Az ovuláció a női reproduktív ciklus kulcselemét képezi, amely minden hónapban megtörténik a fogamzóképes korú nők életében. A peteérés egyet jelent a megtermékenyítés lehetőségével. Ez a folyamat nem csupán a termékenység alapvető feltétele, hanem szoros kapcsolatban áll a női hormonháztartás változásaival is, amelyek számos fizikai és érzelmi tünetet okozhatnak. Ennek megértése elengedhetetlen a női egészség ápolásához és a tervezett családalapításhoz. A kiszámítható menstruációs ciklus a gyermekáldás egyik fő pillére, és ehhez fontos tudni, mikor van peteérés.
A női ciklus során végbemenő hormonális változások eredményezik a peteérést, mely nélkül nem jöhet létre a fogantatás. Cikkünkben ebben nyújtunk segítséget: mit értünk pontosan peteérés alatt, mit kell tudni a termékenységben szerepet játszó tényezőkről, és mivel segíthető elő az ovuláció?
Mi is az a peteérés (ovuláció)?
Peteérés, vagy más néven ovuláció a petesejt tüszőből való kiszabadulását jelenti. A petesejt a ciklus első felében az úgynevezett tüszőben (folliculus) fejlődik. Amint éretté válik, bekövetkezik a tüszőrepedés, és kiszabadul a petesejt. A peteérést követően az érett petesejt a petevezetékbe, majd a méhüregbe jut, és amennyiben nem történik megtermékenyítés, elpusztul. Megtermékenyítés esetén az érett női ivarsejt, a petesejt röviddel a peteérés után a petevezetékben találkozik a hímivarsejttel, és egymásba olvadnak.
A nők körülbelül 1 millió petesejttel a petefészkeikben születnek. Ez a hatalmasnak tűnő mennyiség az évek során több mint a felére csökken, serdülőkorra mindössze 300-400 ezer marad. A petesejtek egészen addig csupán szunnyadnak, amíg a hormonrendszer változásának hatására el nem érkezik az első peteérés ideje. Nem minden petesejt fog azonban a menopauzáig beérni, egy átlagos nő életében hozzávetőleg 400 peteérésre kerül sor.
A petefészkek és a tüszőfejlődés
A női ivarsejtek (oocyta) száma életkortól függő változást mutat:
- Születéskor: 1 millió
- Serdülő korban: 400 000
- 37 éves kor felett: 10 000
- Menopauzában: kevesebb, mint 100
A szaporodás szempontjából a női ivarszervek legfontosabbika a két petefészek, a hímivarszervek között a heréknek felelnek meg. Ezekben van elrejtve a nő valamennyi lehetséges ivarsejtje. Védett helyen, a kismedencében helyezkednek el, a méhtől jobbra és balra. Nagyjából 4 cm hosszú, 7-14 grammnyi tömegű tojás, vagy inkább mandula alakú szervek. Kívülről hashártya-kettőzet (mesovarium) borítja őket. Majdnem függőlegesen állnak, mindkét petefészek felső végét az azonos oldali petevezeték vége felé fordítja, alsó része a méhtest felé fordulva belső élével rögzül a széles méhszalaghoz. Belső oldala a méh felé néz, külső oldalával a hasfalnak fekszik, ahhoz is szalag rögzíti. A petefészkek külső oldala felől lépnek be a vér- és nyirokerek.
A petefészkek felszíne kezdetben, azaz még a nemi érés előtt sima, később a peteérések számával arányosan egyre több behúzódás tarkítja, és göröngyössé teszi. A petefészek kéregre és velőállományra tagolódik. A kéregben találhatók a nagy, gömb alakú petefészektüszők (folliculus), melyekben a petesejtek (oocyta) ülnek. A tüszőket kis hólyagokhoz is hasonlíthatjuk, melyek határát néhány sorba rendezve hámsejtek képezik, s a középen kialakult, folyadékkal telt üregben ül a petesejt.
Tüszőérés (follikulogenezis)
A tüszőérés folyamán a "petesejt-jelöltek" teljesen befejezik a meiózis első osztódását, és nekikezdenek a másodiknak. A tüsző érése közben, szintén az FSH hatására a másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felelős ösztrogéneket termel. A tüszőérés alatt, ahogy a neve mondja, a tüsző a hipofízis tüszőserkentő hormonjának (FSH) késztetésére érési folyamaton megy át, sokat változik, csak úgy, mint a félkész petesejt.
A serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Az egyik - ezt egyelőre nem tudjuk, miért - sokkal érzékenyebb az FSH hormonra, mint vele együtt érő "csoporttársai". Végül az utolsó héten a legnagyobb, "kiválasztott" tüsző megháromszorozza méretét, szabad szemmel is látható, 20-25 mm-esre növi ki magát. A többi tüsző elpusztul mellőle, de míg élnek, ezek is részt vesznek az ösztrogén-termelésben. Az ekkor működésbe lépő enzimek nem csak a tüsző hámját repesztik meg, de a petefészek tokjának is nekiesnek, hogy a petesejt kijuthasson belőle.
Az FSH (nevéből fakadóan) a petefészkek tüszőérését serkenti. Minden menstruációs ciklusban 3-30 tüsző (follikulus) indul növekedésnek, melyekből általában egy tüsző jut el a tüszőrepedésig (ovulációig). A domináns follikulus (domináns tüsző) megreped, a petesejt útjára indul a petevezetéken keresztül a méh felé, mellyel párhuzamosan - a domináns follikulus repedésének hatására - a többi, növekedésnek indult tüsző sorvadásnak indul.
Mit lát az ultrahang vizsgálat a tüszőkből?
A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.
Az ultrahang vizsgálat során megfigyelhető tüszőfejlődési szakaszok és méretük:
- Primordiális tüszők: <0,03 mm
- Primer tüszők: 0,05-0,1 mm
- Szekunder tüszők: 0,2-0,4 mm
- Antrális tüszők: 2-10 mm (ultrahanggal láthatók)
- Domináns tüsző: 16-25 mm (ovuláció előtt)
Lombikprogram (IVF) során a 2 mm feletti tüszők láthatók és befolyásolják a stimuláció eredményét. Az antrális tüszők száma (AFC) és az AMH-szint jelzi, hány petesejre számíthatunk.
A menstruációs ciklus és az ovuláció
A női nemi működését ciklikusság jellemzi, mely négy szakaszból áll: menstruáció, follikuláris (peteérés), ovuláció és luteális szakasz. A menstruációs ciklus a nagy átlagot tekintve 28 naponként ismétlődik, de ettől eltérő időintervallum is normálisnak számít. Ez alapján a 25-31 napra bekövetkező vérzés sem nevezhető ritkának. A menstruáció a nők reproduktív életszakaszában jelentkezik periodikus jelleggel. A menopauza alatt egy évvel az utolsó menstruáció után kezdődő időszakot értik.
A menstruációs vérzés átlagosan 4,5-8 napig tart, melynek során átlagosan 30 ml vérvesztés történik (5-80 ml közötti mennyiség), a vérzés általában a menstruáció 2. napján a legerősebb. A menstruációs ciklus átlagos hossza 28 nap (24-38 nap között változhat normálisan). A menstruációs ciklus variabilitása általában a menarchét követő és a menopauzát megelőző időszakban a legnagyobb, ugyanígy a menstruációs vérzések közötti intervallumok is ezekben az időszakokban a leghosszabbak. A menstruációs ciklus első napja a menstruációs vérzés első napja, a ciklus pedig a következő vérzés első napjáig tart.
Follikuláris (preovulációs) fázis
Ez egy változó hosszúságú szakasz, melynek első felében (korai follikuláris fázis) a tüszők növekedésnek indulnak. Ebben a fázisban az alacsony LH- és FSH-szintek miatt az ösztrogén- és a progeszterontermelés is alacsony. Az FSH-termelés kissé fokozódik, melynek következtében a follikulusok is növekedésnek indulnak. Az FSH emelkedését 1-2 nappal az LH enyhe emelkedése követi. A növekvő follikulusok ösztrogéntermelése is megindul, ami stimulálja az LH- és FSH-szintézist, de gátolja azok elválasztását.
A késői follikuláris fázisban az tüszőrepedésre kerülő follikulus tovább érik, növekszik. Az FSH-szint csökken, az LH-szint kevésbé változik - mindez részint az eltérő ösztrogén-érzékenységnek köszönhető, valamint annak, hogy a növekvő follikulus inhibin nevű hormont termel, amely gátolja az FSH szekrécióját, az LH-szekrécióra azonban nincs befolyással. Az ösztrogénszint exponenciálisan növekedik.
A méhnyálkahártya szempontjából ezt az időszakot proliferációs fázisnak nevezzük. Az emelkedő ösztrogénszint hatására a méhnyálkahártya vastagodásnak indul, a ciklus közepére általában a 10-12 mm-t is elérheti, de a megtermékenyített petesejt beágyazódásához minimum 7 mm-es méhnyálkahártya szükséges.
Ovuláció (tüszőrepedés)
Az ovuláció a tüszőrepedést jelenti. Az ösztrogénszint tetőzik az ovulációs fázis elején, és a progeszteronszint is emelkedésnek indul. A tárolt LH nagy mennyiségben a véráramba kerül, ún. LH-csúcs (LH surge) jelentkezik, mely 36-48 órán át fennáll - kisebb mértékben az FSH-szint is emelkedik. Az LH-csúcs a magas ösztrogénszint hatására alakul ki, de szerepet játszik benne a GnRH és a progeszteron is. Az LH-csúcs következtében enzimhatásra lebomlik a follikulusok fala, valamint ezzel párhuzamosan genetikai változások is végbemennek a petesejten belül.
Tüszőrepedéskor (ovulatio) a tüszőben nagy nyomásváltozás zajlik, ami valósággal kiszakítja a petesejtet. Az érett petesejt (secunder oocyta) kiszabadulva a méh felé veszi útját, és befejezi a meiózis második osztódását. Csakhogy ez az utolsó osztódása már a megtermékenyítés folyamatához kapcsolódik.
Luteális (posztovulációs) fázis
A domináns tüsző sárgatestté (corpus luteum) alakul a tüszőrepedést követően. A luteális fázis hossza a legállandóbb, általában 14 nap, melyet követően - amennyiben nem jön létre a petesejt megtermékenyülése - a sárgatest elsorvad. A corpus luteum elsődlegesen progeszteront termel, amely az endometrium szekretoros átalakulását segíti elő, ami elengedhetetlen az embrió beágyazódásához. A progeszteron hormon termogén, vagyis hőt termelő hatással is bír, ezért a testhőmérséklet 0,5 Celsius fokkal megemelkedik a luteális fázis alatt. A magas keringő ösztrogén-, progeszteron- és inhibinszintek miatt a luteális fázisban az LH és az FSH szintje csökken. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a luteális fázis végén csökken az ösztrogén- és a progeszteronszint, a corpus luteum pedig corpus albicans-szá (fehértestté) sorvad.
Ha a petesejt megtermékenyül, a sárgatest nem sorvad el, hanem a terhesség első szakaszában aktív marad és progeszteront termel, amely a fejlődő embrió által termelt humán chorio-gonadotropin mellett a terhesség fennmaradásáért felel.
Hormonális szabályozás és pubertás
A női nemi fejlődés és a nemi ciklus szabályozásában több endokrin szerv is szerepet játszik: a hipotalamusz, az agyalapi mirigy (hipofízis) elülső lebenye és a petefészkek. A hipotalamusz GnRH-t (gonadotropin releasing hormont) termel, amely az agyalapi mirigy specifikus sejtjeinek a luteinizáló hormon (LH) és follikulus-stimuláló hormon (FSH) elválasztását befolyásolja. Az LH és az FSH pedig a petefészkek ösztrogén- és progeszterontermelését szabályozzák. Az ösztrogén és a progeszteron a szaporító szervrendszer különböző részein fejtik ki hatásukat (pl. méh, hüvely stb.), valamint az emlők fejlődésére is hatással vannak.
Egy negatív visszacsatolásos hurok (negatív feedback) révén általában gátolják a hipotalamusz GnRH elválasztását, kivételt képez ez alól az ovuláció időszaka.
Pubertás (serdülőkor)
A pubertáskor során a kamaszkorú lányokban a nemi érés eseménysorozata következtében olyan fizikális változások történnek, melyek hatására kialakulnak a felnőtt nőre jellemző alkati sajátosságok, valamint a reproduktív szerveikben kialakult változások eredményeképp fogamzóképessé válnak. A születéskor magasabb LH és FSH szintje néhány hónapon belül csökken, és a pubertásig alacsony marad - kamaszkorig kevés változás történik a reproduktív szervekben.
Serdülőkor kezdetén a kamaszkorú fiatal szervezetében kialakuló változásokat és azok sebességét megannyi faktor szabályozza. Az utóbbi 150 évben, feltehetően a javuló életszínvonalnak köszönhetően (különös tekintettel az emberek egészségügyi állapotára és a táplálkozási tényezőkre) a pubertás egyre alacsonyabb életkorban kezdődik a gyermekeknél - az Egyesült Államokban átlagosan a 12,5 éves korú lányoknál. Gyakran kezdődik az átlagnál korábban az enyhén túlsúlyos, és az átlagnál később a súlyosan sovány és alultáplált lányoknál. Mindezek arra engednek következtetni, hogy egy bizonyos kritikus testtömeg vagy zsírszövetmennyiség jelenléte szükséges a pubertás megkezdéséhez. Más tényezők is befolyásolják a serdülőkor kezdetét, pl. a méhen belüli fejlődés és a születést követő táplálás, de a tanulmányok szerint az anya első menstruációjának ideje, a földrajzi és a környezeti faktorok is hatást gyakorolnak a pubertásra.
Testi változások a serdülőkorban
A kamaszkorban jellegzetes fizikai változásokon is keresztülmegy a szervezet: a mellek növekedésnek indulnak, a kamaszlány növekedésében hirtelen ugrás következik be (növekedési ugrás), majd megjelenik a nemi szerveken a szeméremszőrzet, és a hónaljak is szőrösödni kezdenek. A menarche (az első menstruáció) általában 2-3 évvel a mellek növekedésének megkezdését követően jelenik meg. A menstruációs ciklus kezdetben szabálytalan, akár 5 évbe is telhet, amíg szabályossá válik. A menarchét követően a növekedés üteme lassul. A test alakja megváltozik, a medence és a csípők kissé kiszélesednek, a szervezet zsírtartalma is növekszik, elsősorban a csípők és a combok területén.
A pubertást beindító folyamatok
A pubertást elindító folyamatok egyelőre még nem teljesen ismertek. A GnRH elválasztását központi idegrendszeri tényezők modulálják ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) révén. Az idegrendszeri faktorok gyermekkorban gátolják a GnRH-elválasztást, majd a serdülőkor elején fokozzák az elválasztást a pubertás indítására. A korai pubertásban a hipotalamusz GnRH-elválasztása kevéssé érzékeny az ösztrogén és a progeszteron gátló hatására, így a megnövekedett GnRH-szekréció fokozza az LH- és FSH-elválasztást, ami a női nemi hormonok előállítását (elsősorban az ösztrogénét) stimulálja - az ösztrogén pedig a másodlagos nemi jellegek kialakításáért felelős. A szeméremszőrzet és a hónaljszőrzet növekedését a mellékvesekéreg által termelt androgén hormonok, a dehydroepiandroszteron (DHEA) és a DHEA-szulfát stimulálja.
A termékeny időszak és az ovuláció kiszámítása
A szabályos peteéréssel járó menstruációs ciklus esetén a petesejt a ciklus középső időszakában érik meg. Az ovuláció 28 napos ciklus esetén a 14. napon valószínűsíthető. 28 napostól eltérő ciklusok esetén a menstruáció első napjától visszaszámolunk 14 napot, és így megkapjuk a tüszőrepedés (valószínű) időpontját. A ciklus első napjának a menstruáció első napját tekintjük.
Vannak, akiknél a menstruációt néhány napos pecsételő vérzés vagy „barnás folyás” előzi meg, ez nem számít, azt a napot vegyük a menstruáció első napjának, amikor először jelentkezik rendes vérzés.
Az ovuláció pontos idejének meghatározása kulcsfontosságú lehet a tervezett fogantatás vagy a terhesség megelőzés szempontjából.
Mikor vagyok a legtermékenyebb?
A tervezett várandósságok egyik leggyakoribb kérdése, hogy mikor vannak a legtermékenyebb napok. Ez azonban nem csupán a női ciklustól függ, bizony a férfi hímivarsejteknek is nagy szerepe van benne.
A petesejt átlagos élettartama 24 óra. Figyelembe véve, hogy a spermiumok akár több napon át életképesek, azt mondhatjuk, hogy az ovuláció előtt 72 órával kezdődően, és az ovulációt követő 24 órán belül a legnagyobb a teherbeesés esélye. Ez az ún. termékeny ablak, ami nagyjából 6 napot jelent: az ovuláció napját közvetlenül megelőző 5 napban és az azt követő 1 napban.
Ovuláció: A termékeny időszak megértése és a cikluskövetés
Peteérés kiszámítása - Módszerek
A peteérés kiszámítása több módszerrel is történhet:
- Naptármódszer: Ez a módszer a menstruációs ciklus hosszán alapul. Rendszeres és kiszámítható menstruációs ciklus esetén a legkézenfekvőbb megoldás, hogy kiszámítsuk mikor van peteérés - a naptár módszer. Az előző néhány ciklus alapján egy naptár használatával be tudjuk jelölni, hogy melyik napra várható az ovuláció - a menstruáció első napjától számított 14. nap környéke -, vagyis a peteérés kiszámítása révén könnyedén meghatározhatók a legtermékenyebb napjaink.
- Ovulációs teszt: Ezek a tesztek a vizeletben lévő luteinizáló hormon (LH) koncentrációját vizsgálják, és egy bizonyos érték felett jelzik, ha bekövetkezett a peteérés napja. Az LH szintje a ciklus során váltakozik: míg az elején csupán 3-15 mlU/ml, a peteérés ideje alatt akár az 50 mlU/ml-t is meghaladhatja, majd a ciklus második felében visszacsökken az elején tapasztalt szintre. Az ovulációs tesztek átlagosan 25 mlU/ml szinttől jeleznek „pozitív” értéket.
- Ébredési alaphőmérséklet mérése (Bazáltesthőmérséklet): Ehhez a módszerhez egy teljes cikluson át, minden nap, ugyanabban az időben kell megmérni az alaphőmérsékletünket. Közvetlenül az ovulációt megelőzően a testhő alacsonyabbá válik, majd a petesejt kiszabadulásakor hirtelen megemelkedik (0,2-0,4 fokkal). Fontos, hogy a mérést közvetlenül ébredés után, minimum 6 óra alvást követően, mozgás és beszéd nélkül végezzük, mindig ugyanazzal a digitális hőmérővel és ugyanazon a mérési helyen (szájban, hüvelyben vagy végbélben).
- Cervix-nyák változásai: A cervix-nyák, vagyis a méhnyaknyák állagából és színéből is lehet következtetni arra, hogy mikor érkezett el a peteérés ideje, mivel termelődését a hormonszint változásai befolyásolják. Egy cikluson belül a cervix-nyák lehet ragacsos, krémes állagú, vízszerű és hasonlíthat a nyers tojásfehérjére is. Ezeket a váladék típusokat, épp ebben a sorrendben tapasztalja meg minden nő a legtermékenyebb napokig bezárólag. A méhnyaknyák a spermiumokat hivatott életben tartani, táplálja őket, és megkönnyíti útjukat. Amikor a cervix-nyák színe fehéres sárgássá, állaga pedig krémesen ragacsossá válik, a peteérés ideje már nagyon közel van. Közvetlenül az ovulációt megelőzően tapasztalhatjuk a legnagyobb mennyiségű méhnyaknyákot, ami állagát és színét tekintve már nyers tojásfehérjére emlékeztet - a teherbeesés esélye ekkor a duplájára is nőhet.
Az ovuláció jelei
Az ovulációnak számos jele van. A leggyakoribb és legjobban felhasználható jel a középidős fájdalom és vérzés, valamint a hüvelyváladék bővebbé válása, az ún. „nedves napok”. Néhány nő felismeri ovulációjának idejét, mert észleli az ilyenkor tapasztalható változásokat.
- Középidős fájdalom (mittelschmerz): Sok nő úgynevezett középidős, szúrós alhasi fájdalmat érez a peteérés napja környékén. Ez egy közepes vagy enyhe fájdalom, amely általában az ovuláció idején érezhető az egyik oldalon, ahol a peteérés történik.
- Ovulációs vérzés: Bár ritka, néhány nő ovulációs vérzést is tapasztalhat, amely az ovulációval összefüggő hormonális változásokból eredhet. Ez a 24-48 órán át tartó pecsételő vérzés a ciklus közepén jelentkezhet, az ovuláció napján, vagy közvetlenül előtte/utána. Oka a megemelkedett ösztrogén szint, mely közvetlenül a peteérés ideje után visszaesik.
- Hüvelyváladék változása: A peteérés idején minden esetben a méhnyak nyák összetétele, mennyisége és minősége az ösztrogén hatására változik, átlátszóvá, nyúlóssá, sikamlóssá válik (tojásfehérjéhez hasonlít). Ezt a „nedves napok” jelenséget már fentebb részleteztük.
- Pozitív ovulációs teszt: Az ovulációs tesztek a vizelet LH-szintjének emelkedését mutatják meg, ami az ovuláció közelgését jelzi.
Tévhitek a spontán peteérésről
Az általános tévhit szerint előfordulhat random peteérés a ciklus során bármikor, soron kívül, csak úgy, akár egy orgazmus hatására is, a normális peteérésen kívül, egyik pillanatról a másikra. Ez így egyszerűen nem igaz, félreértések sokasága vezet az elképzeléshez.
Az egész női ciklus arra épül, hogy bekövetkezik az ovuláció. Ez egy precízen felépülő, bonyolult hormonegyensúly által vezérelt folyamat. Ez a hormonjáték kicsit olyan, mintha az agyunk és a méhünk (pontosabban a petefészkünk) pingpongozna egymással. Ha ez a folyamat ilyen összetett, akkor nem következhet be csak úgy egyik pillanatról a másikra a peteérés. A töretlenül tartja magát a tévhit, hogy a peteérés a ciklus 14. napján következik be. Ez persze csak a tökéletesnek tartott 28 napos ciklus esetén lehet igaz - és még akkor sem biztos.
Ráadásul sokan azt sem tudják, hogy ezt a 14 napot nem is az adott ciklus első napjától kéne számolni, hanem a következő ciklus első napjából visszaszámolni 14 napot (egyébként ezen alapszik a naptármódszer is). Ugyanis a ciklusnak egy fix szakasza van, az úgynevezett luteális fázis - azaz az abszolút terméketlen szakasz. Ez az ovulációtól a következő menstruációig terjedő időszak, ami normál esetben 10-16 napos (tankönyv szerint 14).
A peteérés időpontja ciklusról ciklusra változhat. Előfordulhat, hogy a 9. napon történik, de az is lehet, hogy a 18. napon következik be. És ez teljesen normális. Ilyen létezik, ebből születnek a kétpetéjű ikrek. De soha nem abban a formában fordul elő, hogy van egy peteérés a ciklus 11. napján, aztán meg a 15-en. Ez a legelterjedtebb tévhit, de egyszerűen nem igaz. Ennek az elképzelésnek lehet az is az alapja, hogy a szex hatására valóban növekszik az ösztrogénszint a szervezetben, de a tüszőrepedés bekövetkezéséhez több napig tartó ösztrogénszint-növekedés és több hormon összjátéka szükséges. Egy hirtelen hormonlöket nem elég az ovulációhoz. Ha a „rendes” ovuláció után esetleg be is következhetne még egy tüszőrepedés, akkor is maximum csak egy éretlen petesejt tudna kiszabadulni, amely nem képes megtermékenyülni. Az embert egyébként a spontán ovulálók csoportjában tartják számon biológiai szempontból.
Az ovulációt befolyásoló tényezők és a termékenység
Az ovuláció alapvető szerepet játszik a női termékenységben, hiszen a sikeres megtermékenyítés ennek a folyamatnak az eredménye. Amennyiben nem történik meg az ovuláció, ezt anovulációnak nevezik, ami a menstruáció elmaradásához vagy rendszertelenségéhez vezethet. Ajánlott orvoshoz fordulni, ha rendszeresen tapasztalnak menstruációs zavarokat, vagy ha gyanítják az ovuláció rendellenességét, különösen, ha terhességet terveznek.
A petesejt egészségét és a termékenységet nagyban befolyásolja, hogy a tüszőn belüli sejtek hogyan kommunikálnak egymással, különösen a petesejt és a körülötte lévő sejtek közti anyagcsere- és jelátviteli kapcsolatok. Fontos megérteni: nem minden tüsző tartalmaz petesejtet, és nem minden petesejt tud megtermékenyülni. Ez az egész folyamat önszabályozó, érzékeny az életmódra, stresszre, táplálkozásra, sőt az alvásra is.
Főbb befolyásoló tényezők:
- Életkor: A nők termékenysége általában a 20-as és 30-as éveikben a legmagasabb, és az ovuláció gyakorisága és minősége ebben az időszakban általában optimalizált.
- Egészségi állapotok: Bizonyos egészségügyi állapotok, mint például a policisztás ovárium szindróma (PCOS), az endometriózis, vagy a hormonális egyensúlyhiányok, zavarhatják az ovulációt és csökkenthetik a termékenységet.
- Életmódbeli tényezők: Az életmód jelentős mértékben befolyásolhatja az ovulációt. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlzott koffeinbevitel és az alultápláltság negatívan befolyásolhatja az ovulációt.
- Orvosi kezelések és beavatkozások: Különböző orvosi beavatkozások, mint az ovulációt serkentő gyógyszerek vagy az asszisztált reproduktív technológiák (pl. lombikprogram), segíthetnek az ovuláció szabályozásában és a teherbeesés esélyének növelésében.
Megfelelő táplálkozás a gyermekáldás érdekében
A kellően megválogatott ételekkel és étrend-kiegészítőkkel nem csupán szervezetünket készíthetjük elő a sikeres várandósságra, de elősegíthetjük a peteérést, valamint a termékenységet is.
Tiltólistás ételek, ha a cél a teherbeesés:
- Magas glikémiás indexű ételek
- Transzzsírokat tartalmazó ételek
- Higanyban gazdag tengeri halak
- Édesítőszerekkel, cukorral dúsított italok
- Mesterséges anyagokat - ízfokozókat, színezékeket - tartalmazó élelmiszerek
Ezek egyrészt megemelhetik a vércukorszintet, gyulladást válthatnak ki, valamint megváltoztathatják a hormonháztartás működését, ami a menstruációs ciklus zavarához, vagy akár az ovuláció elmaradásához is vezethet. A termékenység növelése érdekében érdemes továbbá kerülnünk a szóját tartalmazó ételeket. A szójában ugyanis fitoösztrogén található, ami negatívan hat a hormonháztartásra.
Ajánlott élelmiszerek a várandósságra készülve:
- Nyers vagy párolt zöldségek és gyümölcsök
- Teljes kiőrlésű gabonák
- Alacsony zsírtartalmú, feldolgozatlan húsok
- Magas zsírtartalmú tejtermékek
- Növényi olajok
- Omega-3 zsírsavakban, vasban, folsavban gazdag élelmiszerek
A kevesebb állati fehérje bevitel nem csupán a nők esetén növeli a teherbeesés esélyét. A férfiak nemzőképességére is igen jótékony hatással bír, mivel a spermiumok minősége jobbá válhat egy ilyen típusú étrend következtében. A szervezet fehérjeigényét érdemes növényi fehérjével pótolni, melyek közül a legjobb források a hüvelyesek - elsősorban a bab, a csicseriborsó és a lencse.
A méhpempő szerepe a termékenység támogatásában
A termékenységet támogató étrend-kiegészítők közül egyértelműen kiemelkedik a méhpempő, amely 60-70 százalékban vizet, 9-18 százalékban fehérjéket és aminosavakat, 11 százalékban cukrokat, 4-8 százalékban zsírsavakat, továbbá rengeteg mikrotápanyagot tartalmaz. A méhpempő annyira komplex anyag, hogy jelenleg 150 biológiailag aktív összetevője ismert.
Számos, az emberi szervezetre kifejtett pozitív hatása mellett, a teherbeesés esélyét is növeli:
- Segít helyreállítani a felborult hormonháztartást.
- Hozzájárul a rendszeres menstruációs ciklushoz.
- Elősegíti a méhnyálkahártya megvastagodását.
- Serkentőleg hat a luteinizáló hormonokra, így támogatva a peteérést.
Viszont a méhpempő, a többi természetes alapú étrend-kiegészítőhöz hasonlóan, csak rendszeres szedés mellett fejti ki jótékony hatását.