt vagy határnapot önhibáján kívül mulasztott, főszabály szerint igazolásnak van helye. Az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetőleg a határnaptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás később jutott a mulasztó tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével kezdődik. Hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell. Az igazolási kérelemnek az eljárás folytatására, illetőleg a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha az igazolási kérelem valószínűsíti a mulasztó vétlenségét, illetve azt, hogy az elmulasztott cselekmény pótlása megtörtént vagy megtörténik, az eljárási cselekmény vagy a határozat végrehajtása felfüggeszthető. Az igazolási kérelemről a határidőt, illetve a határnapot megállapító hatóság határoz. Jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a jogorvoslat elbírálására jogosult határoz az igazolási kérelemről.

Példa Ügy az Ügyészségi Fellebbezésre

Egy konkrét ügyben az I. rendű vádlottat bűnösnek mondták ki terrorcselekmény bűntettében, folytatólagosan elkövetett információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében, valamint további csalás bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 15 év szabadságvesztésre, 200 000 forint pénzbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélték, továbbá vagyonelkobzást rendeltek el. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapították meg azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezések folytán a büntetőeljárás az ítélőtábla előtt folyamatban van. A törvényszék az elsőfokú ítélet kihirdetését követően, meghozott és - az ítélőtábla mint másodfokú bíróság határozatával véglegessé vált - végzésével a vádlott letartóztatását a másodfokú eljárás befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta. A vádlott ezt követően a fellebbviteli főügyészséghez benyújtott beadványában az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésének indokolása mellett a letartóztatásának megszüntetését is indítványozta. A fellebbviteli főügyészség a kényszerintézkedés megszüntetése iránti indítványt elbírálás végett továbbította az ítélőtáblához azzal az ügyészi indítvánnyal, hogy az ítélőtábla azt mint alaptalant utasítsa el.Az ítélőtábla tanácsülésén meghozott végzésével a letartóztatás megszüntetése iránt előterjesztett indítványt elutasította. A végzés ellen a vádlott fellebbezést jelentett be, amelyet írásban indokolt. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az ítélőtábla két ellentétes indokolása sérti a jogbiztonság és a bírói gyakorlat egységének követelményét. Előadta továbbá, hogy a fellebbviteli főügyészség az indítványát a legfeljebb három hónapos határidőhöz képest két hónap késéssel küldte meg az ítélőtáblának, ami - a vádlottnak fel nem róható módon - az eljárás elhúzódását eredményezte. Kifejtette, hogy a megalapozatlan, a vádon túlterjeszkedő elsőfokú ítélet nem lehet alapja a személyi szabadsága immár 5 év 6 hónapja tartó teljes elvonásának. Mindezek alapján a vádlott elsődlegesen letartóztatásának megszüntetését, másodlagosan - testvére által tett befogadó nyilatkozatra, 3 kiskorú gyermekére, a letartóztatásban töltött idő hosszúságára, a szükségesség és arányosság követelményére, illetve az eljárás elhúzódására figyelemmel - meghatározott ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyelet elrendelését indítványozta.A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést nem tartotta alaposnak, megállapítva, hogy az ítélőtábla helytállóan döntött a letartóztatás fenntartásáról, figyelembe véve a bűncselekmény súlyosságát és a szökés veszélyét. Az ítélőtábla helyesen rögzítette azt is, hogy az eljárás jelenlegi, a nem jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követő szakaszában a letartóztatásnak a szabadságvesztés végrehajtását biztosító rendeltetése is van.

A Feltételes Szabadságra Bocsátás

A feltételes szabadságra bocsátás lehetőséget teremt a szabadságvesztés büntetés végrehajtandó részének csökkentésére. Ha a bíróság úgy dönt, Önnek nem kell a büntetése egészét kitöltenie. Az eljárás a büntetés-végrehajtási (bv.) intézet előterjesztése alapján kezdődik meg. A bv. intézet hivatalból intézkedik, amikor az Ön feltételes szabadságra bocsátása esedékessé válik: két hónappal a feltételes szabadágra bocsáthatósága előtt a bv. bíró elé terjeszti az ügyet.A bv. bíró elsődlegesen a bv. intézet előterjesztése, az abban foglaltak alapján dönt a feltételes szabadságra bocsátásról. Emellett, ha szükségesnek találja, elrendeli pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.A feltételes szabadságra bocsátásnak ugyan nem törvényi feltétele, a büntetés-végrehajtási bírók mégis pozitívan értékelik, ha azt látják, hogy Ön egy biztos, befogadó környezetbe szabadul, és sikeresen vissza tud illeszkedni a társadalomba. Ha Önnek van családja, és a családjával szoros a kapcsolata, kérje meg a családtagjait, hogy írjanak a büntetés-végrehajtási bírónak arról, hogy hazavárják Önt, hogy számukra miért lenne jobb, ha Ön otthon töltené a szabadságvesztése hátralévő részét, és hogy mennyiben tudnának az Ön segítségére lenni abban, hogy törvénytisztelő életmódot folytasson és a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen. Törekedjen arra, hogy szabadulása esetén legyen munkahelye.Amennyiben a büntetés-végrehajtási bíró nem bocsátotta feltételes szabadságra, akkor annak lehetőségét később újból megvizsgálja. Ha megkapta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményét, az elrendelő végzés ellen az ügyészség fellebbezést nyújthat be. A fellebbezés elbírálásáig Ön semmiképp nem szabadulhat, mert a fellebbezés az elrendelő végzésre halasztó hatállyal bír. A másodfokú bíróság kétféle döntést hozhat: a végzést helybenhagyja, és értesíti a bv. intézetet, vagy megváltoztatja, és elutasítja a feltételes szabadságra bocsátást. Ha Ön a kedvezmény megadása és a szabadulás napja közötti időtartamban súlyos fegyelmi vétséget követ el, a bv. intézet értesíti a bv. bírót, aki az Ön elfogása iránt intézkedik, és a szabadságvesztés hátralevő részét a bv. intézetben kell letöltenie.

Az Ügyészség Szervezeti Felépítése és Működése

Az ügyészség alkotmányos helyzetét, a Legfőbb Ügyész és az Országgyűlés kapcsolatának alapvető szabályait az Alkotmány rögzíti. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja. A Legfőbb Ügyész az Országgyűlésnek felelős és működéséről köteles beszámolni. A Legfőbb Ügyészi megbízatás időtartama 6 év. A hatályos jogszabályok szerint tanácskozási joggal részt vehet az Országgyűlés ülésein, ahol az általános szabályok szerint az országgyűlési képviselők interpellációt, kérdést intézhetnek hozzá.

Az ügyészség fő feladatait az Alkotmány 51. §-a határozza meg. Eszerint "a legfőbb ügyész és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelmérõl, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértõ vagy veszélyeztetõ minden cselekmény következetes üldözésérõl". Ezt a rendelkezést a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény részletezi.

Az Ügyészi Szervezet

Az ügyészi szervezetet a Legfőbb Ügyész irányítja, melynek hierarchiája a következő:

• Legfőbb Ügyészség
• Fellebbviteli Főügyészségek
• Főügyészségek
• Katonai Főügyészség
• Katonai Fellebbviteli Ügyészség
• Katonai Ügyészségek

A Katonai Főügyészségnek alárendelten működnek a területi katonai ügyészségek. Az ügyészi szerv létesítésének, megszüntetésének, székhelye áthelyezésének jogkörét a köztársasági elnök hatáskörébe utalja az Ütv. Az ügyészség szervezetét és működését a Legfőbb Ügyész utasítással szabályozza.

A Legfőbb Ügyészség sok vonatkozásban (jogszabályok kezdeményezése, a készülő jogszabályokról az államigazgatási egyeztetés során történő véleménynyilvánítás, Legfőbb Ügyészi "normatív" utasítások alkotása) központi közigazgatási szervhez hasonlóan működik, feladatkörének jellegét mégsem ez, hanem a büntetőjogi, valamint a magánjogi és közigazgatási jogi tevékenység határozza meg. A városi (fővárosi kerületi) ügyészségeken önálló szervezeti egységek általában nincsenek. A beosztott ügyészek szakterületenkénti beosztásban a vezető ügyésznek, illetve helyettesének alárendelten működnek. A hatályos rendelkezések szerint a helyi ügyészség jár el azokban az ügyekben, amelyeket jogszabály vagy Legfőbb Ügyészi utasítás nem utal más ügyészi szerv hatáskörébe. Ez azt jelenti, hogy a helyi ügyészségek járnak el az ügyek túlnyomó részében, így az ügyészek munkaterhe is ott - elsősorban a fővárosi kerületi ügyészségeken, továbbá a Fővárosi Főügyészség gazdasági bűnügyekkel foglalkozó osztályán és a megyeszékhelyen működő helyi ügyészségeken - a legnagyobb.

tags: #ugyeszseg #2 #honapos #fellebezesi #ido