A tyúk embrió fejlődése és a keltetőtojás termelés technológiája

A tyúk tenyészállat felnevelése és a keltetőtojás termelése komolyabb szakismeretet és szigorúbb technológiai fegyelmet igényel, mint a végtermék (pecsenyecsirke, árutojás) előállítása. Az állomány értéke és az állategészségügyi kockázat is magasabb. A szaporítási munka végzéséhez tenyésztői engedély szükséges. Keltetőtojás előállítása során mélyalmos tartásmód a javasolt és egyben elterjedt. Az egy tyúkra jutó tojásmennyiség alacsonyabb, mint az árutojás előállítására használt állománynál, azonban a keltetőtojás egységára magasabb.

A tyúkok, nagyszerű segítők és lenyűgöző lények. Életük során több fázison mennek keresztül. A tyúk átlagos életkora körülbelül négy év, azonban fajtától és nevelési körülményektől függően akár tíz évig is élhetnek. A tyúk életútja a tojásban kezdődik. A tojást körülbelül 21 napig keltetjük. Ez idő alatt a hőmérsékletet és a páratartalmat gondosan ellenőrizni kell, hogy az embrió megfelelő fejlődése biztosított legyen.

Tenyészállományok tartási körülményei

Jó minőségű tenyésztojást csak optimálisan klimatizált istállóban lehet előállítani, mert csupán így érhető el, hogy az alom állapota olyan maradjon, amely nem veszélyezteti a tojás higiéniai színvonalát. A túl száraz és a nedves alom egyaránt elősegíti a tojások szennyeződését, fertőződését. Az alom vékonyan történő terítésével gondoskodni lehet a minden esetben fertőzött, esetleg szennyezett és tenyésztojásnak nem minősülő alomtojások számának csökkentéséről. Az itatók és az etetők szakszerű elhelyezése, kifogástalan működése hozzájárul az alom rendeltetésszerű állapotának megőrzéséhez, a takarmány szóródásmentes kiosztása által a tojások optimális keltethetőségének biztosításához.

Telepítési sűrűség és naposállatok fogadása

• Naposállatok fogadása: takarítás, fertőtlenítés, almozás, istálló felfűtése (32-34°C).
• Telepítési sűrűség előnevelésnél: 10-14 db/m² jérce, 10 db/m² kakas.
• Telepítési sűrűség utónevelésnél: 5-8 db/m² jérce, 2-5 db/m² kakas.

A tojás felépítése és az embrió fejlődése

A tyúkok reproduktív rendszere egy petefészekből és egy petevezetékből áll. Bár a tyúkok két petefészekkel születnek, az egyik összezsugorodik és működésképtelenné válik. A megmaradt egészséges petefészekben kezdődik a tojás fejlődése. A tojássárgája a petefészekben keletkezik, és amikor készen van, kilökődik a petevezeték első részébe, az úgynevezett infundibulumba. Itt történik a megtermékenyítés, ha a tyúk párosodott. Körülbelül 30 perc elteltével a tojás továbbhalad a petevezetéken a magnumig, ahol az albumin vagy a tojásfehérje képződni kezd. A következő állomás az isthmus, ahol a belső és külső héjhártya alakul ki. Az isthmus elhagyása után a petesejt a méhbe kerül, ahol 18-24 óráig marad, míg a kemény külső héj kialakul.

A megtermékenyített petesejt ezután elkezd osztódni, majd a petevezető fehérjetermelő szakaszában (magnum) megkapja az embrió számára későbbiekben fontos tápelemeket. Végezetül a héjmirigyben (méhben) egy vékony mészréteg rakódik rá a tojás külsejére. A tojásrakás pillanatában az embrió az Eyal-Gilaldi és Kochav-féle nevezéktan szerinti X-es stádiumban van. Ekkor körülbelül ötvenezer sejt található a csírakorongban, ezeket a sejteket nevezzük blasztodermális sejteknek.

Az embrió táplálása és légzése

Eleinte az embrió a tojás fehérjéjével és sárgájával táplálkozik. Az embrió az éles végtől a tompa végig helyezkedik el, míg a fehérje az éles végén koncentrálódik. Az allantois nyomásának köszönhetően azonban elmozdul, és az amnion segítségével bejut az embrió szájába. Két hét elteltével az összes tápanyag a csirkéhez kerül, köszönhetően a héjból származó allantoisnak. Az Amnion megfelelő mennyiségű folyadékot biztosít a tojásban lévő csaj kialakulása során.

Az embrió "légzése" a fejlődési szakaszától függ. A fejlődés korai szakaszában az oxigén önállóan jut be a blastodisk sejtjeibe. Az erek megjelenése után az oxigén a sárgájából származik. De mivel az embrió növekszik és fejlődik, a sárgájából származó oxigén nem elegendő hozzá. Ezért egy hét múlva az oxigén elkezd áramlani az allantoison, amely az embrió növekedésével az egész héjon átterjed. Ezen a héjon keresztül számos egyéb funkció is végrehajtódik, nevezetesen: a csaj embriója megfelelő mennyiségű oxigént kap; a hulladéktermékeket időben eltávolítják az embrióból; a csaj teste megkapja az összes szükséges nyomelemet; kalciumot biztosít a magzat számára. Az Allantois olyan érrendszer, amely körülveszi a petesejt teljes belső felületét, és a köldöknél csatlakozik az embrióhoz.

A tojás pozíciója és forgatása a keltetés során

Az embrió normális fejlődéséhez szükséges, hogy a petesejt képes legyen száznyolcvan fokot elfordulni. Ez csak akkor lehetséges, ha a petesejtek vízszintesen helyezkednek el az inkubátorban. Ha az inkubáció függőleges helyzetben történik, akkor az embrió fejlődése lelassul, súlya a kikelés során sokkal kisebb, mint vízszintes helyzetben. A tojásokat az egész inkubációs periódus alatt megforgatjuk, kivéve az első napot és az utolsó kettőt. Az első napon fontos a blastodisk jól felmelegedni, az utolsó napon a csaj már olyan helyzetbe került, amelyben kikelésre készül. A forgatás miatt a blastoderm nem tud ragadni a héjban.

A csibe fejlődési fázisai a tojásban (21 nap)

Mindössze huszonegy nap kell ahhoz, hogy egy kis pelyhes csirke előkerüljön a közönséges tojásból. Ez a folyamat szakaszosan zajlik az egész időszak alatt:

• 1. nap: Egy sárgája képződik, ahonnan az élet valójában származik.
• 2. nap: Alig észrevehető erek kezdenek megjelenni.
• 3. nap: Megjelennek a szem és a láb első kontúrjai.
• 4. nap: Ez a folyamat észrevehetőbbé válik.
• 7. nap: A szemek teljesen kialakultak, megjelenik egy csőr.
• 9. nap: Kapszulák jelennek meg, amelyeknek köszönhetően a csirke elszalad.
• 12. nap: A csőr teljesen kialakult.
• 14. nap: A szemhéj kezdi bezárni a pupillát, a fej és a test pedig bolyhokkal borul.
• 15. nap: A szemhéj teljesen becsukja a szemet.
• 18. nap: A fehérjét az embrió teljesen elfogyasztja.
• 19. nap: A csaj kezdi behúzni a sárgáját, nyaka a légkamra felé nyúlik. A baba az utolsó oxigéncseppeket lélegzi be a petesejtben.
• 20. nap: A sárgája már be van húzva, a csirke életben van, kinyitotta a szemét, és a héját kezdte peckelni.
• 21. nap: A tehetetlen és teljesen nedves csecsemő elhagyja "házát" és kimegy.

A takarmány és az ivóvíz

A kelés utáni első napon a csibe a szikzacskójából meríti táplálékát. Ez az "öntáplálkozási" időszak 24 óráig tart, azt követően etetni kell. A csibék optimális ellátása az első két hétben azt jelenti, hogy 22-23 % nyersfehérje-tartalmú tápot etetünk velük. A nevelőtápokban kiegyenlített optimális energia:fehérje-arányra kell törekednünk. A tenyészérettség elérésekor, 150 napos életkorban az állatok (vonalaktól függően) hozzávetőlegesen 1,5 kg súlyúak. A korlátozott takarmányozás célja, hogy késleltetni kell az ivarérést. Akkor termelik a legtöbb tojást, ha a tojótípusuak 20-23, a hústípusuak 23-25 hetes korban kezdik el. A korlátozás lehet mennyiségi vagy minőségi. 6. héttől kavics etetése javasolt, a 7. héttől mészkő vagy kagylózúzalékot is adnak. Takarmányvisszatartás idején bizonyos mértékig az ivóvizet is korlátozzák. A tojástermelés megindulása idején szükséges nagy figyelmet fordítani a takarmány vitamin-, nyomelem- és ásványi anyag tartalmára.

Takarmányozási típusok a testtömeg függvényében

• Könnyű testű tojótípusok: Étvágy szerinti takarmányozás a nevelés egész ideje alatt.
• Középnehéz testű tojótípusok: Hajlamosak az elhízásra, 7-9 hetes korig étvágy szerint, utána adagolt.
• Hústípusúak: 5 hetes kortól adagolt, korlátozott takarmányozás.

Az ivararány

A helytelen ivararány rontja a termékenységi eredményeket. Az optimálisnál kevesebb hím állat esetén természetes, hogy romlik a termékenység és csökken a kelési százalék, az előírtnál több hímállat pedig a kialakuló versengés miatt rontja a szaporodási mutatókat. A nevelés történhet jércék és kakasok együttes, vagy külön nevelésével (a kakasokat 20 hétig külön neveljük). Húshibrid szülőpár esetén 100 jércére 10 kakas, tojó típusnál 100 jércére 7-10 kakas az optimális ivararány.

A tojófészek

Az állományok számára olyan tojófészkeket kell beállítani, amelyek biztosítják, hogy az oda rakott tojások a környezetükből a lehető legkisebb mértékben szennyeződhessenek, illetve fertőződhessenek. Az igényeknek leginkább az automata tojófészkek felelnek meg, de a hagyományos tojófészkek is megfelelően üzemeltethetők, ha azokat is higiénikusan kezelik. Ha az állomány létszámához képest kevés tojófészket helyeznek el, jelentősen megemelkedik az alomtojások száma, melyek még tisztítás után sem minősíthetők tenyésztojásnak. Az automata tojófészkek egy részét műanyag szőnyegből készített padozattal szerelik. Ezek tisztántartásáról is folyamatosan gondoskodni kell, de a hagyományos tojófészkekben a puhafa-forgács almot is legalább hetenként cserélni szükséges. A szalmával történő almozást kerülni kell, mert a szalma gyakran fertőzött penész-fajokkal, melyek elpusztíthatják az embriót.

Megfelelő kelési eredményt és jó vitalitású napos baromfit csak akkor lehetséges előállítani, ha a baromfiistállóból tiszta felületű tojások kerülnek a keltetőbe. A tenyésztojás akkor tekinthető tisztának, ha héjának felületéről 3 000-3 500 csíránál többet nem lehet kimutatni. Az alomra rakott tojások héjának felületén a mikroorganizmusok száma ennek akár a 8-10 szerese is lehet, ami növeli az embrió elhalásának esélyét.

A tenyésztojások összegyűjtése és fertőtlenítése

A tojáshéj pórusos szerkezete még akkor sem képes teljesen megakadályozni különböző mikroorganizmusok behatolását a tojásba, ha a kutikula réteg ép. A tojás az állat testhőmérsékletén kerül a külvilágba, amely magasabb, mint a környezeti hőmérséklet. A tojás megtojása pillanatától kezdve hűlni kezd és vákuum hatására kialakul a légkamra. Ha a tojás héja szennyezett, a vákuum segítségével kórokozók is behatolhatnak a tojás belsejébe, ahol elszaporodván károsítják vagy megölik az embriót. A tojásokat minél előbb el kell távolítani a szennyezett környezetből, optimálisan akkor, amikor hőmérsékletük még nem érte el a környezet hőmérsékletét, sőt a héj felületét mielőbb fertőtleníteni is kell, hogy a héjon megtelepedett csírák lehetőség szerint elpusztuljanak, vagy számukban csökkenjenek. Indokolt a tojást mihamarabb 27 °C fok alá hűteni, mert az embrionális sejtek szaporodása csak ebben az esetben áll le. Ha a 27 °C fok alatti hőmérséklet a tojás számára csak hosszabb idő alatt biztosítható, megnövekszik a korai embrionális elhalás következtében kilámpázott tojások aránya.

A tenyésztojásokat, amennyiben azokat kézzel gyűjtik össze, más célra még nem használt, tiszta papír, vagy hitelt érdemlően fertőtlenített műanyag tojástálcákra szabad csak gyűjteni és semmi esetre sem szabad a tojásokat kosárba vagy vödörbe szedni, mert az így keletkezett hajszálrepedéseken át kórokozók juthatnak a tojásba. A tojástálcákra a tojást hegyes végével lefordítva kell elhelyezni. Az automata tojófészkekkel felszerelt istállókban a válogató asztalt és a szállítószalagot folyamatosan meg kell tisztítani minden szennyeződéstől.

A tojások fertőtlenítése

A tojásokat a telepen, összegyűjtésük, osztályozásuk és válogatásuk után azonnal fertőtleníteni kell. A tenyésztojást még akkor kell fertőtleníteni, amikor még nem hűlt le környezete hőmérsékletére, és ezzel megakadályozható a kórokozók beszaporodása a tojás tömegébe. A leginkább elterjedt módszer az ún. formalin-gázos fertőtlenítés, de számos más, hatékony fertőtlenítő anyag és módszer is rendelkezésre áll, mint a spray vagy ködgenerátorral történő beavatkozás.

A tenyésztojások tárolása

A telepen a tojásokat csak olyan helyiségben szabad tárolni, amelyet más célra nem használnak, amely könnyen tisztítható és fertőtleníthető, klimatizálható és zárható. A telepi tárolóban a tojásokat általában 1-3 napon át raktározzák 15-16 °C-os hőmérsékleten, 80 % relatív páratartalom mellett. Hosszabb ideig tartó tárolást alacsonyabb hőmérsékleten kell végezni. A tojás a tárolás során sok vizet párologtat el, tömege csökken, légkamrája növekszik, ami negatív hatással van a keltethetőségre. Helytelen hőmérsékleten tárolt tojások fehérjéjének kémhatása a tárolás tartamának arányában lúgosodik is, és a kelési százalék csökken.

Keltethetőség és tojáshozam

A brojler szülőpárok tojástermelésüket 3-5 héttel később kezdik meg, mint a tojóhibridek. A kezdést követően hat héten belül 80 % körülire emelkedik a termelésük. Ez után tojásrakásukban gyorsabb ütemű mérséklődés következik be, mint a tojóhibridek esetén. A termelés végére 45-50 %-os intenzitással számolhatunk. A testsúlyuk is gyarapszik még. A 42-44 hetes tojásrakási időszak alatt hozzávetőleg 1 kg többletsúlyt vesznek fel, 2,00-2,20 kg-ról 3,0-3,2 kg-ra gyarapodnak. A brojler szülőpárokkal keltetőtojást állítunk elő, vagyis nemcsak az aránylag sok, 150-170 darab tojás előállítása a cél, hanem tojásaiknak az embriófejlődés zavartalanságát is szavatolni kell. Ehhez elegendő mennyiségű esszenciális zsírsavra, nyomelemre és vitaminra is szükség van a takarmányban, illetve a tojásaikban. A felnevelés során alkalmazott szakszerű takarmányozásnak nagyobb befolyása van a keltetőtojás-termelés eredményességére és a tojáskezdésre, mint az étkezési tojástermelés során. A kistömegű, keltetésre alkalmatlan tojások és a túlzott élősúly elkerüléséről van szó, amelyet a takarmányok, benne az energia és fehérje korlátozásával, megfelelő adagolásával érhetünk el.

Tojáshozam és kotlási hajlandóság a különböző baromfifajoknál

Modern tyúk őssejt kutatások

Napjainkban az őssejt-biológiai kutatások fontos területe lett a madár őssejt-biológia. A házityúk (Gallus gallus domesticus) kedvelt kísérleti állat, mivel a madárembriók fejlődésének jelentős része a tojó szervezetén kívül történik, így jól tanulmányozhatók az embriófejlődés lépései egészen az utódok kikeléséig, a megtermékenyülést követő 21. napig.

Ivarszervi aszimmetria

Eltérően az emlősöktől, ahol szimmetrikus ivarszervfejlődés figyelhető meg, a házityúkok esetében a tojóknál jól látható módon a jobb oldali ivarszerv visszafejlődik. A hímeknél ilyen típusú morfológiai aszimmetriát nem figyelhetünk meg. Az aszimmetrikus ősivarsejt-eloszlást a házityúkembriókban elsőként Witschi írta le 1935-ben. Az aszimmetria csak a tojó egyedek ivarszervei esetében szembetűnő, a hímeknél ez az ivarszervi különbség csak a herékben megtalálható ősivarsejtek számában mutatkozik meg. Ma már tudjuk, hogyan alakul ki ez az aszimmetria. Az ivari elköteleződés előtt még nem látható morfológiai különbség a bal és jobb oldali ivarlécek között egyik nemnél sem. A hím embriónál két, méretében megegyező herét találunk, míg a tojó egyednél csupán a bal oldali petefészek fejlődik funkcionálisan aktív ivarszervvé, a jobb oldali visszafejlődik. Az ivarszerv mind a két ivarnál két részre osztható, a velőállományra (medulla) és a kéregállományra (cortex). Az ivarszervek a Hamburger-Hamilton osztályozás szerinti HH35-ös állapottól kezdve mutatnak méretbeli különbséget. Megfigyelhető, hogy a PG-sejtek a petefészek kéregállományában helyezkednek el, míg a hímek esetében a PG-sejtek a heréknek főleg a velőállományában találhatók.

Az embrionális fejlődés alatt számos szervnél fellelhető a bal-jobb oldali aszimmetria. Ez összefüggésbe hozható több folyamattal, mint például az embrió fejlődés közbeni elfordulásával, valamint a zsigeri szervek elhelyezkedésével. Megállapították, hogy a Pitx2, illetve a Nodal gének kulcsfontosságú szerepet játszanak a bal-jobb oldali aszimmetria kialakulásában, jelenlétük minden gerinces állat embriójában kimutatható. Az aszimmetrikus fejlődés és a jobb oldali ivarszerv degenerációja is összefüggésbe hozható a Pitx2 gén expressziójával. Azon madarak esetében, ahol a tollazat alapján nem lehet az adott egyed ivarát egyértelműen meghatározni, a bal és jobb oldali ivarszervi aszimmetria megléte vagy hiánya segít az ivar meghatározásában.

Ivarmeghatározás és génszerep

Madarak esetében az ivarszervek fejlődése az embrionális fejlődés 3,5. napján kezdődik el (HH23). Eltérően az emlősöktől, ahol a nőstény állat a homogametikus (XX), míg a hím a heterogametikus (XY), a madaraknál a tojó egyedek Z és W kromoszómákkal, a hímek két Z kromoszómával rendelkeznek. Kimutatták, hogy az ivar meghatározása a madarak esetében a DMRT1 (doublesex and mab-3-related transcription factor 1) gén feladata. Érdekes módon ez a gén a Z kromoszómán helyezkedik el, s a herében fejeződik ki. A hímeknél ennek a fehérjének a koncentrációja magas a herékben. A DMRT1 gén expressziójának csökkenése azt eredményezi, hogy a genetikailag hím (ZZ) embrió ivarszervei "elnőiesednek". Ezek az eredmények azt igazolták, hogy a DMRT1 gén expressziója szükséges ahhoz, hogy normálisan működő hím ivarszerv fejlődjön ki.

Ginandromorf élőlények

Érdekesség, hogy a természetben találhatók olyan madarak, melyek kevert ivarúak. Ezek az állatok mind a két nem jellemvonásait hordozzák. Leírtak olyan házi tyúkot, aminek a jobb oldala tyúk (ZW) fenotípust, míg a bal oldala kakas (ZZ) jelleget mutatott. Ezeket az állatokat hívják ginandromorf élőlényeknek. Ez a jelenség a házityúknál viszonylag gyakori. Ebben az esetben az egyed teljes értékű hím és női ivarszervekkel is rendelkezik.

Őssejttechnológiák a baromfikutatásban

Az embrionális őssejteket (ESC) elsőként az 1980-as évek elején hozták létre hólyagcsíra állapotú egérembriókból (blasztocisztákból). Az ES-sejtek pluripotensek, mivel a fejlődő magzat minden szövete, szerve, illetve ivarsejtek is létrejöhetnek azokból. A pluripotens őssejtek másik fontos típusa az indukált pluripotens őssejt (iPSC), melyeket testi sejtek visszaprogramozásával hoztak létre. Az ES-, illetve iPS-sejtek mellett, az őssejtek egy másik nagyon fontos csoportját képezik az úgynevezett őscsírasejtek (ősivarsejtek, PGC-k). A madaraknál is többféle őssejtvonalat sikerült létrehozni az elmúlt évtizedekben, ezek közül az embrionális őssejtet, az indukált pluripotens őssejtet és a primordiális őssejtet emelnénk ki.

Őssejtvonalak létrehozása és alkalmazása

• Embrionális, más néven blasztodermális őssejtvonalak (cESC): A tojás lerakását követően izolált PG-sejtekből lehet létrehozni. A blasztodermális őssejteket a csírakorong területéről gyűjtik össze.
• Indukált pluripotens őssejtvonalak (iPSC): A felnőtt madarak testi sejtjeinek visszaprogramozásával lehet előállítani. Ehhez madarak esetében is a négy Yamanaka-faktort alkalmazzák.
• Primordiális őscsírasejtvonalak (cPGC): Az embrionális fejlődés 2-3. napján, az embriókból leszívott vérben található PG-sejtekből lehet létrehozni. Ebben az időszakban az őscsírasejtek nagy számban keringenek a madárembriók és a szik érhálózatában.

A PGC-k az embrionális fejlődés első napján, a csírakorong (blasztodiszk) felületén jelennek meg, majd később az epiblasztban már 30-100 PGC-t találunk. A tojásrakás pillanatában a csírakorong közepén mutathatók ki a PGC-k. A blasztodiszk közepéről a germinális félholdba vándorolnak, közben folyamatosan osztódnak, ami az embrionális fejlődés második napjára körülbelül 300-400 PG-sejtet eredményez. Ezek után a PG-sejtek (HH12-14-es stádium) belépnek az embrió vérkeringésébe. A vérben az embrionális fejlődés harmadik napján találhatók legnagyobb számban, ezt nevezzük vándorlási csúcsnak. Az ősivarsejteket a vándorlási csúcs időpontjában célszerű izolálni a madár embriókból, mivel ekkor található a legtöbb PGC az embrionális vérkeringésben, és ekkor a legnagyobb az esély arra, hogy stabil sejttenyészetet, úgynevezett ősivarsejt- (őscsírasejt, PGC) tenyészeteket lehessen létrehozni a kinyert PG-sejtekből.

Génmódosítás és orvosbiológiai jelentőség

A PGC-k segítségével lehetőség nyílik az őshonos, illetve veszélyeztetett baromfifajok/fajták genetikai állományának megőrzésére. Az ivarsejtek prekurzor-sejtjeit, vagyis a PG-sejteket lefagyasztva megőrizhető az adott faj vagy fajta teljes genetikai állománya. Amikor szükség van rájuk, ezeket a lefagyasztott sejteket újra fel lehet olvasztani, tovább lehet azokat tenyészteni, majd ha megfelelő számú sejt áll rendelkezésre, akkor ezeket vissza is lehet injektálni recipiens embriók véráramába. A véráramba visszainjektált PGC-kből a fejlődő embrióban csak ivarsejtek képződhetnek, testi sejtekké nem képesek differenciálódni. Az utódok között lehetnek ivarszervi kiméra egyedek is, így a donorsejt genotípusa átörökíthetővé válik az utódokra.

A génmódosítás napjainkra rutinfeladattá vált. A jövőben egy új módszer térhódítása várható a madár embriológiai- és őssejtkutatások területén is, ez a CRISPR/CAS9-technika, aminek segítségével hatékonyan lehet a célzott géneket kiütni, vagy célzottan módosítani azokat. Ha a tyúk blasztodermális sejteket, ES-sejteket, vagy iPS-sejteket injektáljuk vissza madárembriókba, akkor a fejlődő kiméra embrió minden szövetében - elvétve az ivarsejtjei közt is - megtalálhatóak lesznek a beinjektált módosított sejtekből származó transzgénikus utódsejtek. Amennyiben ivarszervi kimérát szeretnénk létrehozni, akkor a PG-sejtvonalak sejtjeit kell genetikailag módosítani. Ezekből először transzgénikus ivarsejtek képződnek, amelyek tartalmazni fogják a bevitt génkonstrukciót, és ez a módosulás az ivarsejteken keresztül átadódik az utódgenerációra.

A transzgénikus házityúk előállításának egyik fontos célja olyan rekombináns humán fehérjéket termeltetni a tyúktojásokban, melyek később a gyógyászatban nagy segítséget nyújthatnak. Az orvosbiológiai kutatásokban is egyre nagyobb jelentősége várható a tyúk PG-sejteken alapuló modellrendszereknek. Jó példa erre, hogy a házityúkot, mint modellállatot lehet alkalmazni a petefészekrák kialakulásának tanulmányozásában, illetve gyógyításában. A petefészekrák a világon az egyik legelterjedtebb betegség a nők körében. PITX2 transzkripciós faktor túltermelés figyelhető meg a petefészekrák esetében. A PITX2 csak az embrionális korban működő gén. A házityúk esetében megfigyelhető ivarszervi aszimmetria kialakulásában jelentős mértékben részt vesz, és a bal oldali petefészekben jóval nagyobb expressziót mutat mint a jobb oldaliban. A rákos sejtekben ez a gén nem csendesedik el, így folyamatos működése révén sejtburjánzás következik be.

Fiatal állatok áthelyezése a közös helyiségbe

A legtöbb kezdő baromfitenyésztő nem tudja, hány éves csirkék adhatók a felnőtt csirkékhez. A túl fiatal csibék és a felnőtt nyáj kombinálása nem nagyon ajánlott, mivel a felnőttek csipegetni fogják a fiatalokat. Néha előfordult, hogy felnőtt csirkék halálra öltek fiatalokat. Bár vannak kivételek, amikor a felnőttekkel rendelkező fiatalok békésen egymás mellett gyökereznek és léteznek. Természetes, hogy senki sem tudja kitalálni, hogyan fognak viselkedni a madarak. Emiatt jobb, ha nem engedünk előre a fiatal hölgyeknek, és megvárjuk a határidőt. Ezenkívül az öreg csirkék korlátozhatják a fiatal állatokat az ételekben és italokban, mivel elűzik őket az etetőktől és az ivóktól.

Az egyetlen ok, amiért nem kívánatos a szakszervezet létrehozása, az a lehetőség, hogy az idősektől származó fiatalokat különböző betegségekkel fertőzik meg. Végül is immunitásuk még mindig nagyon gyenge, és nem alkalmazkodik a betegségek elleni küzdelemhez. Ezért néhány baromfitenyésztő továbbra is szívesebben tart különféle súlyú állatokat külön helyiségekben. A legjobb, ha tizenhét hetes korban adunk csibéket az idősebb tyúkokhoz. Így a fiatalok még azelőtt hozzászoknak egy új helyhez, mielőtt rohanni kezdenének. Ezen kívül lesz idejük megszokni "szomszédaikat", és a jövőben jól érzik magukat, majd rohannak.

Tapasztalt baromfitenyésztők titkai az egyesítéshez

• A fiatalokat éjszaka össze kell kötni, így elkerülhetők a csirkeházban folytatott harcok.
• Egy kesztyűvel törölheti le a csirkéket. Először az idősebbeket, aztán a fiatalokat. Így mindkettőnek ugyanaz az illata. Ezért az egyének között nem lesz nézeteltérés.
• A csirkék két korosztályának egyesítése előtt először is több napig kakast kell adnia a fiataloknak.
• Sok baromfitenyésztő azt gyakorolja, hogy a madarak vizuálisan megszokják egymást. Ehhez létrehoznak egy sétaterületet, amelyet hálóval elzárnak, és mindkét oldalon elengednek régi rétegeket és fiatal tyúkokat. Amikor a csirkék mindennap találkoznak, már nem mutatnak agressziót azokkal a csirkékkel szemben, amelyeket át kell ültetni egy közös helyiségbe.

tags: #tyuk #embrio #etel